Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-16 / 271. szám

Mines olyan gazdasági in­" tézkedés, amelynek ne lenne hatása a termelés tech­nikai, műszaki részére, s for­dítva ugyanez a helyzet. Pél­dául a főkönyvelő a termelési költségek elemzésekor magas­nak találja a termékek ön­költségében az anyagköltséget. Születhet erre egy elképzelés: vegyünk olcsó anyagot. Az ol­csóbb anyag azonban más anyag. S ezért szinte elképzel­hetetlen az alapanyag megvál­toztatása a technológia vagy a technikai kivitelezés meg­változtatása, alkalmazkodása nélkül, különben a minőség­gel gyűlhet meg a vállalat ba­ja A technológia megváltozta­tása viszont annyiba kerülhet, hogy nem érdemes olcso anya­got venni, és a termelési költ­ség csökkentésének más mód­ját kell megkeresni. Vagy a legklasszikusabb példa: kereskedelmi tárgyalá­sokon a megrendelő nem is egyszer apróbb, speciális kí­vánsággal hozakodik elő. A termék színe, formája, mére­te kapcsán, vagy egy kisebb alkatrészt kér más anyagból, esetleg valamilyen tartozékkal szeretné kiegészíteni a beren­dezést Ilyenkor a gyártómű képviselőjének azonnal fel kell mérnie, hogy a külön kis kívánság teljesítése vajon műszakilag milyen többletet jelent. Képesek-e rá egyálta­lán, s ha igen, mennyiért? Va­jon az árba „belefér-e” az a kis kiegészítés? Tehát saját vállalatának képességét, mű­szaki, gazdasági kondícióját komplexen ismernie kelL Ha a műszaki dolgokban nem já­ratos, könnyen kellemetlen helyzetbe hozhatja saját válla­latát, de persze akkor is, ha nem ismerős eléggé a keres­kedelmi piaci világban, ha nem ismeri az árak szintjét, a gazdasági lehetőségeket. Mind­ebből pedig az következik, hogy bizonyos munkakörök­ben rendkívüli széles látókörű, összetett felkészültségű szak­emberek kellenek, akik mind a műszaki, mind a gazdasági kérdésekben magas színvona­lon tájékozottak, sőt — kere­ken kimondva — egy személy­ben műszaki és gazdasági szakemberek. Helyek ezek a munkakö­rök? Általában azok, ahol a technikai és tuodmá- nyos fejlődéssel és a piaci kö­vetelmények alakulásával Nemcsak sxeretnek, gyártanak is a uisontai gépszerelők A szalaghíd a Rudolf-telepieknek készül. >&áü Lm­(Foto: Kiss Béla) Szedet ...nem szerei... a világot, a napsütést és természetesen fér­jét is elsiratta, s úgy érezte magát, mint va­lami maradék ' csirke­paprikás, amit bezár­tak egy frizsiderbe, ahonnan csak a tá­nyérba van menekülés. de az legalább mégis melegebb. — Mondd már meg végre, mi a bajod? — látta is, mint ömlik a könny és a szó Amá­liából. Pedig bátor fér­fi volt. Fiatalabb ko­rában fél kézzel olyan pofont adott egyszer valakinek, aki szemte- lenkedni mert Amáliá­val, hogy négy hétig kezelték azt vészes csuklással és tudomá­nyos értekezést is írtak róla. De a könnyeket V nyögte ki Kajevác, mert már megfájdult a feje, már a füle mö­gé ugrott a gyomra kissé reszketett a keze is, ahogy hallotta és és a szavakat együtt, yem azt nem bírta... —■ Hogy mi a bajom? Vég azt kérded? Hál az. hegy nem szeretsz... — Szeretlek, a min­denségit neki... Jvjuj, de nagyon szeretlek... — Ha szeretnél, nem feledkeztél volna meg rólam... — Nem feledkeztem meg — sikoltotta most már Kajevác... — De igen — feleselt vissza Amália maga­biztosan. mert érezte, közeleg a győzelem pillanata. — Igenis, megfeledkeztél rólam, meg a születésnapom­ról — szipogta és fel­száradó szemmel nyúj­totta a kezét, mert lát­ta, hogy férje inkább szeretni is képes ál­dozatot is hoz, hisz im, már nyúl is a belső zsebébe... — Mennyire szeres­selek? — búcsúzott Kajevác álmától, a bundabéléstól, értve és megértve mindent. — Láttam egy cuki kis prémet, nagyon jól mutatna az új télika­bátom gallérján... Ha ideadsz négyszázat, azt hiszem, abból megvan, te drága... Hogy sze­retlek, hogy így sze­retsz — csicseregte Amálka boldogan. — Hányadik szüle­tésnapod is van? — jutott eszébe Kaje- vácnak... — Hát nem mindegy az neked? — vélte Amálka. és csókot le­helve Kajevác Tódor homlokára, megnyu­godva távozott. Mert nagy szó az egy nő szá mára, ha szeretik. (egri) — 1963-ban, amikor elkezd­tük építeni az új borjúnevelőt, a tagok azt mondták: épül a szarvasmarhák , temetője". Féltek a nagyarányú elhullás­tól. Aztán 1965-ben az állatok birtokba vették az istállót, megkezdtük az itatásos borj sí- neve'ést, és másfél év alatt a vélemény megváltozott: a szarvasmarhák „temetőjéből” a szarvasmarhák nevelője lett — így emlékezett a múltra a poroszlói Üj Erő Termelőszö­vetkezet elnöke, Dőrincz Imre. Ma megszokott kép me­gyénkben: alumínium tartály­ból. gumiszívón át szopják a borjak a tejet. A megye 117 szarvasmarhát nevelő termelő- szövetkezete közül 101 korsze­rű módon dolgozik. Vajon miért volt szükség az új módszer bevezetésére? — A hagyományos borjúne­velés nem volt olcsó mulatság: egy kiló súlygyarapodást csak­nem 24 forint értékű takar­mánnyal értünk el. A legdrá­gább táplálék a zsíros, úgy­nevezett teljes tej volt. Ha az állat például hat liter tejet szopott csak, ez több mint 19 forintba került — bizonyítanak Poroszlón. — Mi az itatásos borjúne­velés előnye? — Elsősorban, hogy olcsó. Az új módszerrel egy kiló súlygyarapodást csaknem 15 forintból érünk el. Azért gaz­daságosabb ez a módszer, mert a borjakat a drága zsíros tej helyett a jóval olcsóbb fölö­zött tejjel tápláljuk. — Mivel pótolják az álla­tok fejlődéséhez nélkülözhetet­len zsírt? — Mi Laktinnal, amelynek 98 százalékos ossz zsírtartal­ma van. A Laktin jól bevált és olcsó. Egy kiló súlygyara­podáshoz 18 deka Laktint használunk, amelynek ára mindössze 3,60 forint. Mimm& 3 1967, november 16., csütörtök volt ebből, hiszen ha nem ér­keztek meg időre az alkatré­szek, a berendezéshez, át kel­lett csoportosítani dolgozóin­kat, amely nemcsak a terme­lést zavarta meg, hanem jelen­tős munkakiesést is jelentett. Ezentúl előbb gyártunk, aztán szerelünk. Lényegesen jobb, és gazdaságosabb eredményeket tudunk így elérni. Az elképzeléseiket, a tervei­ket természetesen a fő profi­lúk, a Visontára érkező nagy­gépek összeszerelése mellett kívánják megvalósítani... —k— majd fel. A felsoroltakon kí­vül mi szereljük össze az ecsé- di 470-es marótárcsás kotrógé­pet is. Nem túlzás tehát, ha azt mondjuk: lassan egy kisebb gyárrá alakul a szerelőüzem. A jövő évi tervek, elképzelések is ezt bizonyítják... — Valóban így lesz. A kö­vetkező évben már száillítósza- lag-rendszereket és magasfe­szültségű oszlopokat is gyár­tunk. Eddig mindig olyan gé­peket, berendezéseket szerel­tünk össze, amelyeket mások gyártottak. Sok hátrányunk Néhány héttel ezelőtt még hatalmas gépeket szereltek a Mátraalji Szénbányák visontai gépszerelésd üzemének szerelő­terén. Pár nap óta üres a tér, az utolsó gépóriás is „összálit”, s kivonult munkahelyére. A közel négyszáz dolgozót foglalkoztató üzem azonban korántsem maradt munka nél­kül. Izsvák Antal üzemvezető „kapásból” sorolta az elvég­zésre váró feladatokat... — A II-es géprendszer ugyan már munkahelyén áll, de még hátra van az elektromos össze­szerelése, a részenkénti, majd az együttes funkciós próba. Ezután a terhelési próbák kö­vetkeznek, s ha minden ügy sikerül, ahogyan tervezzük, akkor december 20-ra ez a gépegység is „munkaképes” lesz. — Újabb „gépóriásokat” mi­kor szerelnek? — Már csak a jövő év ele­jén. — Addig mivel foglalkoznak a szerelők? — Bőven van munkánk. Most már nemcsak szerelünk, hanem gyártunk is. A Rudolf- telepi szénbányának szalaghí- dat, surrantó nyíláselzárókat, a hatvani kavicsbányának szállí­tó szalagrendszert, ugyancsak a Rudolf-telepieknek elsi-szek- rényeket készítünk, amelyeket telefonközpontokban szerelnek Több termelőszövetkezetben alka'mázzák még a gazdasá- ságos tejpótló tápszereket, a Laktinon kívül 28 gazdasá­gunkban a TBK—40-et, 16 tsz- ben pedig a TZS—60-at. — Mi még a tejpótló táp­szerek előnye? — A Laktin több olyan ha­tóanyagot tartalmaz, amely meggátolja a fertőzést. Ezt a tényt bizonyítja az az adat is, hogy a régebbi 14—15 száza­lékos elhullást az új módszer segítségével néhány százalék­ra csökkentettük. Idén pél­dául a több mint 200-as állat­állományunkból mindössze 8 pusztu't el, ami négy száza­léknak felel meg. És ez az el­hullás sem a nevelésből adó­dott. ­— Könnyíti-e a gondozók munkáját az itatásos borjú­nevelés? — Nagymértékben. Régeb­ben egy gondozó csupán né­hány borjút tudott ellátni. Ma, a 126 férőhelyes borjúnevelő­ben csak hárman dolgoznak: elvégzik a tejmelegítéstől kezdve az összes munkát. Je­lentős tehát a munkaegység­megtakarítás, ezért is gazdasá­gosabb ez a módszer. , A gazdaságosság lehetősé­geit hamar felfedezték megyénk közös gazdaságai, és Heves megye a szarvasmarha­nevelés korszerűsítésében az e sők közé került. A gazdasá­gosságért építettek több kor- szérű borjűnevelőt, a gazdasá­gok ezért tértek át csaknem minden termelőszövetkezetben az itatásos nevelésre. A jövő évben 25 vagon tej­pótló tápszer áll megyénk gazdaságainak rendelkezésé­re, hogy azok is megpróbál­kozhassanak az új módszerrel, akik eddig hagyományosan dolgoztak. 1. P. A szarvasmarhák „temetőjéből” — a szarvasmarhák „nevelője” jevác , és körülnézett, ki áll közelebb az aj­tóhoz. Amália! — De azt se mond­tad, hogy szeretsz. Nem mondtad mert éppen most mondtad, hogy megfontolt ember vagy. Tehát megfontol­tan nem szeretsz... En­gem. Tizenöt évi há­zasság után, akkor, amikor ifjúságom és leányságom... Pimasz vagy, ne legyingess! Igenis leányságom ad­tam neked. És miért? Na miért? Semmiért! Ka jevác leroskadt a fotelba. mert tudta, hogy ezt állva kibírni úgysem lehet, s azt is_ tudta, hogy ebben az egyoldalú párbeszédben egyetlen vesztes lehet csak. s az nem Amália lesz. Csak azt tudná, hogy mit akarhat. Amália már köny- nyezett zsebkendőjé­vel szakértő módjára gyömöszölte szemét és orrát. Ez még nem zavarta volna Kajevá- cot, aki ismerte a nő­ket. s tudta, hogy köny- vyebben sírnak, mint férjhez mennek pedig az utóbbit is felettébb szeretik. — ...és te csak nem törődsz velem... miért is törődnél te és pont énvelem... — hallotta fél fü lel Amália rek­viemjét, amellyel lány- ságát, éveit, önmagátt Puszpáng Amália, férjezett Kajevác Tó- dorné mélyen belené­zett férje mind a két szemébe, s csak eny- . nyit kérdezett: — Szeretsz te en­gem? Kajevác rémülten sóhajtott fel. Erezte a veszélyt. Nem tudta még mi vár rá, de azt tudta, hogy a felesége csak akkor szokott be­hatóan érdeklődni iránta érzett vonzal­ma felől, ha férje nyu­galmát tornádóként óhajtja felkavarni. — Na és mi van, ha szeretlek? — próbált Kajevác diplomata módon viselkedni: semmit sem vállalni, de semmit sem tagad­ni. — Válaszolj egyene­sen és kertelés nélkül, Tódor... Szeretsz te engem, vagy nem sze­retsz? — makacsko- dott Amália, mert iga­zi Puszpáng-lány volt. — Amália, lelkem... Mit akarsz te most tőlem? Csak nem fo­gok a füledbe gagyog­ni... Érett férfi vagyok, megfontolt elme. so­kat dolgozó egyéniség, akitől távol állnak a fecsegés üres szavai... így tehát... — Szóval, nem sze­retsz... — Azt nem mond­tam — tiltakozott Ka­A műszaki és gazdasági is­meretekkel egyaránt rendelke­ző szakemberek képzésének fontosságát nálunk is időben felismerték. 1957-ben két egye­temünkön már megkezdődött a mérnök-közgazdász képzés, s ma már körülbelül 5 ezer kétdiplomás szakember dolgo­zik vállalatoknál. A lehetőség tehát megvan ahhoz, hogy a vállalatok hatékonyabb gaz­dálkodását, korszerű képzett­ségű szakemberek segíthessék. Most már csak az a kérdés, mennyire élnek ezzel a válla­latok. Nemrégiben a METESZ mérnök-közgazdász konferen­ciát rendezett a fővárosban, s amit ezen a konferencián hall­hattunk, az nem volt minden szempontból megnyugtató. A mérnök-közgazdászok közül jó néhányan az. anyagi és er­kölcsi megbecsülés hiányáról panaszkodtak, ám főképp azt kifogásolták, hogy komplex is­mereteiket ma még nem hasz­nosíthatják eléggé vállalataik­nál. A jövő évtől kezdve a leg­több vállalatnak lehetősége lesz arra, hogy kellőképpen honorálja az összetettebb tu­dású dolgozók munkáját, hi- szén például a műszaki tanács­adói beosztásban dolgozó szak- ’ ember 3500—5000 forint alap- 1 bért is kaphat. Persze fel kell ismerni -és meg kell bizonyo- : sodni arról, hogy a kétdiplo- : mások akár dupla hasznot is hozhatnak a gyárnak — ha ; munkakörükben erre lehető- 1 ségük nyílik. fiz új gazdasági irányítá- ; si rendszer lényegesebb momentuma, hogy megszűnik . a központi operatív tervezés, s ezután valamennyi vállalat­nak egyedül kell döntenie a termelés összetételéről, meny- nyiségéről, a költségekről, a létszámról, a műszaki fejlesz­tésről — valójában saját, jó, vagy rossz sorsáról. S törté­nik mindez azért, hogy a gaz­dálkodás rugalmasabbá, az igényeknek megfelelőbbé vál­jék. Gyorsan ke'! dönteni, sok mindenről és jól. — Műszaki és gazdasági kérdéseiéről egy­szerre. Ebben a helyzetben aligha nélkülözhetjük a két­diplomásokat. Ifj. Gerencsér Ferenc szinkronban gyorsan és ru­galmasan lehet fordítani egyet a vállalat kormánykerekén, vagy az Irányváltoztatás fon­tosságára felhívhatják a „kor­mányosok” figyelmét és ja­vasolhatják az új „útvonalat”. Tehát elsősorban azokban a beosztásokban, ahol kialakul egy-egy vállalat műszaki-gaz­dasági koncepciója. Ott, ahol az üzem és munkaszervezés kérdésével kell foglalkozni, s a szervezés programját, üte­mét, célját kell meghatározni. Ilyen szakembereknek kell közreműködniük a termékek vásárlásánál, eladásánál és a piacok feltérképezésében is. Ilyen szakemberekre van szükség a műszaki fejlesztés­ben és a kutatásban, hogy a várható technikai eredményt megközelítő pontossággal tüs­tént összevethessék a várható gazdasági eredménnyel is, még mielőtt valamilyen fejlesztési, kutatási programba túl sokat fektettek volna. fii fejlett ipari országok­“ ban már mindenütt ré­gen előtérbe került ez a köve­telmény. Amerikában, Nyugat- Európában, az NDK-ban, a Szovjetunióban, Csehszlová­kiában rendkívül céltudato­san képeznek és alkalmaznak műszaki és gazdasági tudomá­nyokban egyaránt jártas szak­embereket. Menedzser-tanfo­lyamok — „management en- gieneering” iskolák, vezető­képző és továbbképző tanfo­lyamok egész hálózata alakult ki ezekben az országokban, ahol általában már valamilyen speciális szakképzettséggel rendelkező szakemberek kap­nak komplexebb tudást a vállalati munkához. Az innen kikerülő szakemberek nagy része azonban nem vállalatve­zető, és soha nem is lesz az, mégha ezekben az iskolákban tanulnak is vezető beosztá­súak. Ugyanis a műszaki ha­ladás gyors üteme mellett, s a gazdasági kapcsolatok rend­kívül sokoldalú jellege miatt ma már az kevés egy-egy vál­lalatnál, ha c>ak a legfelsőbb vezérkar rendelkezik komplex ismeretekkel. Tehát itt nem vezetőképzésről van szó. vagy a vezetés tudományának elsa­játításáról csupán, hanem komplex ismeretekkel rendel­kező szakemberképzésről. Az persze igaz, hogy az ilyen szakember jó vezető is lehet. Ajánlólevél — a kétdiplomásoknak

Next

/
Thumbnails
Contents