Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-24 / 304. szám

karácsonyt - föuöre is 1 6 ez a háromnapos ün­nep. Az ember meg­húzódik az otthon nyugalmá­ban, betakarozik a csönddel, az ünnep békés derűjével. Jó ez a háromnapos ünnep, mert egy kissé fáradtak va­gyunk, az idén már sokat d olgoztunk. Töl lsünk egy po­hár bort, van mire koccinta­ni. Mennyit futkostunk, sorba- álltunk és türelmetlenked­tünk, amíg mindenkinek meg lett az ajándék. Most 'szé­pen ott sorakoznak a fenyő alatt. Lehet, hogy egyes or­szágokban gazdagabb a ka­rácsony, de vajon ott el­mondhatják-e, hogy minden­kinek jó ünnepe van? Tő­lünk nyugatra a keveseknek azért jut sok, mert a dolgo­zó tömegeket még a kará­csonyfa alól is kiszorítják. A mi örömünk pedig azért olyan nagy, mert sokfelé osz­tottuk azt, amink van, amiért mindnyájan dolgoztunk. ■, Ez a karácsony, ez az év vége nem olyan mint a töb­bi. Nem azért mintha a puly­ka-, a malacsült vagy a bor lenne kevesebb és étvágyunk, kedvünk sem rosszabb mint két évtizede bármikor. Nem­csak a család, de a megye és az egész ország karácsonyfá­ja alatt gazdag ajándéknak örülhetünk. De az idén több­ször eszünkbe jut hogy mit hoz a következő év, vajon jövőre milyen karácsonyunk lesz? A harmadik koccintás után arra gondolunk és arról be­szélünk, hogy boldog és gaz­dag karácsonyunk legyen jö­vőre is. Az ünnep ráérős csendjében keressük további boldogulásunk útját, az előre­lépés lehetőségét. Hiszen az ünnep nyugalma arra is jó, hogy az elmúlt időszakra visszatekintsünk, erőt gvűjt- sünk és újabb feladatokra válla’kozzunk. S ok emberben talán tyermekkoi ának em­lékeként él a'karácsonyi cso­davárás. Ma is akadnak ál­modozó csoda várók, akik úgy gondolják, hogy 1968. januar 1-én kicserélik a nap­tárt és akkor mintegy va-s rázsütésre egyszeriben min­den megváltozik, itt lesz az új mechanizmus, ami meg­oldja a problémákat. Gyer­meteg és káros illúzió ez. Sok szót nem érdemes rájuk pa­zarolni, legfeljebb figyel­meztetésként annyit, hogy az új mechanizmus csupán meg­teremti és működésbe hozza a gyorsabb haladás hajtó­erőit. A jámbor csodavárók óhajára nem gyorsul meg a műszaki-technikai haladás, nem lesz nagyobb a termelé­kenység és önmagától nem növekszik a jövedelmezőség. Közös terveinket, saiát cél­jainkat csak akkor érjük el, há élünk az úi mechanizmus újabb lehetőségeivel. Akadnak szép számmal ag­gódok is, akik léinek az új­tól és bátortalanok. Evek óta megszokták, hogy felülről kapják az utasítást; hogy mások gondolkodnak helyet­tük. Egy hét múlva már nem lesz.nek részleteire lebontott tervmutatók, nem kiutalásra kapják az anyag nagy részét és az állam nem garantálja a korszerűtlen, a rossz n,i- nőségű és a drága áruk átvé­telét. Legfőbb tervmutató a nyereség teljesítése lesz, de ha ezt nem éri el a vállalat, akkor a vezetők csak 75 szá­zalékos fizetést kapnak. Vi­szont eredményes gazdálko­dás után a béren felül és érdem szerint jelentős mér­tékben növekszik a részese­dés. A jövő karácsonyig mit hoznak a- árváltozások? — kérdozoz‘'’ Tr agg'Viók. Ko­rábban m—nisak voltak ezek a kérd-s-k de erről az or- <j7'C a gyűlésen a nart, a kor- mf-v óa z szakszervezet ve­reté- szóltak. K ezdetben talán - furcsa lesz, hogy a nem alap- yető közszükségleti cikkek Irai gyakran változnak, de az aggódókat nyugtassa meg, hogy az arak mozgása nem jelent lényeges terhet társa­dalmunk egyetlen jelentős rétegere sem. Az új mecha­nizmus legfontosabb célja és eszköze éppen az, hogy meg­gyorsítja életszínvonalunk emelkedését. Az országgyű­lésen párt- és állami veze­tőink megerősítették azt az elhatározást, hogy az árpoli­tika „ikerpárjának” tekin­tik a bérpolitikát. A bérek és a keresetek emelésére min­denütt lehetőség nyílik, ahol idejében és jól élnek az új mechanizmussal, ahol terme­lékenyen, korszerű és jó árut állítanak elő és nyereséggel értékesítik. Ezután a válla­latok nyereségének átlagosan 60 százalékát az állam, vagy a tanács használja fel társa­dalmi célra, így lehetővé vá­lik, hogy az állami alkalma­zottak ' keresete lépést tart­hasson a vállalati dolgozók bérével. K arácsony a család ün­nepe. Ezért természe­tes, hogy most főleg hozzá­tartozóinkra gondolunk. Mit hoz 1968, gazdag karácso­nyunk lesz-e jövőre? Ez — sokkal jobban mint eddig — attól függ, hogyan, milyen mértékben tesszük nyeresé­gessé vállalatunkat. Az új mechanizmus egyik legfonto­sabb vívmányának éppen azl tekintjük, hogy segítségével megteremtjük az egyéni, a vállalati és a közérdek össz­hangját. Milyen jó és meny­nyire bátorító, hogy nálunk az állam, a párt és a dolgozó emberek gondolatai és célki­tűzései egybeesnek az. ünnep csendjében és a hétköznapok iparkodó munkájában. Min­den józanul és becsületesen gondolkodó ember egyetért­het azzal a politikával, hegy gyorsítsuk meg a haladást. Biztató jel, hoar a csoda­váróknál és aggódőknál sok­kal több tettrekész ember akad ebben az országban és Heves megyében is. Egyre többen vállalkoznak arra, hogy kifürkésszék az ismeret­lent. elébe mennek és le­győzik az akadályokat A Finomszerelvénygyár annyi megrendelést szerzett 1968-ra, hogy jövőre 22 szá­zalékkal növelik a termelést. Az idén 33 millió forint nye­reséget várnak, jövőre pedig 52 milliót akarnak elérni, de úgy. hogy olcsóbban gyárt­ják a kompresszorokat és így olcsóbb lesz a hűtőgépek ára. Már most átszervezik, kor­szerűsítik a termelést, köz­vetlen kapcsolatokat terem­tettek és újabb szerződése­ké kötöttek svéd és ameri­kai cégekkel. A Máraaljl Szénbányáknál már 1967-ben is az új mechanizmus szelle­mében gazdálkodtak, sikere­sen megoldották a szénbá­nyászatban elrendelt szük­ségszerű termelést — és lét­számcsökkentést. Már az idén olyan munkákat keres­tek és találtak, amire gépeik és s7.akmunkásaik voltak és az új lehetőségek gyors ki­használásával 20 millió fo­rintos eredmény kiesést pó­toltak. A Mátravidéki Fém­művek. a Hatvani Cukorgyár valamint a Selynl Cement- művek saját erőből, illetve exportnövelő beruházási hi­telből korszerű géneket vá­sárol és a piaci kereslet jó kihasználásával lPfid-bnn vei’k a nyereséget. Amelyik vállalatnál több lesz a nye­reség. ott nasvohb összeg fog jutni béremelésre több lesz a prémium és az év végi ré­szesedés. Gondolkodni és számolni kell, nemcsak tonnákban és darabszámokban, hanem fo­rintokban, sőt devizában. Ne engedjük, hogy felesleges ag­gódás és hiú csodavárás le­gyen úrrá rajtunk! Nem gibi- cekre és nem passzív druk- kolókra van szükség, hanem az új lehetőségekkel és a koc­kázattal is józanul számoló, cselekvő emberekre. Biztató jel, hogy sok embert széles távú tervezésre es nagyszerű cselekedetekre ösztönöz az új mechanizmus szelleme. Ezért köszöntjük igy elvtár­sainkat. barátainkat, ismerő­seinket: gazdag karácsonyt — jövőre is! Dr. Fazekas László „KARÁCSONYFÁK" V Decemberiben, nyáresti él­mény hívott az Eger környé­ki mezőre, óriás .karácsony­fák” alá. szerencsét kívánó és szerencsét kereső olajbá­nyászok közé. Fél esztendeje, hogy vona­ton erre utaztam, megkapott a kivilágított fúrótornyok lát­ványa. A téli ünnep sajátos hangulatát idézte, önkéntele­nül is gyerekkorom izgalom­mal várt meglepetéseit jut­tatta eszembe. Kiváncsi voltam arra, hogy ezek az emberek, itt kinn, vajon gondolnak-e ilyesmire egyszer is. vagy nekik a munka nem hagy különbsé­get tenni a napok, az évsza­kok között... ? Akikkel a Salzgitter alatt beszélgettem, gépiesen ma­gyarázták, hogy november eleje óta dolgoznak ezen a helyen. Nyolcszáz méternyi­re hatoltak a földbe. öt olaj réteget szakítottak át a fúróval. Felettük most is égtek a villanyok — mint a gyer­tyák, csillagszórók — s mű­anyag sisakjukon, arcukon, kezükön, ruhájukon „mester­ségük címerével”, a metsző szélben, röpdöső hópihék hul­lásában arról vallottak, hogy nem szakma, már-már hi­vatás az övéké. Hering Vendel is, a többiek is becsavarogták már a fél országot, perzselő hősógtsen. dermesztő fagyban, komisz esőben kutatták, a barrsásfe- kete kincset Lakták a pléh- bódékat. s idejűk nagy ré­szét most is a szabadban töl­tik. A nagy melegben leg­feljebb ledobják magukról az inget, télidében meg összébb húzzák magukon a vattás- kabátot s mondanak egy-egv cifrát, amikor a bükkszéki- hez hasonló, kemény talaj­ban csupán centiméterekkel jutnak előbbre műszakon­az olajmezőn ként. De nem adják fel a har­cot, nem tágítanak a tor­nyok — a .karácsonyfák” — mellől. Ez az életűk, s szeretik ezt az életet Mondták, hogy ne­kik az ünnepeket is az olaj­mező hozza, nem pedig a naptár, az idő... Mikor volt nagy ünnepe? — kérdeztem a fúrómestert, aki tizenöt esztendeje Jász­berényből indult. Azt vála­szolta. hogy különösebben azt jegyezte meg, amikor a fedémesi gázra ráakadtak s amikor nemrég, az egri Szálloda utcában átadták ne­ki egy új, összkomfortos szolgálati lakás kulcsát. Ami­óta egri illetőségű, munka után már mindig együtt le­het a családjával Persze, ahány ember, any- nyiféle ünnep. Dienes Mi­hálynak, a termelőüzem mér­nökének, vezetőjének pél­Millióknak Megyünk a forgalmas pes­ti utcán, utálnunk néznek az emberek. A gyerekek állnak a figyelem középpontjában: Tóth Marikáék & Lénárt Andrisok. A villamoson ap­róságok sugdol óznak: „Ök játszottak a tv-ben!” „Az volt a nagyapó...” Ezek pe­dig zavartalanul püfölik egy­más hátát, vihognak, örül­nek a hóesésnek, az utazás­nak. a sok-sok látnivalónak és természetesen a rendkívü­li iskolaszünetnek. A frissen szerzett népszerűség nem ront rajtuk. Nem jobbak és nem rosszabbak, mint eddig voltak. né csoportvezetőhöz: „A kis­emberek dalait vesszük fel... mindkettőt szerettük volna, de szorít a műsoridő!” Minden csoport egy. a job­bik előadásával szerepelt ed­dig is a kamerák előtt, a gá­lára is ez a szabály vonatko­zik. A markaziakkal kivéte­lezni akartak. Felvétel Három kamera forgolódik — Felvétel! — A hang is­meretlen irányból, valahon­nan a mennyezeti lámpaso­rok közül jön. — Kedves nézőink, most a csákánydoroszlai csoporttól a Kittrákotty című darabot láthatják... Szétmegy a függöny... Az Egri Üttörőház csoport­ja a színfalak mögött készü­lődik. Dr. Gúla Sándomé „Társulata” a negyedik. A gyerekek nem izgulnak. Szá­mukra ismeretlen fogalom a lámpaláz. Szinte otthon ér­zik magukat a jupiterlámpák erdejében. Nyolcán állnak az előttük Próba — Csendet kérek! A televízió 1-es stúdiójá­ban nagy stábnak, többtucat gyereknek parancsol Kende Márta, a rendező. — Lássuk a markaziak szembekötősdijét... Két bábura „céloznak” a televíziós kamerák. Az egyik fürge mozgású tapsifüles, a másik tömpe orrú malacka. A nézőtéren szurkoló marka- z'ak büszkén mondják a szomszédaiknak: Czáka Zsu­zsa a malac, Tóth Marika a nyuszi... Tetszetős, poénos a darab, a két vidéki játékos többször is kacagásra készte­ti a tévéseket, az ország kü­lönböző vidékeiről idesereg- lett gyerekhadat. A bemuta­tó végén összeverődnek a tenyerek. Az egyik operatőr a nézőkre irányítja kamerá­ját... A rendező és az assz'szten- sek összedúgják a fejüket. Sokáig tanácskoznak, míg a döntés megszületik. Kende Márta szinte bocsánatkérő szavakkal fordul Tóth Lajos­sok előjönnek a paravan mö­gül. — Mutatkozzatok be... — riporter Koós Iván Jászay- díjas bábtervező. Nagy sikerük van a mar- kaziaknak. A csoport tagjai most is bebizonyítják, hogy tudnak játszani. Kodály: Kisemberek dalai című vá­logatására pantomimot mu­tattak be. Az éneklésbe be­segít a Magyar Rádió és Televízó Gyermekkórusa Botka Valéria vezetésével... A paravan előtt piros arcú gyerekekhez szól a riporter kérdése: — Hol van Már­káz? Mondtatok valamit a községetekről. Adás a hatalmas stúdióban. A né­zőtéren elrendeződnek a so­rok, a szerteszét ágazó kábe­leken utasításokat továbbíta­nak, a fülhallgatós asszisz­tencia sürgőlődik-forgolódik. A mór/ örökön bejön az első kép. A 2-es számú kamera lámpája kigyúllad. Egyelőre még feliamerhetetlen ábrát továbbít. Az operatőr élesít a lencsén és kirajzolódik a műsor emblémája: „Játsszunk bábszínházát!” Tamási Eszter bemondónő egyszer csak kint terem a paraván előtt, kezében a mikrofonnal. Néhánv pilla­nat és minden a helyén van* szereplő csoport helyére. Gong A vezérlő fülkéből „beúsztatják” a zenét. Ezt magukkal hozták magneto­fonszalagon: Farkas István, az egri szinfonikusok vezető­je szerzetté. Bejön az első szereplő, egy totyogó nagy­apó. Kis kertjét ápolja, ahol egy óriás répa terem. Ho­gyan húzza ki? Tolsztoj Répa meséjét szinte minden isko­lásgyerek ismeri, mégis itt, a bábok világában ez egé­szen más. Egy szó sem hang­zik el, de mindenki érti a történetet. Nagyon jól sikerült az elő­adás. Taps közben a iátok*» A két Heves megyei cso­port nagy utat tett meg a mostani tv-szereplésig. A ka- rácsondiakkal együtt megye úttörőszemlén bizonyítottak először A tv-szereplésig még vetélkedni kellett az ország többi kisegyüttesével. Mind­hármuknak egyaránt sikerült a továbbjutás. A tv-ben sze­repelhettek. A markaziak és az egriek meghívást kaptak a gálára. Most Ismételnek a tv-nézőinek hatalmas tábora előtt. Mindennél értékesebb ajándék ez a sok próbáért, munkáért, amit belezsúfoltas a néhány perces produkció­jukba. Az adást már idehaza a a tv-képernyője előtt látják. A gála bemutatóit ugyanis képmagnóra rögzítették, hogy hétfőn, karácsony napján közvetíthessék a sokmilliós közönségnek. Az adást átve­szi az Intervízió. Az egri és markazi pajtások szovjet, német, lengyel, magyar tv- nézőívnek játszanak... | Piiisy Elemér dául az egész év — egyetlen ünnep! Fiatalos lelkesedéssel ugyani® azt újságolta, hogy az idén megvalósították az évtized legnagyobb beruházá­sát Utakat, gyűjtőközponto­kat építettek, rendezik a te­lephelyet Már tető alatt van a korszerű gépcsarnok, ké­szül az a kétemeletes épület, amelyben kényelmes, tiszta étterem, jól felszerelt kony­ha, öltöző, fürdő, orvosi ren­delő kap helyet az irodákon kívül. S lesz egy nagy rak­tárház is, eltüntethetik végre a „vero-várost”, / ■?. . I a bádogmajort, fenn a domb-, tetőn igazi üzemmé rango­sodnak májusra. Kétségkívül óriási ez a váL tozás, ám Dienes mérnök ün­nepének nagyobb boldogsá­gát — amint kivettem sza­vaiból — mégis csak a kompresszortelep adja. Dup­lájára növelték a kapacitását — mesélte — négy gép he­lyett most már hat dolgoz- ■ hat állandóan s mellettük' ltot másik áll készenlétben. A gazda büszkeségével mu­togatta a DA T—2-es tankál- lornást. a közeli, folyóvizet brigádtanyát az új. roemd- hatni művészien »sereit transzformátor-központot Is, de minduntalan visszakanya­rodott a kompresszorokhoz. Fedémesről vezették ide a gázt. besűrítik s munkára fogják majd az olajkutak- ban, ahol — miközben fel­színre segíti a kőolajat — fel is dúsul. Utána küldik majd csővezetéken keresztül kitű­nő, 10—11 ezer kalóriával az egri fogyasztókhoz. ötszáz kilométernyi csőhá­lózat felett sommázta az eg­ri évtized eredményeit. Je­lenleg már százhetven, olaj-. kút dolgozik a mezőn, -s tíz­szeresét termelik a kezdeti mennyiségnek. Ezt tekintve, az ország üzemei között a középmezőnyben foglalnak helyet, gázuk pedig úgyszól­ván páratlan. Ezeket találtam a „kará­csonyfák” alatt. S még egyet! A kerecsendi. nyugdíjas ko­vácsból lett éjjeliőr. Dévényi Ferenc bácsi beszélte el a „peco-vároeban” ebben az évben nem akadt tolvajra. Azelőtt hében-hóban elcsípett egy-egy gépkocsitartályt dézsmáló, olajat, csövet, desz­kát lopó „betyárt”, de most már a szolgálat alatt nincs ilyen eset Ügy látszik, hogy nemcsak az ola j mező változik, gazda­godik —, hanem az emberei is... Gyón! Gyula Nyugdíjas pedagógusok karácsonya Hagyományaihoz híven a pedagógusok Szakszerveze­tének gyöngyösi és járási szervezete karácsonyfa ün­nepségre hívta össze csütör­tökön este a nyugdíjas peda­gógusokat. amelyen apró fi­gyelmességgel kedveskedett a volt nevelőknek, az V. szá­mú Általános Iskola kisdo­bosai és úttörői pedig műsort adtak Berényi Gyula tanító irányításával. A megh'tt hangulatú kis ünnepségen néhány pecre ismét kialakult az a bensősé­ges kapcsolat, ami annyi örömet adott annak idején a ma már nyugdíjban lévő pe­dagógusoknak oktató-nevelő tevékenységük során. Manfíitfitt 7 1967. december 24., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents