Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-07 / 237. szám
LÁMVÖK AZ ALMÁSBAN Ä fák ágain esüngő piros almák között itt is, ott is szőke, barna, fekete leányfejek. Vidám élcelődés közben telnek a Vödrök, a katonás rendben sorakozó ládák. Középiskolás lányok dolgozónak az almás- kertben. A Füzesabonyi Kísérleti Gazdaság almásában olyan a termés, hogy az alacsony növésű fák ágait fél kellett támasztani. Mintegy száz holdon aranypar- men, két amerikai .fajta — «tanking és re- delicioris — almák kelletik magukat Román Károly 'kertészeti brigádvezető kiszámolta, hogy az idei termés 180—200 vagon lesz, ami kiugró az utóbbi évekhez képest. Ezért is fordultak a középiskolásokhoz, mert maguk aligha győznék az almaszüretet: a szedést, osztályozást és a csomagolást. Az utóbbinak pedig kügazdaság vezetőitől és természetesen a munkájuk ellenértékét. Ez különös szelepet játszik a lányok munkájában, mert az öt osztály közül valamennyi nagyszabású kirándulást tervez a jövő évre. Nem tartják elérhetetlennek a külföldi utat sem. A költségeket maguk akarják megkeresni. Nagy Raffaelné tanárnő osztálya, a III. A), már tavaly megkezdte a pénzgyűjtést, az almaszedéssel kilesz a jugoszláviai kirándulás hiányzó költsége is. A III. B) a Szovjetunióba szeretne menni. Ezért a nagy igyekezet, ez a sajátos ösztönzőerő.- Az aranyparmennel kezdődött a szüret, az amerikai fajtákkal folytatódott és most a jonatánt szedik. Különös gonddal — ez a kívánalom. Ez a téli tárolásra alkalmas gyümölcs, ezért ömleszteni nem szabad, óvni kell az ütődés-. tői. És a kerista lányok, a gazdaság kétszázötven szüre- telője közül, kétszázan, gondosan ügyelnek. Ez az arány a teljesítményben is megmarad, a megtermett kétszáz vagon almából százötvenet a diákok szednek le. Egyik osztály a másikat váltja fel ebben a munkában. Minden diák egy hetet tölt itt: vidám tréfálkozás közben, egy várható nagy élmény — külföldi és országjáró kirándulás — reményében. Közben felbecsülhetetlen szolgálatot tesznek a mezőgazdaságnak. Pe. íönös jelentősége van, a termés 60—65 százaléka ugyanis exportra megy. Csehszlovákia, a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kereskedelmi vállalatai a minőség mellett a külsőségekre is sokat adnak. Az egri Alpári Gyula Köz- gazdasági Technikum és Szak- középiskola öt harmadikos osztályát küldte a rendkívüli tanulmányi szünet idejére a füzesabonyiak messze földön híres almáskértjébe. Majdnem kétszáz diák, húsz fiú kivételével lányok. Csinosak, jóked- vűek és a gazdaság szakmunkásainak véleménye szerint; nagyon ügyesek. A mackóruhás kis sereg néhány óra alatt sok száz fát képes megszabadítani az értékes tehertől. Az első napon a létrán való moz-, gás, a lepkefogóhoz hasonló ■ szedők gyakorlása miatt csakj két mázsa almát szüreteltek a., lányok, később már napi há-j ram mázsa is jutott minden- j kire. Igyekezetükért nem egy j esetben dicséretet is kaptak ai — Nem, is öregasszonyok nyara. Valódi nycur. Pompás az idő. Nyár a javából — lelkendezem a mézet csorgató napfény, a homlokon gyöngyöt varázsoló lágy meleg miatt. — Hogy... hogy nyár? — néz rám meg- hökkenve, ugyanakkor kissé szigorúan összevonva szemöldökét. — Ragyogó napfény. Meleg. Zöldben a fák, nyári ruhában a nők... Úgyhogy nyár ez á javából... i. ■— Ember, hát nézz a naptárra — teszi össze a kezét méltatlankodva... — Október eleje. Hivatalosan már régen ősz van. Érted? — Fütyülök a hivatalosra... Érted? Hörgő, tiltakozó hang buggyan fel a torkán és úgy néz rám. mint aki teljesen bizonyos afelől, hogy én csakis Őrült lehetek: — Fütyülsz? Annak ellenére, hogy hivatalosan itt az ősz? j — Éppen annak ellenére — mondom vigyorogva. , — Nem szeretem az ilyen izgága, rendet nem tűrő embereidet — jelenti ki fensőbbsé- gesen és eltávozik a hivatalos őszben, itthagyva engem az októberi nyárban. (—ó) Egyszer volt, hol nem volt... AZ OPEL RECORD körül élénk vita folyt- A téma: hány hengeres az Opel? A vélemények eltértek egymástól, volt. aki érveit az ütemek számával húzta alá, volt aki a kocsi méreteit lóerő-szükségletét vette alapul. A vitatkozók: nyolc-tízéves gyerekek. Eszembe jutott a mese ... Vajon az atomkorban van-e még szükség a hétfejű sárkányra? A béka-királyfira? Hamupipőkére? .;. Megfér-e vajon egymás mellett az apró fejecskékben a radar a terülj, terülj, asztalkám-mal? Nem nehéz megtudni, csak felvilágosítást kell kérni az illetékes apróságoktól. Az ilyen beszélgetésre a népkerti játszótér a legalkalmasabb. A csalétek: Andersen meséi. Megkérdeztem a padok körül kergetőző apróságoktól, nem ők veszítették el? ..; Megnézték, és azt mondták, hogy nem. — Nem a miénk, de nekem is van otthon Andersenem — mondta a negyedikes Antal Zoli. — Szereted a mesét? — Hát persze. — Különösen Benedek apót! — rikkantott közbe a másodikos Győri Peti. — Ismeri a bácsi? Amikor Mirkó királyfi a táltoson kapaszkodik fel az üveghegyre.i. — Az nem üveghegy — szólt Szaniszló Gabi, egyivású gyerek, Antal Zolival. És hozzáteszi: Én a János vitézt szeretem, csak az a kár. hogy versben van. Úgy nem tudom elmondani, de amúgy igen.;. Antal Zolinak Grimm meséi tetszenek, közülük is a legjobban A két testvér... De ismerik mindhárman az Ezeregy Annát nem Petőfibányán az egyik háromemeletes lakás II. emeleti szobájába csöngettünk be Horváth Józsefnéval, a Vöröskereszt-szervezet csúcstitkárával. Nem voltunk bejelentett vendégek, látogatásunk váratlanul érte Kovácsokat. Az asszony nyitott ajtót, s barátságosan a szobába tessékelt. Paradicsomot főzött, de tisztaság, rend Uralkodott a lakásban. Érdeklődésünk középpontjában a hétéves Anna nevű kislánya volt, aki most ismerkedik az ábécével, az első osztályos 'könyveivel foglalatoskodott. Barna, mosolygós arcú, szégyenlős kislány, négy éve tartozik a családhoz. Kovácséknak négyévi házasság után sem született gyermekük, pedig nagyon szerették volna. Az asszony sokat járt az orvoshoz, de minden hiába. Nem lehetett gyermekük. Ekkor férjével úgy döntöttek, hogy a gyámhatóságéjszaka meséit is. Kiderül, hogy a téma kimeríthetetlen. — Anyu olvas föl nekem — magyarázza Győri Peti. — De először ő mindig elolvassa magának .. s A beszélgetés megnyugtató, különösen, amikor eszembe jut: — Mondjátok: hány hengeres az Opel? — Hat! — vágja rá Zoli. — Négy!..s — vágja rá Szaniszló Gabi. — A nagybátyámnak ... — Az nem is hengeres — mondja Győri Peti. a másodikos —. hanem kerekes... Négy kereke van .;. A MESE VALAHONNAN elindult. Egyre szebb lett, mígnem védaki leírta, valaki kinyomtatta, és egyszer csak kikötött a könyvtárban. Például az egri gyermekkönyvtárban. — Amelyik könyv gerincén kék csík van — mondta Halmai Béláné könyvtárvezető —, az a mesekönyv. így is jelentik be az igényeiket: „Kékcsíkosat kérek”... A tizenötezres könyvállomány tíz százalékát a mesék teszik ki. Itt kezdi mindenki, s marad, míg ki nem merül a téma. s egy osztállyal feljebb nem lépnek: a meseregényekhez ... Mi minden van itt, a „kékcsíkosak” között? Csupán a kedvencek néhányát soroljuk: Benedek Elek népmesegyűjteménye. Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmeséje, Grimm és Andersen, Ezeregy éjszaka és Micimackó .:. Leporellók, sok képpel, egészen aprók részére. Kilencvenkét óvodás korú gyerek is tagja a adják vissza hoz fordulnak. És nagy örömmel vették magukhoz B. Annát, a hároméves kislányt, egy tizenegy tagú család egyik gyermekét. — Igaz, nagyon sok dolgom volt Annával. Gyenge, beteges volt, szellemi fejlődésében is elmaradt a korától — mondja az asszony, de nem panaszkodik, Anna már egészséges, semmi baja. — Nagyon a szívemhez nőtt; férjemmel együtt nagyon megszerettük, saját gyermekünknek tekintjük. — Ahogy miénk lett Anna, rá másfél évre csoda történt — folytatja az asszony. — A korábbi sikertelen gyógykezelés mégis gyümölcsözött Született egy kislányom. Nagyon boldogok voltunk... De Annát nem adjuk vissza. Ö már a mi gyerekünk — s dolgos kezét puhán Anna fejére tette. Dobrocsi Pál könyvtárnak. A szülők viszik haza a mesét, és olvasnak föl nekik. — Diafilmet kölcsönöznek még? — Igen. Azonban az „8” idejük már leáldozóban van: nagy konkurrenciát jelent » „Cicavízió” ... Van lemezünk is — majd minden mese hanglemezre van rögzítve; viszik ezeket is. A könyvesbolt forgalmának is tekintélyes részét képezik a meséskönyvek: nagy népszerűségnek örvendenek Benedek Elek meséi. Kolozsvári Csodafurulyája... A felsorolás csupán ismétlés lenne. — Melyik a legújabban megjelent könyv? — A „Minden napra egy mese”. Háromszázhatvan ösz- szegyűjtött népmesét tartalmaz. ízléses, szép kiadásban... Ezek után meg sem kell kérdeznünk. hogy kell-e még a mese? ... Ami álmodozást jelent, győztes harcot a hétfejű sárkánnyal. kacagtató tréfát a gonosz óriással, hőstetteket a Nagyerejű Jánossal, Andersen bájos ólomkatonáját, a lámpát dörzsölő Aladdint. Tányértalpú komát, a libáit legeltető, és megváltásra váró elvarázsolt királykisasszonyt... mindazt, ami a legszebbet adja a világon a gondtalan álmodozást ...? A MICIMACKÓ címlapján egy medvécske léggömbbe kapaszkodik, száll fölfelé, a magasba ... Vajon miért? Felütöm a könyvet, ahol maga Micimackó fogalmazza meg „saját” költeményében: Érdéi körökben az a nézet. Hogy a medve szereti a mézet. Ez nemcsak afféle szerény vélemény. Ez tény, tény, tény, tény... (kátal) Uj könyvtár Korszerű, modern könyvtár- épületet emeltek Feldebrőn, mely teljes egészében a községfejlesztési alapból épült fel, s több, mint 300 ezer forintba került. A két helyiségből álló könyvtár nagyobbik terme a kölcsönzőhelyiség és az olvasószoba, a kisebbik pedig a fiataloké lesz: itt olvashatják a Magyarországon megjelenő újságokat és folyóiratokat. A könyvtár épületének előterében kiállításokat is rendeznek. Jelenleg már olyan állapotban van a 10 ezer kötetet befogadni képes könyvtár, hogy zavartalanul folyhat a kölcsönzés. Megérkeztek a megyei könyvtártól a bútorok is, így a könyvtárat felkeresők már igénybe vehetik az olvasótermet is. A hivatalos, és ünnepélyes átadásra egyébként november 7-én kerül majd sor. f; 24. Vaskos kis füzet. Első lapján csak «.-cím: „Elmélkedések”. Phű. mint egy iskolásnál. Mégsem kell elítélni. Mindenki követ el hibát. S legkevésbé nekem van jogom elítélni. Mennyi butaságot követtem én el életemben, még restellni valót is-.- Hát nem?-Lapozgatom. Furcsa füzet. Tudományos dolgozatba firkálva olyan feljegyzések, mint egy naplóban. Nyilván nem szánta nyomtatásra. ; „Szomorú tudat, hogy hamar meg kell halnom. Csak néhány cikk-mo- déll marad utánam, ez a kis füzet és levelek, tele hazugsággal; képek mások emlékezetében, fényképek néhány albumban, de mindez mereven, mozdulatlanul. Jó volna legalább egy működő modellt hagynom rriagam után...” Eszembe jutnak Ilyenfajta beszélgetéseink. Minek hátrahagyni valamit is? A halhatatlanság illúziója... Igen, emlékszem egy másik dolgozatára. „Az egyén, mint biológiai egyed, eltűnik. De ha egy magasabb rendű rendszert tekintünk: az emberiséget — abból megmarad valami”. Valóban: az emberiség nemcsak emberek halmaza, hanem magában foglalja tevékenységük gyümölcseit Is, gondolataik „modelljeit”, a 'étrehozott tárgyakat, könyveket, festményeket, gépeket. Ezenkívül képek maradnak meg az emberek emlékezetében is. És ha az egyén meghal 4 Nmüsw Úti?, október 7., szombat NYIKOIAJ AMOSZOV immmsam FORDÍTOTTA* R ADÖ GYÖRSy is, ezek a modellek tovább élik a maguk saját életét, mely más, mint alkotójuké volt... Az ajtó felcsapódik. Egy fehér köpeny. Kiáltás: — Megállt a szive! Felugróm. Rohanok. Sok lépcső. Gondolatfoszlányok: „Most vége! De miért? Mitől?” Szasa elnyúlva... Holttest? Gyima egy zsámolyon áll és egy-egy lökéssel nyomogatja a mellkast. Fedett szív-masszázs. Lenya vadul préseli a légző-ballont. Okszana a kezét tördeli. A nővérek sürgölődnek. Sápadt arcok, rémült szemek. — Adrenalint! Beadták már? — Nem volt időnk, inkább masz- százzsal... — Marina! Két köbcentivel... Saját magam, én akarom masszírozni. Nyílván jobban értem... Bolond. Hallgass. Gyima remekül csinálja. — Okszana! Mit látni? — Semmit sem, a masszázs akadályoz. Nem, semmit sem tehetek! Hogy lehetett, hogy lehetett... Ültem, olvastam... „A tudós”! — Gyima, állj meg egy pillanatra. Nos, milyen? Csönd. Feszültség. Okszana nézi Mintha egy örökkévalóság telne el. Hangosan sóhajt. — Gyenge összehúzódások... — Masszírozd tovább! Adrenalint! Gyerünk, gyerünk! Hátha sikerül! Még! A ragasztót már letépték. — Egy pillanat! Hosszú tű, egyenesen a szívbe. Egy köbcenti adrenalin. — Masszírozd! Egy pillanat Még egy. Némaság. Miért? Miért? Csak nem sopánkodni. Semmiféle szemrehányást! Világos minden. Hülyék vagyunk. Modell-alkotó lehetőségeink korlátozottak. Ettől azonban nem köny- nyebb nekem. Nem vagyok gép, élő vagyok. De hátha sikerül? Odanézek. — Gyima, állj meg. Okszana, figyeld. Tapintsátok ki a pulzusát. De te ne hagyd abba a lélegeztetést! No mi van? Nem tudod? — Jó összehúzódások. Percenként mintegy száz. — Van érverése! Erre tulajdonképpen már nincs is szükségem: látom, hogyan remeg a mellkasa. A szív jól nekiindult. — Pupillája? — Szűk. Mindjárt összeszűkült a masszázstól. — Hhhaj! — Ez a sóhaj mindnyájunkból! feltört. Az arcok felderulnek, a tekintetek is mások már. Nekem egész bensőm reszket, s ugyanakkor testemen lassan valami gyengeség terjed szét. Majdnem ösz- szeesem. — Ültessetek le. Te pedig mássz le onnét, mit állsz ott, mint egy bolond? Ez Gyimának szól. Még egyre csak áll a zsámolyon, felegyenesedve, az asztal fölött — hosszú és esetlen. Szasa ismét eltávozott tőlem. Valami idegen fekszik itt öntudatlanul. Egy ember. Én teljesen üres vagyok. Tudom, mi következhet még. Ezért nem is örülök. — Mondjátok el. Okszana, te állandóan figyeld a képernyőt. — Nincs mit mesélni. Minden rendben volt, tessék a feljegyzett adatok. Néhányszor felnyitotta a szemét. A légzése kezdett helyreállni. Nyugodtak voltunk. Okszana már ki is kapcsolta készülékét, épp át akarta tolni. Hirtelen mintha valami belémszúrt volna, felemelem a szemhéját, hát tág a pupillája. Felordítok és rögtön neki a masszázsnak. Akkor futott ide. Korábban kellett volna jönnöm. Néhányszor el is szántam magam, aztán mégis odaragadt a fenekem. Nézegetem a feljegyzéseket. Amikor itthagytam, pulzusa százhúsz volt. Azután egyre ritkább... ritkább... Utoljára nyolcvanötöt jegyeztek fel. Ez húsz perccel ezelőtt volt, mintegy tíz perccel a szívmegállás előtt. Fáradtság, méreg és bosszúság. Undorodom rájuk nézni. Undorodom még szitkozódni is. Hibák, megint hibák! — Hol volt a szemetek? A pulzusa hirtelen zuhant, tehát valami bolygóidegtől az izgalom... Te bizonyái’a már siettél volna haza. Persze, dolgod van. Lekésnél. De mi köze ehhez a betegnek? Ti pedig az ajkatokat pingáltátok, elégedetten, hogy minden jól ment, bizonyára disku- ráltatok is! Igazságtalanság. Mindnyájan dis- kuráltunk. Én meg aztán ott fent ültem, elmélkedtem a „felsőbb” elveken, olvastam azokat az ostoba jegyzeteket. Mit tudta ő, amikor ideadta... Ha én itt vagyok, nem hagyom... Biztos ez? Nem biztos... Egy kis atropint kellett volna beadnunk, hogy csökkentsük a bolygóideg ingerlékenységét. így képzelem... De lehet, hogy minden bonyolultabb... Ördögben bonyolult gépezet az ember, és milyen lehetette* nek vagyunk vele! Hiszen már ma is sokkal többre lehetnénk. A technika igénybevételével... No jó, erről majd később. Most — több nyájasságot. ök bizonyára azt gondolják: „Hogy a fészkes fene enné meg ezt az egész klinikát! Az ember úgy dolgozik, mint az állat, meg a leikéi is kiadja, és... csak szidást hall.” Nyájasabban. Jó gyerekek ezek. Egy fokkal lejjebb: — Mit gondolsz, sokáig állt a szf ve? „fe*..(Folytatjuk)
