Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-15 / 244. szám
Magyarország- 57 féle gépet exportál A Központi Statisztikai Hivatal érdekes kimutatást készített arról, hogyan alakul a gépipari termékek gyártásának szakosítása a KGST-országok között. Eszerint a tagállamok eddig összesen 1613 féle gépi berendezés gyártásának szakosításában állapodtak meg. Hazánkra az 1613 féle gyártmányból 233 jut, 19-cel több mint három évvel ezeiőtt. A magyar ipar a többi szocialista országhoz hasonlóan természetesen csak fokozatosan tudja bevezetni a szakosított cikkek gyártását, realizálni a megállapodás nyújtotta lehetőségeket. A szakosított gépek közül a magyar ipar pillanatnyilag 81 félét gyárt, s ebből a külkereskedelem 57-et exportál Exportgépeink túlnyomó többségét — 86,2 százalékát — a K G ST-országok vásárolják meg. Legnagyobb vásárlónk a Szovjetunió, ő veszi meg gépink 58,3 százalékát Második az NDK 13,7, majd Csehszlovákia következik 12,7 százalékos részaránnyal. A KGST-országok közül Magyarországon 33,3 százalékát teszi ki a gépexport az ország teljes kivitelének. Hazánk importjából 30,4 százalék a gép és gépi berendezés. A KGST-országokból vásárolt gépei nknek 42 százalékát a Szovjetunióból, 25,2 százalékát az NDK-ból, 16,4 százalékát Csehszlovákiából, 11 százalékát Lengyelországból, a többit Bulgáriából és Romániából hozzuk be. Hilyem segítséget vár a jövőben a gazdaságvezetés a tsz-pártszeevezettdl AZ UTÓBBI IDŐBEN vita folyik tsz-pártszerveze- tünkben. Legtöbb «zó arról esik, hogy miként érvényesül majd a párt vezető szerepe az új gazdaságirányítási rendszerben. Kitűnik a vitából, hogy e kérdésben bizonytalanság tapasztalható a párttagság körében. Nem eléggé világos előttük, hogy a gazdasági mechanizmus bevezetése nem csökkenti, hanem növeli a tsz- pártszervezetek önállóságát és egyúttal felelősségét is. Egyelőre az jelenti a problémát, hogy az egyébként magasabb szinten már tisztázott elvi álláspontok részleteiben nem jutottak még el minden párttaghoz. Ez azonban éppen a közeljövő feladata. Sok kérdés azonban tisztázott már és mi, tsz-vezetők, az új gazdaságpolitikai helyzetnek megfelelően látjuk magunk előtt azokat a feladatokat, melyek megoldásához elengedhetetlennek tartjuk a pártszervezet segítségét Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy az egyre bonyolultabb tsz-vezetés nemcsak a vezetőktől követeli meg az eddigieknél magasabb szintű vezetést, hanem a pártszervezettől, a pártvezetőségtől s magától a párttitkártól is. Bátran állítom, hogy a gazdasági reformból adódó feladatok megoldásánál egy pillanatra sem nélkülözhetjük a pártszervezet segítségét Sőt ha ez a segítség elmarad, egészen bizonyos, hogy nyomá„Az ötvenéves jubileumsorozat előestéjén9 (Fogalmazási és szóhasználati hibák) A Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 50. évfordulójával kapcsolatban sok figyelemre méltó cikket olvashatunk, de itt-ott néhány olyan megemlékezés is kerül a kezünkbe, amelynek megfogalmazása, nyelvi formája nem mintaszerű. Egy könyvismertetésben találkoztam a következő mondattal: „1917 magyarországi kisugárzása az 1918—19-es forradalomban jelentkezett először erőteljes formában.'’ Miért érezzük rossznak ezt a mondatot? Azért, mert a kisugárzás nem szokott jelentkezni. Az sem egészen jó, hogy magyarországi kisugárzás, ez ugyanis kétértelmű kifejezés: Magyarországról való és Magyarországra való kisugárzást egyaránt jelent. Világosabb és jobb lett volna, ha egyszerűen azt írja a szerző: 1911 (ti. az oroszországi szocialista forradalom) erős hatása Magyarországon először az 1918—19-es forradalomban mutatkozott meg. Ugyanebből a könyvismertetésből idézem ezt is: „A szöveggyűjtemény záró kötete 1967-ben hagyta el a sajtót az ötvenéves jubileumsorozat előestéjén”. Az ilyen mondat nem érheti el célját, mert logikai és nyelvi hibái elterelik figyelmünket a mondanivalójáról. Vegyük sorra e hibákat! 1. Helytelen volt azt írni, hogy ötvenéves jubileumsorozat, hiszen ez a „sorozat” nem tart ötven évig. 2. Nem is sorozat ez, nem jubileumok sorozata, hanem egyetlen jubileum. 3. Egy sorozatnak, de még egy jubileumnak sem szoktunk beszélni az előestéjéről. Lehe-J tett előestéje magának a< forradalomnak (az 1917 £ novemberét közvetlenül meg-í előző idő vagy korszak), de a' róla való emlékezésnek nincs előestéje. — Vagyis a szerzőnek azt kellett volna írnia, hogy a kötet nem sokkal a forradalom ötvenedik évfordulójának ünnepségei előtti jelent meg. Végül még egy mondat kívánkozik ide az említett cikkből: „Csak 1945 után teljesedhetett ki a 19-es úttörők álma”. A kiteljesedik szó azt fejezi ki, hogy valami teljessé lesz (Ért. Sz.: 1. valamivel kiegészülve teljessé válik, 2. teljesen kifejlődik, kibontakozik); eszerint az álom kiteljesedése olyan álmot jelent, amely teljes és tökéletes álom. Márpedig nyilvánvaló, hogy a könyvismertetés szerzője ennek éppen az ellenkezőjére gondolt: arra, hogy az 1919-es úttörők álma 1945 után nem maradt álom, hanem valóság lett Ezt is ki lehet fejezni a teljesedik igével, de csak úgy, ha nem ki, hanem a be igekötőt tesszük eléje: beteljesedett (azaz: megvalósult, valóra vált) a 19-es úttörők álma. A fenti mondatok arra figyelmeztetnek bennünket, hogy amikor fogalmazunk, nagyobb gondot fordítsunk a szavak értelmére, helyes használatára. Dr. Pásztor Emil éves tervben, benne legyen a pártszervezet véleménye és várjuk, hogy ezt a tervet közgyűlésen elsősorban a kommunisták támogassák. AZT VISZONT nem tartam segítségnek a jövőben sem, ha a pártszervezet a gazdasági problémák közvetlen megoldásába avatkozik. Nincs szükség arra, hogy olyan szakmai jellegű kérdésekbe avatkozzon a pártszervezet, mint például milyen és mennyi műtrágyát kapjon egy növényfajta, milyen mély legyen a szántás, hová menjenek a fogatok, stb. E célra külön szakapparátust tart fenn a tsz. Ha a pártszervezet az operatív gazdaságvezetésbe avatkozik, számolnia kell azzal, hogy a gazdaságvezetőket terhelő felelősséget a saját vállára vette. Más kérdés az, ha az egész tagságot érintő, a társadalmi érdeket sértő ügyről van szó, — ha például a gazdaságvezetés hibájából kár éri a közöst, — a párt- szervezetnek foglalkoznia kell az üggyel. Ez viszont szerintem nem beavatkozás, ez a párt ellenőrző szerepének gyakorlati megvalósítása.- Az új gazdasági mechanizmusban nem haladhatunk a fejlődés útján magabiztosan előre, ha a pártvezetőség és a tsz-vezetők csak általában ismerik a párt politikáját, ezért helyes lenne a jövőben is maximálisan biztosítani a vélemények és nézetek cseréjét Csak így közösen alakíthatjuk ki a helyes módszereket csak együtt határozhatjuk meg a feladatok végrehajtásának legalkalmasabb eszközeit Mindezt úgy, hogy a pártszervezet, vagy egy személyben a párttitkár, ne akarja helyettesíteni a tsz-vezetést gondolkodásban és a feladatok operatív végrehajtásában. MEGGYŐZŐDÉSEM: ha a pártszervezet és a tsz vezetősége a legfontosabb kérdésekben egy nyelven beszél, közösen cselekszik, akkor megkaptuk a szükséges segítséget és megteremtődött az egységes munka alapja, amely az új gazdasági mechanizmusból adódó viszonyok között az előrehaladás kulcsa lesz. Varga Zoltán agrárközgazdász, tsz-elnök J\letn abszurd humoreszk... Nagyon szerette a pincsikutyákat. Olyan sokan vannak és olyan édesen futkosnak. A fehér egereket is szerette. Más fél az egerektől, a fehér egerektől meg különösen, miután azok nemcsak hogy egerek, de még fehérek is, ám ő nem félt tőlük, ő kimondottan szerette.., A patkányokat már kevésbé. A patkányok sohasem voltak fehérek és szürkék, hanem mindig zöldek, vagy éppen feketék és mindig vicsorogtak. Nem, őt nem bántották a patkányok, voltaképpen jól megfértek vele, szépen átugrálták a lábát, vagy megültek az ágy szélén, de nagyok voltak és vicsorogtak... Egy becsületes, önmagára valamit is adó patkány ne vicsorogjon feleslegesen, különösen őrá ne, aki közismert arról, hogy milyen jól, sőt szeretettben fér meg a pincsikkel és a fehér egerekkel... Igen. erről jut eszébe, hogy például azért is furcsák ezek a patkányok, mert amíg a pincsik és a fehér egerek jól megférnek egymással, avagy udvariasan átengedik egymásnak a terepet, addig ezek zöld, meg fekete patkányok mindig elriasztják azokat. Ha patkányok jönnek, akkor már a pincsik régen, a féhér egerek az imént loholnak el. Ezért is van az, hogy legtöbbször a tizedik féldeci után megáll. No, nem a lábán, mert mindenki beláthatja, hogy egy olyan sovány embernek, mint ő, fél liter túlsúlyt állva elcipelni nehéz, sőt gyakran megoldhatatlan dolog. De meg azért sem a lábán, mert akkor álig-alig jönnek elő a pincsik, meg a fehér egerek ... Néha persze elszámolja magát, egy kicsivel többet iszik kíváncsiságból is. hogy vannak, mint élnek a patkányok, meg azért is, mert tényleg jólesik. — El kellene magának menni alkohol- elvonó kúrára — jegyezte meg minap a csapos barátságosan, amikor a pulton áthajolva egyik kézzel tartotta, a másikkal itatta... — El... El kellene... Miért is ne... Voltam már Szaty- mazon... meg a Hortobágyon is.., Csak ezen az álkohöl- elvonón nem voltam ... Tudja — tántorgott közelebb a csaposhoz —, elmennék én... De akkor ... ki vigyázna a kutyákra. meg az egerekre... Mi? A patkányokat egye fene... De a pincsik, meg az egerek! — tartotta fel az ujját, megfontolásra intve... — Hát ez igaz... Tényleg mi lenne velük — bólintott egyetértőén a csapos, mert nagyon jó szíve volt. Elérzékenyült ettől a jószívű egyetértéstől, s úgy érezte, hnm, namt... nagy felelősséggel tartozik ezeknek a fehér szőrű jószágoknak. Gyorsan megkapaszkodott tehát egv nagyfröccs- ben. Hogy legyen támasza a felelősségben. (egri) ...hogy nemcsak szép, de egészséges is, s nemcsak egészséget, de anyagilag sem haszontalan murika a mezőgazdasági munka. Egyébként az is a véleményem, hogy sokan osztják is ezt a véleményt, még akkor is, ha a termelőszövetkezetben sem kolbász a kerítés és 60 forintos munkaegység a zsindely; még akkor is, ha nemcsak illatos szőlőt kell szedni, de illatos trágyát is teríteni. Minden pompás dolognak van árnyoldala, • az a pompás nálunk, hogy azon igyekszünk, legyen minél kevesebb az ilyen illatosnak azért mégsem nevezhető árnyoldal a mezőgazdaságban: végezze a gép és ne az ember. Ezt is, mást is, mindent, amit lehet Ezek után érthető, hogy milyen örömmel nyugtáztam annak idején: lám, a középiskolákban, de már az általánosban is, igyekeznek a tantárgyi órák, nyári vagy őszi munkák keretében megszerettetni a mezőgazdaság életét. És ezek után már aligha érthető — vagy nagyon is! — milyen helyeslő és forgolódó egyetértéssel olvasom az újságokban a riportokat, miszerint a politechnik&s fiatalok milyen messzemenő tartózkodással viseltetnek még mindig a mezőgazdaság iránt, — hogy enyhén fejezzem ki magam. Még azok is, akiknek az ükapjuk is paraszt volt, szüleik is szövetkezeti tagok, hát hogyne tartózkodnának azok, akik városon, aszfalton születtek. Tudom én, hogyne tudnám, hogy a szövetkezetben nincs nyáron nyolc óra, télen meg még sokszor mindenütt munka se elegendő... Tudom én, tudják a falun élők, de honnan tudnák ezt ilyen jól a városiak, —- legfeljebb csak sejthetik. Ez volna, ha lenne, az egyetlen ok a mezőgazdasági munka lebecsülését illetően? Nos, nem kellett könyvtárakat felforgatnom, külhoni kutatásokat végeznem, hogy bátran és merészen kijelenthessem — nem is először és nem is először én —, hogy akad itt azért ám más bibi is. Es ez sem az utolsó, de talán lehet is, hogy az elsők között említendő. Mert az rendben van, hogyne lenne rendben, hogy diákok nyáron vagy erre rendelt iskolai szünidőben dolgoznak, pontosabban pénzt keresnek a mezőgazdaságban. Végzik azt a munkát, amihez értenek: tehát a legegyszerűbbet a mezőgazdaságban is. ma már így nevezhető, segédmunkát. Es ezért pénzt kapnak! Teljesítmény szerint. Ha ragyogó az idő, ha olyan a munka — gyümölcsszedés például —, akkor a néhány nap még „klassz buli”-nak is beülik, ahol ugyan szorgalmas és derékfájdító munka mellett jól el is lehet marháskodni, teleszivni a tüdőt friss levegővel, felszedni most, őszi tájon, egy kis kései jól jött barnaságot... Ha nem ragyogó az idő, sőt kimondottan rossz, hideg, sár, nyálkás, akkor... Akkor rögtön előjön már a néhány nap alatt végzett „mezőgazdasági munka” hatására is: „Még, hogy mezőgazdaság... Majd, ha tető lesz a fejem felett, meg gőzfűtés az oldalamon...” És ekkor szólalnak meg a bölcs szülők, sajnos, néha még a nem bölcs pedagógusok is...: „Na látod, fiam, lányom, ha nem tanulsz, ha rosszul tanulsz, mehetsz a téeszbe dolgozni... Es te már tudod, hogy mi az a munka...” Es a gyerek természetesen „már tudja”, hogy mi az a munka, amit akkor szeretne legszívesebben látni, amikor a háta közepét. — Dehogy megyek a téeszbe... Legfeljebb az irodába... De az is falun van ...Megyek orvosnak... — születik meg a döntés, mert senkinek még csak eszébe sem jutott, hogy megmagyarázza: nem a szövetkezetben dolgozott, hanem csak szövetkezeti földön pénzt keresett néhány napig. Van azonban itt más dolog is: a kapa! A politechnikai kapa. Nem azt, amit gyakorlati órákon készítenek, hanem amit a gyakorlati órákon forgatnak, megállás nélkül, mintha a kapa lenne ma a mezőgazdaság legfontosabb termelőeszköze. Megmondom becsülettel, fütyülnék én is érettségire, szakiskolára, mezőgazdaságra, mindenre, ha nekem is azért kellene éveket tanulnom városon, hogy utána egy életen út a kapát forgassam falun. Már, ha így lenne. Csakhogy már ma sincs így, illetőleg mind kevésbé van így, s holnap talán már a kapa is úgy vonul be a mezőgazda- sági múzeumba, mint a kasza. Meg mint a nagyüzemben a vasvilla, a/mellyel trágyát és töveket hánytak derékszakadtig azelőtt. Tízezres szériákban számoljuk a traktorokat, a kombájnok jóformán feldolgozzák” és nem learatják a gabonát, egyre több és differenciáltabb gép dolgozik a mezőgazdaságban és egyre több és differenciáltabb tudásra van szükség a zoológia, a biokémia, a geológia, a meteorológia, a közgazdaságtan területéről, — s akkor itt a kapa, forgasd, fiam... Nesze neked ez a mezőgazdaság! Hátha egy rossz, esős, hideg időben végzett pénzkeresést összetévesztetnek a mai fiatalokkal az egész évben végzett mezőgazdasági munkával — amely valóban nem tető alatt folyik — s ha a tudást kapára redukálják, meg a helyes és szép trágyadomb kialakítására... uram bocsá’... én futok elől, ti, gyerekek, mind követhettek... Ha ez így lenne. Ha ez így lenne ma, s főleg, ha ez így lenne a jövőben. Csakhogy a negyede sem igaz ennek. Illetőleg annyi feltétlenül igaz, miszerint a mezőgazdaság elsősorban mégiscsak a természettel áll szemben, hát bizony előfordulhat, hogy e viaskodásban elő kell néha venni az emberi erőt is. Néha — is! Egyre ritkábban majd. Egy mezőgazdaságot egy kapáért?! legkevésbé — a diákok mezőgazdasági munkáját, politechnikai óráit olcsó segédmunka-alkalomra, s nem e szép, hasznos, hősies és változatos munka megismertetésére használják fel. Egy mezőgazdaságot egy kapáért?! HAJÓTÖRÖTT — Határozzon végre. Velünk jön, vagy marad?! (Wochen presse karikatúrája) ban káros űr keletkezik. Azonban a pártvezetőségnek, a párttitkárnak világosan látnia kell és el is kell tudnia dönteni, hogy mi az a valóságos segítség, amit a gazdaságvezetőknek adhat. E kérdésnél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy siók esetben a gazdaságvezetők maguk is tagjai annak a pártszervezetnek, vagy párt vezetőségnek, amelytől a segítséget várják. VÉLEMÉNYEM SZERINT a tsz-pártszervezet a jövőben úgy gyakorolja jobban a gazdaságirányító, szervező és ellenőrző funkcióját, ha tökéletesen ismeri a való helyzetet, a tsz adottságát, lehetőségét és várható fejlődés következményeit, ha jobban kezdeményez, segít meghatározni a tsz gazdálkodási irányát Számunkra az a segítség, ha a pártszervezet figyelemmel kíséri a gazdaságvezetés munkáját, a várható bevételek és kiadáísak alakulását, a beruházások megvalósulását egyszóval az éves gazdasági terv teljesítését De ne csak figyelemmel kísérje az eseményeket hanem szüntelenül megfelelő módon reagáljon is azokra, a hibákat észrevéve segítse azok mielőbbi elhárítását Azt is várjuk, hogy a pártszervezet legalább olyan nyilvánosan hangoztassa az eredményeket és az elismerést mint azt teszi a felelősségre vonás esetében. El engedhetett ennek tartjuk, hogy a jövőben, az elkészült
