Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-14 / 269. szám

Egyedül (Mottó: Nem minden egyedüllét magány) A kieső] elöltek közül csak Eger nem tudott győzni Salgótarjáni BTC—Egri Dóssá 2:2 (1:0) Eger, 8000 néző. V. Soós Gábor. SBTC: Szőke — Kmetty. Ferencz. Vertig, — Toldi, Répás. — Kriskó, Szalai, Németh. Básti. Jeck. Edző: Mészáros József. Eger: Papp — Kárpáti, Kiss, WinMer, — Tátrai, Berán — Fa- liszek. Varga, Zilahi, Kovács, Raj­na, Edző: Szentmarjay Tibor. A két tábOT hangorkánjával kez­dődött a létfontosságú küzdelem. Az első negyedórában sokait ide­geskedtek a játékosok, de aztán fokozatosan javult a színvonal és pompás iramú, hallatlanul izgal-« más küzdelem alakult M. A 11. percben Kovács gyenge lövése el­akadt a gólvonalon álló Ferencz- ben, majd a 20. percben váratlanul a vendégek szereztek gólt: Egy gyors ellentámdás végén Básti a bal oldalon tört előre, egy csel után középre ívelte a labdát és a teljesen üresen hagyott Németh biztosan fejelt a kapu közepébe. 1:0. Ezután Németh-bombát tett ártal­matlanná Papp, majd a veszélye­sen kitörő Szálai elől Winkler szög­letre mentett. A 24. percben óriá­si helyzetet hagyott ki a vendég­csapat: Németh jó cseleikkel tisz­tára játszotta magát Kis mellett, d« hajszállal a jobb sarok mellé lőtt. Áz egriek időnként szintié kapu­jukhoz szegezték ellenfelüket, s lila-fehér csatárok azonban nem bírtak a jól tömörülő tarján! vé­delemmel. Egy ízben Kártyát! fu­tott föl az oldalvonal mellett. d< beadását a kivetődő Szőke elcsítn* a belsők elől. A 43. percben Básti a jobb oldalról ívelte be a labdái © az ismét fedezetlenül haigyot-1 Németh fejese hajszállal került! el a j obb sarkot. Szünet után heves Eózsa-rohaimokkal folyta tő dott a küzdelem. * az 52. per ebet sikerült az egyenlítés: Varga labdájával Zilahi tört bt a 16-oson belülre, a védők ugyai megakasztották a csatárt, de i labda közben Faliszek elé pattan és a szélső egy félfordulattal a ba sarokba lőtt. 1:1. Nem sokat váratott magára i második gól sem: a 62. percbei Zilahi remek cselekkel vitte fel í labdát, aztán mértani pontosság gal ívelt a salgótarjáni kapu elé éi a védők közül kirobbanó Kováéi pompás fejessel küldte a hálóba ; lablát. 2:1 Eger javára! Ezután szikrázóvá vált a küzde lem. a Dózsa egy darabig beszór!' tóttá ellenfelét, s úgy látszott, biz tosan nyer. A 73. perc azonbai döntő fordulatot hozott: Varga könnyelműen eladott láb dájávai gyors bal oldali akció bon takozott ki. Jeck keresztlabdája i felugró Winkler és Szalai fölött, i lesgyanús helyzetben levő Kriskó hoz jutott, a szélső rögtön lőtt é a labda a jobb oldali kapufa élé ről az ellenkező sarokba pattant 2:2. Az egriek elkeseredetten har coliak tovább a győztes gólért, a; új erőre kapott tarjániak azonbai I minden igyekezetüket meghiúsí tották. sőt. nekik akadt egy nag? helyzetük : a 87. percben Jecl 16 méterről leadott lövése a ba kapufán csattant. Két jó játszó. remekül küzdi csapat óriási harcát hozta a talál kozó, amely az utolsó másodperce kig bővelkedett izgalmas jelene tekben. A vendégek — amint e: várható volt — megerősítették vé­^\\\\\\\\\\\VCV\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\^^^^ Balettjelenet a salgótarjáni kapu előtt. Balról: Berán, Faliszek# Répás, Szőke, Varga, Kovács. seont minden esetben veszélyt je­lentettek Papp kapujára: az SBTC akár három góllal is vezethetett volna a félidőben. Szünet után változott a helyzet. A kitűnő erő­ben levő Dózsa fokozta az iramot — a vendégeken viszont egyre in­kább a fáradtság jelei mutatkoztak. 2:l-es egri vezetésnél mindenki biztosra vette a további egri gólo­kat — a lila-fehérek azonban nem élteik a lehetőséggel, érthetetlenül lefékeztek, s ahelyett, hogy — box-nyelven szólva — .kiütötték volna megroggyant ellenfelüket'’, elkezdtek kényelmesen játszadoz- íi. És ahogy a futball íratlan tör- /ényei szerint ez lenni szokott — í ..kilazítás” megbosseúlta magát. Sgy könnyelműen eladott labdá- /ai indult a tarjániak ellentáma- iása és — 3:1 helyett 2:2-re alakult íz eredmény. Elúszott tehát az a Dont, ami a bentmaradást jelen i- ictte volna Eger számára, s a csa­pat sorsa megpecsételtnek látszik. Miért szégyelljem, hiszen férfi vagyok, hogy szeretem, ha szeretnek, szeretem, ha tetszem, szeretem, ha férfia­sán bús vagy búsan férfias pillantásomat, kellő mérték- tartással ugyan de elegen­dő mértékben viszonozzák. A szikár, büszke tölgynek is jólesik a könnyű eső, meg­unja ő is, hogy állandóan a viharral dacoljon, az óceán hatalmas habjai is szeretnek elcsitulni egy lágy friss öböl­ke partjain és így tovább — magyaráztam magamnak, 1 MimmőMi 1867. november 14., kedd amikor a kis hölgy, húszon innen, de tizenhaton már túl, apró kis kuncogó mosoly- lyal villantotta vissza rám a szemét. Kihúztam magam, s fér­fiasán, határozottan, de nem tolakodóan, lágy mosolyt bo­csátottam az arcomra, olyat, amelyből láthatja, hogy nem aszfaltbetyárral van dolga, de férfivel a javából, aki megszokta ugyan, de meg­unni nem unta meg a nők természetes hódolatát iránta. Incselkedően félrenézett egy pillanatra. Ahá! Értem. Ez a kis hölgy. íme már női pályafu­tásának elején is, ösztönösen is tudja, hogyan kell tűzbe hozni a férfit: adni, de min­dig csak egy keveset. Egy kevés pillantást, egy kevés mosolyt. Ahá! Csak hogy^ kedvesem, én is mestere va­gyok ám az ilyen dolgok­nak. A férfi ilyenkor ostro­mol, nem hátrál, hanem mint Botond Bizánc kapujánál, oly büszkén és daliásán, el­szántan és következetesen indít harcot, hogy boldogság legyen a kapuk le- és been­gedése. A szememet kissé össze­húztam, ettől olyan tüzes lesz a pillantásom, arcomra egy kis melankólia, homlo­komra egy kis ránc, mint az érett férfi bölcsességének je­le, és... Igen, a hölgyecske arcán ismét felderül a mo­soly, mint a felhők mögül a didergő rétre hulló nap­sugár. Kétségtelen, sikerem van! Kétségtelen, hogy nekem ne legyen sikerem. Az én sike­reim kétségtelenek. És az is kétségtelen, hogy eddigi két­ségeim egy új, a hölgyecské- re villantott férfimosoly há­tán úgy illantak tova, mint harci kürt jelei. Most már itt az ideje, hogy az ismer­kedés újabb lépcsőfokára he­lyezkedjem, aztán még fel­jebb és még feljebb, mert az a csodálatos, hogy van olyan helyzet, amikor lejjebb jutni csak a feljebb lehet. Ekkor lépett oda hirtelen hozzám a hölgy. Egy pilla­nat alatt elöntött a forró- ság, megremegett a lábam és szinte igézetten suttog­tam: — Nem, nem bírt nekem ellenállni. Legyőzte szemér­mét. s ö jött ide hozzám... Közel hajolt hozzám, hogy megláthattam ibolya színű szemét, a kis anyajegyet a szem csücskében, és hallot­tam, amint szinte a fülembe suttogja felajánlkozását, hogy ne hallja más csak én és az égnek madarai. Ámen. — Bácsi kérem, ha meg­engedi — suttogta és egy kis zsebkendőt varázsolt elő va­lahonnan, hegyes kis nyelvé­vel megnedvesítette és ha­tározott mozdulattal csiszolni kezdte orrom hegyét. — Ne tessék haragudni de festékes vagy tintás volt nagyon, és nem akartam„ hogy a bácsit kinevessék — mondta, és mint valami pillangó, vissza­libbent a helyére. — Köszönöm, kedves — motyogtam és azon kezdtem tűnődni, hogy lám, milyen rendesek a mai fiatalok, hogy nem olyanok, mint amilye­neknek a mai öregek tartják s hogy meg kellene már né­zetnem a vérnyomásom, a reumám és a diétám, s hogy mindeme nyavalya ellenére azért még milyen fiatalosan tartom magam— (egri) (Molnár I. felvétele.) Faliszek a szokott harcos felfo­gásban küzdötte végig a 90 percet. Soós játékvezető tárgyilagosan; jól bíráskodott. A mérkőzés lefú­jása után Básti és Berán megsér­tették Radó partjelzőt. amiért mindkettőjüket kiáüítottnak vet­ték. A bajnokság állása: 1. Ferencváros 28 24 4 — 82:19 52 28 17 7 4 82:33 41 28 13 10 5 63:36 36 28 14 6 8 62:3-1 34 28 10 7 11 46:48 27 28 8 10 10 35:35 26 28 28 28 28 28 28 2. U. Dózsa 3. Győr 4. Vasas 5. Diósgyőr 6. Tatabánya 7. Bp. Honvéd 8. Csepel 9. Szeged . 10. Pécsi Dózsa 11. Dunaújváros 12. MTK 13. Szombath. 14. Salgótarján 15. Komló 10. Egri Dózsa 8 9 11 45:49 25 6 13 9 32:42 25 9 7 12 33:61 25 8 12 30:38 24 6 13 32:49 24 9 12 37:44 23 5 14 39:56 23 6 14 36:58 22 6 14 33:60 22 7 15 34:59 19 Gyengén játszott a tartalékcsapat SBTC—EGRI DÓZSA 3 a (13) Eger, NB I-es tartalék-mérkőzés, 4000 néző. V: Bódis. SBTC: Török - Kakukk, Geese, Jávori — Baranyai, László — Sző­lős! (Kökény) Zöldi, Krajcsi, Ta­liga, István, (Bánkúti). EGER: Kovács — Mészáros, Sza­bó, (Czeglédi). Bóbita — Alaxai, Hanus — Frommer, Sárközi, Szkle- nár, Tóth, Csizmadia. Edző: Ko­vács László. Az egri csapat már 2d)-ra veze­tett, utána azonban fokozatosad átengedte a kezdeményezést ellen­felének, amely nemcsak kiegyen­lített, de teljesen megérdemelten a győzelmet is megszerezte. G: Krajcsi, Bánkúti, Zöldi, illetve Csizmadia, Prommer. 1. FTC—Újpesti Dózsa x S:J 2. Honvéd—Vasas l 2:1 3. Szombathely—Csepel 1 1:0 4. Dunaújváros—Tatabánya 1 2:0 5. Komlő-Győr 1 3:2 6. Egei^-SBTC X 2:2 7. Szeged—Pécs 1 2:1 8. MTK-DVTK 1 2:0 9. Pécsi Bányász—BVSC 2 1:2 10. Bp. Spart.—Székest l 2:1 11. Várpalota—Bp. Előre 1 2:0 12. Cagliari—Juventus 1 2:0 13. Brescia—Inter. 1 2:0 +1 14. Rudabánya—m. kér. 9 8.2 A labdarúgó NB II. eredményei Keleti cs.: MGM. Debr.-Szóinoki jáni KSE—EVTK 2:2, III., ker.-Ru­MÁV 1:1, Pénzügyőr—SZMTE 1:0, Budai Spartacus—Kiskunfélegyháza 2:1, KISTEXT—Mezőkovácsháza 1:0, Jászberény—SZVSE 3:0, Goldber­ger— KTE 1:1, Békéscsaba-Martfű 2:0, Ccgléd-Gyula 2:2. A bajnok­ságban az SZMTE áll az első he­lyen 44 ponttal és már befutott az NB I. B-be. Középcsoport: BEAC— Sárisáp 1:0, Vasas Izzó—Kistérenye 2:0 Nagybátony-Borsodi Bányász 3:2, ÉTI—Székerfehérvár 3:1, Esz- forgóm-Ormosbánya 1:1; Salgóiar­dabánya 2:0, Kazincbarcika—Almás* fiizítő 3:2. A bajnokságban 42 ponttal Nagybátcmy áll az élen. Nyugati csoport: Veszprém—Pécsi Ércbányász 1:0, MÁV DAC-Pápa 2:1, Máza-Szászvár-Győri Dózsa 1:0, Szombathelyi Cipőgyár—Dom­bóvár 2:1. ZTE—Kaposvári Kinizs/ 1:0, Pécsi VSK-Sopron 3:2, Z. Dd zsa—Nagykanizsa 2:1, Fűzfo-Tán* csics SE 2:1. A bajnokságban a Győri Dózsa 40 ponttal áll az élei és már bejutott az NB I. B-be. deflmüket. Toldi és Répás a hátvé­dek vonalában helyezkedett el, s a nagy munkabírású, gyors Básti és Szalaá töltötték be a középpá­lyás szerepkört. Elől többnyire csak a két szélső és Németh tar­tózkodott. Ennek megfelelően a Dózsa kezdeményezett többet, az első negyvenöt percben azonban képtelen volt felnyitni a bá­nyászok reteszét, körülményesek, lassúak, erőtlenek voltak az egri támadások és lövés is adig ment kapura, a tarjáni ellenakciók vi­Végeredményben a döntetlen igaz­ságos. Az egriek többet támad­tak. a vendégeknek viszont több helyzetük akadt. A Dózsa védelmében Winlüer nyújtotta a legjobb teljesítményt, a többieknek akadtak kihagyásaik. A két fedezet játéka ezúttal nem csillogott úgy, mint legutóbb. A támadósor és talán az egész mezőny legjobbjának a fáradhatat­lanul küzdő Zilahi bizonyult, de Kovácstól is szép dolgokat láttunk^ góljáért külön dicséretet érdemel. — Sokat De ezek csak olyan felszínes, jópofáskodó, kedélycskedó ismeretségek. — Mi kellene? — Pontosan nem tudom. Talán egy fiatal értelmiségi klub. — És azt hogyan, képzelnéd el? — Egy barátságosan beren­dezett helyiség, ahová minden­ki eljárna, aki szeret értelmes dolgokról társalogni és kelle­mes környezetben ismerősök, esetleg már barátokká is vált ismerősök között kicserélnék a gondolatokat. — Hogyan töltesz el egy hét végét? — Vasárnap késön kelek, Megvásárolom a lapolzat és beülök olvasni valahova, ahol egyszerre reggelizhetek és ebé­delhetek. Délután néhányszor végigrohanok az utcán, aztán megint bemegyek olvasni va­lahová. Este ugyancsak vala­hol megvacsorázom. Az biztos, hogy közben mindig összefu­tok ismerősökkel, ilyenkor jó- pofáskodunk, nevetgélünk, tör­téneteket mesélünk. — Szóval, ilyenkor unatko­zol? — Dehogy. Sőt. Nem is ér­zem magam rosszul. Nincs semmiféle elidegenedési elmé­letem. Csupán egy miatt aggó­dom: szakmai fejlődésem miatt. A többi emellett sem­miség. — Tehát semmi bajod nincs, csak valamilyen hiányérzeted van. — Határozottan. — És az mi? — Nem is tudom pontosan megfogalmazni. Ügy érzem, ki­estem a körforgásból. A szak­mai körforgásból. És ha ezen elgondolkozom, akkor rosszul érzem magam. Persze lehet, hogy az a baj, hogy mindent egyedül akarok megoldani. Berkovits György özpont Egerben ográfiát készítenek ológusok lóc táj monográfiáját, amely első lesz a magyar tudomá­nyos irodalomban. A kutatás központja Egerben lesz, ahol kiépítik a kutatás szervezeti anyagi részét és a kutatás tu­dományos programja szerint • irányítják a munkákat. A palóc néprajzi csoport a következő évtizedben végzendő munkája a tudományos érté­ken túl jelentős népművelési eredményhez is vezet majd, mert hozzájárul a romantika nélküli, helyes nemzeti önis­meret kialakításához is. szűk környezetében elismerést arat. És ez nem is megy ne­hezen. De mi van akkor, ha az ember elkerül innen olyan helyre, ahol egészen más a környezet? A régi elismeré­sekből nem lehet megélni. Az illető környezet elismerését ezért mindig egy egyeteme­sebb értékbe kell beágyazni. Például mi lenne velem, ha elkerülnék innen mondjuk a fővárosba? Szakfolyóiratokban olyan dolgokról olvasok, hogy néha félek, kiestem a vérke­ringésből. A „nagy fejek” ha­ladnak, mi meg állunk és süt­kérezünk az öt évvel ezelőtt megszerzett presztízsben. — Nem kell okvetlenül süt­kérezni? — Könnyű ezt mondani, de nehéz olyan társat találni, aki­vel együtt lehetne valamit csi­nálni, valami mást, a többi év­tizedes megszokástól különbö­zőt. Nekem már volt bajom akkor ha elmondtam elképze­léseimet, és akkor ha ezt meg is akartam valósítani. Több évtizedes értékrendeket nem lehet csak úgy egyszerűen fel­borítani. — És az életritmus? 0 — Tulajdonképpen én még mindig idegen vagyok Eger­ben öt év után is. — Barátaid nincsenek? — Ki legyen a barátom? — Kollegáid? >— Családosok. Hazamennek munka után. — Bizonyára nem mindenki. — Közvetlen kollégáim kö­zül mindenki. Másokat meg vagy nem ismerek jól, vagy ők nem ismernek engem. Vagy különbözik a vérmérsékletünk. Esetleg én lennék ilyen egye- düllévő? — s ezt mintha ön­magától kérdezte volna. — Rengeteg járókelőnek kö­szönsz az utcán. Elég sok em­bert ismersz te itt. Palóckutatási k Rendszeres tájmon a muze Heves megyei muzeológusok kezdeményezésére az elmúlt napokban egyetemi oktatók, a Magyar Tudományos Akadé­mia néprajzi, nyelvtudományi és történettudományi intézeté­nek munkatársai és több me­gye muzeológusai megvitatták és kidolgozták a palócok kuta­tásának tervezetét. A kutatás az eddigi tudomá­nyos publikációk értékelésével, összegyűjtésével kezdődik amelyet még sokoldalú hely­színi gyűjtéssel kiegészítenek és a hosszan tartó munka I eredményeként elkészítik a pa­— Imádom a csúcsforgal­mat. Egerben fél öttől hatig a Széchenyi utcán láthat. Aztán nyolc óra körül is. Akkor van egy kisebb, második hullám. Nekem a zaj, a mozgás, a for­gatag vagy a fények, a kiraka­tok, egyszóval mindenfajta nyüzsgő utca, tér, város a lé­telemem. De hát Egerben ilyen benyomásokat keveset szerez­het az ember. Viszont ez a rö­vid csúcsforgalom a fűutcán egy kis darab Körutat ad ne­kem. Valóban tegnap is láttam, ahogy a járdáról hol le, hol fellépve kerülgette a csúcs­forgalmi tömeget. Nagyon gyorsan lépkedett a Vörös Csillag Mozi felől. Néhány perc múlva ugyanígy visszafe­lé. Csaknem mindig egyedül lá­tom. 0 Szinte naponta hasonló idő­ben késő este megjelenik az egyik eszpresszóban és ha ép­pen én is egyedül vagyok, leül hozzám. Csak akkor marad huzamosabb ideig, ha van ol­vasnivalója, vagy ha meglát nálam valamilyen könyvet ’agy folyóiratot. Elkéri, átla­pozza, ha valami érdekli, azon­nal elolvassa, esetleg kölcsön­kéri. így kérte el a Nálunk vi­déken című Mocsár Gábor-fé- le szociográfiát is. Elolvasta. — Valóban így élnek vidé­ken? — kérdeztem. — Szerintem igen. — Azt hiszem, te is született vidéki vagy? — Igen, csak nem egri. Vi­szont hiába éltem csupán öt étiig Pesten, amíg egyetemre jártam, és hiába éltem 28 évemből 23-at vidéken, nekem mégis Pest az igazi életterem. — Miért? — Az életforma és az élet­ritmus miatt. Ott mindenki olyan életformát élhet, amilyet választ magának. Az életritmus meg mindig csúcsforgalmi, fel­fokozott. Az alkatomhoz ez il­lik. Nekem tulajdonképpen nem Budapest hiányzik, ha­nem minden olyan város, ahol úgy lehet élni, ahogy Pesten. — S vajon milyen az az élet­forma? B — Felsőfokú intézményben tanítok, kevés az óraszámom. Egy héten 12 órám van. Ren­geteg a szabad időm. Előadá­sokat is tartok a KISZ-ben és továbbképzem magam. Van rá időm. Szakkönyveket és folyó­iratokat olvasok De... Közbevágok: — Most- mind­egy, hogy mi a foglalkozásod. De ha továbbképezheted ma­gad itt Ls, akkor mi az a de? — De a környezet befolyá­soló szerepe rendkívül nagy. Danyha itt az iram. Az ember könnyen megelégszik azzal, ha A GONDOLKODÓ

Next

/
Thumbnails
Contents