Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-05 / 235. szám

Ünneplés — hétköznapokkal A kibontott Bélkb alatt ha- almas kémények porolnak, őszi rétek, szántok, kertek fe­lett ívelő kötélpályán, rakott csillék suhannak, Benn a gyártelepen útra- készen egy pöfögő, régi moz­dony. Mögötte kontíneres ko­csik sorakoznak. Felettünk még csak a mésznek. cement- nekvaló érkezik szüntelenül, itt lenn, a síneken már a hasz­nálható építőanyag várja, hogy elinduljon, rendeltetési helyé­re érkezzen. Egyszerű, megszokott hét­köznap délelőtt, látszólag alig különbözik a többitől, a tava­lyiaktól. azelőttiektől. Pedig fenn is, lenn is van valami új­szerű. Valami, ami a hatodik X-en túl is fiatallá, egyre fia­talabbá teszi az iparművet Csakúgy, mint az embereket, a tíz, húsz, harminc, vagy még ennél is több év óta itt dol­gozó munkásokat, akik fá­rasztó műszakjaikat, hosszú szolgálati idejüket, életkoru­kat feledve, egymással s az ország más helyein iparkodó szaktársaikkal — versenyez­nek. Bajusz Mihály, a szakszerve­zeti bizottság termelési fele­lőse kalauzol az Uzemjáráson. A mindennapi munkáról be­szélgetünk: — A tavalyi, kongresszusi sikereken felbuzdulva. az idén a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évfordu­lója tiszteletére tettünk ha­sonló többletvállalásokat. Nem akarok dicsekedni vele, de ad­juk a szavunkat, jól haladunk. Klinkerből, mészből már ré­gen „letettük az asztalra” azt. amit november 7-re ígértünk, s cementből sem sok hiányzik már a felajánlott 3 ezer ton­nához. Az ünnepre lényegesen túlteljesítjük valamennyi vál­lalásunkat ...! Mondhat ilyent a termelési felelős — mert a gyár nevé­ben szóL Tudja, hogy például az ezüstjelvényes energia­üzemben Mikó Antal és „le­génysége” mindent megtesz, ami tudásából, erejéből telik. S ismeri Bart a Kálmán he­gesztő brigádját, Sas Béla esz­tergályosait. meg a többieket is. azt az 520 tagú gárdát, amelyik jelenleg a szocialista címért küzd... A kazánok felett, merő kí­váncsiságból kérdezzük a „kor­mányost”, Horváth Mihály gé­pészt. egy jókora kerék előtt: — Vajon mi múlik az ener- gíatelep dolgozóin? — Naponta mintegy 70 ezer kilowattóra villamos energiát biztosítunk a gyárnak. Ha nincs áram, nincs például ce­ment sem. S ha van áram, még az sem minden! Mert koránt­sem közömbös, hogy mennyibe került az az áram. Ha drá­gább, a termékeink önköltsége is magasabb, végső soron ke­vesebb a nyereségünk. Miraj­tunk múlik, hogy a klinkerke- menoék úgynevezett „hulladék­hőjét” mennyire hasznosítjuk. Ha ügyesebbek vagyunk, ak­kor több „hulladékhőt” fo­gunk be a kazánokba, gazda­ságosabban dolgoztatjuk a tur­binát. S mi nap-nap után ügyeskedni próbálunk... Hasonlóan gondolkodnak másutt is. A mészüzemben például Tózsa Imréék az olaj­ra összpontosítják figyelmüket. — Ha ugyanis megfelelő az adagolás, jó az égetés. Ellen­kező esetben, ha kevesebb fű­tőanyag kerül a kemencébe, akkor „magja” lesz a mésznek. kő marad a közepén. No. de mj többnyire I. osztályú meszet akarunk adni, s ehhez nagy éberségre, lelkiismeretes mun­kára van szükség. — Ebben nincs ie hiány — szól közbe Bajusz Mihály, s bizonyításként mondja, hogy az összes mésznek átlagosan 92,5 százaléka első osztályú A szeptemberre tervezett 3177 tonnát jóval túlhaladták már... S miközben még a klinker- égető Barta Miklósékról, meg a több:ékről beszél, elmondja, hogy a cement- és mészmű dolgozóinak igyekezete nem­csak a termelésben mutatko­zik. A szocialista munkaver­seny másik két jelszavát is ma­gukévá tették az emberek, szakmailag, politikailag egy­aránt képzik magukat, csupán a munkásakadémia ősszel in­dult két tagozatán kilencvenen tanulnak. A szakszervezet irodájában, úgyszólván a búcsúzásnál ta­lálkozunk Görög Györggyel, aki az ÉVM Cement- és Mész- ipari Országos Vállalat ver­senyfelelőse. — Régi tapasztalat alapján csak a legjobbat mondhatom én is a bélapátfalviakról. Tíz gyár versenyében tavaly a harmadik helyed végeztek, s az idén sem számíthatnák rosz- szabb helyezésre. Egyébként úgy látom, hogy ebben az év­ben ennél többre is jutnák. Eredményeikkel megteremtik minden lehetőségét annak, hogy jövőre Tatabánya és Selyp után. már Bélapátfalva is A szocialista munka gyára címért versenyezhessen ... Gyón! Gyula átformálódik a táj - a közösségért Klímánál változások Kisnánán egyre ritkulnak a direkttermők. Minden évben kivágnak jónéhány holdat s a földbe nemesebb, hasznosabb fajták kerülnek. A novát riz- ling. saszla és muskotály vált­ja fel. S ahogy változik a táj arculata, ugyanúgy változnak, tisztulnak az emberi gondo­latok is. Az ember egyre in­kább közösségi emberré vá­lik s növekszik az együtt szó becsülete. két pedig egynegyedével sze­retnék növelni. S ha ez sike­rül, megtörténik a legnagyobb lépés ahhoz, hogy valóban kö­zepes szövetkezetté váljon a gazdaság. Gyengéből közepessé válni. A Hunyadi termelőszövetke­zetben ma mindenki ezt sze­retné elérni, a vezetők és a tagok egyaránt. Tervekkel, öt­letekkel, jó gazdálkodással és főképpen jó munkával. Az irodában Csabai István elnökhelyettes számokat je- gyezget egy papírlapra. — Tavaly hat millió volt a jövedelmünk s az idén szeret­nénk elérni a nyolcmillió fo­rintot. S a 28 forint helyett harmincötöt fizetnénk egy mun­kaegységre. A jövedelmet tehát egyhar- madával, a munkaegység érté­150 milliót ér az betű Mész. Nincs nélküle építke­zés, lakás, út semmi. Már a piramisok építésénél meszet kevertek az egyiptomiak a habarcshoz, mert fölfedezték, hogy ez megszilárdulva jó kö­tőanyag. Használták az ókori görögök, s mind több kell be­lőle a mai embernek. 1960-ban 584 000 tonna égetett meszet termeltek Magyarországon, 1966-ban már 773 000 tonnát. Jövőre pedig, amikor a DCM- ből elkészül az M, a MÉSZ- MÜ is — 144 ezer tonnával többet. 1964-ben kezdett dolgozni a hazai cementtermelés óriása, a Dunai Cement- és Mészmű; 1960-ban 1 571 000 tonna, 1966- ban már 2 601 000 tonna ce­mentet termelt az iparág, s ebből a múlt esztendőben 860195 tonnával, tehát majd egyharmaddal részesedett egy­maga a DCM. Csakhogy a há­rom betű közül kettő volt iga­zán jogos: a D és a C. Az M most készül, s drága betű ez, 150 millió forintba került! Sipka imbolyog a toronyda­ru gémjén; jókora kobakot kell, hogy befödjön, mert ma­ga tíz méter magas. Áll már a hat nagy aknakemence, a daruval most emelik végükre 991 a fedősipkát, hogy majd csak anyagtöltéskor mozduljanak el. A Gépexport Iroda, mely fő- vállalkozója a kemencék épí­tésének, hazai premiert rendez itt. Ez a hat, óriás — napi kapa­citásuk 80—80 tonna égetett mész — új konstrukció, s ezen belül is első ízben kerül sor a magyar szabadalmon alapuló olajtüzelésű berendezések üze­meltetésére. A mészégetés leg­fontosabb szakasza a kemen­cék égetőzónája: 1100—1150 C. fok hőmérsékleten ég át a kő; 1,7 tonna kőből lesz egy tonna mész. Mészégetők kései utódai csak gombokat nyomogatnak majd itt, boksakemencék tik­kasztó hősége, elviselhetetlen piszka már emlékként sem bukkan föl a csupa fém-csu- pa műszer üzemben. Tervezők és építők mindezt úgv fogal­mazzák: automatizálunk. Mindössze 126 ember termel évente 144 ezer tonnát . A mészkőnél aligha van né­pesebb, nagyobb taglétszámú anyagcsalád: mész a carrarai és attikai márvány éppúvv, mint a korall-zátonyok anvaga. és a váci Naszály köve. Csak éppen szerkezete más és más, ez teszi egyiket értékesebbé, a A direkttermők helyén 180 holdon ma már hasznot hozó, nagyüzemi szőlők terülnek el. Egy részük már termőre for­dult, szőlőt s jó minőségű bort adnak. Az örömbe néha azért egy kis üröm is vegyül. A szö­vetkezet elnökhelyettese fő­leg azért panaszkodik, mert év közben módosították a cse­megeszőlő árát s a tervezett összeggel szemben minden ki­lóért hatvan fillérrel keveseb­bet kapnak. Ez pedig jelentős kiesést okoz a közös gazda­ságban. Az sem tetszik a szö­vetkezetieknek, hogy jó minő­ségű borukért kevesebbet kap­nak, mint a történelmi bor­vidékeken lévő közös gazda­ságok. Ezek a tényezők azonban nem veszik el a kedvet a sző­lőtől. 1970-re az újabb telepí­tésekkel a közös gazdaság sző­lőterülete mintegy 250 holdra növekszik. Nagyüzemi, gép­pel művelhető táblák váltják fel a kiöregedett tőkéket. értékesítenek. Nagyobb állattenyésztés — több jövedelem s nagyobb biz­tonság. Rájöttek erre a kisná- naiak is s az új árintézkedések még inkább kedvező irányba terelték a gondolatokat. A szövetkezetnek ezer hold erdője is van, aminek túl sok hasznát nem vették az elmúlt esztendőkben. Sőt még az idén sem, de a jövőben már többet várnak tőle. A verpe­létiekkel, a vécsiekkel s a do- moszlóiakkal közösen szeret­nének létrehozni egy feldolgo­zó üzemet. Ez az üzem és a kőbánya, ami évente mintegy 350 ezer forintot jövedelmez — jól ki­egészítené a közös gazdaság bevételét. másikat köznapi hasznosságá­vá. Szállítópályán érkezik a kő a hegyről, s az osztóállomás­ról 130 métet hosszú, kétjára- tú szalag viszi a tárolóba, 6700 tonna kő fér be majd ide. In­nét alagút-rendszerbe foglalt szállítópályákon a forgódobos osztályozóba kerül, mert csak jó minőségű szabvány nagysá­gú kőből lehet mész, ami nem megfelelő, az visszakerül a szállitópályára, s „egy házzal odébb”, cement lesz belőle... Az osztályozóból ötven mé­ter magasra, a kemencék tor­kához kerül, hogy ott 24 óra alatt átjutva, sokféle technikai alkalmatosság közreműködésé­vel végül is vagonokba, speci­ális szállító kocsikba zúdítsák. Eddig mintegy hónapnyi idő­nyereséggel dolgoznak az épí­tők- szerelők: a jövő évi de­cemberi indítás helyett az el­ső két kemencét már augusz­tusban szeretnék begyújtani, hogy attól kezdve ne aludjon ki bennünk a tűz. Mert folya­matos üzem ez, akár a kohó, éjjel-nappal, hétköznap, ün­nepen ott kell állni a gépek mellett. (M. O.) Szeretik a szőlőt a kisná- naiak s ez magyarázza, hogy az idén a szövetkezetben meg­kezdték az oltványtermesztést is. Nem is akárhogy, mert a félmillió oltvány minősége fe­lülmúlta a várakozást. Az űj üzemág 360 ezer forint több­letjövedelemhez juttatta a kö­zös gazdaságot. S a siker ösz­tönzést adott. Jövőre szeret­nék, ha megduplázódna a jö­vedelem. Ehhez viszont egy­millió oltványt szükséges elő­állítani. —Sajnos attól félünk, hogy néhány év alatt megöregszik a szövetkezet — mondja gond­terhelten az elnökhelyettes. Ma még nincs hiányunk a munkaerőben, de később ... Igen, a statisztika élesen fel­tárja a nem túl biztató pers­pektívát. A szövetkezet 320 dol­gozó tagja közül mintegy hú­szán vannak, akik még nem töltötték be a harmincadik évüket, 150-en vannak a har- minc-ötven év közöttiek s a tagok több, mint fele már túl van az ötvenedik éven. — Évente csak két-t árom fiatal jön hozzánk. Ez pedig nagyon kevés — mondja Csa­bai István. — Valahogy meg kell talál­ni az utat a fiatalokhoz — vélekedik az elnökhelyettes. A szőlő egymagában nem elég. Jó néhány szövetkezet járt már pórul, mert egyedül csak a szőlőre akart támasz­kodni. S jött egy rossz év, amikor az időjárás elvitte a termés felét. Más pedig nem volt. ami pótolhatta volna a kiesést. Kisnánán éppen ezért egyre nagyobb szerepet kap az állattenyésztés is. Jelenleg a szövetkezetnek ötven tehene van s két-három éven belül az állományt duplájára akar­ják növelni. Az anyajuhokat a közelmúltban teljesen kicse­rélték, szeretnék, ha a juhá­szat is megerősödne. Terve­zik azt is, hogy a hetven mar­ha helyett százat hizlalnak és Az idén kétmillió forinttal szeretnék növelni a szövetke­zet jövedelmét s aztán ké­sőbb újabb és újabb milliók­kal. 1970-re'' csak nagyüzemi szőlő lesz a szövetkezetben, megnövekedik. megerősödik az állattenyésztés, többet hoz az oltvány, az erdő és a kő­bánya. A tervek körvonalaz­zák a jövőt s ez a jövő biztosí­tottnak látszik. S hogy a ter­vek által feltárt fejlődés meny;! nyire lesz egyenletes — ez a gazdálkodástól, a munkától függ. Gyengéből közepessé válni ez ma a szövetkezetiek vá­gya. Az eddigi eredmények s az elképzelések alapján való­színű, hogy ez mielőbb bekö­vetkezik. S akkor már újabb lépéseket lehet tenni a közös úton. Kapóst Levente MAI „VILÁGJÁRÓK" Grósz János csoportvezető, Bartók László géplakatos. Csepey Zoltán szerszámkészítő, Soós Anna segédmunkás. (Pozsonyi Zoltán felvétele) „Kitántorgott Amerikáiba másfélmillió em­berünk” — írta József Attila a harmincas évek nyomorától. Megváltozott életkörülményeink között ter­mészetszerűen más céllal indulnak el ma, az országhatárt átlépők. — Mit láttak külföldön? A nyári útiemlé- kek közül egy üzem, az egri Finomszerelvény- gvárból villantjuk fel a mai „világjárók” port­réját. Látogatás a testvérgyárban A bervai gyár több éve tartja a baráti kap­csolatot a Zlate Moravce-i „CALAX” gép­gyárral. Mind a két üzem fő profilja a hűtő­gép kompresszorgyártás. Grósz János csoportvezető, műhelybízottsági titkár, a napokban harminchat fős- szakszer­vezeti csoporttal járt Csehszlovákiában. — Szomszédjaink milliós darabszámú komp­resszor gyártására rendezkedtek be. Tanulsá­gos megállapítás számunkra, hogy itt nincs anyagmozgató. A kompresszor gyárfásának majd minden szakasza kondeor berendezésen és szalagon történik. Szembetűnő, hogy a moz­gó szalag fokozott munkaintenzitást követel. — Hogy keresnek ebben a gépgyárban? — A vállalatnál az egy hónapra eső átlag- kereset 1600 korona, megfelel 2300 forintnak. — Milyennek látta a szakszervezeti mun­kát? — Lényegében hasonló rendszerű a mienk­hez. A mester — megfelel nálunk a csoport- vezető beosztásnak — kezében összpontosul a sokrétű bizalmi munka. — Kedves epizód? — Találkoztunk egy tizenkét fős rimaszom­bati mezőgazdasági csoporttal. Hamar össze­barátkoztunk. mind a harminchat fő egri láto­gatónak kötelező volt megízlelni a helyszínen készített finom birkagulyást. Mister Bartók Riminiböl — Ha nem magyarul mesélné olaszországi élményeit Bartók László géplakatos, elhin- Yiém, bennszülött olasszal találkoztam. — Riminiben, az adriai tengerparti fürdő­helyen hozzámlépett egy olasz családapa. Bér­ietet akart váltani tőlem egy jachtra. — Un­garist, magyaráztam, nem révkalauz. — A Hajdú megyei vezérigazgató, az MTI munkatársa, a kutató mérnök és egyéb vezető beosztásúak társaságában, szakszervezeti be­utalóval töltöttem két hetet a mediterrán ég­öv alatt. — Érdekes élmények? — Láttuk San Marino, a 26 ezer fős állam 9 személyű hadseregét, a nevezetes palotát is meg akartuk tekinteni, de nem volt szeren­csénk, mert éppen akkor ülésezett a San Ma- rino-i tanács. Katolikában csodáltuk a delfi­nek táncát, átsétáltunk a Rialtó hídon, meg­fordultunk a hídfő zajos piacán. Érdeklődéssel figyeltük az ókori műemlékeket. Velence, Bologna nevezetességeit két hétig is kevés lenne meséim, ,. ,..... . , Ér dekes volt megfigyelni Olaszország két arcát: a kapitalista arculat, ahol van minden: lokál, fény, pompa, csillogás, és a másik ol­dal: a sikátorok nyomornegyedei. — Az olasz divat? — Náluk a mini még rövidebb. Az asztalon levél, a címzés: Mister Bartók. — Olasz barátom, egy textilgyári technikus küldte. Színes lapok kerülnek elő: Inter, Mi­lan, Fiorentina, Juventus labdarúgóinak fény­képe, eredeti dedikálással. Az anzikszokat az üzemben mindenki látni akarja... — összbenyomás?, — Felvetődik a turistában, az olaszok is lépten-nyomon kifejezésre juttatták: szívesen készt vennének a magyarokkal csereüdulte­tési akcióban. Miért ne lehetnénk kezdemé- nyezőek mi, egriek? Népi tánc, gitár zenére Csepey Zoltán szerszámkészítőt érte a me­gyéből egyedül az a megtiszteltetés, hogy az országból indult harmincfős csoporttal, a KISZ Heves megyei Bizottsága jutalmaként, egy hetet az NDK-ban tölthetett. Poznan—Berlin—Lipcse—Drezda útvonalon alig győztük befogadni a sok és gazdag látni­valót. Említi a 41 900 négyzetméteren épült Sans- souci-kastélyt, a görög teaházzal, parkokkal, festmények tárlatával. Berlinben a szovjet hősi, Lipcsében a Népek csatája emlékművet fényképezték sokan, az operában gyönyörköd­hettek a lenyűgöző szépségű Hattyúk tava balettben. A szovjet—magyar—lengyel barátság házá­ban Komszomol-titkárral beszélgettek, nem­zetiségiekkel ismerkedtek, gitárzenére a klub­esten megtanították egymást nemzeti tán­cukra. Három év as NDK-ban — Milyen céllal kíván Németországba utazni? — Lehetőség nyílik szakmai gyakorlatszer­zés céljából az NDK-ba kimenni — mondja nagy örömmel Soós Anna. — Érettségiztem, segédmunkásként vettek fel a gyárba. Nagyon hasznosnak tartom a németországi három évet. A technikai, termelési módszerek megismerése mellett mindenképpen nyeremény a nyelv el­sajátítása. Az NDK-ban ötnapos a munkahét. Még szórakozásra is jut idő. — November 6-án indulás! Csak sikerüljön! Soós Anna izgatottan várja az értesítést. ★ Nem szóltunk azokról, akik motorkerékpár­jukon vagy gépkocsin vágtak neki az ország­határnak. hogy turistaként ismerkedjenek más országok életével. A mai ..világjárók” utazásának célja: tapasz’ talatcsere. jutalomkirándulás, szakmai isme retszerzós. I . J __.:.Ítóí4hJ-*l*~L. -­Si mon Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents