Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-19 / 274. szám

Befellegzett a vándorlóknak

Kfk változtatnak manapság (feiunkaheiyet? Miért mennek *1 a gyárból az emberek és mit . remélnek a másik üzemben? Ezt a kérdést tettük fel a MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalatnál és a Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalatnál. Megkérdeztük a munkaügyi előadót, a művezetőt és természetesen a munkásokat is. A válaszok nem éppen egybevágók, de érdekesek, tanulságosak és gondolkodásra késztetnek.

Gyöngyösön, a MÁV Kitérő- gyártó Üzemi Vállalatnál mostanában nem több a kilépők száma mint tavaly ilyenkor, vagy egy fél évvel ezelőtt. Most több a munka, jó pár munkást felvettek.

— Kiket?

— Nagy választék nem volt, csak azok között válogathattunk, akik jelentkeztek, vasy akiket a munkaközvetítő küldött. Többségük munkakönyvé a sok bejegyzéstől már betelt és az utolsó sorba is azt írták, liogv „kilépett”. Vagyis a dolgozó és a munkaadó között nem volt kölcsönös a „búcsú”, a régebbi fogalmak szerint előző helyéről „önkénvesen” távozott a munkavállaló — magyarázta az előadó.

— És kik mentek el a váltógyárból?

— Találgatás, vagy felületes kiválasztás helyett nézzük a nyilvántartás utolsó sorát! Ott ezt találtuk: Bordás József, hegesztő szakmunkás. Állandó "akhelve: Adáes. Munkahelye: oszlopgvártás. Személyi órabére: 8 forint. De darabbérben dolgozott, átlagos keresete

•2100 forint volt. Ehhez nyugodtan hozzá lehet számítani, hogy Adácsról munkahelyére és vissza mindig ingyen utazhatott, belföldre évente 12 szabad legvet kapott, de ha akart, családjával együtt évente egyszer külföldre is ingyen utazott.

— Müven munkás volt Bordás József?

— A legjobb hegesztők közé tartozott. Szorgalmas és megbízható, legalább 10 évet töltött el a gyárban — mondta Faragó Sándor üzemvezető.

Miért ment el Bordás József a kitérőgyárból? Azért, mert a visontai nagy építkezésen kazánhegesztőket keresnek. Elvégzi a tanfolyamot és akkor jóval többet kereshet. Addig Is — a rendes kereseten felül — több mint 500 forint kiküldetési átalányt ígért a Magyar Hajó- és Darugyár.

Nézzünk egy másik esetet. Október 23-án jött a váltógyárba Verni/ik József segédmunkás. Előtte a Heves megyei Vas- és Fémipar Vállalatnál dolgozott, nem egészen két hónapig. Korábban nem volt állandó munkahelye é91965-től ötször változtatott munkahelyet.

— Miért jött el előző helyéről?

— Mert sokat kellett dolgozni és keveset fizettek — válaszolta Vernyik József.

— Valóban, csak 5,50 volt az órabére. De a magasépítőknél havonta 1800 forintot keresett

— Ott összevesztem a sógorommal, azért jöttem el

— Itt most elégedett?

— Igen, itt jó, ez megfelel. Reggel 7-től délután 3-ig dolgozom. Ott meg állandóan éjszakásnak akartak beosztani. Itt már jelentkeztem darukötözői tanfolyamra. Valami szakma kell az embernek, akkor könnyebb beosztásban is többet lehet keresni.

Vernyik József két hónapot sem töltött a Heves megyei Vas- és Fémipart Vállalatnál, de az irodában és az öntödében is emlékeznek rá. fejből sorolják, hogy mennyi baj volt vele. A rövid idő alatt volt adagoló, targoncás és öntő. de egyik munka sem tetszett neki. Igazolatlan hiányzásai voltak, nyolc napig beteget jelentett, aztán üzent, hogy küldjék utána a munkakönyvét.

Kik vándorolnak üzemről üzemre? Kire lehet számítani és mit tesznek, hogy megmaradjon a törzsgárda?

A műszaki és a munkaügyi vezetők szerint az üzemek munkásainak többsége megállja helyét, ragaszkodik ahhoz a vállalathoz, ahol őt is megbecsülik, ahol megtalálja számítását. Az eddigi merev bérrendszer, a túlzott kötöttségek miatt eddig nem lehetett kellően megfizetni a kiemelkedő jó szakmunkást. A MÁV Kitá- rőgyártó Üzemi Vállalatnál most dolgoznak az 1968-as bérrendszer javaslatán. Az egyenes darabbért személyi besorolással kombinálják, azi akarják, hogy aki többféle munkán önállóan a.kar és tue dolgozni, az többet keressen és aki több éve a vállalatnál ven. az a részesedésből az eltöltött évek szerint többet kanjon. A bérfelosztásnál az eddiginél nagyobb különbséget kell tenni a brigádtagok között, asze rint, hogy ki hogyan és meny- njdt dolgozott

Minden vállalatnál akad egy kis réteg és ez a néhány ember gyakran változtatja munkahelyét. Nem sokat törődtek ők az eddigi rendelkezésekkel, hogy az új munkahelyen hat hónapig vagy egy évig nem kaphattak több bért, nem járt munkaruha és szabadság, még egyéb kedvezmény. Amikor hiába követelőztek, továbbáll lak, hátha ott több szerencséjük lenne, hátha ott elnézőbbek lennének a vezetők.

Milyen változás várható 1968-tól, az új mechanizmus első évétől? A nyereséges, a jó vállalatoknak több pénzük lesz alapbéremelésre és főleg többet fordíthatnak béren kívüli juttatásokra: prémiumokra, év végi részesedésre, a munkakörülmények javítására, jóléti és szociális célokra. Az ilyen vállalatokhoz sokan iparkodnak majd bejutni, de oda csak a legiobb munkásokat veszik, fel, mert a régi, jó munkások onnan nem mennek el. De a jól fizető vállalattól elküldhetik a lógósokat a vándorlókat, akikre nem lehet egész évben számítani. Ezért fellegzett be a vándorlóknál?.

Hová kerülhetnek a gyenge és a megbízhatatlan munkások? Csak a rosszabb munkahelyekre, oda. ahol kevesebb a bér és az egyéb juttatás. Az új mechanizmus nagyobb különbséget tesz jó és rossz munkás között és a vezetők i.s jobban fognak erre ügyelni, mert csak ígv fog jobban menni a munka: ettől függ majd a vezetők és a munkások íHvedrtme.

Dr. Fazekas László

íSmsse éve ciBlam&srlotVciic ch bankokat

1915. november 20-án a

magyar országgyűlés egyhangúan elfogadta a nagybankok államosításáról szóló törvényjavaslatot.

A felszabadulást követő " első három esztendőben, 1945 és 1947 között, koalíciós alapon tört előre lépésről lépésre a magyar nép érdekeit szo gáló kommunista politika. A szocialista átalakulásra való törekvés megkövetelte a tőkés ‘ermelőviszonyok fokozatos kiküszöbölését. Koalíciós partnereink baloldala megértette is támogatta az ennek érdekében tett lépéseket. Ezért már 1945-ben sikerült államosítani a szénbányákat, 1946-ban a nehézipar egy részét és 1943 augusztus elsején, a forint bevezetésével megszűnt a példátlan méretű infláció.

Ámde a siker nem volt teljes, mert a nagybankok urai — a Fellnerek, Chorinok, We'ssek Dréherek és a többiek — megtartották befolyásukat a pénzvi’ágban. Űk folyósították a hiteleket és léMnnkál)an az órhta daru

Megkezdték a Gyöngyösi Hőerőmű építésén a 100 megawattos kazánok szerelését.

(Foto: Kiss Béla)

nyegében ők döntöttek a nyersanyagok elosztásáról. E pozíciók birtokában viszont alattomos támadásokat intézhettek a stab'lizáció ellen.

Halaszthatatlan demokratikus feladattá vált tehát a nagybankok á'lamosítása. Maga a Nemzeti Bank és a jelentős iparvállalatok egész sora a nagybankok „markában” volt, s ezek a „jobb idők bekövetkeztéig” minden eszközzel igyekeztek átmenteni hatalmukat. És mert tájékozódtak a haladó erők szándékairól, deficites mérlegeket készítettek. Ezzel akarták indokolni az ál'amosítás célszerűt- lenségét. , Ostobaság növelni az államháztartás def'citjét a bankok deficitjének átvállalásával” — magyarázták.

Valójában óriási nyeresé- * geket zsebeltek be. Miután ők döntötték el, me’yik gazdasági szektor mekkora termelési kölcsönöket, kapjon, gyorsan rekonstruálták korábbi monopol-helyzetüket. Bekövetkezett az a fura állapot, hogy az újjáépítést szolgáló nép — a nagybankok hatalmát szintén újjáépítette. Csakhogy a bankok nem a nép érdekeihez igazították pénzügyi Kritikájukat. Kizárólag a magánkézben maradt tőke profitéhségét igyekeztek kié égí- teni. Tények bizonyítják ezt. A Leszámítoló Bank például a stabilizációt követő 8 hónap

alatt a rendelkezésére álló 25 milliós hitelkeretből 15 milliót a saját vállalatainak adott. A Kereskedelmi Bank ugyanezt tette, ráadásul a pénze utón 36 százalék kamatot és a forgalomból 2,5 százalék nyereségrészesedést követelt. Ezek a „manőverek” károsan érintették a mezőgazdaság hitelellátását, és alaptényezőivé váltak egy új drágulási hullámnak.

Jellemző az akkori közhangulat erejére, hogy az államosítás ellen a parlamentben nem mertek nyíltan tiltakozni még az á lamosítások ellenzői sem. Maguk a banktisztviselők, nagy többségükben helyeselték az akciót. A közületek és a nyugdíjintézetek, persze, kárpótlást kaptak. A tőkések nem.

A nagybankok államosítása révén száznál több iparvállalat 30 000 munkása ^szabadult meg a tőkésektől és gazdasági é'etünk nagyot lépett előre a szocialista termelőviszonyok megvalósulása felé. Megszűnt a kisemberek kamatrabszolgasága. A hiteit az egyetemes nemzetgazdasági érdekek szabták meg. Tervszerűbb lett az anyagelosztás, megszilárdult a pénzgazdálkodás. Mindez e’őfel tétele volt a hároméves terv sikerének és a gazdasági élet stabilizálásának.

Eesédi jelentés

T

Mottó: Az ember felelős a

lelkesedésért. Nemcsak akkor, amikor kitűzi a célt, amiért érdemes lelkesednie, hanem akkor is, amikor a lobog ás hőfokát, időtartamát meghatározza. Persze, a lelkesedés felelőssége csak azokat terheli, akik egyáltalán tudnak lelkesedni

I.

— Nézze meg a diaképeket. Hát nem gyönyörű? Az almafák úgy sorakoznak, mint a díszszázad katonái. Minden alma másképp „beszél”, nincs két egyforma közöttük.

— Én nemcsak nézhetem a képeket, én sétálok a fák között. Nekiindulok az 50 holdnak: figyelem a gyümölcs fejlődését. Ismerek minden gallyat, és ha elindulok, mindig tudom, hová kell mennem, előre azt is, hogy miért.

— Kísérem a permetezőgépet. Figyelem a permetlé elosztását, később magam veszem kezembe a készüléket. Aztán az asszonyokkal beszélgetek: nem használok fellengzős szavakat, és nem cáfolom meg őket minden pillanatban. Szeretném magam mellett tudni őket, hiszen mit ér az én lelkesedésem az övék nélkül.

II.

— A jogot a lelkesedéshez nem könnyű kivívnia az embernek. Különösen ebben a fcakmában. A mezőgazdaságA lelkesedés felelőssége

ban hosszú időre van szükség, hogy felmutathassak valamilyen eredményt, hogy elismerjék a szakembert. Hosszú a befutási idő.

— Ez idő alatt szabad, sőt kell is lelkesedni, de hogy ennek tisztaságáról a többiek is meggyőződjenek, a munkán kívül is szükséges bizonyítani.

— A mezőgazdasági szakemberre talán jobban figyel a falu, mint az egyetemet végzett tanárra. Kutatják, hogy milyen ember, milyen káros szenvedé'yei vannak? A mérce a község köztudatához szabott. És ez a mérce sokszor korszerűtlen: az agronómus egy héten háromszor még baráti társaságban se sörözzék.

— A mércék kiszabóival együtt kel] lelkesednem. Hát az ember alkalmazkodik. Mert ha nem. elterjed a pletyka: ez akar lelkesedni?

III.

— A lelkesedés valahogy nagyon érzelmi dolog. Alig megfogható. Én pedig az értelem hive vagyok: a lobogó szavak helyett, a hasznos tettek embere.

— A szakkönyvet nem úgy olvasom, mint a regényt — kijegyzetelem. Nyolc barátommal levelezek: a Nyírségben,

Pest megyében gazdá’kodnak. Antal Pista, a nyírkarászi tsz- ből, legutoljára arról írt, hogy a lisztharmat nálunk milyen pusztítást okozott. Előtte a zamatanyagról és a színkialakulásról vitatkoztunk'.

— A lelkesedésnek szerintem meg kell indítania azt a folyamatot, amely a félgazdag érzelmi lelkesedést a gazdag értelmivel cseréli fel. És ezután nem árt, ha néha szünetel a „lelkesedés”, hogy .jusson energia a tiszta fejű, higgadt értelmi döntésekhez.

IV.

— Dologi feltételek is kellenek a le késeléshez. Hogyan tudok élni? Van-e lakásom, tudok-e megfelelő kosztot biztosítani magamnak, kimosatni a fehérneműimet? Milyenek a munkakörülményeim? Mindenkinek jut íróasztal, csupán a fatal szakembernek egy fiók?

— A munkatársak személyisége is alakítja az ember lelkesedését. Olyanok-e, ak'k tényleg tudnak lelkesedni, vagy csak visszaélni a másik lelkesedésével? Vannak, akik magukat jó szakembereknek tartják, lelkesednek, s közben hivatásukat nem szeretik és ketté akarják törni a másik

szeretetét is. Az ilyenek igyekszenek nevetségessé tenni a lelkesedést: „Túl vagyunk már a gyermekbetegségeken.” De jó lenne, ha az ilyenek idősebb korukban újra „megfertőződhetnének”.

— Feladat is szükségeltetik a lelkesedéshez: méghozzá olyan cél, aminek eléréséért érdemes értelmet és érzelmet „fecsérelni”.

V.

— Amikor az ember kijelöli a célt, amiért érdemes lelkesednie, azt szeretné, ha az általa ismert hibákba nem esne bele. Én például 'végtelenül utálom a lelkesedés egyik gyakori „formáját”.

— Az idegességtől vibráló ember kimegy a pétervásári főtérre. Ta'ál egy szalmaszálat. Gyomrát összeszorítja a belső feszültség, az arca kivörösödik, a lába megremeg. Néhányszor megtántorodik a nagy feladat előtt, aztán nekiveselkedik, hegy elgörgesse a szalmaszálat. Később mégsem. Odabotorkál a pádhoz, leroskad, kiszuszogja magát, beszed néhány idegcsil apítót és elborult arccal így kiabál: „Ezt mégsem lehet bírni, az én lelkesedésem sem végtelen.’’

ESZTENDŐ óta, amikor egutóbb jártam Ecséd határában, sokat változott a vidék. Az ügyes, okos gépek jókora .erületről lehúzták a földtakarót, új medret vágtak a rózsái pataknak. Seregnyi munkás elszedte a régi országút köreit, a hajdaninak nyomát is -itakarta gondosan, s másutt, másikat épített.

Ezen az új úton fut már a épkocsi, szalaghídak alatt. A .itágult gödör kétoldalt ide- ienül tátong: a tájon talán már csak az ismét begyújtott, üstölgő, hideget űző csőkály- lák ismerősek...

Van még va’amennyi idő december végéig, a külfejté- os bányaüzem vezetője, Ká- omista Imre, mégis így mond- a: nehéz volt az idei év! A eleti frontról nyugat felé fordultak, új széntermelő helyet alakítottak ki, nagy munkával. Építkeztek tengernyi g.,nd között, és — mert a közeli hőerőmű nem ál hatott le emiatt — szakadatlanul kotorták, küldték a lignitet. S nem is akármilyent! Átlagos fűtőérté- •q jobb volt a korábbinál, no- n a telep egészének kalóriája gesen romlott. Nem, iga- semmiféle boszorkányság

— Nincs visszataszítóbb, mint a természetellenes, tálzott le’kesedés, vagy az olyan lelkesedés, ami csak nekem jó.

VI.

— A lelkesedés könnyen juthat válságba. Az elnök például a gyümölcsös mellett a növénytermesztés segítésével is megbízott — amihez pedig nem értek. — Utána, hogy munkaidőmet kitötse, beteglátogatónak is kinevezett, később meg tűzrendészeti felelősnek. Hát bizony, így nem könnyű lelkesedni.

— Ekkor tudatosan nem akartam azzal foglalkozni, ami elvon a szakmától. Nem vitatkoztam, nem rágódtam a problémán: dolgoztam. Ha nem ezt tettem volna, zsákutcába jutott vo’na a szakmai szeretetem: a lelkesedésem.

VII.

— Nos, hát abban az almásban, amit maga a diafilmen látott, csodálatos egy szüret volt. A tagok babusgatták az almát, óvatosan helyezték a ládákba. A gépkocsivezetőket figyelmeztették, hogy vigvázva vezessenek. És azt mondták, hogy ilyen alma ta’án az egész országban nem termett.

— Nagyon jó érzés volt: a tagok lelkesebbek voltak, mint én.„

Fóti Pctcr

nincs a dologban, csupán anynyi az egész, hogy az MT 2-es kotrót szelektív jövesztésre állították. Közérthetőbben: leválasztották a meddőrétegeket, s így mindenféle durvább szennyeződéstől mentes szenet továbbíthattak Petőfi-„altáró- ra”, Lőrincibe.

S amíg Ecséd határában bányát nagyobbítottak, patakot szabályoztak, utat építettek, üzemépületeket csinosítottak, „autóbusz-pályaudvart” — parkírozóhelyet — építettek, addig a külszolgálatba küldött kotrósok sem tétlenkedtek. Jánoshalmától Kiskunma jsáig. Szegedtől Tápiónagykátág, Mátészalkáig járták az országot — Ecsédről eljutottak még az Ecsedi-lápig is —, s tizenkilenc géppel háromszáz kilométernyi csatornát ástak a víztársulásoknak.

EZ A MUNKA 16 millió forintot hozott — magyarázza az üzemvezető, miközben szavaiba csenget a telefon: a béri tsz jelentkezik, hat kilométernyi csatornát rendel. —> Ilyen az élet!

Muszáj mással is foglalkozniuk — mondja —, mert a bánya, a Mátra alji lignit, nem adhat mindenkinek kenyeret. Egyre kevesebb az ország szénigénye, mindenfelé — még faluhelyen is — az olajat, a gázt keresik, követelik.

Pinceépítésse! is próbálkoztak már, s a nagyrédei • megrendelő — a SZÖLFA — elégedett volt a munkával. Jövőre így, a saját „hazájukban”, Keséden is megpróbálnak „próféták” lenni, itt a községben is hozzákezdenek egy bortárolóhoz, s vállalkoznak a szűcsi feladatra is.

Szén, csatorna, pince...? Ez talán a jövő útja?

Ez is. S még sok más ötlet, gondoat. Az a cél, hogy ne maradjon egyetlen bányász ■sem kereset nélkül.

TERMÉSZETESEN egyelőre s még továbbra is a lignittermelés a legfontosabb ezen a vidéken. Bizonyítja ezt a fejlődő, táguló külfejtés, az NDK- ból alkatrészenként érkező, s alkatrészeiből nap nap után szemmel láthatóan is épülő új, 470-es marótárcsás kotrógép, amely — a tervek szerint — a következő fél év végére elkészül, s a meddöletakarítás teszi a mostaninál olcsóbbá A jövő év végéig dolgozil még az időközben Ecsédhe’ csatolt 13. számú mé'yművelé sű peremfejtés is.

Gy. Gy.

NwUsltL 3

1967. november 19„ vasárnap