Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-02 / 285. szám
88 „Mellékesből” illlió forint bevétel A. termelőszövetkezetek keresik a boldogulás ájabb lehetőségeit A közös gazdaságok mostanában egyre inkább keresik a boldogulás újabb lehetőségeit a helyi természeti adottságokban és a legtöbbször sikerrel használják fel azokat. Megyénkben félezernél több apró üzem található a termelőszövetkezetekben. Legtöbb az egri, legkevesebb a hatvani járásban. A terméskőtől a sodronyfonatig És mit gyártanak ezekben az apró „üzemekben”? Igen sok alkalmatosságot saját felhasználásra termelnek. Ezek közé tartozik a szőlőkaró. a hordó, a láda, a takarmánykeverék, a kosár és a különböző tartályok, valamint a kocsi- és a szekér-alkatrészek. Eladásra azonban jóval nagyobb értéket termelnek. Homokot, kavicsot 300 ezer tonna mennyiségben, fűrészáruból háromezer köbméternél is többet, húsból jó 400 mázsá- nyit, túróból, gomolyából 42, szörpből 200 mázsát, aorból négyezer hektoliternél is többet adtak el saját feldolgozásuk után. A kínált áruk listája egyébként rendkívül széles, a terméskőtől a sodronyfonatig, a tejszíntől a savanyított káposztáig, a gyümölcs-pálinkától a cirokseprőig, sok-sok olyan keresett áru szerepel benne, amelyből az állami és a tanácsi ipar nem mindig tudja kielégíteni a szükségletet. Aranybánya-e a kaiicsbánya? Amikor a termelőszövetkezetek belekezdtem egy-egy ilyen vállalkozásba, a tagság a' tervek elfogadásánál azt kérdezte; megéri-e a kockázatot, várható-e haszon a mellékfeldolgozó üzemágakból? Az esetek többségében kedvező választ kaphattak. E „mellékesekből” megyénk közős gazdaságai 88 millió forintot könyvelhettek el árbevételként az elmúlt évben és az idén sem lesz kevesebb ez az összeg. Legtöbbet a borászat hozott, amely 42 millió forinttal örvendeztette meg a szőlőtermelő gazdaságok tagjaik Majdnem 10 millió forintot hoztak a mészégetők, a tejfeldolgozók, de igen szépen jövedelmezett a szeszfőzde, a daráló, a homok- és kőbánya, a kavicsbánya, amely majdnem ötmillió forint bevételt hozott, valamint a fafeldolgozás. Érdemes, hogy a „megmentének” kikiáltott savanyító üzemek mindössze 232 ezer forintnyi bevételt biztosítottak, ugyancsak szolid hasznot hozott a kerékgyártó, a gomolyakészítö, az agyagtermelő és a cirokseprő- készítő „ipar”, is. összességében tehát 88 millió forintot hozott a „mellékes” a termelőszövetkezetek számára. Ez megyei szinten nem éri el az összbevételek tíz százalékát, ám az egri járásban majdnem a jövedelem egynegyedét adta ez az „ipari tevékenység”. Felsőtárkány ban, Váraszón, Szederkénypusztán az összes bevétel több mint felét tudták e „mellékesekből” biztosítani, míg Eger- farmoson csak egy százalékát tette ki a szövetkezet bevételeinek a melléküzemágakból származó összeg. Sok helyen . tehát aranybányát jelent a szövetkezet tagságának a kavics-, a kőbánya, a mini-ipar, ám igen sok helyen vagy az adottságok miatt, vagy a tartózkodás miatt nemigen élnek ezekkel a lehetőségekkel.^ Különösen a háztáji gazdaságokban termelt növényféleségek és a hús feldolgozása nem halad kielégítő ütemben, kivéve a darálást és a pálinkafőzést. tT|abb lehetőseg-ek Miután bebizonyosodott, hogy a termelőszövetkezetele nagy többségében nem viszik túlzásba e mellékesekből szer- t >tt "‘"’edelmet, — s alapvetően nem szenved kárt a növénytermesztés és az állattenyésztés. ezeknek az apró üzemeknek a működése miatt — most újabb' lehetőségeit keresik és alkalmazzák a többlet- jövedelem ilyen megszerzésé-, nek. A kápolnai Alkotmány Tsz sóderbányáját fejleszti, a sarudi Tiszamente Tsz a volt Gépállomás egyik üzemegységét vette át, ahol autószervizt akar létesíteni. A mezőtlrká- nyiak juhsajot, gomoiyát készítenek, Boconádon a tejfeldolgozást szeretnék jövedelmezőbbé tenni. Az egri járásban borpalackozót szeretnének, a mezőtárkányiak lemezáruk készítésével, a nagyré- deiek a málnafeldolqozó üzem bővítésével, az apciak cirok- seprő-kötő üzemmel tervezi1" bevételeik növelését és a tefc- ság téli foglalkoztatását megoldani. Az egerfnrmosiak az elvízesedett területeken tis- mesfüzet akarnak telepíteni. Poroszlón a dehányfe'dolgozással akarnak munkát odni télen is a szövetkezet tsgj álnak. Boldogon a háziipari munkával kísérleteznek, s igen sok termelőszövetkezetben saját termelvényeik árusításával szeretnének minél több embernek munkát adni. A szövetkezetek társulásának gondolata is előmozdítja ezeknek a bevételi forrásoknak a bővítését. Az eeri járásban zöldségértékesitö társulás szervezése indult meg, amelyben az andornaktályai, nagy- tályai és makiári szövetkezet tagjai vennének részt. A hatvani járásban a boldogi Lenin Tsz-ek arra készülnek, hogy közös vállalkozásban megszervezik a környező ipari központok, a mátrai üdülők zöldségéé gyümölcsellátását, biztosítják, hogy a járási székhelyen épült új kórház ne szenvedjen hiányt semmiféle mezőgazda- sági termékben. Ezek a tervek, elképzelések valószínű rövidesen valóra válnak, újabb jövedelmi forrásokat tárva fel a termelőszö- vrtkezet.’k számára. Fontos azonban — és erre a vizsgálatot végző népi ellenőrök is felhívták a szövetkezetek vezetőinek figyelmét — csak ilyan cselben kezdjenek feldolgozó, >•)»• itó vayv melléküzemág létesítésébe?, ha gondosan előre kiszámítják, jövedelmező lesz-e, szükség van-e rá, s tudnak-e piacot szerezni termékeiknek? Mert ha ezekből valamelyik is hiányzik, nem hasznot hoz a miniüzem... de ráfizetést. Kovács Endre F tnlnben Bövidebb lesz az év — Mit akar? — unatkozott rám a Hivatal képviselője. — Konyakot. Azt hiszem, az most jő lesz ebben az időben, de nagyon kérem, csak Lánchidat vagy Budafokot iszom — mondtam szerényen, majd nem mulasztottam el hozzátenni: — Ez természetesen csak a szerénységem és a bennem meglevő jjneveltségem miatt van így. Mert képzelje el, kartársam, ha Napóleon-konyakot akarok... Akkor mi van? — De jó humora van — mormogott egy kicsit azért szégyenkezve a Hivatal képviselje aztán észbe kapva udvariasan megkérdezte: — Mit tetszik, kérem? Udvariasságra udvariassággal illik válaszolni, hát mélyen meghajoltam és illedelmesen megjegyeztem: — Egy fél pecsétet, ha lehetne, kérem... i (—6) Fogynak a napok, már a tizenkettedik hónapot Is „felváltottuk”: néhány hét és befejezzük az 1967. évet. A finishez érkeztünk, az utolsó erőpróbák elé. A kövekező időszak idei munkánk szempontjából döntő lehet: ronthatunk, javíthatunk és sikert arathatunk. Attól füsg. hogyan igyekezünk. December elején a lőrinci iparmedence néhány üzemébe látogattunk s feladataik végzéséről érdeklődtünk. Meddig jutottak, mi van még hátra, milyen, eredményekre számítanak? Petőfibányán, a Mátraalji Szénbányák szállító-, szolgáltató- és anyagellátó üzemében a fűrészműhely dolgozói „elméletileg” már célhoz értek: pénteken teljesitették éves termelési tervüket, a telepről az utolsó exportrakom iny várja kiszállítását. Valamivel hárább vannak még az építők, akik jelenleg az új. olajtüzelésű kazáházon — a lignit már a bányavállalatnál is drága? — a készülő, másik fűrészcsarnok és a porbunker tetőzetén dolgoznak. Három héten belül ők is végeznek. „Házi adósságukat” azonban kiegyenlítik a "-munkások, s így végső soron az üzem egésze december 15-re befejezi az idei 21 millió forintos feladatát. Az évzáró két hét — már a következő esztendőé. Rendbe tosz'k a gépeket, a munkaterülete'. 5 felkészülnek az 1968-as rcrdt’ésok kielégítésére, a minden eddiginél nagyobb terv megvalósítására. Jövőre ugyanis a mostaninak csaknem duplájával, 41 millió forinttal számolnak. Mi „fér” ebbe az összegbe? Az első negyedévre például 100 vikendház munkája már biztos. Az ÉRDÉRT Vállalatlat. a LIGNlMPEX-szel 15 ezer köbméter fa feldolgozásáról tárgyalnak, s almatároló színek falazópaneljeinek készítéséről beszélnek. S az építészetileg 15 millió forintos kapacitásnak csaknem felét is lekötötték eddig. — A többi szerződést most kötik. A „szomszéd vár”, a gépüzem dolgozói — mintha csak összebeszéltek volna társaikkal — szintén a hónap közenére szeretnék befejezni 1967-es feladataikat. Nem egészen kétszáz oszlop, húsz rácsos tetőszerkezet elkészítése az ecsé- di külszíni bánya merítéklét- rás kotrói puttonyainak kijavítása van még hátra addig. Ha végeznek velük, 53 millió forintos tervet teljesítenek, s utána — december végéig — hozzávetőlegesen kétm l iós többletre számítanak. A munkákkal jól haladnak, biztosak abban, hogy állják a szavukat. Gyártmányaik iránt — s ezt nem dicsekvéssel mondják — h'hetetlenül meg- nő*t az érdeklődés Ewedül az ÉVM Készletező Vállalat 40 milliós megbízást adna! Eny- nyire azonban még a oe’őfi- bányaiak sem merészek, ösz- szesen 67 millió forintosba szabják a következő év tervét. Ami érdekes: ebből az összegből 45 millió az idegen megrendelés. Az üzem kinőtte hát a „házat”, egyre nagyobb helyet kér magának az országos piacon. Sőt! Hírt ad külföldre is. Legújabban például arról tárgyalnak, hogy kopirit üvegfal tartóállványt készítenek Práfia közelébe is. Ez esetben természetesen maguk végzik a szerelést is... A Selvpi Cement- és Mészmű az idén is tovább öregbítette régi hírnévé*. Kitűnő minőségű termékeivel újabb elismeréseke ; piacokat szerzett. Fehér cementjéből úgyszólván már nem tudnak annyit gyártani, amennvi el ne fogyna. Az eredeti húszezer tonnával szemben huszonkettőnél is többet készítettek, mégis egyre érkeznek a további me rendelések. Jellemző. hogv például * csehszlovákok — akik a közelmúltban, saját kaolin felhasználásával, kísérleti jelleggel Selypen próbálták előállítani a népszerű építőanyagot — jövőre már 27 ezer tonna fehér cementet kémek. A gyárban úgy vélik, hogy növekvő sikerre számíthat a tűzálló cement is. amelyből ebben az évben már 714 tonna kőv-niit, s több országból keresik. összesített idei feladataikkal egyébként karácsonyra végezrek. Exportjukat azonban már régen teljesítették: a tervezett 10 helvett csupán eddig 16.8 ezer tonna cementet küldtek külföldre. Gy. Gy. A „mostohagyerekek" esélyei A GAZDASÁGI REFORM várható hatásait mérlegelve, sok vállalatnál beszélnek mostanában több-kevesebb aggodalommal arról: mi lesz január után az eddigi „mostohagyerek” vállalatokkal? Nem indokolatlan kérdés ez, ha arra gondolunk, hogy a vállalatoknak ezután saját anyagi erőforrásaikra alapozva kell gazdálkodniuk — javarészt ettől függ majd dolgozóink személyes jövedelme is — holott közudomásúan távolról sem indulhatnak azonos szintről január 1-én. Anélkül, hogy ezúttal részletesen vizsgálnánk, amennyiben okkal vagy ok nélkül, tény, hogv egész sor iparág és üzem jócskán háttérbe szorult a koAmikor a „Levelibéka” csárdát annak idején ünnepélyesen megnyitották az érkező vendegek ámul- va néztek körül. A csárda a maga nemében csodálatos volt. A helyiséget nádasnak képezték ki, az asztalok tutajformá- júak voltak, a falakon elhelyezett stilizált békák szájából színes szökőkút csobogott. A pincérek békaember-öltözék’oen szolgáltak fel, az étlapon békacomb, csigapörkölt, kagylósült szerepelt. A ruhatáros a blokkcédulával együtt egy-egy játékvitorlást nyújtott át a vendégeknek, akiket vacsora előtt csónakázni vittek a csárda előtt létesített mesterséges tóra. A hattagú , Lidérc”-zenekar sejtelmesen muzsikált, a tavirózsa- jelmezbe öltözött portás mindenkinek köszönt. A „Leveli-béka.** csárda hétköznapjai azzal kezdődtek, hogy a Béka- és Csigaellátó Vállalat közölte: nem tud megfelelő szállítmányt biztosítani. — Sebaj — vigasztalódott az üzletvezető —, amikor nem fesz béka marha- pörköltet főzünk galuskával, azt legalább én is szeretem. — Már-már túrós csuszára is rászánta magát, amikor kopogtattak az irodaajtón. A főpincér lépett be komoran. Áthelyezését kérte. — Asztmás vagyok — jelentette ki —, nem bírom a békaember-jelmezt. — Sebaj — veregette meg a vállát az üzletvezető —, maga csak vegye fel az öltönyét. A többiek pótolják. A többiek viszont másnap úszónadrágot vettek fel, de az üzletvezető rájuk parancsolt, hogy zakót, inget és hosszú szárú nadrágot húzzanak fölé . A játékvitorlás elfogyott és utánpótlásra nem futotta a reprezentációs keretből. Viszont rájöttek, hogy a „Lidérc”-zenekar összhangja jobb, ha a trombitást és a tangóharmonikást elküldik. A tutajasztalokból lefűrészeltek egy darabot, a szökőkút motorja elromlott, de ez nem volt baj, mert kiderült, hogy a vizet a mosogatóból vezetik el, ami ott bonyodalmakat okoz. A stilizált békák szájába citromot helyeztek, így is impozánsak voltak. Amikor három hét múlva a megnyitón részt vett vendégek bementek a „Levelibéka” csárdába, kiderült hogy a csárda a maga nemében egyszerű kisvendéglő. A helyiségben asztalok és székek voltak, a pincérek kiszolgáltak, az étlapon ételek szerepeltek. És senki nem szönt senkinek. Bernde Ibolya rábbi években, amikor a beruházási eszközöket osztották. Aligha vitatható, hogy a januári starthelyzetben lesznek majd olyan vállalatok, amelyek technikai felszereltsége — szakmai műszóval: állóeszköz-ellátottsága — az átlagosnál lényegesen kedvezőtlenebb, pedig ezek a különbségek alapjaiban befolyásolhatják egy-egy üzem műszaki- termelési színvonalát, termékei piacképességét, végső soron: a vállalat nyereségét. A bevezetőben említett aggodalmak végül is ebben summázhatok: vajon a korszerűbb üzemek dolgozói teljes e* ' zé- fcen élvezik-e majd az .ebből származó anyagi előnyöket, és fordítva: az elmaradott vállalatoknál dolgozók hátrányos helyzetbe kerülhetnek-e? A probléma gazdasági és morális szempontból is sokkal bonyolultabb, mintsem hogy igennel vagy nemmel lehetne e kérdésekre válaszolni. Érdemes ugyanis elgondolkodni a következőkön: a reform a1 a pel ve, ha úgy tetszik: morális fő szabálya, hogy a személyes jövedelmek egv részét — a garantált alapbérek feletti hányadát — szorosan ahhoz a gazdálkodási végeredményhez köti, ami a vállalati nyereségekben fejeződik ki. Világos, hogy a társadalom legfontosabb érdeke annak az országos nettó jövedelemnek a növelése, amely a növekvő vállalati nyereségek csatornáiból származik. Következésképp: hosszú ‘távon aligha képzelhető el. hogy a — bár önhibájukon kívül, de mégis — kevésbé korszerű, kevésbé piacképes, tehát kisebb országos „bevételt” produkáló üzemeket. végeredményben a többiek által előteremtett nyereségből támogossák. Ez, egyebek között, ellentmondana a reform legfontosabb cél’óinak, annak ugyanis, hogy a közvetlenebb piaci hatások segítsenek a korszerűbb iparszerkezet kialakításában, magyarán: a jobbat, olcsóbban, színvonalasabban gvártó vállalatok és ágazatok dinamikus fejlődésében. előretörésében. TEKINTSÜNK ÁT néhány „szabályozó-szelepet”, amelyek végső kialakítása ugyan még csak most folyik, de körvonalaik azért már láthatók. A szélsőséges nyeroségdiffe- i renciálódást mérsékli mindenekelőtt a vállalati nyereségek progresszív adóztatása, továbbá — kivételes esetekben — az úgynevezett termelési adó, amely a vállalattól független tényezők hatására keletkező többletnyereséget vonja el. Rendkívül fontos továbbá a reformnak az' a módszerbeli célkitűzése, hogy a vállalatnál maradó nyereség fejlesztési, illetve részesedési alapjait kü- lön-külön adóztatja. Az esz- közigényesebb üzemnél több maradhat a fejlesztési alapban, mint a kevesebb gépet- berendezést alkalmazó társánál. illetve: a létszámigénye» vállalat arányaiban többet tarthat meg a részesedési alapban, mint a technológiai törvényszerűség miatt (és nem jó vagy rossz létszámgazdálkodása következményeként) kisebb létszámmal dolgozó másik vállalat. Nem kevésbé lényeges szabályozó tényező az is, hogy bizonyos ideig erőteljesen differenciált eltérésekkel határozzák meg a vállalatnál visszamaradó amortizációt. Mindezt teljessé teszi az a — csak átmenetileg érvényes — központi előírás, amely 1968-ra felső határt szabott (4 százalékban rögzítve) az országos átlagbér-növekedésnek, ami a személyi jövedelemnek emelkedésének szélsőséges differenciálódását egyelőre nem teszi lehetővé. MINDEZ AZONBAN természetesen csak átmeneti jellegű, s emellett a reform más elemei — mindenekelőtt a közvetlen piaci hatások — erőteljesen szorítják majd a kevésbé korszerű, elmaradottabb berendezéssel dói gozó vállalatokat is a gyorsabb fejlesztésre. Erre természetesen csak akkor lesz módjuk, ha gazdálkodásuk eredményeként saiát erejükből létrehozzák a fejlesztéshez szükséges anyagi alapokat. Amint egészében is: eredménvesebb, hatékonyabb gazdálkodásra lesz szükség ezeknél a vállalatoknál, mert hiszen érthető, hogy idővel mérséklődnek majd az ideiglenes, központi „védőszabályok” és nekik is fokozatosan saját — valóságos — nyereségükből gazdálkodva kell maid iramot tartaniuk. Tábori András llmüsáa 3 1967. december 3„ szombat
