Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-24 / 304. szám
Pierre Garnier megszerette Egert is pulykát vágnak karácsonyra . .. Pierre Gamier francia otazószerelő ma pulykát ebédel Párizsban. Bikavérrel «altja el szomjat, majd rágyújt egy Savariára, kényelembe helyezi magát, aztán elmondja „felszólalását’. élményeit Egerről, feleségének.«. Az elutazás előtti napon találkoztunk az Egri Dohánygyárban. ahol egy francia cigarettagyártó gép szerelését irányítja. Franciás kedvességgel, udvariassággal ío- igadott, s válaszolt kérdéseinkre. — Mikor érkezett Egerbe? í •— December 11-én, — Meddig marad? ■*- Egy hónapig. Igaz, most hazautazom, mert a karácsonyt, a szilvesztert a családdal illik ünnepelni, ezt én nemcsak vallom, hanem tartom is, de nemsokára visszajövök. — Sokat utazik? — Tizenöt éve járom a világot. Voltam Bulgáriában, Szovjetunióban. Olaszországban, Spanyolországban, Hollandiában, Libanonban és Észak-Afrika több országában is dolgoztam már. — Mit szól a család a gyakori távolléthez, a sok utaláshoz? — A feleségem persze hogy nem örül, amikor eljövök otthonról, de később aztán megnyugszik, mert őszintén megmondom: egy-egy külföldi út anyagilag nem Poaz üzlet. Megéri« — Gyerekek? — Nincs még gyerekünk. Majd... — Jól keres? — Azt hiszem, jól megfizetik a munkámat. A Decouf- ié gyár, ahol én dolgozom Száz éves. Nagy híre, rangja, tekintélye van a világon. — Milyen képzettsége van? — Technikus vagyok. — Járt már Magyarországon? — Nem, most vagyok itt először. Nagyon szívesen jöttem, sok jót, kellemeset hallottam Magyarországról. Nem hízelgés, de a vártnál is kellemesebben csalódtam. A magyar vendéglátás egészen különleges valami. Talán nincs is párja a világon. — Egerről hallott, tudott valamit? — Könyvekből nem is keveset. Olvastam a híres egri várvédőkről, a nagy várkapitányról, Dobó Istvánról, Bornemissza Gergely vitézségéről. Azt hiszem, önök meg Is sértődnének most. ha 16 cigaretta, fees zamata kitűnő. — Hogy haladnak a gép szerelésével? — Már túl vagyunk a nehezén. Rövidesen kipróbáljuk. — ön garanciát m rne vállalni a gépre? .fiit — Természetesen. Nagyon jó gép, a világ minden táján : megtalálható. — Teljesítaz egri bort nem Ismerném. ^ Bikavért a párizsiak is ismerik, szeretik. — Na és most szemtől szemben mi a véleménye a városról? — Szép, csendes, tiszta város. Sok a látnivaló, tetszik a vár, a fürdő, és persze az Agria Taverna. Pompás hely. — S a dohánygyár? — Meglepett, togy az öreg épületekben ilyen modern gyár működik. Sok jó szakembere van ennek a gyálnak. Mindenki előzékeny, udvarias. Határozottan jól érzem magam velük. —- Dohányzik? —, Egy pillanat, pontosan kiszámítom: negyven éves vagyok, tizenöt éves koromban gyújtottam rá először, tehát huszonöt év óta füstölök. Bár most megfogadtam, hogy január 1-től nem szívom. De azt hiszem, ez csak olyan új esztendői megjavu- lás. Aligha lesz ebből komoly dolog. — Milyen cigarettát szív? — Amióta Egerben vaménye? — Percenként 2200 cigaretta. Nyolc óra alatt egymillió filteres cigarettát gyárt — Sokan tud- iák itt a gyárban, hogy karácsonyra hazautazik. — Január 3-án már ismét Egerben vagyok, — Szereti a karácsonyt? — Nagyon, a békesség, a csend, a család ünnepe, bőséges étellel, itallal. — Mit gondol, ml lesz • karácsonyi ebédje? —- Biztosan tudom: karácsonykor az egész világon, így a párizsiak is pulykát vágnak, Én nagyon szeretem a pulykát S természetes, hogy egri bort iszunk rá. — Milyen egri ajándékokkal lepi meg feleségét? — Hát ami az ajándékokat Illeti, nagyon sok megbízásom van. Az biztos, hogy népművészeti babákat és bort viszek magammal. — legkellemesebb élménye. benyomása? — Van Franciaországban egy mondás, amely úgy szól, hogy ahol bőven van étel és ital, ott jól élnek az emberek. Hát ha valahol, úgy Magyarországon igazán nincs hiány ételből, italból... Koós József Eltűnt Miksa császár! Holléte ismeretlen! Irta as újság — olvasták dédapáink Amikor a címben szereplő hír megjelent, az Eger című lap negyedik évfolyama hagyta el a nyomdát, annak is az utolsó előtti száma: 1866 karácsonyán. 1863. június 2-án jelent meg először ez az egri újság, annak rendje és módja szerint: előfizetési felhívással. Előbogarásztam néhány karácsonyi számot a század fordulóig, hogy az időt tájt milyen témák érdekelték az olvasókat a szeretet ünnepén. A képet ki kell híni Az első évfolyam karácsonyi számában előkelő helyet foglal ed a Rajner Károly volt egri prépost végrendeletéből! közölt részlet, miszerint: — Három szegény egri iparosnak. kik dolgosak és józanéi etűek, de mesterségö- ket kellően nem űzhetik, évi 100—100 frt osztassák ki. Aztán: — Hat. szegény, gyámoltalan, kereset nélküli özvegy, három az iparos osztályból 60 frt-jával, három a földműves osztályból 40 frt-jával kapjon évenkint. — Hogy pedig n fiatalság Is Jóra buzdíttassck.: egy ú] párnak a polgárok közül 100 frt. s két új párnak a földművesek közül 50—50 frt adatik évenkint. 12 ember részesült ebből a 800 frt-ból. .Szép pénz; — mondhatta volna egy egri Tiborc a nagyprépost szeilemé- nök egy szeánszon —, de adhatsz-é hát mindenik szű- kölködőnek?’* Persze a hivatásos karácsonyi ajándékozási láz mindebben még nem merült ki. A szellemek után a hús-vér emberekből álló Heves és Kül- ső-Szolnok megyei inségbi- zottmány a kettős megye szű- kölködöinek 12 034 frt-nyi összeget szavazott meg Hogy valami szórakoztató is legyen a lapban, Gosztonyi József útleírását olvashatták dédapáink a lovinabányai vasútiéi mérés kapcsán. Megismertette az olvasót az árvái zab árával, és egy olyan sírbolttal. ameyben a megboldogultak épségben maradtak. A tudomány forradalma is képviseltetvén, terjedelmes cikkben ismertette meg előfizetőivel a lap. a fényképkészítés titkait. Miután a kép rög- zíttetett a fényérzékennyé tett üveglapon — fogalmazta a cikk írója — a képet ki kell híni.., És kihítta. Hírek: ..Jótékonycélú tánc- rendezvény az egri kisdedóvoda javára” — „A miskolci leánygyilkosság tettesse még nem tudati k” — „A pompeji ásatás az ötödrésznél tart”... Ferenc József és hű magyarjai 1865-ben ezt írta karácsonykor az Eger: „Igazán rég. vagy talán még sohasem volt ilyen boldog karácsonyunk” ... A lelken dezés azonban korántsem a szeretet ünnepének melegítette a hangulatot. Mert a karácsony az hagyján; de megérkezett ó császári és királyi felsége, aki Ferenc József nevére hallgatott, és megtartotta a magyar történelemben oly híressé vált országgyűlés trónbeszédét. A beszédet teljes terjedelmében közölte a lap, és nagyon boldog volt Azt azonban leszögezte, hogy Deák Ferenc útját óhajtja járni A karácsonyi számból őfelsége teljesen kiszorította Betlehemet a csillaggal és a kisdeddel együtt. De minek is például a három királyokról írni. amikor egy hús-vér uralkodó szállt le a magyar földre? Azt hiszem, a hivatalos öröm mellett megfordult egyesekben a gondolat: jó lenne ez alkalommal újra kinyomtatni a Walesi bárdok- at... Egy esztendővel később, 1866 karácsonyán a lap még mindig az országgyűléssel foglalkozott, majd egész terjedelmében. Tudósításai érdekes eseményekről számolgyok, csak Saváriát. Nagyon RHOHfARP; / REJTŐ JEAIŐ/ f mWáS Galamb nekirepült a falnak. de a következő pillanatban már úgy vágta szájon a vitorlamestert, hogy ez meglepetésében lenyelt egy negyed font bagót, ami a szájában volt, és percekig csuklott utána. A kormányos csak erre várt. Hatalmas karjával megragadta Galambot, hogy szokott fogása szerint egy csa- varintással megforgassa, éa belevágja a söntés legtávolabbi sarkába. 4 $müsw fmr december 84„ vasárnap A roppant kar már éppen emelte ellenfelét, mikor valahonnan a megragadott ember irányából egy acélszerű tárgy esett az arcára, amitől minden elsötétedett előtte néhány ' pillanatra. Barátai később esküvel bizonyították, hogy a súlyos tárgy Galamb ökle volt. Néhány másodperc múlva szédelegve fölkelt a földről, és kinyitotta a szemét. Nyomban akkora pofont kapott, hogy viss-aült a padlóra. Mikor újabb kísérletet tett. hegy felkeljen, Galamb még két pofont adott neki, em tői ismét leesett. Most már ülve maradt, és szelíden így szólt: — Rongy Elek vagyok. Ha megkérhetem, hagyjuk ezt most egy időre abba. — Kérem. Nevein Jules Manfred Harrincourt. Rongy felemelkedett. ■ — Ide hallgasson, Jules Manfred Harrincourt .. Maga büszke lehet. Vegye tudomásul, hogy engem még sohasem vertek meg. Ma történt velem ilyesmi először. — Minden kezdet nehéz. Ezután már menni fog. De mondja, uram, m'ért akartak önök megölni engem? — Üljön le hozzám, majd elmondóm...' A fenti közelharc és a rákövetkező nyájas párbeszéd a marseille-i kikötő egyik népszerű szórakozóhelyén játszódott le, amelyet „Kávéház és étterem a veszett kutyához” néven ismert az alvilág úri közönsége. Az eset előzményéhez tartozik a „Brigitta” nevű vitorláshajó, amely két esztendő óta a Csendes-óceánon járt. Rongy, a hajó kormányosa és Paul, a vitorlamester természetesen nem tudhatták. hogy az idők folyamán egy és más megváltozott Marseille-ben. Így, teszem fel, nem ismerték Galambot. Mindössze egy évvel ezelőtt érkezett Párizsból, és ekkor még a „Brigitta" valahol Nyugat-India táján járt. Galamb kissé nyurga, aránylag széles szájú, de elég csinos fiatalember volt. Örökké vigyorgott, és nagy, kék szeme határtalan bizalommal nézett az emberekre. Hogy honnan jött és mit csinált azelőtt, senki sem kérdezte. Itt, a kikötő környékén a legnagyobb fokú modortalanság ismerőseink múltja iránt érdeklődni. Mindenki onnan jön, ahonnan akar vagy ahonnan szabadon bocsátják. Galamb szalmakalappal a fején érkezett, csikós, meglehetősen rongyos kiskabátját az alsó karjára dobta, bambuszbotot forgatott az ujja: /körül, halkan fütyörészet és dohányzó tt. Nagyvilági külseje nyomban feltűnt a kikötő rakodómunkásokból és rablókból álló egyszerű népe között. Elsősorban gyönyörű cipőit csodálták. Különösen egyik volt rendkívüli elegáns, a fehér betétes, gombos lakkcipő. Hiába, aki ad a külsejére, arra figyelnek. Ezt blzonyí- totta a kisebb csődület is, amely hosszú útvonalon követte türelemmel az előkelő idegent. A „Tigris” vendéglőből zeneszó hallatszott ki, Ide benyitott a jövevény. ... Később, miután a riadókészültség és a mentők helyreállították a rendet, és összeszedték a sebesülteket, a kétségbeesett vendéglős mindössze ennyit tudott mondani a rendőrkapitánynak: — Bejött egy őrült ember sétapálcával, azt mondta, harmónikázni akar, és lerombolta a helyiséget... A kocsmáros nem hazudott. Harrincourt valóban kiállt a kocsma közepére, és legszélesebb udvarias vigyo- rával így szólt: — Hölgyeim és uraimI Engedjék meg. hogy az orkesz- ter karnagytól kölcsönkérjem a szájharmonikát, és néhány pász’orábrándot adjak elő. Utána legyen szabad anyagi támogatásukért esedeznem egy szegény, de tehetséges muzsikus számára. A vendéglős udvarias hangon felkérte, hogy menjen a fenébe. Egy nagylelkű málhahordó azon a nézeten volt, hogy engedjék harmónikázni az elmebeteget. Fazék, a százhúsz kilós gengszter, aki aznap szakított a szerelmével, és ezért dühös volt, harsányan odakiáltott: — Azonnal menjen ki! Maga hüiye! Harrit court tréfásan megfenyegette az ujjával: — Nana. kis óriás! Nem szabad udvariatlannak lenni... Az óriás két lépéssel ott termett a jövevény előtt. és.„ _. . (Folytatjuk) ta k be ez alkalommal. Például: a tok. képviselőhöz báró Sennyei Pál őexje vezetésével delegációt meneszt a nemzet anyjához, császár és királynő őkegyelmességéhez. hogy jókívánságokat tolmácsoljon születése napja alkalmából. Részletesen tudósított a felirat körül folyt vitáról is, amely már annyira a befejező stádiumához közeledett, hogy a felirat átnyúj fásával meg is bízták a főrendi ház részéről br. Sennyeit. a képviselőház részéről pedig gr. Andrássy Gyulát. • Az események: Miksa császár eltűnt Mexikóban, holléte ismeretlen. Csak később derült ki, hogy ezt a makacs embert idővel falhoz állították. s lelke megtért övéihez. Éjiéi és hajnal Aztán elérkezett a XIX. század utolsó karácsonya. A lap ekkor már Egri Híradó néven jelent meg, és boldog ünnepeket kívánt előfizetőinek. Jókívánságaihoz egy nyolcoldalas mellékletet is csatolt. Maga az újság most teljesen átadta magát a szeretet ünnepének: vezércikke békességet kívánt földön az embernek, ami egyébként tényleg ráfért. Előtérben újra az adományozás dicsérete állt, miszerint az egri érsek „300 frt-ot adományozott a házi szegények részére. s rendelete szerint az összeg valláskülönbségre való tekintet nélkül szétosztatott”. Az irodalmi melléklet a kor egri ízlésének megfelelően örvendeztette olvasóit, például egy könnycsordító versikével szendrői Kovách Gyula tollából. Címe: A kis koldus. Arról szól. hogy egy kis koldusfiú karácsony estéjén nem tudja hol lehajtani fejét (persze máskor sem, de erről a költő megfeledkezett). s így —. bár sokan keresték meleg kanállal — lelke az angyalok közé távozott. Miután az olvasó kellőképpen kihüppögte magát a versikén, talán közömbösen átfutotta a hirdetést: „Karácsonyi számában kezdi közölni a Pesti Hírlap az Egri csillagokat. az Egerben élő Gárdonyi Géza novellaíró regényét. A története a város hösj múltjába visz, melyről a mai olvasóközönség talán nem is tud”. Érdekes ezt tna olvasni... Aztán vége lett a XIX. századi éjfélnek, s jött a XX század hajnala. A karácsonv szám Jeruzsálem! útin.; >i< közölt egy szentföldi utazás után. Egv másik cikk az ei'ö.- lyi betiehemes játékokról írt. melynek során a jelmez;/ öltözött gyerekek sokat énekelnek. a végén pedig ezt mondják kórusban, ár-illan célzásként a fellépti díjra: „I-á'tom asszonyomnak piso- lyog a szeme — Az innenső keze kotorász a zsebbe — Talán, ad * Isten, pénz akad kézibe — Hogy az éneklőket kifizesse vele.. Dr. Breznay Imre, a rég elhunyt nagy Eger-kutató megismertette olvasóit a.z •785-ben dívott titkosszavazás egyik formájával, ahol a Purgerek babot téve egy edénybe, döntöttek a delegálandó személyt illetően. Az nyert, aki másféle színű babszemet kapott, mint a többi... Szóval, akkoriban babra ment a játék. Furcsa módon az egri újság nem tulajdonított túlzott jelentőséget a századfordulónak. Miért? Egy rövid cikkben az író ezt mondta: „Nem, -a XX, század nem ianuár elsejével kezdődik . . .” Igaza volt Egv új kort nem dá’vmok indítanak útra. hanem az emberek. i _. s Kátai Gábor V
