Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-04 / 261. szám

ám Ünnepi ülés a Kreml Kongresszusi Palotájában tFolytatás az 1. oldalról.) Az októberi forradalom 50. évordulója: a leninizmus diadala, a lenini párt eszméinek és ügyének a diadala. Pártunk, a szovjet nép Elvtársak: Szovjetoroszország dolgozói fegyverrel a kézben megvédelmezve a forra­dalmat, a lenini párt vezetése alatt elindultak a szocializmus magaslatai felé. Nagy és ne­héz út, a szovjet nép felejthetetlen nagy hős­tette volt ez. A szovjethatalom olyan országot örökölt a cári rendszertől, ahol alacsony színvonalú volt a gazdasági és kulturális fejlettség, a hétéves háború pedig — először az imperia­lista, később pedig a polgárháború — a nép­gazdaságot még a háború előtti eredmények­hez viszonyítva is messzire visszavetette. A szocializmus építése azért is bonyolult vállalkozás volt számunkra, mert elsőként fogtunk hozzá. Nem volt kitől tanulnunk. Azokról a magaslatokról, ahova most el­jutottunk, nem is olyan nehéz észrevennünk a múltbeli melléfogásokat és hibákat. Nem vitatjuk, hogy egyet s mást gyorsabban, job­ban, kisebb erőfeszítésekkel is megtehettünk volna. Ahhoz azonban, hogy objektiven érté­kelhessük a megtett utat, mindenkor szem előtt kell tartanunk: minden egyes lépés út­keresés volt számunkra. Minden előrehala­dásunk az országon belül és a világ küzdő­térén jelentkező ellenségekkel .szemben ví­vott állhatatos harc eredménye volt. A párt, amikor hozzálátott az ország szo­cialista átszervezéséhez, tudatában volt an­nak, hogy a szocializmus felépítéséhez létre kell hozni a modem nagyipart. Történelmi­leg a legrövidebb idő alatt. Más választásunk nem volt. A párt a szocialista rendszer hatalmas előnyeire támaszkodva alig három évtized alatt meg tudta oldani az ország iparosításá­nak alapvető problémáit A szocializmus felépítéséhez nemcsak ha­talmas ipart kellett teremteni, hanem a falu szocialista átszervezését is végre kellett haj­tant E hatalmas társadalmi probléma meg­oldását Lenin találta meg, aki kidolgozta híres szövetkezeti tervét, amit a párt falun kifejtett tevékenységének az alapjává tett. A kollektivizálás a szocialista forradalom egyik legfontosabb alkotórésze volt. Mint minden forradalmi' vállalkozás, ez is éles harcban ment végbe. Az iparosítás és az ország kollektivizálá­sa lenini vonala győzelmének óriási társadal­mi-politikai jelentősége volt. Városban és fa­lun egyaránt létrejött a szocializmus gazda­sági alapja. Megváltozott a munkásosztály és a parasztság arculata, megszilárdult a szövet­ségük. Ezzel sikerült lerakni a szocialista tár­sadalmi viszonyok fejlesztésének, az ország védelmi képessége növelésének, az egész szov­jet nép erkölcsi-politikai egysége erősítésé­nek szilárd alapjait. Országunk szocialista átalakulása elkép­zelhetetlen lett volna, ha a párt október első napjaitól kezdve nem látott volna hozzá min­den energiájával és céltudatosságával a kul­turális forradalom megvalósításához. A szocialista forradalom nyitotta meg az utat a nemzetiségi kérdés megoldásához. Ok­tóber teljes felszabadulást hozott az országot benépesítő valamennyi nemzetiségnek. A párt már az 1939-ben megtartott XVIII. kongresszusán megkezdte a következő sza­kaszhoz, a kommunizmus építéséhez való át­menet első körvonalainak a felvázolását. Mi­előtt azonban e szakasz feladatait megvalósí­tottuk volna, országunknak és népünknek tör­ténelme legnagyobb megpróbáltatását kellett átélnie. Nekünk nem volt szükségünk háborúra. A szovjet kormány mindent elkövetett, hogy megakadályozza a háború kitörését. Ez azon­ban nem sikerült. 1941-ben a fasiszta Német­ország hitszegő támadása megszakította a szovjet nép békés munkáját. A háború éveiben teljes erejével kifeje­zésre jutott a kommunista párt irányító sze­repe. A párt vezetésével kovácsolódott ki a győzelem. Négy esztendőn át tartott a példát­lan népi hőstett. Hosszú és nehéz megpróbál­tatásokon át — amilyenek még senkinek sem jutottak osztályrészül —. hallatlan méretű ütközetek tüzén és kiontott' véren keresztül jutott el nagy győzelméig a szovjet nép. Kom­munista pártjának vezetése alatt e nép meg­védte október vívmányait, szétzúzta az agresz- szorokat és megtisztította földjét a hódítók­tól. Megsemmisítette a fasizmust, az imperia­lizmusnak e legszörnyűbb szüleményét. Azok a veszteségek és pusztítások, amiket népünknek a háború okozott, semmivel sem hasonlíthatók össze. De semmi sem törhette le a szovjet ember akaratát, a szocializmus győzelmes előretörését. Az utóbbi években gyors ütemben fejlő­dött iparunk. Az idén a népgazdaságnak ez az ága 73-szor annyi terméket ad, mint 1913-ban. Az elmúlt ötven év alatt a mezőgazdaság ter­melése csaknem megháromszorozódott. Ugyan­akkor a mezőgazdaságban foglalkoztatott munkaerő részaránya a felénél kevesebbre csökkent. Inamul" whi-m-»"'- és tudományunk fej­lettségének magas fokát tanúsítják a Szovjet- tkiónak a világűrkutatásban elért sikerei. A véleménye szerint a legjobb mód Lenin em­lékének tiszteletben tartására az, hogy min­dig megingathatatlanul követi a lenini irány­vonalat! világot épp a közelmúltban ámulatba ejtette a szovjet automata űrállomás leszállása a Ve- nusra. Elsőként oldották meg — és ragyogóan megoldották! — az űrszerkezetek automatikus összekapcsolásának bonyolult tudományos- műszaki problémáját. Ezzel megnyílt az út a nagy bolygóközi állomások megteremtéséhez. Ezek az újabb űrsikerek — nagyszerű ajándékok a nagy október 50. évfordulójára. Ma, amikor már rég nincsenek nálunk ki­zsákmányoló osztályok, amikor a szocializmus győzelme elvezetett társadalmunk megbont­hatatlan eszmei-politikai egységéhez, a pro­letariátus diktatúrájának államaként létre­jött szovjet állam már össznépi állammá, az egész nép politikai szervezetévé vált, amelyben a munkásosztályé a vezető szerep. A párt igen nagy munkát végzett a szo­cialista demokrácia fejlesztése, a szocialista törvényesség szilárd biztosítékai megteremté­sének az érdekében. Jelentős szerepet játszott ebben az SZKP XX. kongresszusa, amely fontos Határozatokat fogadott él a lenini nor­mák és elvek tántoríthatatlan és következetes érvényesítésére, életünk minden területén. A szocializmus megadta népünknek azt, amivel a leggazdagabb kapitalista országok dolgozói sem rendelkeznek: a tőkés elnyomás alól való felszabadítást, a biztos holnap érzé­sét. A szovjet emberek nem tudják, mi a ki­zsákmányolás, mi a munkanélküliség és ezt sohasem fogják megismerni. A párt és az állam szüntelenül gondosko­dik a munkakörülmények javításáról, a mun­kanap csökkentéséről. A szovjet hatalom évei alatt a munkahét az iparban 18 órával csök­kent. Az idén megvalósul az ötnapos munka­hétre való átállás, heti két szabadnappal. Elvtársak! A szovjet emberek számára az élért eredmények nemcsak a végzett munkát mérik. Ugyanakkor olyan határvonalat is je­lentenek, amelynek magaslatáról a jövőbe te­kintünk, meghatározzuk feladatainkat és perspektíváinkat. Ma nemcsak méreteik, hanem jellegük te­kintetében is új feladatok állnak előttünk. Ar­ról van szó, hogy a lehető legteljesebb mér­tékben ki kell használnunk a fejlett szocia­lista társadalom által nyújtott lehetőségeket. A szovjet nép részéről a kommunizmus győzelméért vívott küzdelem fő színtere a gaz­dasági élet, a kommunizmus anyagi és mű­szaki bázisainak a megteremtése. A szovjet társadalom előrehaladásának üteme, a két világrendszer versenyének menete és a világ forradalmi folyamatának a fejlődéséhez való hozzájárulásunk egyaránt döntő mértékben attól függ, hogyan fejlesztjük népgazdaságun­kat. Sikeres előrehaladásunk fontos feltétele: a társadalmi termelés kiegyensúlyozottsága, olyan arányok és ütem bevezetése, amelyek leginkább megfelelnek mind a termelés, mind a fogyasztás szükségleteinek. Mi ezután is a nehézipar fejlesztésére for­dítjuk elsősorban figyelmünket. Ugyanakkor gyorsított ütemben fog fejlődni a mezőgazda­ság. valamint a közszükségleti cikkeket elő­álló iparágak, a szolgáltatások. Az élet fontos feladatokat vetett fel a gaz­dasági módszerek, a gazdasági irányítás töké­letesítésének, a termelési rendszer és a gaz­dasági ösztönzés javításának területén. E fel­adatok megoldása céljából a párt és a kor­mány megkezdte egy szeles körű gazdasági reform megvalósítását. Ennek fő célja az. hogy fokozzuk a társadalmi termelés eredményes­ségét, biztosítsuk a munka termelékenységé­nek további növekedését. Mire van szükség ehhez a jelenlegi viszonyok között? Elsősor­ban jobban ki kell használni a gazdasági ösztönzőket, ügyesen meg kell teremteni a harmóniát a terv, a központi irányítás és az ipari vállalatok, szovhozok, kolhozok dolgozói­nak kezdeményezései között. Megvan mindenünk, ami szükséges ahhoz, hogy világviszonylatban a leghatalmasabb iparunk legyen. Társadalmi rendszerünk lehe­tővé teszi a tervgazdálkodás minden előnyé­nek kihasználását. A szovjet, ipar újabb fellendülése lehetővé teszi nagy országunk védelmi képességének Elvtársak! Október vihara hatalmas lánggá változtatta a forradalom szikráját. Az októbe­ri forradalom óta eltelt fél évszázad meggyő­zően szemléltette e forradalom óriási nemzet­közi jeleni ''■ igét. Az elmúlt évek alatt meg­változott a világ egt-sz arculata, s ez n válto­zás rendkívül nagy mértékben október és A szovjethatalom éved alatt hat és félsze­resése nőtt a munkások reáljövedelme, nyolc és félszeresére emelkedett a parasztság jöve­delme. Csupán az utóbbi években mintegy 25 millió munkás és alkalmazott fizetését emel­ték, bevezették a kolhoztagok számára a ga­rantált rendszerű havi munkabért és nyugdí­jat, emelték a rokkantsági nyugdíjakat. Jelen­leg több mint 34 millió ember kap a Szovjet­unióban az állami és kolhozforrásokból nyug­díjat. Az ez év szeptemberében hozott határoza­tok az életszínvonal emeléséről több mint 50 millió szovjet embert érintenek. Nagy meg­elégedéssel állapíthatjuk meg, hogy államunk történelmében soha még nem fordították egy­szerre ilyen hatalmas összegeket a dolgozók jólétének az emelésére. Nagymértékben nőtt az alapvető ipari és élelmiszercikkek fogyasztása. A városokban több mint hétszeresére emelkedett a lakó­területek nagysága: évente most több lakást építünk, mint a világ bármelyik országa. A Szovjetunió az első olyan ország, ahol az állam vállalta a nép egészségéről való gon­doskodást, azzal, hogy minden állampolgárnak ingyenes orvosi segítséget biztosít. A Szovjet­unióban dolgozik a világ orvosainak egyne­gyede. A nép életkörülményeinek javulását leg­jobban mutatja az emberek átlagéletkora. A régi Oroszországban mindössze 32 év volt az emberek átlagéletkara, ma viszont elérte a 70 évet. A szovjethatalom évei alatt a gyermek­halandóság a réginek egytizede lett! A Szovjetunióban IdéDÜlt a bölcsődék és óvodák nagy hálózata, ahol több mint 9 mil­lió gvermekre viselnek gondot. Gigászi méretű közoktatási rendszerünk. Az általános iskolákban, a középfokú szakis­kolákban és a főiskolákon, valamint az ipari tanulok iskoláin és más tanintézetekben, a ta­nulók együttes létszáma ma már 60 millió felé közeledik! Ez a szocialista rendszer egyik fő vívmánya. Most, amikor a nagy október 50. éves ju­bileumát ünnepeljük, nagy meghatottsággal gondolunk azokra is, akik nem lehetnek köz­tünk, azokra, akik az osztályellenség kezétől vesztették életüket, a forradalmat védelmezve. Felidézzük azok emlékét is, akik úgy távoztak körünkből, hogy valósággal, elégtek a munká­ban, minden erejüket a nép szolgálatába állítva. további növelését, a szocializmus állásainak erősítését a világ küzdőterén. A szovjet nép érdekei, a kommunizmus építésének érdekei megkövetelik, hogy ne csali hatalmas iparunk, hanem magasan fejlett me­zőgazdasági termelésünk is legyen, amely tel­jes mértékben fedezni tudja a lakosság szük­ségletét. A szocializmus az emberi lángelme legélen- járóbb, leghaladóbb vívmányaira támaszkod­va fejlődik. Jövőnket a tudománnyal kötjük össze. Meggyőződésünk, hogy tudósaink, a szovjet tudomány, a haladás legelső vonalai­ban lesznek! , Joggal beszélünk sikereinkről, de látjuk, hogy vannak megoldatlan kérdéseink is. Tud­juk, hogy nem minden szovjet ember, nem minden család él úgy, ahogyan szeretaénK. Ezért a párt egész tevékenységében, minden tervében különös figyelmet fordít a nép jólé­tének emelésére. A párt arra törekszik, hogy minden mun­kás, minden paraszt intelligenssé váljék, a szó legátfogóbb értelmében, teljes mértékben használja fel alkotóképességét, tevékenyen vegyen részt a társadalom szellemi életében. A jövőre vonatkozó terveinket tudatosan olyan elemekkel gazdagítjuk, amelyek elve­zetnek a termelési folyamatok automatizálá­sához, és gépesítéséhez, a szakképzetlen mun­ka szférájának csökkenéséhez. A párt nagy jelentőséget tulajdonít az egyéniség sokoldalú fejlődését leginkább biz­tosító feltételek kialakításának. E területen nagy jelentőségűnek mutatkozik a dolgozók szabad idejének a növelése. A szabad idő nemcsak pihenést vjelent, hanem — mint Marx hangsúlyozta — afféle teret is biztosít az egyéniség fejlődése számára. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy e „tér” növekedésével fokozódjanak annak a lehető­ségei is, hogy a társadalom minden új fogja igénybe veheti a kultúra áldásait, tanulhat, kedvenc foglalkozását űzheti. A szovjetek és a társadalmi szervezetek sze­repének szüntelen fokozása elő fogja segíteni, hogy a néptömegek még aktívabban részt ve­gyenek az állam és a társadalom ügyeinek az irányításában, előmozdítja a nép kezdeménye­zőkészségének és a szovjet emberek teremtő aktivitásának a fejlesztését. Pártunk nagy mindennapos munkát végez ilyen irányban. • eszméinek hatására, a szocializmus győzelmé­nek a hatására következett be. A szovjet állam megszületésével a munkás- osztály és az imperialista burzsoázia egymás ellen vívott harca új jelleget öltött, fő terüle­te a két szembenálló társadalmi-gazdasági rendszer közötti harc lett. A fél évszázados harc folyamán alapvetően megváltoztak a világ erőviszonyai. Már az emberiség egyharmada a szocializmus útjára lépett. Befejezéshez közeledik a gyarmati rab­ság rendszerének összeomlása: a hajdani gyarmatbirodalmak romjain több mint 70 új állam keletkezett. A tőke országaiban óriási erővé vált a szervezett munkásmozgalom, s befolyása ezeknek az országoknak egész po­litikai életében fontos tényező. Nagy lendüle­tet vettek a demokratikus mozgalmak, ame­lyekben a lakosság széles rétegei részt vesz­nek. Ezeknek a változásoknak az eredménye­ként már nem az imperializmus, hanem a szocializmus, az imperialistaellenes erők ha­tározzák meg a társadalmi fejlődés fő tartal­mát és új irányát. A szocializmus sikerei mint háttér, még vi­lágosabbá teszik, hogy a kapitalizmus nem tudja megoldani az emberiség előtt álló alap­vető problémákat. A kapitalizmus számtalan bajt és szenvedést okoz a néptömegeknek. Az imperializmus agresszív háborúkat szül. Napjainkban belőle ered a világméretű ter­monukleáris konfliktus veszélye. Az imperia­lizmus a hibás azért, hogy a két világháború­ban az emberek tízmilliói vesztették életüket. Az imperializmus az oka annak, hogy hatal­mas összegeket fordítanak fegyverkezési haj­szára, a tömegpusztító fegyverek létrehozásá­ra. Az imperializmus akadályozza, hogy már most felhasználjuk a tudomány és á technika által feltárt óriási lehetőségeket és segítségük­kel likvidáljuk az éhséget, a nyomort és a betegségeket. Az a fél évszázad, amely októbertől ben­nünket elválaszt a kapitalizmus egyre mé­lyülő általános válságának, a népek szemében az imperializmus lelepleződésének, befolyása aláaknázásának fél évszázada. Az imperializ­mus azonban nem teszi le a fegyvert, erős és ravasz ellenfél. Az osztályharc nyomására az imperializmus manőverezik, részleges engedményeket tesz, széles körben alkalmazza a szociális demagó­giáit. Az imperializmus, miután elvesztette gyarmatait, ravaszabb és kifinomultabb mód­szereket kezd alkalmazni más népek kizsák­mányolására. A forradalmi mozgalom öntudatos résztve­vői számolnak az ellenfél táborában mutat­kozó ilyen jelenségekkel, figyelembe veszik, miyen bonyolult körülmények között folyik napjainkban az osztályharc és a felszabadító harc, a leghatékonyabb utakat jelölik meg e harc számára, igyekeznek egységes imperia­listaellenes frontban tömöríteni erőiket. A testvérpártok együttes erőfeszítése jelen­tős eredményeket ért el a szocialista közösség megerősítésében. Mindegyik nemzet visz vala­mi sajátosságot az új építésének közös ügyé­be. Mi nagyra értékeljük minden nép hozzá­járulását, minden marxista-leninista párt hoz­zájárulását a szocializmus nemzetközi kin­csestárához. Az élet sokrétűségét kifejezésre juttató alkotó erőfeszítések összességéből szü­letik meg a világszocializmusnak az a nagy tapasztalata, amely az egész emberiség vív­mánya. A szocialista közösségről, és az annak fejlő­désével kapcsolatos problémákról szólva nem hallgathatjuk el azt. ami valamennyiünket mélyen aggaszt. A Kínai Népköztársaságban kialakult helyzetről van szó. A forradalom győzelme Kínában rendkívül nagy jelentősé­gű volt. Mély befolyást gyakorolt Ázsia és Afrika valamennyi országában a nemzeti fel­szabadító, valamint a forradalmi mozgalom fejlődésére. Sajnos, Mao Ce-tung csoportjának az utób­bi években folytatott soviniszta, nagyhatalmi irányvonala jelentős károkat okoz a szocializ­mus ügyének Kínában. Ez az irányvonal, amely a szocialista világrendszer és a nem­zetközi kommunista mozgalom egységének az aláaknázására irányul, ellentétes a népek for­radalmi harcának az érdekeivel. A kínai események végleg feltárták a KKP egyes vezetőinek eszmei-politikai csőd­jét. Ugyanakkor ezek az események azt is megmutatták, hogy a szocializmus igen rövid idő alatt és a legbonyolultabb körülmények között gyökeret tudott ereszteni ebben az or­szágban, meg tudta nyerni a széles tömege­ket. Pontosan ez a magyarázata annak az áll­hatatos harcnak, amelyet a Kínai Kommu­nista Párt legjobbjai, a kínai nép élenjáró erői folytatnak a szocializmus vívmányainak megőrzéséért. A kínai kommunistáknak, a kínai nép­nek van mit megvédenie, van miért harcolnia. A kínai kommunisták fő irányvonala, ame­lyet a KKP 1956-ban tartott VIII. kongresszu­sa dolgozott ki, a szocializmus felépítésének irányvonala. A tervszerű gazdasági fejlesztés­nek és a „nép anyagi és kulturális szükség­letei maximális kielégítésének” irányvonala ez. Mint a kongresszus határozatai hangsú­lyozták: irányvonal „a demokratikus élet fejlesztésére”, a „nagy Szovjetunióval és az összes népi demokratikus országokkal való örök és megbonthatatlan testvéri barátságra”. Hisszük, hogy a jelenlegi kínai eseményei: történelmileg átmeneti szakaszt jelentenek az ország fejlődésében. Hisszük, hogy a nehéz­ségek ellenére a szocializmus ügye győzedel­meskedik a Kínai Népköztársaságban.. Elvtársak! Az az út, amelyen a szocialista országok haladnak, a megfeszített munka és a tevékeny harc útja. Tudjuk, hogy sok a tennivaló, nagyok a feladatok, amelyeknek megoldása megköveteli a testvérpártok és né­pek közös erőfeszítéseit. A Szovjetunió Kom­munista Pártja és az egész szovjet nép erejét nem kímélve tevékenykedik a szocialista vi­lágrendszer megerősítésén, e világrendszer új győzelmei érdekében. (Folytatás a 3. oldalon.) 2. A szocializmus felépítése a Szovjetunióban a szovjet nép nagy győzelme a. A kommunizmusért foly© karc új sikerei felé 4 A IV agy Oktober és a vilagíorradalmi mozgalom

Next

/
Thumbnails
Contents