Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-20 / 248. szám
Mechanizmus. Gazdasági mechanizmus. Új gazdasági mechanizmus. Tegyük a kezünket a szivünkre: ma még többen használjuk, mint értjük e szavakat. Nem baj, lesz ez még fordítva is.. Egyébként nincs ebben semmi különös. Ügy vagyunk vele, mint minden újjal: beszéljük, értjük, nem értjük, tetszik, nem tetszik, jó, rossz, örülünk, félünk Idő kérdése az egész, egyszer úgyis összerázódunk, végül mégiscsak egy nyelven beszélünk majd. Addig mag segítsünk egymásom. Több szem többet lát. Sőt: jobbam is. Elvégre mégiscsak rólunk van szó. Valamennyiünkről. így aztán pláne, hogy megéri. Többen mégiscsak okosabbak vagyunk ... Ezek a gondolatok vezettek bennünket a Mátra vidéki Fémművekbe, ahol egy kis közvéleménykutatást végeztünk, megkértünk néhány dolgozót: őszintén mondják meg: félnek-e a mechanizmustól? A válaszokat írásban kértük. Kellemes meglepetés: szívesen, bátran válaszoltak... Tubold Andrásáé bérelszámoló, láncüzem: — A kérdésre csak akkor tudnék válaszolni, ha tudnám, milyen lesz az új mechanizmus. Amit a sajtóból olvasok, a rádióból hallok, különböző érzéseket vált ki bennem. Hol jót. hol rosszat. Egy év múlva majd meglátjuk... Varga Miklósáé idomszerész, 10-es üzem: — Nem vagyok már gyerek. hogy féljek. Sokat beszélgettünk róla. Ügy gondolom, engem, mint egyszerű munkásnőt nem érint a változás, hiszen már most Is prémiumos időbérben dolgozom. A nyereségelosztást viszont furcsának tartom. A gazdaságvezetők, akiknek egyébként is nagy fizetésük van. 80 százalékot, míg mi, dolgozók, csak tizenöt százalékot kapunk belőle. Remélem. a mi vállalatunk a jobbak közé tartozik majd. Burám Károly géplakatos, kísérleti üzem: — Nem félek. Az új gazdasági mechanizmusban a dolgozóktól függ a vállalat nyereséges működése. így szerintem javul a kereseti lehetőség... Pádár László esztergályos: — Érdekes, s érdekel a téma, de hogy félek-e, arra még nem tu<ffiék válaszolni. Ahogyan közeledik az év vége, egyre több szó esik róla. Azt már tudjuk a sajtóból, hogy a gazdasági vezetőknek jobb lesz, de vajon nem lesz-e rosszabb a munkásoknak? Erről még semmi biztosat sem hallottam. Azért én abban bízom, hogy mégsem olyan rossz lesz majd, mint ahogyan néhányan lefestik. A szakszervezetnek kell majd erős lábon állnia, hogy betöltse érdekvédelmi szerepét. Hegedűs Ixijosné műszaki rajzoló, szerkesztési osztály: — Nem tudom, miért kellene félnem a mechanizmustól. Jobb az ösztönzés, mint a kötelezés Beszélgetés az új árakról szövetkezeti vezetőkkel a kérdésre, hogy félek-e a mechanizmustól: hát félek. Az ember mindeft újtól fél egy kicsit. Ha jobb lesz, akkor megszeretjük, de ha csak egy kicsivel is rosszabb, akkor azt h'szem, idegenkedni fogunk tőle.., Gyetvai József lakatos, láncüzem: — Szerintem nem kell félni az új mechanizmustól. Aki becsületesen végezte munkáját, annak eddig is jó volt. Nagyon időszerűnek, okos dolognak tartom. hogy az új mechanizmusban úgy állapítják meg a béreket, ahogyan a dolgozók munkájukkal kiérdemlik. Igazságtalanságnak tartom, hogy én már 15 éve dolgozom a lakatos szakmában és ugyanazt a pénzt kapom, mint aki egy-két éve került az üzembe. Többszörös kiváló dolgozó vagyok, úgy gondolom, mégiscsak többet érdemiek, mint aki most került ide. Nagyon szeretném, ha a jövőben ezt másképpen bírálnák el. Nem félek a mechanizmustő!, az életszínvonal emelkedését várom tőle. Remélem, nem tévedek. A tizes edzőműhely dolgozóinak közös véleménye: — Az új gazdasági mechanizmus, amely magába foglalja az önálló vállalati irányítást, bennünket, dolgozókat is nagy feladatok elé állít. Bevezetése kezdeti nehézségekkel jár, de ezeket a problémákat, akadályokat közösen kell megoldanunk. Vállalatunk több országnak is exportál, közös érdekünk tehát, hogy a terveket mennyiségileg és minőségileg is teljesítsük. Mi. a tízes edző dolgozói, azon leszünk, hogy munkánkkal hozzájáruljunk e nagy feladat megoldásához. Ezúton szeretnénk kérni a vállalat vezetőségét: bizalommal forduljon hozzánk, hogy a feladatokat időben, ha kell műszak után, de megoldjuk. Felajánlásunkkal szeretnénk hozzájárulni mindennapos munkánk mellett az új gazdasági mechanizmus megvalósításához. hogy miinél előbb gyű möl csörtesse hatását gyárunkban... Hát igen. Ki így, ki úgy. Bátran, óvatosan, biztosan, bizonytalanul. Nem baj az. ha mindnyájan gondolkodunk. Be mennyire nem.,'. ' Koós József ^"—«•fcecKQwk az úí törvényekkel Jogok és koielcsségek a tsz-ben 3. A termélőszövetkezeti törvény egyik alapvető megállapítása az, hogy a tagok kollektív tulajdonosok és egyben dolgozói is szövetkezetüknek. Ez a sajátos vonás végigvonul a szövetkezet működésének, gazdálkodásának úgyszólván valamennyi területén. A törvény lényeges Változást és korszerűsítést hozott számos vonatkozásban, így például a tagsági jogok és kötelességek jobb összehangolásában is. Az eddiginél határozottabb megfogalmazást kapott az, hogy a tagoknak nemcsak jogai, hanem kötelezettségei is vannak. Jogra csak azok a szövetkezeti tagok tárthatnak igényt, akik előírásszerűén teljesítik kötelességüket. A kötelességek nemcsak a rendszeres munkavégzésre vonatkoznak, hanem arra is. hogy a tag vegyen részt rendszeresen a szövetkezet életében. Mindenekelőtt a közgyűlésen, de a többi olyan szerv munkájában is, amelyben tisztséget vállalt. Kiterjed a kötelesség a közös vagyon védelmére és a szövetkezet tevékenységéért való felelősségre is. A törvény — tételes felsorolás helyett — a tagsági jogok és kötelességek utalás jellegű felsorolását adja. A konkrét jogok és kötelességek ugyanis valamennyi termelőszövetkezet saját alapszabályában kell, hogy szerepeljenek. Vannak azonban a törvénynek olyan előírásai, amelyek minden tagsági jogra és kötelezettségre érvényesek. Az egyik ilyen —•' a már említett alapelv mellett —, hogy ha valaki másik termelőszövetkezetbe lép át tagnak, akkor tagsági viszonya érintetlen marad. Az átlépés lehetőségét minden olyan esetben köteles megadni a termelőszövetkezet, amikor ez nem sérti a tsz érdekét. Kimondja a törvény azt is, hogy milyen esetekben nem tagadhatja meg a közgyűlés a hozzájárulást a tag kilépéséhez. Itt az az elv érvényesül, hogy a formális kapcsolatok erőszakolt fenntartása állandó súrlódási felület a termelőszövetkezet én az érintett tag között, de a rendszeresen dolgozó tagok számára is nyomasztó. A tagsági viszony megszűntének új formájaként vezeti be a törvény a törlés intézményét. Aki csak formálisan tag, de ténylegesen már huzamosabb idő óta nem tesz eleget munkavégzési kötelezettségének, azt a vezetőség törölheti a tagnévsorból. A tagok szempontjából alapvető jog és egyben kötelezettség a részvétel a közös munkában. Az a tag, aki ennek a kötelességének nem tesz eleget, vagy nem megfelelően teljesíti, csak akkor mentesülhet magatartásának hátrányos következményeitől, ha nem vétkes a mulasztásban. A jogok és kötelességek pontos, félreérthetetlen rögzítése céljából a tsz-ek egy részében már korábban külön megállapodást is kötöttek a tagokkal a közös munkában való részvételre. Ezt a kezdeményezést — mint lehetőséget — magában foglalja most a tsz-törvény is. Igen fontos az a rendelkezés, amely szerint a termelőszövetkezetben meg kell állapítani a munkaidőt. A törvény nem írja elő a napi munkaidő tartamát, de kimondja, hogy férfiak évente legalább 150, nők pedig legalább 100 tízórás munkanapot kötelesek teljesíteni. Közóhajnak tesz eleget a törvény azzal, hogy a tsz-gazdák számára fizetett szabadság bevezetését írja elő. A termelőszövetkezeti tag elsősorban a közös gazdaságban köteles dolgozná Másutt csak a vezetőség utasítására vagy engedélyével végezhet díjazott munkát. A tsz- tag csak ideiglenes jelleggel létesíthet munkaviszonyt A munkaviszony alapján természetesen munkabér illeti meg a tsz-tagot, s azt közvetlenül neki kell kifizetni. A termelőszövetkezet nem kötelezheti a tagot arra. hogy munkabérét vagy a munkabér egy részét a tsz javára átengedje. G. P. Amint nyilvásosságra kerültek az új felvásárlási árak, amelyek az eddiginél jobban ösztönzik a termelőszövetkezeteket a kenyérgabona, ipari növények termesztésére, a sertés és szarvasmarha hizlalására, azóta mindenütt számolnak, terveznek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy több helyen lényeges változást hoznak az új felvásárlási árak a vetésszerkezet kialakításában, a jövő évi tervek elkészítésében. De beszéljenek erről a termelőszövetkezetek vezetői. Elhagyjuk a kis tételeket A makiári Lenin Termelő- szövetkezet elnöke, Pólónkat Lajos, így summázta azokat a változásokat, amelyeket az új árak hoznak közös gazdaságukban, — Mi elsősorban állattenyésztéssel foglalkozunk, már most 600 szarvasmarhánk van és 1200 hízót adunk el, ezért az új árak továbbra is az állat- tenyésztés növelésére biztatnak bennünket. A növénytermesztésnél pedig a takarmány viszi a prímet. Ehhez nagyobb területre van szükség a mostaninál, ezért jó néhány terményféleséget elhagyunk, elsősorban a magtermesztést építjük le, amelyek eddig is kis tételekben szerepeltek tervünkben. A napraforgó területét viszont növeljük, mivel a felvásárlási ár kedvezőbbé tette ennek termesztését. Több búzát vetünk Az erki Oj Barázda Tsz főmezőgazdásza, Molnár Kálmán azzal kezdte, hogy mennyi- ' vei masabb a helyzet termelőszövetkezetüknél, mióta nem írják elő kötelezően, hogy mennyi kenyérgabonát vessenek. — Azelőtt az alacsony termésátlag és a kedvezőtlen felvásárlási ár is elfordította az embereket a búzatermesztéstől. Most azonban kiszámították, hogy a korábbi kötelező helyett érdemes kenyérgabonát termeszteni. Először is teljesen gépesíteni tudjuk a szántást, vetést, gyomtalanítást, aratást. szalmabetakarítást. Ehhez már beszereztük a szükséges gépeket Másodszor az idén nagyon rossz volt a kukoricatermés, s ezzel a hizla- lási és állattenyésztési terv teljesítése került veszélybe. Míg az árpa és a takarmány- búza megbízhatóbban és többet terem határunkban. Ezért úgy döntöttek, hogy az idén 150 hold magas hoza-, mű búzával vetnek többet és M9 holdnyi rozsot is betervez-1 KOVÁCS KAROLT szakaszvezető, civilben géplalta- tois, a második világháborúban a légnyomástól megsü- ketült Lehúzott még két évet a hadifogságban és aztán soványan, süketen, de tele életörömmel hazajött. Azonnal bement üzemébe, a haverok kedvesen fogadták, beszéltek hozzá, kérdezgették és ő alig értett valamit. Meg is mondta becsületesen: — Süket vagyok, fiúk, a fronton megsüketültem. Egy akna tönkretette a fülemet. Ügy beszéljetek, hogy lássam a szátokat, arról le tudom olvasni a beszédet. Mindenki sajnálta, senki sem mosolygott Később mégis mindenki süket Karcsinak hívta. Eltelt néhány év és ipart kért, mert odabent mind veszélyesebb lett a helyzet. Hovatovább az élete forgott kockán. Nem hallotta a targoncák motorját, a daruk zaját, az autók dudálását, időnként úgy kapkodták ki szinte a járművek kerekei alól. „Bezzeg, amikor még kis kóíceráj volt a gyár és kézzel hordták, mozgatták az anyagokat, szerszámokat, akkor jó volt az ő két erős karja is. És kellett a tudása. Azt mondta az igazgató, hogy nagy nyereség maga Károly, és minden évbein emelték az órabérét. Mert ismerte a szakma minden csinjót-binját — íüstölgött magában, de azért tudta, hogy a válás elkerülhetetlen. Nagyon fájt a szíve a búcsúnál. A haverokkal jól berúgott, pedig nem is szerette a szeszt. Sírt egy sort, azt hitték, a szesztől van. pádig akkor is sírt volna, ha egy cseppet sem iszik. A kezdéshez a bank adott pénzt. Támogatta Kovácsot mindenki, még a pártból is szóltak érte. — A magánkisipar nem éppen szocialista szektor — mondta a pártban egy nagy kövér elvtárs —, de van idő, amikor az élet arra kényszeríti az embert, hogy visszafelé lépjen egyet-kettőt. A MŰHELYT SZÉPEN berendezte. Aknát is ástak és azt kicementezték. Volt itt minden, apparátus a hegesztéshez, fújtató a kovácsoláshoz, szóval, univerzális kisüzem volt. A nyolc általános után maga mellé vette mind a két fiát is. Később felvett egy szótlan, szikár, ügyes és gyors kezű segédet, akit a gyárból csalt el, mert annak idején ő utána ez volt a legjobb szakmunkás. Húsz forint órabért adott neki, ha vasárnap is dolgoztak, negyvenet Szükség volt minden kézre, a kocsik száma gomba módra szaporodott és mintha mindenki hozzá jött volna javíttatni. Minden munkát elvégeztek, szereltek, generáloztak, karosszériát javítottak, dukkóztak. Az egyik fiút elküldte egy barátjához egy évre, tanulja ki a legszükségesebb kárpitosmunkát. Most már azt is ők csinálták. Kovács Károly, a mester, boldog volt. Igaz, nem hallott, de már mind ritkábban fájt a tudat, hogy süket és lassan el is felejtette a bánatát. Értett minden szót hang nélkül is, ha vele szembe beszéltek. — ügy olvasok a szát mozgásából, mint a sziú diánok olvastak a lábn; mokból, — mondogatta haveroknak és még hozzá* te nevetve: pedig süket t gyök, mint egy ágyú — jópofa volt. Baráti társast ban mindig ő kezdte a v cet, valahogy igy: „A sük néma azt mondja a feleséi nek...” — hát ezen mus: volt gurulni méghogy t süketnéma és e:- pont 1 vács mondja, aki saját 1 vallása szerint is süket, mint egy ágyú... A műhely túlontúl Jól ment Kovács nevétől visszhangzott a kisváros. Ennek megfelelően jól éltek és bankbetétje is szépen dagadt. És, igen. Felesége szépen virult, másodvirágzását élte és a jómódért mintha a 4 SÜKET süketséget is elfelejtette volna. De hát mi baja lehetett, végtére is Kovács Károly autószerelő és géplakatos iparosmester, mindössze negyven éves volt, életerős, kellemes külsejű férfi. Amellett nyílt eszű, nyíltszívű, ügyes kezű. Igaz, volt egy titka, de ez nem tartozott senkire. Az útlevelet már megkapta, a vízum is megérkezett, aztán egy szép nyári kora reggel bevallotta az asszonynak, hogy elutazik Münchenbe, ahol a bátyjával akar találkozni. Az asszony azonnal véle akart menni, bár kissé meglepő volt, hogv milyen kevés ideig harcolt és milyet) rövid idő alatt belenyugodott abba, hogy Kovács egyed ül^megy. MÜNCHENBEN A PÁLYAUDVARON már várta a bátyja. Taxival hazamentek, a rokonok boldogak voltak. Az Idősebb férfi nem akart kiabálni a család előtt, ezért leírt mindent egy papírra. — Tehát holnap reggel kilenc órakor? — mormogta Kovács. A másik igent intett. A műtét ragyogóan sikerült. A professzor és az orvosok kedvesek voltak, a kedvesnővérek, a nagy fityu- lákkal, egy kissé furcsák. A kötést egy hétig a fülén hagyták. Furcsa volt a zaj, távoli dübörgésnek tűnt a beszéd, de hallotta és ismét megjelent egy könnycsepp a szeme sarkán. Egy hónap múlva csomagolt és a hatalmas bőröndökkel délután érkezett a Nyugatiba. Senki sem várta, nem is írta, mikor jön. Otthon egy szét sem szólt arról, hogy már hall. És azt sem tudta senki, hogy egy műtéten esett át. Mindenkit megcsókolt, mindenkinek értékes ajándékot adott. — A vén marha, töltőtollat hoz nekem, a lakatosnak. Tudhatná, hogy már négy éve ezzel az ócska Kijev borotvával kaparom a pofámat. És a nyugatnémeteknél micsoda villanyborotvák vannak! De mindig ilyen zsugori volt. Mit várjunk tőle — hallotta a kisebbik fia hangját. és alig tudta megállni, hogy meg ne pofozza. De gyorsan megvígasztalódott, mert a felesége maradék nélkül örült á bundának, a sok finom, csipkés fehérneműnek. KÖZBEN A NAGYOBBIK fiú is megérkezett. Megcsókolta az édesapja képét és elfordulva azt kérdezte a kisebbiktől: #— Mit hozott ez a vén süket, tróger? Ismét a sírás környékezte Kovácsot, de uralkodott magán, mert rájött, hogy ő nem hall. neki nem szabad hallania és a fiúnak átnyújtott egy szép ruhaszövetet. Az asszony kedves volt, gombapörköltet készített, ütött rá néhány tojást, el- ugrott a szomszédba fejes salátáért, azt nyakon öntötte tejföllel, mert Kovács így saeretta. Jóízűen falatozott, dicsérte az asszonyt és a vacsorát. Később a fiúk lefeküdtek és nekik is szép éjszakájuk volt. Reggel vidáman ébredt, ment, rohant a műhelybe. Jólesett ismét szippantani az ismert szagot, kézbe venni a megszokott, hűs nyelű szerszámokat. Mindent végigtapogatott, megsimogatott. Éppen az aknába bújt, amikor megjött a segéd. Kovács örömmel üdvözölte és neki is adott egy gázöngyújtót. Nyolc órakor bejött az asz- szony, ennivalót hozott és mind a kettőjüknek egy üveg tejet. — Hozzád nyúlt az éjszaka ez a vén tróger? — hallotta Kovács a szótlan. faarcú segéd hangját. A felesége elpirult és annyit mondott: v — Vigyázz! Fordulj el! Leolvas a szádról mindent. És ne beszélj így. Tudod, hogy téged szeretlek. De én nő vagyok, és nem tőlem függnek a dolgok. Végszóra befutott a két fiú. — ANYA, MARA felhajtottunk egy fusit, ezret kértem a pasastól, megadja. De nehogy szólj az öregnek. Majd szétdobjuk a rongyot A vén zsugori úgyis tele van pénzzel, nekünk meg órabért fizet. Húsz forint egy órára, röhögnöm «cell, de hát így van ez már. Minden nyomorék irigy, ő sem kivétel. Kovács Károlynak a nagy- reszelő volt a kezében. Azzal vágta fejbe a fiát, aki azonnal összerogyott. Azután Kovács Károly leborult az olajos, fekete munkapadra és sírt, egész testét rázta a zokogás. Suha Andor Mmüsaa 3 1967. október 20, péniek amikor tulajdonképpen azt sem tudom, mi az. A sajtóban olvastam bizonyos reformról, de hogy számomra mennyire lesz hasznos, vagy káros, azt eddig még senki sem tudta nekem megmondani. Bizonyos pletykák arról beszélnek, hogy a közszükségleti cikkek ára felemelkedik. Akkor viszont a fizetést is emelni kell, hogy az egyensúly fel ne boruljon. Bár ezeket a pletykákat nem nagyon hiszem el. Hallottam még a munkatempó meggyorsításáról, a termelékenység növeléséről, a minőség fokozatos emeléséről. Ezekről az a véleményem, hogy aki tud, és szeret dolgozni, az végrehajtja, megoldja feladatát. Többet a mechanizmusról nem tudok.,. Varga Lajosné gépmunkás, dobozüzem: — Nem látom még tisztán, Maga az a fogalom, hogy mechanizmus, gondolkodóba ejt. Ha még az új szót is elé teszem, egészen komplikált valamit juttat eszembe. Olyan sok jót és rosszat hallottam már róla, hogy végül már azt sem tudom, mit higgyek, és mit nem. Engem aggaszt egy kicsit, hogy az eddiginél is jobb minőségű árut kell gyártanunk. Vajon lesz-e majd hozzá jobb alapanyag? A gépparkunk már eléggé elhasználódott. Ezekkel a gépekkel akarunk jobb minőséget gyártani? Visszatérve milyen változást hoz az új árrendszer? Elhagt/juk a sertéshizlalást. növeljük a szarvasmarha-állományt. Jövőre 96 férőhelyes istállót szeretnénk építeni és három év múlva 30 százalékkal több szarvasmarhát tartani, mint az idén. S ha már az áraknál tartunk; mi még most várjuk a bennűnlcet legjobban érintő árrendezést a szőlőnél, a bornál, hogy tisztában legyünk vele: szőlőként érdemes-e átadni a termést vagy felépítsük saját feldolgozó telepünket és borként értékesítsük. Nagyon szeretnénk, ha mielőbb választ kaphatnánk erre a kérdésünkre. IC E. tek, valamennyit takarmánynak. A szarvasmarha* állományt növeljük Andornaktályán Czifra Miklós, a Búzakalász Tsz elnöke szólt e kérdésről. — Ml akkor is növelnénk a szarvasmarha-állományt, ha az árak nem lennének ennyire előnyösek, ugyanis a szőlőhöz. kertészethez igen nagy szükség van a szervestrágyára. Nálunk mindennél elsőbb a szőlő, amelyből rövidesen 400 holdnyi új telepítésű lesz, utána következik az állattenyésztés és csak harmadsorban a növénytermelés. Hogy Ön fél~e a mechanizmustól?
