Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-10 / 292. szám

Csoilatevés helyett — munka „Ostrom” alatt a tss-szö vet ségek Ma is beszédtéma — bár a termelőszövetkeztek terüle­ti szövetségei hetek óta dol­goznak — mennyit is tud­nak majd tenni a közös gaz­daságokért? A vélemények még ma is megoszlanak. Egynéhány termelőszövetke­zetben még mindig csodát várnak a szövetség működé­sétől, máshol reálisabban ér­téltelik ennek az új szerve­zetnek a lehetőségeit. Mi táplálja ezt a csoda­váró hangulatot? Talán az, hogy a felvásárló és termel­tető vállalatoknak olyan szakember- és jogászgárdájuk van, hogy esetenként egy-égy tárgyalásra vagy a szerző­dések megkötésére többen is el tudnak menni, míg a ter­melőszövetkezet imltt—amott tud egy-egy jogvégzett em­bert .szembeállítani” a trösztökkel, vállalatokkal, izekben a közös gazdaságok­ban azt remélték hogy a te­rületi szövetség hasonló nagy apparátussal tud majd vé­delmükre kelni, amikor megállapodást kötnek. Eh­hez azonban olyan sok jo­gászra lenne szükség, hogy költségeiket nem tudnák vi­selni a termelőszövetkezetek. Ehelyett nagyon alapos, szak­szerű szerződés-tervezetet dolgoztak ki a szövetség munkatársai s ezzel — ha csodára nem is voltak képe­sek —, elősegítették, hogy a tagszövetkezetek egyenlő pamerként tárgyalhassanak a vállalatokkal, s köthesse­nek szerződést termékeik el­adására. Sok helyen remélték, hogy szinte egy csapásra a piac­kutatástól kezdve az érdek- védelemig, mindent ellát majd a szövetség, ahová bár­mely időben, bármily ügyben úgy lehet szaladni, mint a gyereknek felnevelő dajká­jához. Védelemért is, segít­ségét is. s elég lesz egyetlen varázsintés a szövetség ré­széről s minden probléma azon nyomban megoldódik. Ami a segítőkészséget il­leti abban nem is csalódhat­nak a közös gazdaságok, hi­szen a területi szövetségek megalakulásuktól kezdve tá­mogatják a különböző társu­lások, egyesülések gondola­tát. becsülettel állják az „ostromot”. Csodatevés helyett munká­hoz láttak tehát a területi szövetségek s ami a teendők sűrűségét illeti, nem panasz­kodhatnak. Bőven jut hozzá­juk ötlet is panasz is, kére­lem is. A nagyúriak például sokallják, hogy a tej árából nem kis összeget, vonnak le a tejipariak, kannahasználat címén. A horti elnökhelyet­tes asszony, Molnár Jánosné, az egyik tanácskozáson arra kért orvoslást, hogy segítsen a szövetség elintézni: ne szá­moljanak annyi kamatot a ládákért, csomagoló eszkö­zökért, mint edd'g. Mert az ilyen kiadások három forint­tal csökkentik munkaegysé­genként. a tagság jövedelmét. Máshol azt tették szóvá, hogy a Magi emeltető Vállalat je­lentős összeget von le, ha az átadott terméknek 14 száza­léknál nagyobb a víztartal­ma. ám ha ennél jobb minő­ségű, egy fillérrel sem toldja meg a vételárát. Szóvá tették azt is, hogy a Magyar Nemzeti Bank a postaköltségek és az admi­nisztrációs munkák egy ré­szét „rásózta” a termelőszö­vetkezetekre, s ezek helyen­ként több tízezer forinttal is növelik a kiadásokat. A ká­polnaiak abban kérnek se­gítséget, hogy reálisabban ál­lapítsák meg a műtrágya árát, hogy érdemes legyen többet felhasználni a kalá­szosok alá... és hogy több legyen belőle. Kérték azt is, hogy lépjen fel a szövetség a mezőgazda- sági gépek minőségének ja­vításáért Javasolják, hogy a gépgyárak és importáló vál­lalatok ne a legkönnyebb, a homokos talajon végezzék el a gépkísérleteket, hanem a kötöttebb földeken. És ha itt is beválnak a gépek, csak ak­kor kezdjék meg a gyártást, vagy importálást, mert sok esetben az ekék, vetőgépek, pótkocsik egyszerűen szétsza­kadnak, elgörbülnek, ha kö­tött talajon használják azo­kat. ötleteket Is adnak szép 'számmal. Helyeslik például, hogy közgazdászokból álló bizottság segít a termelőszö­vetkezetek éves tervének el­készítésénél, javasolják, hogy szervezzenek tapasztalatcse­réket, ahol hasznos termelé­si módszerekkel, újításokkal ismberkedhetnek meg az ál­lattenyésztők, növényterme­lők. kertészek, g '-piszék., Szinte minden közös gaz­daságból befutott e kérés- sűrűn kapjanak híreket ar­ról,, hogy a piacokon milyen a kereslet, milyen az ár. Ugyanis ezeket figyelembe véve szeretnék alakítani ter­melésüket, munkájukat s ez­úton akarják jól eladni a szerződéses felüli zöldséget gyümölcsöt, húst. Valamiféle áruértékesítés’, információs szervező irodára gondolnak, amely már működik Buda­pest környékén, és Igen hasz­nos munkát végez. Az ötlet-, javaslat- kérés­ostrom tehát az első órákban napokban, hetekben megkez­dődött és egyre fokozódik. Ez a bizalom jele is. A biza­lomé e társulás iránt, amely­nek munkájában bár mutat­koznak még kezdeti nehéz­ségek, a gyakorlatlanság hi­ánya, technikai szakmai gon­dok még hátravetik egy-cgy ké'rés gyors elintézését de összességében elmondható: máris sikerült a remélt út felé terelni a szövetségek sokszínű tevékenységét. Csodatevés helyett ... dol­goznak. Állják az , ostromot”, továbbítják, megvalósítják a tagszöveí kezetektől érkező javaslatokat, ötletekét, segí­tenek a tervezésnél, a mun­kaszervezésben, az érdekvé­delemben. Ezt látva a csodavárók is azt mondják a szövetkezet te­vékenységéről: a „csoda”, amit tőlük várunk, be­következett, ez pedig a mun­ka. Kovács Endre Levették a rendszámtáblát Vizsgáznak a járművek — Sok a panasz ::: 4 , *■ A .■ * * , ■> lllll i Egyre növekszik a gépjár­mű vtó szúrna, az országuta­kon és a varosokban zsúfoló­dik a forgalom és fokozódik a tempó. Nemcsak a sza­bálytalankodó vezetők, ha­nem a műszaki rendellenes­ségek Is végzetes baleseteket okozhatnak. Mindnyájunk életét és testi épségét védik hatóságaink azzal, hogy egy korábbi kormányhatározat alapján elrendelték a gép­járművek műszaki vizsgáz­tatását. Mégis sok a panasz, több esetben felháborodattan til­takoztak a vállalatok és a magángépkoesi-lulajdonosok, mert szerintük apró hibák miatt bevonták a forgalmi engedélyt, a gépjárműről le­vették a rendszámtáblát. Mi az igazság? Sok a veszélyes jármű, vagv túlzottan szigo­rúak a vizsgáztatók? Kik és hogyan ellenőrzik a jármű­veket? Mi a követelmény? Ezekre a kérdésekre akar­tunk választ kapni, ezért IßOLVA, A BRIGÁD GYEREKE —■ Ibolya aranyos kislány. Ügy szeretjük, mint a saját gyerekünket. Nagyon örül- lünk, hogy Ibolya a mi lá­nyunk. — Hogy lett Ibolyának ennyi édesanyja, édesapja? — Brigádban dolgozunk, s elhatároztuk, hogy1 közösen segítjük, felkaroljuk a kis­lányt. Bementünk az Egri Gyermekvárosba, s az első pillanatban megszerettük. Vettünk neki kötényt, nahát, fehérneműt.. Ibolykát a szí­vünkbe zártuk, amíg szép nagylánnyá nem nő, gyere­künk lesz. Segíteni fogjuk. Ragaszkodó, szeretetre vá­gyó kis téremtés. A nyáron elhoztuk üdülni, Aldeorőn, Kompolton és nálunk, Párá­don töltött másfél-másfél he­tet. A férjem is na "von meg­zerette. Három fiúgyerme- ünk van, még illett is a csa- ; I ádhoz. Engem anyukának, a | térjem apukának szólította. Mindig segíteni akart, még csak tízéves, de olyan jó szándék van benne. Délután várt a busznál, megcsÓKolt, megfogtuk egymás kezét. '’"italban, amikor négy óra ül munkába készülődtem, s felke’t. A nyakamba ug­rott, s ahogyan csak bírt, ölelt, csókolt. — A szüleit ismerik? — Csak annyit tudunk ró­luk, amennyit Ibolya elme­iéit. Az anyja Verpcléten él, férje, családja van. Az apja Egerbastán lakik. Apját nem 'smeri. Az anyja néha meg­í tógát ja ugyan, de a tíz év tatt még egvszer sem vitte aza, látogatóba sem. Nem hiszem, hogv szív dobog az ilyen emberben. Eldobtak egy aranyo«. kedves, jóravaló szereket. Ügy tud rasasz- ' vdni az emberhez. Értelmes, okos gyerek. Most kaptunk tőle levelet. Azt írja, jól van, sokat gondol ránk és szeretne már Játni bennün­ket. Karácsony előtt meglá­togatjuk a ml kis Ibolykán- kat, — Melyik brigádban dol­gozik ön? — A Mátravidéki Fémmű­vek dobozüzemének Előre szocialista brigádjában. — Mi is meglátogatjuk Ibo­lyát. Szívesen átadjuk a bri­gád üzenetét. — Kedves Ibolyka, Meg- kaotuk a leveledet, még ma válaszolunk neked. Örülünk, hogy jól vagy, vigyázz ma­gadra, nemsokára talál :o- zunk. Valamennyien sokszor csókolunk. írjál. A fekete hajú, kedvesen mosolygós Ibolya valóban szép kislány. * — Kezilcsókolom. Kalas Ibolya vagyok. — Üzenetet hoztunk a gyárból. ;— Marika nénivel tetszet­tek beszélni? — Igen. Ki az a Marika néni? — Hát Kucsera Sándor ni, náluk voltam a nyáron Pá­rádon. Ugyan megkapta-e a levelemet? — Meg, és nemsokára vá­laszol is. — Jaj de jó! — Szereted Marika nénit? — Igen — S miért? — Mert ő is szeret engem. — Anyukád mikor volt nálad? — Már régen. Ö Veipelé- ten van. — Apukád? — Nekem nincs apukám. Még sohasem lá'tam, — Anyukádtól mit kaptái mikulásra? — Az ő mi­kulása még nem jött el hozzám. — Jól érzed magad itt? — Igen. Iti jó. Én mióta megszülettem, mindig intézet­ben vagyok. — Nem sze­retnél haza­menni? — Nem, mert anyuka mér egyszer sem mondta. — Kit sze­retsz jobban: anyukát, vagy Marika nénié­ket? . — Marika néniéket, meg a kompolti, saz aldebrői patro­náló szüléimét. g|g ölt már vettek í j nekem ruhát is, -* .? ­cukrot is sokat kaptam tőlük. j Amikor a nyá­ron c' > '.m. rrrig pénzt is adtak. — M re kól- * tötted? — Levélpapírt vettem be­lőle. Mert én mindig írok nekik levelet. — Szeretsz tanulni? — Igen, nyolc ötösöm, 21 négyesem, 9 hármasom és 2 kettesem van. — A kettesek? — Számtanból és környe- zetiameretből. — Az ötösök? — Írásból. — Meddig szereted Marika néni6’"et7" — Én mindig szeretni fo­é :-ex mm* ‘ ? ' ^ ÍN I ■:: t ;é : ; ^ gom őket. Én sohasem fo­gom őket elfelejteni. — A levélben mit írtál nekik? — Szeretnék még kimenni hozzájuk és megkérdeztem, hogy járt-e már ott a miku­lás? És esett-e már arra a hó? Édesanyja, édesapja van már Ibolyának. Nem, nerr Verreléten, nem Egerfca’-tán hanem a Mátravidéki . Fém művekben. Koós József mentünk az egri gépállomás telepére. Az udvaron teher- és sze­mélygépkocsik sorakoztak. Egy régebbi típusú Moszk­vics állt a szerelőakna fe­lett. Rendszáma nem volt, már az előző vizsgán levet­ték. Miért? Mit mond a fia­tal tulajdonos, jól emlék­szik a vizsgáztató? Nem bíz­tuk magunkat egyik fél vé­leményére sem, a gépjármű vizsgáztatási jegyzőkönyvét kerestük elő. „A fékpedái végkitérésig benyomható A fék vezetéke sérült”. Így élet- veszélyes a közlekedés, jogo­san vették le a rendszámot. Annál feltűnőbb, hogy a másodszori vizsgáztatásnál a kézi fék nem „fogta” a bal hátsó kereket. Miattunk volt elnéző a vizsgabizottság? Vagy nem akarták harmad­szori vizsgáztatásra utasítani és harmadszor is 100 forint fizetésére kötelezni a tulaj­donost? Ezt nem tudhatjuk, de megengedték, hogy a fia­talember a helvszftíért beál­líthassa kézi fékét. Csak a tükör merev? Ki vizsgáztatja a gépko­csikat? Erre a célra bizott­ságokat alakítottak. Először két szerelő veszi alaposan szemügyre a járművet. Az egyik többnyire az AKÖV. a másik a gépállomás gyakor­lott szakembere. A kirendelt mérnök ellenőriz, vitás ese­tekben dönt és javaslata alapján a közlekedési rend­őrséget képviselő rendőrtiszt jegyzi be a forgalmi könyv­be, hogy a iármű alkalmas-e a biztonságos közlekedésre, vagy ha a törvényes előírá­soknak nem felelt meg. ak­kor nyomban intézkedik, hogy a rendszámtáblát ve­gyék le. Az egyik jegyzőkönyvben azt olvashatjuk, hoev a visz- szapil'antó tükör merov és a ’Tmű vonalából kilóg. így balesetet okozhat. ' Ezt a ren',s-’Ämot is bevop'ák. a járművet az^rrnal kioltották a fo-rriomMl. De vetőn csők. n tükör volt merev? Nemi Űgv véljük. a bizottság is. Az egyik vállalat teher­gépkocsi 'árai- szélvédő üvege megrepedt. Nem túlságosan és nem is a vezető előtt, ha­rem a jobb f“’ső sarbkbey. Vajon nem túlzott szigorú­ság az, ha ezért vonják be a forgalmi engedélyt? Hiszen nnyc is lehet szélvédő üveget vásárolni. A Warspwa és a Gaz 6ü9- es gépkocsikat ú«v evártíák, és az ái’am* Távkereskede­lem úgy veszi át, hegy a hx*só rend'-z’tmtáb1ánái vö­rös lárnoe ég Fmia+t is több rendszámtáblát bevontak 54 szá7a'ékos „bukás” Soro’hamánk a kifogáso­kat a kisebb és nagvobb műszaki hibákat. De a rész­letek he’vett inkább össze- fo-Oe’ó -dacokat idé-T’"nk. Ok- tóber 23-tól decemKer 3-ig 161 járművet rendeltek be és ezek közül 87-et alkal­matlannak minősítettek. 27-et csak időszakosan engedtek útjára, vagyis 54 százalékos volt a „bukás”, a „javító vizsgákat” nem is számítva. Az is feltűnő, hogy 14 ma­gángépkocsi közül egy sem felelt meg. tizenháromnak rendszámát bevonták, egy t pedig 30 napon belül újabb vizsgára rendeltek. Különösen az első vizsga- napokon hulltak” a rend­számtáblák. Egyrészt azért, mert a gépjárművekkel úey jöttek a szemlére, mintha csak tankolni szaladtak vol­na el. Sokan a legszüksége­sebb ellenőrzéseket és javítá­sokat sem végezték el. Né­zeteltérések. viták keletkéz- keztek a tulajdonosok, a gépkocsivezetők és a vizsga- bizottság között- Az autósok húzták a rövidebbet. mert az esetek többségében a vizs­gáztatódnak volt igaz"k. De az is tény. hoev eleinte a Belügyminisztérium és a Közlekedés- és ‘Pgstojia-'i Mi­nisztérium el'en őrei túlzott igémtekkoi iér>*ek fel. Nem vették hoffv Ma­yvornre^á milyen i-ec*-» n7 ^ik-i-Ac-zellátás men"vjre F'"~'den {<• évről i,rro hnlo­1 A* A ■P-oHA'f.V’olí«. P7: m o *v*lr/>n, tlV 7n-H, követ-XT-»Vö* «73 k,~ tak és ^ere* ven píVj^rna^+qk, tehát a PPnaSZaik­nak egy része jogos. Amiből nem fehet engedni A felsőbb hatóságok és a helyi vizsgáztatók is levon­ták a kellő tanulságot. Azon­ban továbbra is alapvető kö­vetelmény, hogy a járművek kormányszerkezete, futómű­ve, fék- és világító berende­zése jól működjék. Ellenkező ese‘bén a vizsgabizottságok a jövőben is bevoniák a rend­számtáblát és a forea'rm en­gedélyt. Ezt a következetes szigorúságot a közlekedés biztonsága, mindnyájunk ér­deke követeli. Ha olyan műszaki hibát észlelnek, amely nem veszé­lyezteti a közlekedést, a vizs­gabizottságok a gépkocsit út­jára engedik, azzal, hogy a hibát a tulajdonos záros ha­táridőn belül javíttassa ki. A tapasztalatok azt bjzo- nyíják, hogy a járművek kötelező műszaki vizsgája a forgalom biztonságának nél­külözhetetlen eszköze, az em­bereket. életünket védi. Ezért folytatni kell és szükség van az idős™7-j vizsgái ra, de o szervizhálózat fejlesztésére is Az eKő egvik félre sem kedvezőek, á ha- tó-ágok és a vizsgabizottsá­gok levonták a gvíVV<.‘,ócf0 ^ ]rr] _ vetkez^ei-éseket. Jó lenne, ha a gépjárművezetők is ez f tennék­Dr. Fazekas László 196?, december lO* vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents