Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-10 / 292. szám
íalu végén lakik, korhadt íakuuyhóban, amely akár emberi fészeknek is nevezhető. Körös-körül mocsár és láp. és sarjadó erdő. Szigorú zord tekintetű táj: többnyire ilyen a szegény ember lakóhelyének környéke Finnországban. Pussinen anyó már java korabeli asszony, szikár termetű kunyhóiaké. akinek arcára az idő felírta, amit felírt. Szája járása is olyan, hogy kiművelt ízlésű ember meghök- kenne hallatára. vekvő Pussí nettekre, akik aztán sorra benyomultak Finnország zord. téli erdeibe. Az apró csemetéken rongyokban 'lógott az ing meg a nadrág, mégsem fáztak meg soha: villámgyorsan futottak a dolguk után. És hát. persze, mosott is Pussinen anyó. szünetszakadatlan, pelenkákat és mindenféle más ruhadarabokat. Locsogott a víz, förcsö-ttek a ruharor nvok a markában, amely durva volt és repedezett. Volt mind’s munka ro- gvásig: a Pussinen n°mz»ttak a nyúzott bokrok és a kis taknyos rosszcsont Pussi- nenek is ott lába'lankodtak anyjuk körül, mintha segíteni akarnának neki Anyjuk meg egyre csak tépkedte a r'-"rnoo.t és szidta a mihaszna porontyokat, mint a bokrot. A kunyhóban a legkisebbek és legnyűgösebbek alig várták, mikor bukkan már elő anyjuk a zsenge füzesből. És amikor végre megérkezett és ledobta hátáról a faháncsköteget, tűz fölé akasztotta a vizesvödröt és szoptatni kezdett. Ilyen asz^'AAA^AAAAÖévVSAAAAfWWV>AAéWVWWWWSA/WWVW'AAVWW\MMAAAAAWWV\A/WWVVVVWWWWV^AW Pentti Haanpää: Ő már olyan, amilyen, hajlott korú asszony, a leg- tiszteiletreméltóbb emberi teremtmények közül való itt ezen'a földön. Mindenekelőtt: ez a szigorú és fukar föld az ő jóvoltából bugyogiatta ki a Pussdnenek sokaságát. Zsen- dülő ifjúkorának legnagyobb részében állapotosán jártkelt. szétvetett lábbal. ígéretesen gömbölyű hassal. Élete virágzó éveit elárasztotta a gyerekbőség és sivítás. a csecsemők ringatása, «szennyes pelenkák mosása. És azután idővel megtelt a föld Pussi- neneik sokaságával, azzal a jól ismert nemzetséggel, amelynek csattogó fejszéje és slvító fűrésze visszhangot Ver Finnország erdeiben. Ugyanaz a nemzetség ez amelynek sarjadékai eljutottak a dübörgő, füstös gyárakba is... Az udvar sorkában volt az istálló: komor, sötét lyuk, dohos, mint a barlang benne girhes tehén kérődzőit és valami bárányféle jószág bégetett bágyadt hangon. Ezeket is etetni és gondozni kellett, mivel ezek az állatok csepegtették a tejet a kis Pussinenek bögréjébe. Az anyó még köpült is hébe- hóba, ahogy az már valamirevaló házasszonyhoz illik, igaz. hogy csak mogyorónyi vajat, a szegény ember fehér vaját, sóval jó erősen megfűszerezett írós vajat. Azután akadt még ráérő ideje szöszt gerébeneznd, meg fonni is: taposta a rokkát, ölében. a legifjabb Pussinennel. aki nekikeseredve szívta- rágta anyja csecsét. Azután stoppolt és foltozott az anyó, kiváltképpen az urára, később pedig a mindinkább nöség olyan fajta amely soksok verítéket választ ki. És aztán felmosta a kunyhó padlóját, a nyűtt gerendákat, amelyekből úgy dülledtek ki a görcsök, mint otromba békaszemek. Mert akárhogyan alakult is közben-közben az élet. Pussinen anyó sohasem veszítette el azt a hitét, hogy mégis csak több a víz, mint a piszok... Dolgozgatott 6 a kunyhón, kívül is, a szabad ég alatt, füvet kaszált, szénát gereb- lyélt. lombos ágat tördelt, kapálta a krumplit, sarlóval vágta az árpát a kis darabka földön, amely bizony akkora volt csak, hogy kötényével leteríthette volna az egészet. És azután nekivágott rozsét szedni és rohant visz- sza a kunyhóba, ahol sival- kodtak a kis Pussinenek.,, És a sok lótás-futás még ezzel sem ért véget. Szakított időt arra is, hogy a szomszédoknak segítsen, egy kis ezért-azért. Mert a kicsinyek szája örökösen tátogott. mint az éhe® verébfiókák csőre. Pussinen anyó alj áraga tott dolgozni a környék gazdáinak szántóföldjére, mosta a gazdagabbak szennyesét, gyapjút gerebenezett. bogyót szedett és fűzfaháncsot tépde- eett. Amint ott sürgött-forgott, hajlongott a fürge, féktelen és nyelves anyóka a friss füzesben, keresve sem találhatott volna seniki nálánál nagyszerűbb emberi lényt a föld kerekén. Kettétörte a fűzfát és erejét megfeszítve, körmével húzta le a törzsről elváló háncsot, mintha csak valami elejtett vad bőrét nyúzná. Fehéren villogsz fcr.j11ifa1lifcl!ll^!l'^iiliirililfeáll'fcil 3(..i szony volt ő az idő tájt, hogy ölöm volt nézni. A betegségnek nem sok dolga akadt az ő háza táján. A nyarakat mezítláb töltötte, még fagyos földön is így járt. mert a talpán úgy megvastagodott a bőr, hogy a tímár eserzőkádjábő! sem igen került ki keményebb talpbőr. Az őszi jégen is mezítláb lépkedett, kezében kimustrált fejsze, ezzel ütöget- te agyon a menyhalakat, hogy hallevest főzhessen a Pussineneknek ... Ilyen anya volt az anyó. És a szája is járt, csaknem szakadatlan. Erőteljes, kifejező finn nyelvétől visszhangzott a ház tája, és a szüntelen gyereksikongatás és munka közepette hányszor csendült fel vidám nevetése, a finn szegénységnek ez a kedves fűszere! ondhatják egyesek, hogy az ő keze munkája, sütése, főzése, mosása. foltozása mindmind olvan természetű munka, ami széthull és elenyészik. Hiszen a körme tépte faháncsok is már réa elrothadtak a tímár cserzőkádjában — és meztelen talpán, melvet a szegénység cserzett vastagra és keményre, most i.s uevan- úsv kell lótnia-futnia mint azelőtt. De másfél tucat Pussinen mégis csak másfél tucat És élnek. Sok férfias felszeesaoás mennvdörög le a szálfákra Finnország határtalan erdeiben. Finn eredetiig fordította: Képes Géza OSVÄTH GABOR: Hálókocsiban, nappo« Reggel: az állomáson cirill betűk. Aztán: cikkcakk a táj, fenyő iramlik Fölfelé, lent vad víz habzik a völgyben, # Vashídon dilbögünk. a füstös napfény Suhan át, a vagon végén duruzsol a szsmovár. — Ez már RosszHja! Az ámulat szinte Csillan az ablak üvegén — Ám kézzel-lábbal magyaráz a provodnyik: — Ez még nyicsevo, legény, majd Brjanszk felé, Ott kezdődik Oroszhon. Az Erdőkben, ahol éjjel üvölt a farkas! S megfázkódik a zubbony: hatalmas szőkét nevet A szálas orosz, szőke a szempillája, Szeme, de még a szeplői is. (1967) SETH WADE: Ma éjjel hallottam az Elnököt Ma éjjel hallottam az Elnököt, szabadságról szavalt náthától berekedve, népekről, melyek a nádkunyhókban a villanyvilágítást sürgetik; az elagott istenek számára valamiféle új áldozatot emlegetett, merthogy a szabadságot s a villanyv'lágftást nem nélkülözhetik az emberek. Lehetséges, hogy mindez nélkülözhetetlen, s ki más tudná, mint 6, hogy így van-e... Én ugyanúgy fázom most valamitől, de lehetséges, hogy maid a döglött katonáknak az ember végül is mindent megmagyarázhat, és így beszél: Ó, sajnos, nem terjedtek ki m'ndenre a gondolataim! Szóval most, hogy e sorokat körmölöm, azt gondolom az Elnökről aki talán velem együtt álmatlan éjjelente, (hacsak saját szövegeit és tetteit el nem unta) üldögélve s töprengve egy túlságosan világos szobában, azt gondolom, hogy a hideg a fejben nyüzsgő agyrémekből árad egyre. Ladányi Mihály fordítása (Seth Wade, az Egyesült Államokban élő fiatal költő.) — Mit jelent hát ez a különös tisztelet? — Aki. rom. TSgy pof csattan’ el a levegőben. A katona kardjához kapott. Az orvos egy pisztolyt vont ki zsebéből. — Tessék közel jönni! Hadonászva kardjával, szitkokkal ajkán — négyszer is nekiugrott. De amikor közvetlen közelébe ért. s világosan látta, mint mered rá a halál a kis forgópisztoly csövéből — karja ajka egyszerre elállt. Hiába tüzelte magit, a vér megfagyott ereiben, amint az utolsó megrohanásra nyaka mellett sövített el a golyó, és megdörzsölte álián íi szakállt/ Még mindig szitkozódva ugyan, de már remegve hazatántorgott. Ajtaja előtt, most is, mint mindig, ott feküdt szolgája Megrúgta derekát. Kaál Samu felugrott. — Parancs! Bort kellett felhoznia a pincéből. Meggyújtotta a lámpát, s az italt odatette az asztalra. — Mehetsz! — szólt a hadnagy. Kaál Samu kifelé indult. A báró a közkatona keze után kapott. — Maradj! — szólt szelíden. Aztán odalépett az asztalhoz. Bort öntött a poharakba, s az egyiket a szolgának nyújtá: — Igyál! Kaál Samu széles matyóarcát hol félre húzta össje, hol kiszélesített; az öröm. Aztán ittak... Hajnali három órákor az orvos épp felszállott a kocsijára. A kerületbe akart indulni. A kocsis szólt: „gyű!” Hátul a gazdája egyszerre csak lefordult a kocsiról. Huszárkarabélyból egyenesen a szívébe ment a golyó. A kocsi mögött, a bodzaaarád alatt, korán kelő kofaasszonyok egy huszár közkatonát láttak. — Kaál Samu. nr‘t tettél... Mit tettél? — kiabáltak utána, amint a közkatona, eldobva fegyverét, nekifutott a partnak... Kaál Samut vitték a miskolci brigádba. Mosolyogva ballagott az eszkort között. Bolondok — gondolta magában — ezek azt hiszik, hogy halálra visznek! Nevetett, amikor vigasztalták. , — Ne búsulj, Samu, azért még nem visznek vesztőre ... — Búsuljon a ló...! — azt felelte Szerették volna megtudni, kérdezték egyre: — Mi vitt téged erre. Kaál Samu?! össze szorította a vékony pittyét, felhúzta a ritkás sárga szemólaeil s hallgatott. A börtönben sem tudták .szólásra bírni. Hiába vesződött vele a prófosz a hadbíró; bohókás tekintetet vágott, sunyin vihogott, sőt. úgy sandított az őrnagyra, mintha azt akarná mondani: „Jó, jó!” Nap nap után, böjt böjt után múlott. Nem messze volt Szépasszonyfalva, egyszer csak a tisztje is bejött hozzája. Hogy örült hogy törölte a markával a nyúiszemeit. A Vén prófoszr.ak majd kiesett a könyű a szeméből. Mégiscsak áldott jó emberek ezek a tiszt urak. Szolgát és gazdáját magukra hagyta a börtönőr. Az ajtón át hallotta, hogy vigasztalja a báró a matyó-gyereket. S hogy rimánkodott az: — Tudom, nem tetszik elhagyni! Kaál Samu jelentkezett másnapon. — Vallók. Vallott. — Kedden volt, a lovat becsméltem — megütött az az ostorral!... Meg keli halnod ezért... Be volt fejezv ezzel a vizsgálat. Elkövetkezett nagy gyorsan az ítélet. Előtte való napon tisztát hozott Kaál Samu a szülője. Tisztát is. egy kis ennivalót is. Mind a kettővel bebocsá tolták. Hadi sírják ki magukat! Sírt is az öregasszony az egész falu helyett. A fiú vigasztalta furcsa beszéddel, mintha megzavarodott volna. ■— Eladó-e még a Hindi Ferusék félfertálya a mienk mellett? — szólt fennen, s belenyúlt a lajbija zsebeibe, mintha az eladó föld árát akarta volna onnan kivágni. Még mást is szeretett volna mondani, ejtett is egy-egy szót a gazdájáról, arról, hogy tán-tán hamarább megy haza. mint a többi; de az egész olyan zavaros volt, hogy az öreg-. szony még jobban nekibúsulta magát. Kaál Samu fütyürészett. amikor a bírósága elé vitték. A tiszta új ruhája, csizmája, orcája, nagy kajla fülei úgy ragyogtak, mint csákóján a rózsa. Szinte tetszett az ezredesnek, olyan haptákba vágta ínagái. Helyes fiam! — bátorította néma tekintettel a gazdája, aki ott volt a bíróságban, fessen, mint mindig, de halványan, mint még soha. Halálra (‘élték. Orvul lőtt — akasztóra halálra. Sárga arcát a szolgának hirtelen árny borította el. De megint csak kiderült, peckesen szálutált, elvezették. K.atonáéknál nem késlekednek a megtorlással Kaál Samut meg sem hagyták melegedni a brigádban. Elvették szép katoraroháiát a régit, a parasztit hozták elő a magazinból. Ö, hogy megörült neki. A bekecse zsebében még ott vol‘ — ha két év alatt megszáradt is — az a két szád rozmaring... Ott volt. az volt.,. Mégiscsak kiesett a könnyű a szeméből. Mégiscsak hazamegy. Igaz hát. hegy áldja meg az Isten... Elkapta a kezét a gazdájának — mert meg meg csak bejött az hozzá —, s csókolta hevesen. — Csak okosan, okosan! Nem félni! — szólt az, s magára hagyta a siralomházban. Ott ismételgette ő is az édes szülőjének. — Csak okosan, okosan! Nem félni! Nem is félt már az öregasszony: azt se tudta, hol van, ki fia, ki az istene: úgy rázta a hideg... Hajnal volt. havas, világos, téli hajnal. Az ablakon keresztül be lehetett látni az egész udvart. Teli volt ölfával. csak szélről látszott ki egv vékony gerenda. Civilek mozgolódtak körülötte. Kaál Samu nézte, nézte. Mennyi komédia! — soridői ta magában De azért fázott. Bátorította magát. Talán énes? Evett s sz’varozott Még félig sem szívta ki a vir- zsíniát — azt is a gazdája küldte —, elvették a szájából. Több volt, mint a fele, ej, jó kis szivar! Sajnálta, feltette a polcra. Meg’mádkoztatták. kivitték. Már akkor ott állott az udvaron a százada: valami ennyen ünneoi ruhában, cakómnak. Intett nekik a fejével, sandalított rájuk a szemével. Biztatni akarta őket, szere'ett volna szólni: „fiúk, ne féljetek!” Neki borzongott egy kissé a teste, de nem félt. Félni! Hiszen ott volt a százada előtt gazdája, a hatalmas. az erős, a mindenható tiszt. Aranvroito.s ruhájában, mellén a ragyogó rer djellel — kisisten! Kaál Samu nézte, nem tud'a levenni róla a szemeit. Bizrlmat, báto’ságot, biztonságot szerzett magának e sárga arcból a hegyesre ki fent bajuszból. Büszkén, majdnem eőgösen ment előrre az akasztófa felé. Arccal a bajtársak felé fordították A hadbíró őmaev morgott valamit. Kaál Samu nem hallotta, nem is volt rá kíváncsi. A gazdáiára nézett. Az sárgán, mint egv halott, de kidülledt mellel, mint egy igazi huszár, tekintett rá vissza. Csak okosan .., nem félni!... ... A hóhérlegények megragadták. Kaál Samu el ordította macát: — Hadnaav úr, ne hagyjon... Többet, nem szólhatott. Tréfa volt Véget ért A tiszt imára vezényelt. 1:
