Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-10 / 292. szám

Élő irodalom DÜRRENMATT TRAGIKUS KOMÉDIÁJA A MODERN DRÁMA bő­séggel ad talányokat, s mi­ként lírai Világképünk válto­zásai és a mai epikai ábrázo­lásmódok, a dráma is a ha­gyományos irodalmi kategó­riák tartalmának felülvizsgá­latára ösztönöz bennünket De miként a másik két mű­fajé, a dráma változása sem napjainkban kezdődik. A szá­zad nagy úiítói már klasszi­kusok: Apollinaire szimulta- nizmusa, a hagyományos lí­rai időbeliséget Elborító lá­tásmódja és kompozíciói, a modem regény atyjaként emlegetett Proust életműve és a hagyományos dramatur­giai formákat felrobbantó Bre"ht enikus színháza már irodalomtörténeti korszakot jelentenek. Ahogyan a líránál és az eoikánál, ez az átalakulási folyamat a drámánál sem csak formai újításokra terjed ki. Elég nyilvánvalónak lát­szik, hogy Brecht színházá­nak epikussága. az elidegení­tő elemek alkalmazása, a ha­gyományos drámai tagoltság megszüntetése csak a tartal­mi, szemléleti változásokkal együtt, sokszor csak ezek függvényeként értékelhető. Mindez sokkal inkább érvé­nyes a Brecht utáni kísérle­tezésekre. hiszen még az ab­szurd dráma drámaellenes formai megoldásai (vagy for- matlansága!) is tartalmi, szemléleti, eszmei anarchiát takarnak. Ha látjuk a drá­mai formák átalakulásának rugóit, már el is érkeztünk a tragikum mai értelmezésé­nek problémájához, illetve a modern tragikus életérzés körül zajló vitákhoz. Nem célunk most e vitákkal fog­lalkozni. hiszen akkor olyan kérdésetekal kellene szembe­néznünk, hcwrv válságban van-e ma a dráma, hogy ko­runk konfliktusai (pl. féle­lem az atomháborútól, re­ménykedés az emberi érte­lem bölcsességben) miiven egvéni tragédiákat szülhet­nek, hoev az emberi közös­ség mai felelősségiben med­dig terjed az egyén jelentő­sébe. hogy e tra'y'kus lehető­ségekkel telt világban a küz­dő, reménykedő, vagy a meg­vert. elbukó emb'-r alakja fontosabb-e? Annvi b’^onyos, hosv a drámai nv'faj mai mozeá'áT-nk oka* közvetlenül ,rasv közvetve, de kancsolat- ban vannak e tartalmi kér­désekkel. Az útkeresésnek sokféle változata lehetséges. Ezek közül eddigi ismereteinkhez képest teljesebb képet nyújt az Európa Könyvkiadó azzal, hogy egyetlen kötetben kiad­ta' a híres svájci író, Fried­rich Dürrenmatt öt drámá­ját. (Dürrenmatt: Drámák, 1967). A kötetet nem csupán azért érdemes kézbe venni, mert a mai dráma forrongá­sának érdekes dokumentu­ma, hanem azért is. mert az öt dráma közül legalább há­rom (Az öreg hölgv látogatá­sa. A fizikusok, A meteor) igazi na nv olvasmányél­ményt nyúit. míg a másik kettő (A naev Romulus, An- gval szállt le Babilonba) éo- nen furcsaságaival késztet gondolkodásra. DÜRRENM óTT író! szán­dékát nem fedi homály, ő maga meTmazvarázza: „A tragédia bűnt. kétségbeesést, fegyelmet vFá-os látást, lá­tomást és felelősségérzést té­telez fel Századunk modern líábjátAkában vi'zont... bű­nös és ’'övetbezéfkéi-non fe­lelős emberek nem létezhe*- nek fRbbé... az es-ménvek anélkül menned vécbe, ho«v l*árki is felelős lenne értük egyénileg... valahogy min­denki foglya lesz az esemé­nyek láncának... Közös a bűnünk... inkább szerencsét­lenek vagyunk mint bűnö­sök. A komédia illik tehát hozzánk...” A világ ma már pl vannak tekinthető — ezek szerint —, mint amiből az emberiesség, a humánum értelme kihalt, következésképpen hiányzik a világból az emberi értelem által teremtett rend, kiegyen­súlyozottság, s helyét a vé­letlenek, a balesetek, a ka­tasztrófák foglalják el. Min­dez oly rémítően Ijesztő, hogy csak az értelmét vesz­tett lét kinevetésével és ki- nevettetésével viselhető el. A nagy tragédiák helyét a pa­radox ötletekkel sziporkázó és az abszurd helyzetekkel meg­döbbentő komédia foglalta el. Dürrenmatt tragikus ko­médiái meg is valósítják e furcsa dramaturgiát. A NAGY ROMULUS tétle­nül nézi az egykor hatalmas római birodalom széthullását, és védekezés vagy menekülés helyett csirkéket etet; az ég­ből angyal száll le Babilon­ba, hogy a légies ködből va­rázsolt szép lánnyal felboly­gassa az embereket; a képze­letbeli Güllen városkába az egykor kiüldözött öreg hölgy látogat el, hogy csalárd sze­relmesének hullájáért millió­val gazdagítsa a gyilkos tö­meggé aljasodott polgárokat; a tudós Möb'us fizikus a bo­londokházába menekül felfe­dezéseivel, mert felismeri eredményeiben az emberisé­get fenyegető nasv veszedel­met, bár hasztalanul, mert számítását az igazán örült púpos orvosnő kezébe kerül­nek, aki készül felrobbanta­ni a világot: A meteor No- bel-díjas író-hőse meglett szi- peri-ázó szebemességgel meg­írt helyietekben halnak meg az emberek, csak éppen 5 nem tud elpusztulni. nedig mezundonodva az éledtől er­re készül. O-otnszk alancUe- tekből saHadnak ezek a ko- rrööiák bár Dö-renmattná1 a világ abszurditása nem je­lenti a tnajka faeaöósát. csu­pán erkölcs ítéletet hordoz. AZ EMBERI VILÁG értel­metlenné válásában az e-vén elveszti ériét, a személyiség semmivé válik, s aki meg akar őrizni valamit becsüle­téből, az a bolondokházába menetiül. mint Möbius, A fi­zikusok tudósa. Igaz, ez sem jelent megoldást, hiszen ha nem * ibius, akkor valaki más robbanthatja fel a vilá­got. Ez az erkölcsi ítélet jól kitapintható Az öreg hölgy látogatása című tragikus ko­média történetében: Dürren­matt itt a kapitalista világ züllését tárja fel, ahol egy egész város lakosait teszi személytelen gyilkossá az el- embertelenítő pénz. A mete­or is komoly erkölcsi kérdést vet fel, az írói lealjasodás, a korrumpálódás kérdését. Schwitter az író éppen a dí­jak, a pénz hatására undoro­dik meg a világtól, és egy groteszk írói ötlettől indíttat­va, mindenképpen halni ké­szül. Dürrenmatt egy fanyar fintorai mutatja meg, hogy a lealjasító pénz hatása még a halálba készülőt is utóléri. A világ tehát, erkölcsileg vált értelmetlenné, s ennek lelep­lezése logikus írói szánd r' Ezért más Dürrenmatt kor­diáinak abszurditása, mint ma divatos abszurd drám~ (pl. Beckett: Godot-ra várvr' értelmetlen anarchiája. Dürrenmatt erkölcsi ítéle­tei ily módon kapcsolódnak a valósághoz, bár, igyekszik megvalósítani a helyhez és időhöz nem kötött művek írásának programját. Ezt Brecht drámáiból is tanulja, de nála nem találjuk a ha­tározott világnézeti állásfog­lalásból fakadó egyértelmű­ségét, amely Brecht drámáit oly jellemzővé teszi. A nagy Romulus például ábrázolja a történelem logikus mozgását — az önmagát túlélt biroda­lom bukását és a fiatal, élet­képes hatalom győzelmének szükségességét —. amely így általában, a történelem ta­nulsága szerint igaz is, de a problémát csak erkölcsi sík­ra tereli, hiányzik a történel­met mozgató osztályküzdel­mek bemutatása. Az Angyal szállt le Bal­lonba története Is napjaink valamelyik milliós nagyváro­sába helyezendő, ahol a híd alatt lakó koldus egvéni sza­badságát védelmezi úgy álta­lában az állam ellen. DÜRRENMATT szkepszise, a túlságosan is általánosító ítéletek semmit nem vonnak le abból, hogy az iró a pol­gári világ válságtudatának lelkiismeretes ábrázolója. Tragikus komédiáinak szelle­mes ötletei, csillogó techni­kája mindig biztosítják az érdekességet, s talán azt is, hogy egyik-másik darabja, mint Az öreg hölgy látogatá­sa, amely* az ötletek mellé jó kitapintható gondolatot is társít igazán időálló lesz. Dramaturg'ája azért is figye­lemre méltó, men ellentétes útkeresésével js 'méltó euró­pai tá^sa a személyiség meg­őrzésére törekvő amerikai (pl. Arthur Miller) dráma­íróknak. A modem dráma értékCnek és saiáto«ségai- nak bemutatásánál számolni kell vele. E. Nagy Sándor JARISZ SIVAZA: LADIK Vad habot görget az órjás folyó, Láncukról szabadult tajték-hegyeket. Ladikom, a törékeny, kerge tojáshéj. Ugrál és vinnyog és hörög os'oruk alatt, Félek, mégis hetykén dalolom: „Hová ciháitok, habok? Megmondjátok-e?” Fordította: Bán Ervin Dugán nemzetiségű költő. Ügy dolgozott a dugén irodalom és irodalmi nyelv megterem­téséért, mint a magyarért Kazinczy. 1906-ban született, első verseskötete 1929-ben jelent meg. BÉNYEI JÓZSEF: ^őuMq 6n itt akarok megpihenni, ahol a por felszáll a fákig s az ei nyújtózott föld felett szabadszívű szél dudorászik. Nem látszanak a vén hegyek sem, a föld az éggel összeolvad s ha fejed szép füvekre dől a mélyben vizek dorombolnak. Itt hosszú útja van a Napnak, és éjszakánkint több a csillag és édes akácgyőkcrck fonnak rácsot az álmaimnak. ELLI PEONIDU: CIPJUJS VIGH TIBOR: Nyári lélegzet Zajos fickándozó hullámok, mint ezüstp'kkelyes csodahalak vetődtek ki, locsogón a partra, a fövenyből nagyokat harapva. Szaruháriya-pikkelyes, tyúkláb-sárga kavicsok csörrenésen napozva, banyattdőltünk a folyam-időben. — magasan delelő, nyárstüzű-nyárban. Amulón kitágult szemeidből, nagy fehér hajókat surrantottál a vízre, s azok. mint iátékhajók, ringatóztak a nekilódult habon. Magad is kitakartad a napnak, zizegő, vakító ruha-habban. — Hegvek rajzai simultak szememből Néztelek, magamnak kiragadott, hogv hullámzik ha iád hűs sátora, véred morailó hullámverése... Aztán az ég, a víz lecsendésült, a fickándozó hullám visszarepült nyugalmas folvóvá a halaknak, haióid legénysége partraszállt. Vörös kalapjával intett a nap, — Lecsapnak a szelek északról. Felszállnak a szelek délről. C'prus fölé küldi nyugat és kelet szeleit találkozóra. , Találkoznak s megállnak, vállt válihoz vetve sorakoznak, gyors tanácsot tartanak. Aztán szerteszáílnak a szelek, magukkal röpítve emlékül Ciprus szikrázó képét — a nyitott tenyér képk, a tenyérét mely a nap felé tárul, készen, hogy minden tenyérrel kézfogásban tapadjon össze. Bán Ervin fordítása Elll Peonidu ciprus* költőnő, 1940-ben szü­letett, első verseskötete 1964-ben jelent meg. ANTALFY ISTVÁN: Előled és utánad... Talán a napot is te űzted el, hogy fénye ne érjen, hogy ne láss engem, legyen inkább sötétség földön-égen. s hogy én se lássa’ak, bújkálsz a rengetegben , emlékek füstje száll csak mögöttem és felettem... Emlékek füstje száll csak, de óriások már a lángok, nem süt a nap, de én a lángoknál messzire látok, látlak, aki a napot is elűzted az égről, és látlak menekü nl előlem, és futok én is, előled és utánad... Fent a hegyen, Fedémesen, pólyák ulánusok éppen akkor cselekedjék meg. hogy szerdán reggel jó korán, lóval, munícióval, mindennel kivonultak az exercir-placra, és C .'előtti h-rergszóva mér az egész falu I nc an állott. A hegyaljábar a Bükkön keresztül átvilágolt a rette­netes fény. egészen Szépasszonyfalváig. Itt a matyók sűrűn hányták magukra a keresztet, s az asszonyok — ámbár csak szerda volt — töltött káposztá­val lakatták a katonáikat. Csak el ne menjenek. A legényekben pedig, mintha megroggyant volna a bátorság; ha a kocsmában katonák mulattak, ők haza­mentek szépen. Az egész falu abban volt hogy jobb félni, s eltűrni a >t, mint megijedni majd. Hetven óta különben is meg- .úk ezt az állapotot. Ugyanabból a huszárezredből, . "az a hét század, feküd; közöttük azóta. A legénység — nagyrészt rusznyükok. de nagyrészt hazabeliek is — változtak minden három évben, de az ál­lapot a régi maradt. Selyem volt a takarmány az egész völgyben, de a lovuk mégis görhes fáradt sovány maradt; a legfino­mabb. a legszagosabb szénát előttük etették fel a kato­nák a saját lovaikkal. Előttük looták meg a fészert, s jaj volt annak a matyónak, aki szólni merészelt. A Kispat kósy-fiú egyszer... Szép vers van a feifáján fiatal életé­ről, szomorú haláláról. Vagy le is kopott azóta, azért a szépasszonvfalviak el nem felejtették. Az istálló, a ház, minden falat legkülönb részét ezek a mn mali kok szed'ék fel élőink És a hazabeiiek is egészen hozzá‘örődtek ezekhez a sáskákhoz. Nem volt mb tenni. Panaszt kinél tenni? Csúffá tett legények mégis a falun a legártatlanabb nótát énekelték búsan, szomorúan: Kijéé ez a ház kijéé, Beró János urameé. Hát ez a ház vaj kijéé Bedécs András urameé... öregasszonyoknak kiesett a könnye... A tisztek — kapitány volt köz*ük a legfőbb — meg­tanultak valamelyest magyarul, s úgy tudtak kacagni, am n+ ke'°”ve«en bőgött a paraszt. Másképp is alig lehetett is egyebet tenni, mint nevet­ni és sírni megint. Nyomorult falu a tisz’ek halálra u*oák magukat, ha mégis o'ykor egy-égv kis hecc nem akad. Éjieli mvzsiMt ? d * -* v- Ko.irky»-N>ld'''gtplannak, a Samu- zsidó feleségének. a Paklincs-leáryoknak. mindenkinek. Az orvos feleségét hagyták csak békén, maguk sem értet­tek: hogyan. Azran a fedémesi autódafé nem hagyta a tiszteket aludni. Hajnalfelé foszlottak mégis. Brandel báró — a hadnagy — r.em tágított, egyedül Fogta a cigányokat s ment egyenesen az orvos háza felé. A muzsikusok ráhúztak. A báró énekelte hozzá a sze­renádok S rrr.ikor „7 orvos megjelent az ablakban, mégis dühösebbet, énekelte. Az ab'pk be"sau'd*;tt. s egypár perc múlva az orvos ott állót' a katona előtt. — Bárt úr egy szóra. A hadnagy nevetett s in've a fiúknak, hogy: „Mars’C ’ 'iá-T tet'e a kézé* és szólt: — Tessék. Egyedül mar;id'ak Sötét volt. az orvos megszólalt: — Ttáró úr, ön nem ismeri a családomat. — Nem.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents