Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-24 / 304. szám
JP. z embernek otthonra van szüksé- /8y ge. S az otthont a család adja. / gjj Apa, anya és gyermekeik kis közössége. élő együttese. Vannak, akik csupán a mának élnek, a személyi kényelemre rendezkednek be, utódok vállalása nélkül. Nem vállalják a családteremtés felelősségét, gondját és áldozatát, életük ugyan talán gondtalanabb és könnyebb de nem töltik valóságos emberi tartalmak és célok... Gyermekek. Roppant felelősség, sok-sok gond és solc-sok áldozat. Bölcsődék, óvodák, napközi otthonok épülnek, szélesedik a gyermekes családoknak szánt juttatások köre: s.ülési szabadság, gyermeksegély, lakás, üdülési kedvezmények. Államunk egyre nagyobb mértékben igyekszik biztosítani mindazt, ami az egészségesen növekvő családoknak kell. Persze, még így sem könnyű a helyzetük... yermekek születnek, felnőnek, és mindig újabbak születnek. Ki- sjj pT irthatatlanok a folyók és kiszá- radhatatlanok a forrásaik. Vállaljuk a felelősséget, a gondot és az áldozatot, mert enyhíti ezt boldogságunk, elégedettségünk, s emberi kiteljesedésünk öröme, amit gyermekeinkkel kapunk. Életük bennünk fakad, s mi bennük élünk tovább... „..»ugye, nem súlyos?..*93 Ki fogja a gyereket, míg injekciót kap? Az ember saját magán sem nézi végig szívesen a szúrást, hanem igyekszik közömbös arccal elfordulni, mint akinek sok más, fontosabb dolga is van. De ha a pici kapja az injekciót ... Ez az első az életében. Aggódó kérdés a doktornőhöz: — De... ugye nem súlyos? — Vigyázni kell rá. Ne hozzák be, majd én kijövök mindennap. Az apróság lassan megnyugszik a Strep'.omieiri jótékony hatása alatt, s egy röpke mosolyt is megkockáztat. Talán már — meg is gyógyult.. .? Nagyra nyílt szemek nézik a világot, amit szobának neveznek, míg az álom le nem nyomja puhán az apró szempillákat. Ettől kezdve csak lábujjhegyen szabad a szobában közlekedni. De kinek lenne kedve járkálni?. .. Ott állnak a szülők a rács mellett, s nézik a szuszogó apróságot, akinek torokgyulladása van. Meg kel) gyógyulnia, hogy tipeghessen ide-oda a rácsos ágyacs kában. És m_g kell gyógyulnia, hogy nagyokat kacagjon ... hogy elgügyögje a maga sze- retetét az első szavakból formált kedves tartalommal, hogy kis karjával ölelhessen ... Hogy kezébe vehesse a táskát, és az ismeretlen világra kinyíló könyvekkel, füzetekkel babráljon a pad- ban, és hogy majdani boldogságát is elsuttogja kedves-zavartan, amikor a halántékon megtelepszik az a furcsa dór ... Pihegve szedi a levegőt. -Amikor aprókat nyegdécsel, felriadt szemekkel simogatják féltőn, s ha felsír, akkor ölbe kell venni, mert az anyai test melegén átsugár- zó hatalmas akarat is gyógyít. És mosolyt fakaszt a tej- szagú ajkakra. rücskét ott baloldalt. A két kéz határozottan a levegőbe kap, míg a lábak kalimpálva igyekeznek a pocakhoz közeledlához ér a száraz pelenka játékos csücske, végigfut jobbra, majd balra, s nagyra kerekedik a kék szem. Megállja?... ni. Ekkor surran Nézd... Nézd! S ki a száján a ezt a szép virágot hang: tőmondat- nagyra tátva bebau egy rövid ka- kapni készülő száA szem gyatiakcagas. Aztán a fejét vő. Xncselkedöen ingatja jobbra— szigorú először a balra, hogy kiférkirobbani készülő jókedv. De so)en mar vegre a jókedv, mert érkáig nem mehet zi, ez hullámzik így! S egy halványra engedélyeát — belőle indul — az egész szozett mosoly máris bán. Csiklandóan- kezdi ásni a göd- kedvesen apró áljacskán újra Jó» göndörödik a nevetés, guruló jókedv lesz az egész gyerek, s ha megpihen két mosoly között. nagyokat szusszant, s vizsgálódva nézi a lámpát. Az meg fit JÓZSEF ATTILA: ALTATÓ Lehunyja kék szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház, dunna alatt alszik a rét — aludj el szépen, kis Balázs. Lábára lehajtja fejét, alszik a bogár, a darázs, vele alszik a zümmögés — aludj el szépen, kis Balázs. A villamos is alszik, s míg szendereg a robogás, álmában csönget egy picit — aludj el szélien, kis Balázs. Alszik a széken a kabát, szunnyadozik a szakadás, máma már nem hasad tovább aludj el szépen, kis Balázs. Szundít a lapda, meg a síp, az erdő, a kirándulás, a jó cukor is aluszik — aludj el szépen, kis Balázs. A távolságot, mint üveg — golyót, megkapod, óriás leszel, csak hunyd le kis szemed ■ aludj el szépen, kis Balázs, Tűzoltó leszel s katona! Vadakat terelő juhász! Látod, elalszik anyuka — aludj el szépen, kis Balázs. Lágy fehérség. És csönd. Csönd van. Csönddé oldódott az élet nesze, s életet adóvá a csönd. Az ügyeletes szülész-orvos szobájában pihen. Várja, mikor szólítják ismét Ma már négyszer szólították. Négy kislány született. Illenék, hogy ezután a fiúk következzenek. Életek születéséről s az anyaságról beszélgetünk. Az orvos Sfvakespeare-t idézi. 12. szonett: „Ä Kaszással, ki holnap elragad, / Csak úgy dacolsz, ha gyemeked marad”. Mindjárt javít is, szótagokat told a verssorokhoz: „A Kaszással, ki holnap elragadhat, / Csak úgy dacolsz, ha gyermekeid maradnak’. Gyermekeid. Neki sem egy van. Három. Egy asszony nevét mondja: Kornélia. Ez az ókorban élt nő 12 gyermeknek adott életet, a férfiak szobrot EMBER SZÜLETIK emeltek neki — tiszteletből. Végigjárjuk a szülészetet. " Bekukkantunk néhány szobába is, ahol a kismamán: pihennek. Aztán hosszas nézelődés az üvegfalon át, amely mögött a tejszagú apróságok szundítanak jóllakottam — Remek emberkék. Nemcsak szépek, de tökéletesebbek is lesznek szüleiknél. Az egyik szoba ajtaja nyitva. Bent kismamák, s egy férj. — Tényleg kék szeme van? — Igen. És kétszer már megmutatta. — Három kiló ötvem gramm? — Három kiló hatvan! — Nehéz volt? — Hát... — És nem kiabáltál? — Én még egy jajt se mondtam. Csak egyszer ... jó istenesen megfogtam a nővér karját. Szülőszobára szólítják az orvost. Várakozom, izgatottan sétálva le s fel a folyosón. Húsz percet sem halad előre az óra, s hallom, fel- csapzik a vékonyka hang. Űj ember születtet, s az élet első pillanataiban sírva eszmél. Feltárul az ajtó, s az orvos mosolyogva homlokát törli: — Na, a hölgyek után végre egy férfi. Száztorkú dallam árad szét a falak között, nővérek hordják szoptatáshoz a csecsemőket. Mintha mindenik anya saját magát venné vigyázva ölbe.
