Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-06 / 236. szám

Ősi pásztorkodás helyett korszerű legeltetést Köllő Ferenc, a Mátrai Er­dőgazdaság mérnöke részletes, hasznos tervet dolgozott ki arra. hogy a Felső-Tarna völ­gyében — az egykori pétervá- sári járás területén — miként lehet elejét venni a talaj rom­lásának. miként lehetne 40 ezer holdnyi területen gátat szabni a víz, a szél romboló munkájának. S nem utolsósor­ban az eddiginél jobban hasz­nosítani azt a majd tízezer holdnyi legelőt is. amelyen eddig elavult, régi pásztorko­dás folyt a korszerű nagyüzemi gazdálkodás helyett. Ezen a vidéken — mint írja — a sík területekre jellemző nagyüzemi táblák helyett nagy kiterjedésű legelők a jellem­zőek. S míg a megye más terü­letein a nagyüzemi gazdálko­dás iellemző, itt a lejtős domb­oldalakon mintha megállt volna az idd. A cserjéktől, gyomoktól borí­tott gyér füvű legelők elha­nyagolt képe évtizedek mulasz­tását tárja elénk. S ezeket a területeket látva, önkéntelenül adódik a kérdés: miért maradt el ezeken a területeken a más­hol megszokott átalakulás, hi­szen a nagyüzemi gazdálkodás egyik jelentős ágának, az állat- tenyésztésnek szolgáltatná a takarmányt ez a terület? Mielőtt erre választ adna, tanulmányában felsorolja; mi­ként szaporodott meg ilyen mértékben a Tárná felső völ­gyében a kopár, agyontaposott, t út legeltetett gyér legelő. Egyrészt az erdőterületek nagy­arányú kiirtása okozta ezt, másrészt mert az utóbbi száz évben nagyon kevés összeget és fáradságot fordítottak ennek a 40 ezer holdnyi területnek a védelmére. Pedig milyen ve­szélynek vannak ma is kitéve a domboldalakon, völgyekben meghúzódó szántók, legelők. A Magyar Tudományos Akadé­mia és a tanulmányt író mér­nök számításai szerint is a Tárná felső körzetében szinte nincs talpalatnyi mezőgazdasá­gi terület, amely ne lenne ki­téve a víz, a szél pusztító ha­tásának. E terület majdnem fele 70 százalékos kárt szen­ved a víztől, s a legelők 90 százaléka ma is teljesen lerom­lott állapotban van. Á helyzet tehát elszomorító és sürgeti a gyors megoldást. Ehhez azonban tisztázni kell: mi az oka e területók. legelők pusztulásának? Az első és alapvető oka — mint a tanulmány megállapít­ja — a pillanatnyi ■ érdekek hajszolása, az ésszerűtlen túl- használat. S az a tény, hogy a legelők javítására, meglehető­sen kevés összeget fordítottak az utóbbi években, ebből is leginkább bozótirtást és mű­trágyázást végeztek. Nem vizsgálták azonban s nem is vették figyelembe, hogy mennyi állatot tud eltartani egy-egy hold legelő, nemigen gondoltak a viz, a tápanyag visszapótlására, a szakaszos legeltetésre, a kopár foltok be- füvesiiésére, s nem utolsósor­ban a legeltetési szakemberek képzésére, utánpótláséra. Érdekes és hasznos tábláza­tokat ad közzé e tanulmányá­ban Köllő Ferenc, amelyben a Magyar Közgazdaság Tudo­mányi Intézet felmérései alap­ján állapítja meg. hogy az első osztályú legelő 1,32 számosálla­tot tud holdanként fűvel eltar­tani. míg ugyanilyen területű, de csak ötödosz'.ályú legelőn egy szarvasmarha sem tud ele­gendő füvet találni. Felhívja a figyelmet a pa­zarlásra: a szükségesnél há- romszor-négysizer saélesebb utakat hagynak a legelőben, hogy egyes helyeken a terület ! háromnegyed részét gyomnö- ! vény, bozótienger borítja, vagy j annyira befásultak a legelők, hogy érdemesebb lepne ott er­dőt kialakítani. Ugyanakkor javasolja, hogy cserje- vagy erdősávot telepítsenek a lero- hanó víz megfogására, a szél ; káros hatásának csillapítására. Ezeknek a területeknek az ön- ! töaése szinte teljesen lehetet- j len, de az erdősáv, mint a szi­vacs, magába szívja a vizet, s nem engedi gyorsan a völgyeik­be lefolyni. Hasznos tanácsokat ad ezeknek a veszélyeztetett terü­leteknek tápanyag-visszapótlá- sara, s részletesen kidolgozta, hogy a szakaszos legeltetéssel miként lehn megóvni a talajt. Kiszámított«, hogy egy-egy ál­lat milyen, szélességben legel, hány kilométert gyalogol, mi­lyen erővel, milyen területen tapossa, tömöríti a földet. Ezeknek a számításoknak alap­ján közli, hogy a III., IV, ősz­Az első új kollektiv szerződés tályú. vagy ennél rosszabb le­gelőkön az állatok már nem él­nek meg az itt talált füvön és kiegészítő etetésre szorulnak, s az ennél rosszabb legelőket pedig már nem is érdemes, fenntartani, 'más módon kell hasznosítani. Tanulmányának befejező részében megállapíts ja, hogy egyik legfontosabb fel­adat a legeltetési szakembe­rek képzése, mert amíg az ősi pásztorkodás formája dívik, addig a korábban felsorolt hi­bák halmozódnak, a terület to­vább romlik, az állatállomány pedig csak sínylődik ezeken a legelőkön. Ez pedig óriási ká­rokat okoz továbbra is az em­lített hatalmas területen. Pe­dig a termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok most már (több rendelkeznek azokkal a? anya­gi eszközökkel, amelyekkel ezeken a területeken is meg lehetne valósítani a valóban korszerű, nagyüzemi gazdál­kodást. Csakhogy eddig igen keve­sen gondoltak erre. s éppen ezért lenne jó, ha ez a tanul­mány eljutna azokhoz, akik mielőbb hasznosítani tudnák a Tarra felső völgye állatte­nyésztésének fejlesztésénél. K. E. * Az országgyűlés múlt heti ülésén elfogadta az új Munka Törvénykönyvét. A Mezőgaz­dasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének megbízásából a Devecseri Ál­lami Gazdaságban elkészült az előírásnak megfelelő kol­lektív szerződés mintapéldá­nya. Ezt az első, mezőgazda- sági üzemben készült új kol­lektív szerződést tanulmányo­zás céljából az összes állami mezőgazdasági üzemek meg­kapják. Előkészítésében, meg­szövegezésében a gazdaság szinte minden dolgozója részt vett. Az új kollektív szerződés fokozott kedvezményekben részesíti a törzsgárdát, tehát azokat a dolgozókat, akik több mint tíz. éve folyamatos mun­kaviszonyban állnak. Előírásai szerint őket 10 százalékkal nyereségrészesedés illeti meg. A törzsgárdához sorolták azokat is, akik az elmúlt években háromszor nyerték el a Kiváló dolgozó-jelvényt. Az új kollektív szerződés elő­írja, hogy ha a terhesség már megállapítható, a dolgozó nő­ket nem szabad elbocsátani. Korlátozza a tanulmányi sza­badságot oly formában, hogy csak annak biztosítja, akinek a munkaköre megkívánja a magasabb iskolai végzettséget. Fokozott mértékben — sza­badsággal és anyagiakkal — jutalmazza a kiugró egyéni teljesítményeket. Párbeszéd: — Az elvtárs hm... az elvtárs elvtárs? — Igen, kérem, az vagyok... — Helyes. Felettébb helyeslem... És. szóval, hogy is mondjam, áz elvtárs szaktárs is? Vagy hogy híi'hatom szaktársamnak a szaktársa­mat? - « — Feltétlenül szaktársnak hívhat, hiszen 18 éve V’ ’ok a szakmában... — Pompás, ennek nagyon örülök... Ez is fe­lettébb fontos... Es mondja csak. kedves szak­társ, hj. i való... Ügy értem, hol született? — Csovgrád megyében, kérem... — Hát ez kolosszális... Én is ott születtem..... És mondja, kedves uram, melyik községben? — Mindszenten.,. — Kolosszális... szervusz, kérlek... Szer­vusz... Én is ott születtem... Hát, kérlek, ak­kor holnap be is állhatsz dolgozni, természe­tesen.-. (—ó) SZAIDA ZUNNUNOVA: Micsoda Uszmanov mélyet sóhaj­tott, ahogy meglátta a ház kapuján a lakatot. Szemöl­dökét összerántotta, homlo­kára ráncok futottak Bement a házba, dosszié­ját az asztalra hajította és tanácstalanul megállt a szo­ba közepén. Aztán lustán ki­gombolta felöltőjét, s a dí­ványra dobta. Szürke prém- sapkáját az éjjeliszekrényen ülő üvegszemű mackó hom­lokába húzta. Kabátját a szék támlájára akasztotta és fülét vakargatva pizsamája után kutatott. — Pedig tudja, hogy a munkából fáradtan, éhesen jövök haza — morfondíro­zott magában. Türelmetlenül az órájára nézett, aztán ki­vett a tálból egy süteményt és a szájába dugta. Felbon­tott egy befőttesüveget, bele­szagolt. de visszatette a fede­lét. Bekapcsolta, a rádiót, vi­dám dallamok zsongtak a szobában. Mérgesen fölkaca­gott. — Ügy látszik, csak zene van vacsorára! Kiment a konyhába, bele­nézett , egy fazékba — gyö­nyörűen ki volt mosva, de üresnek bizonyult. Fiacskája kezét fogva ép­pen ekkor lépett be Tadzsi- hon. — Édesapa már megelő­zött minket — mondta és nekilátott elrámolni férje fogak ! szétdobált holmiját. Uszmanov megsimogatta a gyerek borzas fejét, aztán belebújt az esti lapba. — Apu, ma vonatosdit ját­szottunk. Én voltam a moz­dony — újságolta a kicsi. — Aha! Tadzsihon gyorsan átöltö­zött. Hosszú, fekete haját kontyba tűzte, fejére ken­dőt kötött. Virágos pongyo­láját már futtában gombolta be: rohant vacsorát készí­teni. Hurszánd ezalatt a padló­ra rámolta játékait és most azon mesterkedett, hogy a hintaló farkához kösse a kis szerkezetet. Zavarta a rajta felejtett nagykabát, forgatta a fejét, erőlködve tépkedte a gombokat, egészen kivörösö­dött. Aztán szívszaggató sí­rásban tört ki. Tadzsihon be­ugrott a szobába, gyorsan le­vetkőztette. Az olvasásban megzavart Uszmanov bosszúsan az asz­talra dobta az újságot. — Igazán igyekezhetnél egy kicsit. ítéletnapkor va­csorázzunk? — kérdezte in­gerülten. — Már bekapcsoltam a főzőt. — Tudod, hogy mindig éhe­sen jövök haza a munkából. Muszáj mindennap emlékez­tetnélek erre? Azt hiszed az irodában- van még egy fele­ségem, aki ellát? — Igazán forralhattál vol­na magadnak teát, ott a főző! — Fáradt vagyok, mint egy ló, és még teát is főz­zek! — Azt hiszed, én a bálból jövök? Sok dolgom volt az iskolában. Miért dühöngsz minden apróságért? Tadzsihon a konyhában mosogatott. — Ulmasz, jó zene van a rádióban, nem kapcsolnád be? — hallatszott a hangja. — Olvasok. Hosszú csönd. — Még mindig mosogatsz? — Nem. már a tésztát gyúrom reggelre. Vacsora után elpárolgott Uszmanov rosszkedve. Fiát a térdére ültette, cirógatta, az­tán meglovagoltatla a hátán. Hurszánd hamarosan elfá­radt a nagy játékban és el­bóbiskolt. Uszmanov ágyba tette, betakargatta, elsimítot­ta a haját a homlokából. Aztán megint az újságba te­metkezett. — Ágyazz meg, légy szí­ves! — Rögtön. Tadzsihon kezet mosott, bement a szobába, gyorsan megvetette férje ágyát. De Uszmanov mégsem feküdt le. Az asztalra állította a tük­röt. borotválkozni kezdett. Tadzsihon jelent meg. kezé­ben nagy halom füzet, A Lakáiépí(ég sok bosszúsággal Hét család panasxtistája Volt egyszer, hol nem volt... Kezdhetnénk a törté­netet így, ámde a mese sem szépítené az egri Marx Ká­roly u. 13—IS. számú ház elemeti lakóinak panaszát. És erről nem az említett két épUlet emeleti lakásainak gazdái tehetnek. Elmondaná­nak ők lakásaikról minden szépet és jót, dicsérnék a fészekteremtő kezeket, ha lenne rá okuk. Okuk azon­ban csak a panaszkodásra, elégedetlenségre van. Hét család lakik a Marx Károly utca 13—15. számú ház emeletén. Mind szerény fizetésű emberek, akik éve­ken át rakosgatták félre, gyűjtögették forintjaikat, hogy önálló, saját lakáshoz jussanak. Az emeletráépítést, a lakások elkészítését annak idején az Eger és Vidéke La­kásépítő Ktsz vállalta. El­készítették a költségvetést, szerződést kötöttek az épít­tetőkkel, s nekifogtak a mun­kának. A lakások elkészül­tek, s egy évvel (!?) az ígért határidő után beköltözhettek a boldog lakók. Persze, mind­járt észrevették: sok minden hiányzik, amelyeknek nem szabad na> hiányozniuk. Vár­tak türelemmel, talán a kö­telező garanciális munkák során a ktsz majd pótolja mindazt, amit korábban „el­felejtett”. A garanciális mun­kákat, itt-ott, úgy-ahogy el­végezték. De... maradt a ház­ban a régi rend. Lekinkább maradt a 3. számú lakásban, ahová a ktsz emberei be sem léptek. Nem léptek be, ért­hető módon, mert ott nem elég csak javítgatni, szinte minden munkát elölről kell kezdeni... Eltűntetni a meny- nyezet „hullámverését”, a fürdőszoba penészvirágait, rendbe tenni a mellékhelyi­ségek hibásan lakkozott mo­zaiklapjait, egészségessé lenni a bitumenes izzadású parkettet, cs ki tudná felso­rolni, mi mindent kellene el­végezni ahhoz, hogy a la­kás valóban lakássá legyén. Hét család panaszkodik az Eger és Vidéke Lakásépítő Ktsz-re. A panaszlista, a hiányjegyzék bosszú. Hiány­zik az ablakpárkányok lemez­borítása, a fürdőszobákból a kádfogantyú, a csempe-szap- pantartó, a lábrács és a szi- vacstartó. Hiányzanak az ab­lakok felett a beépített füg­gönytartók — acél horgany­zott csőből; hiányzanak a konyhákból a „Mohul” tűz­helyek, a szeneskanna, -la­pát, piszakvas. A kétrészes mosogató helyett is csak egy- részeset kaptak stb. stb. Méltán követelik a hiányzó felszereléseket. Követelik, mert meg kellett volna kap­niuk, a költségvetés, a szer­ződés tanúsága szerint. Kö­vetelik, mert nekik fizetniük kell a lakásért, nem aján­dékba kapták otthonukat, s egyáltalában nem mindegy, a pénzükért mit kapnak és mit nem. Többször panaszt tettek már, eddig nem volt különösebb foganatja. A ktsz magatartását épp ezért nem mondhatjuk korrektnek, Tartaniuk kell magukat adott és írott szavaikhoz — a költ­ségvetésben, a szerződésben megszabottakhoz. A megyei népi ellenőrzési bizottság most vizsgálja a la­kásépítkezések helyzetét. Vizsgálják a ktsz-ek tevé­kenységét is. Az itt leírtakat adaléknak szántuk vizsgálati anyagukhoz. De nemcsak ezért íródtak e sorok, hanem elsősorban azért, hogy orvos­lást kapjon sérelmeire hét család. Orvoslást, mielőbb. (pataky) November 7-ére elkészül az egri MÁVAUT-pályaudvar „Tisztelt Szerkesztőség!” A Népújság szeptember 2-i szá­mában „Az olvasó kérdez —• az illetékes válaszol” című cikk­ben azt nyilatkozták az egri MÁVAUT építői, hogy szep­tember 15-ére elkészül a pá­lyaudvar. A napokban ismét meglátogattam az építkezést s nem volt nehéz megállapíta­nom, hogy az ígéretekből sem­mi sem lett. Lassan október 15-e is itt lesz. s hol van a kész pályaudvar...?” Sajnos, igaza van levélírónk­nak. A tervek, az ígéretek, a nyilatkozatok szerint a pálya­udvar elkészítésének határide­je szeptember 15-e volt. De csak -.olt. A pályaudvar meg ma sincs ktsz. pedig mar jócskán elhagytuk az ígért ha­táridőt. Mi az oka. a ltniaradásnak? Miért „ugrott ' a határidő? Választ Debreczer.y László­tól az ÉVM Heves megyei Ál­laim; Építőipari Vállalat egri házban csönd volt, csak a borotva sercegése hallatszott. Ahogy Uszmanov végzett, be­hunyta a szemét és beszórta az arcát kölnivel. — Zavar a fény... Sokáig dolgozol még? — kérdezte már az ágyban fekve. — Ki kell még javítanom a dolgozatokat és készülni szeretnék a holnapi óráimra is. Uszmanov szuszogott, kö- hécselt, forgolódott. Kisvár­tatva megszólalt: / — Kapcsold be a rádiót, nem tudok elaludni. Tadzsihon férjére pillan­tott. Szemében szomorúság bujkált. Lassan fölállt, be­kapcsolta a rádiót, aztán ösz- szeszedte a füzeteket és át­ment a másik szobába. Meg­csapta a fűtetlen helyiség hidege, a falon átszűrődött a szpíker hangja: „Kedves hallgatóink,!a Micsoda fogak című színdarabot közvetítet­tük.” — Vigye el az ördög — mondta hangosan Uszmanov —, hogy micsoda firkászok vannak! Ez ocsmányság, nem színdarab! Hol van itt az esz­mei mondanivaló? Van képe azt állítani, hogy a férfiak nem becsülik eléggé a nők munkáját. De hisz. kihalt a verés, a veszekedés, megkap­ták a munkához való jogot is... Mi kellene még nekik? Talán hagyjuk őket a fejünk­re nőni. Mérgesen kikapcsolta a ké­szüléket és hamarosan el­aludt. ■ Fordította: László Gabriella j j főépítés vezetőségének vezető. | jétől ■'értünk ... — Egyrészt azért nem tud* j tűk határidőre befejezni az építkezést, mert menet közben j a tervezők módosították a tér- ! vet amelyről a kivitelező n _*m j lehet. Másrészt a perontető I újfajta szigetelési módja, s an- ! nak előkészítése is hátráltatott ! bennünket a munkában. A nem i várt problémák, nehézségek i eredménye a határidőelcsúszás. — Milyen munkák vannak ínég hátra? — A perontető szigetelése, üvegezés, festés, mázolás, fű­tőteste^ szerelése, az elektro­mos szerkezetek felrakása és a várócsarnok műburkolatának elkészítése. j — Az új határidő? — Október 20-a. — Akkorra elkészülnek? j — Mindent elkövetünk, | — Őszintén: november 7-ére ! még elkészülhet a pályaudvar? — Természetesen ... A határidő „ugrott”, az ígé­ret maradt. Kétszeresen is,” hiszen Gábor Edének, a beru­házási iroda csoportvezető fő­mérnökének is az a véleménye, j hogy ... ... hogy a hátralevő mun­kák október 20-ára elkészül­hetnek, s november 7-én az új ; pályaudvarról indulhatnak az j autóbuszok. Természetesen az ! építőknek rá kell kapcsolniuk ! a munkára .., k. j. Mmüsm 3 1967. október 6., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents