Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-29 / 256. szám
MTAUT BSTTAIf: ü fokai is Kardos László bevezető tanulmánya pedig nemcsak előkészíti és összegezi a portrék tanulságait Őszintesége és sok- szem pontúsága. elemzőkedve és elfogulatlan higgadtsága az értéksorban is első helyre állítja. Derei Tárnáé „A 15ld, az ég, a nap.. micsoda nagy szavak! pedig egyetlen szótagok. Akármit mondhatok, mondhatod az ellenkezőjét Aki fiatal, mind szerelmes vagy Így, vagy úgy, erőt még pazarlón prédái az ilyenhez, szelek futása nem riasztja, s nem tudja még, ml lesz a haszna. Könnyű nagy hangon kiabálni de mint a barlang mész-vize napi millimétemyire kitartón rakni parány részecskéket egymás után, amíg abból cseppkő lesz, szikla.. Valami más is kell ehhez. De erdők viharaiban a fákat is — és nem hiába! — a gyökerek tartják meg, állva...- >-3, — Van akaraterőd? — Van. — Bizonyítsd be. — Jó. Figyelj ide. Két percig visszatartom a lélegzetem. Az új fiú bólintott az éráját nézte, majd Suttyó száját — Bírd ki egy fél óráig — vigyorgott rájuk a kis Kovát* teli szájjal — Világcsúcs les*. Suttyó arca szederjes lett « erőlködéstől, de az új fiú szigorúan ellenőrizte a gyakorlatot — Akarattal azért én na* fullasztanám meg magam mondta megvetően a kis Kovács és arrébb ment — Pipogya alak — Cezege»- te a véleményét az új fiú, miközben Suttyó erőpróbáját elismerően tudomásul vette. Éppen akkor ért oda melléjük István, amikor Suttyó gőz- mozdonyként fújta ki magából a visszatartott levegőt. Az új fiú megfogta István vállát — Van akaraterőd? — Hagyj békén a hülyeségeiddel. Nem tudott tovább mari, az új fiú erősein fogta a vállát. — Van akaraterőd? Most már gúnyosan kérdezte, összehúzott szemmel, megvető mosollyal. Rugós tőrt húzott ki a zsebébő' A penge szisszenve vágódott elő a nyélből. Éppen István hasát célozta meg. Mindez pillanatok alatt Játszódott le. A folyosónak ezen a részén kevesen járkáltak. Most, a nagy tízpercben a büfé köm vekére zsúfolódtak ösz- sze a diákok. — Csakhogy megtaláltalak végre! — kiáltott oda Judit. — bár még nem értettem egészen, hogy miért történik mindez. Kinyitottam a fedélzeti ablakot és leereszkedtem a sötétbe. Az idegen meg sem lepődött, amikor benyitottam az odújába, azt gondolta, én is a cinkostársa vagyok. Arca szelídnek hatott a faggyúgyertya gyönge fényében. „Mit csinál maga itt? — szóltam rá." Elsápadt, egy ideig nem tudott szóhoz jutni. Idegesen kezdett kutatni a zsebében. Előrántotta a revolverét, és a mellemnek szegezte. Én sem késlekedtem, villámgyorsan a homlokához szorítottam a pisztolyomat. Így álltunk egy percig, aztán megszólalt. „ön is jó pénzeket kaphat, csak hallgasson a dologról.” „Ügy, tehát maguk él akarják süllyeszteni a hajót a bitang kapitányunkkal, s azután 4n mehetek a fenébe!” „A cég nagyösszegű kártérítést kap a biztosítótól — mondta — s ebből önnek is szép pénz ütheti a markát!” „És az utasok? A legénység?" „Mit tehetünk? Az élet — küzdelem — és ekkor olyan pimaszul rándította meg a vállát, hogy szerettem volna szembeköpni. — Nekem sok pénzre van szükségem, hát meg- szerzem!” Ekkora szemtelenség úgy megdöbbentett, hogy egy darabig csak ostobán topogtam. Látva tétovázásomat, felbátorodott. „ön persze fél attól, hogy gazdag legyen, mert úgymond az bűn. Az igazság erő és fur- fang együtt!” „Ide figyelj, te csirkefogó — mondtam — tudod, hogy nem szép dolog az, amit tervezel, sőt undorító!” „Ugyan miért? — kérdezte nyeglén. Erre már nem tudtam uralkodni magamon, kezem megrándult, s csak azt láttam, hogy a pisztoly dörrenése nyomán vörös lyuk támad a szemöldöke felett „Azért — szóltam —. mert a világon mindennek megvan a saját lefolvása. Az ember életének is. Jól, vagy rosszul él az ember de a dalt vévie kell dalolnia ... *,Ügy... ú-ú-gy... — nyögte halkan, és meghúzta a pisztolya ravaszát. Az szárazon Rettent — rossz patront tett bele a nyomorult Csak azt sajnálom, hogy nem törtem ripityára a koponyáját Órákig vesződtem, míg sikerült eltüntetnem minden árulkodó nyomot. Egy nagy ládában élt ez a szerencsétlen flótás. Elég kényelmes, alkalmas hely volt a számára. Mi úgy raktuk fel a kikötőben, mint pipereszappant. Rövid tétovázás után felbontottam egy másik szappanosládát, kidobáltam belőle a portékát és a hullát tettem a helyére. — Valaki jön, Lenur — szólt a fiú talpra ugorva, és felkapta az üres edényt — isién veled! De én nem akarok elsüllyedni, hallod? — Pszt! Fogd be a szád! — mondta Lenur. — Két teljes napig nem mehettem kJ onnan, mert a kapitány és a fedélzetmester állandóan a rakományban turkáltak, keresték a barátjukat. Egy gyapotbála alatt húztam meg magam, és kétszersültet rágcsáltam. Hallgass, amíg mindent elintézek. Most pedig fuss! Mikor feltűnt a láthatáron a part vonala, Lenur, aki közben kiszabadult a fogdából, állt a kormány mellett és egyik szemével az iránytűt, a másikkal meg a hídon járkáló kapitány megfejthetetlen arcát figyelte. A hajó rendben úszott, készült a kikötésre. — Kapitány — szólalt meg váratlanul Lenur —, nem tűnik úgy önnek, mintha a szigorítottból ugyancsak kellemetlen hullabűz jönne felfelé? Az őszülő halántékú. éltes ember nem fordult meg mindjárt a hangra. Tenyerét a szeme fölé emelve, a távolba kémlelt. Aztán egyenesen Lenurhoz ment. Tekintetük találkozott. A matróz különös, kihívóan éles tekintetéből megértette, hogy lenur mindent tud. — Ha megérkezünk, szedheted a sátorfádat! — szólt a kapitány. — Szedhetem? A szappanosláda miatt? — Azért, ha jól tudom, már ültél a fogdában. Próbálj keresni egyéb okot ott, ahol gyakoroltad magad a lövöldözésben! — Aha! Tehát értjük egymást! — szólt Lenur. — Ravp.sz! Igazán kedvemre való, esküszöm arra a leov fpnntott fél kedvel műre — ott a srignrp-'-a' w nagyszerűen nrrnt! (Kovács Sóni<.: / ...'/M$a) to. Viszont szembenézni a tényekkel, sőt: önmagunkkal, az már sokszor nehéz dolog. Nos...? Te hogy vagy ezzel? — Nincs mit takargatnom. — Mielőtt elsietnéd a választ, gondold meg még egyszer. — Nincs mit takargatnom, mondtam már. És kész. — Judit...! Az új fiú a nadrágzsebébe* kapott. — Figyelmeztetlek, eltöröm a karod, ha ki mered vermi ■ tőröd. Maradj nyugton. Az új fiú elfordult. — Nos? Te mondod, vagy én mondjam? — Hagyjátok ezt — állt fel Judit a helyéről. — Undorító. — Miről van szó? Nyögjétek már ki — kiáltott fel a türelmetlen Pongrácz. — Lekésem a randit. — Judit visszautasította a... — kezdte el Erika. — Hallgass! — szólt rá István. — Csak hadd mondja! — követel te a Ida Kovács felugorva a padjából. — Olyan izgi! — Mit akartok? Bűnbánatot tartsak? — kérdezte dühösen az új fiú. — Térden állva vezekeljek? — Nem. Csak annyit, hogy gondolkozz és viselkedj normálisan. Többen feáDtak. — Menjünk haza, ilyen hülyeség kit érdekeL Az új fiú megperdült a tengelye körül. Szemben állt Istvánnal Gúnyosan vágta oda a szavakat. — Erkölcsködsz? Megját- szod az erénycsőszt? Te mondod meg egyedül mi a helyes, és mi a jó...? Röhögnöm kell. Honnan veszed a bátorságot? Oda állsz az ajtóba, kijelented, az osztály nem mehet haza. Ezek meg hallgatnak rád, engedelmeskednek, mint a barmok. Hát ok megtehetik, de én nem. Fütyülök rád. Az igazság az, hogy féltékeny vagy. Ha van akaraterőd, cikkor valid be. Féltékeny vagy Juditra, ez az egész. Judit felugrott a helyéről. — ízléstelenek vagytok. Nem kellene esetleg engem is megkérdeznetek? Jó, hogy nem a főutcán csináljátok ezt a cirkuszt. Ott nagyobb közönségetek lenne. Kirohant, az ajtót becsapta maga mögött. István utána akart szólni, de amikor látta, hogy az osztály többi tagja is feláll, ki- sebb-nagyobb csoportokban megindul, odasétált az ablak mellé. Kinézett az utcára, de semmit sem látott abból, ami az utcán történik. — Tessék, te csodapók, ezt érted el — hallotta még az új fiú kárörvendő megjegyzését Állt az ablak mellett percekig. Üjra és újra végiggondolt mindent. És semmit sem értett. Amikor megfordult, Erikát látta meg. Ott ült a padjában, őt nézte. Pedig azt hitte, hogy egyedül maradt az osztályban. — Te miért nem mentél el? — kérdezte ellenségesen. — Csak. — Kitűnő magyarázat. Ezzel nem lehet vitatkozni. Csak...! — Ne keseredj el. szerintem neked volt igazad. Mindenben igazad volt. De... — De...? — Nem így kellett volna. Az . isteni kinyilatkozások kora lejárt. Makulátlan ember nincs, aki ilvet követel, magára marad. Vaey kinevetik, vagy megsainálják. — Igen... Fő a megalkuvás. És te? Te miért nem mentél a többivel? Megszántad esendő lelkemet? — Most már mesrvek. Mit csinálsz délután? ötre jön hozzánk Judit. Az oroszban segíthetnél. Persze, ha ráérsz. Szia! A küszöbről még visszaintett, és nyitva hagyta az ajtó/ be, amikor a tanár már elment Erika csak állt remegő lábakkal. kidülledt szemmel, arcát a két tenyere között szorongatva. — Mutasd a kezed — mondta Istvánnak Judit — Semmi az egész — mondta István. — Ti pedig nem tudtok semmiről, ha az osztályfőnök megkérdezi. Erika meg akart szólalni, de István komor tekintete belefojtotta a szót Csak a fejét rázta, hogy érti. Judit zsebkendővel kötötte be István felhasított tenyerét — Ezzel orvosihoz kellene menni — mondta. — Majd otthon elintézem. Matematikaórán jelentkezett az osztályfőnöknél a két fiú. összeverekedtek a folyosón, birkóztok Hogy miért...? Valamit mondott az egyikük, már pontosan nem is emlékeznek rá, mi volt az, valami egészen apró szamárságot. Talán a Vasasra tett valami meg. jegyzést az új fiú és akkor... Hát, igen, nem lett volna szabad, de ígérik, máskor ilyen nem fordul dó. A két lány lehajtott fejjel ült a helyén. Az osztálybán a többiek fés^kelódtek, érezték, itt valami másról van szó, mint amit a két fiú mond az osztályfőnöknek. Egy beírással megúszták az egészet Amikor az utolsó óráról to kicsengettek és a tanár kiment István odaállt az ajtóhoz. — Mindenki maradjon a helyén. Valamit meg kell tárgyalnunk. — Nekem kettőtől randim van — nézett kétségbeesetten Istvánra Pongrácz, a legjobb kézilabdás. — Küldj egy táviratot magad helyett — ajánlotta neki valaki a hátsó padokból. — Ne hülyéskedjetek, maradjatok csendben. Az új fiú kényelmes mozdulattal felállt a helyéről és megindult a katedra felé. — Folytatni akarod? — Az a kérdés, van-e lelkierőd? — Hagyjátok abba ezt a hülyeséget — szólalt meg Pongrácz dühösen. — Emiatt késsem el a randiről? — Hülyeség...? — kérdezte István. — Gyáva kis hülyék vagytok — mondta megvetően az új fiú. — Nem olyan nagy hősök, mint te. Mert néked van akaraterőd, te a tőrt bele döfted volna a hasadba, ha ki nem verem a kezedből. Ugye? Néhányan felhördültek. Az egyik lány ijedtében nagyot csuklóit. — Miért? Olyan nagy dolog az? Tíz centi vas a hasamban. És? — És...? Semmi. Egy kis felfordulás, egy kis műtét, vagy ha nem, egy kis temetés. Akaraterő kérdése az egész. Csak a gyávák reszketnek az életért, csak a gyávák félnek a haláltól. — Patkányok... / — Megmondanád, miért vagy te ilyen nagy hős? M'ért nem ér fel a te magasságodba senki? De az igazat mondjad. Jó? — Nem értelek. Mire cél zol? Arra, hogy miért jöttem át ebbe az iskolába most, év elején? — Tévedsz. Ebben semmi titok nincs. Édesapádat ide helyezték, átköltöztetek, te is jöttél velük. Pofon egyszerű. Semmi titokzatosság nincs benne. — Hát akkor...? — No, jó. Akkor mondok valamit. Szerintem nem ahhoz kell az akaraterő, hogy hős- ködjünk. Nevetséges dolog: két percig visszatartani a lélegzetet, vagy a tízpercben fél lábon állni az ablakmélyedésben. Gyerekes hül vesén De még egv rugós késsel virtus- kodni sem tartozik a férfias tettekhez. Szerintem legalábbMfl leas azzal • matek házi feladattal? Ideadnád?' A két fiú állt egymással szemben, összehúzott szemmel nézték egymást. Az egyiknek a szemében gyűlölet, a másik szemében fölényes hidegség. Judit mögött Erika dugta eftőre szőke fejét Nem látta jól a két fiút Judit miatt. — Menjetek innen! — szólt rájuk István. — Ezek megőrültek — mondta ijedten Judit Erika lábujjhegyre ágaskodva nézett át Judit vállán. A kíváncsiság pillanatok alatt ráfagyott az arcára. A sikoltás to csak félig jött ki a száján. Belemarkolt Judit vállába. — Tedd el azt a kést — mondta Judit nagyon határozottan. — Van akaraterőd? — kérdezte az új fiú Ismét, hangsúlyozottabban. — Akkor vedd al a kést a kezemből. Judit lépett volna előre, de István a bal kezével visszatartotta. A jobb keze ugyanakkor előre lendült. Szétterpesztett ujjal keretbe fogták a kés pengéjét. Az ujjak bütykein elfehéredett a bőr. Néhány pillanatig ott feszült a fceyg a penge mellett, aztán az ujjak lassan, egyenletesen ráf on dótok a pengére. Egyetlen szorítással markolta meg a pengét István. — Jaj, Istenem...! — szörnyűik ödött Erika lúdböröa háttal. Judit beharapta az alsó ajkát. Az arca olyan fehér lett, mint az irkadap. Meredten nézte István kezét István lassan kihúzta a tőrt az elképedt fiú kezéből. Ott álltak egymással szemben, mint a szobrok, n tekintetük sem mozdult erősen nézték egymás szemét Mint a leszámolni készülő ellenségék. István most a penge hegyét fogva az ujjal közé, hin táztatta a tőrt a melle magasságában. — Nos, neked van-e akaraterőd, kisöreg...? — kérdezte minden szót külön tagolva. — Meg fogsz lepődni — válaszolt a fiú. Elkapta a tőr nyelét, a pengét a hasához tette. — Ne...! sikoltotta Erika. István rávágott a fiú kezére. a tőr messzire repült. A következő pillanatban egymásnak esett a két fiú. Erika eszelősen sikoltozott, Judit pedig erőtlenül tántorgott a falhoz. A hátával támaszkodott, a két karját kinyújtotta, üres tekintettel bámult bele a mennyezet fehérségébe. Pillanatok alatt csődület támadt a birkózók körül. Egyetlen gombóccá zsúfolódott ösz- sze egy nagy csomó kíváncsi gyerek. Ez elöl állókat térdre nyomtál? a mögöttük tolakodók, hogy jobban láthassák a kövön hempergő két fiút. Néhányan unottan tovább sétáltak. Két fiú összeverekedett, mi ebben az érdekes. Előkerült az ügyeletes tanár is. A két fiú feltápászkodott, és végighallgatta a tanár utasítását: jelentkezzenek az osztály- főnöküknél. M’csoda disznóaág ez: érettségi előtt állnak és így mutatnak példát a többieknek .. ? Mit tanuljanak tőlük a kisebbek? És ráadásul az eayik még az osztály-titkár is...! — Ha békönsz. kinyírlak — Sziszegte az új fiú István füléA prózaírók tahiója to erősíti meggyőződésünket: az új kí- .serietek és eredmények nem előzmény nélkül szjilettek. Vagy nem Solohov java életművéből nőtt ki szervesen az Emberi sors nagyszerű humanizmusa. a prózai új hullám áttörése? S még egy — talán meglepő — példa. Az új háborús regények komor őszintesége, vívódó igazságkeresése is feltűnt már Viktor Nyekra- szov Fordul a kerékjében; a regény megjelenési dátuma: 1946. A hatvanas évek élgárdája tehát inkább csak előtérbe állít, felerősít olyan tendenciáikat, amelyek — olykor rejtezkedve — de jelen voltait a szovjet irodalomban. Ilyen vonás például a társadalmi konfliktusok leplezetlen feltárása, a rosszat és elavultat mellébeszélés, szemérmes takar- gatás nélkül láttató őszinteség. Ez a valóban forradalmi látásmód és íród program vezeti többek között Tyendrjako- vot, ffonveckiit, Akszjonovot és AjtamtovotEz az ars poetica — a róla szóló esszék meggyőzó tanúsága szerint — korántsem határozza meg kizárólagosan az említett szerzők egyéniségét. Alkotói arculatukat számos eltérő vonás árnyalja. A kötet arról győz meg, hogy a szovjet irodalmi skála rendkívül változatos, és hogy ebben az addig feltételezettnél jóval nagyobb szerepet játszik az egyes írók alkata, tehetségének és érdeklődésének egyéni hangoltsága. Ebből következik az is. hogy a problémagazdagság és formaújítás képviselői mellett a próza csehovi ihletésű változata is felfrissül, például Kazakov írásaiban. De van példa erőteljes világirodalmi hatások érvényesülésére is. Alig vitatható például Nagibin közeledése Hemingway szűkszavú tár- gyiasságához. A fiatal lírikusokra is hatott a modem világlíra. Külön szólni kell azokról a művészekről, akik a hatvanas években nyerték vissza az olvasói köztudatban és az irodalomtörténet értékrendjében az őket megillető helyet. Ilyen költők és prózaírók: Cvetaje- va. Tinyanov, Pilnyak. Ahmatova, Platanov, Martinov, Paszternák, Olesa és Berg- holz. Legtöbbjükről Az új szovjet irodalom című gyűjteményben olvashatunk először átfogóbb Igényű magyar ismertetést Akötet Jegyzetanyaga — *’* az orosz nyelvű kiadások bibliográfiai adattárával — pontos és hasznos kiegészítés. |OCO-ben jelent meg a ® * szovjet líra és próza reprezentánsait bemutató esszék addig legteljesebb gyűjteménye. Ez a méltán nagy sikerű kötet, amelyet Kardos László professzor szerkesztett nemcsak a bemutatott írók számát tekintve, hanem módszerében és szemléletében is nagyszabású vállalkozás volt Sokszínű horizontján huszonkét világhírű alkotói portré rajzolódott ki, a magyar olvasó igényeit szem előtt tartó árnyalásban és arányokban. Nyolc év telt csak ed az úttörő antológia megjelenése óta, mégis időszerűvé vált mér a folytatás, a portrésorozat kibővítése. Rövid Idő alatt any- nyi új érték tűnt fel a szovjet irodalomban, hogy behatóbb elemzésük csupán önálló kötetben látszott lehetségesnek. A Gondolat Kiadó — Kardos László ém ESbert János válogató-szervező közreműködését segítségül híva — rangos szerzői gárdát vont be Az új szovjet irodalom című gyűjtemény előkészítésébe. Egy évtizeddel ezelőtt a nzovjet irodalom közismert, kivívott rangjuk szerint becsült klasszikusaira és élő kiválóságaira esett az érdeklődés fénysugara. Az akkori válogatás megfontoltságát bizonyítja, hogy a huszonkét művész között talán ha egy-kettő akad, akinek magas ‘ minősítését az idő megkérdőjelezte. Ilyenfajta szelekció az ízlés és a kárigények változása miatt természetes. elkerülhetetlen. Ami hangsúlyt érdemel: az értékek zömének állandósága. Erre épül a folytatás, az új tehetségek felívelése, és ezt er&iti, mert teljessé teszi a mellőzött- elhallgatott írók újrafelfedezése. Az 1959-es és UX52iSa_ap- tológia tehát nem Vitatja, hanem erősíti egymás érvényességét és hatását. Mindkettő az egységes, sokszínűségében is közös gyökerű és célú szovjet irodalom jobb megértését, méltó értését segíti elő. Az értékek folytonosságát az ünnepi kiadvány sok példája bizonyítja. A drámai parabola mestereként is bemutatott Lunacsarszkij szellemi rokonsága Majakovszkijjal, szembeötlő. Hasonlóképp nem nehéz felismerni, hogy az új hullám legtöbb lírikusa elődjeként, részben példaképeként tiszteli a Nadrágban járó felhő, a Lenin-poéma és a Csudajó költőjét. Az egyetlen kivétel Vinokurov, aki másféle hagyományt követ, Lermon- tovtól a jeszenyind örökségig. Az új szovjet irodvtiom Lgy esszékötet margójára
