Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-06 / 236. szám
...V. 1 - J.*- . Intézkedés — helyzetism eret Nap mint nap születik néhány határozat, döntés a helyi államhatalmi szerv különböző fórumain. A tanácsok ilyen irányú tevékenysége nem szünetelhet. Kérdés: ezek a döntések, határozatok mennyire megalapozottak, mennyire épülnek a körülmények, a tények ismeretére? Hiszen az igazságosság ezen a mélyreható, alapos tényismereten mülik. . Kövessük nyomon a Gyöngyösi Városi Tanács szerveinek, szakigazgatási osztályainak a munkáját ilyen nézőpontból kiindulva. A segítséget az ebben a tárgyban lefolytatott hivatalos vizsgálattól kaphatjuk meg. Eligazító elv ' Érdemes idéznünk egy nagyon fontos megállapítást, ha úgy tetszik: szabályt. „Az információs tevékenység a ve- aetői munka tartalmi eleme. Nem önálló munkafolyamat, kapcsolódik a vezetés egyéb, Ugyancsak tartalmi elemeihez.” Az infolrmáció. a tények és körülmények ismeretének megszerzése tehát nem csupán lehetőség, hanem követelmény. Jó vezetői munka el sem képzelhető nélküle. Még tovább feszítve az előbbi idézet figyelmeztető hangsúlyát — mindenkinek, akinek bármily mértékű hatalom adatott a kezébe, mindenféle döntés előtt rendelkeznie kell a szóban forgó ügy teljes ismeretével. Elv és gyakorlat Miután most kritikai szemszögből boncolgatjuk a kérdést, főként a hiányosságokra kell rámutatnunk. Anélkül, hogy a felfedhető hibák súlyát eltúlozni akarnánk. Mit tapasztalhatunk az információk ügyébe»? Valamilyen módon minden tanácsi szerv, szakigazgatási osztály megkap bizonyos mennyiségű tájékoztatást. Ezeket azonban gyakran formálisan kezelik. Elemzésükre nem for£*Canak elegendő gondot, és az esetleg szükségessé váló helyszíni ellenőrzést is nagyvonalúan végzik el. Mi a következménye ennek? Vegyünk egy példát. Valamelyik állandó bizottság javaslattal fordul az illetékes szakigazgatási szervhez. A javaslat alapján a szakigazgatási szerv előterjesztést nyújt be a végrehajtó bizottsághoz Itt dérül ki, hogy az előterjesztés alapján nem lehet döntést hozni, mert a szakigazgatási szerv nem tájékozódott részletesen a kérdéses ügyben. Sürget az idő Nem feltétlenül szükséges részletezni, mennyire felduzzadt az írásbeli munka, az úgynevezett aktagyártás a tanácsi osztályokon. Mindenről papír kell. Hivatalos irat nélkül nálunk még azt is kétségbe vonják az ügyfélről, hogy egyáltalán létezik. Hiába áll ott az íróasztal előtt a maga testi valóságában. A vezetők tehát kénytelenek az íróasztal mellett eltölteni munkaidejük tekintélyes hányadát. Nem érnek rá személyesen tájékozódni a vitatott kérdésekben, előterjesztésekben. Saját lelki ismeretük megnyugtatására ugyan feltesznek néhány kérdést az ügyben érdekelt mindkét félnek, de a bizonyítékok felkutatására már nem is gondolhatnak. Az előttük tornyosuló akták sürgetik őket: ne húzd az időt, dönts gyorsan, mert még ezt is, azt is el kell intézned. Valahogy így. A határidők sürgetnek mindenkit. A következmény: nagyon sok döntést a másodfokon megsemmisítenek, megváltoztatnak, új eljárást írnak elő. Nem jó ez az elsőfokú szak- igazgatási szervnek sem, de nem jó az ügyfélnek, az állampolgárnak sem, mert meginog a bizalma a hatóság iránt. Ha már az elburjánzó akta- fórgalomról esett szó, említsük meg azt is: olykor maguk a szakigazgatási szervek is kezdeményeznek saját hatáskörükben iratgyártást. Nemcsak központilag megkövetelt jelentéseket, statisztikai adatokat kémek az alájuk rendelt szervektől, hanem ezeken túli adatszolgáltatást is. Érthető, hiszen közvetlen tájékozottságuk, helyzetismeretük nem elég mély. Nem jut rá elegendő idejük. Társadalmi segítség Minél szélesebb körű társadalmi aktívahálózat kiépítése: ez látszik a segítségszerzés legjárhatóbb útjának. Egy- egy komolyabb ügyben így kerül sor az ideiglenes bizottságok megalakítására. Jó és hasznos dolog ez. De sorolhatunk elegendő pozitív példát is. A nagyon kényes bölcsődei elhelyezés ügyében az egészségügyi osztály helyszíni tájékozódást végzett. Hasonló módon bírálta el az adóügyek sorát a pénzügyi osztály, illetve a pénzügyi állandó bizottság. Az építési és közlekedési osztály ugyanígy ellenőrzi a magánépítkezéseket, a területfoglalásokat. A kereskedelmi felügyelő naponta tájékozódik a piac áruforgalmáról, az ellátás mértékéről. A megalapozott döntésre való törekvés tehát fellelhető, bizonyítható. Lehetne kevesebb ? Az építési osztálynak összesen 48 nyilvántartást kell vezetnie. Többségük fedi egymást, felesleges munkát okoz. Az osztály vezetője szerint mintegy tíz nyilvántartás elegendő lenne a legfontosabb tények rögzítésére. A7. igazgatási osztály is legalább a felére tudná csökkenteni a mostani 37 kötelező nyilvántartás számát, ha a tevékenységét vehetné alapul a szelektáláskör. Túlzottnak látszik az adóterv teljesítéséről hetenként adott tájékoztató. Miután ennek időpontja szombat, a postai késedelem miatt a megyei tanács legtöbbször telefonon érdeklődik az adatok felől. A művelődésügyi osztály szeptember elején jelentést köteles adni a nyári táborozásokról, országjárásról. Az október 1-ig elkéiszülő statisztika ugyanezeket az adatokat ismét számba veszi. Folytassuk a sort? Kétségtelen: ahhoz, hogy a tanácsi szervek érdemben tudjanak a rájuk tartozó ügyekkel foglalkozni, meg kell szabadítani ezeket egy sor felesleges, idejét múlt írásbeli munkától. Igaz, az írás megmarad!... De az elburjánzó aktatömeg a bizalmatlanságot is feltételezi, ugyanakkor pedig az operatív, érdemi munkát is hátráltatja. Meg kellene találni a szükséges mértéket. (G. Molnár) Egy nagy sikerű egri orgonahangversenyrői A Megyei Művelődési Ház szerdán este az egri székesegyházban, barokk szerzők műveiből hangversenyt rendezett. A közönséget — de elsősorban a rendezőket — lepte meg kellemesen az a nagy érdeklődés, amely a hangverseny iránt megnyilvánult. A barokk zene hatalmas harmóniákat, fenséges akkordokat és tobzódó életörömöt hirdet. A zenebarátok érdek- deklődése kezdd egyre mélyebb rétegeiben megközelíteni a barokk zened örökséget, Bach, Händel, Vivaldi lelkivilágát. Nem véletlen, ha a diadalmas barokkról szólunk. Az európai templomépítészet térarányait és a templomi orgonákat jól ismerjük. Ez a hangszer a pátoszt óriási hangtömbökkel juttatja érvényre és az emberi lélek zenei kitárulkozásának formáit megnöveli. Bach d-moll toccata és fúgája felkavarja az embert, s anélkül, hogy a hangok egymásra torlódó hullámverésében drámát sejtenénk, vagy valami elvont miszticizmust, hat ránk magabiztos, megnyugtató, mégis felemelő hang- zataival. A nagy mester két korálja lírai hangulatokat ébreszt, lágy futamokból álló álmodozásnak tűnik, elrévedés- nek, míg a g-moll fantázia és fúga őszinte emberi vallomásnak. A műsor betetőzését Händel F-dúr orgonaversenye jelentette. Händel más egyéniség, mint Bach, de az orgonán megszólaló händeli vallomás nagyszil 1 harmóniákat bont ki: szinte érezzük a bevezető részek dinamikus sodrásából, hogy ez a művész élnivágyó. szorgalmas századának mindent megélni akaró géniusza volt. Kovács Endre orgonaművész — néhány líceumbeli vendégeskedés után — végre Egerben is „nagy instrumentumon” mutathatta meg, mit tud bele- érezni kedvelt mestereinek muzsikájába. A közönség — taps helyett — teljes figyelemmel adta át magát az egymást követő művek hatásának és ez a néma elismerés többet jelent ez alkalommal a hangos tetszésnyilvánításnál. Radnóti Tibor hegedűművész Vivaldi hegedűversenyét, A tavasz-t és Händel Vízizenéjének két tételét adta elő az egri szimfonikusok kíséretével. A művész dicséretére is írjuk, hogy az alkalmi koncertterem szokatlan arányaiban is jól érvényesült Vivaldi játékos alkotása és Händelnek valóban csobogó Vízizenéje. Az egri szimfonikusok Gluck Iphigénia Aulisban című operájának nyitányával szerepelt a hangversenyen. Farkas István együttese ismét bebizonyította. hogy az amatőrzenészek szorgalma és lelkesedése, a zene iránti őszinte rajongása és áldozatkészsége nagy eredményekre képes. A vonósok mellett az, erősödő fúvósok gazdagon hozták Gluck színpadra szánt muzsikáját. A Megyei Művelődési Ház kezdeményezése művészi és közönség-szempontból is telitalálat. Egerben ilyen létszámú hallgatóságot, mintegy 800 főt, sehol nem lehet befogadni — még a színházban sem! — és ez elgondolkoztató az egri hangversenyélet további sorsát illetően. Az eddigieknél jóval átfogóbb elgondolásokat is meg lehet oldani ezzel az orgonával és a székesegyház akusztikailag kiváló térségével. Farkas András Változatosnak ígérkezik a hét vége és á jövő hét tv-mű- sora is. Néhány érdekes produkcióra hívjuk fel olvasóink figyelmét. liszta égbolt kikötőben, és in j ekei ós t ű kka! közelítenek a nyers cukorral töltött zsákokhoz... boszorkánykonyha rejtett ösz- szefüggéseit. A filmet Geszti Pál és Gimes György irta. Rendező: Keleti Márton. A főbb szerepeket Mécs Károly, Póló- ríyi Gyöngyi, Lukács Margit. Páger Antal, Major Tamás, Benkő Gyula és Zách Játnos játsszák. A kiváló szovjet rendező Csuhraj filmjét bizonyára már látta a filmszínházakban a tv- nézők nagy többsége. De azért az ő számukra is élményt jelent néhány esztendő múltával viszontlátni ezt az érdekes filmalkotást. A tv most a Hősök, emberek című sorozatban mutatja be Csuhraj filmjét, amely nagyszerű emberi képet ad a háborúról, a küzdő emberékről és az első békeévek bizalmatlan légköréről. Az ördög fesle Szombat, 20.20 öt évvel ezelőtt történt politikai sztorit dolgoz fel a tv új filmje. ... Havannából kifutott egy brit szállítóhajó. Rakománya kubai cukor. Az úticél: Leningrad. TJ tközben kényszermegállás egy amerikai hadikikötőben. Éjszaka titokzatos, sötét ruhás férfiak jelennek meg a KÖRKÉP Vasárnap, 16.50 Páger Antal A cselekmény valóságos politikai és történelmi tényekre támaszkodik, ugyanakkor / a bűnügyi filmek izgalmával igyekszik feltárni a politikai Üj kultúrpolitikai műsorra! jelentkezik ezúttal a televízió, s havonta egy órában foglalkozik majd az . irodalom, a színház, s film és egyéb művészetek aktuális problémáival. Az első adás tartalmából: Nagy Péter és Mátrai Betegh Béla színházi jegyzetei a színházi évadkezdésrol — Gorkij- színmű a Vígszínházban — Magyar költő arabul — Emlékezés Szabó Lőrincre — Film- jegyzet. Dr. Schlüter _CsütörtofcJ20^0: ötrészes, magyarul beszél® NDK filmsorozat közvetítését kezdi meg a televízió. A sorozat hőse egy fiatal, tehetséges és ambiciózus vegyészmérnök, az ő életét kíséri végig a film a 30-as évek fasizálódó Németországától napjainkig A fiira hangvétele, politikuma a hazánkban is nagy sikert aratott filmsorozathoz, a Lelkiismereti lázadásához áll a legközelebb. \\\V\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\X\\\\\\\W\\\^\\\\\\\\\\\\\\\\V\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V,\\\\\\\\\\\V,\\VCŰX^^ NYIKOL A3 AMOSZOV: FORDÍTOTTA* R AOÖ GYÖRGY 23. — Te Zsenya, menjünk át hozzám, a dolgozószobámba. Ott leírjuk a műtétet. : Zsenyának semmi kedve, látom az arcáról. Itt jól érzi magát. Ritka eset, amikor mind egyenlőek — a professzor is, az osztályorvos is. De hát mennie kell, a főnöke utasította. Eldobom a cigarettámat, fogom a naplót és a kortörténetet. Készen állók. Nekem sincs kedvem. De muszáj. Ezenkívül — átöltözni. Csurom- vfz a testem. Még meghűlök. Ez most egyáltalán nem mindegy nekem. Még akarok ilyen műtéteket Végezni. ■(Útközben egy pillantást vetek a műtőbe. Békés kép. Szasa alszik, Lenya segíti a légzését. Gyima halkan beszélget Okszanával. Felötlik bennem: állítólag szeretik egymást Bizonyára pletyka. Vagy — ki tudja? A látszat: csend és nyugalom, pedig lő tudja, mennyi a víz alatti áramlat? Egyszerűen nem tudom. És nem ;?• akarom tudni. Zavarni mégsem fogom őket. Látható, hogy minden rendben. 'A vetkőzőhelyiségben szétdobált holmik. Arcátlan társaság. Még az én fogasomat sem tisztelik: ingem a földön. Mindegy, felemelem. Jólesik szárazát venni magamra. Jólesik Zsenyára néznem: karcsú, iz- rtios, fiatal. • — Sportolsz? . — Régebben sportoltam. De most? Nincs arra időm. 4 — A sport butaság. De tornára mindenkinek szüksége van. 4 Mámig 1967. október 6., péntek Erre negyvenéves korom után jöttem rá. amikor a pocakom jelentkezett és a szívem rakoncátlankodni kezdett. Lefogyasztottam magam és most rábeszélek másokat. A szobám. Egészen tűrhető. Festett falak, jó világítás. Csak a függönyök régimódiak, kerek mintásak. Ki kellene cserélni. Egyébként — mit számít? Éveim előrehaladásával egyre kevésbé érdekelnek a tárgyak. Vén- ségemre tán meg fogom érteni Dio- genészt. Ha fürdőkád is lesz a hordóban. — Ülj le és kezdjük. Sokáig írunk: én a műíőnaplóba, ő a kórtörténetbe. Felidézzük a történteket, hogy semmit se hagyjunk ki, semmit se írjunk másképpen. Ez a műtét még újdonság, részletesen kell tehát leírni. Később majd a jegyzőkönyvek egyre rövidebbek lesznek, s végül a „mint rendesen”, „a megszokott módon” szavakra zsú- gorodnak össze... Érdekes gondolatmenet: több síkon egyszerre. Az egyik láncolat: Szásáról. Ezek a gondolatok helyenként megszakadnak, és bekapcsolódik egy másik lánc: az orvostudományról, a műtétekről, a vérkeringéstől. S a kettő közti üres közökben: mindenféle zagyvaság — arról, amit éppen látunk és hallunk. Csörgedező gondolatok. Különös állapotban vagyok. Felcsigázott, világos, szabad gondolatok. Egészen mások, mint a műtét előtt. Akkor nyomasztóan feküdt rám a várt veszély. Egyetlenegy fonál húzódott: a műtét és minden, ami ezzel összefügg. Felcsigázottság volt az is, de másféle: célratörő és kellemetlen. Szörnyű, de szükséges. Szedd össze magad! Most pedig — minden kinyílt, minden új és érdekes. Az írást befejeztük, Zsenya is elment. — Mondd meg nekik: ha bármi adódnék, rögtön hívjanak. Fél hét. Már egy óra telt el a műtét óta. Kilencig ülök itt, akkor elmegyek. Ha ugyan rendben lesz minden. Ejh, ne találgassunk. Vérzés, vese, tüdővizenyő. Sok baj fenyeget... Gyújtsunk rá. „Elcserélem az édes kenyerem... egy keserű... de hosszú szippantásért...” Egy dal. Jó volna zenét hallgatni. Magnetofont kellene vásárolnom. Vannak professzorok, akik mindent szalagra mondanak. Bolondság, az én irodám túl kicsi ehhez... De legalább dalok volnának... No, de hányszor akadnak ilyen perceim, mint ma? Amikor kedvem is, időm is van. Közölte-e valaki Rajával? Nincs kedvem odamenni. Marija barátkozik vele, bizonyára megmondta neki. Reggel kellemetlenül zajlott le a beszélgetésünk. Mégis — mit tegyek? Csak nem fogok unalmas disszertációkat olvasni?... a könyökömön jönnek ki. A tudósok élete csupa disszertáció. Először a sajátjukat írják, azután irányítanak, véleményeznek, tudományos tanácsüléseket ülnek végig. Nevetnem kell: én és tudós! Nem érzem magam annak. Orvos vagyok, sebész. Menjek le a munkatársaimhoz, beszélgetni? Nem fog sikerülni. Szomorúan érzem, hogy egyre távolabb kerülök tőlük. A kor teszi ezt, vagy mi? Netán gőgös lettem, amint némelyek állítják? Nem igaz. Már csak azért sem, mert őszintén, önmagámnak bevallva — semmi alapját nem látom az elbizakodottságomnak. Jó orvos vagyok, igen. De közülük, a társaim közül, sokan még jobbak lesznek. Ez az én fő gondolatom, az előtérben. Valahol mögötte egy másik duruzsol, hetykélkedve: „Mégiscsak véghezvittem egyet-mást, ami másoknak nem sikerült. Legutóbb: ezzel a műbillentyűvel. Egy halom tudományos dolgozatot írtam, néhány könyvet is. És hány disszertáció indult tőlem útjára...” Szemétember vagy. Ereszd csak szabadjára ezt a gondolatodat és mindjárt azt fogod képzelni, hogy valóban érsz valamit, hogy te vagy a Tudós. Ne áltasd magad: dolgozataid fabatkát sem érnek. Eltelik néhány év, és senki sem olvassa már őket, mindez reménytelenül elavul. A sebészet haladását lehetetlen megállítani; először gyomrot operáltak, azután nyelőcsövet, majd pedig tüdőt. Most már szivet, és abban « billentyűket A gyomorsebészetről és tüdősebészetről írt könyveim már senkit sem érdekelnek, ós ugyanez lesz a szívvel is. Gondolataim azonban önzőek: „Mégiscsak elősegítettem ezt a haladást”. No persze, még akkor is, ha nem voltam úttörő felfedező. De mit számít ez? Változtattam-e csak sgy fikarcnyit is a világon? És akarom-e egyáltalán megváltoztatni? Igen, akarom. Mindenki ezt akarja. Hogy ne legyen háború, hogy az emberek jobbakká legyenek. Szasa, lám, tudós. Be jó, hogy életben marad! Az orvostudomány nem mondott csődöt. Sokat kaptam tőle, Szásától: orvosi ismereteim világosabbakká lettek. A tudománynak valami váza rajzolódott ki előttem, amelyet számokba és csak számokba lehet öltöztetni. Szasa magyarázata szerint: az igazi tudomány ott kezdődik, ahol számolni lehet. Ez állítólag Mengyelejev mondása. Olvassam tán el Szasa füzetét? Ügy érzem, erre most némi jogom van. A levélre tán nem: az túlságosan intim lehet. A füzetben azonban bizonyára tudomány áll. De egy szót sem értek majd belőle. Kár, hogy járatlan vagyok a matematikában. A képletektől menten rosszul leszek, és sietek továbblapozni vagy végleg félrerakom a könyvet. Azért mégis érdekel, mit írt. Legalábbis átlapozom. De nem fognak azok ott, a műtőben elvéteni valamit? Már eltelt... Mennyi? Mindössze tíz perc, Zsenya távozása óta. Ülök még egy kicsit Tapasztalt gyerekek vigyáznak rá. S én annyira elfáradtam, hogy feiáil- nom is nehéz. Hja, a kor. Egy kit' tea jólesnék... Kár, hogy annak ide: jén nem vezettem be... Ki kell bír«- nőm enélkül. „Elcserélem az éde#l kenyerem... ”(Folytatjuk)
