Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-05 / 235. szám

Gyöngyös filmszerepet játszik ,cjlA Fő téren leállt a forga­lom. Száz és száz ember a jár­dákon, hiszen a kíváncsiság mindenkit idecsalt, aki ezen a vasárnap délelőttön kijött az utcára Gyöngyösön. Valami történik itt, valami szokatlan dolog, amire érde­mes odafigyelni néhány perc­re. A percek azonban múlnak, .ft, kíváncsiak tömege pedig légyre nő. ,. Három fiatal lány áll egy­ajtós mellett. Kézitáska a ke- -Ejikben, unottan lóbál ják. gangjuk sincs, az arcukon is g, közöny. Az érdeklődés leg­kisebb jelét sem lehet felfe­dezni raj túli. Maguk elé néz- ,nék, az aszfalt szürke foltjára. Mintha egy elmaradt randevú szenvedő alanyai lennének. A túlsó oldalról kockás in- ges férfi int a kezével, erre a bárom lány elindul, előttük néhány méterre két fiú lépe­get, de szemből is megindul­nák az emberek. Egyszerre sétálókkal telik ifíeg az egész Fő tér. '— A gyerekkocsis férfi ne menjen olyan gyorsan! — ■hangzik az erősítőből a meg­jegyzés. — Vissza, még egy­szer, elölről! A titok tehát megoldódott: a sorsukra váró lányok, fiúk a film szereplői tulajdonképpen Statiszták. figurát Darvas Iván alakítja. — Most már kezd jó lenni — állítja meg a ki tudja há­nyadik próbát Zolnay Pál ren­dező. — Csak még egy kicsit oldottabban. Jó?... Felvétel, csendet kérünk! A csapót a lencse elé he­lyezik, arról olvasom le: 71. kép. Sörös bácsi újból kezdi ma­gyarázni a szerencséjét. De még mindig nem utoljára. A hátam mögött megszólal egy férfi, aki megbűvölten nézi órák óta a próbát: — Fantasztikus...! Hogy bír­ják idegekkel ezt a rengeteg ismétlést? Én nem csinálnám. szélén. Erről kinek a köteles­sége gondoskodni? Mi minden kell egy másfél perces jelenet­hez? s A forgatókönyvet Somogyi Tóth Sándor Próféta voltál, szívem című regényéből írta a könyv szerzőjén kívül Szé- csényi Ferenc, aki egyben a film operatőre és Zolnay Pál, a rendező. A gyártásvezető Forgách Lajos. A már említett két fősze­replőn kívül Berek Kati ját­szik főszerepet, ő Kriszta, Sza­bados felesége. s Valami hihetetlen összevisz- szaság mindenütt. Kábelok, fényszórók, állványok és egy nagycsomó ember, akik han­gyabolyként nyüzsögnek. A mozgásuk is hasonló: a kívül­álló számára csak rendszerte­len jövés-menés. Pedig min­denki csak azt teszi, amit kell. Hány emberből állhat a stáb? Ki tudja megszámolni? Még külön áramfejlesztő ko­csit is üzemeltetnek. A hangot is kint az utcán rögzítik mag­netofonra, egy gépkocsi belse­jében. Apróság, de jellemző: négy hatalmas szódavizes tar­tályt olvashatok meg a járda Miért éppen Gyöngyösön forgatják a fiilmet? Egyszerűen azért, mert a város . külső képe, hangulata megfelel a forgatókönyv el­képzeléseinek. Különösen a középiskolás kollégium ro­mantikus környezete, belső kiképzése tetszett meg a ren­dezőnek. Megkérdeztem, mikorra ké­szül el a film? A jövő tavasz­ra kerül majd közönség elé. És Gyöngyösön tartják meg a bemutatót? Valószínűleg. Ez lesz tehát az első játék­film, amelyben a város is „fő­szerepet” játszik. G. Molnár Ferenc V@ ■ Ahogy bánatosan visszabal­lag a három lány az előbbi helyére, egyiküket megszólí- tóm. — Mióta csinálják ezt? — Mái- reggel hatra ide kel­lett jönni. Erre nincs mit mondani, hi- gaén lassan tíz óra. Megkérdezzem, hányszor sé­táltak már végig a Fő térnek aáon a néhány méteres szaka­szán, amit a felvételre kijelöl­tek? Meg tudnák mondani egyáltalán? Pedig ők tulajdonképpen csak a háttért adják a felvé­telhez. A kamera bent áll a Kékes étteremben, szemben a nagy üvegfallal. A téten folyó mozgást azonban még befogja látószögébe, tehát a sétálást is meg kell rendezni. Sétálni is csak a rendező elképzelése szerint lehet. Hatvan forin­tért. Ennyit kap egy statiszta. s — Most az egyszer még meg­úsztam. Mit? t— Az operációt. Ekkora kö­veket vettek ki...! Aki az operációt megúszta, Sörös bácsi a filmszerep sze­rint. Bánhidi László személye­síti meg. Akinek a szérencsé- jét magyarázza, Szabados új­ságíró, a régi ismerős. Ezt a £. A* Poe — két „váltósaiban99 Antológiák, gyűjteményes kiadások némelyikében ta­lálkozhatunk E. A. Poe egy­két művével, mely feltétle­nül vonzerőt jelentett az ol- vasni vágyók számára. Poe neve a ritka találkozások el­lenére is ismert és kedvelt. Nálunk megjelent kötetei kö­zül a legismertebb talán a Túl az életen és halálon cím­mel, hajdan megjelent novel­lagyűjtemény, melyet nagy szünet követett — sajnos. Az Európa Könyvkiadó jóvoltá­ból most ismét megvásárol­hatjuk, olvashatjuk Poe-t, ez­úttal igen szerencsétlenül, és direkt módon megválasztott címmel: Rejtelmes történetek, Az ilyen ponyvaízű, csalétek­szerű címválasztás egyálta­lán nem méltó egy olyan író­hoz, kinek műveit nálunk többek között Tóth Árpád és Babits Mihály is fordította. Maga a gyűjtés jó, valóban megfelelő keresztmetszetet ad az olvasónak egy tragikus sorsú, különös tollú író élet­művéről. A könyvkiadó azon­ban ezúttal egy másik hibáit is elkövetett, aprót ugyan, azonban a felületesség vala­mennyi jegyével, a világiro­dalom és maga az író iránti bizonyos fokú tiszteletlenség­gel. Igen sok olvasó, mielőtt be­lekezd a nuí tanulmányozá­sába — erre a kiadók szok­tatták rá nagyon helyesen; elolvassa az előszót, a „fül­szöveget”, vagy éppen az utó­szót, hogy némi alappal in­duljon el... A Rejtelmes tör­ténetek is megkapta a „fül­szövegei' és az utószót E. A. Poe életleírása formájában. Ami a „leírást’ illeti, felüle­tes, rövid, kevés. márpedig a Poet szerető olvasók szívesen ismerkednének az író életé­vel, melyről az irodalomtör­ténet e kötetben két pel- dámyban is megjelent vázlat mellett többet is tud. Ehhez kapcsolódó szépséghiba az is, hogy mind a „fülszöveg”, mind az utószó — szó szerint megegyezik. A különbség csupán annyi, hogy az előb­biben a szövegben szerepel Poe születésének és halálá­nak dátuma (1809—1849), az utószóban a cím alatt, és a szép körmondattal megírt utolsó bekezdésben a „fülszö­veg” „oeuvre”-t. az utolsó pe- dit „életművet” ír... Ez a felületesség igazán nem méltó sem E. A. Poe-hoz, sem a díszes, ízléses kiadású könyvhöz, K. G. ÜZBÉG „T Az iiztoég táncművészet olyan régi, mint maga a nép, amely létrehozta. Ugyanolyan változatos és színdús, mint az üzbég tájak. A táncok gyak­ran földrajzi elnevezést visel­nek: andizsáni polka, naman- gani, buharai, ferganai táncok, horezmi lezgimka. Az üzbég népi táncok képe­zik a Bahor (Tavasz) tánc­együttes műsorának nagy ré­szét. Mesteri tudás, érzékletes rendezés jellemzi az együttes indiai, kubai, arab, indonéz, vagy koreai táncait is. S ebben nem kis érdeme van Mukar- ran Turgunfoajevának, a Szov­jetunió népművészéinek, az együttes művészeti vezetőjé­nek. Múkarram tevékenységét az Alimer Navoi nevét viselő Opera és balettszínház szín­padán kezdte táncosnőként. Itt nyilvánult meg érzéke a nép­művészethez, melynek elemeit bátran alkalmazta táncaiban. Pedagógusként is tevékenyke­dett. s ekkor érlelődött meg benne az elhatározás, hogy önálló népi táncegyüttest ala­kít. Terve megvalósult, meg­alakult a Bahor, amelynek ma már 50 tagja van. Az együttes híre a Szovjetunió határain túlra is eljutott. — A Bahor-táncegyüttes. (APN-foto) MÚZEUMI HÓNAP 1967 Gazdag program Egerben és Gyöngyösön __t--------------------..—. - ....------------------------------— Muze ológusok a kutatásokról Az idei múzeumi hónap ke­retében újabb kiállítások meg­nyitására, előadásokra kerüi sox-, amelyekből különösen ez a hét bővelkedik Heves me­gyében. A történelmi neveze­tességeiről messze földön híres városban. Egerben nagy ér­deklődés mellett dr. Korompai János Gárdonyi Géza egri ott­honáról tartott előadást és tár­latvezetést az író emlékmú­zeumában. Pénteken a Gárdonyi-kuta­tás újabb eredményeiről dr. Korompai János a gyöngyö­siek számára is beszámol. Az előadásra a Mátra Múzeum­ban, este hat órakor kerül sor. Szombaton a gyöngyösi Mátra Múzeumban „1917 a Heves megyei sajtóban” címmel do­kumentációs vándorkiállítás nyűik. Az ünnepélyes megnyi­tót délután négy órakor tart­ják. A megnyitó után Dancza János előadást tart arról, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak milyen emlé­keit őrzik az egri múzeum gyűjteményében. Ugyancsak szombatom az eg­ri Megyei Művelődési Házban dr. Nagy József arról tart is­mertetőt, hogy a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom­nak milyen hatása volt Heves megyében. A múzeumi hónap rendezvénysorozata a későb­biekben hatvani és feldebrői programokkal gazdagodik. ★ „Üj világ születik” — a Nemzeti Múzeum kiállítása az 50. évfordulóra — a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára tervezett ün­nepségek programját gazdagít­ja az a kiállítás is, amely no­vember 4-én nyűik a magyar Nemzeti Múzeumban. A mú­zeum a bemutatót az Országos Széchenyi Könyvtárral közö­sen rendezi, a könyvtár plakát- tátámak, sajtóanyagának és egyéb kiadvány-gyűjteményé­nek felhasználásával. A Nem­zeti Múzeum főként tárgyi em­lékekkel járul a kiállítás anya­gához, köztük bemutat olyan fegyvereket, amelyeket az in­tervenciós csapatok elleni har­cok idején használtak a Szov­jetunióban. Több olyan ritka­ság kerül a közönség élé, ame­lyeket szovjet múzeumok bo­csátottak a kiállítók rendelke­zésére. NYIKOLÄ3 AMOSZOV: SZÍV és GONDOLAT fordította* ßadó GYüRey 22. , Ez az embólia miatt fontos. Biz­tosra veszem, hogy nem lépett fel. Pé hát létezik-e teljes bizonyosság az orvostudományban? Csak való­színűség létezik. .A szívpitvar falán meghagyott és időnként érszorítóval összeszorított nyíláson át bedugom az ujjamat, hogy kitapintsam a billentyű ha-: tékonyságát. Vérsugarat nem érzek.-— Nincs ellenáram.-Megmérem a nyomást a szívpit­varban. Tíz. Harminc volt, va— Lehet még egy kis vért pum­pálni az artériába. ^■Néhányszor lassan megforgatják a rfrotor szivattyúját. A vérnyomás nyolcvanötig emelkedett. Egyelőre elég. Eltávolíthatjuk a csövet a szív­ből, s ezzel kiiktathatjuk a motort. A jelek szerint a szív működése kielégítő. Tulajdonképpen kész is volnánk. Mär csak néhány öltés a szívburkon, drén-cső a mellkasüregbe és bevarr­ni a sebet. A legfontosabb azonban gondosan megfigyelni, milyen a vérzés a legapróbb erekből. Az alva- (Jékonyság még rossz, s a műtét után a vérzés a leggyakoribb szövődmény. Sietni semmiképp sem szabad. Majdnem egy óra telik még el. Mindnyájan kissé elfásultunk az iz­galmaktól, a fáradságtól és csak las san térünk magunkhoz. A szív jól működik! Ébredjen fel — már csak ennyi hiányzik a boldogságunkhoz. Egyelőre. Később még újabb szövőd­mények, újabb aggodalmak zúdul­hatnak reánk. Bevarrjuk a bőrét. S egyszerre csak Gyima nyugodt hangja: — Felnyitotta a szemét. Ügy mondja, mintha másként nem is lehetne. Mind az arca fölé hajiunk. Igen, él! Szeme nyitva. Tekintete teljesen üres, de agyembóliás beteg nem nyitja fel a szemét. Egy újabb kő esett le szívünkről. Most már csak a vérzés és a veseműködés-megszű­nése fenyeget. A hemolizis a motor kiiktatása óta százötven. Ez sok. Ré­gebben ennyi halálos volt. Most azonban már ennek a gyógyítását is megtanultuk. Ha nem áll be szív gyengeség, akkor a vese is megbir­kózik feladatával, és hat-nyolc óra alatt a plazmából a vizeletbe került összes vörösvérsejt eltávozik a test­ből. A második — azaz helyesebben: az első — lehetséges szövődmény: a vérzés. Ez sajnos gyakran előfordul, ha a műtét során a motor sokáig működött. A vér bizonyos elemei felbomlanak. — Gyima, gondoskodni kell vér­tartalékról. Nehogy éjszaka kapkod­junk. Legalább két literre van szűk ség. A műtét véget ért. A sebet lera­gasztottuk, Szását a hátára fordítot­tuk. Szem újra lezárult, ez azonban már a műtét utáni alvás. Ha meg­csípjük, keze-lába megmozdul. Nincs bénulás. Mindez együttvéve öt és fél órát vett igénybe, a felmetszés pillanatá­tól az utolsó öltéséig. Az előkészüle­tekkel együtt hat óra. — Mihail Ivanovics, szétszedhetem a motort? — Nem, A csöveket csavarja be steril kendőkbe és várjon. Marina, maga hagyjon még egykét steril holmit az asztalán. — Ez itt már mind szennyezett, jobb lesz, ha most újakat rakok ki. Minden eshetőségre számítva ren­delkezem. Ügy látszik, semmi baj, de mégis... Hányszor kellett már másodszor is feltárnunk a mellkas- üreget, hogy megtaláljuk egy vacak kis vérző eret, mert a drón-csőből folyt a vér... A nővérek szobájában beszélge­tünk. Én mint egy zsák, zuhantam a karosszékbe és még a kisujjamat sem bírom megmozdítani, annyira elfáradtam. Ebben a székben már igen sok szomorú és jóleső percet él tem át az operációk után. Ülök és szüntelenül ásítozom. Oxigénéhség — mintha engem operáltak volna... Szék, mint rendszerint, kevés áll itt, ezért ki hol tud, ott helyezkedik el — az asztalon, az ablakpárká" nyon, sőt valaki egy nyitott szek­rénybe ült bele. Mind cigarettázunk, az ablak nyitva áll. Májusi levegő. Be jó érzés: elkészült a munkánk, rendben van minden. Szasa élve fekszik ott. Űj billentyűvel. S előtte az élet meg az a levél, melyet most már nem kell elolvasnom. Megjegyzem, nem is Szásáról van szó. Bárki más feküdnék a helyén, ugyanilyen örömet éreznénk. Súlyos műtét után minden betegnek örü­lünk. Hiszen minden fáradságunkat, egész lelkünket adtuk bele... Nem Nem, tudom, hogy magyarázzam meg ezt. Még le sem csillapodtunk. Minden beszélgetésünk a műtét körül forog. — Biztos voltam, hogy sikerülni fog — jelenti ki Vaszja. — Te biztos voltál, én nem. Na­gyon féltem. Abban nem kételked­tem, hogy végül is bevarrjuk neki. Hiszen a motor működött és kiürít­hettük az aortát. De milyen áron! Hisz a hemolizis százötvenig ugrott fel. Te még fiatal vagy, ezért oly nagy az önbizalmad. Nem tudod be­látni az összes lehetőségeket. — Mégis, mi történt? Úgy látszik, gyenge volt a fonál. Hisz az izom csak nem vághatta át mind a négy öltést egyszerre? Ezt Marija Vasziljevna kérdezi. Holtfáradtan ül, s mint én, ő sem képes megmozdulni. — Magam sem tudom. A fonál egyszerre csak a kezemben volt és eldobtam valahová. A lyukat azon­nal be kellett tömni. Analízisre nem volt idő. Vaszja vizet iszik. Én is szomja­zom, hiszen ingem-nadrágom mind csupa víz az izzadságtól. Egy-egy ilyen izgalomtól majdnem két kilót veszítek súlyomból. Egyszer meg­mértem. — No, gyerekek, ügye hogy mégis lehet műbillentyűt bevarrni? — Igen, Mihail Ivanovics, csak meg kellene változtatni a bevarrás módját. — Hogyan? Zsenya már magyarázza is. Okfej­tése teljesen logikus: először a szív- biűentyű gyűrűjén belül végigvezet­ni egy varratot, billentyű nélkül, majd pedig a seben kívül fonalakat húzni a billentyűn keresztül. Ezután a billentyűt a helyére tenni és egy­más után sorra csomókat kötni. Okos ötlet. Meg kell írni a műtét jegyzőköny­vét. Nincs kedvem. Unalmas munka, de nem lehet előle kitérni. Itt azon­ban akkora a lárma, hogy nem megy az írás. Küldjem talán el őket? Nem volna helyes. Jól érzik magukat itt, és megérdemelték. Elmennek úgyis és elvész a pillanat. Mindegyikre vár valami tennivaló... Ez a hangu­lat szétfoszlik, és többé nem hozzu vissza.- - - -t, 1 1967. október 5,, csütörtök (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents