Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-04 / 261. szám

Ünnepi illés cs Kreml Koncares3aensí PaUo^iban (Folytatás a 2. oldalról.) Engedjék meg, hogy az egész szovjet nép nevében forrón üdvözöljem az új élesei építő testvérnépeket! Eilső üdvözlő szavaink a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság hős népét illetik, .amely fegyverrel védelmezi szabadságét és függet­lenségét. szocialista vívmányait. Forrón üdvözöljük Bulgária. Csehszlová­kia, Jugoszlávia, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kuba, Lengyelország, Magyaror­szág, Mongólia, a Német Demokratikus Köz­társaság és Bománia népeit, amelyek bizton haladnak előre a szocializmus zászlaja alatt. Üdvözöljük a kínai és az albán r.Spet, amely azért harcol, hogy országában megma­radjanak a szocialista vívmányok. Valamennyi szocialista állam népének a legnagyobb sikereket kívánjuk nemes mun­kájukban! Az októberi forradalom óta eltelt ötven év egyik fő sajátossága a nemzeti felszabadító mozgalom egyesülése a munkásosztály harcá­val egy egységes forradalmi áradatban. A volt gyarmatok másfél milliárd lakosa függetlenné vált és a politikai élet színteré­re lépett. Ez kibővítette a világot átfogó for­radalmi mozgalom kereteit. A forradalmi erők élcsapata, a forradalmi folyamat egységgondolatának zászlóvivője: a nemzetközi kommunista mozgalom. A kommunista mozgalom 50 év alatt óriási' utat tett meg. Amíg 1917-ben mindössze né­hány százezer kommunista volt a világon, napjainkban 88 kommunista és munkáspárt soraiban 50 millió harcos tömörül. Óriási je­lentőségű tény, hogy Nyugat-Európában, ahol több mint százmillió munkás és alkalmazott éi, olyan kommunista pártok fejlődtek ki, amelyek országos politikai erővé váltak. Nagy alkotómunkánkban, a szocializmus és a kommunizmus építése számúra kedvező fel­tételek létrehozásában nagy szerepet játszik külpolitikánk. „ A nagy október győzelme valóban forra­dalmi vá'tozások kezdetét jelentette a nemzet­közi viszonyokban. A nemzetközi küzdőtéren először jelent meg olyan állam, amely a né­pek elnyomása és leigázása imperialista poli­tikájával, a gyarmati kizsákmányolás, az erőszalc és a rablóháborúk politikájával szem­beállította a népek szabadsága és függet­lensége védelmének politikáját, az imperia­lista agresszorokkal szemben a béke megvé­désének politikáját. E két ellentétes irány­zat harca már fél évszázada folyik. A szovjet állam lenini külpolitikájának jellege, legfontosabb ismérvei a szocialista társadalmi rendszer egész jellegéből szár­maznak. A forradalom vívmányait kell vé­delmezni — ezt a feladatot tűzte Lenin nyom­ban október győzelme után a szovjet külpo­litika elé. Külpolitikánk internacionalista jellegű, mert a szovjet nép érdekei egybeesnek vala­mennyi ország dolgozóinak az érdekeivel.- Államunk fél évszázados történelmének lapjaira a forradalmi internacionalizmus sok nagyszerű példáját irtuk. E lapokon láthat­juk, milyen ékes formában mutatkozott meg a fiatal Szovjetoroszország szolidaritása Né­metország és Magyarország felkelt proletariá­tusával, sok tény tanúsítja, hogy hosszú éveken át nyújtott segítséget anrak a harrrok, ame­lyet a kínai nép a; imper’al izmus és a reak­ció ellen vívott. Felejthetetlen a forradalmi Spanyolországgal való íegyverbarátság dicső eposza is. A Szovjetunió a lenini útmutatást követve, mindenkor a népek demokratikus jogainak, szabadságának és függetlenségének fáradha­tatlan harcosa volt Végül van még egy alapvető elvi jelentő­ségű vonós, amely a szovjet állam külpoliti­káját jellemzi: ez a külpolitika a béke, a né­pek barátsága és biztonságának a következe­tes politikája. Külpolitikánknak a következő évekre vo­natkozó alapvető irányait és feladatait az SZKP XXIII. kongresszusa dolgozta ki. Mi tántoríthatatlanul tartjuk magunkat a kong­resszus megállapításaihoz a nemzetközi küz­dőtéren folytatott gyakorlati tevékenységünk­ben. Számításba véve azt a hatalmas történelmi szerepet, amelyet az emberiség sorsában a szocialista világrendszer játszik, pártunk és kormányunk kötelességének tartja, hogy min­dent elkövessen a szocialista országok nagy közössége hatalmának és összeforrottségának erősítéséért. Elvtársak! Pártunk és a szovjet kormány az új világháború veszélyének elhárításáért folytatott harcában figyelembe veszi a je­lenlegi nemzetközi helyzet sajátosságait. A vietnami háború, az amerikai interven­ció Laoszban, a közel-keleti esemenyek, az imperialisták által Ázsia, Afrika, Európa és Latin-Amerika néhány országában szervezett reakciós államcsíny; az európai határok mó­dosításának követelése és az NSZK nukleá­ris fegyverhez juttatása, amit makacsul kö­vetelnek a nyugatnémet revánsisták, Bonn lehetetlen és arcátlan igénye, hogy az „egész Németország” képviselőjének tekintsék — mindez arról beszél, hogy az imperializmus nem változtatta meg agresszív természetét. Továbbra is a legsötétebb reakció, a véres erőszak és az agresszió megtestesítője, vala­mennyi nép békéjét és biztonságát fenyegető A kommunizmus hatalmas erővé vált. esz­méi győzelmesen hatnak világszerte. A Kom­munisták tetteikkel vívták ki. hogy a társa­dalmi haladás élcsapatának szerepét töltik be, hogy a munkásosztály, minden dolgozó érdekeinek legkövetkezetesebb harcosa. A tapasztalatok azt mutatják, hogy olyan erős és agyafúrt ellenfelet, mint az imperia­lizmus, csak úgy lehet legyőzni, ha a határo­zottság és a fenntartás nélküli harckészség mellett a józan politikai számítást, a hideg- vérűséget és az állhatatosságot állítjuk vele szembe. A kommunisták olyan stratégiát állítanak szembe ezzel az ellenféllel, amely az országon belüli és nemzetközi erőviszonyok tudományos elemzésére támaszkodik. A jelen körülmények között különösen nagy jelentőségű az imperializmus politikája és ideológiája elleni harc kibontakoztatása minden vonalon. Ahhoz, hogy sikeresen szem- beszálljanak az imperializmussal, ne csak visszaverjék támadásait, hanem újabb vere­ségeket is mérjenek rá, a kommunistáknak, a forradalmároknak óriási energiára van szük­ségük, mozgósítaniuk keil az erőket a harc minden fő vonalán. Ma már teljesen világos, hogy a testvér­pártok többsége szükségesnek tartja egy új nemzetközi tanácskozás összehívását. Pártunk teljes mértékben támogatja ezt a gondolatot és kész mindent megtenni a kommunisták újabb világtalálkozójának sikeréért. Engedjék meg, elvtársak, hogy pártunk nevében a legőszintébben köszönetét mondjak a testvérpártoknak, minden kommunistának, a szovjet nép iránti barátságukért, a kommu­nizmus felépítéséért vívott harcunk támoga­tásáért. «ft* komoly veszély hordozója marad, a mi nem tudunk, nincs jogunk, megfeledkezni errőL Ott, ahol a szabadságszerető erők szilárd ellenállása fogadja az imperialista agresszo- rok támadását, az imperialisták nem érik el céljukat. Ez a vietnami események példájából is látható. Az amerikai katonaság vietnami bűncse­lekményei a fasiszta fenevadak kegyetlenke­déseire emlékeztetnek. A békés lakosok tíz­ezreit mészárolják le, módszeresen rombolják le a városokat és falvakat. Az érőszak hívei­nek és a gyilkosoknak — akik az úgynevezett „szabad világ” védelmezőinek a tógáját öltöt­ték magukra — nem sikerült és sohasem sikerül térdre kényszeríteni a vietnami népet; A vietnami nép harci sikerei még jelen­tősebbek is lehetnének, ha más volna Mao Ce-tung csoportjának az álláspontja. Ez a csoport akadályozza a szociális:;: országok, köztük Kína Vietnamnak nyújtott segítségé­nek egybehangolását. Sajnáljuk hogy a pe­kingi vezetők ilyen vonalat követne 'c, A Szov­jetunió a maga részéről el van szánva arra, hogy mindennemű segítséget és támogatást megad az igaz ügyért harcoló vietnami nép­nek. Ezt a támogatást mindaddig folytatjuk, amíg az amerikai imperialisták be nem szün­tetik szégyenletes, bűnös kalandjukat és nem hordják el magukat Vietnamból. Elvtársak! Pártunk jól ismeri az imperia­lizmus agresszív természetét és ezárt azt tart­ja, hogy a Szovjetunió békepolitikáját legyőz­nie, a szocializmus országunkban aratott dia­dala: a kommunista párt eszméinek diadala, a párt linini fő irányvonalának nagy győzel­me. Országiunk történelme a XX. század fo­lyamán elválaszthatatlanul összefüggött a kommunista párt tevékenységével. A pártnak 1917. februárjában, amikor ki­lépett az illegalitásból, 24 000 tagja volt, 1917. októberére a bolsevikok száma 350000 lett, Oroszország lakossága akkor 160 millió volt. Milyen hihetetlen energiával rendelkezhettek ezek az emberek, milyen legyőzhetetlen erejű volt az általuk hirdetett igazság, hogy maguk mögé tudták állítani a munkások és parasztok tizmillióit! Országunk fél évszázados múltja meggyő­zően bizonyítja: a párt szava azonos tetteivel. A párt harmadik programja — a kommunista társadalom alapjai felépítésének programja — szintén teljesülni fog. A Szovjetunió, a szo­cializmus hazája, a kommunizmus hazájává fog válni! Elvtársak! Pártunk legyőzhetetlen erejének tápláló forrása, a Párt szoros, megbonthatat­lan kapcsolata a néppel. Lenin nemegyszer hangsúlyozta, hogy az élcsapat, a párt egyedül nem tudja felépíteni a szocializmust. A párt csak abban az esetben teljesítheti élcsapat-feladatát, ha szoros kap­csolatot tart fenn a tömegekkel. Az elmúlt egész ötven esztendő folyamán a párt a nép­pel való kapcsolatainak erősítésében Iáitta az egyik legfontosabb feladatát. A szovjet munkásosztály, országunk min­den dolgozója, szilárdan összekötötte életét a párttal. A dolgozó népnek a párt iránt táplált határtalan bizalmát tanúsítja az, hogy a szov­jetország történetének legbonyolultabb és hetetlen védelmi erővel kell alátámasztani. Ezt követelik a Szovjetunió és az egyetemes béke megóvásának érdekei. Ezért a központi bizottság, a szovjet kor­mány és az egész nép egyik állandó felada­tának tekinti dicső fegyveres erőink további erősítését. Levontuk a következtetéseket a múltból és mindent megteszünk, hogy senki sem üthes­sen rajtunk. Ha azonban akadnak olyan őrül­tek, akik kezet mernek emelni a szovjetország és szövetségeseinek biztonságára,- a szovjet nép nem retten meg. Bárhonnan induljon is ki ez a merénylet, északról vagy délről, nyu­gatról vagy keletről, az agresszornak megálljt parancsol dicső fegyveres erőink legyőzhe­tetlen ereje, Ettől az erőtől nem lehet elbújni, ez az erő nem ismer távolságokat. Jegyezze meg mindenki, hogy a szovjetország bármi­lyen agresszorral harcolva olyan győzelmet vívna ki, amely méltó nagy népünkhöz, méltó október hazájához! Erőnk nagy, de sohasem fogjuk felhasznál­ni önző célokra. A kommunizmust a világon elsőként építő államunk kolosszális hatalma az agresszió és az elnyomás ellen, a szabad­ságért, a demokráciáért és a békéért vívott harc igazságos ügyét szolgálja, E hatalom nö­vekedése. a Szovjetunió fokozódó befolyása a világesemények menetére minden ország nép- tömegeinek alapvető érdekeit szolgálja. Most, amikor a Szovjetunió hatalma min­den eddigit felülmúl, ugyanúgy, mint eddig is, azért széliünk síkra, hogy a két társadalmi rendszer közötti kapcsolatok kérdéseit ne fegy. veres úton próbáljuk megoldani. Felszólítjuk a burzsoá országok kormányait, hallgassanak a békét és tartós biztonságot követelő népek szavára. A Szovjetunió kötelességének tartja min­dent megtenni, hogy a népeknek ez az óhaja valóra váljék. Ezért lankadatlan energiával harcol az általános és teljes leszerelésért. Nagy jelentőséget tulajdonítunk az Egye­sült Nemzetek Szervezetének, é® más szabad­ságszerető és békeszérető államokkal együtt el akarjuk érni, hogy az ENSZ a békének és a népek jogainak megvédését célzó nemzetközi együttműködés hatékony szervévé váljék. Szövetségeseivel egyjitt a Szovjetunió állhata­tosan folytatja a harcot a tartós európait bé­kéért, minden olyan tényező ellen, ami az eu­rópai népek biztonságát veszélyezteti, tovább­ra is síkraszáll a különböző társadalmi rend­szerű államok kölcsönösen előnyös együttmű­ködéséért, a békés együttélés ismert elvei alapján. A Szovjetunió harca a békéért és a népék barátságáért teljesen szétzúzta a „Moszkva agresszivitásáról”, a „kommunista veszélyről’’ terjesztett hazug mesét, amelynek segítségé­vel a nemzetközi reakció megteremtette ag­resszív katonai tömbjeit, a NATO-t, a SEATO-t, stb. E tömbök megalkotásával a nemzetközi reakció abban reménykedett, hogy bekerít bennünket, megakadályozza a szo­cialista világrendszer megszilárdulását és az elnyomott népek nemzeti felszabadító forra­dalmának kibontakozását. A dolgok azonban egyáltalán nem úgy ala­kultak, ahogyan Washingtonban és a kapita­lista világ más fővárosaiban gondolták. A szo­cializmus és szövetségeseinek erői szakadat­lanul gyarapodnak. Az imperializmus agresz- szív erői mindjobban elszigetelődnek, az általa alakított tömbök inognak, és repedeznek. Elvtársak! Visszatekintve a szocialista szovjethatalom eddig megtett 50 esztendős útjára, meggyőződéssel mondhatjuk: lenini külpolitikánk sikeresen oldotta meg felada­tait. legfeléLősségteljesebb szakaszaiban kérték a legtöbben felvételüket a pártba. A polgárháború nehéz időszakában, ami­kor az ellenség Tulához és Moszkvához köze­ledett, az emberek tízezrei léptek a pártba. 1924-ben, a lenini behívó idején, 140 000 mun­kás lett kommunista. A Nagy Honvédő Hábo­rú éveiben a pártba több mint ötmillió em­ber lépett be. Az idén, amikor az új világ születésének nagyszerű évfordulóját ünnepeljük, Lenin pártjába félmiliióa® léptek be. Az új párt­tagoknak több mint a fele munkás. Ahhoz, hogy a tömegekben kialakuljon a szocializmus építésének képessége, a pártszer­vezetek tízezreinek — a központi bizottságtól a legkisebb pártsejtig — kolosszális szervező munkájára volt szükség. Ma, október hazája második ötvenéves idő­szaka kezdetének előestéjén, mi, kommunisták, teljes felelősséggel kijelentjük, hogy továbbra is a népet szolgáljuk, az érdekeiért és bol­dogságáért vívott harc szolgálatába állítjuk is­mereteinket, erőinket és képességeinket Ha ma pártunk, a szovjet kommunisták egész hatalmas összeforrott kollektívája siker­rel birkózik meg minden előttünk felmerülő nehézséggel, ha a munka minden szakaszán — legyen az nagy vagy kicsiny szakasz — a kommunisták becsülettel teljesítik az élcsapat szerepét, ez annak köszönhető, hogy pártunkat a marxizmus—leninizmus szellemében ne­velték és e nagy tanítás eszméi hatják át. A leninizmus pártunk számára a győzelem igazi tudománya lett, mindenkor az is marad szá­munkra. Néhányszor kellett nekünk, kommunisták­nak olyan eszmefuttatásokat hallanunk, hogy a marxi-lenini tanítás elavult, elvesztette je­lentőségét. Csak a dogmákon alapuló, a társadalom fejlődésével lépést tartani nem tudó elméle­tek avulnak ei. A marxizmus—leninizmus ere­je abban rejlik, hogy ennek az elméletnek az oldalán áll a forradalmi, materialista dialek­tika. amely mindenkor konkrét elemzést kö­vetel, konkrét helyzetben. A szoros, állandó kapcsolat a gyakorlattal, a reális élettel, a valóság szigorú tudományos megközelítése, a marxizmus—leninizmus élő lelke. Ez örök ifjúságunknak a titka. Pártunk ereje, befolyása és tekintélye, a népet önzetlenül szolgáló forradalmárok több nemzedéke önfeláldozó harcának és hatalmas munkáiénak óriási eredménye. A kommunisták számára, a szovjet embe­rek számára nincs szentebb kötelesség, mint őrizni a párt tekintélyét, erősíteni annak kap­csolatait a néppel, megsokszorozni erejét. Elvtársak! Október 50. évfordulója nem­csak a szovjet nép ünnepe, hanem a testvéri szocialista országok népeinek, valamennyi ország kommunistáinak, a nemzetközi mun­kásmozgalomnak és minden dolgozónak az ünnepe is. Pártunk és egész népünk nevében mondok köszönetét külföldi barátainknak a Szovjetunió nagy ünnepén való részvételükért Az önök barátsága és szolidaritása, az önök győzelmei, kedves barátaim és testvéreim, mindig lelkesítő erővel hatottak és hatnak a szovjet embereknek a kommunizmusért vívotfc harcára. Mi nagyra értékeljük mindazt, ami­vel a testvérpártok hozzájárulnak az embe­riség haladásáért vívott harc közös ügyéhez! Ezekben az ünnepi napokban említést kell tenni ellenségeinkről is. Hiszen ők is meg­kísérelték — term-4'='’,etp‘““n a m^euk módián —, hogy hozzájáruljanak az 50. évforduló megünnepléséhez. A kommunizmus ellenségéi arcuk verejtékében fürödve erőlködtek. Tel­jes bevetéssel dolgozott az imperialista pro­paganda hatalmas gépezete. Működtek a régi Oroszország naftalinból előszedett alakiad. Ámde olyan időket élünk, amikor már senki sem képes kisebbíteni a szovjetek országa ál­tal véghezvitt tettek nagyságát, senki sem képes meghamisítani a szocializmus vívmá­nyainak igazi érteimét.. Ellenségeink erőfeszí­tése. a rágalom és a hazugság, rájuk magukra üt visisza. Október hazája, a győztes szocializ­mus országa, az (feszes elnyomottak és mindazok reménysége, támasza volt és ma­rad, akik a békéért, a népek szabadságáért és boldogulásárt harcolnak Elvtársak! A szocializmus zászlaja, amelyet október emelt magasra, az egész emberiség jövőjének sizimbólumaként lobog a világ felett. A Szovjetunió Kommunista Pártja, az egész szovjet nép mélyen meg van győződve arról, hogy a szovjet állam első fél évszáza­dának sikerei, s a forradalmi világmozgalom által elért sikerek — a mi országunk és más országok még nagyszerűbb jövendőjének pro­lógusa. A kommunizmus az egész emberiség holnapja! A világ dolgozóinak színe előtt Lenin párt­ja ünnepélyesen kijelenti: a Szovjetunió kom­munistái, a nagy szovjet nép eleget tesz tör­ténelmi küldetésének, a világon elsőként si­kerrel felépíti a kommunista társadalmat! Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom, amely új korszakot nyitott az emberiség történelmében! Éljen a kommunizmust építő hős szovjet nép! Éljen a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, országunk népei barátságának és boldogságának erődje, a béke és a haladás biztos támasza! Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja, a nagy Lenin pártja, győzelmeink lelkesítője és szervezője! Éljen a marxism us-leninizmus, korunk mindent legyőző forradalmi tanítása! Erősödjék a szocialista országok, a kommu­nista pártok, a nemzetközi munkásosztály* minden forradalmi és haladó erő egysége az imperializmus ellen, a békéért, a demokráciá­ért, a szocializmusért, a népek nemzeti füg­getlenségéért, biztonságáért és szabadságáért vívott harcban! Előre a kommunizmus győzelme felé! ★ A Leonyid Brezsnyev beszédét követő szü­net után az ünnepi ülés első felszólalója Gen- nagyij Voronov, az OSZSZSZK — a tizenöt szovjet köztársaság közül a legnagyobb — Minisztertanácsának elnöke volt. Ezután Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára emelkedett szólásra. Beszéde után az ukrán nép nevében Pjotr Seleszt, az Ukrán KP Központi Bizottságá­nak első titkára üdvözölte az ünnepi ülés részvevőit. Ezután Walter Ulbricht, a Német Szocia­lista Egységpárt első titkára, az NDK Állam­tanácsának elnöke szólalt fel. Beszédében az októberi forradalmat évszázadunk legnagyobb világtörténelmi eseményének nevezte. Pjotr Maserov, a Belorusz Kommunista Párt első titkára emelkedett utána szólásra. A következő felszólaló Le Duan, a Viet­nami Dolgozók Pártjának első titkára volt Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt első titkára felszólalásával véget árt »2 együttes ülés péntek délutáni programja. Este a küldöttek és a külföldi vendégek részi, vettek a kongresszusi palotában adott ünnepi hangversenyen. Az SZKP Központi Bizottságának, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsának és az Orosz­országi Föderáció Legfelsőbb Tanácsának együttes ülése szombaton délelőtt továbfc folytatódik a kongresszusi palotában. A ÜKOvjelunió lenini külpolitikája 6* A kommunista párt: a szovjet nép harcos élcsapata, győzelmeink lelkesítője és szervezője Elvtársaik! Az októberi forradalom győzői-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents