Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-19 / 274. szám
CSILLAGOSOK, KATONÁK Szovjet—magyar koprodukció ma már a világ egyik formamegújító rendezőinek egyike. Senki sem hasonlítható hozzá, ő sem senkihez. De a nagyszerű ebben mégis az, hogy Jancsó csupán sajátos formanyel vét alakította ki magától értetődő nagyvonalúsággal, hanem elsősorban is mondanivalóját De megtalálta operatőrjét, Somló Tamást is, aki mesteri képeivel annyira hozzáidomult Jancsó gondalataihoz, hogy kettőjüket szétválasztani szinte lehetetlen. A film képei képző- művészeti alkotások, ritmusa pedig egységes, egyenes vonalú, egyenletes, dinamikus, állandó mozgás. Viszont ez az ábrázolás nagyon bonyolult is. Ez az ábrázolás nemcsak a sajátságos filmritmus és festői szépségű képek sora, hanem mint már említettük. a mondanivaló szerves kifejezése, — s milyen jó hogy az. De éppen ezért bonyolult. Vizuális kultúránk bizony elmaradott, súlyos gondolatokat csak képekben kifejezve sajnos még nem szoktunk meg. Az ábrázolás bonyolultsága még fokozódik akkor, ha megkockáztatiuk, hogy az ismerős forradalmi hős ábrázolása helyett számunkra eddig ismeretlen forradalmi hősöket — és ellen fórra dalm á rakat látunk. A szemben álló felek egyszerűen emberek, mert Jancsó nemcsak a forradalmárokat fosztotta' meg pozitív hősiességüktől, hanem az ellenforradalmárokat is negatív „hősiességüktől”. Szinte egv szintre hozta őket. De nem szabad elfelejteni, hogv mássért harcoltak a forradalmárok és másért ellenfeleik és akkor már az említett ,.egv szint” megszűnik, s bár Jancsó az általános, s az egyetemes emberi jellemvonásokat emeli ki. de közben az internacionalizmust is envetemes emberi tulajdon sáaaá emeli. Ebben a filmben a színészek engedelmes eszközei a rendezőnek. Elsősorban Jancsó Miklós érdeme, hogy szinte minden egyes színészi alakítás rendkívül jól sikerült, — és a színószválasztás is. A filmen magyar, szovjet és lengyel színészek játszottak. Mintha ezzel is egy kicsit a film egyetemességét hangsúlyozná az alkotó — ennél a rendkívül egyszerű és rendkívül bonyolult filmnél, amely nagy művészi hatással új gondolatokat hoz felszínre a forradalomról. Berkovits György DIVAT ■na már házassággal folytatódik. És mennyivel emberibb és ideálisabb egymás megismerésének ez a formája, mint a szórakozóhelyek félhomályában elhadart bemutatkozások. amikor egész testközelben táncolják a zene ritmusát, anélkül, hogy valamelyest is ismernék egymást... Most pedig szóljunk a már fentebb említett vadhajtásokról. A 200 tagú Pallas tulajdonképpen az irodalmat szeretők, a diákok, a kíváncsiak és a fiatal alkotók klubja együtt. A négy klub önálló életet él, mind a négynek saját tagsága és programja van. A diákklubnak és a kíváncsiak klubjának tagjai főleg középiskolások. Ebből a két klubból nőttek ki azok a bizonyos vadhajtások... Nagyszerű a diákklub gondolata is, csak éppen vigyázni kell... A klub tagjai, kissé távol az iskolától, tanáraiktól, jól érzik magukat a Pallasban, egvmás között vannak, lezse- rebbek, többet megengednek maguknak. Ez eddig rendben is van. De azért diákok! Még ott, a Pallasban is! Azért kell mindezt így hangsúlyozni, mert előfordult már, hogy a klub egyes tagjai — sőt többen is egyszerre — megfeledkeztek arról, hogy diákok, és a tanárok akkor is tanárok, ha nem a katedra mögött, hanem történetesen a Pallas Klubban ülnek velük egy asztalnál. A klub nem nevelhet az iskola ellen, nem állíthatja < szembe tanáraival a diákot. Ha például az iskola rendje tiltja a dohányzást, még a klubban sem lehet ez vitatéma. Persze, tudniuk kellene mindezt a klub vezetőinek is. Klubot vezetni érdekes és izgalmas népművelési fe'adat, csak olyan vállalkozhat rá, akinek tarsolyából nem hiányzik a pedagógiai érzék sem, s idejében felismeri, hogy a tanulás nem cserélhető fel a klubélettel. Igaz. hiba lenne azt követelni, hogy csak a kitűnő tanulók járjanak a Pal- lasba, de az is hiba, ha éppen a legrosszabb tanulók a klub hangadói. Nem szándéka e cikknek lebeszélni a diákokat arról, hogy a Pallasba járjanak — tegye ezt mindenki kedve és szabad ideje szerint —, csak nem szabad e'felejteni, hogy vizsgázni továbbra is az iskolában kell, s ott kapják majd az érettségi bizonyítványt is... — Akad olyan idióta, aki felveszi ezt a kalapot?! (Wochenpresse karikatúrája) Sajtószolgálatunk kiküldött tudósítójának riportsorozata V, Tengerészek között Murmanszk — a tengerészek városa. Keletkezését és fejlődését a tengernek köszönheti. Az első világháború idején határozta el a hadvezetőség tanácsára a cár az északi jég- rneptes Kóla-öböl partján új kikötő létesítését. Ma ezen keresztül áramlik az ásványi kin- fMtben gazdag félsziget exportja. Itt rakják hajóra az apatitot, a vasércet és viszik Rostockba, Szecinbe és más európai kikötőkbe. A legfontosabb azonban: innen látják el az egész szovjet északot, a norvég határtól kezdve sok ezer kilométeres partsávon a távol-keleti Pevekig. „Arktis, a sarkvidék kapuja” — így nevezte a költő, Jurij Georgevics Levin, az északi kereskedelmi flotta kék szemű, szőke, szélesvállú, 40 év körüli főparancsnoka. Innen látják el élelmiszerekkel, ruházattal, felszereléssel az északi sarki kutatóállomások személyzetét is. Az északi flotta nélkülözhetetlen részei a jégtörőhajók, amelyek utat vágnak a jégmezőn közlekedő kereskedelmi és halászhajóknak. Köztük büszkeségük, a Lenin hajó, a világ -első atommeghajtású jégtörője. Hajókirándulásom során maganj is találkoztam az Ob nevű jégtörővel, amely társával, a Lénával együtt a szovjet Antarktisz-expedíciókat viszi minden évben a Délisarkra. Hajóik eljutnak Tokióba és Montrealba is. A kanadai kormány éppen az idén kérte, bogy a szovjet jégtörő flotta biztosítsa számára a téli hajózást. a Szent Lőrinc-folyón. A főparancsnok elmondotta, hogy számukra mégis főleg a nyári hónapok jelentenek óriási feladatot, mert ez alatt kell eljutnlok szállítmányaikkal a Jeges-tenger valamennyi kikötőjébe, településére. Októbertől áprilisig hajóik más tengereket járnak. A parancsnoksági épület ab- ' "'kából a kikötő egy részlete ható, hatalmas Ganz-daruk- •ü._Büszkeség tölt el, amikor főparancsnok elismeréssel •tói a magyar ipar termékéről. Ha egy hajó hossza 130 m, zélessége 17, víz feletti magas- •tóga 16.5 m, teljes magassága 24 m — hány éves a kap tány? Gyermekkoromnak ez a tréA középiskolák pedig segítsék a diákklub munkáját. Persze nem úgy, hogy valamilyen k;helyezett önképzőkörré változtatják a Pallast, inkább olyan formában, hogy jobb és gyümölcsözőbb kapcso'atot tartanak a népműveléssel. Ide kívánkozik, hogy megismételjem az egyik diáklány őszinte véleményét: — Az osztályfőnöktől igazán nem kérdezhetem meg, hogyan viselkedjem egy fiúval, akit nagyon szeretek? Jó lenne, ha megkérdezhetné, ha választ is kapna rá. Hasznos lenne, ha a szemérmes, az illedelmességet meghaladó úgynevezett kényes kérdésekkel, a 17—18 éves fiúk és lányok gondjaival megértőbben foglalkoznának a középiskolában. Mert akkor mindjárf jóval kevesebb kényes kérdés hangzana el a Pallasban, a diákklubban, egymás között... látják el a konyhai és takarítási teendőket. Csak akkor szomorodnak el, ha hajójuk oly távoli vizekre kerül, ahonnan már nem hallják a hazai rádióadást. Sok időt fordítanak a fiatalok kiképzésére, a tanulásra, továbbképzésre. Végigvezetnek a hajó helyiségein, a kényelmes és tágas társalgókon, ebédlőn. Megnézem a géptermet, a parancsnoki hídon megcsodálom a lokátorok működését, amelyek segítségével sötétben és ködben egyaránt tájékozódhatnak. A hajó irányítását bonyolult automaták végzik, de azért megtalálhatók a klasszikus műszerek, az iránytűk, a kronométer. a mélység- és sebesség- mérők is. Megtudom, hogy a Szurikov utazási sebessége 17 —18 tengeri mérföld, ami azt jelenti, hogy az 5 és fél ezer ló. erős motorok például 17 nap alatt juttatják el a hajót Kubába. Alkalmam volt megtekinteni a Szurikov mellett horgonyzó Hlobisztov feldolgozó-ha- lászhajót is. az északi halászflottához tartozó 10 úszó halgyár egyikét. Ezek főleg a trópusi tengerek gazdag vizeit járják és zsákmányukat a fedélzeten azonnal konzervvé dolgozzák fel. A baráti együttlét után a Szurikov vezérkara a partig kísér és az örökké vidám Szu- vorov kapitány azzal búcsúzik hogy ha Magyarországnak nincs is tengeri kikötője, reméli: hamarosan mégis újra találkozunk, — Budapesten. Gáti István Jó, vagy nem jó az egri Pallas? — a címben így hangzott a kérdés. Jó az egri Pallas, de még hasznosabb lehetne, ha a Megyei Művelődési Ház vezetői — akik életre hívták ezt a klubot — az ízléses kényelemmel berendezett helyiségen túl, gondosabban törődnének a fiatalokkal. És jó lenne — milyen hasznos ’enne! — több ilyen klub. Sok ilyen klub Egerben és a megyében ahol jó érzik magukat a fiatalok. De nem ártana olyan klub sem, ahol a felnőttek is... Márkusz László lom győzött eddig. A rendező nem csupán egyetlen győzelmes forradalom példáján keresztül tesz hitet a forradalom ' mellett, hanem úgy, hogy egyetemesen ábrázolja annak belső öntörvényeit. És bár a film egyrészt így kiteljesedik egyetemes érvényűvé, viszont másrészt adós marad a szovjet polgárháború és forradalom egyedi ábrázolásával. És a bonyolultság még tovább fokozódik akkor, ha ez utóbbi állításunkkal bizonyos mértékig ellentmondva kijelentjük: ez így csak részben igaz. Hiszen a film internacionalistákról szól és az internacionalista eszme csupán a szocialista forradalom eszméje. _.Ez a mi háborúnk, menjen rhaza” mondja a fehér generális az egyik magyar internacionalistának és elzavarja. Utána elfogják még egyszer és még egyszer. Nem ment haza. Inkább a harcot és a halált választotta. De nemcsak ő, hanem a többi arc nélküli hős is. Azért arc nélküli, mert ez az igazi főszereplőik nélküli film minden internacionalistáról ugyanazt mondja el, a néző nem tud különbséget tenni jellem és jellem között. Nem szerepel itt kiváló tulajdonságokkal felruházott úgynevezett pozitív hős. Bár van egyetlen pozitív hős és ez egy eszme, az internacionalizmus. De ezek az eszmék még nem annyira magától értetődően élnek az emberekben, mint ahogy azt a rendező, filmé alapján, feltételezi. És itt lehet nem egyetérteni a filmmel: a szocialista forradalom pozitív jellemvonásainak mélyebb és érthetőbb kibontását hiányoljuk még az egyetemesség rovására is. 0 Az ábrázolás magától értetődően egyszerű. A kísérőzene nélküli, kevés szövegű film képi ereje rendkívül megrázó és hatásos és ugyanakkor valóban egyszerűen érthető. Azt hiszem, van benne néhánv olyan képsor, amely egyszer bevonul a filmtörténelembe: az ápolónővérek tánca a fehér nyírfaerdőben, a kozák zászlós hetyke halála, a vörös parancsnok elmúlást lehelő csókjelenete. A film formanyelve valóban igazi fiimi — és valóban egyedi „jancsói” Jamcső Miklós rendező — a:ki Hernádi Gyulával és a grúz Georgij Mdiviánival készített forgató- könyvét vitte filmvászonra — Jancsó Miklós legújabb filmjét, a Csillagosok, katonákat egyszerre mutatták be JVfoszkvában és Budapesten, íaihcsó minden egyes alkotását ma már igazi várakozás előzi meg. Filmjei eseményszámba mennek, alkotásai egyszerűek, det ugyanakkor bonyolultak. A Csillagosok katonák túlnő az országhatárokon. Az internacionalizmus eszméjében fogant alkotás valóban internacionalista megértésre tarthat számot a világon, hiszen valóban réndkivül egyszerűen —, de szamot tarthat „intemaciona- Köta* félreértésre is, mert valóban nagyon bonyolult. Azt hiszem, minden igazi művészi JBkotásnak ez a sorsa, amely Egyetemes igénnyel készült és valóban azzá is magasodott, c 0-A történet valóban egyszerű: aforradalom győzelme után Szovjet-Oroszországot lángba borítja a polgárháború. A véres belső harcnak abban a korszakában vagyunk, amikor égy időszakra a fehérek kerültek fölénybe. Ebben a vörösök számára történelmileg válságos korszakban kíséri nyomon á film egy maroknyi magyar internacionalista küzdelmét. A fehérek üldözik, elfogják, bekerítik és megölik őket, állandó rohanás, száguldás közben y- gyalog, földeken és erdőn át, lovon, vízben — üldözik, elfogják, bekerítik és megölik őket. S ez a filmen hasonló monoton sággal ismétlőd'k, mint ahogyan papírra vetettem. Minden forradalom sajátságos és elkerülhetetlen jellemvonásainak egyetemes és rendkívül művészi erejű ábrázolása ez az egész történet. Élet és halál, szerelem és halál. természet és halál, forradalom és —, de inkább vagy —> halál. S végül az utolsó képsor: az élet, amikor a vörös felmentősereg megérkezik. Az élet, amely előzőleg számtalan halált kívánt, mint minden forradalomban. De a történet valóban bonyolult :s: kérdezhetné valaki, hogy miért éppen az időleges ellenforradalmi győzelmek időszakát választotta a rendező? Miért mindig a vörösöket, az internacionalistákat mészárolják a filmen? Az egyszerűség itt válik bonyolulttá, de talán itt vált egyetemessé is az alkotás.' Az emberiséget történelme során számtalan forradalom és ellenforradalom rázta meg. Nem minden forradaEás találós kérdése jutott eszembe, amikor a 10 ezer tonnás SZURIKOV parancsnoki szobájában együtt ülünk a hajó vezérkarával. Nos, az örökké vidám, fekete hajú. csillogó szemű, x’osztovi származású kapitány, — Szergej Vaszilje- vics Szuvorov — mindössze 34 éves. Helyettese, a litván Galszkisz Ivan Ivanovics, 36 éyes. S ott vannak még a ka- jütben a hajó „legöregebbjei”, ä 40 éves főmérnök és a hasonló korú rádiós tiszt. Fiatal koruk ellenére mégis „öreg” tengeri rókák: 24. illetve 20 éve szolgálnak a flottánál. A kapitány maga 8 éve tölti be ezt a posztot. Hajójuk, a fekete-tengeri Nikolajevben épült 1966-ban. Két hete érkeztek meg. 40 napos út után Rostockba, — Iz- landon és a Spitzbergákon át. Fagyasztott heringet szállítottak. Négy nap múlva újra felszedik a horgonyt: sózott tőkehalat visznek. Kubába, visz- szafelé pedig felszedik és hűtőterükben —23 fokon fagyasztják az Atlanti-óceánon halászó hajók zsákmányát. 3700 tonna halat tudnak fagyasztva tárolni. A kajüt falán kis zászlók: Uruguay, Rostock. Japán felirattal és egy hatalmas, díszes kulcs: az egyenlítő kulcsa. Mindmegannyi emlék a Szurikov útjairól. Milyen az élet ezen frizsider-hajón? Kemény munka, napi 7 órai szolgálat, utána szórakozás. mozi, tv. magnó-ze- ne-tánc. A legénység 80 tagú. Kilenc nő is van a hajón, ők Leegyszerűsítve a választ, ezért: mert szeretik a fiatalok. De vajon miért szeretik? Hadd válaszoljanak erre ők maguk. Megkérdeztem jó néhány fiatalt. íme a feleletek: — Egyszerűen csak azért, mert a klubban jól érzem magam. — Hozzám hasonló érdeklődésű fiatalokkal találkozom, így bőven van közös beszédtémánk. — Itt őszintén beszélgethetek mindenről, ami engem érdekel és választ kapok olyan kényes kérdésekről is, amilyenekről otthon nem szólhatok. — Azt hiszem, egyszerűen csak azért, mert szeretem azokat a fiatalokat, akik idejárnak. — Szeretek vitatkozni és itt lehet. — Sokat lehet tanulni. — Az osztályfőnökömtől igazán nem kérdezhetem meg. hogy hogyan viselkedjek egy fiúval, akit nagyon szeretek? A válaszok különbözőek, de egyvalami mindegyikből kicsendül: jól érzik magúkat a Pallasban. És ez nem is olyan kis dolog. Otthonra találtak, ha csak hetenként néhány órára is. egymás között vannak és jól érzik magukat. És ha ehhez a jó közérzethez most még azt is hozzátesszük, hogy a flatalok hasznosan töltik szabad idejüket — írókat, művészeket, orvosokat. különböző előadókat látnak vendégül, tárlatokat néznek, regényeken, verseken, filmeken vitáznak, hangversenyre járnak, kirándulni mennek, —, akkor látszik csak teljes egészében és tartalmában is a klub jelentősége. A különböző ismereteken túl az emberi kapcsolatokat is jól szolgálja a klubélet. Együtt rendeznek ünnepségeket, névnapokat, barátságok kötődnek, sőt néhány klubi ismeretség A címet nem én találtam ki, az életből kölcsönöztem. Egerben ugyanis élénk vitatéma a Pallas Klub. A vitázó kedvet a Nők Lapja egyik cikke indította el. Az írás a Pallas Klubról szólt, dicsérte a fiatalok sokoldalú érdeklődését, bemutatta, mi mindennel foglalkoznak a klub tagjai, s milyen kérdésekre várnak és keresnek őszinte feleletet. A lap őszinte, igazságkereső riportját azonban főbben félreértették — maguk a fiatalok is! — éhből kerekedett aztán a vita, szülők, pedagógusok, munkahelyi vezetők mondták el aggódó véleményüket, a fiatalok pedig, ha nejn is mindig a legjobb módszerrel, de védték a maguk és a Pallas igazát. S miközben terebélyesedett a vita, jött a híradás: az ország 700 ifjúsági klubja közül az egri Pallas lett az első. A kiváló cím me’let 36 ezer forintos jutalom is dokumentálja ezt az elsőséget... őszinte elismerés a kitüntető jutalomért, de azért nem lenne helyes, ha pusztán maga a rangos cím — a Kiváló klub elnevezés — döntené el a felkavart vitát. Már csak azért sem, mert a vitathatatlan érdemek mellett vannak a klubnak olyan vadhajtásai is, amelyeket hasznos idejelcorán nyesegetni... Az egri Pallast dicsérő sorok gyakran kerültek e lap hasábjaira, mégsem árt sum- mázásképpen néhány megjegyzés, olyan felelet féle a sokszor e’hangzó kérdésre: miért jó a Pallas? Csakugyan: Miért jó a Pallas? Jó, vagy nem jó az egri Pallas?
