Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-24 / 304. szám
.'•Uh ' ■ *7' $■ tartja. ... Kt unja ... Ki félti • •• Ki eladja ... Ki műveli ...' Ki lebecsüli ... Ki életénél A föld... a termőföld, amióta világ a világ, mindig az érdeklődés központjában ál- lőtt falun. Örömök, tragé- diák zajlanak körülötte, s éppen úgy az élet táplálója, mint a bánaté vagy a bosz- szúé. ^ A föld... Nálunk kétféleképpen ismerik egv évtized óta, úgy mint apró egyéni parcellát s újabban mint nagyüzemi táblát. Korábban fa- - Iim ez volt az élet alfája, ómegája. Most, mintha más értéket kapna a föld, bár sok ember gondját, örömét, életét formálja még mindig — takarva és akaratlan. Most éppen törvényt alkottak róla, új törvényt azért, hogy valóban azoké legyen a tulajdonjoga is, akik a földből akarnak megélni. Bár ez a döntés sem egyszerű, hiszen a föld... a föld nagy hatalom. Ezért, nem közömbös, hogy miként vélekednék ró- ',ia azok, akik ebből élnek vagy körülötte élnek. M földet • erre. Csak éppen most megkérdeztük: hol jobb a földművesnek, a szűk parcellákon dolgozni, vagy a nagyüzemi táblákon? A kérdést is provokációnak veszi. Nem, ő nem akar belépni — erősít- geti. Egyetlen a faluban, aki hatholdnyi földjén magán- gazdálkodást folytat. Nem is agitálják... nem is irigyllk... És ez talán számára a legfájdalmasabb. is többre A falu lakóinak nagy ré- ne ugyanis a földből él. Ráadásul nem is rosszul. Det- -fcen például előreláthatóan 60 forintnál is nagyobb ösz- meget tudnak fizetni egy-egy munkaegységre. Tehát akik összefogtak itt a föld közös művelésére, jobban keresnek, mint az ipari munkások. Pensae, embere válogatja itt is, hogy ki miként él meg a földből. Akik nagyon „hajlanak”, azok háromezer forintig is felviszik egy hónapban, de még az imitt-amott dolgozók is elérik az 1000— 1500 forintos szintet. Ennyire jó lenne ez a föld? Nem. Egyszerűen megtalálták a lehetőségeit, hogy ebből a határból is jobban éljenek, mint korábban, amikor a bérlők, földesurak intézték itt a föld dolgát. A fiatalember külseje ipart munkásra vallott. Ott ballagott a falu nemrég épített Járdáján, szülei háza felé, amikor megkérdeztük, hogyan vélekedik ő a földről: — Bármilyen furcsa. — mondta — amikor apám felvitt Budapestre és körülve- aetett az építőipari vállalat munkahelyein, elkezdtem a sírást Nagyon hiányzott az itthoni megszokott udvar, a határ, a lovunk és minden ázni a régi életet jelentette. De a „sírás” csak fél évig tartott. Most már el sem tudnám képzelni, hogy itthon dolgozzam... hogy földműves legyek. Ott érzem magam jól, a daru tetején... magasan a föld felett... ‘ ősz hajú, cserzett kezű parasztember — egyénileg gazdálkodik, magából kikelve bizonygatja: — Inkább meghalok! Vonat alá vetem magam, de a földemet nem adom... Nem lépek be. ' Különben nem is agitálják A kotrógépek elérték a szenet : Visontán A visontai Thorez külszíni lejtésű szénbánya előkészítésnek régvárt eseményeként, a meddőletakarító kotrógépek a karácsony előtti napokban 'élérték a szenet. A nyitóárok építése 1200 méter széles fronton halad. Az idén “ihunkába állított nagy telje- 'isítményú géplánc munka közben 20 méter vastag föld- riéteget markol, ennek alsó szintjén ‘ bukkant ki most a földtakaró álól a szénkincs. Leveleket, beadványokat olvasok, ahol a lemondás tárgya: a föld. Így szól az egyik: „Tisztelt elnök úr! Apám Surányi László megbízásából felajánlom a termelőszövetkezetnek megvételre hét ka- tasztrális hold és 320 négyszögöl földünket. Amennyiben a föld megvétele lehetséges. akkor még ebben az évben tájékoztassanak bennünketItt következik az ipari munkás Surányi Ernő aláírása, aki Borsod megyében dolgozik, s úgy véli, semmi értelme nincs az ősi föld megtartásának. De ilyen értesítéseket, távolabbról is kap a szövetkezet vezetősége. Például Onta- rióból, ahonnét Bíró Mihály, Kanadában szakadt hazánkfia közli, hogy négy hold földjéről milyen feltételekkel mond le a termelőszövetkezet javára. ha a szomszéd orgonabokra j túlságosan nagy árnyékot vet a kertre, vagy a vízfolyás nagy területet hódít a telekből. De egy magasabb akácfa árnyéka is könnyen ütközőponttá válik ezekben a vitákban, vagy a szomszédba áttévedt baromfi. — Nagyobb tételben azonban nem kell a föld — mondja a vb-elnök — nemrég hallottam, hogy az utolsó tanyasi egyéni gazdálkodó is rászánta magát a költözésre. Otthagyja a birtokát. Összkomfortos boldc gsóg A traktoros, akit megkérdeztünk, nem falubéli. Akkor dolgozott ott, amikor a kis parcellákat egybeszántották. — őszintén szólva, nem szívesen végeztem ezt a munkát. Magam is parasztgyerek vagyok, s láttam, miként néztek rám, amikor ráfordultam a géppel a táblára. Kiszántottuk a mezsgyeköveket, karókat. Egybement az egész határ. Aztán, amikor a nyáron kombájnoltam, eltört a gép. Mikor kiszálltam, nézem ... valaki visszatette a könyvet a régi helyére. Azóta persze sokat dolgoztam a határban, de bajom azóta se volt mezsgyekővel. Gyerekek mondanak véleményt a földről egy rögtönzött közvéleményikutatáson. Az élénk tekintetű hetedikes fiú rögtön sorolja, hogy körülbelül tíz hold földje volt a szüleinek és most egy hold- nyi háztájit bírnak. Kérdezem: milyen dűlőben voltak e földek? Nem emlékszik rá. Különben is — mint mondja — inkább a szerelő- vagy a traktoros szakma érdekli, nem a föld. Titokban már vezetett is traktort.,. De hát ezt még nem lehet elárulni az osztálytársaknak. Azt meg különösen nem — főleg a szülőknek — hogy a tíz holdat nem cserélné fel a traktor, vagy kombájnvezetéssel, amire „életét feltette”. A tanács vb-elnöke megnyugtat, hogy a föld, mint olyan, nem téma már a faluban. Nem vesznek, nem adnak el. A házasságoknál sem lényeges, hogy kinek mennyi volt korábban. Azért mégis akad némi összeütközés a föld körül. Különösen amióta a háztájiba beleszámít a kert is, vagyis a belterület. Ilyenkor aztán panaszra jönnek, A párttitkár mondja: — Azt, hogy ki mennyit ár mostanában, nem a föld nagysága szabja meg. Az ember értékénél ezt kérdezik: Tanul-e, hol és hogyan dolgozik? És ez a házasságnál is így van, Ha netán hazajön az elszármazott rokon, hét végén a munkásfiú, vagy egyetemista gyerek, nem azt firtatja, hogy mi termett az Elsőkúti dűlőben a föld, vagy a Proletárban, hanem azt, hogy mennyi lesz a munkaegység, hogy zár a közös? Egyébként arra számítunk, hogy jó 350 hold földet ajánlanak rövid időn belül megvételre a szövetkezetnek. Elsők között a távolban dolgozók és a szövetkezet vezetői, de 250 hold állami tartalék is a szövetkezet tulajdonába kerül. A tsz-tdgság nyugodt, mert az ő földjük marad, akkor adják el vagy nem adják el. amikor jónak látják. Mindentől függetlenül remekül dolgozzák és ahogy beszélik, a mostani jólét sokat feledtet a múltból, amikor isten volt itt is a föld. A saját föld. Most nagyon sokan Ludasig se mennének el gvalog egy holdnyi területért. Itt... elvtársam, az emberek „szakadnak a földtől.” Kovács Endre Mit jelent az összkomfortos boldogság? Nehéz lenne tömören meghatározni, de példákat idézhetnék Gyöngyösről és Egerből. Mégsem teszem, inkább sétára indulok. Gyöngyösről Budapest felé haladva, már majdnem elhagytam a várost. A műút- tól balkézre új épülettömbök. Falai pasztellszínűek, nagy ablakain a téli nap hosszúra nyúlt sugarai pihennek. Az utca nevét és a házszámot még csak ideiglenes felirat jelzi: Vöröshadsereg útja 44/3. Az első emelet egyik lakásának ajtaján csengettem. Fiatalasszony nyit ajtót, bentrői hat év körüli kisfiú fut elő. — Kit tetszik keresni? — Édesapádat, Simonkovits Lászlót. — Még nincs itthon. Vison- tán dolgozik, de mindjárt jön. Ugye megvárja? Miért keresi? Simonkovitsné jó háziasz- szonyhoz illő vendégszeretettel tessékel a szobába, a kisfiú előreszalad. — Nekem már van öcsikém. Hathetes és Tamásnak hívják. Tomi. ., vagy inkább Tomikának szólítsam? Lacikát hiába intette édesanyja, százfélét kérdezett, csak akkor hallgatott el. amikor édesapja megérkezett. Az ő szavát nagy figyelemmel leste. A Simonkovits család eddig Hatvanban lakott, egy szobában, az asszony szüleinél. Szűkösen megvoltak, de most már itt a második kisfiú. A nagyszülők nyugalomra, Simonkovitsék pedig igazi otthonra vágytak. — A nagyobb gyereket a lőrinci erőmű napközijébe hordtam, én ott dolgoztam, a férjem pedig Petőfibányán. A gépüzemben éolt motor- tekercselő. Naponta utaztunk mindhárman. Hatvanban nyolc éven keresztül hiába igényeltünk lakást. A gépüzemben szóltak, hogy Visontán, a nagy gépekhez telepkezelőkre lesz szükség, kétéves tanfolyamra lehet jelentkezni. Simonkovits László vállalkozott rá. Később át is helyezték Visontára. De Hatvanból naponként nem utazhatott új munkahelyére, hiszen három műszakban dolgozott, egyszer délelőtt, máskor éjszaka. Az új munkahely és a második gyerek miatt nagy szükség volt az új lakásra. Beadta az igénylést. Megígérték, de akkor még nem volt kész az épület. — Hosszú hónapok voltak azok! Itt laktam szemben, a munkásszállóval, távol a családtól. A feleségem akkor már állapotos volt. A szálló ablakából éppen az építkezésre láttam. Órákig néztem, hogy magasodnak-e a falak, hová raknak ajtót, ablakot Vajon jut-e nekünk lakás és melyik lesz a miénk? Amikor hét végén hazautaztam, a feleségem és a gyerek is azt kérdezte, hogy milyen lesz a mi lakásunk, és mikor lehet költözködni. Biztos, hogy megkapjuk, vagy csak ígérték? f Aztán az irodába hívatták Simonkovits Lászlót. Egy hivatalos értesítést és a lakáskulcsot adták át. — Nyomban költözködtünk. Nem nagy ez a lakás, de minden megvan benne, amire a családnak szüksége van. Két szoba, konyha, — beépített bútorokkal — fürdőszoba, kamra és előszoba. Az új csehszlovák bútort, a televíziót, és az olajkályhát mostanában vettük. Karácsonyra még szőnyeget szeretnénk. Lehet, hogy ez lesz chujijulka Dúltam VVtfWdWWW»VWViftV«VWWWWtfWVW>ftWWWWVWVVW^WWVVWyVWV^^WVVWHWVWW^VVVVWVWVVWWV«‘^WWVVW,MVW*WW,i szolgálat... Na gyere, kisöreg, elkísérlek, nincs messze — mondta a rendőr és én mentem mellette. miközien ő állandóan valami boynak hívott és nevetett. Negyed hétkor ott álltam az ajtó előtt és becsöngettem, aztán csingilingizni kezdtem a kis ezüst csengetyűm- mel és hajlottam, amint a Povázsai papa ezt üvölti a fiának: — Ne ordíts már. a szentségedet, mert akkora pofont kapsz, hogy a csillagszórót is meteorhullásnak látod ... Nem hallod, itt az angyalka! Várj! Aztán nyílt az ajtó egy férfi állt mögötte rám nézett és nagyo' 6 HmrnM 6667. december 34., vasárnap Én voltam a legszelídebb és leglájosabb angyal a mennyekben, csak úgy hívott az Atyaisten is, hogy Gábriska. A szárnyaim mindig hófehérre fényesítve, nem úgy, mint jó néhány fegyelmezetlen arkangyalé, akiknek még a tegnapi sár is ott díszelgett a szárnyukon, fogat soha nem akartak mosni és ha őrizni küldték őket, mindig nyafogtak: nekik ezért veszélyességi pótlék is jár. Ha nekem azt mondta valamelyik Háromság, hogy rohanjak, mert Kajevác- nét ott lenn a földön kísérti az ördög egy férfi képében, rám lehetett számítani, mert tudtam, hogy melyik pillanatban kell csöngetni az ajtón, s aztán huss. elrepülni... Nem véletlen tehát, hogy az Atyaisten engem bízott meg, vigyem én a karácsonyfát Povázsaiékhoz a Jó utca 4/b alá, mert tudták, hogy szép angyali üdvözlettel, lágy csengetyűszóval. égő gyertyával és szikrázó csillagszóróval pont akkor érkezem majd, amikorra kisült az utolsó tepsi beigli is és Povázsai Pityut már harmadszor pofozza meg az apja, hogy ne kukucskáljon a kulcslyukon, mert lándzsa lesz és a háta mögött keresi majd az ajándékot. Nem rajtam múlt. hogy nem így történt Amikor felszálltam a földre, rögtön szaladnom kellett a csil- logó-villogó fácskával, fehér ingecskémben, mert sikoltva mutogatott rám egy öregasz- szony: — Te jó úristen, itt a repülő csészealj! ... és ez a sikoltás sokaknak feltűnt. Többek között három férfinek is, akik vihogva kapkodtak először fehér ingecském alá, hogy utána akkora pofont adjanak, hogy a kis , fán meggyulladtak tőle a csillagszórók ... — Tűz van! — kiáltotta egyre valaki, és mire magamhoz tértem, már vijjogva rohantak a tűzoltók, hogy alig volt időm felugrani egy autóbuszra... — Mi van?. . angyalosán játszunk? Ézzel a csengős izével itten nem lehet utazni! — förmedt rám a kalauz,», — Kérem szépen, én angyal vagyok és most viszem a karácsonyfát... — próbáltam mondani, de a kalauz közbevágott... — Persze, hogy az. . Repülni is fog — mondta és kiugrott fástól-csengőstől a buszról, miközben bőven emlegette barátaimat és barátnőimet ott fenn a mennyekben. Ekkor taxiba akartam fát... — próbáltam mondani, de a taxis közbevágott és azt mondta, hogy neki is karácsonyestéje van, ilyenkor fogadalma tiltja, hogy ledér tolvajokat fuvarozzon... — Elmész a pokolba, kisanyám — kiáltott rám és nagyon megijedtem, még hogy én, a pokolba. Ott álltam az út mentén és hallottam is, hogyan kongat a harang hatot, pedig nekem már fél hatra ott kellett volna lennem Povázsaiéknál, a Jó utca 4/b alatt. Meg4$) üvöltött: Jo • — A fene egyen meg... Most van fél 7. hat? Feljelentelek, te csirkefogó .. Micsoda boyszolgálat ez... — V kikapta a fát a kezemülni. de a taocis kis- anyámnak szólított, úgy látszik, aranyhajam és ingecském miatt, és megkérdezte, miért pont a karácsonyfát loptam el a palitól. — Kérem szépen, én angyal vagyok és most viszem a karácsmykérdeztem tehát egy rendőrt, hogy merre van az az utca és messze van-e? A rendőr először eltátotta a száját, úgy bámult, majd elfogta a nevetőgörcs, és úgy nyöszörögte: — Atyaég. hogy mit ki nem talál ez a bogból, becsapta az ajtót, hogy az ingecském beszorult és faképnél hagyott. És én ott álltam az ajtó előtt ingben és a hónom alatt a glóriával azon tűnődve Atyaisten mi lehet az a boyszolgálat, amivel egy rendes anai/olt ÍV mindig összetévesztenek, aztán káromkodtam egy nagyot mert szelíd angyal létemre ezt is megtanultam. (egri) a kettőnk ajándéka. A gyerekeknek feltétlenül kell valami meglepetés. Lacika annyira várja és azt is egyre kérdezgeti, hogy s pici mit kap. Persze, a férjem keresetéből és az én 600 forintos segélyemből ennyi kiadás meliett sokra nem futja. — Van már otthonunk, ez felér egy főnyereménnyel. Én soha nem vártam még ennyire az ünnepeket, mint ezt az elsőt, amelyet együtt tölthetünk, a saját lakásunkban. A férj kicsit zavartan nézett rám. Egy pillanatra elhallgatott, röstellte legbensőbb érzéseinek felfedését, ölébe kapta kisfiát, közelebb hajolt pólyás gyermekét tartó feleségéhez és mintha nekik magyarázta volna, hogy a lakásnak főleg azért örül, mert munkájával érdemelte ki. Meggyőződött róla. hogy vezetői becsülik, és Visontán ezután is számítanak rá. Simonkovits I.ászlóék most töltik az első karácsonyt saját otthonukban. Gyöngyösön velük együtt 18 család költözött az új épületbe. Az ajtóból visszanéztem és Illyés Gyula verse jutott eszembe: „falak, ti frissen fölrakott faiak, ez az alap a lépcső, melyen embersorba lép végre a nép”. F. L. Rádiós karácsony Gyöngyösön Nagyszabású fenyőfaünnepséget rendeznek a gyöngyösi úttörők a Városi Művelődési Házban, december 26- án délután 3 órai kezdettel, amelyről a Magyar Rádió is helyszíni közvetítést ad. A körkapcsol ásos műsorban, kétszer is jelentkezik a gyöngyösi helyszín. Először egy vers hangzik el Télapó köszöntésére, majd a vidám vetélkedőben bizonyíthatják be a gyöngyösi pajtások ismereteik és készségeik fejlettségét A városi úttörőelnökség a Fegyveres Erők Klubjával közösen rendezi meg a fenyőfaünnepséget. Egyébként az úttörőház a téli szünetben minden nap játékkal és szervezett szórakozással várja a gyöngyösi pajtásokat. _ t
