Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-07 / 237. szám
A vitában felszólalt Fehér Lajos elvtárs Az IVÜK — békeállai (Folytatás ttz 1. oldalról) *z MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese is, aki méltatta milyen nagy politikai esemény ezeknek a területi szövetségeknek a megalakulása, s hogy a termelőszövetkezeti parasztság megértette a IX. kongresszus javaslatát, s haladéktalanul hozzákezdett e szövetségek létrehozásához. Ezután arról szólt, hogy a Dél-Heves megyei Területi Szövetség milyen fontos szerepet kap a zöldség-, gyümölcstermelésben, a főváros és a közeli ipartelepek lakosságának ellátásában. S ha ehhez az adottságokhoz követelményekhez igazodnak, az eddiginél is gyorsabban fejlődhetnek. Ehhez nagy segítséget tudnak nyújtani szervezésben, kezdeményezésben a területi szövetség bizottságai, vezetői. Ismertette ezután, hogy mostanában milyen törvényekkel, rendeletekkel igyekeznek kedvező utat biztosítani a fejlődéshez, a változások- hozta új jogi viszonyok tisztázásához. Felhívta a figyelmet arra, hogy a termelőszövetkezeti és földjogi törvényt nagy türelemmel, alapossággal i j v mert csscli hogy a szövetkezeti tagság Felszólalt a vitában Fehér Lajos elvtárs, az MSZMP megértve a2t, jól használja Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese. szólalása után ért véget, majd titkos szavazással megválasztották a területi szövetség tisztségviselőit. Elnök Tóth Mihály, a poroszlói Vörös Csillag Tsz elnöke lett, elnökhelyettesek: Kiss Zsig- mond, a hevesi Kossuth, Kiss Ádám, a Zagyvaszántói Aranykalász Tsz elnöke. Titkár: Urbán Imre, a hevesi járási tanács vb-elnökhelyet-1 tese. Az elnökség tagjai közé Fehér Mártont, Berta Jánost, Molnár Jánost, Rabecz Bajost, Képes Istvánt, Fiilöp Istvánt és Lassú Istvánt választották. A felügyelő bizottság élére Gulyás Sándor, a hevesi Rákóczi Tsz elnöke került. A közgazdasági és j áruforgalmi bizottság elnökének Petik Ferencet, a nagy- ltökényesi Rákóczi Tsz főkönyvelőjét vá’ "rtották. A szociális és kulturális bizottság elnöke God ő József, a dormándi Béke T % elnöke, míg a versenybizottságot Kovács István, a. kerekharaszti Alkotmány Tsz elnöke vezeti a küldöttek döntése alapján. A határozati javaslatok elfogadása után Tóth Mihály, a szövetség elnöke mondott köszönő szavakat a bizalomért. Az alakuló ülés a kora délutáni órákban ért véget, ezután Fehér Lajos elvtárs Boconádra látogatott el, ahol a közös gazdaságot tekintette meg. A któber 7-én ünnepli megalakulásának " 18. évfordulóját a Német Demokratikus Köztársaság. A német nép történelmének tapasztalatai azt mutatják: az első olyan német állam születése, amely szocialista társadalmi, gazdasági és politikai alapokra épült — egész Európa történelmében fontos pozitív fordulatot jelentett. Tizennyolc év bebizonyította, hogy a Német Demokratikus Köztársaság az európai béke megvédésének egyik legszilárdabb támasza, s az európai biztonság létrehozásáért folytatott küzdelem aktív tényezője. E tizennyolc esztendő alatt a Német Demokratikus Köztársaság népe nagy sikereket ért el a szocializmus építésében, s hazáját az európai kontinens egyik legfejlettebb ipari országává emelte. Az urópai helyzet vizsgálata világossá teszi, hogy az NDK-nak különleges szerep jut az európai biztonság védelmében. A Német Demokratikus Köztársaság természetesen méltó módon hozzájárult azokhoz a közös erőfeszítésekhez, amelyeket a Varsói Szerződéshez tartozó szocialista államok fejtenek ki a béke és az európai biztonság megerősítése érdekében. Ezen belül azonban sajátos földrajzi, történelmi — és modern nemzeti feladatai következtében a Német Demokratikus Köztársaság a nyugatnémet revansista és militarista erők ellen vívott harc élvonalában áll. Az európai politikai színtér egyik legjellegzetesebb eseménysorozata'volt az utóbbi esztendőkben az Adenauer—Erhard-féle bonni politikai vonal bukása, majd a Kiesinger— Brandt koalíciós kormány megalakulásával egy „új” bonni politika meghirdetése. Függetlenül attól, hogy ez az újnak hirdetett politika a valóságban a régi vonal egyszerű taktikai változatának bizonyult — puszta kinyilvánítása egyértelmű a régi vonal kudarcának bevallásával. A fejlődés lényegét tekintve arról van szó, hogy a Német Demokratikus Köztársaság gazdasági sikerei, nemzetközi tekintélyének növekedése, gazdasági és politikai kapcsolatainak kiszélesítése világossá tette: az NDK léte záloga egy valóban mélyenszántó európai enyhülési folyamat megindításának. A Nyugat — és mindenekelőtt a bonni állam — számára irreális és történelmileg bukásr» ítélt minden olyan kísérlet, amely nem az NDK állami létének realitásából, s e realitás elismeréséből indul ki. A Német Demokratikus Köztársaság külpolitikája a tizennyolcadik évforduló küszöbén újabb tanúságát adta annak, hogy a maga részéről alkotó kezdeményezésekkel járul hozzá az európai problémák megoldásához. Stoph miniszterelnök Kiesinger bonni kancellárhoz intézett levelében hét pontból álló szerződéstervezetet javasolt. Ez a két szuverén német állam békés egymás mellett élésének programja, amely magában foglalja az erőszak alkalmazásáról való lemondást, az európai határok tiszteletben tartását, Nyugat- Berlin önálló politikai egységének elismerését — és nem utolsósorban — mindkét német állam lemondását az atomfegyverek birtoklásáról és területükön való tárolásáról. A Stoph- levél hét pontja újabb bizonyságot szolgáltat arra, hogy a Német Demokratikus Köztársaság az európai realitások figyelembevételével mindent elkövet a békéhez és megértéshez vezető út torlaszainak eltávolítására. Aligha kétséges, hogy a bonni politika pillanatnyilag még nem érett e javaslatok elfogadására: Nyugat-Németország vezető köreit még jó néhány politikai vereségnek és csalódásnak kell érnie, amíg a militarizmus és re- vanspolitika veszedelmes ösvényeinek elhagyására lehet kényszeríteni őket. Az NDK tizennyolc esztendejének eredménye és tapasztalatai azt mutatják, hogy a történelmi feladat végrehajtásában a szocialista országok számíthatnak a testvéri Német Demokratikus Köztársaság politikájának kezdeményező készségére és szilárdságára. V zinte jelképes, hogy az NDK évforduló- jának küszöbén hagyta jóvá a magyar országgyűlés országaink barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződését. Magyarország, amelynek történelmére oly hosszú időn keresztül vetett árnyékot a német militarizmus, úgy üdvözli tizennyolcadik születésnapján az erősödő Német Demokratikus Köztársaságot, mint az európai béke és stabilitás egyik legfontosabb biztosítékát. Negyvennégy érás munkahét Ecséiien Szavaznak az alakuló közgyűlés küldöttek Október l-től heti 44 órát dolgoznak az ecsédi külfejtésen. Ezt megelőzően a párt, a szakszervezet és az üzem vezetői tanácskoztak, hogy miiven intézkedések szükségesek a 44 órás munkahét bevezetéséhez. A Mátraalji Szénbányák igazgatói utasítása volt a vitaalap. Ecséden a munkaidő-csökkentést úgy oldják meg. hogy minden második héten szabad szombatot tartanak. így a negyedik negyedévben 75 nap helyett 69 munkanapot dolgoznak az üzemnél. Az intézkedés bevezetésével egyidejűleg gondoskodni kell arról. hogy az üzem teljesítménye kilenc százalékkal növekedjék. A munkásoknak é* n- üzem vezetőinek arra kell törekedni, hogy a rövid ebb munkaidő alatt se csökkenjenek a keresetek. Ezt jobb munkaszervezéssel, a produktív teljesítmények növelésével és a veszteségidő csökkentésével együttesen lehet elérni. A 44 órás munkahét bevezetése gondos előkésztó munkát igényel. Az üzem vezetői a munkaidő-csökkentés fennakadás nélküli bevezetése érdekében igyekeznek felszínre hozni mindazokat, a rejtett tartalékokat, amelyek elősegítik a társadalmi jelentőségű intézkedés gyakorlati megvalósítását, Legértékesebb tartalékokat az üzem összes dolgozóinak kollektívájában látják. Éppen ezért a jó tömegkapcsolat megvalósítására fordítják a figyelmet. A jövőben az eddiginél is nyíltabban és őszintébben kell megbeszélni ki az új lehetőségeket Részletesen szólt ezután a területi szövetség céljáról, az alapszabály problémáiról, helyeselve azt a módosítást, amellyel nyilvánvalóvá válik, hogy a tagszövetkezetek nincsenek alárendelt szeren- ben a területi szövetségnél. Az időszerű kérdéseidül szólva örömmel közölte, hogy mezőgazdaságunk az eddigi legnagyobb búzatermést takaríthatta be az idén, és a több hónapos súlyos aszály ellenére sem keletkezett olyan nagy kár a kapásokban, mint a hasonlóan aszályos 1952-es évben. Az abraktakarmány azonban jóval kevesebb a vártnál, s bár az állam mindent megtesz azért, hogy importból fedezze a szükségleteket, takarékosságra szólította fél a közös gazdaságokat. Felhívta a figyelmet arra Is, hogy legalább annyi kenyér- gabonát vessenek az ősszel, mint az elmúlt évben. Befejezésül sok sikert kívánt a Központi. Bizottság és a kormány nevében a Dél* Heves megyei Területi Szövetségbe tömörülő közös gazdaságoknak, termelésük felvirágoztatásához. A vita Dobó Géza. Fülöv Sándor, Almási Pál. Török István és Patkó József fel A HATTÉR LILLAFÜRED, egy nagy vászonra pingáiva a szálló. Apám és anyám ül, mi testvérek hárman, állunk, öcsém hétéves, közöttük, fogja, szorítja anyám kezét. Nővérem és én hátul, fejünk, mindannyiunk feje benne a szállóban. Sőt, nővérem frissen ondóiéit haja belecsüng a tó vízé De. Nővérem 14 éves, most 46. Én kettővel fiatalabb, öcsém egy fejjel alacsonyabb mint én, most egy fejjel magasabb. Anyám, apám nem él. Furcsa. Olyan élő a tekintetük a képen. Én 12 éves durcás kis ember vagyok és mereven bámulok a lencsébe, öcsém szégyellj, nővérem — 14 éves — kelleti magát a lencse előtt. Anyám nagyon szép asszony. Sötétkék krepdesin ruhában, fehér gallérral ül. Szép, de fáradt szegényke. Apámon olyan ruha, ami éppen ma divat, mert akkor is az volt. Kemény-nyakú fehér ing, fazonzsebkendő, sima választott fekete haj, komoly tekintet. A felvétel előtt kaptam volt egy pofont tőle. Én durcás lettem a képen, ő túlontúl komoly. Ritkán vert meg, most elkerülhetetlen volt. Anyám nyert az osztály- sorsjátékon, kétszáz pengőt. Tíz. évig rakta ugyanazokat a számokat. Egyszer bejött. Mindenkinek új ruhát vett. apámmal kezdte, nővérem új cipőt is kapott, pedig az nem is látszik a képen. Nekünk, fiúknak, olcsó kis konfekció jutott, ott virítunk benne a képen. Anyám pedig mióta eszemet tudom, mindig ebben, a kék krepdesin- ben ment ünnepelni. Most is erről volt szó, életünk első családi képét készítettük. Négyféle háttér között választhattak szüleim. Nekünk, gyerekeknek, mind tetszett. A Balaton fehér vitorlásokkal, a Lillafürednél maradtak, a Palota szálló és mi ott előtte, mintha ott töltöttük volna a nyarat. A pofont azért kaptam, mert nem akartom a. sapkámat levenni a fejemről. Nagyest tetszett a sapkám, apámnak kevésbé. Szegény anyámtól könyörögtem ki, szép fehér, lapos sapka volt. Apám azt mondta, olyan, mint a fagylaltoso- ké, hogy képzelem a családi képen? Már háromszor is beálltunk, elrendeződtünk, és én mindig újra feltettem, harmadszorra kaptam a pofont. A fotográfus is ideges volt, reklamált, hogy lopjuk az idejét. TULAJDONKÉPPEN ettől lett apám ideges. Nem sírtam, és szamárfület akartam mutatni a képen, de nem mertem, mert hallottam, drága mulatság ez a családi felvétel. A fotográfus a fekete klottkendő alá bújt: „Tessék mosolyogni!” Magnézium lobbant, és 32 éve kész a kép. Itt lóg most nálam, a szobám falán. Anyám szép és fáradt, szegény. Apám elegáns és komoly. Egyik sem mosolyog, sem a képen, sem az életben. A nővérem és öcsém mosolyognak, ők is elég bágyadtan. Ott vagyunk a festett Palota szálló előtt. 200 pengőért. Ennyibe kerültek a ruhák, és a felvétel. Anyámnak nem is jutott új. A nővérem új cipőjét sem látni. Az én sapkámat sem. Kár. Apám magyar állampolgár volt, római katolikus vallási! és az első világháborúban zugsfütirer volt, K. u. K.- ban. Egyszer megmentette a rábízott 16 ló és két huszár életét. Mert huszár volt, hatos huszár-szakaszvezeiő. Ezért a tettéért megkapta a nagyezüstöt, és erre haláláig büszke volt. Amúgy cigány volt, foglalkozására nézve cigányzenész. Jó anyám evar.- , gélikuB volt és szakácsnő, aki időnként kifőzést nyitott. ÖCSÉM TEGNAP doktorált, igazgató. Nővéremnek két ragyogó ikre van. egy fekete fiú, maga az ördög és egy vörös hajú lány, szolid jó tanuló teremtés. Én pedig itt rovom a sorokat. Időközben megtanultam a nagybetűket is. Suba Andor a közös célkitűzéseket, a Bom- dokat ée a problémákat. A rö- videbb munkaidő megvalósítása minden dolgozó érdekében történik. Az intézkedés bevezetésétől kezdve fokozatosabb mértékben küzdeni kell a lazaságok, az állásidők és minden felelőtlenség ellen. Arra van szükség, hogy a? üzem vezetői hatékonyabb mértékben biztosítsák a félté» teleket. így a kitűzött tervek és célkitűzések megvalósíthatók. Az üzem gazdasági, politikai és társadalmi szerveinek több olyan intézkedést kell tenniük, amelyeket az egységes munkarend foglal magában. Intézkedések szükségesek arra, hogy a munkásokat szállító autóbuszok időben érkezzenek meg, hogy' a dolgozók váltásával a kieső idót a lehető legkisebbre csökkentsék. Október elseje óta 48 óra helyett csak 44 órát dolgoznak Ecséden. de a munkaruha kihordási ideie. a dolgozók utazási hozzájárulása. az alapbéren felül járó pótlékok mértéke, a fizetett szabadság és a törvényes távolét műszakbérének megállapítása, illetve elszámolása váttozatlan marad. Az üzem vezetői bíznak abban, logy a csökkentett munkaidő meg fogja hozni a várt eredményt, de ehhez feltétlenül az szükséges, hogy a maga helyén mindenki igyekezzék a munkaidőt jól kihasználni. Különösen arra szeretnénk felhívni a figyelmet hogy a gépek karbantartását gondosan és nagy felelősséggel végezzék. Üzemzavarmentes termelést kell megvalósítani, akkor Ecséd eleget tud tenni az erőmű igényeinek és a dolgozók a rövidebb munkahéten is ugyanannyit kereshetnek, mint korábban. Juhász Ernő, az üzem szakszervezeti bizottság titkára NÉwism 3 1967. október 7., szómba)
