Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-20 / 248. szám
A krónikás hitelességével 191? a Heves megyei sajtóban Tiszteletbeli rendfokozatok CSAK ÁLMÉLKODNI lehet. A tablókon sorban történelmi dokumentumok, mintha a nagy idők tanúi lennének. Valóban azok, de a sajtó, az újság keretében. Pedig , annak idején csak tájékoztatni akartak azokról napokról, amelyek megrázták az egész világot: Lenin októberéről. Egri Újság, politikai napilap — olvashatjuk a lap címét. Megjelenik naponta, hétfő kivételével. Felelős szerkesztő ár. Setét Sándor.- És következnek a cikkek egymás után. .Telefon jelentés Stockholmból: Oroszországban a munkás- és katonatanács kiáltványt bocsátott ki. Ennek egyik mondatában olvashatjuk: „A forradalom, amelynek célja az orosz nép szabadsága és az azonnali béke, győzedelmeskedett.” Hogyan reagált erre az amerikai kormány? Megtalálhatjuk ezt is. „Ha Oroszországban a bolsevikek kezében a hatalom állandó marad, akkor a muníció és élelmiszer-szolgáltatásra kimondott tilalmat érezni is fogják.” .Nincs félreértés az amerikai kormány álláspontját illetően, nem . is lehet, annyira szókimondó a fogalmazás. Ha nem győznek a bolsevikok, akkor van amerikai segély, ha győznék, akkor nincs, kell ehhez m,ég magyarázat? ★ A stockholmi Tidnigen 1917. november 14-i számából veszik át a következő cikket, amelynek címe: Anglia magához akarja ragadni Oroszországban a közigazgatást. A ma már nevetséges szándékot tartalmazó cím után ilyen mondaton akad meg a szemünk: „Az angol kormány nem nyugszik meg abban, hogy Lenin, amennyiben sikerülne neki a hatalmat magához ragadni, azt zavartalanul birtokolja”. Akkor még úgy tűnt egyesek előtt, hogy elég Angliának az akarata az események alakításához. ★ MINDENKI ELGONDOLKOZOTT azon a cikken, amely hírül adta: Oroszországban eltörölték az összes címeket és rangokat. És olvashatjuk az idézetet a rendeletből. „Mindén orosz — az orosz köztársaság polgára címet viseli” Nem maradhat el a kommentár sem. Emögött ott érezhetjük a meghökkenést. „Tovaris (elvtárs) így szólítják egymást az oroszok, kocsis a bankárt és viszont”. Az objektivitás azonban. figyelemre méltó: „Még a foglyokat is élvtársaknak szólítják és jól bánnak most már velük”. ★ Gárdonyi József az Egri Újság főszerkesztőjének ír a fogságból: „Végtelen hálára kötelezne, ha lenne kegyes kedves atyám helyzetéről csak egy sorban is értesíteni, mert már egy éve semmi módon hírt szerezni tőle nem tudok.” Majd ezt olvashatjuk: „Munkatársunk természetesen azonnal felkereste Gárdonyi Gézát, de őt nem találta otthon. Helyette az író édesanyjával, egy kedves, öreg nénivel beszélgetett,” Ezt a nagyon személyi jellegű írást a lap december 6-i számában olvashattuk. ★ Az újévi szám szenzációként tálalja: „Uszoda utca 3. szám alatti házban szilveszterkor megérkezett özv. Fleischer Kálmánné kisebbik fia, Fleischer Károly”. Az első hadifoglyok visszatérése még két hasa bős terjedelemben kap helyet a lapban. Később már csak a névsort közlik: Ivádi János (Iváá), Land István (Nagyréde), Ipacs Barnát (Eger), Drabony Pál (Péiy), Varró Géza (Eger). Csanádi István (Felsőtárkány), Varga András (Gyöngyöstarján). A békét a szovjetek már elfogadták. k AZ IMPERIALISTÁK azonban nem akartak belenyugodni az első proletárállam megszületésébe. Egyre többet ír az Egri Újság az intervencióról, mint példáid: „A japánok és az angolok Viadivosz- tokból törnek Szibéria éllen, nyugaton a németek mozgolódnak”. A magyar hadifoglyok közül tízezrek fogtak fegyvert a fiatal szovjet hatalom védelmében. A gyöngyösiek közül líu- kesz Artúr. dr. Molnár Alajos és Katona Gyula az elienfor- radalmárok áldozatául esett. Olvashatjuk a Krasznojarszk- ben 1919. augusztus 1-én hozott ítéletet, amelyet Skriva- nek, a hadifogolytábor parancsnoka írt alá. Az ok: „Bolsevik propaganda, a bolsevik párthoz tartozás és mint veresgárdisták főbalövettek”. ★ 1918. október 28-án már így ír az Egri Újság: „Jöjjön Károlyi! Hát igenis, jöjjön Károlyi! A kibontakozásnak más,’ sikerrel biztató útja nincs.” A történelmi kényszer felismerése és elfogadása már világos. Megpezsdül a politikai élet. A december 9-i lap azt adja tudtul, hogy „megalakult az egri nők politikai egyesülete”. Az első gyűlést a városháza nagytermében tartották meg. Az érdeklődők zsúfolásig megtöltötték a termet. A február 8-i lapszám egyik címe: Az egri munkások nagygyűlése és felvonulása. Március 22-én megjelenik a Kiáltvány: „Mindenkihez!” Vastag betűkkel szedve a szöveg közben a leglényegesebb megállapítás: a hatalom a katona- és munkástanácsok kezében összpontosul. Megszületett tehát a Magyar Tanácsköztársaság. ★ A MÁTRA MÚZEUMBAN látható kiállítás a megyei kiállítást a megyei könyvtár dolgozói szerkesztették, a múzeumi hónap keretében. A közölt szemelvények minden bizony- rtyal nyilvánvalóvá tették, hogy a fáradozás eredménye ‘ áégtolen, a múzeum a célját maradéktalanul elérte. G, Molnár Ferenc A napokban önkéntes tűzoltók között voltam Ostoroson. Ünnepeltek. Családias összejövetelük az eltelt 75 esztendőnek szólt, ugyanis egyesületük még a múlt század végén, 1892-ben alakúit meg.Alapító tagjai már nem élnek, utódaik azonban épp oly lelkesen állnak rendelkezésre ma is, mint régen, hogy „kitekerjék a vörös kakas nyakát”, illetőleg: hogy a pusztítani fellób- bamó lángok hamvadjanak el pillanatok alatt — maradjon érintetlen minden, amit az ember alkotott. A veterán Bán László 1932-ben lett önkéntes. Egy időben tűzoltó parancsnok is volt a községben. Természetesen mindjárt a „nagy ágyú” iránt érdeklődöm: nevezetesen: e hossz.ú idő alatt volt-e valami emlékezetes tűzesete? — Amióta itt vagyok, nem emlékszem, hogy pusztított-e nagy tűz. Természetesen elsősorban. soha nem a tűzoltás, hanem a tűz megelőzése volt a feladatunk. Jól dolgozott az egyesület. Ostoros nevét nem a lángok tették nevezetessé. Amit nagyobbnak nevezhetek: valami huszonöt éve B. János házának zsupfedele gyulladt ki. Abban az időben szabad- kémónyű tűzhelyen főztek. Eloltottuk, nem is kellett kipakolni a bútorokat. 1941-ben szintén egy zsupfedeles házban ütött ki a tűz. Ott már menteni is kellett az értékeket. Egy helyen beszakadt a padlás: nem volt valami veszélytelen munka... A háború alatt Mátrai Dezső községi jegyző despotált az egyesület fölött. Akkor azonban tűzről szó sem volt. A roasírozást, a fordulatokat gyakorolták csak a gyepen. Ezt. úgy hívták, hogy „rendgyakor- lat”... Az utódok A sok közül három műsorszámra hívjuk fel olvasóink figyelmét: Minden másként van... SZOMBAT, 20.20 Mennyire más az élet, mint amilyennek azt az ember gyermekkorában képzeli. Ennek a kétféle eszmevilágnak, a gyermekek és a felnőttek világának néhány tréfás és szatírára alkalmas epizódját gyűjtötte össze a televízió Zágon István szerzői estje keretében. A vidám esten fellépnek: Balogh Erzsi. Buss Gyula, Csála Zsuzsa, Garas Dezső, Gobbi Hilda, Kabos László, Kazal László. Ráday Imre és még sokan mások. A műsort Horváth Tivadar rendezte. SZÁZADIM VASÁRNAP, 20.20 emlékiratai alapján rekonstruálja a film az eseményeket, s számos olyan dokumentumot — eredeti filmfelvételeket, fényképeket stb. — mutat be, amelyeket először láthatnak a tv nézői. A cári magánarchívumból többek között előke- Irült amatőrfilmeket, köztük olyat, amelyet II. Miklós fényképezett. Az első rész az 1917 márciusáig az ideiglenes kormány megalakulásáig tartó időszakot mutatja be, s természetesen a februári forradalom okait, eseményeit is. A sorozatot irta és rendezte: Bokor Péter. Hazám, hazám, te mindenem... SZERDA, 20.20 Az önkéntes tűzoltóknak rendfokozataik is vannak, tiszteletbeli rendfokozatok, amelyeket a teljesítményért adományoz az állami tűzoltók illetékes parancsnoksága. Soós Kálmán például főhadnagy, egyúttal a jelenlegi parancsnok, „civilben” pedig raktáros Egerben. — Tavaly volt egy nehezebb esetünk — meséli. — Egy vasárnap kigyulladt az erdő a falu mellett. Szerencsére éppen meccs volt, sokan ott voltunk az egyesületből, és rohantunk ... A tűz már a szomszédos fenyvest fenyegette. Az elválasztó ösvénytől szorítottuk vissza a lángokat, amíg az állami tűzoltók megérkeztek. Egyik téli hajnalban a takar- rnánykazal gyulladt meg. Haranggal riasztottak, s néhány percen belül már ott voltunk. Házégés? Nagyon régen nem volt már. Inkább 3—4-szer is elmegyünk egy-egy házba ellenőrizni. Az önkéntes tűzoltói munkát nem tekintik nyűgnek. Ez nemcsak a „vörös kakas” eile-" ni harcban nyilvánul meg, hanem a versenyeken is. Verseny, tehát: egy kicsit sport is ... De sokat jelent, a gyorsaság, az ütőképesség ébren tartását. Az ostorosi önkéntesek eljutottak az országos versenyekig is. szép eredménnyel térve haza! Az utódok között találunk egészen fiatalokat is. Ezen az ünnepségen Bóta László fő- törzsőrmesterí rendfokozatot kapott. 22 esztendős. — Üttörőkoromban kezdtem az egészet. Amikor betöltöttem a 18. évet, átléptem a felnőtt csapatba. Most egy 400-as fecskendőm van. Van úgy, hogy vasárnap délelőttönkint kimegyünk a fecskendővel gyakorolni, vagy kutat tisztítunk. Télen elméleti oktatásokon veszünk részt. És természetesen járunk versenyekre! Az egyesület egy kis család. Közös kirándulások, régi barátságok, közös élményei?: és sikerek kötik össze őket. Találunk' itt lányokat is! Mészáros Ildikó és Mészáros Ági rendkívüli előléptetésben részesültek, a versenyen való jó szereplésért. (A járásban az ő rajul? az első.) Mindketten tizedesek lettek. — Tüzet láttak-e már? —* kérdezem a két elsős gimnazistától. — Még nem... — felelik. — De készülünk a találkozásra. Kiképzés, elméleti oktatás... — Mit tanulnak ott? A szerelést, meg azt: melyik tüzet hogyan kell oltani. Például az olajtüzet poroltóval és haboltóval szokták elfojtani. — Mivel nyerték meg a járási versenyt? — A 400-as kismotor-fecskendőt 53 másodperc alatt szereltük össze! Amint végignéztem a jegyzeteimet. a beszélgetések után, megértettem, miért nem szereti a tűz Ostorost... (hátai) A kitűnő történelmi dokumentum-sorozat Földindulás című adása két részből áll. Az első rész 1916-tal kezdődik, amikor már nyilvánvaló, hogy Oroszország összeomlóban van, küszöbön a forradalom. A francia és az angol követ A hazafiság nemes érzése, i a tettekben megnyilvánuló hazaszeretet gyakran ihlette meg íróinkat, költőinket s forrása ma is sok szép alkotásnak. Az egri Gárdonyi Géza Színházból képfelvételről közvetített díszelőadáson csokorba gyűjtve hallhatjuk a hazáról szóló vallomásokat. Az ünnepi est műsorában föllépnek a fővárosi és az egri színház művészei, valamint a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese. Hajótörött, NYIKOIÄ3 AMOSZOVT ^FORDÍTOTTA* Q a DÖ GYÓRGy 35. És megint a folyosó. Lépcső. Éjszaka. A klinika csendes. Csak az oszíályorvosi szobából szűrődik ki beszélgetés. Ez természetes. Oleg nem képes halkan megszólalni. Mennyit kell még futkosnom? Tár, már rendbe jött minden? Aligha. A sebészet felső régiói leszoktattak az optimizmusról. Mindent erővel kell kicsikarni, foggal-körömmel. Menjek tán Rajához? Kínos volna. Beszélgettem az egyikkel, most vigasztaljam a másikat? De miért ne? Elvégre Szasa műve, nem az enyém. „Most azonban cinkosa lettél!” Hogyan. tán ki kellett volna dobnom ezt a nőt? Nehéz tisztán látni. A jó és rossz problémája. .Belépek a műtőbe. Amit látok, nem valami örvendetes. Magától lélegzik. de csövön keresztül. A fejé- nél Gyima, lehorgasztott fővel. Az ampullák mellett, amelyekbe a vér a dréncsőből csurog, Lenya, Petro és Zsenya guggol. Marija Vasziljevr.a az órát figyeli. Hallgatnak. Látom: számolják a cseppeket. Tehát a vérzés folytatódik. /."Fizess, csak fizess, komám. De miért? Sztyepanért? Vagy Szasa fizet meg Irináért? Ki miért. Mind adósai vagyunk egymásnak. .. Megvárom, hogy befejezzék a számlálást. Petrohoz: r— Nos? — Minden rendben, Mihail Ivano- vics. Csak éppen a vérzés üteme nem csökken. — „Nincs semmi baj, csak ránk 4 MwmM 1967. október 20., péntek szakadt a ház...” Te mindig nagy optimista voltál, csak a betegeid túl gyakran halnak meg. Sértődötten hallgat. Kár volt. De dühös vagyok az egész világra. Mennyit kell még elviselni? Tessék, itt van: vérzés, a seb varratait kiszedni, és keresni azt a bizonyos eret, amelyet persze nem ’találunk meg, mert mindenütt vérzik egy kicsit attól, hogy bántottuk a véralvadást szabályozó rendszert. Újból narkózis és újabb veszély — szívmegállás vagy szívgyengeség. Megint ez, megint amaz... Nincs erőm a harchoz... — Hány csepp? — Most ötven. Hol csökken, hol több lesz. Az utóbbi félóra alatt százhuszonöt köbcenti. Gyors számvetés: ez, egy óra alatt kétszázötven, napi hat liter. Tehát ennyit kell beléje átömleszteni. Rossz májnál, vesénél ez majdnem halálos lehet. Meg aztán honnét veszünk ennyi sok friss vért? — Milyen az alvadékonysága? — A hatodik percben képződik alvadók, igen gyenge. — Mindent beadtatok már neki, amit lehetett? — Tessék, felírtunk mindent. Gyima nyújtja a táblát Nagy alkus, percek szerint beosztva. Nézem. Igen, mindent megtettek az alvadó; konyság fokozására. De hát ki garantálhatja, hogy nincs-e valahol egy vérző erecske? Tán nem fordult még elő ilyesmi? S annál inkább, hiszen a szívet a mellkasfalon át préselték, amikor megállt... Állok, gondolkodom. A gondolat mindig több síkon mozog. A fő ez: mit tegyek? Szedjem ki a varratokat, vagy várjak? Természetesen egy-két nap és eláll a vérzés. De kibírja-e addig? És mi lesz azután? Egy műtét — még akkor is, ha nem találom meg a nyilvánvaló vérzést, segítene. Különböző helyeken átköthetnék, összeszoríthatnék néhány apróságot, vagy tán egyszerűen a szervezet magától hangolódik át... nem tudom. Általában segíteni szokott. De félek újra felnyitná. Újra meglátni a szívét, érezni ujjaim alatt az összehúzódásait! És lesni, hogy mindjárt megáll... „Masszázs! Deíil- librátor!” Nem... A második sík. Az a nő szenved. Raja is. Egyiküket sem szerette. Ej, mit számítanak a szerelmi kínlódások! Inkább egy álló esztendeig kínlódnám szerelemtől és féltékenységtől, semmint itt álljak, választás előtt. Nem igaz: egy év az sok. Én is felüvöltenék. Azt mondanám: haljon meg inkább az egyik — a másik? Aljas természet. És még egy sík: a mieinknek itt lóg már az orruk. Már tizenegy óra. Mit ehettek? Valami semmiséget. Fiatalemberek, jó étkűek. Én már megtehetem, hogy nem eszem. Mi ez, már megint „én”? Nos, hát, valamit mégis kell csinálnom. — Milyen a többi mutatószám? Gyima: — Minden megfelelő. Pulzusa százhuszonnégy, vérnyomás száztól százharmincig. A vénáé száznegyven A vénás vér telítése ötven volt, majd ötvenhét. — Vizelete? — Kevés. Lenya, mutasd meg a palackot. Ez az utolsó félóra. Mutatja. Mintegy ötven köbcenti sötét folyadék. Különben, nem is olyan rossz. Ha ilyen mértékben megy tovább, akkor mintegy .két liter fog kifolyni. Bőségesen élég. — Légzés? öntudat? — Jó az ia Teljesen fölébredt, még nyugtalan is volt, ezért beadtam neki narkotikumot. Magától lélegzik, jól, ön is láthatja. Ha hozzájárul, nem... nem távolítjuk el a csövet — Mennyi vér maradt? — Ljuba, nézd meg, mennyi a vér a hűtőszekrényben? — Miért nem tudod ezt te? Az ilyesmit minden pillanatban tudni kell. Pislog, mint akit tetten értek. Belül bizonyára sitid. — Belezavarodtam, Mihail Ivano- vics. Nemrég számítottam ki a teljes vérveszteségét és a pótlását. Gondolom, egy liter még lehet. — Gondolod?... Tudni kell. Kár kötekednem. De mégsem. Hányszor előfordult már ezzel a Gyimával, hogy egyszerre: „Nincs vér!” Ljuba számba vette az összes tartalékot. Még föl is írta egy cédulára. Sápadt, vézna, ajkán ruzsmyom. Szívesen kelleti magát, de most esze ágába sincs. Elcsigázott. Köpenyén vérfolt és ügyet sem vet rá. — ötszáz köbcenti van mai vérből és hétszázötven régi, tíznapos. Van ezenkívül régi vér az első csoportból, és vér a motorból, de magasfokú hemolízissel. — Ez hát a liter! Most világos a helyzet. És semmivel sem könnyebb. Határoznom kell. Ki is venné át a döntés terhét? Senki. Az én feladatom. Ilyet nem szavazás dönt el. Tán ébresszem fel? Kérdezzem meg őt?... Elvégre róla van szó... Vagy Raját, vagy ezt a másikat, Irinát?... Bolond vagyok. Az mondhatná meg, mi legyen? Mindenképp folytatni kell. Egyik oldal az ész — a másik az érzés. Hozzájuk közelebb áll, mint hozzám. Hát ő? Nem tudom. Szegény Irina. Fütyülök Irinára. Nem fog elpusztulni. Vagy — ki tudja, az ilyesfélék néha belehalnak a szerelembe. Még ma is, a mi racionális korunkban. Függetlenül intellektuális érdeklődésüktől. Fogja magát és— Világos? A valószínűség nem nagy. Hát itt? Nem tudnám kiszámítani. Természetesen, az esélyeink megnövekedtek, de még mindig maradt elég sok ve? saély, (Folytatjuk)
