Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-09 / 291. szám
A vállalati irányítás új szervezete Az új gazdasági mechanizmus nemcsak a vállalatok, hanem az egyéb gazdasági szervezetek — egyebek között a minisztériumok hatáskörét is jelentősen módosítja, A vállalatok és az irányító szervek jövőbeni kapcsolatát az új mechanizmus két alapvető eleme határozza meg. Az egyik: a vállalatok n".ffvo'^b önállósága, amit a 11/1967. számú kormányrendelet kodifikált, a másik: noha a jövőben is a terv — a népgazdaság hosszú, közép lejára'ú és éves terve —képezi a központi irányítás alapját, az irányítás módszerei nem az utasítások, hanem a közgazdasági szabályozók lesznek. Mindezzel összhangban az irányítás szervezete is megváltozik. Mindeddig egyes minisztériumokban — pl. a Kohó- és Gépipari Minisztériumban — közéoirányító szervek, iparigazgatóságok is működtek. Az iparigazgatóságok ebben az évben megszűnnek. az érintett iparágak — vaskohászat, műszerioar, híradás'echnika, általános gépipar — vállalatait a jövőben a minisztérium közvet-, letnül irányítja. Hogyan illeszkedik be az egylépcsős irányítás szervezetébe a tröszt és az egyesülés? Bár a tröszt gazdálkodó szerv — felelős a keretében működő vállalatok pénzügyi kötelezettségeinek teljesítéséért is —, rendelkezési joga csorbítja a válllati önállóságot. Ezért az állami vállalatokról szóló kormány- rendelet értelmében a trösztök nagy részét feloszlatják. A Járműipari Tröszt például minisztériumi irányítás alá tartozó vállalatokra bomlott fel. a Szénbányászati Tröszt pedig egyesüléssé alakult át. \ kohó- és gépiparban mindössze egy tröszt — a Csepel Vas- és Fémművek — folytatja működését. (Ennek indoka: a vállalatok egy telepen belül helyezkednek el, energia- és egyéb szolgáltató bázisaik is közösek). Az es'"' sülés az egylépcsős irányítás szervezetét nem bontja meg, mert a társasági szerződés csak a közös gazdasági érdekek előmozdítására — pL beszerzés. értékesítés, fejlesztés — fogja össze az önáló vállalatokat s azokat az egyesülés vezetője nem utasíthatja, éppen ellenkezőleg az egyesülés köteles végrehajtani a társasági szerződésben a vállalatok által megjelölt feladatokat. Az egyesülés lényegében az érdekelt vállalatok meghatározott célok elérését biztosító közös vállalkozása. irodája. Nem véletlen, hogy egyazon vállalat elvben több egyesülésnek is tagja lehet. {Mindebből kitűnik, hogy ■LTi az új mechanizmusban a vállalatok irányító szerve — közvetlen áttétellel — az ágazati minisztérium. amelynek feladata: az ágazat szempontjainak, érdekeinek képviselete a kormány döntéseinél, az ágazat fejlesztési koncepciójának kidolgozása. a kormány gazdaságpolitikájának érvényesítése az ágazaton belül, az államigazgatási feladatok ellátása és a felügyeleti jogkör gyakorlása. Hadd utaljunk közbevető- leg arra. hogy az irányítás szervezete nemcsak a vállalatok és az ágazati minisztériumok kapcsolatában, összefüggésében változott, hanem egyéb vonatkozásban is. Több olyan hatóság, gazdasági szervezet van. amelyek egy-egy s^kterületen országos hatáskörrel rendelkeznek. Ezek nagy része a múltban közvetlenül a Minisztertanács alá tartozott. A jövőben az országos hatáskörű szervek közül csak a Központi Stat’sztikai Hivatal és az Országos Anyag- és Arhivatal tartozik a Minisztertanács felügyelete alá, míg a Szbványügyi Hivatal, az Országos Mérésügyi Hivatal és az Országos Találmányi Hivatal az OMFB felügyele- * alá kerül. (Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság). Az irányi.ás nem kevésbé fontos eszköze a felügyeleti hatáskör, amely egyebek között abban nyilvánul meg. hogy az irányító szerv —, ahol létrehoznak felügyelő bizottságot, arra támaszkodva —. átfogóan értékeli a vállalatok tevékenységét, ennek alapján elbírálja az igazgató és helyetteseinek munkáját, dönt díjazásuk és jutalmazásuk felől. A vállalatok anyagi érdekeltsége, ön- állós ga egyes esetekben negatív irányban -s hatnak. Ennek lehetőségét szűkíti a felügyeleti jog. A minisztérium, az irányító szerv általában nem utasítja a vállalatot — pl. egy fontos kooperációs fe'adat telj esi fősére —, de a vállalati munka átfogó értékelése alkalmával bebizonyíthatja hogy a rendelés elutasítása műszakilag, gazdaságilag indokolatlan volt. a vállalat a szükségleteket nem elégítette ki megfelelően s ennek következményeit a vezetők iu'almazásánál érvényesíti. Mivel a legfőbb vezetők személyi jövedelmét a nyereségrészesedés cs a prémium csaknem megkettőz- heti, az igazgatók nyilván nem fogják figyelmen kívül hagyni az irányító szerv „értékítéletét”. Mindez azt jelenti: a vállalatok önállóan dönthetnek a termelésről és az értékesítésiről, de döntéseik nem lehetnek önkényesek, a népgazdasági érdekektől függetlenek. A z ágazati irányítás új ** módszereit minisztérium-vállalat összefüggésben az jellemzi, hogy az irányító szervek tevékenységében nem a hatósági és államigazgatási funkciók dominálnak. hanem a közgazdasági eszközök A külkereskedelem területén azonban — jórészt a külkereskedelem décentralizálásával. az export—importjog kiterjesztésével összefüggésben — az eddiginé-l. hatékonyabban érvényesül majd a közoonti irányítás. A külkereskedelmi jog kiterjesztése ugyanis szükségessé ‘eszi r> külkereskedelem állami mono*'í,;i' inának, egységes irányításának erősítését, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden olyan kérdésben, amely a külkereskedelmet közvetve, vagy közvetlenül érinti, nem. az egyes ágazati minisztériumok, b-nom a Külkereskedelmi Minisztérium az irányító. az engedélyező és az ellenőrző szerv. Bár a külkereskedelmi forgalmat is elsősorban a gazdasági eszközök befolyásolják és irányítják, ebben a vonatkozásban azonban egyidejűleg a hatósági funke'ók — pl. export- és importéngedelyezés — is jelentős szerepet töltenek majd be. G. J. aia — Ha rajiam célgépcsítenék Jelentős szerepet játszik a gyöngyösi Agrom&chanikai Ktsz a mezőgazdasági gépek alkatrészellátásában. A forgácsolók most is jól állnak a feladataik teljesítésével. A Nemecz József többszörös szocialista brigád helyettes vezetőjétől kérdeztük meg: mit tenne, ha rajta múlna, az eredmények tokozása végett. — Célgépesítenék — mondta azonnal. — Itt vannak például a motorszelepek. Most terven felül elvállaltuk, hogy a Moszkvics 407-es kocsikba való szívó és kipufogó szelepekből legyártunk ezer-ezer darabot. A tizes szériát az Autóiker most próbálja ki. úyg tudjuk, nagy elégedettséggel. Ahhoz, hogy a szelepek gyártását fokozni tudjuk, célgépekre van szükségünk. Akkor ezekre a célgépekre betanított .munkásokat is ráállíthatnánk, és véleményem szerint legalább 20—25 százalékkal tudnánk növelni a termelésünket. Hogyan vélekedik a javaslatról a ktsz vezetősége? A választ Danis Richard műszaki vezetőtől vártuk. — Nem olyan egyszerű dolog ez a cé’gépesítcs. Elvileg a vezetőség is egyetért a gondolattal, sőt: ha az 1962-re megígért megrendeléseket, a mintegy 203 ezer clarab különböző szelepre megkapjuk, rá is leszünk kényszerítve. De...! Nekünk nincs tmk-nk. A célgépeket a termelés rovására keil elkészítenünk. Igaz, még így is megéri. Viszont az is igaz, már most is rendelkezünk néhány célgéppel. Ezeket is saját magunk csináltuk meg. Kétségtelen, a célgépek lehetővé teszik, hogy betaní tott munkásokat is alkalmazzunk, tehát a ktsz érdeke mindenképpen a -javaslat megvalósítása. Ebben a kérdés ben lényegiben nincs vita LalMlos Béla és a vezetőség között. Csupán a részletek vonatkozásában. Örülünk, hogy a dolgozók véleménye megegyezik a ktsz vezetőinek a véleményével Nyilvánvaló, hogy ennek csak jó következményei lehetnek. (ffmfi Jó néhány termelőszövetkezeti elnök, vezető nyilatkozott a közelmúltban elismerően a termelőszövetkezeti területi szövetségekről. Elismerően nyilatkoztak. mert a szövetségek máris konkrét segítsem t nyú'toltak a közös gazdaságoknak, olyan segítséget amely forintokban kamatozik. Alapos, elemző javaslatokat készítettek a szerződéskötésekhez, mcsz- szemenően figyelembe véve a szövetkezetek érdekeit. A szövetségek, a közös gazdaságok szövetségei tehát már kiállták a próbát. Megmutatkozott az összefogásban, a szövetségben rejlő nagy erő, az érdekek, elképzelések összehangolása rendkívül hasznosnak bizonyult. Amit egy vagy két termelőszövetkezet nem m- dotl volna elérni — az sikerült a sok közös gazdaságnak. Ismét bebizonyosodott, hoey a közösség ereje négy dolgok megvalósítására képes. Kegy m'ért szükséges ezt ismételten hangsúlyozni? — talán adjuk meg rá a váSzövetség és összefogás laszt az egyik közös gazdaság elnökének szavaival. „Itt van ez a termelőszövetkezeti szövetség is — mondotta a múltkoriban — szép dolog, jó dolog, hasznos is mindannyiunknak. Az elkövetkezendő években pedig még hasznosabb lesz. A termelőszövetkezetek érzik a hatását sok mindent várnak tőle, bíznak benne, hogy sok vitás kérdést megold majd. Ügy vagyunk V“le, hogy a miénk, minden közös gazdaságé. S a múltkor mégis nagyon nagyot csalódtam. Nem a szövetségben, han°m egyes termelőszövetkezeti vezetőkben. Volt egy vitás dolog a norondon, amto^k a m-goldésára a lán la tos lett volna még néhány napot várni. A szövetségünk iags*övetkéz<*tei közösen megállapodtak, hogy rámák, senki sem cselekszik egyedül. Megállapodtunk s néhány nap múlva meghallottuk, hogy egykét termelő» szövetkezeti vezető, a megállapodás ellenére, a maga szak'5*' rendezte a dolgot. Pers e, azt hiszen nem kell folytatnom, hogy -zreI bizonyos előnyökhöz, jutottak a többiekkel széniben. De nem is ez a lényeg hanem az. bo^v minek akkor a szövetség? Ha nem ' tartjuk be a megállapodásokat.” A term*»1„j. pők »—vsihól eléged.-tlen- séo\ rosszallás hangzott — s hozv'tehetjük: nem iog- tel-nul. A termelőszövetkezeti s’öv-W-'k va’óhan szövetségek. S a szövetség magában foglalja az összefogás gondolatát is. Előnyökre csak akkor lehet számítani, ha mindenki betartja » megál'anodásokat, tiszteletben tárttá a közösen hozott határozatokat s nem egyéni utakon keresi az érvényesülést. (k. I.) Tankönyvet írtak egymásnak Bányászok az iskolapadban —- Miért idegenkednek a kotrómesteri széktől A GAZDASÁGSAI,AN mélyművelésű bányák bezárásával sok ember a tárnák mélyén hagyta régi szakmáját s odahaza a szegre akasztotta egykori vizsgabizonyítványait is, amelyeket hosszú, nemegyszer 15—20 esztendeig vagy még több ideig tartó szolgálata alatt szerzett. Mindez azonban, természetesen, nem állíthatja meg a változó életet. Dolgozni továbbra is csak kell, a munkára, a keresetre ezután is szükség van. Mi más választás maradhat—hát-mint az, hogy ha ménolyan nehéz, is, kirkb újra kezdi,, eleiről a köznapi küzdelmet. Vajon áll-e valaki a hajdani vájárok, föld alatti Iparosok mellé,. kapnak-e mást ezek a munkások mint a törvény szerint biztosított fizetéskiegészítést- • • ? Szabó Béla személyzeti vezetővel beszélgettem a minap az Ecsédi Külfejtéséé Bányaüzemben. Elmondotta, hogy évek óta a legmesszebbmenő segítségben részesítik a mélyből felkerült embereket. Minden támogatást megadnak nekik ahhoz, hogy egyenesbe kerüljenek ismét, megtalálják a számításukat. Körzetükben voltaképpen már 1063-ban megkezdődött a nagy átszervezés — s ezzel egyidejűleg a gond. A más üzemben feleslegessé vált bányászok elhelyezése ugyanis korántsem könnyű! Egyrészt meg a létszámhatárok meglehetősen rögzítettek, másrészt No lám, ilyen is van. Nem égi vonatkozásban, sokkal inkább köznapi értelemben. A ház kapujára kirajzszegeit kis papíron: „Figyelem! Egy dakszli kutya találtatott. Etetés és gondviselés megtérítésével Igaz Tulajdonosa azonnal átveheti itt a házfelügyelőnél.” Mi sem természetesebb, hogy azonnal bementem a házba hiszen mégiscsak alkalmam lesz találkozni a gondviselés „intézményével”. A konyhában nagy termetű, közepes korú férfi ült az asztalnál, ugyancsak termetes feleségével együtt, éppen vacsoráztak. Az asztal előtt sóvár várakozással lesett a falatokra a szóban forgó, fiatal barna dakszli. Hanem ezt az iszonyúan hosz- szú testű kutyát abban a szempillantásban, amint beléptem, felkapta a háziasszony és 4 dakszli belódította a szobába. ■Rácsukta az ajtót, majd gyanakodva megkérdezte: — A dakszli miatt jött, ugye? — Igen... — vallottam meg —, ha lehetne... — A jelet! — vágott közbe. — Tessék azonnal megmondani milyen jel van rajta? hám, máris észrevette, hogy nem én vagyok az „Igaz Tulajdonos”. A férfi jóindulatúan segíteni akart nekem: — Nohát, tessék mir mondani... A kutya farlián... miféle folt van? — Lajos, hát a szájába rágod? — mondta haragosan a házmesterné aztán felém fordult: — Szép dolog, mondhatom! Igaz, nem ön az első, aki ezzel megpróbálkozik... — Kérem, én... — kezdtem magyarázni, hogy miért is jöttem: de a termetes asszonyság nem ergedett: — A jelet! Tudja vagy nem tudja?! A férfi biztatóan felém hunyorított, s uj- jával apró kört rajzolt az asztallapra. — Egy kerek... izé... foltocska — nyögtem ki végre nagy zavarban. Az asszony legyintett s megindult a kutyusért; férje meg a tenyerembe csapott. — Tetszik tudni, meguntam ezt a tno- gorva állatot. Majd egy hete várjuk már a gazdáját. Nagyon rossz természete van. De ön, úgy látom, kutyakedvelő ember. Gondoltam, vigye hát el--— Viheti — jelentette ki a kutyával visszatérő asszony —, hogyha kétszáz forintot lefizet.^ pedig — akárkit a külszí len sem foglalkoztathatnak. Űj ismeretek kellenek az új technológiához — s ehhez nyilván megfelelő alap is szükséges. Nos, az alappal azonban baj van! A mélyművelésű lignitmezők emberei közül sajnos soknak hiányzik a ma már minimális nyolc általános iskolai végzettség s enélkül aligha jöhetnek számításba a későbbi foglalkoztatásnál. NEM FELEDTÉK AZONBAN az emberséget, az üzem vezetői igyekeztek lehetővé tenni, .hogy a többségükben régi vállalati dolgozók pótolhassák korábbi mulasztásaikat, afféle „házi iskolában” — műszak után — megszerezhessék a hetedik, nyolcadik osztálvos bizanvitváuyo- kat is. Aki pedig bírja, egy- útal hozzáfoghat á külszíni iskolához is — amelynek tananyagát a Mátraaln Szénbányák fiatal műszaki, közgazdász dolgozói válogatták, írták könyvekké — s az összefüggő ismeretekből szinte egyszerre vizsgázhat. Száz és négyszáz órás tanfolyamokat indítottal? a sok idegen gép, berendezés leendő mesterei számára s igen kedvezményes, önköltségi alapon megszervezték a villanyszerelő és lakatos szakmákban évek óta dolgozó, de még szakképzettséggel nem rendelkező emberek \ Izsaára való előkészítését, vizsgáztatását. Ez utóbiakkal nincs is különösebb probléma — ám g Elismerem én a dakszli kiválóságát, de hát eszem ágában sem volt elvinni a másét. Még csak nem is tetszett a kutya ellenszenvét a magam részéről fokozottan viszonoztam is. Azért valami ördög arra késztetett, ho<ry megmond-, jam: — Drágállom ez' a tartásdijat. — Olyan sokat meg evett néhány nap alatt? — kérdeztem. — Rengeteget, uram — Mégis, kétszáz forint... Egy kis kutyakosztért. — Hát a gondviselés'’ — kiáltott az asszony felháborodva. — Az tá nem ér meg annyit? Oly nagy hirtelen távoztam a lakásból, a „Gondviselés Hajlékából” mintha a huzat csapott volna ki. Féltem, hogy m.ég rám uszítják a dakszlit... Barit Endre VII. osztályba beiratkozott doigozokkai már annai in- káoo. Időközben ugyanis meggondoljak magukat s váratlanul abbahagyják tanulmányaikat. S nem használ nekik sem a jó szó. sem a meggyőzés. Mi lesz így velük? Sok biztatót nem Ígérhetnek nekik. A türelmi idő véges: ahol ma még az előírt képzettség nélkül dolgozhatnak, onnan előbb-utóbb búcsúzni kell. Az utolsó mélyművelésű bányából, a 13. számú perem fej lésről ugyanis újabb emberi, illám várható jövőre. S aki többet tud, nyilván kiszorítja helyéről a gyengébbet... Azt mondta a személyzeti vezető, hogy bizonyos fokú bizalmatlanság tapasz tolható j, .......... ho gy hiába tanulnak, kárba v ~ r ’ — d«á?ük. Mást bizonyítanak a tapasztalatok. Az 1963. óta kimutatott több mint félezer különféle —ui-pany tulajdonosai 4—5 amber kivételével végzettségüknek megfelelő munkakörben dolgoznak. A kotrósegédok oklevelük megszerzése után 300— 400 forinttal magasabb bért kapnak s ezzel elérik a mester keresetének több mint háromnegyed részét. No és. mikor eavezik vajon fittesük a hasonló végzettségű mesterekével? Van-e lehetősig arra, ho?y a 400 órás tanfolyam után mindenki mester l""ven? Az első csoportban végzettek közül ma már sok a kotrómesteri beosztásban dolgozó bányász. Van olyan, aki hamarosan merkaoja a kinevezést, akad. aki évekig várt erre — s akad. aki nem akar mester lenni. Fél a felelős- Sédtől. a ~ ~ tett munkától, az övénél nagyobb f'zikai erőkife'téstől. Azt tarija, hoev az15-? <, kis pénzk’'iö-ibsé',ért nem érdemes vállalni a rangosabb beosztást. S AKI MÉGIS vállalná? Az elérheti a elnevezést, amely a vájárt fizetéssel egyenértékű bérrel jár. Ma még ugyanis — s még jó idei" — kuli a kotrómester, a megfelelő végzettségű, gyakorlatú, univerzális bányász, hiszen gond a helyettesítés, egy-egv szakember távozása- Ez utóbbira pedig számítani kell, mivel a meglevő állomány minteny egyhar nada. idegen ember vagy éppen a nyugdíj falé közelít: előbb- utóbb elbű-súzik, kell, aki a helyükbe lép... C,y. Gy. NmkM 1967. december 9.. szombat
