Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-05 / 287. szám
— Ez igen — csettíntettem nagyot, amikor hírül vettem, hogy egy Gustap pavidson nevű Nßw York-i teológiaszakértő , Lexikon angyalokról” címmel sajátosan új bibliográfiai müvet jelentetett meg. Ebben a lexikonban, úgymond, valamennyi Testamentumban, a. Koránban, a Talmudban, az apostolok és a szentek történeteiben szereplő angyalt leírja, összesen 3406 angyalt! Kíváncsian várom a mű magyarországi megjelenését: vajon a feleségem benne van-e? Ha alapot, a mű, kizártnak tartom. Esetleg én jöhetnék számításba, vigaszként, hogy kihagytak az Irodalmi Lexikonból... ★ Képzeld el, félreérthetetlen helyzetben találtam az igazgatót a titkárnőjével... Tudod, azzal a kis gömbölyű szőkével... Félreérthetetlenül levelet diktált neki. Pedig olyan, de olyan váratlanul igyekeztem benyitni — sóhajtott bánatosan és gyorsan lenyomta a kilincset a főosztályvezető ajtaján. (~ó) Köd Mostanság divatban vannak a köd-mesék. Nem túlságosan változatosak. A népi alapmotívum mindegyiküknél azonos. Körülbelül így hangzik. „Olyan nagy köd volt reggel mifelénk. hogy a villamosvezető minden tizedik méternél leszállt a kocsiról, meggyőződni arról, hogy a sínen vagyunk-e még. Hát ezért késtem el". Köd-történetünk főhőse legényember, jó alvó és egy rossz ébresztőóra tulajdonosa. Aznap reggel ő is elkésett és az egész felelősséget a ködre tolta. A köd pedig alattomos. bosszúálló. A mi köd-lovagunk régóta csapta a szelet egyik kartársnőjének, a törékeny alakú, bűbájos elvált asszonykának. A kitartó ostromnak végre esti találka lett az eredménye. öt órától este kilencig még szabad volt a fiú. Beült tehát a presz- szóba fpkotSrni és innen — mivel messze lakik — elvnrolt a közeli barátjához borotválkozni. Még egy órácskája maradt. Autóbusszal kikocsizott a város túlsó végén levő mozihoz és váltott másnapra két jegyet. Az ember gondoljon a jövőjére is. Utána vissza a találkozó színhelyére. A jó vacsora, jó bor, szép szavak, muzsika, heves ostrom, megtette a hatását. Még tizenegy óra sem volt, amikor taxi kanyarodott a vendéglő elé és a fiú, olyan hangon, amely elárulta, hogy még maga sem hiszi egészen, a vezetőfülébe re- begte lakásának címét. Érdekes, hogy ekkor még nem volt köd. Az dutó zavartalanul robogott a városon keresztül. A sofőr számo- latlanul kapta a bankókat — ilyenkor minden késedelem, amely a lendületet megtöri, veszélyes — és sietve fel, ez első emeletre. A lovag már a lépcsőn a zsebébe nyúlt, azután a másikba, harmadikba. Az asszonyka arcán még a köny- mielmű pillanat réve- teg mosolya deren- aett. Ha már becsukódik az ajtó minder továbbiért a felelőssér r férfira hárul. A férfi pedig sánadozott. Kutatott. Először türelmetlenül, kapkodva, később^ módszeresen, lassan. Hiába. A lakáskulcsot sehol sem találta. Szörnyű szemmel nézett a szépséges nőre. — Bocsánat, csak egy perc — hörögte, és rokulcsoit. Amaz esak m vállát vonta. — Meg kell keresni — adta a bölcs tanácsot. — Wert- heim-z&r, ezen a s perhakni nem segít. — A lovag eszelősen kifutott az utcára. Akkorra már hant le a házfelügyelö- 'öz. Kétségbeesetten öröm bolt az ajtaján és kapkodva, lihegve adta elő a tragédiát: elvesztette a lakásszállt a köd. Sűrű. tej- 'hér. fojtogató. Se xi, se villamos, se semmi. Futott. Először autóbuszt kapott. Visz- sas s találkahelyre, ahonnan taxival tovább. Lassan imbolygóit a kocsi a homályba borult városon át, a vendéglőből a barát lakásáig. * onnan a mozihoz. Éjfél után egy óra volt. amikor le- álmosan kicsoszogott a hivatal éjjeli portása és hosszas magyarázkodás után felkísérte a magából kikelt embert a szobájába. A kulcs ott hevert az íróasztalán, a hamutartó éf a naptár között. Amikor újra kijutott az utcára, a köd még sűrűbb lett és a kocsi * órája csaknem elérte a háromszáz forintot. A kapus adott két darab százast kölcsön kifizette az autót és gyalogosan, komoran elindult a másfél órás útnak. Azt, hogy meddig várt reá az asszony, soha sem fogja megtudni. Annyi bizonyos. hogy fél háromkor már nem volt az ajtó előtt. A történet többi részét sűrű köd borítja. Az esetnek több tanulsága is van. Az első: ne késs el a munkahelyedről. A második: ha elkésel, ne kend másra. — A harmadik és legfontosabb: vigyázzunk jobban a lakáskulcsunkra! Hajdúéba István kémis&B, \ be egyik napról a másikra. Szinte a legtöbb kezdeményezés — az eltérés a megszokott régitől — nemcsak a konzervatív gondolkodásmóddal ütközik, hanem bizonyos szervek, vállalatok anyagi érdekeivel is. Az a vállalat például, amely nem kap elég megrendelést, mert korszerűtlenül, drágán termel, a társadalom emberiességére apellál. 3 központi utasítást, dotációt reklamál akkor is, ha termelhetne az adott technikai feltételek mellett is, olcsóbban, korszerűbben. Esetenként nyilvánvalóan szükség lesz központi utasításokra. ha például az érvényes államközi szerződésekben vállalt kötelezettségek teljesítése forog kockán. Sor kerülhet néhol a közgazdasági szabályok egyes részleteinek módosítására Is, a gyakorlat próbája alapján. Aligha nézhető tétlenül például, hogy a vál’alatok közötti érdekellentétek igazta- lanul oldódjanak meg a népgazdaság kárára. A szocialista állam tulajdonosi helyzeténél fogva tehát a jövőben is utasíthatja vállalatait és egyéb más, közvetlen irányítási eszközökkel is élhet. E lehetőségekkel azonban nem szabad visszaélni, mert minden direkt beavatkozás — még ha egyébként igaz népgazdasági érdeket szolgál is — egyben fékezi a reform kezdeményezésre bátorító erejét. Kovács József dasá<ri szabályok is testet öltenek. Mivél, mint minden elméletnek, a reform elveinek is a gyakorlat az igazi próbája, nagy érdeklődéssel figyeljük az új szellemben fogant első döntéseket és terveket. Az eddigiekhez képest sok új; érdekes, néha meghökkentő változást tapasztalhatunk. Általában alkotóbbá vált a gazdasági munka, szakítottak a kialakult sémákkal. beidegződött rutin- megoldásokkal. Gondolkodás, elemzés, sokféle összefüggést mérlegelő számolás előzi meg a terveket, a döntéseket. A vállalati döntések két közös jellemzője ismerhető fel mind erőteljesebben: egyrészt a népgazdasági érdekek következetesebb védelmének érvényesülése; másrészt a távlatokban való gondolkodás, az előrelátás. Ezekkel a jellemvonásokkal találkozhatunk a beruházások körültekintő előkészítésekor, a kereskedelmi kapcsolatok formálásánál, a fejlesztési koncepciók kialakításában. Vitathatatlanul okosabbak is lettünk, hiszen a reform elvei új összefüggéseket tártak fel a vállalat és a népgazdaság kapcsolatában. A változások lényeges okát azonban mégsem ismereteinkben, hanem gondolkodásunkat is meghatározó anyagi érdekviszonyaink újrarendezésében találjuk. A vállalati és népgazdasági érdeket a reform közelebb hozta egymáshoz. Kár volna persze tagadni, az új mechanizmus sem teremt idilli viszonyokat, az érdekeli teljes és abszolút összhangja egyébként is megvalósíthatatlan illúzió. Ha a vállalat érdeke úgy kívánja, ma is változatlanul jelentkeznek népgazűa- ságellenes törekvések. A szubvenció-igények, vagy a jövede- lemszabályozás feltételeinek megállapításánál például több vállalat laza, könnyen teljesíthető induló feltételek kiverekedésén szorgoskodik. Már csak azért sem köszöntenek ránk idillikus napok 1968-cál, mert ezután is lesznek sőt gyakoribbak lesznek, az együttműködő vállalatok közötti érdekellentétek. Az ilyen összecsapások is néha népgazdasági és. társadalmi jelentőségüknél fogva túlléphetik a helyi kereteket, g esetenként szükségessé válhat a központi beavatkozás. Az érdekellentmondások azonban többnyire a reform szellemében gazdasági eszközökkel meg is oldódnak. Érthető, hogy a reform által is ösztönözni kívánt strukturális és egyéb változások a termelésben. a bel- és külkereskedelemben nem mennek végÜlntíen vállalatnál a reform szellemében készülnek már az 1968. évi tervek. A vállalatok most először szabják meg saját esztendős feladataikat önállóan. központi utasítások és utólagos jóváhagyási kötelezettség nélkül. Az önálló tti- vező munka kiinduló alapjául a népgazdasági igények: a felhasználó üzemek, a bel- és külkereskedelmi vállalatok rendelései szolgálnak. A műszaki, gazdasági tevékenység célját — azt, hogy kinek és mit gyártsanak — helyileg a vállalatoknál pontosabban tudják felmérni, mint a központi tervekben. A cél eléréséhez szükséges eszközöket — a hogyant: a létszámot, anyagot, berendezéseket stb., — szintén hatékonyabban választhatják meg azok, akik felelősek és egyben anyagilag érdekeltek is az eredményes munkában. Az új tervezési rendszertől joggal várhatunk az eddiginél nagyobb tervszerűséget. Egyrészt nagyobb szervezettséget a vállalaton belül. (A helyileg összeállított tervek reálisabbak, megalapozottabbak lehetnek és jobban biztosíthatják a különböző termelési, munkaügyi, anyag, műszaki fejlesztési fejezetek összhangját.) Másrészt a vállalattal szembeni igények gyorsabb, rugalmasabb, magasabb színvonalú kielégítésére is számíthatunk. A vállalati elhatározásokat és cselekvéseket természetesen behatárolják azok a rendelkezések és közgazdasági szabályok, amelyekben tulajdonképpen a reform elvei konkretizálódtak. Mostanában sűrűn jelentek meg rendeleiek, határozatok, sq(J törvények is a reform szellemében. A vállalatok már ismerik, a gazdálkodásnak mindazokat a konkrét feltételeit, szabályait, amelyek alapján már számolhatnak, tervezhetnek, méghozzá meglehetősen nagy biztonsággal, mert közülük a legtöbb három évig érvényben marad. (A vállalati gazdálkodás számszerűsíthető feltételei: az új árak, a jövedelemszabályozás — a részesedést és fejlesztési alapok képzése, az adózás — az export- szubvenciók jóváhagyása, a hitelpolitika irányelvei és módszerei.) A gazdaságirányítási rendrendszer reformja — bár a hivatalos premier csak 1968. január elsejével veszi kezdetét — már napjainkban a határozat és jogalkotás köréből, a . tanfolyamok és szemináriumok vitafórumaiból a gyakorlati végrehajtás színterére lépett. A készülő vállalati tervekben már nemcsak az új elvek, hanem a konkrét közgazA készülődés sodrában zéssel foglalkozták, hanem Bizonyos fokú tervezői munkát is végeztük. S a várkúti turistaház, a mátraházi síugrósánc példái bizonyítják: nem is olyan röez- szul „rajzoltak”! Miközben az idei elképzelések valóra váltáséért iparkodtak — kicsit előré is nézték. Idejekorán gondos piackutatást végeztek, s ezzel elérték, hogy már az őszi hónapokban hoz* závetőlegesen 20 millió forint értékű szerződést kötöttek a következő évre. Jobbára azokkal — akikkel az idén ismerkedtek meg. Három és fél millió forint értékű ajánlatot kaptak az ÉVM Betonútépítő Vállalattól, a 3. számú főközlekedési út hatvani szakaszának villamos korszerűsítésére. S Hatvan mellett jelentkezett Csepel, érdeklődik Szeged és Győr U. „Kitágult” a megye: az országban is egyre inkább megismerik az egri vállalatot. Jövőre már 40 milliós tervfeladattal számolnak a vállalatnál. Jövőre már egy dunaújvárosi, vasvázas színben viszonylag elfogadható feltételeket teremtenek a segédüzemi dolgozóknak. Jövőre — bizakodnak — még előbbre lépnek, s újabb okot adnak a csodálkozásra... Gy Gy. Mit adnak a hatvani járás termelőszövetkezetei az ország asztalára? Ilatsz&z helyett llOO vagon kenyérgabon» Húsból is meglesz a tervezett mennyiség — a series / — Sajnos, itt már nem olyan kedvező a helyzet. A szerződésben vállalt 4536 mázsa hús helyett valószínűleg csak mintegy 3720 mázsát tudnak értékesíteni a közös gazdaságok. Ennél a húsíajtánál tehát mintegy 18 százalékos kiesés mutatkozik a szerződéshez képest — Es a baromfi? •— Itt nincs probléma. A szövetkezetek 940 mázsát szerződtek, s ehelyett mintegy 1077 mázsát értékesítenek. Végeredményben tehát azt lehet mondani, hogy bár sertéshúsból kevesebb lesz, a több marha- és baromfihús következtében a szövetkezetek összsúlyban adják azt, amit vállaltak. — Mi várható jövőre? — Járásunkban zömmel befejeződtek az őszi munkák. A földek megmunkálása, a vetések nem hagynak kívánnivalót maguk után. A közös gazdaságok a maguk részéről megtettek mindent, s ha az időjárás is kedvező lesz, akkor jövőre sem csalódnak termelőszövetkezeteinkben. — So hús? — A marhahússal és a baromfival az idén sem volt különösebb probléma, s reméljük, jövőre sem lesz. A termelő- • övetkezetekkel folytatott beszélgetések, felmérések során az is bebizonyosodott; hogy sertésből is mintegy 1000— 1200 darabbal többet szerződnek, az előző évhez képest. S szeretnénk, ha a tervek valóra is válnának — fejezte be Kovács Imre. (K. L.) ál tartanak helyezést szerezték meg a munkaversenyben. Az út- és vasútépítők visontai csapata december végéig hozzávetőlegesen 6—7 millió forintos túlteljesítésre számít, s így minden remény megvan az idei elsőségre is. Szorgalmasan, jól dolgoztak az idén is a hatvant járás közös gazdaságai. A jó munkát eredmények, nem egy esetben kiemelkedő eredmények követték. S a jó munka következményeként árukkal megrakott tehervonatok indulhattak el a raktárak vagy a piacok felé. — Különösen a kenyérgabona-felvásárlás sikerült nagyon jól — mondja Kovács Imre, a. járási tanács elnökhelyettese. — Szép volt a termés, őszi búzából 16,2 mázsás, az ösz- szes kenyérgabonából 15,9 mázsás termést értek el járásunk közös gazdaságai. Főképpen ennek köszönhető, hogy a termelőszövetkezetek jóval több ■ kenyérgabonával segítették a közellátást, mint eredetileg tervezték. A 609 vagon gabona helyett, 1114 vagonnal értékesítettek a közös gazdaságok. S a többlettermést nem a szabadpiacon adták el, hanem az állami felvásárló szerveknek. — A kenyérgabona mellett az egyik legfontosabb árucikk a hús. Teljesítik-e a közös gazdaságok a szerződésben vállalt kötelezettségeiket? — Járásunk termelőszövetkezetei a leszerződött húsmennyiség hetven százalékát már átadták az év első kilenc hónapjában. Ebben'az időszakban vágómarhából például 4363 mázsát értékesítettek, s a becslések alapján az évi összes mennyiség mintegy 5880 mázsa lesz. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezetek több marhahúst értékesítenek, mint amennyire szerződtek a vállalatokkal. Már 1968-n, Ötvenhárom millió forintos tervfeladatta! bízták meg az idén az ÉVM Üt- és Vasútépítő Vállalat visontai kirendeltségét. Az építésvezetőség dolgozót szakszerű irányítással, a munkák gondos összehangolásával — meglepetésre — október végére valamennyi megbízatásuknak eleget tettek. Tavaly a nagy vállalat tíz ípítésvezetős'ge közül a legjobbnak bizonyultak, az idei első fél év eredményei alapján pedig az előkelő második vül az edelényi új ruhagyártól kapott féladatokat. Sokan úgy Jósolták, hogy a vállalat éppen a nevezetes évfordulón — belefullad a gondokba. A szétszórt telephelyeken levő mini-műhelyeivel nem bírja majd az iramot, s aligha tudja kiheverni azt a veszteséget, amelyet máshová távozott műszaki vezetője, főépítésvezetője, tizenhat kipróbált, jó szakmunkása okozott. A „halálra ítélt” vállalat dolgozói azonban nem hagyták el magukat, a mégoly nehéz körülmények közepette is helytálltak, s — megerősödtek. Az ösztöndíjasból lett fiatal főmérnök, igazgatójával együtt kitűnő karmesternek bizonyult. Igyekeztek általános megelégedésre dolgozni. Meg akarták tartani a régi partnereket, s újabbak megnyerésére törekednek. A gyorsaság, a garantált minőség mellett az idén fele részben — az utolsó negyedévben már mintegy 80 százalékban — rögzített árat ajánlhattak a megrendelőnek, akik természetesen örömmel fogadták' ezt, hiszen eleve elkerülték a munkák befejezése után általánosságban előforduló kínos meglepetéseket — az utánfizetést, költségvetésmódosítást. Kicsit szakítottak a „Tégi hagyománnyal”: ebben az évben már nemcsak a kivlteleA tizenötödik „születésnapját” ünneplő Heves megyei Tanácsi Villanyszerelő Vállalat nem várt köszöntésére — hanem helyette maga okozott ismét meglepetést a partnereinek: az idén a legkülönfélébb, olykor egészein meghökkentő rendeléseknek is eleget tett. Jelentősebb minőségi kifogások nélkül elvégezte az egri Lenin út korszerűsítésével kapcsolatos elektromos szerelési munkákat, megoldotta a vár képtárának árnyékmentes kivilágítását, a Csepel Autógyárban villamosította az ország pillanatnyilag legtökéletesebb, legnagyobb kapacitású keménykrómozó üzemét, s Salgótarján főterén, 17 vállalat kooperációs társaként, felállította a 42 lámpás, gombafedelű óriás lámpát, amely hozzávetőlegesen kétszáz méter sugarú körben osztja szét huszonhat kilowat- tos erejét. Huszonkilenc millió forintos éves tervét időközben 33,5-re módosította, dolgozói több kívánságot az elképzeléseknél korábban teljesítettek. így került sor egyebek mellett a noszveji tsz kőbányájának modernebbé tételére, a borsodi bányavállalat távvezetékének építésére, s ugyancsak a rendkívüli igyekezet miatt máshonnan felszabadult kapacitással végezhették el soron kiÓriás lámpát készítettek a mini-műhelyekben
