Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-01 / 232. szám
Hogyan készülnek az új mechanizmusra Petőfibányán ? A Mátraalji Szénbányákhoz 9 üzem és több mint 6600 ember tartozik Pontosan egy negyedév választ el bennünket a gazdaságirányítási reform bevezetésétől, másrészt a Mátraalji Szénbányák megyénk legnagyobb gazdasági egysége, tehát kétszeresen indokolt, hogy választ kérjünk és adjunk a kérdésre: hogyan készülnek az új mechanizmusra Pelőfibá- nyán? Párt-, szakszervezeti és gazdasági vezetőkkel tárgyaltunk, a reform előkészítésének köz- gazdasági és társadalompolitikai összefüggéseit vizsgáltuk, a tervezés, a vállalati jövedelemszabályozás és anyagi érdekeltség új rendjéről igyekeztünk reális képet, nyerni. Vajon kielégítő a vállalat kezdeményezése és milyen akadályok állnak a konkrét intézkedések útjában? . A kényszerből előny Ismeretes, hogy a mélyművelésű. gyenge minőségű, de drága szenet adó bányákat le kellett állítani. Erre a sorsra •jutott a petőfibányai, a rózsái. majd legutóbb a gyöngyösi üzem. Mit jelent a gazdaságosság. a tényleges szükségletre való termelés? Mindez már nem elvont közgazdasági fogalom, hanem nagyon is élő valóság a Mátraalji Szénbányáknál. A széntermelés már az idén is mindössze egyhar- madát teszi ki a vállalat kapacitásának és a várható 1,5 millió tonnáról 1.3 millió tonnára csökkentették az 1968-as tervet. A megváltozott helyzetnek megfelelően hogyan lehet foglalkozatni az embereket és a gépeket? Párt-, szak- szervezeti és gazdasági vezetők együtt vizsgálták, hogy az átcsoportosításoknál a szociális körülményeket, valamint a gazdaságosság követelményeit a lehető legjobban betartsák. Aztán nem segített az átcsoportosítás, munkát kellett keresni. A megbízásnak megfelelően a belső ellenőrzési osztály és a gépészet folyamatosan jelezte a munkaerő-, a gép- és általában az állóesz- , köz-kihasználás fokát. Lehet, hogy eleinte nem piackutatásnak nevezték, de a gyakorlatban már tavaly óta ezt végeznek. Milyen eredménnyel? A széntermelés egyidejű visszafejlesztésével több melléktermelési ágazatot honosított meg a vállalat. Az elmúlt évben 10 millió forint értékű földmunkát végeztek. Csatomakotrást, fűrészáru-termelést vállaltak. A távvezetékekhez oszlopokra van szükség? Hétvégi pihenőházakra és különböző faipari termékre jeleztek igényt? Vállalták a szokatlan munkát és annak kockázatát is. Nem elhamarkodottan, hanem kellő előkészítés és gazdaságossági számítások után. A petőfibányai gombatermesztést csak megemlítjük, annak jelentőségét igazán, a fogyasztók és azok ismerik, akik itt kaptak munkát. De a volt bányászok milliókra leltek az iszapban is. Nem Pető- fibányán, hanem Dunaújvárosban. Ugyanis a vasmű és a papírgyár évek óta mossa a szenet, és a völgyben több millió tonna szénpor gyűlt össze. Erre szüksége van a tégla- ée a cserépiparnak. Ezt a kiváló minőségű és már-már veszendőbe menő porszenet a Mátraalji Szénbányák kotrókkal szedik ki a völgyből, dömperekkel szállítják és vagonba rakva átadják a Tégla- és a Cserépipari Trösztnek. A kényszerhelyzet arra szorította a petőfibányai vezetőket, hogy a gazdaságosság előfeltételeit fokozottabb mértékben figyeljék, a piac igényeihez rugalmasan alkalmazkadja- nak, másrészt a munkásokat és az állóeszközöket ésuzerűen foglalkoztassák. Neon vártak felsőbb utasításokra, a vállalat vezetősége eredményes intézkedéseket tett. Az emberekről gondoskodtak, ésszerű átcsoportosításokkal. új profilok kialakításával elérik, hogy az idei tervekben jóváhagyott 4,1 millió forintos veszteséget 3,5 millióval csökkentik. Már az idén olyan ösztönzési rendszert dolgoztak ki, hogy minél többen és minél nagyobb mértékben törekedjenek a gazdaságosságra. Tovább a megkezdett úton Az iparág irányítása mellett a Mátraalji Szénbányák vezetősége javaslatot tett az új szénárakra, a gépmunkák díjára. Most gazdaságossági számításokat végeznek, hogy a javasolt árak hogyan befolyásolják a várható 1968-as eredményt. Árképzéssel, az árren- deletek tanulmányozásával és annak vállalati konkretizálásával a termeiési és a pénzügyi osztályon egy-egy szakembert bíztak meg. De a vállalati árképzés bizonytalan, sőt, lehetetlen, mert hiányzik a Pénzügyminisztérium rendelkezése, hogy a széntermelésen kívüli egyéb tevékenység után a vállalat fizet-e 1968-tól illetményadót és eszközlekötési járulékot. Ennek a kérdésnek eldöntése sürgős, ezért most javaslaton dolgoznak Petőfibányán. Megfelelő rendelkezések hiányában a vállcűat nem ismeri a fejlesztési alap forrásait, sem az értékcsökkenésből, sem a nyereségből visszatartható részt, valamint a részesedési alapra visszatartható nyereség- hányadot sem. Erre csak a Gazdasági Bizottság határozatai adnak valamelyes támpontot, de hiányzik a végrehajtási utasítás, a Pénzügyminisztérium és a Nehézipari Minisztérium rendelkezése. Ezt a hiányosságot Petőfibányán egyre inkább érzik. Ezzel magyarázható, hogy üzemfejlesztésre, valamint a részesedési alap felosztására a vállalatnak konkrét terve még nincs. Általános elvként a vezetőség elfogadta. hogy 1968-tól a fejJúlius 1-től az Árhivatal már Országos Anyag- és Árhivatalként működik. Az átszervezésről kormányhatározat intézkedett. Ezzel az árak és az áruforgalom szabályozási funkciója egyesül. Miért kellett egyesíteni ezt a két feladatot? — ez volt első kérdésünk dr. Csikós Nagy Bélához, a hivatal elnökéhez. — Köztudott, hogy az új gazdasági irányítási rendszerben többféle ár lesz. Lesz kötött, maximált, és szabad ár. Hogy melyik termékcsoportnál, melyik árat vezessük be, ahhoz azt is pontosan tudni kell, hogy milyen az ellátottság az illető termékcsoportból. A térmelőeszköz-kereskede- lemben például csak azoknál a termékeknél alkalmazhatunk szabad árat, csak akkor adhatunk lehetőséget a vállalatoknak a szabad áralkura, ha a szóban forgó termékből van elegendő, s így áruforgalmi kötöttségeket szükségtelen bevezetni. Ott szükséges az árat megkötni, szabályozni a termékforgalmat, ahol nagyobb a kereslet, mint a kínálat. s így nincs lehetőség a szabad forgalomra. Következésképp, az ár, az árfaj la meghatározásakor egyben a termékforgalom szabadságáról, vagy kötöttségéről is dönteni kell. S mivel az árak alakításához figyelemmel kell kísérni a termékforgalom alakulását, így az a helyes, ha mindkét funkciót, az anyag- gazdálkodás és az árforma- megállapítás feladatát is egy szerv látja el, hangolja ösz- sze. A gazdasági élet legfontosabb szférájában a termelőeszköz-forgalomban ily módon biztosítható lesz a piaci egyensúly. — Az áruforgalom és az árszabályozás funkciójának egyesítéséről intézkedő kormányhatározat egy helyen így fogalmaz: „... létre kell hozni a termelőeszköz-kereskedelmet.” Ennek a túlságosan nagy kötöttség ellentmondana. — A hivatal nem azzal a céllal kezd most foglalkozni a termékforgalommal is, hogy sok kötöttséget vezessen majd he, ellenkezőleg: azzal az elhatározással fogunk a munkához, hogy ahol csajc lehet, ott a megfelelő irányárak — tehát közgazdasági eszközök — segítségével minél több korlátozást feloldhassunk. Az új gazdasági irányítási rendKétségbeejt ő. Mondom neki, hogy a szuezi helyzet ... Egy pillanatig gondolkodik, aztán felderül az arca ... — Igen... A Suarez, az kitűnő focista... Mondom neki, hogy a vietnami konfliktus ... — Te — kérdi —, a vietnamiaknak nem volt soha jó focicsapatuk? Mondom neki, hogy lengyelországi útján De CauUe... — De hány gólt láttam ám... Emlékszem, amikor 1953-ban... ... és az atomsorompó-egyezmény —próbálom folytain i, s erre felfigyel... — Mit akarnak ezzel a atomsorompóval? — Megakadályozni az atomfegyverek elterjedését, hogy az atombomba és a... — kezdem lelkesem És még lelkesebben helyesel: — Nagyon okos dolog. Képzeld csak el kérlek, hogy mi történik, ha egy ilyen marha nagy atombomba puf, pont oda esik nekem egy focipálya közepére! Ez méa bakternek is elmenne az atom- miompóhoz, ha a fociról van szó... Kedves, barátságos kis presszó az egyik gyári telepen. Finom kávéidat csapja meg az ember orrát, amint belép. A magnóból kellemes, lágy dallamok hangzanak, szinte hívják, csalják az embert, hogy helyet foglaljon. A felszolgáló udvarias, ajánlatai is vannak az italra vonatkozóan. Körülnézek a délutáni félhomályban. A nagy nylonfüggöny hatalmas üvegfalat takar, amely éppen a télén lakóházainak ablakaira néz. Az erkélyen gyerekek ugrálnak, egy fiatal- asszony kötélre ruhát terít. — Parancsoljon, a kis konyak a duplával ... A sarokban egy fiatal pár ül, rrel- letük négyen férfiak. Konyakoznak. Ismerős női arcot pillantok meg távolabb. Tűnődöm, de a késő délutáni homályban alig látom az arcát. — Ki lehet? A pincér a falhoz léo és a szürkületre való tekintettel meggvúit egyetlen kis fali• • Üvegfa! égőt, amelytől afféle derengő világosság támad. A többit elfelejtette meggyújani — gondolom és egy merész mozdulattal fölkattintom a hátam mögötti villanyt. A fény megvilágítja az arcokat. mire szemmel láthatóan ideges nyugtalansáo árad a konyakozó négy férfi arcáról. Ész- reveszem, néhány pillanatig foglalkoztat az ügy, aztán szürcsölgetni kezdem a kávét. Ök négyen ösz- szesúgnak a pincérrel. tanakodnak. azután a pincér óvatosan, félszegen hozzám lép — Bocsánat, uram! Egy kéréssel zavarom. Oltsuk el ezt a villanyt itt a háta mögött Túl nagy a fény, tetszik tudni: a „világosság”. Nem értem, hiszen már a szerelmespár is kiment csak a négy konyakozó férfi van bent és jómagam. A pincér rendkívül szimpatikusán kih úzza a mellettem lévő széket és engedélyt kér, hogy leüljön. — Tetszik tudni, arról van szó, hogy a legjobb vendégeim, innen a lakótelepől kerülnek ki. ök ülnek itt az asztalnál. Sörre, konyakra ülnek be, igy délutánonként, meg aztán egy kis zenét hallgatnak. — Ez rendben van, de miért kell sötétben lenniük. — No, éppen ez az. Valamennyien itt laknak a szemközti házban es ha nincsenek otthon, ez feltűnik a kedves feleségeknek. Ilyenkor legelső dolguk, hogy kimennek az erkélyre és ..benéznek az üvegfalon” ... Felállók és magam kapcsolom le a villanvt. — Köszönjük, uram — szól hátra valaki a négy közül. A pincér még szabadkozik, de a mosolyomat látva maga is nevetni kezd. — Tetszik tudni, az üzlet az üzlet — És ez az építészeti megoldás teliesen a tervezők hibája . .. Egy tégla 16 embert talált el Fizikailag lehetetlennek látszik, hogy egyetlen tégla egy. szere tizenhat embert találjon el, a valóságban azonban mégis megtörtént ez a hihetetlen eset. A színhely Gyöngyös. Itt is a Fő tér, amelynek lebontásra Ítélt épületének falából pottyant le az a bizonyos tég. la. Éppen egy idősebb néni bandukolt a fal mentén, amikor a tégla rápottyant. Rögtön ezt követően szakértő bizottság szállt ki a tett színhelyére, és megállapította, hogy a lebontásra váró ház életveszélyes. A lakókat már szerencsére korábban ki. költöztették az épületből. Arra tehát nem volt szükség, hogy néhány családnak egyik óráról a másikra új otthont biztosítsanak. Ebben a Fő téri épületben azonban ott üzemelt még a Zsuzsi cukrászda. Éppen tizenhat dolgozóval. Jött a rendelet: a cukrászdát be kell zárni — azonnal. A tizenhat dolgozónak le is út, fel is út. Az a bizonyos tégla ugyan csak a nénit találta el a tények szerint, de a cukrászda tizenhat dolgozójának sokkal jobban a fejére koppintott. Nem volt többé munkahelyük. Majd elhelyezi őket a vállalat. mondhatjuk nyugodtan. A Heves megyei Vendéglátó- ipari Vállalat azonban na. gyón rossz helyzetben van Gyöngyösön, Néhány hónap leforgása alatt egyetlen cukrászdája maradt. Korábban megszüntették a Sport presz- szót — ma már csak álló vendegeket szolgálnak itt ki —, utána a Mokka presszót, most pedig a Zsuzsi cukrászda került elődei sorsára. Miért? Miért állt elő ez a furcsa helyzet Gyöngyösön? Hosszú sora van ennek, és hogy a Zsuzsi cukrászda sorsával is foglalkozunk, a tizenhat dolgozó miatt tesszük, és azért, hogy rámutassunk: a vállalat sem tett meg korábban mindent, amit tehetett volna, hogy ne essék így szét az üzlethálózata. Már régen tudták, hogy a Zsuzsi cukrászdát be kell majd csukniuk, hiszen az épület szanálása évek óta eldöntött kérdés. És mit tettek azért, hogy a Zsuzsi cukrászdának máshol találjanak helyet? Igaz, a város vezető szervének sem közömbös, hogyan alakul a lakosság ellátása, milyen lehetőségeket tud ehhpz biztosítani, de a vendéglátó gondja mégsem lehet kizárólag a tanács gondja. A gyöngyösi helyiséghiány köztudott. A tizenhat emberből néhányat már elhelyeztek. Né- hányuknak a munkaviszonyát úgy tudják fenntartani, hogy a vendéglátóipari klubhelyiséget alakítják át presszónak, Milyen forgalom lesz itt? Hogyan fog erre ráfizetni a vállalat? Ezért is lett volna jobb még időben megtámasztani azt a téglát. (—ár) tNmww3 1967» október 1», vasárnap lesztési alapot főleg olyan beruházásokra fordítják, amelyek gazdaságosak és rövid időn belül megtérülnek. A részesedési alapot úgy használják fel, hogy az a nyereség tömegének fokozására ösztönözzön. Becsületbeli ügy Petőfibányán részletesen és gondosan előkészítették a 44 órás munkahét intézkedési tervét. Október 1-től az üzemek már e szerint dolgoznak. Helyes kezdeményezésnek tartjuk, hogy a Mátraalji Szénbányák pártbizottsága közgazda- sági, oktatási, valamint párt- és tömegszervezeti bizottságot hozott létre és a bizottság tagjait a célkitűzéseknek megfelelően foglalkoztatta. Különösen figyelemre méltó a KISZ mellett működő ifjúsági tervező iroda tevékenysége. Egyre inkább kibontakozik az a törekvés, hogy a vállalat egészére, fontos feladatokra irányítják a figyelmet. A pártbizottság fontos feladatokat pártmunkaként biz a szakemberekre és ők a vállalt kötelezettségek teljesítését becsületbeli ügynek tekintik. Nem lehet azonban szó nélkül hagyni azt a körülményt, hogy az eddigi intézkedéseket a vállalat központi vezetői többnyire az üzemek nélkül, sőt eleinte akaratuk ellenére tették meg. A Mátraalji Szénbányák központjában kialakulóban van a közgazdasági gondolkodás, a vállalati jogkör és a felelősség egysége. Feltétlenül pozitív módon értékelendő az önálló kezdeményezés, de az új vezetési stilust és a gazdasági reform követelményeit még kevésbé ültették át az üzemek gyakorlatába. A Mátraalji Szénbányák központjának vezetői kellő mértékben készülnék az új mechanizmusra. Tudják, hogy a megkezdett úton tovább kell haladni. Hangoztatják meggyőződésüket, hogy már szükség lenne a Gazdasági Bizottság határozataiban vázolt rendelkezések miniszteri szabályozására. Másrészt a vállalatnak is többet kell tennie, hogy az üzemek középvezetői is megértsék a gazdaságirányítási reform lényegét és a dolgozók minél szélesebb rétegének összefogásával tevékenyen hozzájáruljanak az új mechanizmus sikeres megvalósításához. Dr. Fazekas László szer kidolgozása és a termék- forgalom új rendjének a kialakítása együtt, egymással összhangban történt. De hát éppen ezért egyesítette a kormányzat az árak és az áruforgalom szabályozásának teendőit. — A kereslet és a kínálat aránya állandóan változó tényező, a változásokkal, a termékforgalom szabályainak és az árakna*, lépést kell tartaniuk. Elképzelhető például, hogy a 68-ra kötött gazdálkodás alá vont egyes termékek kínálata megugrik s 69-ben már szabad forgalomba lehet bocsátani. Ezzel összhangban a termék árát is kötött árból maximált vagy szabad árrá lehet változtatni. Más terméknél meg a kereslet szökhet fel, amikor a forgalom és az ár megkötésére lehet szükség. — Ezekkel a változásokkal lépést tud tartani a hivatal? — Ez a feladatunk. Régebben a hatósági árrendszer évei alatt általában csak háromnégy évenként került sor termelői árváltozásokra, a fogyasztási árak még ennél is ritkábban változtak. Ezentúl sokkal operatívabb, napra készebb munkát kell végeznünk, a kereslet és a kínálat összhangjáért. Hazánkban rendkívül jól szervezett termelőeszköz-kereskedelem, kis- és nagykereskedelmi hálózat működik. Ez a szervezet kitűnő informátor is egyben a gazdasági élet irányítói számára. Az Országos Anyag- és Árhivatal ezt az „információs rendszert” is használja majd. épp azért, hogy gyorsan intézkedhessen a lakosság jó ellátása érdekében. Ez az intézkedés persze többnyire áttételes, hiszen elsősorban a gyárak jo ellátásáról kell gondoskodni — ám ha itt rend van. akkor az üzletek sem maradnak áru nélkül. A feladat rendkívül bonyolult és sokrétű, ezért szoros együttműködésben kell dolgoznunk a minisztériumokkal is. (G. F.) szer valójában a szabad áruforgalom elvén alapszik. Ennek az elvnek számos eleme már ma is létezik, — főképp a fogyasztási cikkek piacán. A mezőgazdasági termékek szabad forgalmát széles körben megteremtettük már 1957-ben,' amikor a kötelező terménybeadási rendszerről áttértünk az állami szabad- felvásárlási rendszerre. A korlátozás eddig erőteljesen csak az ipari termelőeszközök forgalmában érvényesült, ám itt is számottevően szűkült a központi gazdálkodás körébe vont termékek száma az utóbbi években. 1953-ban például még 1200 termékkel gazdálkodott az Országos Tervhivatal, 1957-ben már csak 600- zal, majd 350-nel, míg jelenleg kontingenseket már csak 75 termékre adnak. 1968- tól ez a kör tovább szűkül, előreláthatólag mindössze 35 termékre terjed csak ki. De még ennél a 35 terméknél is másképp gazdálkodunk majd. Ma az- említett 75 termékre valamennyi felhasználó megkapja a keretet — teljes körű elosztás érvényesül tehát. 68- tól a forgalmat lehetőleg már csak egyetlen ponton kötjük meg: vagy az importot, vagy az exportot, ahogyan azt a lakosság zavartalan ellátása megkívánja. Kontingenst csak egy-két cikknél állapítunk meg, s azoknál is csak egykét nagy felhasználó számára. A kisebbek szabadon gazdálkodhatnak majd. Ilyen termék lesz például a papír, hiszen a kulturális sajtóigényeket m n- den körülmények között biztosítanunk kell. Persze, ha valamilyen termék forgalmát megkötjük, mert nincs belőle elegendő, akkor a termelés bővítéséről is intézkedünk. — Ha szűkül a központi gazdálkodás alá vont termékek köre. akkor a hatóságilag rögzített árak körének is szűkülnie kell. — Jelenleg a lakosság árualapjának — a fogyasztási cikkekből — 15 százaléka szabad áralakulású. A mező- gazd;tsági piaci termékeknél, a kisipari szolgáltatásoknál tapasztal hatjuk ezt. Ez az arány tovább növekszik. Nem véletlen, hogy az új árrendBemutatkozik: _ az Országos Anyag- és Arhivatal
