Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-14 / 269. szám

Vállalati vizsgadrukk dig nagyobbal, A jelenlegi eg­ri, fő utcai műhelyek felszá­molásával új. korszerű autó­szervizt kíván nyitni, s a Sas úti nagy telep fejlesztésére gondol. A különféle szolgáltatásokat igénylik Egerben és megye- szerte, az ország vállalatai, csak örülnének a tehermente­sítésnek, s vajon ki ellenezné, ha néhány, ma még hiánycikk­nek elkönyvelt termékhez ez­után ki-ki könnyebben hozzá­jutna? A munkaerő pedig — ta­lán legkevésbé jelenthetne akadályt, hiszen Eger környé­kén annyian várnak még ál­lásra ... A vállalat ötleteit, kedvét te­hát kamatoztatni kellene. S ezért legtöbbet a felügyeleti hatóság, a megyei tanács ipa­ri osztálya tehet. Segítse az „új” céget első lépéseinek megtételében, hogy a többi az­tán könnyebben, valóban ön­állóan menjen. Gyóni Gyula Gyümölcsöző elégedetlenség EDDIG MEG SOHA nem folyt olyan eredményesen munkaverseny az ÉVM He­ves megyei Állami Építőipa­ri Vállalatnál, mint amilyen sikereket hozott a jubileumi munkaverseny. Ezt nemcsak a 106 százalékos tervteljesí­téssel lehet lemérni, hanem sokkal inkább abban a ha­tásban, amit a dolgozók po­litikai és munkaerkölcsi fej­lődésében váltott ki. A harmadik negyedév vé­géig több mint tizenkétmil-- lió forinttal termeltek töb­bet, mint amennyit a terv követeit meg: teljes összeg­ben 194 millió forintot. Ed­dig százezer forintot tesz ki az osztható nyereség. Mégis elégedetlenek mind a vállalat vezetői, mind a dolgozók, mert úgy tartják, lehetőségeiket még koránt­sem használták ki teljes mér­tékben. A felmerült költsé­gek között nem egy olyan van, amit el lehetett volna kerülni, jobb szervezéssel, nagyobb figyelemmel. Ilyen a mintegy félmillió forintos kötbér, a fölösleges szállítá­sokból keletkező fuvarkölt­ség, a rongálásokból szárma­zó többletmunka, valamint a nagy anyagkészlet miatt fi­zetendő kamat. TERMÉSZETES, hogy a jövőben ezekre a feladatokra nagyobb gondot fordítanak, hiszen saját érdekük is ezt kívánja tőlük. A jubileumi versenyben már törekedtek, hogy a mun­kát mindenkor mennyiségi­leg és minőségileg is kifogás­talanul végezzék baleset ne keletkezzék, a nyolc órát munkával töltsék ki, az iga­zolatlan mulasztás megszűn­jék, a munkaterületeken a rend, az anyagtárolás kifo­gástalan legyen és a szak- szervezeti taglétszám minél magasabbra emelkedjék Jellemző adat, amely a ver­seny során végzett politikai nevelőmunka hatását is ki­fejezi, hogy az elmúlt hóna­pokban 350 dolgozó kérte a felvételét a szakszervezetbe, így most már a szervezett­ség eléri a 87 százalékot, amely az építőiparban, ahol általában elég nagy a mun­kások vándorlása, jelentős­nek számít. A BRIGÁDOK minden hó­napban megtartották a gyű­lésüket. Értékelték az előző hónapban végzett munkáju­kat és megbeszélték a követ­kező hónap feladatait. Ezzel a módszerrel elérték, hogy a dolgozók nemcsak végrehaj­tói lettek á feladatoknak, ha­nem szervézői, irányítói is. Azaz: a vállalati demokrácia élővé vált. A veit any vállalások telje­sítését oontozták, a végső ér­tékeléskor minden vállalást dokumentációk alapján ellen­őrizték. Így alakult ki a sor­rend, amely szerint az első helyet Bohács István kubi- kosbrieád érte el (Eger), őket Nagy István kőműves- brigádja követi (Hatvan), míg a harmadik helyre Haj­dú György komplexbrigádja került (Gyöngyös). AZ ELSŐ TIZENNÉGY brigád mintegy százhúszezer forint jutalomban részesült. Ezenkívül személy szerint 74 dolgozó kapott vállalati munkájáért jutalmat, poli­tikai. tömegszervezeti tevé­kenységéért pedig 33 dolgo­zó. Több mint negyvenen van­nak azok, akik már 15 éve dolgoznak ennél a vállalat­nál. Valamennyien jutalom­ban részesültek. (smí) Az ősz és a sár teljesen ha­talmába kerítette a bükki fa­lut, Noszvajt. A közös gaz­daságban, amely az Űj Elet nevet viseli, leginkább az év vége előtti hónapokat jellem­ző gondok, munkák fog' alkoz- tatják a tagságot, vezetőséget. Nem túlságosan biztató a helyzetük, és ez nemcsak a komor, őszi napoknak és a lábat lehúzó sárnak tudható be. Ez a termelőszövetkezet évek óta nehéz körülmények között él, termel, s most sem tekinthet túlságos optimizmus­sal a gazdasági év befejezése elé. Kőbánya és remeim A falu feletti dombon dóze­rok túrták le a fölét a kincset érő tufakő felől. Az egész kör­nyék dombja-völgye ebből a hasznos építőanyagból áll. A noszvajiak elhatározták: nem hagyják tovább nyugodni a vékony földtakaró alatt meg­húzódó kőtömeget. Gépet vá­sároltak, hogy pénzt bányász- szanak belőle. A gép fűrész- fogai még alig-alig martak bele a puha tufába, de máris nagy reményeket fűznek az új vá'lalkozáshoz. Szeretnének naponta legalább kétezer fo­rintnyi bevételhez jutni e kő eladásából, mert égetően szük­ségük van a pénzre. Egyrészt A Heves megyei Finomme­chanikai Vállalat kettévált a nyáron — nem valamiféle tor­zsalkodás, hanem a változó, fejlődő élet hozta így — s a két új cég a második fél év ele­jétől önállóan dolgozik, halad tovább. Az egyikről, a VILATI- ról már korábban írtunk — a Heves megyei Finommecha­nikai Vállalatról a napokban érdeklődtünk. — Nekünk ink#>b jelenünk van — mondta Jenes Pál igaz­gató —. a jövőt csupán tervez­getni tudjuk. Szakembereink zöme a biztosat választotta, a nagyobb fizetést, a nagyobb lehetőségeket tekintette: a má­sik vállalathoz ment. A koc­kázat mellett, szivük szerint többnyire csak a régi embe­rek, a törzsgárdisták döntöttek. Gk maradtak. Ám erre az alapra — úgy vélem — nyu­godtan építhetünk... Egyelőre még a „finomime- chanikások” a szegényebbek. Nincs például főmérnökük sem. Az osztozkodásból is job­bára a gondot örökölték: a szétszórt, zsúfolt munkahelye­ket. a kopott szerszámokat s adósságként kereken 1 millió forintos hiányt az előírt ered­ményből. .. Nyugtalanságukhoz már ez utóbbi is elegendő ok: idei, 20 millió forintos terme­lési tervüket hiába teljesítik túl, az év végi nyereséget min­denképpen a közös eredmé­nyek alapján mérhetik szét. EÍz kétségkívül bosszantó — de korántsem szegi kedvüket. Megértik a rendkívüli helyze­tet. s nem tagadják, hogy mi­előbb változtatni akarnak raj­ta. Hogyan...? Mindenekelőtt rendbe teszik a „portát” s először azzal szá­molnak — ami van. Nem talál­ták eléggé gazdaságosnak a Ru­mi javító részlegeit, s így felszá­molták, a szerszámokat átad­ták egy gumi javító állomás­nak. Aztán a munkaterülettel az autójavító műhelyt növel­ték s ezáltal — akarákcsak az órásoknál — a korábbinál jó­val több feladatot tudnak vál­lalni. s egyidejűleg már a mi­nősébe* is inkább garantálják, természetesen — ettől előbb­Egyszerűen nem értem: ugyanazokat a be­tűket használom, mint Tolsztoj és Móricz. s amit leírok, mégsem ugyanaz. Mi lehet ennek a titka? ★ írni annyit jelent, mint szenvedni — mond­ta egy híres író. Néha olvasni is — ezt egy híres olvasó mondta. ★ A sematizmus örök emberi — érvényte­lenség... ★ Azt mondják hogy a könyv a tudás any­ja?! Kovács már a második könyvet olvassa és még mindigt anyátlan árva. ★ önmagát írja meg. Minden regényében Ezért is unalmas. ★ Könnyebb az irodalomról bölcselmeket csi­nálni, mint a bölcselmekből irodalmat. ' í—ó) Máté Lajos elnökhelyettes, párttitkár meséli: — Bejön hozzám az egyik Isz-tag és kijelenti: „Márpedig, sógor, én me­gyek kukoricát törni... Állami gazdaságba.” — Aztán ki szüretel le ná­lunk? Ki takarít be? — kér­deztem tőé. „Az már a ti dolgotok” — mondta, és elment ki tudja hányadmagával őszi, alkalmi munkára. És a termelőszövetkezet ke­zében szinte semmi eszköz nincs arra, hogy visszatartsa őket. Legtöbbször munkáskéz nélkül maradnak. A vezetők is beállnak metszeni, szőlőt telepíteni és házalnak a szom­széd községekben, hogy nap­számosokat találjanak. És . a noszvaji határban a nagyja munkát a bükkzsérciek végzik, ők kaszálnak, szüretelnek, mi­közben a noszvajiak az or­szág más tájain végzik ugyan­ezt a munkát más termelőszö­vetkezetben. árami gazdaság­ban, ugyanúgy napszámért, mint a zsérciek csak talán valamivel többért. li bort el kell adni Az év elején sok hasznos tervet dolgoztak ki Noszvajon is, hogy kikerüljenek a hosz- szú, éveket átfogó hullám- vö’gyből. Ügy gondolták, az őszi munkákat, saját gépükkel végezhetik el, ám a lánctalpas traktor helyett csak prospek­tusokat kaptak. Most kényte­lenek bérmunkában elvégez­tetni a szántást, amely igen sok forintot visz el — számí­tásukon felül. A régi. uraság­tól örökölt szőlődaráló helyett is újat kellett venni, a leg­szükségesebb építkezéseket is el kel ett végezni. Szeretnék tanyájukat korszerűsíteni, amely kőbe vájt egykori cselédlakásokból áll, de hát mindehhez pénz ke1 lene. Ám a bank szívét nem köny- nyű megpuhítani. Különösen pedig ilyen gyengélkedő kö­zös gazdaság esetében nem. Tervezték, hogy jó minősé­gű boraikat „elpoharazzák”. s ezáltal jelentős bevételhez jutnak. Ám a szükség tervet bont — mert hogy kevés pénze van a szövetkezetnek —, el kell adniuk a termést, hogy már most pénzt lássanak be­lőle hogy az embereket fizet­ni tudják. Terveznek, dolgoznak, okos­kodnak a legjobb megoldáso­kon. és járják... járják a kü­lönböző szerveket, intézménye­ket, hogy e veszteségek elle­nére is egyenesbe lehessen hozni az év végére a mostoha körülmények között gazdálko­dó szövetkezetük szénáját Reménykednek abhan. hogy nem marad el a segítség. K. E. flmmiih 3 1967. november 14., kedd \ jövedelmek emelkedését is. Eddig a vállalatoknak lénye­gében nem volt jövedelemel­osztási hatáskörük, ezután azonban nem hivatkozhatnak külső okokra, ha gazdálkodási gyengeségeik miatt nem ala­kul kielégítően a vállalati nye­reség. Valóban, a nyereség szintje — esetleg a vesztesé­gesség — olyan egyszerűen le­olvasható műszerré válik, amely nemcsak a vállalat „fel­ső” elbírálását könnyíti, de a házon belüli dolgozók számára is bizonyítványt állít ki a gaz­dálkodás eredményességéről, következésképp; jövedelmi szintjük tényleges meghatáro­zó okairól. M indehhez járul az is, * * hogy a reform start­pontjától számítva lényegében úi helvzet kezdődik a vállala­tok eddig kialakult értekrend- iében. A .címkéket”, amelyek egv-egy vállalatra eddig tevé­kenységük alapján jobbára „félhivatalosan” kerültek, most általában újra írják. Talán nem árt összegezés­ként megjegyeznünk, hogy a vállalati vizsvafeic-nUtség nem egyszerűen érzelmi tényező, hanem hatása a felkészülés konkrét eredményeiben is tük­röződik. Tömegével említhet­nénk a kitűnő vállalati kezde­ményezéseket — öntevéke­nyen. mindenféle szahálvtőV előírástól függetlenül formá­lódnak ezekben a hetekben a gazdálkodás új módszereit szer­vezeti keretei. Közvetlen kap­csolatok épülnek ki az ipari és a kereskedelem között, ipar- vállalati piackutató munka fo­lyik, rendre-sorra készülnek a vállalati felmérések: mit és hogyan gyártsanak majd jövő­re, s ennek megfelelően veszik fel már az 1968-ra szóló meg­rendeléseket is. Tábori András mást összegezve kifejező alap­elve, egyszersmind: ez a válla­lati vizsgadrukk fő oka is! C rdemes elvi szempont­*■ ból áttekinteni a gon­dolatmenetet, amely a vállalati vezetőket ezzel összefüggésben — teljesen indokoltan — fog­lalkoztatja. Köztudomású, hogy a reform a döntési hatáskörök és ezzel: a felelősség merő­ben új „térképét”, rajzolja fel a gazdasági életben. Magya­rán: az állami irányítás is, a vállalat is azért vállal felelőssé, get a jövőben, amiért megala­pozottan vállalhat, amihez te­hát rendelkezésére állnak a szükséges információk is dön­tési lehetőségek. Ez pedig, né­mi egyszerűsítéssel szólva, azt jelenti hogy az állam ezután nem vállalja minden gyárrósz- leg-, vagy boltvezető felelőssé­gét, ross? munkájának esetle­ges morális és anyagi követ­kezményeit. Eddig ugyanis — jócskán tapasztalhattuk mind­annyian —, ha valamilyen árucikk hiányzott a boltból, ha netán egy hét múlva levált a cipő talpa, a közvélemény jobbára nem a boltvezető hi­bás rendelési módszerét, vagv a cipőgvár rossz munkáját bí­rálta. hanem általában a cioő- termelést. A jövőben azonban mind határozottabb körvo­nalakkal kirajzolódnak — a közvélemény számára érzékel­hetően is — a gazdálkodás tényleges felelősségi körvona­lai; a társadalmi „ítéletet” te­hát a vállalat alisha utasíthat­ja majd egv lépcsőfokkal „fel­jebb”. a minisztérium, az irá­nyító hatóság morális számlá­jára. Mindez önmagában véve is elegendő ok arra. hoev vál­lalati körökben kialakuljon az a bizonvos premier-hangulat. Nem kevésbé lényeges válto­zás azonban, hogy — mint em­lítettük — a vállalat vezetőitől (és nem központi rendeletek­től) várják majd a dolgozók a A vállalati atmoszférában szinte premier előtti izgalom vibrál ezekben a he­tekben, hónapokban. Ahogyan közeledünk az új gazdaságirá­nyítási rendszer januári nyitá­nyához, úgy fokozódik ez a vizsgafeszültséghez hasonló hangulat, mindenekelőtt ter­mészetesen a vállalati vezetők körében. Tanulságos lehet át­tekinteni e sajátos vizsgadrukk néhány okát, társadalmi-gaz­dasági tényezőjét. Ha szabad folytatni hasonla­tunkat, elsőként arra a bizott­ságra kell utalni, amely a két legfontosabb „tantárgyból” bí­rálja majd el a vizsgázó válla­latokat, elsősorban vezetőiket. A társadalom — mert termé­szetesen ez lesz az a bizonyos vizsgabizottság —, egyrészt az­zal a várakozással mérlegeli majd a vállalatok munkáját, bogy gazdákodásukkal meny­nyiben elégítették ki a szük­ségleteket, milyen például a boltok áruellátása az adott ter­mékekből — másrészt: a tár­sadalom dolgozó emberekből áll, akik azt is elvárják, hogy munkahelyük vezetői, megfe­lelő vállalati nyereséget elér­ve, gondoskodjanak a törvé­nyes keretek között elérhető magas jövedelmükről. Ha megpróbáljuk a lényeget sű­rítő alapfogalmakra egyszerű­síteni az iménti hosszú mon­datot, kiderül, hogy a fogyasz­tásról és a termelésről, a gaz­dálkodás e két legfontosabb kategóriájáról van szó. De még egv következtetés adódik az előbbi meghatározásból — az, hogy januártól a társadalmi „vizsgabizottság” immár a vál­lalatoktól kéri számon olyan termelési és fogyasztási felada­tok teljesítését, amelyek fele­lőseit eddig szinte kivétel nél­kül a népgazdaság irányításá­nak központi régióiban sejtet­te. Voltaképp ez a gazdasági re­form legfontosabb, minden „MÜLflS” UTMia Egy vállalat gondjai, tervei re is néztek. Kerecsenden az eredeti program szerinti ősz- szeg harmadánál valamivel több költséggel bővítették, kor­szerűsítették az üzemet, s így a Prága gépkocsik jól ismert szervize mellett a jövőben más. jelentősebb munkát is végez­hetnek majd. Egyebek mellett az idei 120 tonna helyett jövő­re már 300 tonna lemezcsator­nát készítenek. S már a jövőnél is tartunk... Az új igzgató és kollégái el­kezdték az utazgatásokat, az érdeklődést, az üzletszerzést. Szerződést kötöttek már ezer öltözőszekrényre, különféle la­boratóriumi és kórházi fémbú­torok. berendezések gyártásá­ra. s bővítették egykori profil­jukat, az orvosi műszerek ké­szítését. Egy 2,5 millió forint­tos megrendelés már biztos, s remélik, hogy a fecskendőtű­tartó, az úgynevezett parátusz, s a sebészkés. a sziké, meg a kötszercsomagba tartozó kis olló mellett csipeszekre, külön­féle más tompa műszerekre is megbízatást topnak rövidesen. Ezek az ismert cikkék. A Heves megyei Finommechani­kai Válllat azonban — megle­petésekre is készül. Máris van néhány ötlet, sőt. prototípus a tarsolyukban, amelyeket rövi­desen bemutatnak a KERMI- nek. s utána a „piacra dob­nak”. — Feltétlenül messzebbre kell tekintenünk a mánál — mondta Jenes Pál Igazgató —, mivel a jövő év július elsején visszakapjuk a VILATX bérle­ményeit, az egri Sas úti és Ko­csis Bemát utcai telepeinket teljes berendezésükkel. A le­kötött eszközök után és az ér­tékcsökkenésért fizetett össze­get nem akarjuk haszontala­nul kidobni az ablakon, erő­forrása nkból nyerni akarunk. Kezdetben legalább annyit, hogy megvethessük az alapjait későbbi elképzeléseink valóra váltásának. Az elképzelések ma még ta­lán túlzásnak tűnnek. A vál­lalat ugyanis többet akar hoz­ni mint jogelődje: pár év múl­va már 80 milliós termelési tervvel szeretne dolgozni. Jö­vőre csak 23-tal. utána min­ki kell gazdálkodni a több százezer forintot érő gép : árát, a bányanyitás költsé­geit, s ame'lett e melléküzem- i ággal szeretnének pénzbizto­sítékot szerezni a napi kiadá­sok fedezésére is. A tsz másik kőbányája ugyanis „belefúlt” i a sárba, ilyen időben megkö- ; zelítheíetlen. Ezért lett, a reménység, és — remélhetőleg — a mind több pénz forrása a néhány napja működő új bánya a falu fe­lett. Régi főző... és liicut Jó tízpercnyi gyaloglás a felázott dűlőúton az új tufa- bányától a szövetkezet alsó tanyája. A szó itt is a gépek­ről, pénzről esik leginkább. Pontosabbat» a pálinkafőzőről, ötvenezer forintot terveztek rá. ennyi, hasznot remélt tőle a közös gazdaság, de... nem biztos, hogy sikerül kigazdál­kodni. Ugyanis a rozzant épü­let ajtaja most is le van la­totolva. Áll a munka. Ahogy a tanyán foglalatoskodó em­berek mondják: mind a két főzőmasina kilyukadt, elrom­lott. — Régi gépek ezek — men­tegetik a főzde állását az ott dolgozó emberek. — Régi gép — hagyják jóvá a szövetkezet vezetői —, de le­het. hogy huncut is. Mert amíg a háztáji gyümölcsöt, meg az egyéni gazdák termé­sét kellett kifőzni, csepegve, kínlódva, de végigdolgozta a szezont. Csak most dőlt ki véglegesen mind a kettő, ami­kor a közösére került volna sor. Élnek a noszvajiak, jönnek a zsérciek Noszvaji mozaik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents