Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-12 / 241. szám
A lag útépítés sűrített levegővel Érdekes szakmai bemutatóra kerül sor a Rákospalota- Nagyicce HÉV-állomás közelében, A XVI. kerületi Szabadság út alatt villanyvezetéket helyeznek el, anélkül, hogy az utat megbontanák. Kőbányán hasonló megoldással közműalagút épült nemrég: a csaknem két méter átmérőjű köz- műalagutat hidraulikus eljárással sajtolják át a vasúti töltés alatt. Ez a gép azonban csők nagy átmérőjű alagút készítésére alkalmas. A szakemberek hónapokon át keresték a lehetőséget, hogy a villany vezetéket a nagy forgalmú út — a Kerepesi út folytatása — megbontása nélkül helyezhessék el az úttest alatt. A különleges feladatot az osztrák Böhler cég sűrített levegővel működő készüléke végzi majd el: a gép 150 milliméteres lyukat fúr a föld alatt, majd az előre elkészített keskeny al ágú ton át húzza a villanyvezetéket is. A munka érdekessége, hogy a hálózatbővítésre szolgáló villanyvezetéket a meglévő vízcső és a csatorna között, azok megsértése nélkül húzza át az ötletes szerkezet. Az út megbontásával hat napig tartott volna a munka, az útfúró gép ugyanezt hat óra alatt végzi el. A Mátraalji Szénbányák meglehetősen vegyes profilú szállító, szolgáltató és anyagellátó üzemében mind nagyobb teret hódít a fafeldolgozás. A hajdani ötletért nem kellett messzire menni, mivel — ha szabad így mondani — a lehetőség a szomszédban hevert. Az ÉRDÉRT Vállalat' petőfi- bányai telepén ugyanis évek óta fogadták, osztályozták s készítették további útjára a tönköket, úgyszólván csak szólni kellett: ..Hasznosítani ak<ír- juk a gépeket, szívesen beszállunk az üzletbe...” Az idén már — tucatnyi tőkés országba, jó valutáért — nem kevesebb, mint 6 ezer köbméter fenyőfűrészárut szállítanak az üzemből. Gerendák, deszkák, lécek startolnak időről időre a sínekről, s hogy a belföldiek se panaszkodhassanak, olykor egészen szokatlan termékkel is megrakják a kocsikat. — Változatosabb, igényesebb munkákra számítottunk, amikor a nyáron megalakítottuk az asztalos részlegünket — beszélte a minap Kiss Elemér, az üzem vezető könyvelője. — így aztán augusztus végén a Pásztó és Vidéke Körzeti Fogyasztási és Értékesítés; Szövetkezet különös megrendelése sem okozott nagyobb meglepetést: valami három hét alatt elkészítettük a kívánt ezer darab gyúrótáblát meg a 10 ezer darab partvisnyelet. Nem vertük dobra, végeztük tovább régi feladatainkat. Ám mégis „híre ment” a vállalkozásnak, egyszer ellátogatott hozzánk az igazgatónk. Megtetszett neki a „rugalmasság”, s elégedetten távozott. Másnap írásban közölte: az üzem vezetői 1000—1000 forintos jutalmat kapnak, s további ötezret a munkásoknak küld. Kérem, így igazán nem nehéz „furfangosnak” lennünk... A petőfibányaiak régóta emlegetik, hogy gyártmányaikat víkendházakkal egészítik ki. S erre azért gondoltak annak idején. mert tapasztalatuk szerint eddig kevésbé hasznosították a fűrészelésnél keletkezett melléktermékeket, az úgynevezett „bőrdeszka” szállítása, értékesítése nem volt { kifizetődő. Ez az anyag viszont] kiválóan alkalmas építőelemek készítésére, s így jóval többet is jövedelmez. Már túl vannak az „álmokon”: augusztusban — az üzemi dolgozók nyereségrészesedéséből — a jászszentandrási melegvíz! fürdő mellett felállították az első, negyvenöt négyzetméternyi alapterületű víkendházat. A takaros, szem- revaló kis épületben két hálószoba, előszoba, konyha, mosdófülke van, s mindezt hangulatos terasz egészíti ki. Napi tíz forintos családi üdülő, — s ezen túlmenően természetesen reklám is, ország-világ előtt. Üveggyapot szigetelése 49-es téglafalhoz hasonlóan biztosítja a lakás kellemes hőmérsékletét. a szobáknak akár TtmerTtedfünJt tus új tonáénvpffltel A személyi földtuiujdon és földhasználat 3. A földtulajdon és földhasználat viszonyainak gyökere* átalakulása, a nagyüzemi földhasználat általánossá válása és megszilárdulása, a magánföldhasználat nagymértékű csökkenése megkívánja, hogy az állampolgárok személyes szükségleteit szolgáló földek fokozott védelemben részesüljenek. Ezt a célt szolgájáíc a törvény azon intézkedései, amelyek a személyi földtulajdont és földhasználatot szabályozzák. A személyi földtulajdon általános érvényű elismerését a törvény 21. paragrafusa tartalmazza. Ez kimondja, hogy az állampolgároknak a községek, városok belterületén vagy zárt kertjeiben levő, legfeljebb 1600 négyszögöl nagyságú földjei személyi tulajdont képeznek. Közismert, hogy a személyi tulajdon fogalmát az általános szocialista fejlődés során a jogfejlődés teremtette meg. Azonban edd y a jogi szabályozás csak a termelőszövetkezeti tagok háztáii földjét és az egyéni tulajdonban levő építési telkeket tekintette személyi tulajdonnak. A mostani törvény az eddigi joggyakorlatot tovább fejleszti és valamennyi állampolgár esetében 800—1600 négyszögölig személyi tulajdonná minősiti az egyéni tulajdonban és használatban levő belterületi és zártkerti földeket. A törvény ilyen intézkedésében az a meggondolás jut kifejezésre, hogy el kell ismerni és jogi eszközökkel is támogatni kell az állampolgároknak azt a törekvését, hogy a személyes szükségletek kielégítésére kisebb terjedelmű földet művelhessenek. Vagxjis a törvény figyelembe veszi hogy a termelőszövetkezeti tagokon kívül sok olyan munkás, alkalmazott, ér- telmiségi család él falvakban és városokban, akik szívesen foalalkoznak földműveléssel, állattartással, zöldség-, gyümölcs- vagy szőlőtermesztéssel. Az ilyen személyi tulajdonban levő földek termése hasznosan elégít ki mindenekelőtt családi szükségleteket. Intézkedik a törvény arról is, hogy a személyi földtulajdon mértékét a személyi földhasználat sem haladhatja meg. Ha tehát valakinek a tulajdonában mondjuk 1600 négyszögöl föld van. akkor azon felül bérleti vagy egyéb jogcímen nem. használhat újabb földterületet. A törvény kimondja, hogy a tanyák körüli föld — a lakóépületek fennállásáig — a használat és forgalomképesség szempontjából a személyi földtulajdonnal azonos elbírálás alá esik. Egyértelműen megállapítja, hogy a termelőszövetkezeti tagok személyi földhasználata a háztáji földön valósul meg és az ezzel kapcsolatos kérdések szabályozását a termelőszövetkezeti törvény tartalmazza. A személyi földhasználat körében a törvény az illetményföld-használatot egységesen szabályozza. A szabályozás alapelve, hogy a munkaviszony fennállása alatt csak meghatározott helyen és munkakörben dolgozó kaphat ingyenes használatra meghatározott nagyságú illetményföldet. Az illetmény- föld mértéke a törvény hatályba lépése után adott illetmény- földeknél, a termelőszövetkezeti alkalmazottakra érvényes szabályhoz igazodik, vagyis személyenként általában nem haladhatja meg a 800 négyszögölet. A törvény 24. paragrafusában említett kivételek — a személyi földhasználat 1600 négyszögöles felső határán belül — a pedagógusokra és az állami gazdasági dolgozókra vonatkoznak. Ezekben az esetekben tehát a törvény figyelembe veszi, hogy az illetmény- föld jövedelemkiegészítésül is szolgál. Közérthető módon tisztázza a törvény 26. paragrafusa a zártkerti földek fogalmát. Eszerint: zártkert a község vagy város külterületének nagyüzemileg nem művelhető, elkülönített része. Intézkedik a törvény arról, hogy a földrendezések során kialakított zártkertekben rendezni és állandósítani kell a tulajdon- és használati viszonyokat, és ahol szükséges, új zártkerteket kell kialakítani. Ennek az intézkedésnek az a célja, hogy számba vegyék a jelenleg elhanyagolt földeket és a tulajdoni, valamint használati viszonyokat úgy alakítsák ki, hogy az ilyen földeket célszerűen megműveljék. Az ilyen rendezésre hatósági engedéllyel és a kampányszerűség elkerülésével csak akkor kerülhet sor, amikor annak gazdasági és politikai feltételei megvalósulnak. A személyi földtulajdon és földhasználat biztonságát és védelmét szolgálja a törvénynek az az intézkedése, amely szerint a zártkertrendezési eljárás befejezése után a zártkert megállapított határát módosítani és a zártkerten belül hatósági közreműködéssel földcseréket végrehajtani nem szabad. A föld tulajdonjogát és használatát szabályozó törvény szocialista államunk fontos alaptörvénye. Lehetőséget teremt arra, hogy a szocialista tulajdonviszonyok tovább erősödjenek és a földkérdés hosszú időn át egységes elvek alapján rendeződjön. H. L. Fényképet csináltak rólam. Kétségkívül ronda munkát végzett a fényképész, ezt első pillantásra megállapíthattam. Ügy nézek a fényképen, mintha kezdődő vakbélirritációm lenne egy bírósági tárgyaláson, miközben arról értesültem, hogy megcsal mind a négy nő, akinek egyszerre házasságot ígértem. Egyszóval felháborító, hogy a mai fényképészek mennyire nem értik a szakmájukat, hogy mennyire felületes, hányaveti és a jó minőséget rossz minőséggé átmásolni képes emberek. Itt van ni, tessék... Ez is az én fényképem Ezen is én vagyok, kérem. Ez* is fényképész csinálta. Ezen is ülnöm kellett, és néznem, mikor repül a kismadár. De nézzék meg ezt, ez igen. Ez fénykép. Ez én vagyok. A férfias férfi, kicsit ábrándos, nőt igéző tekintettel, amelyből értelem, derű és optimizmus sugárzik. Hogy mikori a fénykép? Mit számit az? Tíz évvel ezelőtti. Na én. Ezen is, azon is én vagyok. nem igaz? Na látja. Mondom én, hogy a fényképészekben van a hiba... (—o) A wmm ér vagy háromszáz forintot, a kukorica megadja a másfélezret. — Azért csináljuk, mert így nem kell a boltba menni vásárolni. A cukor eltart egy félévig, a krumpli még tovább, a kukoricával neveljük az állatokat. A cukorrépatáblán kupacokban áll a sáros répa. Délután öt óra van, négy óra múlva Fejes B. Sándornak kezdő-- dik a munka. 66 ér — zsák a halon A sárga kukorica szinte világít a barna földön. A szekér megérkezik és fürge kezek rakják a csöveket a zsákokba. — Ha a vaddisznó nem okoz annyi kárt, még több kerülhetett volna a szekérre — mondja egy másik Fejes, Fejes József. Idős néni emeli meg a nehéz zsákot. — 18 mázsa kukoricát kapunk, — mondja özvegy Fejes József né, a fiatalember édesanyja. Két sertés, vagy harminc csirke várja a „táplálékot”. Az öreg néni fiatalokat megszégyenítően dolgozik. — 66 éves vagyok, de még nem voltam orvosnál. Az élet rászoktatott, hogy a gyengeségre nem lehet időm. A férjem eltűn t a háborúban, három gyereket kellett felnevelnem, egyedül. A fiamat a vonat elütötte, fél karját levitte. Ez a legnagyobb baj. A szekér megindul a következő kukoricahalomhoz. — Hogyan lehet az embernek 66 éves korában is ilyen fiatalnak maradnia? — Sokat kell dolgozni! —i mondja a néni helyett a fia, és a nevetésből fel lehet ismerni a célzást. ,,Vé«»gdő!olí a vezelőlö’líc ülésén” Az Sz 100-as lánctalpas erőgép vezetőfülkéjében óriási a zaj. A „traktoristával” beszélgetni nem lehet, csak figyelem, hogyan kezeli a botko’-mányc- kat, hogyan emelkedik a gép „orra”, majd ereszkedik lefelé — és háta mögött zsírosbarna barázdák futnak. — Szerepeltem én már a tv- ben is — kezdi, hiszen újságszereplés előtt áll — mint fadöntögető. De az erdőgazdaságban sokat kellett csavarogni és táskából étkezni. Meguntam. Párádon a tsz-ben vagyok traktoros, de ott már nincs munka. Én életemben undorítóbb skót alakot, mint Krampács Benőt, még nem láttam. Képes volt a jobb lábáról átcserélni a cipőjét a balra és viszont, hogy egyformán kopjon mindkettő és kedvesen megnyugtatni a szomszédját, hogy nem, a világért sem zavarja, ha bömbölteti a rádióját, mert akkor neki nem kellett bekapcsolnia a sajátját, hogv kopjon a drága jószág és fogyjon az áram. Legnagyobb fegyvertényét, amely egyben azt is igazolta, hogy Krampács skótsága biztosítására a leleményesség minden eszközét hajlandó felhasználni, a minap és velem tette meg. Éppen újságot vettem a sarki árusnál, amikor összefutottunk . .; — Szervusz kérlek, látom újságot vettél, van benne valami érdekes? — köszöntött rám Krampács ... — Szervusz, igen, ahogyan hallottam, a Vénusz rakéta közeledik ehhez a csillaghoz, akarom mondani bolygóhoz ... és . •. — Na ne mondd, tényleg — ámuldozott Krampács és rögtön hozzáfűzte. — De mondd kérlek, miért javítottad ki magad?.. Hát nem mindegy, hogy bolygó, vagy csillag? — meredt rám könyörgő és mindent tudni akaró szemmel. — Hát, hogy lenne mindegy ... Mert nézd kérlek ... — Add ide az újságot, majd én tartom, hogy jobban tudjál magyarázni — segített lelkesen, amint oda álltam a ház falához, hogy képzeletben felrajzoljam neki a naprendszert, a bolygók mozgását, aztán a tejútrendszert, amelynek ugye a naprendszer .. • és így tovább... — És mi az, hogy parsec? — kérdezett közbe Krampács, hogy újból magyaráznom kellett neki a csillagászati távolságokat, rajzolva, átlózva, nem feledkezve meg a világegyetem tágulásának elméletéről. Örömmel és szívesen magyaráztam a falnak fordulva rajzolva, a hátam mögött néma csendben ■ és áhítatban hallgató Kram- pácsnak, amikor ... Igen, amikor megszólal imigyen... — Tessék itt az újság id .. . Nincs benne semmi. Még jó, hogy nem vettem meg..— Mi az, te nem figyeltél? — hördültem fel... — Dehogynem. Az újságot figyeltem. Érdekel a nyavalyát a te parsecod, de ha azt mondom: add már ide az újságot egy percre, hadd olvassam ki, még képes vagy nem ide adni, amilyen smu- cig vagy... Na szervusz! És otthagyott. Én beszéltem fél órát. ő megspórolt hatvan fillért... Legalább egy drágább újságot olvasott volna ki ezalatt. (egri) rNWÜSM 3 1967. október 12„ csütörtök Fél hatkor Párádról átjön Ki vés Vince, beül a gépbe és 16 órát szánt — Bodonyban. Naponta 13 nehéz holdat. — Reggel karbantartom a gépet — délután is, nehogy cserbenhagyjon. Két új reflektort kaptam, úgy hogy éjjel egy óráig elmegy a munka. De aztán már annyira elálmoso- dom, hogy nem lehet folytatni a szántást. Négy óra alváshoz szokott. No és nem rossz fizetéshez. Az erdőgazdaságban havonta átlagban kijött a kétezernégyszáz forint. Itt is megkeresi ezt — mondta. Seress László fő- mezőgazdász odasúgja: ilyenkor a havi négyezer is megvan. — Éjjel egy órakor hogyan megy haza Párádra? — Sokszor nem megyek haza. Végigdőlök az ülésen és itt alszom a vezetőfülkében. Vagy ha ilyen jó táblán dolgozom, mint ez, amely közei van Párádhoz. hazagyalogolok toronyiránt. Látja ott azt a szalmakazlat? Onnan jó öt perc az otthonom... —fóti— Itt, a barna barázdák dim- bes-dombos vidékén, a Mátrában különös hangulata van az ősznek. Az irodához szokott városi ember cigarettafüstös tüdeje kapkodva szedi'a csípős, hideg levegőt. És a hegyi ősz zöldes sárgasága magával ragadja. A mátrai őszt más vidékek őszi évszakával egyetlen szó- kapcsolat teszi hasonlóvá: ősz — a határban. E szókapcsolat ugyanis hegyen, alföldön egyetlenegyet jelent: munkát. Görcsös nyelű répaásó Fejes B. Sándor este kilenc- j kor érkezik a recski ércbányá- I ba. Tíz órakor leszáll a föld gyomrába, 200 mázsa ércet mozgat meg csilléiben. Hat óra munka után négy-öt órát alszik. Aztán déltől itt hajlong a görcsös nyelű répaásóval a mátrai határban, a bodonyi Mátragyöngye Tsz tábláján. A havi kétezer forintos fizetést egészíti ki. — Burgonyát, kukoricát és cukorrépát vállaltunk harmadosban. A feleségem a gyereket neveli és a földön dolgozik. Az anyós meg én segítünk, amikor csak tudunk. E héten félnaponként cukorrépát szedek. Gyors számítást készítünk a családfővel. 14 mázsa burgonyát kapnak, az kb. háromezer forint, a 30—40 kiló cukor is téli használatát is. S hogy minderről többen is meggyőződhessenek: rövidesen Galyatetőn és Nógrád megyében, « 21. számú útvonal mellett is felállítanak egy-egy hasonló házikót. Több típusból egyébként as idén összesen 23 víkendházai készítenek majd, 16—47 ezer forintos áron. Érdekességként említették, hogy a hordozható elemeket kívánság szerint az ország bármelyik részén kulcsátadásig összeszerelik, s az OTP-hitellel kapcsolatos hivatalos formaságokat már a megrendelésnél, Petőfibányán elintézik. A faházak iránt élénk érdeklődés mutatkozik. Szóba került az is, hogy — főleg Budapesten — ideiglenes városrészeket alakíthatnának ki a zöldövezetekben, s addig, amíg az állandó lakások el nem készülnek, sok vitylllóból, sufniból ide költöznének a legrászorultabbak. A gyorsan ösz- szeállítható kis épületek — akár lakóházként, akár szállásként, műhelyként — lényegesen tehermentesíthetnék az építőipart. Jövőre így már 500—1000 faház készítésével számolnak Petőfibányáin, s valószínű, hogy elkezdik az idén még csak kísérleti jelleggel bemutatott, viszonylag olcsó, tízezer forint alatt árusítható garázsok sorozatgyártását Is. Jó, „szimattal”, ügyes érzékkel persze más üzleteket is kötöttek már a következő esztendőre, s újabbakon törik a fejüket. Egyebek mellett 3 ezer ablakkeretre kötöttek szerződést,' s elvállalták, hogy a gyöngyös—pásztó—hatvani „háromszögben” a fogyasztók lakására szállítják a vállalati bányából termelt lignitet. Aztán „felcsapnak építésznek” is: megerősített karbantartó részlegük dolgozik majd az apci tanácsháza és iskola felújításán, a csányi orvosi lakásnál, a Mátravidéki Hőerőműnél, az ecsédi tsz-ben, hogy csak a jelentősebbeket említsük a tervezett 10 millió forintos vállalkozásból. — A mi igyekezetünket sajátos gondok sürgetik — mondotta a vezető könyvelő —, reform nélkül is változtattunk volna a „mechanizmusunkon”. Vállalatunknál egyre kevesebb a bányászati tevékenység, ennélfogva nyilván más megoldást kell keresnünk embereink foglalkoztatására, meglevő gépeink, szerszámaink kihasználására. A bányászok sokat adtak eddig az országnak, s bízunk benne, hogy még ugyanennyit, többet is adhatnak. Erre építünk... Hadd fűzzük még ehhez azt, I hogy: nem is olyan rosszul! Gyón! Gyula I / * Ősz - a bodonyi határban Házgyár—bányászokkal 0 gyúrótábla sem akadály — Hívásra: lakást visznek „Reform nélkül is változtatunk mechanizmusunkon..
