Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-01 / 232. szám

Gondolatok a múzeumi munkáról ! A K evés olyan intézménye van szocializmust építő társadalmunknak, mint a mú­zeum, amely egyes tevékenysé­geivel annyira a nyilvánosság felé fordul és amelyet ugyan­akkor annyira nem ismernek az emberek közelről, annyira nem érzékelhetnek munkája egészében. Sokan a múzeum egész te­vékenységének a kiállítások bemutatását tartják, még arra sem gondolva, hogy ezek meg­rendezése, vagy még inkább a kiállítások anyagának össze­gyűjtése és rendszerezése is elválaszthatatlan része ennek a munkának. A múzeumi munka struktú­ráját a tudományos és nép­művelő tevékenység összefonó­dása, egymásra utaltsága jel­lemzi. • Éz a sajátos ötvöződés adja a múzeumi munka igazi értel­mét és egyéb népművelési, művészeti intézménytől elütő karakterét. Míg azok minden esetben az alkotóktól kapott kész műveket reprodukálják, tolmácsolják, vagy népszerűsí­tik, addig a múzeum maga te­remti elő a tudományos isme­retterjesztés, vagy a művésze­ti, hazafias nevelés céljaira al­kalmas tárgyi és ismeretanya­got. Részben ebből a célból a múzeum gyűjteményeket hoz létre, azok egyedi tárgyait fá­radságos munkával felkutatja, tárolásra alkalmassá teszi, majd tudományosan rendsze­rezi, meghatározza helyét a különböző múzeológiai szaktu­dományok (régészet, néprajz, helytörténet, művészettörténet, irodalomtörténet és természet- tudomány) által felállított ka­tegóriákban. A hatásos isme­retterjesztésre alkalmas mú- zeümi kiállításnak ezek az elő­feltételei, de még nagyobb ha­tásfokot érhetünk el akkor, ha a kiállítás témáját előzőleg már irodalmilag is feldolgoz­ták. Ilyen kedvező feltételek­kel rendezi meg most az egri múzeum A bélapátfalvi ke­ménycserép . című kiállítását, aminek történeti, művészettör­téneti és néprajzi vonásokból adódó monográfiáját Molnár László kandidátus az 'elmúlt évét" során már feldolgozta. n múzeumi gyűjtemények létrehozását — amint fentebb már érintettem — nem kizárólag a bemutatás, a kiállítás szüksége indokolja A régészeti, néprajzi, vagy egyéb gyűjtemények önmagukban is iétjogosultak, még akkor is, ha soha nem állítják ki őket. Elmúlt korok, idők társadal­mának tanúi, alkotásai ezek, és puszta létükkel bázist ké­pezhetnek nemcsak a tudás, hanem olyan emóciók számá­ra is. mint a szülőföld, a haza szeretete, és a nemzeti, vagy tágabb körű önérzet, önbecsü­lés. A múzeum gondjaira bí­zott nemzeti, vagy általános emberi értékek nemcsak a ki­állításokon keresztül és puszta létükkel hatnak, hanem az írásban megjelent értekezések, ismertetések segítségével is. A múzeumi munka egészé­nek összetevői között hangsú­lyoznunk kell az őrző, a meg­őrző tevékenységet, amely a felbecsülhetetlen anyagi érté­kek mellett a kulturális öntu­dat képződését, erősödését, elő­segítő történelmi és művészeti közkincsre terjed ki. Azért szükséges ennek a tényezőnek a kiemelése, mert a múzeum sokszor nemcsak gyűjtemé­nyeiben őrzi ezeket az értéke­ket, hanem azokon kívül is, az intézmény maga olyan épü­letben, vagy olyan környezet­ben helyezkedik el, amelynek értéke és jelentősége a múze­umi tárgyakéval egyenértékű. Így kapcsolódik első fokom a múzeum- és a műemlékügy: a Mátra Múzeum Gyöngyös leg­jelentősebb műemlékei lakó­épületében kapott otthont és mindenki észlelheti ott a mú­zeumnak és műemléknek nem­csak a látogatóra gyakorolt együttes hatását, hanem azt a jótékony harmóniát is. amely a múzeumi gyűjtemény és a műemléképület között érezhe­tő. Fokozottad ez a hatás az egri várban, ahol a múzeum és műemlék összekapcsolódása egy országos jelentőségű törté­nelmi kegyhelyen' — hazánk legnagyobb mértékű múzeumi látogatottságát eredményezte. M úzeum és műemlék nem­csak a topográfiai egy­másra utaltság következtében menetel egy sorban. Ennél be­hatóbb kapcsolatot teremtenek közöttük államunk törvényei, amelyek ,a művelődésügy tá- gabb" keretei között a múzeu­mokra ruháztak a műemlékvé­delem kulturális feladatait. A muzeológusnak ismernie kell ezért területe műemlékeit, fi­gyelemmel kell kísérnie azok sorsát és javaslatokkal kell él­nie azok célszerű felhasználá­sát illetően. A múzeum is köz­vetíti a törvény intencióit a tulajdonosok, a használók, vagyis az illetékesek felé a műemlék megbecsüléséről, an­nak felmérhetetlen anyagi és kulturális, művészeti értékéről, arról, hogy a tulajdonviszo­nyok többfélesége ellenére minden műemlék közkincs, vé­delmük nem hivatali és nem egyéni érdek, hanem társadal­mi feladat. Az eddigiekből talán úgy tűnik, hogy a múzeum munka ja csak a régmúlt korok felé irányul. Kétségtelen, hogy a múzeológiai szaktudományok alig másfél évszázada kiala­kult, hagyományos szemlélete és munkaprogramja ez is volt. Az első gyűjtemények kincstá­rak és képtárak voltak, csak később kapott helyet bennük a polgárság, vagy még később a parasztság kultúrájának em­lékanyaga. A szocialista múze­umszervezés vívmányának te­kinthetjük a gyűjtési kör to­vább tágítását egészen a má­ig, különösen a munkás- és parasztmozgalmak területén. A legtöbb múzeumnak — ná­lunk nemcsak az egrinek, ha­nem a gyöngyösinek is — máris számottevő legújabb ko­ri gyűjteménye van és ez a gyűjtemény folyamatos munka eredményeként évről évre gaz-j dagodik. B múzeumban folyó ilyen és ide kapcsolódó mun­kákról számol be a múzeumi hónap számos rendezvénye: kiállítása, előadása. Ez az évek óta ismétlődő esemény-sorozat még szélesebbre tárja intéz­ményeink kapuit az érdeklő­dők előtt és így egy lépéssel közelebb kerülnek a közönség­hez a látogatók széles, Heves megyében háromszázezernél is nagyobb számú tömegéhez. Közvetlen kapcsolatokra tö­rekszik a múzeum, baráti kö­rének szélesítésére és ennek érdekében ki Is lép a műem­lék épületek ódon falai közül és falvakba, üzemekbe megy, ahol találkozhat az emberek­kel. Számos, eddig elsorolt vo­nás mellett a múzeumi munka, ugvari.s csak altkor éri el cél­ját, ha meg tudja magának nyerni az embereket, akik nemcsak igénybe veszik szol­gálatait, hanem segítségére is vannak. Bakó Ferenc megyei múzeumigazgató meg­feneklett... ősidőkre visszavezethető j múltja van a halászati mes­terségnek Poroszlón. Ezt a hagyományt őrzi a megye egyetlen halászati termelő- szövetkezete is, ahol felújított és újonnan vásárolt halászati eszközökkel, felszerelésekkel ma is jól megkeresik a ke­nyerüket az emberek. Az ősi mesterséget ápoló szövetkezet és a községi mű­velődési ház vezetői a közel­múltban elhatározták, 'hogy a halászok szerszámait bemu­tatják a községükön nagy számban átutazó idegeneknek is. Állandó, múzeum jellegű kiállítást rendeznének be a művelődési otthon tágas elő­csarnokában. A keritőhálólc, varsák a hagyományt idéző környezetében az érdeklődők számára cukrászdát is nyit­nának. Természetesen ezt az újabb ötletet már anyagi szempontok is diktálták. Ügy okoskodtak, hogy az idegen- forgalom felkeltett érdeklő­dése anyagilag mindenkép­pen jól jön a kevés pénzű kultúrotthonnak. A halászati szövetkezet százezer forintot ajánlott fel az ötlet megvalósításához, a megyei múzeumok igazgató­sága anyagilag és szakmailag támogatja a kezdeményezést. Az ötlet tehát megértésre ta­lált, vagy mégsem?... Azóta ugyanis eltelt néhány hét és bár a kezdeményezők min­dent megtettek, a terv meg­akad. Vagyis a halászok nyel­vén szólva: a háló megfenek­lett. Miért?... (pe) 4 jubileum tiszteletére Ünnepi pirogrammal készül­nek köszönteni a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. évfordulóját a Könnyűipa­ri Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat 40-es számú egri gyáregységének KISZ-fiataljai is. A Szovjetunió élete címmel fényképes kiállítást rendez­nek. november első hetében ünnepi műsorokat tartanak, s közös előadásokon feldol­gozzák a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom történe­tét. írta: Pamlényi Ervin, a történettudományok kandidátusa gyök egyaránt bekerülhettek 1672 nyarának végén arról futottak be jelentések a bécsi kormányhoz, hogy az er­délyi határokról mintegy 800 főnyi sereg tört be Felső-Ma- gyarországra. Számuk, erejük naponta növekszik. Hamaro­san szétverték a felső-magyar­országi főkapitány seregét, és egészen Kassáig elfoglalták az országot. A felkelők magu­kat, — jellemző módon, — Dózsa kereszteseinek példájá­ra — kurucoknak nevezték. Noha a felkelés egyre széle­sebben bontakozott ki, na­gyobb eredményeket csak ak­kor tudott felmutatni, amikor vezetői a 70-es évek végén szerződést köthettek XIV. La­jos francia király követeivel, aki a Habsbűrg-birodalmat nyugatról támadta és akinek helyzetét megkönnyítette az egyidejű, keletről jövő táma­dás. Az 1678-ban megindított hadjárat egyik seregét, amely győztes csatákat vívott, egy fiatal felvidéki nemes. TI ö- kö’v Imre vezényelte. Még alig múlt 21 éves, — 1657. szeptember 25-én szüle­tett —, amikor az 1678-as tá­madás során bebizonyította kitűnő hadvezért képességeit: elfoglalta a Garam vidéki bá­nyavárosokat. megverte a csá­szárt csapatokat. A hadiesemények a bécsi udvart politikájának megvál­toztatására kényszerítették. I. Lipót hosszas tanácskozások után, 1681-ben országgyűlést hívott össze Sopronban, amely­ben. ha nem is teljesíthette a rendek kívánságait, de sok vo­natkozásban jelentős enged­6 Mmsm 1067. Oktober 1., vasárnap ményeket tett számukra. Thö- kölyt és híveit azonban nem vezették félre ezek az enged­mények. tovább folytatták a harcot: céljuk az ország teljes felszabadítása volt. AZ ELKÖVETKEZŐ KÉT ÉV a nagy sikerek ideje. 1681- ben, amikor már kiterjedt te­rületek ura volt, felvette a Felső-Magyarország fejedelme címet. 1682-ben feleségül vette Zrínyi Ilonát, I. Rákóczi Fe­renc erdélyi fejedelem özve­gyét, s ezután a hatalmas Rá- kóczi-birtokok jövedelmét is a függetlenségi harc céljaira fordította. Még ugyanebben az évben követeket küldött a Portára is, hogy szövetségre lépjen a szultánnal a Habs­burgok ellen. Utolsó nagyobb hadjáratát is ekkor vezette; Felső-Magyarországon a kuru­cok bevették Kassát, felszaba­dították Lőcsét, Eperjest. To­kait és még sok más fontos helységet. A szultán most meg­ajándékozta a királyi címmel is: de ő továbbra is csak a feiedelmit használta. Ekkor’ állt hatalma tetőpontján. Az újabb történeti kutatá­sok sokat foglalkoztak Thö­köly hadjárataival, hadseregé­nek összetételével; államának berendezkedésével. Hangsú­lyozták Thököly kitűnő had­vezért kvalitásait, de rámu­tattak fegyelmezetlenségére, meggondolatlan vakmerőségé­re is. Hadseregében és ennek irányításában — a források szerint — nagv szerep iutott az ú. n. „vitézlő rendnek”, amelybe nemesek és jobbá­katonai érdemeik, vitézségük alapján. Nem sokkal később Thököly hatalma mégis hanyatlott, a kurucok kis állama összeom­lott. Thököly mindent elköve­tett ennek megakadályozásá­ra, elsősorban franciaországi kapcsolatainak megerősítésé­vel, de végül is csak a törö­kökre tudott támaszkodni, mert XIV. Lajos 1684-ben húszévi békességre szerződött Lipóttal. A vármegyék már a kassai, majd a tállyai gyű­lésen is elégedetlenkedtek Thö­köly uralmával, vonakodtak a kiadásokat fedezni, s a katoli­kusok is felléptek a protes­tánsok túlkapásai ellen. A legnagyobb veszedelmet azon­ban Thökölyre a törökök ve­resége hozta 1683. szeptember elején, amikor Kara Muszta- fa nagyvezér ostrom alá vet­te Bécset, kudarcba fulladt az ostrom és a török sereget a birodalmi hadak. Sobieski Já­nos lengyel király segítségé­vel szétverték. A hadjáratban részt vevő Thökölvt Pozsony- nál győzték le. Ekkor egyez­kedni próbált Linóttal. mire a váradi pasa elfogatta. Ha­marosan kiszabadult ugyan, de a török bukása magával rántotta a felső-magyarorszá­gi fejedelemséget is. Hívei át- állottak a törököt Magyaror­szágról kiverő császári csapa­tokhoz, várait megszállották. Thököly csillaga még egy­szer felragyogott. 1689-ben, egy időben a meginduló török támadással, nagy sereg élén betört Erdélybe és Zernyest- nél megverte a császárt csapa­tokat. Elfoglalta Erdély feje­delmi székét is, de hatalmát a rendek ellenállása és I. Lipót csapatai állandóan veszélyez­tették. Végül is a császáriak kiszorították Erdélyből. THÖKÖLYT EZUTÁN MÄR csak a török oldalán találjuk. Mint a lovasság vezetője, részt vett a zalánkeméni ütközet­ben; itt elesett a nagyvezér és mintegy 20.000 török, végleg eldőlt a küzdelem a császár javára. Ott volt a zentai csa­tában és együtt menekült a szultánnal. Sorsát végleg a karlócai béke pecsételte meg, amely kimondotta Thököly száműzetését. A török porta a kisázsiai porton jelölt ki szá­mára. és a vele maradt más­fél ezer magyar felkelő szá­mára. tartózkodási helyet. Még megérte, hogy mostoha- fia. II. Rákóczi Ferenc ismét kibontotta Magyarországon a felkelés zászlaját, de elhatal­masodó betegsége megakadá­lyozta abban, hogy részt ve­gyen az újabb küzdelemben. Thököly Imre alakját a régi. úgynevezett „kuruc” történet- írás kritika nélkül magasztal­ta, a Habsburg-párti histori­kusok pedig, mint kalandort ábrázolták és erősen kárhoz­tatták. a törökkel kötött szö­vetségért;. A marxista törté­netírás elutasította magától mindkét végletet: elismeri Thököly hadvezéri-államszer- vezési kénesséeét. de nem hall­gat tevékenységének árny­oldalairól sem. Érdeklődése középpontjában inkább a kor­szak társadalmi-gazdasáot fej­lődése áll: mindenekelőtt a .vitézlő rend” kia'ak”iá'-n- re ugyanis még nagy szerep várt a függetlenségi harco1 következő fázisában, II. Rá­kóczi Ferenc szabadságharc idején. Régi és mai TORNYOK Az ország egyik legré­gibb tornya valamikor a nagyvázsonyi Kinizsi-vár toronyőreinek szolgálati he­lye volt ... Most idegen­forgalmi lát­ványosság, és innen indul­nak „portyá­ra” a lovas­napok szerep­lői ... ... és »7. egyik „legifjabb” torony t— a dunai kőolaj­mezőkön Ez a felvé­tel a nemrég restaurált bu­dapesti Mátyás templom tor­nyát mutatja... itt pedig a legújabb „toronykölte­mény” látható. Bár ügyes kezek „építik”, formálják ez t a „tornyot” is, mégsem ver­senyezhet a többivel. Ezek a „fa­lak” könnyen leomlanak, de még a divat sem őrzi soká­ig e torny#*“ formát _

Next

/
Thumbnails
Contents