Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-16 / 271. szám
Éviedül (Mottó: Nem minden egyedüllét magány) 4 MÉRLEGELŐ CSILLAQOSOK, — Azt hiszem, igen. De iu ezt nem csinálhatom meg. Szájára vett volna a falu. — S azért nem szólják meg, hogy mindig rendkívül elegáns, a legutolsó divat szerint öltözik? — Azt hiszem nem. Ebben a tekintetben már megváltozott a közvélemény. Mindenki szeret itt is modemül öltözködni. — Mi az, amit feláldoz az egyéniségéből, az igényeiből? — Az igényem a gyógyítás. Az egyéniségem is ehhez alkalmazkodik és a jelenlegi környezetemhez. Ez a legfontosabb. S mondtam már, hogy kikapcsolódni elmegyek Egerbe, de főleg Pestre. Azt hiszem, a faluban sikert aratott. Néhányan ugyan orminak rá, főleg régi iskolatársai, akik egy iskolába, de nem egy osztályba jártak vele és így nem tegeződik velük. Volt osztálytársaival azonban tartja a pertut. — Vágyai? — Egy jól berendezett lakás és kocsi. Mindez azért., hogy gondtalanul és jól végezhessem a munkám. — Nem akar férjhez menni? — Egy diplomás nőnek nem okvetlenül fontos a házasság. — Tehát nem őrzi magát egyedül? — Erre nem érek rá. Ennél', több a dolgom. Berkovits György | KATÓNAK Bemutató Egerben csütörtökön —- Szabad? *— Köszönöm. Nem táncolok. A jóképű magas fiatalember arca kényelmetlenül megrándult erre a válaszra. 'f;'*— Ne haragudjon, és miért? —. kérdezte kicsit agresszíven, de tökéletes udvariassággal. .'j-— Mert én itt, ezen a helyen, ebben a községben nem niehetek el idegennel táncolni. #■ itt nem ismerkedhetem — Válaszolta a szőke hölgy haltán és kimérten. B — Akkor engedje meg, hogy leüljek az asztalához. f|jj— Ne, kérem — s úgy utasította el a férfit, hogy az (Érkon fordult és elment. Wj mellettük lévő asztalnál üjero, így jól hallottam mindezt. A csinos, szőke hölgy egyedit 1 volt Már első pillanatra Valamilyen diplomás nőnek néztem — tanárnak, orvosnak, esetleg valami másnak. Egykedvűen ült, kávét ivott, aztán felállt és elment. A Bükkben fekvő községben nem volt nehéz megtudnom, hogy kicsoda. Jól gondoltam, orvosnő. Néhány hónapja került ide. 0 — Azért jöttem ide, mert Szüleim a szomszéd faluban luknak. Néhány perces autóbuszút és hazaérek, otthon íákhatom — mesélte, amikor felkerestem. i »—. Akkor kitűnő a helyzete: {■éri ismerősök, gyerekkori barátok veszik körül. — Éppen ez nem olyan jó. Talán nevetségesen hangzik, de én az általános iskola elvégzése óta csupán rövid időre, nyaranta voltam otthon. Így engem sokkal többen ismernek, mint ahány embert én. hiszen a szüleimtől mindig kérdezgették, mi van a lányukkal, valahogy állandóan a köztudatbah voltam. Én meg szinte idegenként jöttem visz- sza. Vadidegen férfiak köszöntek néha szervuszt, s én mát válaszolhattam mást, mint hogy jó napot. Nem tudhattam mindenkiről, hogy valamikor egy iskolába jártunk. Ezért sokan meg is sértődtek. — Tehát a régi móka: felvág a doktornő, ezt mondták, nem? — Körülbelül. De értsen meg engem. Bejön a beteg a rendelésre és letegez... Lehet hogy ha itt növök fel, akkor mindez természetesnek tűnik. De én azzal akarok tegeződni, akivel jónak látom és aki nem él vissza vele. Nagyon nehéz ki— Maga magyar? — kérdezi a fehérgárdista tiszt. — Igen — válaszolt az elfogott vörös katona. — Akkor minek van itt? Miért harcol? Ez a mi háborúnk. menjen haza. Még most 'utoljára elengedjük — és szinte elválasztják harcostársaitól, a szovjet vörösgárdistákNegyven év, egymillió kilométer baleset nélkül A VEZETŐI JOGOSÍTVÁNYBAN azt olvashatjuk, hogy 1926. december 18-án tette le a vizsgát. Elvkor lett gépkocsivezető Kasuba Gyula. Az eltelt negyven év alatt legalább egymillió kilométert kocsikázott, balesetet, karambolt soha nem okozott. Milyen titka van ennek a nem mindennapi teljesítménynek? Titokról nem beszélhetünk. Egyszerűen — az úttestet soha nem cserélte össze a versenypályával, soha nem ült volán mellé úgy, hogy előzőleg ivott volna. Azt tartotta, inkább öt perccel később érjen célba, mint tíz perccel hamarabb a kórházba. És azok az autók, amiket vezetett hajdanán! A Tripolisi-Fiat még alig különbözött alakjában a lovashintók- tól. A sebességváltóját a karosszérián kívül helyezték el, hatalmas kézi dudával lehetett a gyalogosokat figyelmeztetni a negyven kilométeres sebességgel száguldó masina közeledésére. MINDEN KOCSIRŐL, amit valaha is vezetett, úgy beszél, mint valami nagyon jó barátról szokás. A negyvenes évek Merced es-Benze is így bukkan elő az emlékezetéből. Ez már csukott autó volt, de fűteni még ezt sem lehetett. Télen csak bundában lehetett benne elviselni a hideget. Emlékeiből egy valóságos műszaki múzeum elevenedik meg. Mosolyogni valóan kedradalmi harcot és az egyszerű emberek hősiességét. így leírva ez a néhány szó nem sokat mond, nem is sokat mondhat, mert a kipróbált és összeszokott szerzőgárda — Hernádi Gyula, Jancsó Miklós és a grúz Georgij Mdivani forgatókönyve alapján Somló Tamás képeivel, magyar, lengyel és szovjet színészekkel —, a filmművészet legújabb és leghaladóbb eredményeit felhasználva, de visszanyúlva a nagy forradalmi filmalkotók hagyományaihoz is. ígéretes filmmel, de jellegzetes „jancsói” filmmel ajándékozott meg bennünket. A filmet több hétig forgatták a Szovjetunióban, ereden helyszíneken, sebes folyók, fehér nyírfaerdők között. A rendező különleges feladatokat és követelményeket állított a színészek elé. Az egyik szovjet színész meg is jegyezte fáradtan, amikor néhányszori gyakorlás után újból meg kellett ismételni a jelenetet: — Jancsónak nem is színészre, hanem inkább sportolóra lenne szüksége. Hát bizony, a futó-, úszó- és lovasjelenetek felvételei fárasztóak voltak. De a lengyel színésznő, Krys- tyna Mikolajewska ezt nyilatkozta a felvételek után: — Életevf, eddigi legnagyobb élménye, hogy ebben a filmben játszhattam és követhettem a rendező instrukcióit. És amikör az internacionalista magyar vöröskatonát a fehér tiszt csapata újból elfogta, akkor már nem volt kegyelem, a halál várt rá, mint ahogy minden csillagosra, katonára, aki nem tért haza és inkább a harcot választotta... B. Gy. vesek ezek az emlékek: öreg autók és még öregebb autók, a maga korában azonban mindegyikük szenzáció volt. Hol vagyunk már ezektől? KASUBA GYULA nemrég kapta meg az „obsitot*’. Mint a Gyöngyösi Városi Tanács gépkocsivezetője ment nyugdíjba. De nem tud végleg elszakadni az autóktól, néhány heti pihenő után szívesen vállal majd helyettesítést: Negyven év élményei nem engedik el egyik pillanatról a másikra a volán mellől. Érthető. A bal esementes négy évtized megérdemli a megemlékezést. femf) tói a magyar internacionalistát. Képünk ezt a jelenetet mutatja. Ez egy kiragadott, de jellemző párbeszéde a csütörtökön az egri Vörös Csillag filmszínházban bemutatandó új magyar filmnek, a Csillagosok, katonáknak. Az idézett néhány mondat az első magyar —szovjet koprodukcióban készült film egyik alappillére és útbaigazítója. A szinte főszereplők nélkül játszódó, a mostanában sok sikert aratott Jancsó Miklós által készített alkotás a polgárháború éveit ábrázolja. A közönségnek azt ígérhetjük, hogy ez a film, elvetve minden eddigi szokványt, telje- n újszerűén ábrázolja a forKULTURÁLIS ailágjüloiz Sajtószolgálatunk, kiküldött tudósítójának riportsorozata II. Élet a sarkvidéken Alekszej Matvejevics Matve- jevnél. a murmansziki terület végrehajtó bizottsága elnökénél ülök, aki nagy barátsággal fogad. Rendkívül intelligens, és kedélyes ember. Eredeti foglalkozása kohómérnök. Elmond- j4,"hogy járt Magyarországon: 1963-ban a Balatonnál nyaralt. S .|pgy jól ismeri a magyar viszonyokat. az mutatja, hogy második mondatánál a futballal tereli a szót. Kiderül, hogy a murmansziki vb-elnök alapos ismerője a futballsportunknak, Grosicstól, Puskástól, Hidegkútitól kezdve Albertékig — szinte valamennyi régi és mai játékosunkat név szerint említi. Meg is kérdem tőle: vajon nem annak köszönheti-e Mur- manszk városa nagyszerű sportlétesítményeit, — a csodálatos gyeppel borított fut- ballpályát. az 50 m-es úszómePárizsi lányok esete öt fiatal párizsi lány nemrég turistaként Korzika szigetét járta, amikor is egy elhagyott ház után banditák feltartóztatták őket. Két felfegyverzett és álarcot viselő férfi kényszeritette az ijedt lányokat, hogy kövessék öltét a hegyekoen levő refek- helyiikre. A kaland azonban egészen másképp zajlott le, mint ahogyan a turisták képzelték. A két rabló nagyvonalúan megvendégelte a párizsi lányokat és korzikai népdalokkal szórakoztatta őket. A kellemesen eltöltött este után visszakísérték a lányokat kocsijukhoz anélkül, hogy bármit is elvettek volna tőlük. .Búcsúzóul a rablók közölték velük. hogy ily módon akarták eloszlatni azt a Ugandát, am szerint a korzikai banditák bru álisak és szívtelenek. Mind a mai napig vem sikerült kideríteni, hnw »,< ezt „nemes” rablókkal találkoztak-e a lányok, vagy pedig at idegenforgalmi hivatal új ,,atf' rakcióval” akart szolgálni..i „ világkultúra kincsestárában található alkotásokról készült művészi albumot adott emlékül. ★ ROMA: Három lépés Deliriumban címmel három epizódból álló filmet készítenek Edgar Allan Poe három elbeszéléséből. Az epizódok rendezői: Roger Vadim, Lous Malle és Federico Fellini. ★ NEW YORK: Az Egyesült Államokban jövőre automata mozikat létesítenek, egyelőre ötvenet. Automata mozik üzemeltetéséhez a normális mozik személyzetének fele is elegendő. ★ HONOLULU: Amerikai tudósok Honolulu közelében víz alatti laboratórium létesítését tervezik, 21 és 60 méter mélységben. LENINGRAD: A szovjethatalom ötven esz- .endeje alatt 40 millióan téri atették meg az Ermitázst. A. 40 milliomodik belépőjegyet Galina Loszeva, az Ulan- Ude-i (a Burját Autonóm Köztársaság fővárosa) technológiai főiskola negyedéves hallgatónője váltotta a múzeum pénztáránál. A fiatal burját lánynak Borisz Piot- rovszkij múzeumigazgató állandó belépőt, emlékérmet és a togatásaim, tapasztalataim megerősítették a tanácselnök tájékoztatását. Modern, szép épületek, széles utcák, példás tisztaság és sok-sok virág jellemzik a sarki nagyvárost... Igen, a virág! A sarkvidéken az emberek fokozott szeretettel gondozzák a növényeket, — nyilván ezzel is a természet mostohaságát, ridegségét kívánják ellensúlyozni. Ami pedig az ellátást illeti: a modern üzletek nagy bőséggel kínálják áruikat. Az élelmiszerboltokban sok és szép friss gyümölcsöt főzeléket láttam. A halféleségek bőségét pedig azt hiszem, itt meg sem kell említenem, hiszen Murmansz- kon keresztül bonyolódik le a Szovjetunió halászatának több mint egynegyede. A város férfilakosságának egy része a kereskedelmi flottánál dolgozik, még többen a halászatnál. Az asszonyok közül kerül ki a pedagógusok, gyermekgondozók, az egészségügyi szolgálatot teljesítők túlnyomó többsége. Sok nőt foglalkoztatnak a hatalmas halfeldolgozókban, Murmanszk jellegzetes iparágában. Sok turistát láttam a városban. Különösen norvégek és finnek keresik fel nagy számban — autón, autóbuszon — a várost. Befejezésül arról beszélgetünk hogy magyar turistákat is szívesen látnának itt Északon. Megígérem a tanácselnöknek. hogy hazaérve tolmácsolni fogom a baráti meghívást. ígéretemnek, íme. eleget tettem... Gáti István (folytatjuk^ egyéb részein. Az időjárás napközben is — néha 6—8 alkalommal is — hirtelen változik és a légnyomás is 30—10 mm-es állandó ingadozást mutat — Mindebből nem sokat észleltem — vetem közbe —, legfeljebb annyit, hogy most augusztus végén is este 10 és fél 11 között még világos van. Kellemes 20—24 fokos a hőmérséklet és eső sincs. És az emberek jókedvűék, egészségesek. — Szerencséje van — hangzik a válasz. — Az évnek ebben a szakában a legkedvezőbb nálunk az időjárás. Az emberek persze egész évben jókedvűek. mert már hozzászoktak a körülményekhez és a kormányzat is megtesz mindent a jó közérzet érdekében. — Milyen különleges intézkedések segítik az itt élő lakosságot? — Hát, talán kezdem ott, hogy az emberek jól keresnek: minden dolgozó 40-től 80 százalékig terjedő fizetéspótlékot kap. A fizetett szabadság- idő is hasonló arányban hosz- szabb. Nyáron a legtöbben délre utaznak, ott töltenek 1— 2 hónapot. A gyermekek szinte kivétel nélkül délen nyaralnak. — Gondoskodunk egész évben a megfelelő, bőséges, vitamindús táplálkozásról. A lakások korszerűek és kényelmesek. Minden lakásban van például központi fűtés és hideg—meleg víz. A városban tett sétáim, ládencével rendelkező fedett uszodát, fedett jégstadiont és reflektorokkal megvilágított sífutó- és ugrópályát, hogy a vb-elnök sportrajongó? Mosolyogva hárítja el, mondván, hogy ő csak második éve tanácselnök, és ezeket még az elődje alatt építették. Igaz — teszi hozzá —, a korábbi elnök is sportrajongó volt. Kiderül az is, hogy tervbe vették a fut- ballpálya nézőterének bővítését, illetve fedett pályává történő átalakítását, hogy a téli sarki éj idején is használhassák. Az itteni klimatikus viszonyok között — fűzi hozzá magyarázókig — a sportnak, egyébként is különleges jelentősége van. A sarkvidéken élő embereknek fokozott testedzésre van szükségük Igaz — hála a Golf-áramlatnak — nálunk nincsenek nagy hidegek. Az átlaghőmérséklet a téli hónapokban sem száll —4—5 fok alá, a —20 fok már rendkívülinek számít, bár a magas páratartalom miatt ennek elviselése is elég nehéz. A nyári átlaghőmérséklet pedig +14 fok, — ami kimondottan kellemes. A klíma mégis nehéz, — folytatja a vb-elnök —. mert sokkal kevesebb a napfény, mint az ország déli tájain. Igaz, hogy nyáron két és fél hónapig a nap egy pillanatra sem nyugszik le, viszont télen ugyanennyi ideig tart a sarki éjszaka, a teljes éjjel-nappali sötétség. A sarki jéghegyek közelsége a levegő oxigéntartalma is kedvezőtlenül befolyásolja. általában 20 százalékkal alacsonyabb, mint a föld vívni — most milyen szót is mondjak — a tekintélyt (?) ilyen fiatalon, különösen akkor, ha kisgyerek korától ismerik az embert. — Senki sem lehet próféta a saját hazájában? — De lehet. Nem nagyképűség, de már megszokták, hogy én x. y., aki itt gycrekes- kedtem fel, orvos vagyok. Nem akarok próféta lenni, csupán gyógyítani. 0 — Nem bánta meg, hogy hazajött? — Egyelőre nem. Szeretem a szülői házat. Jól is keresek. Most már kialakult a kontaktus is az emberekkel. A kezdő orvosnak kitűnő gyakorlat egy falu. — Mennyit dolgozik? — Reggeltől estig. De ez még jó is, mert úgyse tudnék mást csinálni. Időnként bemegyek Egerbe, vagy felmegyek Pestre. Ott lakik a barátnőm. — Végső soron szeretik a faluban? — Igen. Az ember érzi, hogy tartják valamire. s Elmeséltem, hogy láttam az eszpresszóban, amikor a fiatalember felkérte. — Kényelmetlen volt. — mondta. — Szívesen elment volna ■táncolni valahol máshol, Egerben vagy Pesten?
