Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-24 / 304. szám
Az isten tenyere szélén Állami Gyógyintézet. Mindenki szanatóriumnak mondja. Komor méltóságteljes palota, amiből az átutazó semmit sem lát. Csak ünnepélyesen hideg, díszes kapujával érintkezik a Külvilággal. Több mint ötszáz ágy, több mint ötszáz beteg a falak között. A „kintiík’ azt mondják: tbc-sek, oedig ez így leegyszerűsítése a „benti” zárt világnak. Az életért az egészségért folyik itt a harc, ez tölti ki a nap huszonnégy óráját. És az eredmény? — Statisztikát akar hallani? Itt minden szám egy embert takar, egy életet. Egyszerre ötszáz beteg. Riasztó ezt kimondani, de mindjárt hozzá tehetem: mintegy hatvan százalékuk gyógyultan távozik. Aki ide jön. nem elveszett ember, ha sokan így fogják is fel, mert a ibc-t le tudjuk küzdeni. Mi. akik itt dolgozunk az emberért, nagyon optimisták vagyunk. Betegeink közül kevés az. aki évekig tartó gyógykezelést igényel. A friss eseteknél a legtöbbször néhány hét a gyógyulás. De vannak elhanyagolt esetek is. ami bizony... Szóval: nem szabad túl rózsásra festeni a képet. De sötét színre sem. Dt. Kanizsai Judit ügyeletes orvos higgadt szavai voltak ezek. Érdemes emlékezni rájuk. hez. — Mindig együtt szokott lenni a család ezen az ünnepen. Mély sóhaj nyitja 6zét a száját. — Három gyerekem van. Mária Salgótarjánba rront férjhez, ott dolgozik István és Józsi is. Aztán a két unoka, a hároméves Zoltánka és a IV. osztályos Pityuira, aki nagyon jó tanuló. Ha látn j, mennyi befőttet tudnak az én unokáim megenni. Az ő kedvükért teszek el mindig jó néhány üveggel évenként gyümölcsöt. Hadd egyék a drágáim. Most az ünnepeken ... a befőttjeim is árván maradnak. Elgondolkozik, néhány pillanatig gyűjti az erőt a szóhoz. — Eljön az uram látogn‘6- ba, a szüleim is írnak levelet, valahogy így könnyeob. Nagyon jó. ha írnak mert tudom olyankor, hogy gondolnak rám. Mégis elsírom magam, amikor a levelet kézbe veszem. Hiába, messze van az otthon. kellene operálni. Hát. ha kell... ! Csütörtökön már meg is volt minden. Várja a hatást, csak utána folytatja. — Én azt mondom, nem kell itt félni senkinek. Talán nem is az orvosságok, a kezelés gyógyítják meg itt ez embert, hanem az a végtelen kedves bánásmód, ahogy törődnek a beteggel. A karácsony megint csak szóba kerül. Erről most beszélni kell. nem lehet hallgatni róla. — Az ünnepet mégiscsak a család körében töltöm, ha nem is otthon. Az uram, a gyerekeim között. Persze, ez mégsem az igazi At ajándék azonban így sem marad el. Mindenki kap valamit, rvnt eddig. Sokat gondolkoztam, hogyan is legyen. Dehát nagy választási lehetőségem nincs. Ezért döntöttem úgy. hogy az uram eev üveg bort kap. Hadd üröljön ... Maid otthon aztán...! Ügy is nemkára hazamegyek. Karácsony. A betegek nagy részét a család szeretete öleli körül ezen a szép ünnepen. Eltávozást kaptak, hazautazhattak. Maradtak is még, akiket nemrég operáltak, akiknek az állapotuk éppen ezért nem tette lehetővé az utazást. Közülük egy Oravecz Józsefné. A hegy túlsó oldalán él. Csak a lélegzésén érződik, hogy nemrég operálták. Különben mint a makk...! Jól táplált, erőteljes alkata szöges ellentétben van mindazzal az elképzeléssel, amit az intézet betegeiről táplálunk magunkban. Szálegyenes derékkal ül, szelíden mosolyog. A. beletörődés békéje lenne ez az arcán? Nem, a nyugalomé. a meggyőződésé: néhány nap múlva gyógyultan távozhat. Az operációról olyan természetes nyugalommal beszél, mint egy kívülálló. — Ügy jöttem én ide be. mint egy egészséges ember. Nem hittem, hogy valami bajom volna. A szűrővizsgálat után ajánlották, hogy nézessem meg magam a szanatóriumban. Nem voltam én beteg soha. egész éle'emben nem ettem meg két doboz orvosságot. Most is azt gondoltam. megvizsgálnak, aztán egy hét múlva otthon leszek. Hétfőn azt mondja a főorvos úr: nézze csak ezt a felvételt. Itt egy daganat van, azt ki Tálalva... A zúgó óriás-fák között álló gyógyintézetben is kará- . csony a karácsony. Az ötszáz beteg közül sokan utaztak haza az ünnepre, de az itt maradók is részesülnek a szeretet ünnepének melegségéből. A völgyből induló zúgó szelek I is szeretteik üzenetét hozzák: a karácsonyfa alatt az első percben rátok gondoltunk, amikor kigyulladtak a gyertyák szelíd fényei. Békesség a földön az embernek ...! _ G. Molnár Ferenc (Kiss Béla felvétele) — Ha arra gondolok, hogy ez az első karácsony, amit nem otthon töltök akkor... — szégyellősen nyúl a szeméAZ ÖRÖM NAPJA! Karácsony van, embereket kérdeztem, valljanak az elmúlt esztendő legboldogabb óráiról. ★ A dús. szőke kontyú minlszterasszonyról szinte el sem hihető, hogy már nagymama. — Pedig már két unokám is van — mondja mosolyogva. ßs máris előkerülnek a retikülből a kicsinyek fényképei. Nagy Józsefné könnyűipari miniszter két családért él. Egy kis családért, az otthoniakért és egy naay családért. a könnyűiparért. — örömök, boldog emlééj KARÁCSONY (A név eredetéről és használatáról) Naptáraink a december 25-ére és 26-ára eső kétnapos ünnepet a karácsony szóvá] jelölik meg. A név a magyar nyelv szókészletének igen régj tagja. Nem eredeti magyar hangsor hanem idegen eredetű jövevény. A szláv nyelvekben a megfelelő nevek hangalakjai: kracsun, krecsun, korocsun stb. A szó eredeti jelentése: téli napforduló. Erre is utal egy igen régi mondásunk: Karácson után egy kakaslépássel nyúlik a nap. Nem véletlenül írtunk ilyen alakváltozatot: karácson. Régebben valóban ígv ejtették, s a karácsony változat újabb keletű. Gárdonyi írásaiban következetesen ragaszkodott a régi hangalakhoz. A karácson szót kü’önbán a régi magyar nyelvben köznévként és tulajdonnévként egyformán használták. Okleveleinkben szemelynévi szerepéről kapunk adatokat. A kicsinyítő képzős Karácsuna alakváltozat elég gyakori női név volt. Gyakran neveztek meg vele földrajzi helyet is A Heves megvei Karácsodé község nevében is szavunkra találunk. A szóvégi -d rég'. f le1 vné',’képzőnk. Az sem véletlen. hom- Myelvünk régi szólásaiban is Makrán jelentkezik a karácson — karácsony szó: Karácsonyig való esze sincs. — Késő karácsony után kantáink — A népi eredetű időjóslásokban, h'edelmekbon még gyakrabban emlegették szavunkat: Ha Katalin kopog, karácsony locsog. — Fékét- karácsony, fehér húsvét. — Ha karácson, éjszakáján m elindulnak a borok a hordóból jó boros esztendő szakad a falura stb. Nagyapáink idejében a karácsonyi ajándék neve: krisz- kindli. Régi regényekbe" nrig találkozunk ezzel az idegen megnevezéssel. M" már k'kopott a nyelvhasználatból. Eltűnt a magvar mer felelője, a vásárfia analógiájára alkotott karácsonvfi (— karácSonfin) szavunk i~ De elevenen él a karácm-- szó a környező nyelvi k^n- letekben: karácsonyfa, karácsonyit ajándék, karácsony'• vásár, karácsonyeste stb. Bár szavunk idegen szerze ménv, hang-alakjában mér valóban magyar szóvá v.á’t Mi is örömm-l élünk vei-", s kívánunk minden k^dve- olvasónknak kellemes karácsonyi ünnepeket. Dr. Bakos Jáascf tanszékvezető fő'skoir; tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa kék? Az 1967-es esztendő gazdag volt szár -ra. Az elmúlt régi gazda rányítá- si rendszer után felkészültem magam is és közös erővel igyekeztünk felkészíteni a könnyűipar dolgozóit az újra. Ügy érzem, ere ’menyes munkát végeztünk és így nyugodtan várjuk 1968. ja“- nuár elsejét, amikor a gazdasági reform életbe lép. Ruházati és lakásberendezési termékeket gyártunk elsősorban. tehát olyan árucikkeket, amelyek között életünk jelentős részét töltjük. Bizonyára örömet szerzek karácsonyra, ha elmondom, hogy a textíliák jelentős része olcsóbb lesz és igyekszünk, hogy közelebb kerüljünk a divathoz. Azon fáradozunk, ho-nr a fogyasztók igényét sokrétűen k! elégíthessük. s ha törekvésünk sikerül, ez munkám legszebb öröme. — A kis család, az otthon az idén új jövevénnyel gyarapodott Sanyika után az idén megszületett a második unokám is, Attila. Nekik eSak nagymama vagyok. Amikor tehetem, velük vagyok. Sanyika már beszél, gyakran derít jókedvre egy-egy „na- gyos” bemondásával. Attila kis vasgyúró. Míg pici. de szerintem nagyon hasonlít rám. Olyan jó gyerek ... ir Fáradtan elmosolyodik. Madách Mózesével csatázott az este. Éjszaka van. a kisvendéglő fehérre gyalult asztalánál az év örömeiről kérdezem. Sinkovits Imre végigsi mítja homlokát. — Ügy látszik, szerencsés ember vagyok, mert sok boldog pillanatról számolhatok be. Leányom már 14 éves, jó tornász, fiam egy-egy vívógyőzelmének. jó osztályzatának is nagyon örülök. Ügy érzem, függetlenül attól, hogy az ember színész, emberi örömeink hasonlóak és sokszor közösek. A legfeleme- lőbb érzés, ha játékommal örömet okozhatok másoknak — Sok szép szerepet játszottam már eL Ezúttal bibliai alakot játszom, Mózest. Most estéről estére Madách gondolataival szólhatok a közönséghez. Talán ez az igazi, a legnagyobb szerep... Részese lehetek egy törekvésnek. amely a klasszikus magyar drámát fedezi fel. Érdemes küzdeni, ahogy Mózes mondja a darabban Józsuának amikor halni megy: „Ne hidd. hogy meddő a kín. a gyász kora. az szülte a jövő kort, melynek csak kínja volt miénk, virága a tiétek lesz. ha az új nemzedék a győzelem hitével indul el!” Boldog ember. (R. I.) léé.. hogy igazán szép, emberi és méltóképpen megünneplendő ünnep a — szeretet ünnepe Ezen az ünnepnapon kölcsönösen meg a jódé kozzuk egymást hogy ezekkel a kis, de természetesen drága ajándékokkal is kifejezésre juttassuk mennyire draga nekünk a másik ember, mennyire szeretjük öt és menynyire megünnepeljük a szereiét ünnepén. A beigli és a karácsonyfa között úgy meglágriul szívünk a szeretettől, mint viasz a radiátortól és őszinte érzéssel öleljük magunkhoz, legalábbis gondolatban embertársainkat akiket természetesen mi mindig és mindenkor szerettünk, csak év közben nem volt annyi időnk és ünnepünk rá, hogy ezt kit> ezésre is juttassuk. Most erre való ez a két nap, és m* i két nap negyven- nyolc óráját úgy végigszeretjük, hogy csömört kapunk tőle. mint a töltött káposztától és az ünnepek után felszabadult utálattal fordulhatunk ismét embertársaink irányába: van dónk, egy egész esztendő múlva kell csak ismét szeretnünk.. Nagyon helyes, hogy van szeretet ünnepe! Van olyan komoly doleg az emberiség életében a szeretet, hogy megérdemel egy-két ünnepnapot megér annyit mint a ..zsebkendő-’’, az „édesség-”, a .mosópor-”, avagy a „rongygvfíjtő-" napok fontossága. Az egész dologban azonban — távol álljon *őlem, hogy ünneprontó Legyek — egy s más azonban felettébb gyaníts nekem. Mert ha van szeretet ünnepe akkor minden bizonnyal van a szeretetnek hétköznapja is, a piros betűs dátumok között egyszerű fekete számú no.pok is akadnak. Nemde? Nos. ahogy visszatekintek és tapasztalataim alapján előre is nézek, lőttem és létek a naptárban .szürke hétköznapokat” de úgy nagy általánosságban nem látunk ..szürke” sze- retetet. Mert ugye van május elseje a munka ünnepe. Azt onnan lehet tudni, hogy a munlca ünnepe, mert akkor nem dolgozunk, de munkával készülünk rá. A szeretet ünnepével meg valahogy úgy vagyunk, hogy akkor dolgozunk akarom mondani szeretünk, és aztán jönnek a hétköznapok... Mi lenne? — töprengtem el mariamban —, ha a szeretet két ünnepnapján nem szeretnénk, fütyülnénk családunkra, embertársainkra fityiszt vennénk, de nem drága karácsonyi ajándékot hiszen ugyebár ez munka-, illetőleg szeretetszüncti nap mert éppen a szereidet ünnepeljük. De az év többi napj-ín, mondjuk egy-két névnapot, házassági évfordulót vagy születésnapot kivéve a sorból, egyszerűen, szürkén, szerényen és serényen szeretnénk. Nem drága ajádékokkal csak jó szóval! Nem bejglivel, csak gyorsabb ügyintézéssel: nem csillagszóróval ugyan, csak sötét mellékutcában is égő villanyégővel; nem könnyes szemű szívvel, csak korrekt udvariassággal! Mi lenne? — töprengtem magamban és el is képzeltem magam előtt, amint lépésről lépésre, pontosabban napról napra kialakulna a szeretet ünnepe helyett vagy mellett. először a szeretet hete... Mert azt én is tudom, hogy hűbele- balázs módjára, a fokozatossán e'^ét. megsértve, nálunk nem mehetne, a dolog... Szóval először a szeretet hete, aztán a szeretet hava... és itt nem a mähisra gondolok, mert az a szerelem hava... Aztán a szeretet negyed majd fél éve és végül, de nem utoljára, a nyugodt nap évéhez hasonlóan, a szeretet éve következne. De szép is lenne! Aztán meghallgattam a rádió híreit, s keserűen legyintettem: hiába, ez nemcsak rajtunk múlik. Mert mégiscsak más dolog ha az ember sziszegve kapja az ujját a számba, mert megégette a karácsonyfa lávqia, s megint más. ha nincs már keze sem és sziszegni sem tud, mert elégette a napalmbomba tüze; mert mégiscsak más dolog, ha azon morgunk, hogyan hull le és milyen hamar a lucfenyő levele és •me&n.t más hogyan hull le és milyen gyorsan egy egész erdő levele a katonai vegyszerektől. Mert mégiscsak más dolog tűzkőtől szikrázó tankkal játszani egy gyereknek, vagy tankból kilőtt rakétával eltaláln. egy fát ó gyerekcsoportot... Igen, ez is eszembe iv óit, s az is, hogii akkor lenne és lesz először valóben szeretetü^vene az emberiségnek, egész története folyamán, amikor először és végérvényesen mindenütt a földön béke lesz a jó akaratú emberek számára! Nos igen, a gondolatoknak nincsen partjuk: nem komoran akartam én szólni, de akaratlanul is kellett komor dolgokról írni. Pedig a legderűsebb emberi érzés a szeretet. Ezért is ünnepeljük derűvel és ezért is jutott eszembe a derűs év, a szeretet éve, amelyen belül ugyan lehnt niros be*Js ünnepe is ennek a szép érzésnek, sőt lenyen is de az „előkészület” napjai se lennének lebecsülendők. Hát akkor várjunk enn slat megvalósításával, elégedjünk meg egyelőre annyival, hogy a szeretetnek van már ünnepe nálunk és főleg azzal legyünk elégedettek, hogy nálunk végtére is nem két napra korlátozza a humánumot a társadalom. Mert a humánum, a szocialista emberség éve sőt évei azért már csak beköszöntek! Egyébként az a véleményem, hogy a szeretet ünnepén szeretettel illik köszönteni a szeretetet szeretettel ünneplő embereket. Bízva abban, hogy a szeretet ünnepe után is szeretettel találkozunk, szeretettel köszönti o' 'it. a szeretet ünnepén Á címzett: Komarov család Gyöngyösön vette fel a posta azt a csomagot, amelyet a Komarov család két gyemekenek küldött el az Általános Fogvasz.ásí és Értékesítő Szövetkezet betonüzen: ic a dolgozó Konurov- brigád karácsony alkalmából. Az ünnep közeledése adta a gondolatot a brigád tagjainak: lepjék meg valami ajándékkal a névadójuk, a hősi halált halt szovjet űrpilóta gyermekeit. Nem sokat töprengtek a megoldás módján sem. Nyújtott műszakot vállf'l'ak szombatra a többlet-jövedelmükből padi” megvásáro’tak Két mityóba- bát. eav távirányítású játék- autót, egy autóverseny társasjátékot és édességeket, hogy a kislány és a kisfiú megtalálja a kedvére való játékot. Megszövegezték a kísérő levelet, majd a csomagot, figyelmességük és szeretetük jelét postára adták. A kedves ajándék így indult el hosszú útjára, nogv bizonyítsa. az ezer kilométerekben mérhető távolság sem választhat el olvan embereket egymástól, akiket egy fizikailag és kémiailag nem határozható közeg, a szeretel kapcsolt össze. A Komarov-brpád figyelmessége nem mérhető materiális eszközökkel, csak erkölcsi normákkal. Arról tanúskodik, togy a dolgozó emberek nagy családja — szerte a világon — olyan közösséggé forr össze, amelynek ereje nemcsak másokra sugárzik ki. hanem visszahat mindannyiunkra. Anélkül, hogy a Gyöngyösről küldött karácsonyi meglepetés értékét túlbecsülnénk. jó’eső érzéssel adjuk hírül, mint a testvéri népeket, országokat összekötő kapcsolat egyik parányi tuzonyítAkát. Tudíuk. hogy a Komarov gyerekek sok-soK hasonló ajándékot kannak ú\pst/ karácsonykor. és azok mind a szeretet követőikén* sora koznak a fenyőfa alatt. (gmf) tornák . • • Most jöttem rá, hogy az -■érákban mié: nem cs 'Kólóinak a szerelmesek. Szegényeknek állandóan énekelniük kell... ★ A jé színészt akkor vesz- sziik észre a szmnve>- 'mikor kimegy; a rosszat, amikor bent van. ★ Ahogy öregszik kedvenc primadonnája, úgy iil évről évre egyre hátrább a sorban. (—ó) '%JÍ 1967. december 21 „ vasárnap
