Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-10 / 214. szám

Pártépítés i Fokozottabb követelmények Sokféleképpen lehet meg­ítélni, de a tény akkor sem változik: a párttagod, a kom­munisták mindig, mindenhol valamiféle reflektorfényben él­nek, dolgoznak, tevékenyked­nek. Minden cselekedetüket, minden megnyilatkozásukat a környezetük azonnal mérlegre teszi és értékeli. Nagyon örvendetes dolog, hogy ez így van, de nagyon nagy felelősséget is jelent ez a párt tagjai, a kommunisták ré­szére. Ebből a helyzetből fa­kad a kérdés: kik lehetnek ma a párt tagjai, hogyan végzi a pártépftés jelentős feladatát — példánk szerint: a Gyöngyösi Városi Pártbizottság? TagJelSItség nélkül Uj helyzetet teremtett a szervezeti szabályzat módosí­tása, amely a tagjelöltséget megszüntette. Korábban a je­löltnek -a „bizonyításra” meg­szabott idő állt rendelkezésé­re. Ez alatt különböző megbí­zatásokat kellett elvégeznie, és a pártszervezet Ilyen módon is gyűjthetett tapasztalatot a tagfelvételi kérelem elbírálásá­hoz. A módosított szabályzat ezt az „átmenetinek” nevezhető időszakot eltörölte. Előfordult nem egy esetben tehát, hogy a párt városi végrehajtó bi­zottsága kénytelen volt a ké­relmet visszaadni az alapszer­vezetnék, mert nem találta in­dokoltnak az előterjesztést' Titkári értekezleten került sor a változott körülmények tisz­tázására, annak megvilágításá­ra, milyen feltételek birtoká­ban lehet csak a felvételi ké­relmet jóváhagyásra a párt-vb elé terjeszteni. Nézzünk néhány példát. Megtörtént, hogy olyan sze­mély felvételét is javasolta a pártala pszervezet, aki koráb­ban sem társadalmi, sem tö­megszervezeti munkát nem végzett. Előfordult egy eset­ben, hogy egy 70 éves tsz-brl- gádvezetőt is elfogadott az alapszervezet, mert nem vizs­gálta meg, mi késztette az il­letőt a felvételi kérelem be­nyújtására. Kiderült, csupán azért jelentkezett a pártba, Oi • flacrefaf ftdeKSsség afi)L Ezt tartja szem előtt a városi pártbizottság is ▲ felelffmég követelmény« Mielőtt a párt-vb a döntését meghozná a felvételi kérelem ügyében, igyekszik a lehető legszélesebb keretek között megismerni az illető személyt. Gyakorlatilag ez úgy törté­nik, hogy a vb tagjai az álta­luk legjobban ismert területen dolgozó „jelöltek” környezeté­ben érdeklődnek. Személye­sen a jelölttel is tanácskoznak, de kikérik a jelölt munkatár­sainak, gazdasági vezetőinek véleményét is a kérelmező munkájáról magatartásáról. Csak ilyen módon tud a párt- vb felelősséggel dönteni a fel­vételi kérelem ügyében. Hogy milyen alapos ez a te­vékenység, bizonyítja az is, hogy már az utóbbi időben nem fordult elő olyan eset, amikor a pártba felvett személy nem sokkal ezután „meggondolta” volna magát A múltban Ilyen is volt. Legtöbbször a pozícióért folyó erőfeszítés kí­sérő jeleiként Az elmondottak alapján ösz- szegezésül 'azt állapíthatjuk meg, hogy a Gyöngyösi Városi Pártbizottság területén a pártépítés kiemelt kérdésként szerepel, de bizonyos túlzott óvatoskodásból néhány párt- alapszervezet Ilyen irányú tö­rekvése visszafogottabb a kel­leténél. Q. Molnár Ferenc Most jelent meg az üzletek kirakataiban az Eger—Gyön- gyös vidéki Állami Pincegaz­daság újdonsága: a Médoc Cordial. Már külsőre is külön­leges — egyéni a palackforma, a címke, tetszetős a csoma­golás. A pincegazdaság 13 féle bo­ra és a közelmúltban forga­lomba hozott Egri Merengő, Eger Csillaga mellett a hazai ínyencek számára készült a gazdag, jellegzetes illat- és zamatanyaggal „felvértezett’’ „Egy kevés sót tett a levesbe" (A határozatlan névelő használatáról) _ hogy az étel főzve, az élet szidva jó. Aki nem tud jóízű­en szidni mindent, ami körülöttünk van, vagy lesz, az nem is tudja Igazán élvezni, aki mindennek csak örül, akiben nincs készség, hogy az örömben minduntalan megtalálja az ürömöt, az csak arra képes, hogy az ürömben találja meg az örömöt. Mert nagy igazság az, hogy lelkesedni könnyűi jókat mondani nem kunszt, elismerő szavakat ejteni gyerek’ játék, de egy pohár forrásvízben egy kis piszkot találni az már döfi. .M ondja, uram, minek örüljek... Talán olyan haj de pompásan mennek itt a dolgok? Na, ugye, hogy nem — Csak amit az újságok bevallónak, kérem, csak az olya», hogy égnek áll a haja tőle az embernek... Hát valahogy igy van. Mert igaz ugyan, hogy mondjuk: Egerben felépült egy új városrész. Hát persze hogy modems hát milyen legyen, ha nem modern... Talán piramist épít­sünk 1967-benr Na ugye, hogy csak ilyet lehet. Ettől, ké­rem, igazán nem kell elájulni. De ugyebár az óvodai férő­helyek ... Na, ehhez mit szólnak? Mert mi így csináljuk a dolgainkat, kérem, mi így, hogy az embernek megkeseredik a szájíze tőle... Mert igaz ugyan, hogy nyloningért nem kell külföldre menni már, sőt külföldről jönnek ide... De úgy kell nekik. Pont hozzánk jönnek nyloninget venni, ahal, kérem, képe­sek összegombostűzni azt a drága nylont, s úgy felvarrni a a gombot, hogy még köhögni sem szabad mellette, mert at* tói is leszakad. Vagy ne menjünk messzire: itt a lakbér. Nem sok, bi­zonyisten, elismerem, hogy nevetségesen olcsó a lakás, az állami, természetesen. De kérem, ha valami baj van, hát azt hiszik, hogy jön a KIK? Nem jön az a KIKl Nálunk, kérem, az Astoria-aluljáró teteje is beszakad, az autókhoz nehéz pótalkatrészt kapni... Soroljam? Hát valahogy így van. Most. Mert valahogy úgy, hogy voltaképpen nem volt sehogy. Nem volt KIK, amit szidni lehetett, csak Mária Valéria- telep, s ha jól emlékszejn, tényleg, ott sem volt drága a lakbér. Távol essék tőlem a gondolat, hogy most itt elkezd­jek „bezzegezni”, mert tény ami tény, mindent és minden­kor nem lehet összehasonlítani a múlttal. Hol volt ugyebár a felszabadulás előtt televízió... Most van. Néha előfordul, hogy még jó is, hogy van. De azért valamin csak eltűnődöm. Nem azon, hogy vannak és nem is kevesen, akik az''életnek csak a visszáját látják, mert az életnek igenis van visszája, vagy hogy a rózsának csak a tövisét érzik, mert igenis a rózsa tövissel is rendelkezik. En inkább azon tűnődöm el, hogyha már mindent a visszájáról látnak, akkor „visszájá­ról” miért nem veszik észre ezek a marsbéli szemű ember rek, hogy a tövis mögött azért itt-ott ugyebár rózsa is van... Jó, nem a legillatosabb, nem a legszebb, nem a legdrá­gább, de rózsa, amely másoknak és nem keveseknek igenis a legillatosabb, a legszebb és a legdrágább. Azon tűnődőm, milyen lelki alkat az, aki és amely a gyermek bölcsőjénél azon morfondírozik, hogy lám, ez is meghal, a tavaszi rügyfakadásnál, hogy ygyis jön a tél és a napfelkelténél, hogy nem ér az egész egy batkát sem, mert a föld másik oldalán bizony most jön a sötét és rideg éj­szaka, s aki úgy esküszik, hogy a válásra gondol... Nem irigylem, sajnálom az ilyet! Hurrázzunk, mint a megszállottak? Hurráztunk eleget, bár dolgoztunk volna többet, jobbat. A hurrázás jó dolog, örömteli dolog, különösen, ha van mire fel és miért diadalt ülni. Mi nem szégyelljük kimon­dani, hogy diadalmámorra nincs okunk, van bajunk nem is kevés: el- és felszabadítottuk az emberi lelket és igényeit, kiengedtük a palackból — dehogyis palackból, egy társada­lomnak nevezett uortönből — az emberi szellemet, • az most jogosan, okosan kér mind többet és többet. Így a jó, így a helyes. Kérjen is, igényeljen is, dolgozzék is. dolgozik is. Ha a tegnapra tekintünk vissza, akkor még nem tűnik fel mindaz, amit tettünk, változtattunk, de elég csak egy évre, s már szinte sok is, ha öt évre nézünk vissza, hogy lássuk és látjuk is: hatalmas dolgokat míveltünk. És ebben, és épből csak azt látni, ami tövis, vagy rossz szemre, vagy rossz szellemre vall. Az a véleményem, hogy az étel főzve, az élet szidva jó? Dehogyis: az étel ízesen, az élet édesen, szépen szeretve és tisztelve jó ... A hibákat pedig tényleg vigye el az ördög. S ha nem lehet ezt az urat erre rábírni, hát majd csak le- és meg- bírjuk magunk is. Milyen magas a kémény ? — Igen, azt kérdeztem, hogy szerinted milyen ma­gas lehet az a kémény — mutatott Burbulya bütykös ujjaival egy közelben épülő hegyére állított tégla-szip­kára. .. — Miért fontos ez neked? — kérdette Kajevác, mert óvatos ember lévén, mindig szereit« tudni, hogy amit kérdeznek tőle. illetőleg amire választ várnak, az fontos-e egyáltalán a kérde­zőnek és még inkább, fon­tos-e neki... — Nekem egyáltalán nem fontos, csak úgy kérdeztem tőled, hogy milyen a szem­mértéked, tudsz-e saccolni, van-e érzéked a magasság- becsléshez, meg miegy­más. . „ — Várjunk... várjunk— kapta fel a kezét tiltakozva Kajevác. — Akkor mondd meg nekem, hogy miért fontos az neked, hogy -ne­kem milyen a szemmérté­kem, tudok-e saccolni, van- e érzékem a magasságbecs­léshez és ami a legfonto­sabb... Igen, ami a leg­fontosabb. mit értettél mi­egymás alatt... Burbulya ránézett Kaje- vácra, hogy teljes hülye-e, avagy még gyóayítható a tu­domány mai állása szerint. Aztán legyintett, véleménye szerint Kajevácot ebből csak 2345-ben tudnák gyó­gyítani. de addig hol lesz már ez a kémény és hol lesznek ők ketten... — Nagyon kérlek, hogy te csak ne legyintgess.., Ha te kérdezhettél tőlem valamit, ha neked jogod­ban állt kérdéseket feltenni személyemet és a kéményt illetően, akkor úgy vélem, hogy nekem is jogom van legalább egy kérdést felten­ni. — Tegyed fel nyögött Burbulya s átkozni kezdte azt a pillanatot, amikor pont ilyen marhaság jutott az eszébe, hogy milyen "ma­gas az a nyomorult kémény. — Nos leszel szíves vá­laszolni nekem arra a kér­désre, hogy miért kérdezted mindezt tőlem — húzta ösz- sze szemöldökét gyanakod­va Kajevác és egészen kö­zel hajolt, nehogy egyetlen szót is elmulasszon a vá­laszból. .. — Idefigyelj, te tökfej... Csak úgy szórakozásból, gyermekdedségemből, hecc­ből, ha úgy tetszik, meg­kérdeztem tőled, hogy mi­lyen magas az a nyomorult kémény... Csak azért tet­tem, hogy egy kicsit hen­ceghessek előtted, hogy ne­kem milyen jó a szemmér­tékem, hogy én tudok sac­colni ... csak azért tettem, hogy egy kicsit vitaikoz­hassam veled — Csak ezért? — Esküszöm, csak ezért... — Az más, akkor rend­ben van, kérlek — nyugo­dott meg Kajevác. — Azt hittem, hogy valami más, komolyabb, esetleg szemé­lyemet érintő kérdésben akartál beugratni engem ezzel a kéményhistóriával... Tehát, mit is kérdeztél; kér­lek? — Mit? — ordított most már Burbulya. — Azt. te átkozott, hogy milyen ma­gas szerinted az a nyomo­rult kémény? — Melyik? — Melyik... melyik? Az ott... Látod? — Bocsáss meg, kedves Burgulya, de szégyenszem­re nem látok semmilyen kéményt, ugyanis nagyon rossz a szemem... De ha akarod, odamegyek és megmérem — mondja Ka­jevác és nagyon csodálko­zott, hogy nem látja maga előtt Burbulyát. Ájultan hevert a lábai előtt. (egri) Mmism 5 1967. szept. 10., vasárnap vörös likőrbor. Alapanyaga ki­váló minőségű egri vörös bor, 22 fokos alkoholtartalmú és átmenet a desszertborok és a likőrök között, új italkategóri­át képez. Az egriek azt a helyzeti előnyt élvezhették, hogy az or­szágban elsőnek hozzájuthattak az első palackokhoz. A nem hi­vatalos zsűrizés kedvező ered­ményt hozott: ízre, külsőre „felsőbb osztályba léphetett”. Az első hazai likőrbort méltó vetélytársként emlegetik a külföldiekével. A kedvező fogadtatás büsz­keséggel tölti el a pincegazda­ság szakembereit, akik a ke­reskedelem és az idegenforga­lom régi igényét kívánták a Médoc Cordiallal kielégí'eni. Kötelezettséget is éreztek a fogyasztókkal szemben, akik az Egri Merengő, Eger Csilla­ga — eddig egymillió üveg fo­gyott —sikere után várták a folytatást. A várható igények kielégítésére a pincegazdaság még az idén mintegy 3-400 ezer palack Médoc Cordial vö­rös likőrbort ad át a kereske­delemnek. MÉDOC CORDIAL ■ A pincegazdaság újdonsága m Az első hazai likőrbor ■ 3—400 ezer palack az idei terv teknek a száma, amelyek az elmúlt fél évben egyetlen új tagot sem vettek fel. Ennek egyik oka feltétlenül a tagje­löltség megszüntetésének té­nyében keresendő és található meg. A másik ok azonban már kevésbé elfogadható: az ilyen pártszervezet nem la nagyon foglalkozik ezzel a feladattal. Talán kényelemből, amit idő­hiánnyal is szoktak magyaráz­ná, talán azért, mert túlzot­tan „magasra” emelték a mér­cét. Egyik sem Jó. Nagyon csekély számban, összesen három esetben kellett a legsúlyosabb fegyelmi hatá­rozattal élniük a kommunis­táknak az eltelt fél év során: a döntés a pártból való kizá­rást állapította meg. Súlyos testi sértés, a társadalmi tu­lajdon hűtlen kezelése és a tagdíjfizetés hosszabb időn át történt elhanyagolása volt az ok. A döntés igazságossága kétségtelen ezekben az esetek­ben. Csak egy mondat erejéig hadd jegyezzünk meg valamit ennél a témánál Senki sem követeli meg, hogy a párt tag­ja valamiféle „szent” legyen. De a párt politikai, eszmei, erkölcsi tisztasága sem lehet alku tárgya. A tévedés, a meg- botlás magyarázható, de nem elfogadható, senkit sem ment mert a többi brigádvezetó is ■ párttag, és úgy gondolta, 6 i sem maradhat pártonkívüli, ha a beosztását meg akarja < tartani. ] Érthető módon, a párt-vb ' ezeket a kérelmeket nem hagy- ] ta jóvá. 1 Megalkuvás nélkül I Feltehetjük a kérdést; aki a ^ pártba jelentkezik, minden ; esetben már kommunista jel- , lemvomásokkaU tulajdonságok- ( kai rendelkezik? Nem. De bi­zonytalanság sem Jellemezbe- ■ tt ( Főként a mezőgazdaságban . dolgozók között fordul elő, ! hogy olyan is kéri a felvételét, , aki még vallásos, ahogy szók- , ták mondani, templomba jár- . Igaz, ahogy ők közölték, a párt politikájával teljes mér- 1 tökben egyetértenek, E& az . egyetértés késztette őket a , jelentkezésre. Ilyen alapon ] azonban még nem lehet senki \ sem párttag. Nemegyszer előfordul, hogy | a párttagnak döntenie kell: köthet-e házasságot temp- 1 lomban. Főként a menyasszony ■ szülei ragaszkodnak ilyen ese- ; tekben a templomi esküvőhöz. ; Mit tegyen a férfi, engedjen-e a szülők makacsságának, vagy vállalt pártkötelezettségeinek ■ tegyen elegeit? Joga van-« a I mérlegeléshez? , A kérdés önmagában Is el­döntött, hiszen a pórt tagja nem lehet vallásos, istenhlvö, ilyen szertartáson aktívan nem vehet részt. Nem engedheti meg a párt azt sem, hogy a tagjai közül bárki rendezetlen családi éle­tet éljen, ne tartsa tisztelet­ben az erkölcsi normákat, ösz- szeütközésbe kerüljön a tör­vényes renddel. Pártfegyelmi- ](eg felelős önmagáért, és a fe­gyelmi eljárás a súlyosabb esetekben a pártból való kizá­rást vonhatja maga után. Mindezek a félsorolt példák megtörtént eseteket fednek, amiket azonban név nélkül idéztünk­Tagfelvételek, kizárások Az adatok szerint élég nagy azoknak a pdrbalapßzerveze­világosan mutatja a határo­zatlan névelő helyes haszná­latának fontosságát. Fekete Péter főiskolai adjunktus nyomatékosabb, erőteljesebb kiemelésben: „Kínos egy ügy volt”. — „Rég láttalak édes egy barátom.” Helyes a hatá­rozatlan névelő, ha a mondat tartalma hasonlatszerű, ha azt fejezi ki, hogy valaki, vagy valami milyen. Pl.: „Éhes va­gyok, mint egy farkas.” Arany Jánosnál így fordul elő: „A világ egy régi mente...”, Ady- nál: „Az élet a zsibárusok vi­lága, Egy hangos vásár, mely­nek vége nincs.” Terjedő nyelvi hiba a hatá­rozatlan névelő alkalmazása a határozott névelő helyett: „Egy úttörő mindig igazat mond”, helyesen: „Az úttörő Gyakran használjuk az egyik névmást' az egy névelő rová­sára, pedig az egyik csak ak­kor helyes, ha több egyed kö­zül egyet ki akarok emelni. „Egyik kisfiú elesett az ut­cán” helyesen: „Egy kisfiú...”. Előfordul a határozatlan, névelő felesleges használata is. Nincs szükség rá az ilyen mondatokban: „A kutya (egy) háziállat.” — „Ez (egy) kitűnő gondolat.” — „Ez nem íegy) probléma.” Ezek a mondatok azt fejezik ki, hogy valaki vagy valami kicsoda, micsoda. Nem mindig könnyű megál­lapítani ennek a névelőnek fe­lesleges voltát. Néhány nyo­matékosig kifejezésben egy­aránt kitehető vagy eihagvha- tó: „Jó nagy követ fogott a ; kezébe”, vagy ,,Egy jó nagy ■ követ fogott a kezébe”, i Reméljük, e néhány példa Ja Ha a népmesék gyakran í használt „Volt egyszer egy ki- 1 rály” mondatának egy szavát ’ vizsgáljuk, akkor azt látjuk, < hogy ez az egy szócska nem i számot, mennyiséget jelöl, ha- 1 nem itt, s az ilyen esetekben I az élőlények, dolgok közül va- 1 lakire, valamire, egy bizonyos- ] ra irányítja a figyelmet. < Ennek a határozatlan név­előnek a fontosságát jól mu- : tatja, ha összehasonlítjuk az ' alábbi mondatokat: „Tanár lett az igazgató.” „Egy tanár lett az igazgató.” — az első mondat jelentheti, hogy az ed­digi igazgató ezentúl tanár­ként dolgozik, de azt is, hogy az új igazgató tanárból lett. A második mondat egyértelmű: egy tanár lett az új igazgató. Mást jelent, ha valaki „ke­vés sót tett a levesbe” (több kellett volna), vagy ,,egy ke­vés sót tett a levesbe” (arneny- nyi éppen kellett), A „kis ke­nyeret kérek” azt jelenti, hogy egészre, de nem nagyra, ha viszont „egy kis kenyeret ké­rek”, akkor csak egy darabka kenyérre van szükségem. Ha- sonlóképnen más a jelentése annak, ha a gyerekről azt mondom, hogy „keveset ta­nult”. mintha azt, hogy „egy keveset tanult”. Ennek a névelőnek az elha­gyása tehát káros lehet, mert finom árnyalati különbséget fejez ki. Sokszor találkozunk a hatá­rozatlan névelővel olyan tu­lajdonnév előtt, mely magasz­taló értelemben köznévként •zerepel. Pl: ,.Egy Advra len- pe szükség.” Megtaláljuk a

Next

/
Thumbnails
Contents