Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-03 / 286. szám
I EIS E ^-«1 ARAK és ÁRUK Hová tűnt a szalonna? Milyen cipőben járnak? ő. szí munka a tarnaleleszi határban. (Foto: Kiss Béla) ... hogy addig szidtuk, annyit szidtuk, hogy most kissé bi- zony már sajnálni kezdjük, azt mormogva magunkban: „igaz, ami igaz, végtére nem is volt olyan rossz...” Mármint az ómechanizmus! Mert érdekesek vagyunk mi. emberek, mi. magyar dolgozók, mindig és mindenkor, de most, hogy már csak egy hónap sem választ el az újtól, kezd a szívünk hasadni az „ó”-ért, mármint a mechanizmusért. Pedig hányszor, de hányszor elmondtuk otthon a feleségünknek. amikor nem kaptunk saját hibánk miatt prémiumot, hogy... „majd az új mechanizmui- lan, anyukám..termelési értekezleten, amikor baj volt a vállalati tervteljesítéssel, hogy... „majd az új mechanizmusban szaktársak”; párttaggyűlésen, amikor a pártmunka új stílusáról volt szó, hogy... „majd az új mechanizmusban, elvtársak”. És minden újat sóvárgá szavunk, megjegyzésünk örökös refrénje az a gazdasági mechanizmus volt, ami egy hónapon belül — „volt.. Ha végiglapoznám a magyar sajtót. a vicclapokat, ha végighallgatnám a rádió magnószalagjait, a televízió képernyőit, ha elolvashatnám■ az elmúlt hónapok értekezlete' röl készült jegyzőkönyveit, hát olyan kép kerekedne ki erről a nemsokára elbúcsúztatandó mechanizmusról ami szerint csoda, hogy élünk és vagyunk, az meg egyenesen nem is igaz, hogy szidás ide, szidás oda lám, tovább emelkedett az életszínvonal. Az meg különösen elgondolkodtat, hogy sokan ma is — és ez érthető, hiszen soha nem volt újról van szó — óvatos mértéktartással, méltóságteljes aggodalommal, avagy éppen kereken kimondott bizalmatlanságnál várják gazdasági életünk új rendszerét, legalábbis, ami egyéni életüket illeti. Ugyanazok, akik szidták az ómechanizmust! Hogyan? — kérdeztem magamtól — hát. ha fél szemmel kacsintott aggodalommal várjuk az újat, akkor talán nem is haragszunk már annyira a régire? Hogyan, hát talán ez a régi minden bújával-bajával, mérgével, bosszúságával nem is volt olyan rossz, vagy legalábbis annyira nem volt hogy most a búcsúnál ne sajdulna meg a szívünk érte? Az igazság bizony ott van, illetőleg ott is van hogy szép dolog, jó dolog, minden bizonnyal nagyszerű dolog ez az új gazdasági mechanizmus, de hát még senki sem ismeri. Majd csak január elsején lesz — dehogy lesz, az meg ünnep: így kezdünk mi egy új mcc' anizmust — az első randevúnk vele és régi mondás: lakva ismerni meg az embert. És az igazság itt van, illetőleg itt is van: lehet, hogy h&zsártos volt ez az ómechanizmus, mert bizony az is volt, lehet, hogy sokszor kötötte béklyóba már az ember kezét, szellemét, minthogy kötötte bizony, s az is lehet, sőt biztos, hogy nem volt mindig és mindenben valami vagyon igazságos, hiszen lógással is lehetett. de mennyire lehetett pénzt keresni, csakhogy... Igen: ismertük megszoktuk. Régi feleség volt, akinek már ismertük minden bogarát, már tudtuk, hogyan lehet pénzt kicsalni tőle. hogyan lehet úgy élni vele. hogyha döcögve is, de azért ballagott előre a szocializmus háza tája, akit jólesett szidni mindig és mindenütt, mert mégis biztos pont volt az életünkben. Kell, természetesen kell továbblépnünk. Kell természetesen kell új rendszer, új mechanizmus a gazdálkodásban, hiszen túl a tréfán, kis hazám tízmilliónyi közgazdaságtanprofesszora mind tudja és érti: izmosodó testünk sehoa■» sem fért már el a régi gúnyában. Csakmás dolog ám valamit tudni és érteni, s megint más érezni is! Tetszik tudni, tisztelt vezető elvtársak, úgy vagyok jómagam is ezzel az ómechanizmussal —. pedig isten látja lelkem, de sokat szidtam és írtam —. hogy úgy megszoktam, mint egyre javuló életünket. Hát mennyit dühönohettem miatta! Hát mennyi viccet mondhattam és hallhattam róla! Hát mi mindent ráfoghattam! És ő szerényen tűrte, csak tűrte, ragaszkodva szerzett jogaihoz, próbálta élni az életét és el kell ismernem, igyekezett adni is, és adott is, nem is keveset. Az engem nem vígasztal eme kis nekrológban hogy szid,hatom majd az új mechanizmust is. és mondhatok már most is viccet róla. Mondok is. de azért az csak nem az igazi, valahogyan szemtelenségnek érzem, azt gúnyolni, azt viccelni, ami ugtran az enyém, s így jogom van hozzá, de miután még csak lesz az enyém. így nem ismerem személyesen és eléggé jól. , És egyáltalán, miért vetnék az én szememre és miért vetném én más szemére, hogy hosszú évek szolgálata után ne emlékezne kegyelettel, jó szándékkal a búcsúzó régitől. Mert minden, ami rossz volt, az a megszépítő messzeségbe vész, s mindenre hivatkozni lógunk — ahogyan mi magunkat ismerem, de mennmre fogunk! —, ami hasznos és jó volt. De hát. egyébként az a véleményem, hogy ez az élet sorsa. Láttam a repülő csésze- aljat Tegnap este, amikor hazafelé ballagtam a Jó utca 4/b. irányába, az utca mindkét oldalán és úgy éreztem, hogy szívemben bele- fészlcelődött az egész világ, megláttam a repülő csészealjat. — Hukk — mondtam magamban, mert ha iszom és repülő csészealjat látok, mindig ezt szoktam magamnak mondani — írampács Tódor legyek, ha ez nem a reülő izé ami hallatlanul érdelces. A csészealj úgy nézett ki messziről, vagy tíz méterről, mint Málcsi néném kétkraj- cáros teáskészletének szökött darabja, azzal a különbséggel, hogy ez repült és nem is nézet ki csészealjnak, hanem inkább egy félbevágott görögdinnyének. Decemberben! A pillanat nagyszerűségétől meghatva földbe tántorgó lábakkal támasztottam meg a falat és csak néztem, csak néztem, és tudtam hogyha én ezt holnap elmondom valakinek, senki sem hiszi majd el nekem. Mert ittam. Ha nem ittam volna elhinnék. Íme, amikor az igazságot nem a maga tárgyi valóságán, hanem az elfogyasztott féldecik mennyiségén mérik az emberek. Átkozott mennyiségi szemlélet. De pokolba az ostoba antialkoholistákkal! Ez a pillanat, ez a csészealj az enyém, én láttam meg először, s ezt tőlem senki el nem veheti. Olyan pillanat ez. amit majd beírnak a történelembe, közvetlenül a „K”-betű mellé, mert Krampács Tódor látta meg személyesen. zással közeledett felém, úgy másfél méterre a föld felett. Igen, így érezhette magát Galilei a távcső mögött vagy a cipőjében, amikor -vele dobbantott, hogy juszt is mozog a föld... De — Hukk — mondtam még egyszer magamnak, mert a csészealj lágy himbálódigaza volt, istenem, de igaza van! És a csészealj már egész közel volt, olyan közel, hogy kissé visszafojtottam a lélegzetem, mert tudom mivel tartozom földi mivoltomnak. Ne mondja egy marslakó hogy csuda hapsik élnek ezen a földön, olyan illatuk van ,hogy egy marsbelinek azonnal vizet kell innia hozzá, pedig a viz drága dolog. Mit tudhatja egy marsbeli, hogy a szesz is az, nem igaz? És jött a csészealj, jött és libegett, tovább, el mellettem. hogy utánaszóltam: — A frászt hozta rám, kisasszony, ezzel a hülye kalapdivattal... ...de a kisasszony szóra sem méltatott, csak libegett tovább a csészealj alatt. Mielőtt megfulladtam volna, gyorsan kiengedtem a tüdőmből a levegőt és megnyugodva indultam haza. Nem is baj, hogy nem láttam a csészealjat. Hát elhinnék nekem? (egri) gezte — régi áru őj címkével magasabb áron, a minős g- romlás és az új ár aránytalansága. korszerűsítés árdrágulással stb. — amelyek olyan jellegűek, hogy fel kell lépni ellenük az új mechanizban is. A vizsgálati megállapítások tehát szükséges előrejelzések: mire kell vigyázni, hol kell a leghatározottabban és leggyorsabban intézkedni, hogy a párt és kormány helyes életszínvonal-politikája valóban helyesen a lakosság érdekeit s nem a lakosság érdekeit sértve érvényesüljön. Tapasztalhatók jelenségek, amelyek arra mutatnak: egyes vállalatok, kereskedelmi és ipari szervek úgy értelmezik az új mechanizmust: forma és tartalom maradhat a régi, az új címke elegendő, megteszi a magáét. Ezzel a szemlélettel az ilyen módszerekkel már most sem kell vitatkozni, s még inkább békülni — ellenkezőleg: fel kell venni a harcot e tendenciák ellen. A fogyasztók érdekeit továbbra is védelmezni kell. A fogyasztói érdekvédelem mechanizmusa nem változik! Csak az követelhet többet a fogyasztóktól, aki újat, — értékben, formában, tartalomban és hasznosságban — ténylegesen többet és értékesebbet ad a fogyasztóknak. Ez olyan követelmény, amelyből engednünk jottányit sein lehet <P. D.) kék. Apró értékű árukról van itt szó, amelyek nem kaphatók, mert nem gyártja az ipar, vagy gyártja és nem folyamatosan. Legjobb esetben azért nem kaphatók, mert rossz az ellátás, az áruterítés — ezen könnyű segíteni, könnyebb, mint akkor, ha nem gyártja az ipar. A hiánycikkek problémája igen bosszantó. Évek óta felmérést, folytatnak a különböző szervek, de a hiánycikkek listája csak nem zsugorodik. Ha néhány cikket törölhetnek a hiányok listájáról, máris lajstromba lehet venni ugyanannyit Hiba a kereskedelem és az ipar háza táján egyaránt található, ami nagyobbrészt a koordinátság, az összehangoltság hiányának tudható be. Szükséges „előrejelzések** A népi ellenőrzési vizsgálat az árfigyelésnek elsősorban azokat a tapasztalatait összeIlyen törekvéseket sejtet nem egy kiváló példa. Lehet az illető áru textília, tv, gáztűzhely, kuktafazék és sok minden más is. A „bátrabb” termelők csak a nevet és az árat változtatják, a kevésbé „bátrabbak” ettől többet tesznek a fogyasztók megtévesztésére, nemcsak az árat és a nevet, a formát a színt és a minőséget is változtatják. A centrifugát például korábban 850—900 forintért árusították, aztán lényegtelen változtatásokkal az árát 1050—1120 forintra módosították. Nemrég még kapni lehetett kétégős garzon gáztűzhelyet is, 611 forintért, ma már hiába keresi bárki, nincs sehol. Van helyette a három- égős — vitathatatlan, hogy korszerűbb, jobb —, de az ára nem az alacsonyabb jövedelmű emberek zsebéhez szabott (1490 Ft). Eltűnt a 88 forintos villanyvasaió, van helyette 93 Ft-os. Az Eliszmusz műszálas női szövet ára 20 százalékkal emelkedett, a korábbi kommersz árukhoz képest csak a neve és a szövésbeáUítása változott. Az olajkályha-égőtest korábban öntöttvasból készült, most vékony lemezzel helyettesítik, az áfa azonban — a minőségromlással nem arányosan — szinte minimálisan változott (60 forinttal alesóbb). És sorolhatnánk a példákat tovább, tovább. Hiánycikkek lajstroma A különböző cipők minősége is visszaesett az utóbbi időben — állapítja meg a NEB- vizsgálat. A hibák leggyakrabban: talp- és sarokleválások. A legtöbb reklamáció a cipő- talp átázása m att van. Igen sok panasz érkezik a női pums (pömsz) cipők minősége allen. A vegyes iparcikkek közül a zománcedényekkel, á motorkerékpár- és a kerékpárköpenyekkel, valamint az építőanyagokkal van baj. Sok cikknek nem kifogásoljuk a minőségét, nem kifogásolhatjuk — ezek a hiánycikA téma közérdekű: a fogyasztói árak alakulásának ellenőrzése. Negyven iparcikkboltban, öt nagykereskedelmi vállalat nál, tizenhét ktsz-ben és helyi ipari üzemben tartottak helyszíni vizsgálatot megyénk népi ellenőrei, s a helyszíni felméréseket széles körű tájékozódás adataival, tapasztalataival is kiegészítették. Vizsgálták a minőségi és mennyiségi problémákat, az áruk választékának változásait, s azokat a jelenségeket, amelyek egy-egy szakterületre a legjellemzőbbek. Panaszkodnak a fogyasztók Sokfajta árucsoport sokféle , cikkét vizsgálták a népi ellenőrök. A legtöbb panasz, kifogás a hús és húskészítmé- nyék minősége ellen gyűlt. A j népi ellenőri vizsgálat megállapításait túl: nyugtalanító- , nak tartjuk, mennyire hatástalanok maradnak a változatlanul ismétlődő panaszok és . kifogások. Mire panaszkodnak a fogyasztók? Arra többek kö- , zött, hogy a pefrizer „morzsa- ' lékos”, víztartalma a kellete- . nél magasabb; a húsok zsíró- , sak; az olcsóbb húsfajták alig kaphatók. Kevés a 23 és 30 fo- j rintos kenyérszalonna. A sokak által kedvelt angol szalonna ( pedig úgyszólván eltűnt. Amit angol szalonnának minősít a húsipar, az a követelmények- , tői — 30—40. százalékos hús- , tartalom —, messze elmarad. . A baromfi nem bír magasra szállni. De ha vágott baromfivá „változtatják”, s ezentúl még a rangos gril-csirke nevet is elnyeri — az ára egyszerre fölröppen. Lehet kapni gril- baromf't egészben, kilónként í 48 forintért; ha valaki csak fél „grilre” vágyik, az már 50 , forintot fizet. Akinek kimondottan ilyen csirke melle és combja kell, az is megkaphat- ] ja inyencfalataiit, kilónként 55 [ forintos áron. Régi termőit = új név = új termék Ez aztán igazán nem ördöngösség Csak egy egzotikus, : jó hangzású név kell, s a régi árut az névvel, címkével máris ; magasabb áron lehet eladni. : és kötőjéllel; Népszabadságbeli s mindjárt érthetőbb lesz, hogy nem egyébre, hanem egy újságra gondoltunk! Hasonlóképp írandó Népújságbeli, Magyarország-beli, Kor- társ-beli stb. (A Magyarországbeli megjelölés a köz'smert Magyarország hetilap címére utal) A valóságbeli (= valóságos, nem képzeletbeli) és a kritikabeli (= valamilyen kritikában mondott vagy írt) megjegyzéseket is jó, ha megkülönböztetjük írásunkban a Valóság-beli és a Kritika-beli (a Valóság és a Kritika című folyóiratban olvasható) megjegyzésektől. Ugyanígy mást jelöl a szovjetunióbeli forma (ez a Szovjetuniónak mint országnak a nevével kapcsolatos), megint mást a Szovjetunió-Jbeli (= ami a Szovjetunió című képes folg óir atb t n található). Hát ha több szóból áll a cím? Akkor is az a helyes írásmód, ha a kezdőbetűket változatlanul hagyjuk a címben, és ehhez kötőjéllel tesz- szük hozzá a -beli képzőt Magyar Nemzet-beli (a magyai nemzetbeli mást jelent!), Esti Hírlap-beli, Szabad Föld-beli, Met és lrodalom-í>eli, Hajdúbihari Napló-beli stb. Dr, Pásztor Emil | Nemrég az Elet és Irodalom című lapban így utaltak a Népszabadság egyik cikkére: népszabadságbeli. Vajon helyes ez az írásforma? A szerző a népszabadságbeU írásmód választásakor nyilván a földrajzi nevek -beli képzős alakjaira gondolt, amelynek valóban így helyesek (kis kezdőbetűvel és nem kötőjellel, hanem egybeírva): szovjetunióbeli (utazás), egyesült államokbeli (hírek) stb. A földrajzi nevek -beli képzős származékait ugyanis az -i képzősek módján írjuk: pécsi, szegedi, magyarországi, német demokratikus köztársasági stb. Igen, de ha nem földrajzi nevekhez, hanem újság vagy folyóirat címéhez járul a -beli képző, akkor ragaszkodnunk kell a cím eredeti kezdőbetűjéhez és a kötőjeles íráshoz, mert különben nem látjuk azonnal és világosan, hogy miről van sző. Amellett furcsa is, ha a becsületbeli, szakmabeli, jövendőbeli, szállodabeli, kőkorszakbeli stb. mintájára a népszabadságbeU formát alkalmazzuk — cím esetén. A népszabadságbeU cikk egyébként — így írva — azt jelenti, hogy ’a nép szabadsága ügyében írt’ cikk! ^iuk tehát nagy kezdőbetűvel éd httoAlÜ+tk Az újság- és folyóiratcímek melléknév' alakjainak írásáról (Melyik a helyes: népújságbeli vagy Népújság-beli?)
