Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-03 / 286. szám
4>j ok ezer év harci eszközei pihennek békésen egymás mellett a budai várban, a Hadtörténeti Múzeum, termeiben. Ebben a szobában csak a látogatók „mai”-ak. Az aknavetőt, a. Magyar Tanácsköztársaság vörös hadserege használta, a plakát a vöröskatonákat buzdította, a mellszobor pedig Stromfeld Aurélt, a magyar vöröshadsereg vezérkari főnökét ábrázolja. ...yajon neki miért nem sikerült ügy, mint nekem...97 „Az Egri Járásbíróság a sze- Hyesen eljáró Kovács Gyula ibó, egri (Lenin u. 4.) lakos lperesnek — a személyesen iáró Szántó Gyuláné alkal- azott, u. o. lakos, alperes el- n 4200 forint megfizetése int indított perben meghoz- a következő ítéletét: a Já- ■sbíróság kötelezi az alperest, ygy 2100 (kettőezer-egyszáz) nrintot és 126 (egyszázhuszon- it) forint perköltséget a feleresnek 15 nap alatt fizessen leg. Az ítélet ellen a kézbe- téstől számított tizenöt nap lati fellebbezésnek van helye z Egri Megyei Bíróságon...” Az előzmény Szántó Gyuláné hétéves kisfával 1965 júniusában került Romániából Egerbe. A Park leállóban sikerült elhelyezkednie, Kovács Gyula pedig lávi 200 forintért 1965. szépem bér 18-án albérletbe adta ki Szántónénak állami lakájának akkor éppen üresen leró padlásszobáját. A kis szója nem szélesebb két méterrel, egy szekrény, egy kályha ég. egy keskeny rekamié fér el zsák benne, a mellékhelyiség, a. víz az alagsorban van. A feljárat a Lenin u. 6. számra nyílik, semmi összeköttetése nincs a főbérlő lakásával. Ha szűkösen is, de az édesanya és a kilencéves Gyurika megfér benne, nem nagyon válogathatnak, 1200 forintból élnek, szerényen, csendesen, meghúzzál? magukat a tenyérnyi szobában. A főbérlő lakása fény és pompa. ízléses, modern, új bútorok mind a három szobában. Vázák, virágok, szőnyegek képek. A konyhából szoba lett, az előszobát konyhának rendezték be. Bútorai, berendezéséi a szobákéval vetekszenek. Virágos, díszített falú előtérbe nyílik még a bejárati ajtó is. Négytagú család él itt, csak kettővel több, mint a padlásszobában. „Költözzön ki, mert disznói vájiok” A békés „egymás fölött élés” 1966. február 4-én mérgesedett el. Kovács levélben szólította fel albérlőjét, hogy költözzön ki, mert disznót szándékozik vágni, és éléskamrának akarja berendezni a szobát. Elkezdődött a palota és a kunyhó harca. 1966. március 12-én a főbérlő és az albérlő levelei kap az Egri Városi Tanács igazgatási osztályától: az igazgatási osztály Szántó Gyuláné' cA palota győz a kunyhó ellen ? gatási osztálya ellen: a megyei bíróság hatályon kívül helyezte a padlásszoba főbérleti jellegű kiutalását, így ismét főbérlő—albérlő viszony alakult ki a két család között. Nemsokára megérkezik Szántónéhoz az ingatlankezelő vállalat levele: „Az Egri Megyei, valamint a Járásbíróság határozata alapján a címnek a vállalattal főbérleti jogviszonya megszűnt. Kérjük a fentiek szíves tudomásul vételét.” Kovács örült, ha már nem is tudta kiköltöztetni Szántónét, fő, hogy a szobát ismét visszakapta. S hogy az erkölcsi siker mellett anyagilag se érezze meg családja a kis szoba „távollétét”, újabb pert indított Szántóné ellen. Követelte, hogy visszamenőleg — azt az időt is beleértve, amikor Szántóné főbőrlő volt — fizesse meg az albérleti díjat, amely Kovács szórni r.em kevesebb, mint 4200 forint Az Egri Járásbíróság, ha nem is az egészet de 2100 forintot megítélt Kovácsnak. Az indoklás: Mivel az államigazgatási határozatot — a szoba főbérleti jellegű kiutalását — a bírói döntés hatályon kivin helyezte, így az államigazgatási határozatokat úgy kell tekinteni, mintha azokat meg sem hozták volna... Az igazság fellebbez, az ipzsibért Lapunk február 19-i számában foglalkoztunk először a palota és a kunyhó harcával. Akkor is úgy éreztük, s akkor is az volt a véleményünk, mint most: Az élet megelőzte a paragrafusokat, s a paragrafusok elkerülték, kikerülték a padlásszoba lakóinak sorsát, az emberséget, a humánumot, s most már azt is kijelenthetjük: az igazságot is. Senki se higgye, hogy Kovács Gyula azért kéri vissza f> padlásszobát, hogy éléskamrája legyen. ,Egy ötös lottóról is lemondanék, csak elmenjen innen ez az asszony” — mondotta egyszer e sorok írójának, s megjegyezte, lehet, hogy éppen fotólabornak rendezi majd be a szobát. A bosz- szú, a gőg. a visszavágás fűti, amiért Szántóné segítséget mert kérni a párttól a tanácstól, s most azt akarja megmutatni, hogy juszt is néki lesz igaza. Nem vitatkozni, érvelni akarunk: nem meggyőző a bírósági döntés emberi igazsága, amely megszüntette Szántóné főbérleti jogát a szobában, amely kötelezi az asz- szonyt. hogy 1200 forintos keresetéből fizesse vissza a főbérleti idő alatt megszűnt, albérleti díjat. Nem, nem a törvényekre alapozzuk kételyeinket s nem a törvényes eljárást akarjuk kétségbe vonni, amikor azt mondjuk: nemcsak a két család sorsa, körülményei tették egyoldalúvá a palota és a kunyhó harcát, az igazságot, hanem az érzéketlen, a csak tényeket fel sorakoztató paragrafusok is. Biztosan érzi, tudja ezt Kovács Gyula is, mert aligha gyűlt volna annyi cinikusáig össze benne, amely az előző cikkünkre írt leveléből á'rad, sugallik a sorok közül: „Vajon neki miért nem sikerült úgy, mint nekem, pedig tizenöt évvel előbb kezdte. Most én segítsem hozzá a kunyhóhoz?” Egy ítélet még hátra van. Ez dönti majd végérvényesen el. hogy mi lesz Szántónéval és a kilencéves Gyurikával. S ezzel véget ér majd a palota és a kunyhó harca is, a való igazságra és a szocialista humánumra alapozva: reméljük a kunyhó — és az igazság győzelmével. Koós József Filmtörténet — fémdoboz wkbixti Háromezer játékfilmet, 600 rövid- és 120 híradófilmet őriz párját ritkító gyűjteményében a Filmtudományi Intézet gazdag archívuma. Köztük olyan érdekességeket, mint az amerikai S. Edwin Porter 1903-ban készített „A nagy vonatrablás” című alkotása, vagy az 1896-os budapesti millenniumi ünnepségek díszmenetéről készült Lu- miére-produkció. Az archívum fémdobozaiban ott sorakozik a „Brüsszeli 12”, a világ mindenkori filmterméséből legjobbnak minősített tizenkét film mindegyike, egyebek között Eizen- stein Fatyomkin páncélosának, Dovzsenko „A Föld”- jének és Pudovkin „Anya’ című filmjének kópiái. Ugyancsak őrzik a „Mann- heimi 12”, a legjobb dokumentumfilmeknek elismert produkciók mindegyikét is. A gyűjtemény egy-egy kiemelkedő darabja időről időre közönség elé kerül a Filmmúzeumban, vagy a különböző filmklubokban. A sok millió méternyi celluloidszalag minőségének megőrzése, vetíthető állapotban tartása azonban seregnyi technikust, szakembert foglalkoztat. Különösen az 1946—1950 között, nitro alapanyagra készült filmek igénylik a konzerválást, restaurálást, — ezeket a kópiákat fenyegeti leginkább az emulzióbomlás veszélye. 1966-ban például több mint százezer méter ilyen filmről készítettek biztonsági kópiát. Tetemes munkát ró az intézet szakembereire a másod-negativ készítés is: számos olyan filmet őriznek ugyanis, amelynek negatív ja elveszett, megsemmisült. A meglevő pozitívokról kell tehát különleges fototechnikai eljárással másod, úgynevezett „dub”-negatívokat készíteni, — az elmúlt évben például 113.000 métert, — amelyről azután számos további kópia másolható. részére az addig albérletként használt szobát főbérleti jelleggel kiutalta. A döntés indoklása: Kovács Gyula földszinti két szoba, konyhás, mellékhelyiségekből álló lalcása teljes mértékben kielégíti a törvény által előírt követelményeket. Kovács fellebbezést nyújtott be a Heves megyei Tanács igazgatási osztályához. Elutasítják a fellebbezést, s megerősítik a városi tanács igazgatási osztályának döntését. Az ingatlankezelő vállalat bérleti szerződést kötött Szántónéval, majd szabályosan átminősítették a szobát. Peri per Lövet A főbérlő a bírósághoz fordult, s 1967. február 3-án a kilakoltatási perben az Egri Járásbíróságon elhangzott az ítélet: „1967. március 15-én Szabó Gyulánénak el kell hagynia a padlásszobát, és visz- szamenőleg ki kell fizetni az albérleti díjat a főbérlőnek.” . Szántóné fellebbezett, az Egri Megyei Bíróság megváltoztatta az első fokú bíróság ítéletét, így nem került sor a kilakoltatásra. Közben Kovács pert indít. S nyert a megyei tanács igaz4 JtmnifSß '"♦87. december 3., vasárnap VII. A * utak vándora Borisz alacsony, zömök, széles vallú, súlyemelő alkatú fiatalember, bár már szőke haja egy kicsit ritkul, összemérte erejét egyik utitársammal, egy magyar fiatalemberrel: melyi- kük'tudja előbb könyökből behajlított karját elmozdítani. Az eredmény döntetlen lett, hol az egyik, hol a másik győzött, de Borisz minden alkalommal vidáman mosolygott. Közben vonatunk belorusz mocsarak között haladt s időnként régi városokat és új lakótelepeket hagytunk ei. Borisz rendkívül barátságos, víg kedélyű és élelmes fiatalember volt. Hálókocsi-kalauz. Minden utas megkedvelte, mert mindenkinek készségesen a rendelkezésére állt. 29 éves, de fiatalabbnak látszott, kedves volt és egy kicsit bohém. Felesége, gyereke van, moszkvai. A szó szoros értelmében az, ott született, ott is lakik, a moszkvai Spartak szurkolója, de bejárta az egész Szovjetuniót, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy vi- láelátott, hiszen egy világrésznyi országot megismerni nem kis dolog. A moszkvai utcán sok hasonló Borisszái találkozhathat- tam, tipikus világvárosi, de egyszerű fiatalemberekkel. Legfeljebb temperamentumban, foglalkozásban, szenvedélyekben különbözhettek — no és nevükben. A mi hősünk Konjuskov Borisz Porfirjevics. —A hálókocsi-kalauzt mi ösztönzi arra, hogy minél jobb munkát végezzen? — Szeretnék nemzetközi vonalra kerülni, hogy több országot beutazhassak. Imádom a mozgalmas életet, az utazgatást. Nemrég vagyok hálókocsi-kalauz és ha elégedettek a munkámmal, nemzetközi ex- presszre kerülhetek — válaszolta Borisz. — Azelőtt hol dolgozott? — Voltam postakocsi-kísérő, kórházi ápoló, gázműveknél szerelő. — Hol járt mint postakocsikísérő? — Eljutottam még Vlagyivosztokba, Novoszibirszkbe. Karagandába, sőt még a Kam- csatka-félszigetre is. — És miért hagyta ott a gázmüveket? — Újból utazni, világot járni vágytam. — Mit szól ehhez a felesége? — Nem szólhat semmit, hiszen öt napig szolgálatban vagyok, de utána öt szabadnap jár, s akkor otthon, Moszkvában vagyok. — Mi a napi tevékenysége? — Kitakarítok, fűtök, jegyet kezelek, információkat adok az utazással kapcsolatban, teát főzök, kekszet, cukorkát, csokoládét árulok. Nézze ezt a hatalmas, szamovárt, két tartálya van, egy 9 és egy 17 literes. Vegyes fűtésű, elektromos és széntüzelésű. — Elfogad borravalót? — Legelőször nem. Csak ha látom, hogy meg vannak elégedve az utasok és jól megismertük egymást. — Mikor elégedettek az utasok? — Ha jó a hangulat. És ez pedig úgy lesz jó, ha én udvarias, szolgálatkész vagyok. 0 Egy kisebb állomáson, Kono- topon, egyszer egy 11 éves kisfiú felmászott az expressz egyik ütközőjére. Néhány állomást akart utazni, szétnézni a nagyvilágban, hogy máshol is olyan szép, fehér nyírfaerdők vannak-e, hogy máshol is feltünedeznek-e a veszélyes mocsarak, hogy máshol milyenek az emberek? Bizony tél volt és hideg, az expressz meg száguldott, nem állt meg még a nagyobb állomásokon sem. Egyre nőtt a távolság és a fiúcska megijedt, kiabálni kezdett. Elgémberedett tagjaival már alig tudott kapaszkodni. Egy utas, egy asszony meghallotta a kiáltozást és elrémülve rohant a kalauzhoz, Boriszhoz. Borisz is megijedt, ha szabályosan jár el, akkor meg kell húznia a vészféket, de egy ilyen rántás bizony rossz pont, nem kerülhet akkor egy ideig nemzetközi vonalra. Óvatosan kinyitotta az ajtót és nem formed! rá a kisfiúra, hanem lassanként rávilágított a sítétben, szépen megmagyarizta, hogy mit tegyen. Borisz ezután kihajolt — bizony veszélyes akció volt, majd kiesett í száguldó expresszből, elkapta a fiú derekán a ruhát és egyre mondogatta a gyereknek, hogy merre és hová lépjen, így las- san-lassan behúzta a kocsiba. Forró feketét adott a kalandvágyó gyereknek, lefektette, hogy felmelegedjék a pórul járt kis kaandor. Nem szólt senkinél. S amikor a fiú már nem vacogott, akkor egy kicsit megszidta. Brjanszkban rábízta egy asszonyra, aki Konotopra tartott. Borisz mosolygott. Talán 18 évvel ezelőtt ő is átesett hasonló kalandon? Borisz képeket mutat feleségéről, kislányáról. A kis Ma- ruszja hároméves. Feleség^ gyors- és gépírónő egy moszkvai műanyaggyárban. — Mivel tölti el otthon ötnapos szabad idejét? — Először is jól megfürdöm. lefekszem aludni, aztán mesélek. Ez az első nap. A második nap elmegyek vagy moziba., vagy futball-, esetleg jéghoki- meccsre. Közben elugrom bevásárolni, aztán kitakarítok, vagy a gyereket elviszem sétálni. — Milyen a lakása? — Egy nagy szoba. 18 négyzetméteres. — Van valami szenvedélye? — Az utazás és a sport. 0 — Hát ez nehéz kérdés! Hogy milyen a szovjet ifjúság? — gondolkozik Borisz. — A szovjet ifjúság tiszteletet érdemel. Jó gyerekek, rendesen dolgoznak, szorgalmasan tanulnak. Persze, vannak kivételek, de az általános vélemény az, hogy mindegyik szereti a szovjet hazát. Borisz ezután elsietett, mert az utasok közben teát kértek, mi pedig átléptük Belorusszia határát. Berkovits flvőrsy (Következik: A magyar államférfiak kísérője)
