Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-15 / 244. szám

Johanna éjszakája

<Kyái'íií»)»i)<Miiutató az egri színházban

... Gyárfás Miklós lassan már háziszerzőnek számít az egri Gárdonyi Géza Színházban is — most éppen harmadik darabját mutatták be. A Johanna éjszakája izgalmas és egyben gondolatokat ébresztő színpadi alkotás, pontosabban — ahogyan ő maga jelöli — víg- ■ játék és dráma két részben.

Gyárfás él a híres moliére-i mondással — amire szükségem van, onnan veszem, ahol találom — és nagyvonalúan kiköl- ésönzi "Shaw színpadáról Szent Johannát. A szerző természeteken saját mondanivalójának képmására igazítja az Orleans 4 győző alakját, s az önfeláldozó tiszta hősiesség ellenpontjaként •megteremti a fontolgató Hen- -lyt, a félig angol, félig francia katonát. A játék persze csak látszólag idézi a múltat, úrügy csupán, hogy a történelmi példa segítségével a szerkő elmondja általános érvényű nézeteit napjaink néhány izgalmas kérdéséről.

Különös társaság gyülekezik a népszerű író villájának kertjében: a nyugalmazott bíró. aki 1949-ben. elítélte az írót, a volt feleség, aki ekkor elhagyta, a híres sportember, aki elvette az író feleségét és végül egy idős matróna, a bíró édesanyja. Ök a közönség, s az író lányával és fiával nekik játssza el erre az alkalomra írt darabját.

Valóban drámai indítás, izgalmas szituáció. Az író, aki a 40-es évék végén, a „tiszta hangokra” figyelt — a lélkiis- meretre! — védelmébe vette az ártatlanul perbe fogott kommunistákat, most a Johan- na-történet példáján ad leckét és mond ítéletet vendégei és önmaga felett. Johanna kitartó, a „tiszta hangokat” meg nem tagadó hősiessége tehát olyan példázat, amelynek mondanivalója a mának szól. Hogy mi a tanulság, ml a mondanivaló? Nos, arra már nehéz lenne egyértelmű feleletet adni. A játék végén az író vendégeit kéri fel az ítélkezésre. Nyilvánvaló, ez egyben azt is jelenti, hogy Gyárfás is a közönségre bízza a döntést.

A vígjáték — és dráma — több morális gondolatot hordoz. Johanna isteni sugallatra ragad fegyvert és kitart a hangok mellett. Büszkén és határozottan — igaz, hiúságtól vezérelve is — vállalja a harcot és önfel ál dozóan megy a máglyára. Az író mintha irigyelné Johanna bátorságát, mert ő 1949-ben nem tudott kitartani a hangok mellett, megalkudott önmagával. Igaz, ennek a kompromisszumnak köszönhető, hogy ma népszerű ember, aki egymás után írja darabjait.

A szerző megértőén állítja elénk az ellentétes álláspontot is, amit a katona testesít meg. ö is isteni sugallatra cselekszik, amikor nem hajlandó fegyvert fogni. De tétován, kételyek között gyötrődik, s így nem érheti fel Johanna emberi nagyságát. A katona szinte sugallja a» dráma másik igazságát: igaz, Johanna máglya- halála nem volt hiábavaló, de nem születik mindenki mártírnak és nem minden körülmények között és nem mindenáron célszerű követni a tiszta hangokat. „Az igazságot nem védi a halál. A halálban meghal az igazság is” — mondja a játékban nagy bölcsen a szerzetes. És ezt a gondolatot egészíti ki a bíró édesanyja: „Kegyetlenségéért, amellyel rátapintott arra, hogy még a nagyság is hiúságunkból fakad, a darab megérdemelné a máglyát. De ha arra gondolok, hogy egyszer talán nem a kardra, nem a hazára, nem az isteneinkre leszünk büszkék, hanem csak arra, hogy élünk, akkor megbocsátom Johanna eretnekségét.”

Gyárfás Miklós — bizonyára ő is hallja a tiszta hangokat — színházértése, színpadismerete, gondolkodásra késztető mondanivalója végig jelen van ebben a drámájában is. Szinte színpadi bravúrszámba megy, ahogyan, az első jelenetekben megteremti a hangulatot és végigviszi e kettős játékot. A jól játszó, nagyszerű szerepek, az alakok jéllemraj- za és ahogyan mindig a döntés pillanatában ábrázolja hőseit, az írói tehetségen túl gondosan szerkesztett dramaturgiát is bizonyítanak. (Igaz is, mondhatnám, könnyű neki: ő tanítja a dramaturgiát)

Az egri színház nagy tisztelője az írónak. Ezt a tiszteletet és egyben szeretetet tükrözi Lendvay Ferenc és Jurka László rendezése is. őszinte, szép előadást láttunk, nagyvonalú, de egyben részleteiben is gazdagon motivált rendezést. Okosan vigyáztak a rendezők arra is. hogy az izzó légkörű, szenvedélyekkel telített előadás elsősorban mégsem az érzelmeknek, inkább az értelemnek szóljon.

A darab mellett bizonyítanak a nagyszerű alakítások is. Némethy Ferenc négy szerepben is jeleskedett. Játszotta az igazságkereső írót, a bölcs szerzetest, a fontolgató püspököt és a gonoszság „lágehné- jét”, a kanonokot. Négy szerep, négy különböző magatartás. Némethy elegáns könnyedséggel alakította szerepeit és mindegyikben éreztette az író jelenlétét, vívódását is.

Johannát Margittay Ági játszotta. Szép és csúnya is, gye- rékes és hősies is tud lenni, pontosan úgy, ahogy a szerep kívánja. Johannája ügyesen és tudatosan felépített szerep, helyenként shaw-i izzással és gyártási iróniával.

Csikós Sándor jelentős színészi teljesítményt nyújtva alakította a katonát. Főleg a szerep darabos hősiességét hangsúlyozta. Intellektuálisabb hangvétellel és magatartással erősebb lehetett volna a katona igazsága. Csiszár András az önmagával elégedett sportembert alakította, híven a szerephez, karikírozva e magatartást. özvegy Sulyokné szerepében. Máthé Éva jó érzékkel játszotta el a több oldalú bölcsességgel megáldott élettapasztalatot. Cili szerepében Páva Ibolya bizonyította egyre jobban kibontakozó tehetségét: a vendégek hangulatteremtő bemutatása dicsérendő teljesítmény.

Csapó János nyugalmazott bírója — bár becsületes színészi munka — író és rendező hibájából nem volt méltó ellenfele az írónak. Ö volt talán a szereposztás egyetlen tévedése. Szűkein bánt az író He- lénnei, a volt feleség alakjával is, így Nádassy Anna ezúttal nem tudta érvényesíteni tehetségét.

Az ötletes díszletet Ütő Endre, a jelmezeket Jurka László tervezete.

Érdekes és izgalmas Gyárfás Miklós Johanna éjszakája. Tetszett az előadás és a példázat is. De hadd írjunk ide egy aggodalmaskodó megjegyzést: A példázat tanulságát a színpadon sem értette meg mindenki, csak a bíró édesanyja. Lehet, hogy a nézőtéren sem sokkal jobb az arány?

Márkusz László

Marié Cárié ÍOO.

születésnapja ■

VARSÓ:

Előreláthatólag 14 Nobel-dí- jas tudós utazik a közeljövőben Varsóba, hogy részt vegyenek a Marie Curie 100-ik születésnapja alkalmából rendezendő ünnepi emlékülésen. A lengyel származású fizikusnő emlékére nemzetközi tudományos kongresszust is rendeznek, amelyen az atomtudomány távlatait vitatják meg. A kongresszusra több mint tíz ország 140 tudósa jelentette be részvételét.

DALLAS:

Dallasban filmet fognak forgatni azokról a körülményekről, amelyek között Kennedyt meggyilkolták. A főszerepet az események tanúi fogják játszani. A „színészek” között fog szerepelni Marina Oswald, Henry Wade vizsgálóbíró, aki vádat emelt Ruby ellen Oswald lelövése miatt és Tip- pit, a meggyilkolt rendőr felesége.

T fajú

Három dologhoz ért mindenki: a labdarúgáshoz, a művészethez és a más ember éleiéhez.

★

Bölcs ember. Tudja mikor kell — beszélni. ★

A beteljesülő szerelemhez három dolog szükségeltetik: ........................... és a lakás.

★

Annyira szereti az emberiséget, hogy egyszerűen nincs ideje emiatt egyes embereket szeretni. -jfcBölcs-e az a hal, amely ha az orrát az akvárium üvegébe üti, így nyugtatja magát: Na és, a tengernek is van partja.

★

Tíz évig tanult számolni, négy étrét könyvelni, és amikor sikkasztásért letartóztatták, így sóhajtott fel:

— Hát igen, ha nem tanultam volna tizennégy évig, akkor nem kerültem volna ide...

★

Könyörtelen harcot vívott az emberek hibái ellen, — ha azok kényelmetlenek voltak a számára. (—ó)

Á patakon túl: vámot fizetsz!

A török hódoltság elmúltával, a XVIII. században következett be Eger fejlődésének egyik nevezetes korszaka. A békésebb évek idején erős lendületet vett a város gazdasági élete: a megindult nagy építkezések segítették az ipart, a szőlővel beültetett környék kiváló mezőgazdaságot jelentett. Ezeken túl pedig a város fokozatosan nagy fontosságú piacközponttá vált, ahol messze vidék termelői találkoztak egymással és vevőikkel.

A mai Dobó István tér helyén már a középkorban kialakult a „Fórum”, a város kereskedelmi centruma. Itt zajlott az 1700-as években is az egri piac nyüzsgő élete. Árusok: — „kuffantók” (kofák!) kínálták a portékát a vásárlóknak a tér északi oldalán nyíló „Vidám utca” Kocsmája előtt, a Piactérre néző „Fleischhaus” —, az ottani mészárszékek tövében.

így szaladt az idő, nem volt semmi baj, de . 5. *.. hogyha valaki áruval terhelt kis szekerével felhajtott a Piacról a vár felé menve a patak felett ott átívelő, kedves barokk szobrokkal díszített kőhídra, még alig ért a túlsó partra, amikor elhangzott a kiáltás: Áj jón meg! Itt vámot kell fi- zetnyiü

Miért kellett a vizen túl vámot fizetni? Erre a kérdésre válaszolunk most.

★

Az Eger patak völgyének keleti oldala — a patakmeder bal partján — évszázadokon keresztül Borsod megyéhez tartozott. A két megyét elválasztó határvonal keletkezésének ideje és pontos helye azonban korántsem tisztázott, mert például a XVI. század elején írott Bakócz-kódex már említi ugyan Borsod megye közéli szomszédságát —; de Felnémetet és az egészen keleten volt Cigléd falut Heves megyéhez tartozónak mondja.

A török idők után ismét visszaállott a régi helyzet, és ami a legkülönösebb: ekkor magának Eger városának a patakon túli része is egy idegen vármegyében feküdt! És ezt — hivatalos írásokon túl — több érdekes „apróság” is bizonyítja; így történt például, hogy az egri minoriták naplója szerint a „Grosses Buttler Haus”-ban, Buttler gróf házában (ez most a Kossuth1 Lajos utcai turistaszálló) —, Borsod megye vezetői 1774 augusztus 9-én, területi fennhatóságuk mellett tüntetve, törvényhatósági gyűlést tartottak... Vagy nem véletlen az sem; hogy az egri fürdőkkel Dombi Sár

muel, mint Borsod vármegye tiszti főorvosa foglalkozott, és az 1766-ban megjelent orvosi munkájában ezeket mondja: „ ... Megyénk nyugati határán, melyet Hevestől az Egernek nevezett patak választ el. püspöki város külvárosában két fürdő van..

így történhetett, hogy azoktól, akik az Eger patak egyik partjáról a másikra mentek, áruszállítás esetén még vámot is szedtek! Feljegyzések vannak róla, hogy például az előzőkben említett piaci „ékes híd” keleti végén volt a vámház, a „Zoliéin Antritt” —, ahol ugyanúgy szedték a vámot, mint a fallal körülkerített város területén lévő valamennyi többi hídnál:

A lehetetlen állapot végre százhatvan évvel ezelőtt megszűnt irAz 1807 évi ország- gyűlésen hozott 29-ik törvény- czikben döntetett el végül Egervárosa vi zentúli részének kérdése is olymódon; hogy a város ezen része Tihamér; Al- magyar, Czegléd, Szőllőske nevű városi területekkel Hevesvármegyéhez csatoltassék.. Az átadott területért azután Borsod megye 1812-ben kárpótlást kapott

Heresy Sándor

NYIKOIA3 AMOSZOV?v

IFORDÍTOTIA« BADÖ

31.

Mereven ül le, hallgat és csak aéz, erős tekintettel, mint egy Madonna.

. — Nyugodjék meg az állapota javult

Azt akartam mondáim: „kitűnő”, de nem jött ki a számon. Babonából. Meg aztán — valóban így van. Egy pillanatra elgyengül, még a szemét is eltakarja. Majd ismét kiegyenesedik.

Meggyújtom az asztali lámpát és eloltom a felsőt. Hadd maradjon árnyékban az arca. Nem fontos, hogy belenézzenek, ha belépne valaki, a miéink közül. Utána megkérdezhetik: ki volt ez? Nos, egy ismerős. Hogyhogy még egyszer sem jött el a klinikára? Szasa nyilván nem szereti. Meg is látszik a levélből.

Csakhogy a levélről hallgatni fogok. A kis füzet nagyon is megmagyaráz mindent a szerelemről. Lehetséges, hogy az is visszatér hozzá az egészségével együtt? Vagy neki jobb, ha nem tér vissza? Nyilván jobb. Tehát — adjam oda? Nem, várok. Raja — ő nem sokat számít De itt van Szerjozsa, s nincs út visz- szafelé. Legalábbis csak a végső körülmények között. Ez az én felfogásom, de mások nem így gondolkoznak. Lehet-e kiszámítani az ilyen helyzeteket? Szasa azt mondaná: „igen, fennáll az optimális megoldás kiválasztásának lehetősége. Csak modell kell”.

— Egyelőre nem sokat mondhatok — folytatom. — Felébredt Teljes öntudattal nézett rám.

4 Ummsin

1967, október 15„ vasárnap

Gondolom, sokért nem adta volna; ha őrá néz. Szasa nyilván ért a nézéshez.

Röviden elmesélem a műtétet és azt, ami utána történt Némán és olyan mereven ül, mintha kőből volna. Csak a szeme.— Azt mondja meg, kérem, várható-e a közeljövőben...? Mindent tudnom kelt Ne féljen— van hozzá erőm.

Igen, látom, jól fegyelmezi magát. De mit mondhatok, ha ón magam sem tudom? Nehogy nyers legyek. Nem is akaródzik. Hiszen tudom, hogy ott fekszik, él, és vérnyomása száz körül van. A második szívmegállás veszélyes időpontjai elmúltak. Ezért is vagyok most ilyen jóságos, ilyen türelmes^ hogy mindenkinek mindent meg tudok magyarázni.

— Fennforog némi veszély. Először is a szívműködés gyengülhet. Megismétlődhet, bár nem hinném, hogy még egyszer megtörténik, a szív megállása. Holnap-holnapután dekompenzáció történhet, ez azonban már nem olyan veszélyes. Másodszor: a vérzés. Ha ez nem áll el, súlyos helyzetbe kerülünk. Ez pedig ma éjjel dől eh Harmadszor a vese felmondhatja a szolgálatot a hemo- lízis következtében, mert szétbomla- nak a vörösvérsejtek. Ezt is hamar megtudjuk: vagy lesz vizelete, vagy nem. Ezek a legfontosabbak, de előfordulhat még egy sereg előre nem

látott szövődmény.'

— Ön, ügye, nem megy haza?

Egy pillanatra felforr bennem a

méreg. Nem. szeretem, ha a kelleténél jobban megbíznak bennem. De Szasa éL Hallgassunk.

— Nem, nem megyek.

Tulajdonképpen miről Beszélgessünk még? Látom azonban, hogy nehezen bírja Bizonyára sok mindent végiggondolt ma napközben és este. Az is lehet, hogy senki se tud a kapcsolatukról.

Radsza Szergejevna nyíltan zokog, vigasztalják, együtt éreznek vele. Emennek pedig titkolnia kell a bánatát A szerelmet nem lehet rőffel mérni, nem mondható, hogy ennek fáj jobban, vagy annak. Minden érzelem eltolódást idéz elő a belső szabályozásában és a gondolkozás! folyamatban. Meghatározható, bár ez igen nehéz. A holnap feladata. Ügy belém rögződött már ez a kibernetika, hogy szinte undorító. Az ember előtt ott áll valaki, aki rokonszenves és szenved, s az ember azon töri a fejét, hogyan fejezze ki mindezt számokban. Igen, ha Szasa életben marad, akkor biztos megbo- londít engem — olyanná tesz, mint ő maga. Gondoljunk a levélre.

Ül és szomorúan néz egy pontra. Alkalmat kell adnom, hogy egy kissé könnyíthessen a szívén, egy cseppet jobb lesz neki. S nekem is többet kell tudnom róla, el kell határoznom, mi legyein a levéllet

— Beszéljen saját magáról.

Rögtön tiltakozó mozdulat. Tisztázzuk.

— Kérem, ne ellenkezzék. Orvos vagyok és Szasa barátja. Jogom van tudni egyet-mást.

Gyons pillantás, egy fürkésző, bizalmatlan segélykérés. Én a lehető legnyugodtabb tekintettel válaszolok rá és a legjóságosabb, legkomolyabb képet vágom. Szívből. Csak valahol a periférián holmi kétkedő kis gondolat: milyen csinos. Fiatalkori reflex. Nyílván megmarad a legöregebbeknél is. De nem kap erősítést „alulról” és nem befolyásolja a viselkedést. Egyszerűen — szégyellem magam.

— Beszéljen;

Egészen hozzám hajol az asztal felett. Rám néz és — egy kissé megijedek. Hideg fut át a lapockáim közt, mint egy verstől vagy zenétől.

— Szeretem Szását Nagyon. Nagyon.

Előrehajtja a fejét Elrejti szemét. Mint egy melodrámában.

— ö meg itthagy. Szerencsétlen

vagyok.

Kiáltanék: hát harcoljon! De Szasa beteg, neki veszélyes a harc. Nem segíthetek! Legfeljebb — hagyom beszélni.

— Beszéljen, hát, mondja et

Hangjában keserűség:-s Mtt mondja? Egy «rindern»*

pos élet. Mindennapos história, annak, aki kívülről nézi. Csak nekem nem mindennapos. Harminchárom éves vagyok. Egyetemet végeztem, szakmám a pszichológia. Lélektani intézetből dolgozom. Kandidátus vagyok.

Egy gondolat: Szasa elmélete. No lám.

Kissé vár. Nyugodtan folytatja:

— Gyerekkorom; kamaszkorom jól telt el, Apám fontos beosztású mérnök volt. Néhány éve halt meg. A mamám még előbb. Ketten maradtunk öcsémmel, alig fiatalabb nálam. Nemrég megnősült, és ezzel én mintha eltávolodtam volna-,. Lehet, hogy képzelődöm, de rosszul esik: olyan jól megértettük egymást.

Üjabb szünet. Csak hallgatom. És lopva figyelem az ajtót, nem szaladnak-e értem. Mi lehet ott? Üjabb huszonöt perc múlt el.

Folytatja, egy sóhaj után, mintha leküzdött volna valamit Önmagának mesél.

— Én is férjnél voltam. Másodéves koromban ugrottam bele, éretlen fejjel. A szerelem egy érig tartott, akkor eltűnt. Azután még vagy két évig húztuk, és elváltunk békességgel. Gyerekünk nem volt. Ennek akkor örültem, most sajnálom. Általában, férjem derék ember volt, máig is becsülöm. Fogalmam sincs, mitől múlik el a szerelem. Ügy, mintha sose lett volna. A másik teljesen idegenné lesz, és minden semmiség gyötrelmesen bosszantja az embert. Bocsásson meg, szeretek beszélni, mint minden nő. Ha önnek oda kell mennie, csak szóljon.

— Nem, majd csak tizenöt-húsz perc múlva, ha addig nem hívnak.

. 1 lljjj iililMÜillijól-—I . {Folytatjaki