Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-07 / 263. szám

nffszOranREPSÉG egerbeh í Ünnepség Leningrádban A szovjet párt és kormány vezetői megkoszorúzták a hősi emlékművet — Brezsnyev mondott ünnepi beszédet (Folytatás a 2. oldalról.) tényékhez fordulunk. Mit ér­tünk el e politika talaján? Hazánk független kül- és belpolitikát folytat. Megbecsült és elismert tagja a szocialista tábornak. A világ nemzetei előtt emelt fővel állhatunk, mert a haladás élenjárói kö­zött vagyunk. Testvéri és ba­ráti szövetségeseink vannak. Hol van már a régi „bús ma­dó nép, amit itt látnak a szem­lélők. A tudomány, a kultúra birtoklása népi méreteket ölt Hatására egyre korszerűbb termékeket és műveket alko­tunk. Mindezek vezették népűnket ahhoz a felismeréshez, hogy boldogulásunk csak a szocia­lizmus útján, a Szovjetunió ol­dalán érhető eL Aki egy kicsit is felelős ko­molysággal végigtekint hazánk 20 éves fejlődésén, az megany- nyi jelentős állomásnál ott ta­lálja a szovjet nép önzetlen baráti segítségét. A magyar nép kivívott szabadságának hajnalán — csakúgy, mint az ellenforradalom zivatarában — a szovjet emberek vérükkel is áldoztak a mi jelenünkért és jövőnkéri Mindezekért vol­tunk és maradunk szovjetbará­tok. Ennek a barátságnak leg­újabb történelmi állomása a nemrég megújított barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. Tisztelt elvtársnők és eív- társak! Az emberek, a népek szá­mára éppen a történelem ta­nulságai szerint sokat jelente­nek e szavak: forradalom, bé­ke, szabadság, függetlenség, gyarapodó, szépülő élei haza és otthon. A Nagy Októberi Szo­gvárkod ás* siráma, hogy egye­dül vagyunk? Megszűnt a munkás kizsák­mányolása és a paraszt keser­ves nyomara. Népgazdaságunk eredményes fejlődésével, a modem iparral és mezőgazda­sággal rendelkező országok sorába léptünk. Gondoljunk arra, hol tartottunk 1945-ben? Hasonlítunk-e vajon a koldus, a kifosztott Magyarországhoz? mindezen fogalmakat a ma­guk tisztaságában hirdetik. Ezrek és ezrek áldozták életü­ket is értük, bizonyítva, hogy Ilyen nagy célokért érdemes még a legnagyobb áldozatokat is meghozni Nekünk — az utódoknak —, akiknek meg­adatott a békés munka lehető­sége, ehhez képest szinte ke­vésnek tűnő kötelességünk, hogy erőnk teljességével mun­kálkodjunk a lenini októberi forradalom eszméinek megva­lósításán és továbbvitelén, A hogy még egyszer — e nagy­szerű évforduló alkalmából — a szovjet népnek további si­kereket kívánjunk a kommu­nizmus építésében. Kívánjuk, hogy az eddigi hagyományok­nak megfelelően hordozzák fennen a nagy Lenin zászlaját Élfen a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. évfor­dulóját “ a világ haladó em­beriségével együtt ünneplő szovjet nép! forradalmárok és követőik nem kisebb feladatra, mint a vi­lág megváltoztatására vállal­koztak, abban a tudatban, hogy az emberiség boldogsá­gáért harcolnak és támogatás­ra találnak az elnyomottak­nál. E támogatásban a történe­lem tanulsága szerint nem is csalódtak. Kétségtelen, hogy a legna­gyobb áldozatokat Október harcosai, majd a szovjet em­berek hozták. Hinnék elismerő visszhangját és jelentőségét így fogalmazza meg Philip Bo- nosky amerikai író: „Ha biza­kodva tekinthetünk a követke­ző ötven év elé, ez annak kö­szönhető, hogy mögöttünk tud­juk az elmúlt fél évszázadot. Az emberiség megtalálta saját menekvésének a titkát Örök hálával tartozik a tegnapi Oroszország népének, amely rohammal elfoglalta a Téli Pa­lotát, gyermekei megállították Hitlert Moszkva és Sztálin­grád alatt; unokái pedig le- dönthetetlen bástyát építettek a világreakció ellen." Éljen a magyar és a szovjet nép őszinte, igaz barátsága! Éljen a szocializmus, az em­berek százmillióinak jelene és az egész emberiség jövője! A nagy tapssal fogadott ün­nepi beszéd után az Intema- cionálé hangjaival ért véget a díszünnepség első része. A szünet után az Egri Gár­donyi Géza Színház bemutatta Trenyov Ljubov Járóvá ja cí­mű romantikus forradalmi drámáját, Lendvay Ferenc Já­szai-díjas rendezésében. LENINGRAD (TASZSZJT Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgomij és Alekszej Koszi­gin vörös rózsákból álló ko­szorút helyezett el Leningrád­ban a forradalomban elesett hősök Marsmezőn levő emlék­művére. Leningrad lakosai és a vár rosban tartózkodó vendégek szintén koszorúkat helyeztek el. Az ünnepség során, amelyen több mint tízezer leningrádi lakos és vendég vett részt, tü­zérségi díszsortűz dördült el. Körülbelül egy óra hosszat tartott a zarándokút az emlék­műhöz. A francia, spanyol, marokkói, mexikói kommunis­ta párt küldöttségei, a DNFF képviselői, egymás után rót­ták le kegyeletüket a hősök iránt, akik a világ proletariá­tusának ügyéért áldozták éle­tüket. Lengyel és német nyel­vű felirattal ellátott koszorú­kat helyeztek el Gdansk és Drezda városának küldöttségei. Az emlékmű előtt gárdazász­lóaljak vonultak el díszmenet­ben. A Leningrádban tartózkodó Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és Nyikolaj Podgor- nij vasárnap látogatást tett a Szmolnijban, ahol 1917-ben az októberi forradalom főhadi­szállása volt. A szovjet vezetők rövid idő­re megálltak Lenin szobránál, amely a Szmolnij főbejárata előtt emelkedik, majd az épü­letben megtekintették az osz­lopcsarnokot. A szovjetek or­szágos kongresszusa itt kiáltot­ta ki a szovjethatalmat, itt fogadta el a szovjethatalom el­ső dekrétumait: a békéről és a földről szóló dekrétumot. A szovjet párt- és állami vezetők ezután felkeresték Le­nin egykori szobáját, ahol a forradalom vezére 1917 no­vemberétől 1918. március l(Hg lakott. Hanglemez-felvételről meghallgatták Lenin Mi a szovjethatalom? című beszédét. Leningrád legnagyobb ter­mében, a 4000 főt befogadó „Október” teremben, amelyet az ifjúság a jubileum alkal­mából épített, vasárnap ünne­pi ülést tartottak az októberi forradalom 50. évfordulójának tiszteletére. Az ünnepi ülésen részt vet­tek:, Leonyid Brezsnyev. Alek­szej Koszigin, Nyikolaj Pod- gornij, valamint a forradalmi mozgalom veteránjai, a Téli Palota ostromának részvevői, munkások, a tudomány és a kultúra művelői, a második világháború hőséi. Jelen vol« tak a francia, a spanyol, a mexikói, a Marokkói Kommu­nista Párt küldöttsége, a DNFF képviselői, Gdansk, Drezda és Turku városának küldöttei. Brezsnyev, az SZKP Közpon­ti Bizottságának főtitkára az ülésen beszédet mondott. Utá­na felolvasta az üdvözletét, amelyet az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának Elnöksége és a Minisztertanács intézett Ie- nin városának dolgozóihoz. (MTI) Boldogulásunk csak a szocializmus útján, a Szovjetunió oldalán érhető el Gazdagodó ország, gyarapo- dal ista forradalom eszméi ToTÚbbi sikereket kívánunk a szovjet népnek Befejezésül engedjék meg. A fiatalember hangja érzej­mektől túlfűtött. — Che Guevara igazi forra­dalmár volt Fegyverrel har­colt az elnyomottakért, egész életét a szabadságért áldozta. Golyó oltotta ld életét, de le­hette ennél szebb halál egy forradalmár számára? A forradalmárok köstünk élnek Mit jelen! ma forradalmárnak lenni ? 0 — Szerintem a harcban. Ott a legnagyobb értéket, az életét is kockára teszi. A községi tanácselnök el­gondolkozik. — Igen, vannak ma is for­radalmárok. S nemcsak olya­nok, mint Guevara, aki fegy­verrel harcolt Nekünk, a mi társadalmi rendünknek, a bé­kének is vannak forradalmá­rai. — Hogyan lehetne megraj­zolni őket? — Én úgy érzem, hogy az élet kisebb-nagyobb harcok összessége. Aki következetesen megvívja a maga harcait a haladásért és a közösségért, azt forradalmárnak nevezném. — Mi jellemzi a ma forra­dalmárját? — Elsősorban az, hogy ké­pességei legjavát nyújtva dol­gozik. Lelkesedik az újért, vál­lalja a kockázatot, harcol a kö­zömbösség és a fásultság el­len. Mostanában valahogy di­vatossá vált, hogy sok ember nem meri igazán vállalni a felelősséget a döntéseiért Az igazi forradalmár előre látja a maga útját s nézeteiért, dön­téseiért. elveiért minden kö­rülmények között vállalja a fe­lelősséget. — Forradalmárnak tartja-e az úgynevezett „nehéz embe­reket”? — Feltétlenül. A régihez gör­csösen ragaszkodó emberek előtt bizonyítani az új igazsá­gát — forradalmi tett. — Mikor nehezebb egy for­radalmárnak? Harcban vagy a béke idején? 2. — Azt mondták az emberek, hogy a géppel csak vért lehet fejni a tehenektől. A szakem­bernek meg kellett győznie őket. Tudta, hogy az új eljá­rás jó, eredményes. De az em­berek meggyőzése csak nagy türelemmel mehet végbe. Har­colni az elavult szemléletek ellen, meggyőzni, lelkesedni, türelemmel, következetesen magvalósítani az újat — ezek a je’lemzői a mai forradal­márnak. — A jó szakember lehet-e forradalmár? — H,. csak jó szakember, akkor nem. Ennél többet kell adni. — Mi ez a több? —■ Tűzön-vízen keresztül vinni elképzeléseit, hogy több jusson a közösségnek. Ezen­kívül feltétlenül szükségesnek tartom az elvi szilárdságot. — Harcban v^gy békében nehezebb-e a forradalmár helyzete? — Minden kor meghozza a maga nehézségeit. Én úgy ér­zem, hogy békében azért nehe­zebb. De azt hozzátehetném még, hogy egy forradalmár minden helyzetben meg tudja állni a helyét. S régi érdemei­re hivatkozva soha nem hagy­hatja abba a harcot. Ez a termelőszövetkezeti el­nök véleménye. tartják magukat forralmámak, de annál kevesebben vannak. Pedig most is szükség van rá­juk. Azok az emberek, akik valóban teljes odaadással, munkájukkal, emberségükkel ezt a társadalmat szo’gálják, s a problémák megoldására tö­rekszenek — forradalmárok. De ehhez, úgy érzem, nem fel­tétlenül fontos kiforrott mar­xistának lenni. — Mit tart a legfontosabb­nak? — A legfontosabb feladata a forradalmárnak: az eddigi vívmányokat forradalmi szin­ten tovább vinni. Ez pedig a mindennapi munkában jut leg­teljesebben kifejezésre — mondja a községi orvos. S a másik: a forradalmiság nem­csak szavakban, hanem főleg tettekben jusson kifejezésre. — Mi a véleménye a kispol­gárságról? — Az úgynevezett „frizsi­der-szocializmus” kétségkívül hat az emberekre, s vélemé­nyükre. Egy forradalmár azon­ban nem külsődleges hatások­ra hallgat, s ez nem is formál­hatja véleményét. — Ki tart igazán jó forra­dalmárnak? — Aki az, de nem is gondol­ja magáról. < humanizmus, önzetlenség, tó­tartás. Keresse az újat, de kri­tikával. Én így látom a for­radalmárt. — Falujában akad-« ilyen ember? — Igen. Akadnak. — Kit tart nagy forradal­márnak? — Például Makarenkót. Igaz ember, igaz forradalmár volt S azokat is annak tartom, akik egyből meglátták módszerei­nek forradalmiságát s maguk is átvették, alkalmazták. — Mikor nehezebb egy for­radalmár helyzete? — Mindig nehéz, hiszen oroszlánrészt vállalnak a fela­datokból. A hétköznapokban azért nehéz, mert tevékenysé­gük nagy körültekintést meg­gondolást kíván. Viszont köny- nyebb, mert az elkövetett hi­bát ki lehet javítani. A fegy­veres harcban talán nehezebb. Itt a hibát nem lehet jóváten­ni s pillanatok alatt, hatalmas felelősséggel szükséges dönte­ni. ■ ' 3. — Mindig szerettem meg­mondani az igazat, s most is. Véleményem szerint ma sokan Az iskolaigazgató így véle­kedik: — Legyen a munkájában élenjáró, igazi közösségi em­ber. önzetlenül dolgozzék a társadalom javára. Legyen sokoldalú, tág látókörrel. Érzé­kenyen reagáljon a környezet hatásaira, segítse mások hala­dását s vigyázzon, hogy eköz­ben maga se maradjon le. Jel­lemezze elvhűség, szocialista Ismertem néhány embert — mondja a termelőszövetkezeti raktáros —, akiknek szép és jó elképzeléseik voltak. Az ér­tetlenkedés, a rossz szándék miatt azonban* nem tudták megvalósítani. Elcsüggedtek, elfáradtak, abbahagyták. S nem is kezdtek hozzá újra; Forradalmárnak indultak s ki­égett ember lett belőlük. Én azt hiszem, hogy a szebbért, a jobbért való reményt sohasem szabad feladni. — Szükség van-e ma forra­dalmárokra? — Szerintem igen. Szükség van, hogy példát mutassanak másoknak a munkában, elvhű­ségben, emberségben, forradal­mi magatartásban. A forradal­márok köztünk élnek. Kaposl Levente. Mielőtt beléptek Tolna a gyárkapun, a küldöttség tagjai megtekintették a gyár előtt álló, a gyár hősi halottainak emlékét őrző márványobelisz- ket, s kegyelettel adóztak a Vörös Proletár gyár elesett munkásainak, akik életüket ál­dozták a forradalomért, az in­tervenciós bandák kiűzéséért és azért, hogy a szovjet földet és Európát felszabadítsák a náci megszállók igája alól. A delegáció ezután a gyár igazgatói irodájába ment, ahol Georgij Alekszandr Szurbu- woo, a Lenin-renddel kitünte­tett gyár igazgatója ismertet­te a vendégekkel a vál’alat harcos múltját, termelési ered­ményeit és a munkéskollektíva életét. Szurbucsov igazgató a je­lenlevők nagy tetszése köze­pette mondotta!, hajdan az volt a jelszavuk: „Utolérni és túlszárnyalni.” Ma a gyári kol­lektíva körében új, népszerű .’észó honosodott meg: „Érje­nek bennünket utol.” Röviden beszámolt a Vörös Proletár igazgatója arról is, hogy a gyár 1967 januárjában áttért az új gazdasági rend­szerre. A dolgozók sok évtize­des tudásának, tapasztalatai­nak és az új reformgazdálko­dás előnyeinek . köszönhető, bogy az üzem máris sok mil­lió rubel nyereségre tett szert. A gyárigazgató ismertető­jéért Kádár János, az MSZMP KB első titkára, párt- ég kor­mányküldöttségünk vezetője mondott rövid köszönetét. Hangsúlyozta, hogy a Vörös Proletár gyárat Magyarorszá­gon is ismerik, a gyárnak na­gyon jó híre van. Dolgozói megáll ták helyüket a forrada­lomban, a Szovjetunió védel­mének fontján csakúgy, mint ma a munka frontján. Megkö­szönte azt a segítséget, amelyet a gyár kollektívája nyújtott hazánknak a szocializmus épí­tésében. A gyárral, ame'y ki­váló gépeket szállított Ma­gyarországra, társadalmi, moz­galmi kapcsolataink is vannak — jegyezte meg Kádár János. — A szovjet emberek, aho­gyan megszoktuk tőlük, szíve­sen átadták és átadják terme­lési tapasztalataikat. Kádár János ezután arról beszélt, hogy miután Fock Je­nő is és ő maga is vasmunkás­ként dolgoztak életük jelentős részében, ezért különösen ott­honosan érzik magukat a Vörös Proletár gyár vasas környeze­tében. Kádár János sok sikert kí­vánt a gyár kollektívájának. A kötetlen beszélgetés után a gyár vezetősége ajándékot nyújtott át a delegáció tagjai­nak. Az emléktárgyon a fél évszázados évfordulót jelző öt­venes szám és a Szovjetunió nevének rövidítése látható. A magyar párt- és kormány- küldöttség ezután a gyár 3. számú mechanikai üzemébe indult, ahol barátsági nagy­gyűlésre került sor. A gyár­udvaron kedves epizód zajlott le: A 25. 6zámú műhely kol­lektívája a jubileumi ünnep alkalmából éppen „fényképe­zett”. A delegáció tagjai be­álltak a műhely dolgozói kö­zé, s őket is lefotografálták. Az 50. évfordulót éltetó és a gyár termelési eredményeit hirdető transzparensekkel dí­szített, 3. számú mechanikai üzemben fergeteges taps kö­szöntötte a magyar delegációt. A nagygyűlést Igor Leckij, a gyár párttitkára nyitotta meg, majd Viktor Jermilov lakatos, a Szocialista Munka Hőse kö­szöntötte a vendégeket. Ezután Fock Jenő, a Minisz­tertanács elnöke, a párt- és kormányküldöttség tagja mon­dotta el beszédét. A fél évszá­zados évforduló alkalmából küldöttségünk nevében barati szeretettel köszöntötte a gyár valamennyi dolgozóját. Átadta a magyar nép forró, testvéri, elvtársi üdvözletét és jó kí­vánságait. Ezután arról beszélt, hogy a dicső forradalmi hagyomá­nyokhoz, a Nagy Október esz­méihez híven, a gyár dolgozói méltó módon kivették részüket a szocializmus építéséből, s kiváló termékeikkel messze a Szovjetunió határain túl is. megbecsülést, elismerést és hírnevet szereztek maguknak és a szovjet hazának, Majd hangsúlyozta: a kommunista párt vezette szovjet nép 50 év alatt megteremtette a világ el­ső szocialista államát, a kom­munista építés nagyhatalmát, a magasan fejlett ipart és a gépesített nagyüzemi mező- gazdaságot. A Szovjetunió 1917-ben a világ ipari összter­melésének még csak 3 százalé­kát adta — tavaly már csak­nem egyötödét. 1917-ben és a következő években csaknem százezer magyar csatlakozott a proletár forradalomhoz és harcolt Le­nin zászlaja alatt a szovjet ha­talomért. Együtt éltek, eevütt véreztek a forradalom kato­náival. A Vörös Proletár gyári nagygyűlésen, Fock Jenő után felszólaltak a gyárban a ma­gyar küldöttséggel egvidelűleg látogatást tevő belga és domi­nikai pártküldöttség vezetői is. Az ünnepség az Interna cio- nálé elén ri'1 ősé vei z4rult. (MTI) 1967. november 6., bétl( t MOSZKVA (MTI): Hável József, az MTI moszk- t vai tudósítója jelents: i Vasárnap délelőtt a Kádár 1 János vezette magyar párt- és ‘ kormányküldöttség látogatást tett a moszkvai Vörös Prole­tár Szerszámgépgyárban. A delegációt a gyáriétoí,síásra elkísérte Andrej Pavloviéi Kir rilenko. az SZKP Politikai Bi­zottságának tagja. ’ I magyar párt- és kormányküldöttség látogatása a moszkvai Vörös Proletár Szerszámgépgyárban

Next

/
Thumbnails
Contents