Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-15 / 270. szám
! X! mit keres? Megszervezi az áruközvetítő szolgalatot, az INTERKER-t, az Országos Piackutató Intézet. Az INTERNER tulajdonképpen havonta megjelenő lap, amelyben ipari es kereskedelmi vállalatok közölhetik, milyen szabad termelőkapacitással rendelkeznek, milyen árut adnának a kereskedelemnek, illetve milyen árut keresnek Az Országos Piackutató Intézet kezdeményezésének életrevalóságát bizonyítja, hogy néhány hét alatt több száz vállalat. szövetkezet kérte, hogy — szerződésben szabályozott térítés ellenében — publikálhasson a INTERNER-ben. Érthető ez. hiszen a kereskedelmi és az ipari vállalatoknak mindinkább érdekük, hogy kapacitásukat kiha. % ' !.ják, Illetve a piac igényeinek megfelelő árut kínáljanak. Mindennek végső soron természetesen elsősorban a vásárló láMa majd hasznát, aki gazdagabb áruválasztékkal találkozik az üzletekben, -s ritkábban mérgelődik egyes cikkek krónikus hiánya miatt. áfa* Megelégedetten vettem tudomásul, hogy az újságok tájékoztatása szerint nem Lesz hiány télen déli gyümölcsben. Nagyszerű. Nagyszerű. hogy lesz 1 áromíajta narancs is, nagyszerű. hogy lesz grape fruit, hogy nemcsak mutatják majd, de kapni lehet fügét, sőt datolyát is. Már-már összefutott a nyál a számban, hogy íme. és nocsak van itt minden, ami szemnek- szájnak ingere, amikor eszembe jutott, hogy jó... jó de fo c íjunk, hogy Piatana occidental az nem lesz. Ahogyan én magunkat ismerem, ilyesmiről ne is ^ álmodjon a szegény magyar dolgo-ó. sót. le merném fogadni, azt is, hogy T r xum serotinum sem lesz, nem beszélve az El. e s guineensisről. Arról ugyan fogalmam sincs, hogy ezek micsodák, de akkor is, ezeknek is lenniük kell ha már a dolgozók életszínvonaláról beszélünk. Nem igaz? Ja! És mi van? Alma nem lesz? Igaz, hogy nem déli, hanem, csak téli gyümölcs, de nagyon jó és a miénk... (—o) Ki: Fttpr-Gvőngvős vidéki tsz-szővetség napirendién: Szerződéskötési tárgyalások Piackutatás Tanfolyam a főkönyvelőknek kesítési lehetőségek felkutatása s a szövetkezeteket egyre inkább tájékoztatnunk szükséges arról, hogy hol lehet jő áron eladni áruikat. — Miben nyújtanak még segítséget a tagszövetkezeteknek? — Január elsejétől új számlakeret-rendszert vezetnek be a közös gazdaságokban. Éppen ezért egyhetes tanfolyamot szeretnénk rendezni a szövetkezeti főkönyvelőknek. A tanfolyamon megismerkednének az új - számlakerettel, az új adózási rendszerrel, valamint az SZTK- tígyek intézésével is. Ügy érezzük, hogy ez nagy segítséget: adna a szövetkezeti’ ügyvitelhez. — Milyen gondja van a szövetségnek? — Elmondhatom, hogy a különböző szervektől igen nagy segítséget kaptunk már edc'tg is s ez jelentősen megkönnyítette munkánk végzését. Van azonban egy nagy problémánk, ami jó lenne, ha rövidesen megoldódna. Nem kaptuk még meg a megígért személyautót. Erre pedig nagv szükségünk van, hiszen a szövetség munkái -ak színhelye elsősorban nem Eser, hanem vidéki szövetkezetek — fejezte be Takács Sándor kérdéseinkre adott válaszát. (kapóst) !/£?SZ-t e'ÓJPR^ • AZ ÜJSAGÍRÖ BEKOPOGTAT az öreg Júliához, a nyugdíjas tanitónőnöz, immár a negyedik öreg, akit e napokban fölkeres. Földszintes, lappadt bérház, a régi házak egyike, az udvart már fölásták, tavaszra készülődve. Az előszobaablak félig nyílik, a kis nyíláson arc tekint kifelé, egy idős asz- szony élénk s az időtől még nem agyonmart arca. Hamuszürke haját turbánszerű sapka fogja össze, most érkezhetett kintről, a borús ég alól. Az újságíró megriad az asszony bizalmatlanul mozgékony tekintetétől, valójában már bánja is, hogy becsöngetett. Nehéz megmagyarázni valakinek, akihez semmi különlegesség nem fűződik, hogy írni akarnak róla újságba szánják a mozdulatlan élet eseménytelen napjait. .Rendezett szegénység" — utóbb ezt írja noteszébe első benyomásként, de hát milyen is legyen egy negyven évet szolgált özvegy tanítónő lakása! Az utóbbi években javult ugyan a fizetés, de egy élet szűkös szolgálatát ez már nem ütheti helyre. A tárgyakat vékony szürke réteggel belepi az idő, a szürkeség összekapaszkadik, mozdíthatatlan. Júlia tartózkodása gyorsan föloldódik, emberszevető lénye átsüt a kezdeti bi'-almatlanságon. Visszatekint a múltba, hunyorító szemmel, mintha a napba nézne. — Valahogy úgy volt, hogy karácsony tájt egy kollégámmal kimentünk az ócskás-piacra cipőt vásárolni a szegény gyerekeknek. Hosszú rúdra fűztük a kis elnökét, úgy vittük az iskolába. Ez, hábstennek, elmúlt. Most inkább ők nézhetnék meg a mi cipőinket. S mint aki tettenéri magát a tréfán, jót nevet No, most a fiókhoz megy és előveszi a tablókat, gondolja fanyaran az újságíró, és’ valóban, ez történik. Előkerülnek a szokásos év végi csoportképek, mint amilyenekből a mi fiókjainkban is lapul egy-egy. Mogyoró arcocskák, szőkén, barnán, feketén kapaszkodó hajbozótok, negyedik elemi, végzősök. EGYÜTT NÉZZÜK a képeket. Harminc év is eltelt azóta. Az alsó sorokban csupa mezítlábas kisfiú. Nyolcán, tízen. És mezítláb, és törökülésben. — Igen, ez így volt, — mondja a tanító néni, — eny- nyi az egész. Az újságíró arra gondol, a mezítlábas motívum, az már valami, megér egy hasábot, dőlt betűkkel. — Meséljen egy-két epizódot, — nógatja az öregasz- szenyt, ugrásra kész tollal — egy-két érdekes esetet. — Érdekes semmi sincs. Ez nem volt érdekes. Volt egy család, ahol négy gyermeknek volt egy cipője. Felváltva viselték őket. A kislányoknak inkább jutott cipő, akárhogy is, de jutott. A fiúkra már nem telt. — Nevekre nem emlékszik? —< kérdi türelmetlenül az újságíró — nevekre, konkrétumokra — őt szorítja a. fiiadat és még mindig attól fél, ebből nem lesz riport. — GYAKRAN ESZEMBEJUT egyik-másik. Külön az arc és külön a név. Ha tudom a nevét, azt is tudom, hol ült, miiyen tanuló volt. — Kiválaszt egy kis gyerekarcot a csoportképből. — Erre a kis mezítlábasra jól emlékszem. Rosszul táplálták, ha elmentem mellette, mindig a szoknyámba kapaszkodott. — Tűnődik. — Egyik se lett híres ember. Sokan dolgoznak közülük a Pamutiparban, a Bőrgyárban, az egyik mérnök lett a Hajógyárban. — Kérő szemmel néz az újságíróra. Nem tud semmi érdekeset mondani. — Higgye meg, nem volt semmi különös az életemben. Negyven esztendeig mindig ugyanabban az iskolában. n indig ugyanaz. Talán naplót kellett volna írnom... — Azt, azt — helyesel ingerülten az újságíró. — És mi lett volna, ha naplót ír? — Ma már egészen más a gyerekek élete. Ők maguk se tudják, hogy mennyire más. Fogalmuk sincs róla. — Ezt már a küszöbön mondja a tanítónő, ám az újságíró nem is figyel a szavaira. Júlia beteszi az ajtót, visz- szamegy a Szobába, turbánt» szürke feje keresztülmetszi a rézsútos fánypásztát, Leül, a fölkavart csend visz- szaülepszik, kicsit róstelli magát, hogy n?m tudott semmit mondani. Hiszen mutatta a tablókat. mer'é'te a mezítlábas gyerekekor, de az kevés, minden öreg tanítónő ezen a vidéken ugyanezt mondja. Kis fényszilánk csillan a szemében. Azt kellett volna elmondania az újságírónak, hogyan lett egyik napról a másikra csöndes a világ. Nyugdíj. Nem mintha nem vágyott volna már pihenésre. A test megtörődik, a türelem megcsappan. De reggelenként, nyolc óra előtt amikor elhúznak az ablak alatt az iskolába siető gyerekek, nem néz ki, úgy érzi, hogy őt itt hagyták a szobában. De lassan ez is oldódik. Jönnek szülők, egyik is, másik is, volt tanítványokkal. A múlt héten pedig megkocogtatták az ablakát. Ezt kellett volna elmondani az újságírónak. Legyint magában. ez sem szenzáció ... Utóda, egy fiatal tanítónő állt az ablak előtt. A szemközti járdán gyerekcsoport. E’sősök. Ezeket ő mar nem tanította. — Azért jöttünk. Júlia néni — kezdte a tanítónő —. hógv mondja el nekünk a tavaszt. Vagyis hogy tartsa meg az óráját a tavasz ébredéséről. BEENGEDTE A GYEREKEKET az udvarra, eléjük állt a fénybe és e1 mondta a tavasz ébredését, úgy mint azelőtt, minden évbén, a rügyet a bimbót, a szikieve- lecskét. Megmutatta, hol. dugdossa ki világoszöld dárdáit a nárcisz, hol pattan sárgába a forzicia. Ez krltott volna elmesélnie ez újságírónak. Hogy van tapintat a világon, és van ir- ga'om. Mo<r hngv nincsenek már mezítlábas gyerekek. Dühösen legyintett, mert rajtakapta magát az ismétléüoszorkánycsepp A Csőn grád—Szolnok vidéki Áll ami Pincegazdaság szegedi központjának borászati szakemberei az önmagukban is kitűnő Szeded—Csongrád környéki rizlinoek, kadarkák egv részit még finomabb szeszese- mesévé változtatták. A már nagv sikerű fesztivál gyöngye d“sczeribor után most összeállították a „boszorkányoseno” nevű boriikor receptjét amelynek alananyaga csongrádi kadarka. Az újdonságot a téli ünnepekre hozzák forgalomba, m'ntegy 10 000 különleges formájú és címkéjű palackban. A szegedi borászok készítik a fogyasztói ízlésnek megfelelően édesített és fűszerezett „előre gyártott” forralt bort is. A szőregi palackozó üzemben mintegy 200 hektolitert fűsze- reznek-édesítenek a téli hónapokra üteged környéki rizling- ből. (MTI) 1967. november 15„ szerda — A tárgyalások során milyen tapasztalatok adódtak? — A leglényegesebb az, hogy a vállalatok sokkal rugalmasabban tárgyalnak, mint az elmúlt esztendőkben. Érzik, hogy a termelőszövetkezetekre hösz- szú éveken á,t szükségük van. mint partnerre s ezért a tárgyalásokat az egyenjogúság jellemzi. Természetesen akadnak még vitás kérdések is. — Például? — Sok vita van a szállításokkal kapcsolatban, a vállalatok a szállítási költségeken kívül nem szívesen fedezik a munkadíjat vagy például járműveknél a várakozási díjat. Pedig ha a termelőszövetkezet vállalja az áru szállítását, olyan jogok illetik meg, mint a szállító vállalatokat. Ettől függetlenül azonban a szerződő vállalatok egyre inkább egyenlő partnereknek tekintik a közös gazdaságokat. — Milyen feladat hárul meg a szövetségre ? — Rendkívül nagy feladatot ró ránk a többcsatornás éjiéAz Eger—Gyöngyös vidéki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének munkájához az előfeltételek máris biztosítottak. A jövő év elejétől azonban a szövetség valóban korszerű körülmények között kezdheti meg tevékenységét. ^ — Biztosítva van a pénzügyi fedezet — mondja Takacs Sándor, a szövetség titkára — s így módunkban áll, hogy a jövő év elején saját székházunkba költözzünk. Az új berendezések nap mint nap érkeznek s tényleg jó munkakörülmények között dolgozhatunk majd a következő időben — Milyen munkát végzett eddig a szövetség? — A legfontosabb az, hogy elkészítettük a jövő évi szerződéskötésekre vonatkozó tervezetet S mivel adottságaink hasonlóak, a Dél-Heves megyei Termelőszövetkezeti Területi Szövetséggel azonos elvek alapján készültek a tervek, egyeztettük őket s most a két szövetség közösen tárgyal a különböző vállalatokkal. A közép és hosszú lejáratú beruházási hitelek folyósításában döntő szerepe lesz az állami preferenciáknak (gazdaságpolitikai előnyben részesítéseknek). amelyek az átlagosnál alacsonyabb kamatlábba’ a fejlesztés kívánatos irányait határozzák meg — és a tervezett beruházások gazdaságosságának. megtérülési idejének. A versenytárgyalásszerű szerződési formák ugyanis a legkedvezőbb ajánlattevőket részesítik előnyben és hite’ben. Vagyis azt a vállalatot, amelynek nyereségtömegét a hitel- é3 a beruházás a legnagyobb mértékben növeli. Bár a hitelfo’yósítás alanja a hitelképesség lesz, a bank a hitelképesség helyreállításához is nyújt kölcsönt. Éspedig, ha az üzletfél bonitása — hitelképességé — várhatóan egy éven belül .helyreáll, a bank saját hatáskörében folyósítja a rövid lejáratú Ír telt, ha viszont hosszabb időre van szükség, a további hitelekhez a szakminisztérium és a pénzügyminisztérium engedélye szükséges. Ha ez sem segít, a bank megtagadja a hitelfolyósítást, a vállalatot szanálni kell. A vállalatok nemcsak adósai, hanem betétesei is lehetnek a banknak. A különböző vállalati alapok — fejlesztési, tartalék, részesedési alapok — fo'yamatosan képződnek. Egy- egy jelentősebb vállalati korszerűsítéshez nagyobb összegű fejlesztési alapra lesz szükség, esetleg hitel feivételére is. A vállalati alapok azonban közben kamatoznak, mert a bank a lekötés időtartamától függően betéti kamatot fizet a vállalatoknak. « jövőben belföldi vállalatok is igényelhetnek a Magyar Nemzeti Banktól vagy a Külkereskede'mi Banktól devizahitelt a fizetési mérleg javításét szolgáló gépi beruházásokhoz. Különösképp sokoldalú _ pépzügyi kapcsolatok fűzik májd a bankokhoz az önállóan külkereskedő ipar- vállalatokat. amelyek egyidejűég devizát vásárolnak a banktól, az exportból származó devizát viszont eladják a banknak, adott esetben leszá- mítoltatják a banknál deviza- követeléseiket, exporthiteleket vesznek fel a banktól, hogy azokkal — célhitel formájában — kiszélesítsék a beruházási javak, a komplett berendezések exportját. GaramvölgyI István látozó kamatlábakat is. (Az előnyben részesítő kamatláb alacsonyabb, a korlátozó pedig magasabb az alapkamatlábnál.) A bankok a hitelpolitikai irányelvek keretében a hitelképes vállalatoknak, szövetkezeteknek nyújtanak hitelt. A Gazdasági Bizottság döntése szerint az a vál'alat tekintendő hitelképesnek, amely a p'ac igényei szerint termel és termékeit rendszeresen értékesíti, jövedelmezően működik, minden fizetési kötelezettségének eleget tesz. A hitelképesség döntő kritériumai ' azonban hitelfajtánként e’té- rőek. A rövid lejáratú forgóeszköz-hitelt ugyanis az árbevételből kell visszafizetni; 1 ebben az esetben a h'telképes- ség meghatározó tényezője a . várható árbevétel, a vá lalat termékeinek értékesítési, pia- < ci helyzete. A bankok azonban : közép és hosszú lejáratú hi- i teleket is nyújtanák — közép lejáratú kölcsönöket a forgó- , alapok és az állóeszközök bő- ; vítésére, hosszú lejáratú hite- i leket a jelentősebb vállalati i beruházásokhoz. A közép és hosszú lejáratú hiteleket a : fejlesztési alapból kell visz- : szafizstni — ezek a a hitelek tulajdonképpen a fejlesztési alap megelőlegezését jelentik ; —. a hite'képesség fő krité- , riuma ezúttal már a várható nyereségtömeg, hisz annak . arányában képződik a fejlesz- ' tési alap is. A hitelezés két pillére te- '■ hát a hitelpolitikai , irányelvek és a váUalatok hitelképessége; erre a két pll- ■ lérre épül a bank és a válla- . lat jövőbeni kapcsolata, ame'.y jellegét tekintve üzleti kaposo- . lat. A bank és a vállalat hitel- és kölcsönszerződést köt egymással. A hitelszerződés keretében a bank rövid le- ! járatú állandó hitelkeretet bocsát partnere rendelkezésére, ! s annak terhére a válla’at — a megkötött szerződés feltételei szerint — forgóeszköz- és likvidálási hiteleket vehet fel. , A bank és a vál’alatok kölcsönös elszámolásaiban csaknem minden adminisztratív megkötöttség megszűnik. (Pl. a házipénztár és a készpénzfizetés felső határa.) Lényeges momentuma a bank és a vállalatok üzleti kapcsoltainak: a hitel- és kölcsönszerződés feltételeit a felek kölcsönös egyetértéssel á’lapítják meg, s azok mind a bankot, mind a vállalatot' kötelezik. A vállalatok és a bankok — a Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Beruházási Bank — kapcsolatát a régi mechanizmusban a bankok ellenőri és hatósági jogköre jellemezte. A bankok mindemellett pénzintézeti teendőket is elláttak. A Magyar Nemzeti Bank • például rövid lejáratú bankhitelekkel finanszírozta a vállalatok forgóeszköz-szükségleteit; a Magyar Beruházási Bank az állami költségvetés ^ beruházási előirányzatait osztotta szét és ellenőrizte a rendeltetésszerű felhasználást, esetenként kisebb volumenű, , kamattal terhelt és visszafizetendő hiteleket is folyósított j önköltségcsökkentésre, az ^ anyagmozgatási rendszerek korszerűsítésére. A különféle ( hitelformák közül azonban ^ c^ak a visszafizetendő beruhá- ‘ ziiái hitel volt valódi hitel, a . többi a tervmechanizmushoz ( és a lebontott tervekhez leap- . csolódott. , A vállalatok és a bankok jövőbeni kapcsolatát az új . roeahanIzmussal összefüggő ’ két alapvető változás alakítja ■ ki. Az egyik a vál'alatok na- , gyobb pénzügyi önállósága. A forgóalap-rendezés során a j vállalatok saját pénzforrásai . jelentősen emelkednek, a jő- j vőben a forgóeszköz-szükség- ( let átlagosan mintegy 70—80 százalékát saját pénzeszközeik- ; bői tudják biztosítani, tehát ^ az edd!giekhez képest kisebb , mértékben szorulnak rövid ' lejáratú forgóeszközhitelekre. A vállalatok nagyobb pénzügyi önállóságának másik ve- . tülete: a nyereségből képződő ' fejlesztési alap, amelyből egy- , riszt kiegészíthetik a válla ati : forgóalapot, másrészt szinttar- j tó, korszerűsítő és a termelést ; I ebb mértékben bővítő be- ; i iházásokat. végezhetnek. A hitelpolitikai elvek — ezeket a Hitelpolitikai ”'anács a szakminiszterek rész- ■ ' óié'ével dolgozza ki — arról < i -dékoztatnak bennünket, hogy : a kormány egy-egy tervidő- . szakában mely ágazatokat ki- ' inja hitelekkel előnyben ré- ! szasíteni, fokozottabban támo- . .látni, vagy esetenként hitel- t szűkítéssel korlátozni. A hitel- 1 politikai irányelvek tartalmaz- : ni fogják az alapkamatlábat, amelynek csökkentése vagy növelése jelzi, hogy a kormány a termelés és a konjunktúra élénkítését vagy fékezé- ! sát tartja kívánatosnak. A hitelpolitikai irányelvekben ■ hirdeti meg a kormány az ;15nyben részesítő és a korÓl típusú kapcsolatok a vállalatok és a bankok között
