Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-01 / 232. szám

A megye köxépfokti oktatásának mai helyzete é* jövője A mérleg; nyelve 8 szakközépiskolák felé billen Évadnyitó az egri Gárdonyi Géza Színházban Huszka: GÜL BABA Nagyoperett 3 felvonásban A megyei tanács elfogadta a vb előterjesztését • Heves megye Tanácsa a me­gye középfokú oktatásának helyzetéről és távlati fejlesz­tésének irányelvedről tanács­kozott. Szalay Istvánnak, a megyei tanács vb-einökhelyet- tesének előterjesztésében meg­vizsgálta a középfokú oktatás jelenlegi helyzetét. A három alapelv . Jelenleg már hatodik éve fo­lyik az 1961. évi harmadik, az oktatással kapcsolatos tör­vény végrehajtása. Ennek .egyik legfontosabb pontja ki­mondja, hogy az iskolát minél közelebb kell hozni a terme­léshez. Ennek az elvnek az ér­vényesítése hozta létre az 5+1- cs gyakorlati oktatást, amely­hez azonban nem volt megfe­lelő társadalmi bázis és több esetben hiányzott bizonyos személyi és tárgyi feltétel. Emiatt az utóbbi időben elő­térbe került és emelkedett a heti kétórás gyakorlati foglal­kozások száma. Az elmúlt tanT évben a gimnáziumok 30 el­ső osztálya közűi hét osztály­ban volt 5+1-es oktatás és 23 osztályban heti kétórás gya­korlati foglalkozás. Az oktatási törvény másik legfontosabb alapelve a kor­szerű műveltség biztosítása. Ennek érdekében új tan tervek, óratervek és tankönyvek szü­lettek. Mindezek ellenére nem kielégítő minden iskolában az oktató munka eredményessége és a tanulok tudása. A pedagó­gusok egy része nem ismeri kellőképpen a tudomány új eredményeit és sok esetben hi­ányos a tanórákra való felké­szülésük is. Ezért még inkább anyagi és erkölcsi megbecsü­lésben kell részesíteni azokat a pedagógusokat, akik új mód­szerek kutatásában élen jár­nak és azokat rendszeresen is alkalmazzák. A jelenkor fejlettsége és a tudományban elért eredmé­nyek elsajátítása megköveteli, hogy a tanulók, különösen a tehetségesebbek, minél elmé­lyültebben foglalkozhassanak egy-egy tantárggyal, ezért ala­kították ki a tagozatos osztá­lyokat. A megyében nyelvi ta­gozatos osztályokon kívül ké­mia-biológia és matematika-fi­zika tagozatok működnek. Az újabb oktatási törvény harmadik fontos pontja: a tu­dományos világnézetre való nevelés. A megye középisko­láiban tanuló fiatalok világ­nézete, erkölcsi arculata alapjá­ban véve egészségesen fejlő­dik. De a tanulóifjúság egy ki­sebb részét az anyagiasság, a mának élés, a felszínes élet- szemlélet jellemzi. Sok eset­ben hátráltatja a nevelést, hogy nem megfelelő az együtt­működés a nevelők és a szülök között. Nagyobb gondot kell fordí­tani az érzelmi nevelésre is. Az iskolai nevelés középpont­jává kell termi a szocialista hazafiságra való nevelést, fo­kozni kell a tanulóifjúságban a nemzeti büszkeség érzését, ugyanakkor éberen kell őrköd­ni, hogy ne fertőzze meg őket a nacionalizmus és a soviniz­mus. Ehhez a munkához jelentős segítséget ad a világnézetünk alapjai című tantárgy beveze­tése, amelyet jelenleg kísérleti jelleggel a Dobó Gimnázium­ban oktatnák. Szakközépiskolák csak városokban Heves megyében a középis­kolások létszáma hét év alatt 1,7-szeresére emelkedett. Az osztálytermek száma ezzel nem tartott lépést, csupán 1,5-sze- resére nőtt. Tehát a zsúfoltság fokozódott. A kollégiumi ellátottság is romlott az utóbbi időben, a ta­nulók összlétszámúiból négy százalékkal kevesebben kerül­hettek ide. A szakközépiskolák, bár az utóbbi időben fejlődést mutat­tak, még mindig nincsenek összhangban a népgazdaság igényeivel és szakember-szük­ségletével. Az új típusú szakközépiskola szakmacsoportos lesz. Ezek olyan rokon szakmákat, szak­irányokat foglalnak magukban, amelyek közös elméleti és gya­korlati alapismereteket igé­nyelnék. A Művelődésügyi Miniszté­rium és a megye művelődés- ügyi vezetői között már meg­állapodás történt a megyében kialakítható szakközépiskolai típusokra. Egerben gépipari, kereskedelmi, erdőgazdasági, közgazdasági és egészségügyi szakközépiskolák működnek majd. Gyöngyösön híradástech­nikai és műszeripari, növény- termesztési és állattenyésztési, Hatvanban közgazdasági és egészségügyi szakközépiskolá­kat létesítenek. Ezek az osztá­lyok a következő középiskolák­ban működnek majd: Dobó István, Alpári Gyula és egy új,­két ütemben megépülő gépipa­ri szakközépiskola, valamint építőipari szakközépiskola, amelyet a negyedik ötéves tervben kell előirányozni. Gyöngyösön felépül egy új híradástechnikai és műszer­ipari szakközépiskola és átala­kul a Nemecz József mező- gazdasági technikum is szak- középiskolává. Hatvanban a megépült új középiskola a szakközépiskola. A megye töb­bi középiskolája mint gimná­ziumok, illetve tagozatos osz­tályok működnek tovább. Szakközépiskolákat csak nagy városokban érdemes lé­tesíteni. Az utóbbi esztendők azt mutatták, hogy a szülők ég tanulók érdeklődése elsősor­ban a városi iskolák felé irá­nyul, ahol sokkal jobb és ked­vezőbb a helyzet, minden te­kintetben, mint a falusi gim­náziumokban. Egyes helyeken mint például Lőrinciben. Pé- tervásárán és Kaiban, évek óta nem tudják betölteni a fé­rőhelyeket jelentkezők hiányá­ban. Ezért Lőrinciben és Pé- tervásárán már ebben a tan­évben, Kálban a jövő tanév­ben megszüntetik a beiskolá­zást a gimnáziumba. Mérnök-tanárok A megye művelődésügyi és munkaügyi vezetői felmérték a várható szakember-szükség­letet és a már felsorolt új szakközépiskolák mellett kér­ték a minisztériumtól, hogy kaphassanak egy vendéglátó­ipari szakközépiskolát is. Átalakulásban van a szak- középiskolák megszokott taná­ri kara is. 1970-ig megyénkben közismereti tantárgyak tanítá­sára képesített tanárokat alig, vagy egyáltalán nem lehet al­kalmazni, sőt felesleg is van belőlük. Ellenben a követke­ző három évben betölthető 32 új nevelői helyre főleg mérnö­kök, mérnöktanárok, techniku­sok és szakmunkások kellenek. Heves megye Tanácsa elfo­gadta a megyei tanács végre­hajtó bizottsága által előter­jesztett javaslatot a megye kö­zépfokú oktatásának helyzeté­ről és további fejlesztéséről. S végül még egy jellemző számadat: a következő évek- ban megváltozik a tanulók ará­nya a szakközépiskola javára s összes létszámból a gimná­ziumokban 47 százalék, szak- középiskolákban 53 százalék diák tanul majd. B. Gy, Az egri Gárdonyi Géza Szín­ház az idei színi évadott csü* törtökön este Huszka Jenő— Martos Ferenc Gül Baba cí­mű háromfelvonásos operett­jével nyitotta meg. A könnyedebb múzsák ked­velőinek mindig is szórakozás és élmény Huszka muzsikája. Ezt bizonyítja az a puszta tény is, hogy fél évszázados beérésével a Gül Baba mindig tapsot arat és hangulatot te­remt a színházi nézőtéren is. A műfajjal szemben lennénk azonban igazságtalanok, ha a mostani bemutató sikerét ki­zárólag Huszka dallamgazdag zenéjének tudnánk be. A szö­vegkönyvet lényegesen átdol­gozó rendező, Orosz György Jászai-díjas, az eredetinél még hangsúlyosabb figurát kerekít a Gábor diák kíséretét jelentő muzsikus-cigányból, Mujkóból. Így Mujkó időt és tág teret nyer ahhoz, hogy csetlésével- botlásával, olykor filozofikus­nak tűnő megjegyzéseivel meg­nevettesse a közönséget. A harmadik felvonás bör­tönőre, mint figura nem ér­demli meg azt a gondoskodást, ahogyan a rendező fontossá te­szi, megnagyítja alakját. A rendező Orosz György — évek eddigi gyakorlata bizo­nyítja ezt az ő esetében — lel­kiismeretes, rangos művészi feladatot vállal és old meg a Gül Babában is. Ahhoz is van kedve, hogy a régi bevált sab­lonokat elvesse és a jellembeli fonákságokat hangsúlyozza a színpadi lehetőségek határain belül. A címszerepet Farkas End­re játssza. Karakterétől idegen a szemlélődő passzív bölcs, s ezért igyekszik lággyá simí­tott mondataiban az emberi jóságot és szeretetet hirdetni. Komáromi Éva szubrett-tem- peramentumával és vibráló egyéniségével nehezen tud a háremek világában élő, Hamu­pipőke-szerepben megmaradni. Makay Sándor Gábor diákja Ali basa árnyékában nem ad­ja azt a hőst, nem keltheti an­nak a hősnek az illúzióját, akibe híre-dala után Leila be­leszeret. Valamiféle visszafo­gottságot, vagy fojtottságot érzünk játékában, mint aki nem tud, vagy nem akar at­moszférát teremteni maga kö­rül. Fehér Tibor az előadás já­tékos csúcstartója. Az átdolgo­zás minden eredménye jófor­mán az övé. Nem is bánik rosszul a kapott lehetőséggel. Magától értetődő természetes­séggel, az egyszerű hős ízes humorát kínálja a nézőknek nevetésre és tapsra. Virág Ilo­na hangjára már tavaly felfi­gyeltünk a My fair Ladyben* most Fatiméje is sikerült. Füzessy Ottó Ali basája ki­tűnő alakítás, játék és ének tekintetében egyaránt. Délce­gebb, mint amilyeneket eddig láttunk. Férfi a javából, török is ahhoz, hogy szerelmi önzé­sét kellőképpen Indokolja. Bő­sze Péter főeunuch, Olasz Er­zsébet Zulejkája, Nádassy An­na Mujkónéja, Herédy Gyula budai bírója, Hegedűs László börtönőre és Henkel Gyula, a zarándokok vezetője egy-egy jelentős mozaik a játékban. A prológust Vass László énekli. A tánckar — Makár Zsuzsa, Turczer Sári, Bodrogi Zoltán és Berke István szólóival — komoly fejlődést mutat tavaly óta. Somoss Zsuzsa koreográ­fiája hálás közönségre talál. Az előadáson Kalmár Péter vezényel. A karmester és He­rédy Éva karigazgató érdeme, hogy a kórus az első két felvo­násban nagyszerűen oldja meg feladatát. Kalmár Katalin jelmezei poétikusan könnyedek és stílu­sosak, Wegenast Róbert díszle­tei színesek és mozgalmasak. A Gül Baba idei bemutatója négyórás szórakozás és jó han­gulat Huszka zenei kíséretével. Farkas András NjyiKOlAJ AMOSZOV: F3RDÍT0TTA' RADÖ &VOQ&Y 19. Átöltözés. Megtisztítom a szem­üvegemet. Ma a kis-műtőben operálok. Ezt már berendezték mesterséges vér­keringéssel végzendő műtétekre. Ezenkívül ennek a mennyezetén vjjp egy üveglap, ezen keresztül nézhetik az operációt. Jó, hogy nem zavarnak — rossz, amikor a köze­lemben tartózkodnak. A műtét nem színház. .A folyosóról bepillantottam. Olda­lán fekszik, lepedővel borítva, s ez már nem is Szasa, hanem „egy be­teg”. Láthatóan minden rendben van. Nyugodtan áll a két érzéstelenítő: Gyima és segédje, Lenya. Ütemesen nyomják össze a gép lélegeztető zsákját. A vér ritka cseppekben hull a gyűjtőérbe. Békés vér. Marija Va- sziljevna körös-körül letakarja a műtéti területet. Most egyszerűen Mása vagy Marja a neve — a pilla­natnyi körülményektől függően. Asszisztenseim a helyükön állnak. A „gépészek” ugyancsak ott ülnek készülékeik mellett. Csupán Marina, a műtősnővér arca piros valamitől. Valami apróbb csetepaté történhe­tett. Nem fogom firtatni. Elintézik egymás közt. Mindenütt tisztaság. A tálak még üresek. Vér csak a cse­pegtető ampullában látható. Való­sággal elbűvölő látvány. Bárcsak végig ilyen maradna... Bemosakodom. Mint mindig: né­mán és gondolatok nélkül. Csak dörzsölöm, dörzsölöm kezemet a ke­fével. Mindent végiggondoltam. Már 4 NéflWSM 1967. október 1„ vasárnap semmit sem tehetek hozzá. Különös nyugalom. Belépek a műtőbe. A bőrmetszés már megtörtént. Diatermiás égetés­sel csillapítják az ércsonkok vérzé­sét. Rám adják a műtőkabátot, fejem­re kötik a maszkot. Odaállok a he­lyemre. Eléggé szűkén vagyunk: a négy sebész és a nővér mind szoro­san a beteg mellkas körül. —A billentyűk? Bólintás. Minek a beszéd? Felmetszett izmok, feltárom a mellkas üregét. No tessék! kezdőd­nek a különféle meglepetések. Ki­derül, hogy a tüdeje hozzánőtt a mellkas falához. Ez bosszantó, mert idő kell, hogy gondosan szétválasz- szuk az összenövéseket, mégpedig épp az idő az, arai hiányzik nekünk. Ráadásul utólag ezekből vérzés in­dulhat meg. De hát mitévők le­gyünk? Meg kell őriznem nyugal­mamat. Feltártuk a szívburkot. Előttem a szív. Elrémülök tőle. Már a fényké­pen látszott, hogy nagy, de most, a feltárásnál... Phü! A bal oldali pit­var akár egy zsák, a kamra óriási és erősen lüktet, összehúzódáskor a vérnek csak a fele kerül az aortába, a másik fele a fogyatékos billen­tyűn át visszajut a szivpitvarba. Ellenőrzőm. Ez azt jelenti, hogy ujjamat a pitvar szájadékán keresz­tül bedugom a szív belsejébe. Meg­tapogatom a bülen tyűyitorlákat. Durvák és rugalmatlanok, egészen érdesek a mészdaraboktól. Ujjamat a kamra minden összehúzódásakor erős vérsugár éri. Megvallom, épp ez az, amire nem számítottam. Egy pillanatig gondolkodom. Rög­tön a billentyűt, vagy próbáljam-e befoltozni? A billentyű gyorsabban megy és Szasa nem fog meghalni a műtét közben. Legalábbis nem való­színű. No de aztán? Szíve nagyon elváltozott, a hozzánövés feltételei rosszak. És milyen sokáig fogja ki­szolgálni? Ámde ha a plasztikai el­járás nem sikerül, akkor mégiscsak bele kell varrnom a műbillentyűt, vagyis a motor még egy órát fog mű­ködni. Ez a hemolízist — a vörös vérsejtek feloldódását —, a májat, a vesét jelentheti. Nem szabad. Mint minden sebész, elsősorban azt akarom, hogy bete­gem ne haljon meg azonnal, a hely­színen vagy igen hamar. Hogy ké­sőbb, hónapok, esetleg évek múlva mi lesz — az nem ilyen égető kér­dés. De megint csak: nem. így sem megy. Gondolkozzunk nyugodtam. Ismét ujjammal nyúlok a szívbe. A másodperc tört részéig egy gon­dolat: milyen egyszerű lett az, hogy belenyúlunk a szívbe. Eszembe vil­lan az első eset izgalma. Nyolc év­vel ezelőtt, akkor még fiatalabb voltam. Most már nem vágnék neki. Tapogatom, próbálgatom, elkép; zelem. Most kell döntenem, mert ha már feltártam a szívet, akkor megszűnnek az összehúzódásai és nem lehet meglátnom a billentyű mozgását. Nem gondolok Szására. Nem lá­tom mosolyát, nem hallom a hang­ját. Egyáltalán: nem érzékelem, hogy élő ember. Csak feszült fejtö­rés: hogyan csinálhatom a legjob­ban? Billentyűvel. De a végső döntés — majd ha meglátom. Egy pillanatra felpillantok. Körü­löttem ülnek a mieink: orvosok, nő­vérek. Holmi ismeretlenek is. Ez nincs ínyemre. Mintha gladiátorok volnánk: a halál és mi. Nem fontos. Mindez nem számít. — Kapcsolják be. Vagyis a mesterséges vérkeringést hajtó motort. Egy csövet vezetnek be a jobb oldali kamrába: ezen ke­resztül folyik el a vér a szívből az oxigenátorba — az oxigén-telítőbe —, ebbe a mesterséges tüdőbe. Majd a pumpa (ez helyettesíti a szívet) egy másik csövön át a femorális ar­tériába hajtja. Útba esik továbbá a hőkicserélő, amely kezdetben lehűti a vért, hogy hipotermia jöjjön létre — majd az operáció végén felmele­gíti. A bekapcsolás műveletét jól ki­dolgoztuk, nem vesz időt igénybe. Rendben megy minden. A csövet egyetlen vércseppenés nélkül vezet­jük be a szívbe, Jo dolog. Értok hozzá. Dicsekedni tilos... a hadba- indulónak. Szasa bizonyára sose mondta volna ezt. Rossz a nevele- Sed. — Gépészek, minden kész? — Kész. — No, indítsátok. A motor zúg. Elviselhetetlen, nem úgy, mint első gépünk. Ellenőrzés: a vénás nyomás, az oxigenátor, a csövek, a pumpa tel­jesítőképessége. Jelentik: normális. — Kezdjük a lehűtést.. A bal oldali kamrába kell beve­zetnem a csövet, hogy elszívhassa az aortából oda kerülő vért és leg­főképpen a levegőt, majd ha a szív megindul. Ez az, amit Suránál el­mulasztottam. Egy pillanatnyi kép: a kórterem, éjjel. A mesterséges légzést fenn­tartó készülék egyenletes ritmusban működik. Sura ott fekszik, majd­nem halott, pulzusa nem ver, teste hideg. Csak az elektrokardiográf ve­títőfelületén ugrál még a jelzés, mutatja a szív összehúzódásait. Az agy elhalt az embóliától, majd utá­na az egész test. Elég lenne megál­lítanom a készüléket és fél perc múlva a szív is megállna, örökre. Szörnyű volna kimondani: állítsák meg. Lúdbőrzik a hátam, mintha megborzonganék. Ezt jelenti a kamrába vezető cső. Jól be kell varrni. Ez különben egé­szen könnyű, állandóan műszereket vezetünk a kamrába. A beszúrás helyét négy öltéssel kell összevarr­nunk, s aztán, amikor a csövet ki­húzzuk, a varratok egyszerűen ösz- szehúzódnak, nem marad lyuk. Minden megtörtént. Még vagy tíz percig tart, amíg a beteget huszonkét fokra hűtjük le, ennyire van szükségünk. Mindnyá» jan kezet mosunk szub'imáttal. (Folytatjuk^

Next

/
Thumbnails
Contents