Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-01 / 206. szám
A gazdaságirányítási reform és a pártszervezetek feladatai Huszonnyolc érés ttinulsdg Az új mechanizmussal kapcsolatosan a Gazdasági Bizottság eddig mintegy 30 határozatot hozott. Ezek a rendelkezések a termelés, az elosztás és az ügyvitelszervezés széles körét, vagyis a gazdaság egész területét érintik. Korábban a feladat a tudatformálás, az elvek megértetése volt, ma már — erőteljes közgazdasági propaganda mellett — elkerülhetetlenül szükséges, hogy a vállalatok gyakorlati intézkedéseket tegyenek a felkészülésre, a zavartalan átmenet, majd a gazdaságirányítási reform megvalósítására. Mi a pártszervezetek feladata most, a gazdaság területén milyen sajátos munkamódszereket alakítsanak ki? Ezeket a kérdéseket áktívaértekezle- ten vitatta meg Eger város pártbizottsága. Az átmenet biztosítására, az új mechanizmus bevezetésére jelentős kezdeményezések történtek, de több helyen, főleg a gyáregységeknél bizonytalanság és egy helyben topogás tapasztalható. Kedvező jel, hogy a Finomszerelvénygyár gazdaságos termékek gyártására törekszik, a kereskedelmi és a közgazdasági elemző munka javítására szervezési intézkedéseket foganatosítottak, a tanácsi építőipari vállalat a tervezést, a műszaki előkészítést és a kivitelezést rövidíti, a KAEV egri gyáregysége a gépek kihasználását növelte. De ipari üzemeink keveset tettek az exportlehetőségek kihasználására, a piackutatásról, a gazdasági elemző munka szükségességéről sokkal több szó esett, mint amennyit tettek érte. Lassan kialakul az új hitelezési és készletgazdálkodási rendszer, bár a kiskereskedelmi és vendéglátóipari vállalatoknál még ellentmondásos jelenségeket tapasztalhatunk. Több helyen felsőbb utasításra várnak és szakemberhiányra panaszkodnak. Kifogásokkal és tétlenséggel nem lehet megoldani a sürgető feladatokat. Az új mechanizmus a vállalatok vezetőinek nagyobb önállóságát és egyben nagyobb felelősségét jelenti. Azt is tudomásul kell venni, hogy a gazdasági reformot a rendelkezésre álló szakemberekkel kell megoldani. Ehhez azonban feltétlenül szükséges, liopv a vezetők és beosztottak látóköre szélesedjék, szakképzettségüket javítsák, az új feladatokra politikailag és szakmailag idejében felkészüljenek. Szabad-e úgy értelmezni a pártszervezeték munkáját, hogy az a gazdasági folyamatok elemzésére korlátozódjék, a taggyűlés lényegében termelési értekezlet legyen? Nem, ezt semmiképpen sem szabad! A párt a munkásosztály politikai szervezete. A szocialista társadalom építésének jelenlegi szakaszában pártunk tevékenységének legfontosabb területe a gazdasági munka, de a pártszervezetek tevékenysége nem korlátozódhat a gazdasági folyamatokra. Másrészt a párt politikáját nem lehet különválasztani a termeléstől. Nem lehet és nem is szabad különválasztani, mert jelenleg egyik legfontosabb politikai munka a gazdaságirányítási reform sikeres megvalósítása. Munkásnak, művezetőnek és igazgatónak világosan látnia kell: az új mechanizmus nem cél, hanem eszköz, hogy gyorsabban, biztonságosabban építhessük fel szocializmust, hogy a mi társadalmunkban jobban élhessen minden dolgozó. Vagyis, a pártszervezetek gazdasági munkája alapvetően politikai jellegű, a párt politikáját kell érvényesíteni a gazdaság területén. Mivél ez a feladat elsősorban politikai jellegű, a pártszervezetek munka- módszere főleg politikai jellegű legyen. A hatalom átvétele óta az üzemek politikai és gazdasági vezetői nem álltak ilyen nagy feladatok előtt mint most. Mégis azt kell mondanunk, hogy a pártszervezet legyen igényes a gazdasági vezetőkkel szemben, de legyen igényes a pártszervezet önmagával szemben is, nagy gondot fordítson arta, hogy milyen kérdésben, hogyan hallatja szavát Sokan kérdezik, vajon operatív legyen, vagy sem a párt- szervezetek gazdasági munkája, illetőleg hogyan kell értelmezni és a gyakorlatban alkalmazni az operatív módszereket \A párt építő, szervező munkáját nem lehet elvont elvekre, vagy csak lelkesítő szavak bűvös erejére bízni. A párt munkastílusét mindenkor a tevékeny szervező erő és a bátor kezdeményezés, tehát az operatív munka jellemezte. Minderre fokozott szükség lesz a következő időszakban. És az eddiginél is fokozottabban ügyelni kell a gazdasági vezetők önállóságára és felelősségére. A pártszervezetek ne a gazdaság vezetők helyett, hanem velük együtt, a közös ügyért, a dolgozó emberek javára cselekedjenek. Több vállalatnál nem halad kellő mértékben az új mechanizmus előkészítése, még alig jutottak túl a Gazdasági Bizottság határozatainak felszínes ismereténél. Most arra van szükség, hogy a pártszervezet megkeresse a megfelelő szakembereket, az általános rendelkezések birtokában őket önálló gondolkodásra, megfontolt döntésekre és következetes tettekre bátorítsa, ösztönözze. A legjobb szakembereknek adják pártmegbízatáskért a gazdasági egység éves tértének kidolgozását, a gazdasági és a tömegpolitikai munka összehangolását, valamint a végrehajtás megszervezését. A pártszervezet ügjeljen arra, bogy a partmegbízatás több legyen a szakmai feladat vállalásánál, a szakértelem és rátermettség kommunista öntudattal, szervezőkészséggel és lelkesedéssel párosuljon. A következő évtől kevesebb lesz a kötöttség, de a pártszervezet ügyeljen arra, hogy nagyobb legyen és tudatosan érvényesüljön a vállalatok felelőssége, az üzemi tervekben érvényesüljön a népgazdasági érdek, a kockázatvállalás ne legyen kalandorság, a gazdaságosság elve a gyakorlatban ne fajuljon nyerészkedéssé. Ha a pártszervezet jól megszervezi az ellenőrzést, akkor nemcsak tényeket állapítanak meg — utólag, hanem idejében intézkedhet, eredményesen ösztönözheti a határozatok végrehajtását. A reform együk célja, hogy minél kevesebb operatív beavatkozásra legyen szükség a tervszámúk és a rendeleték sokasága helyett közgazdasági eszközökkel irányítsák a gazdasági életet. A pártszervezet törekedjék a gazdasági vezető egyszemélyi felelősségének fokozására, a gazdasági vezető pedig igényelje a párt politikai-szervező munkáját. A párt- szervezetek elsősorban politikai szempontból mérlegeljék a gazdasági intézkedések hatását. Az új gazdasági mechanizmus idején nem lehet szó a gazdaságvezető és a pártszervezet hatalommegosztásáról, csakis a munkáshatalom és a népgazdaság erősítéséről. Or. Fazekas László MM uszonnyolc esztendővel ezelőtt, 1939. ■* szeptember elsején támadt a náci hadigépezet Lengyelországra. Hiába volt a nyugati hatalmak békítgetése és engedékenysége, a Csehszlovákia feldarabolását eredményező müncheni egyezmény nem elégítette ki Hitlert, inkább vérszemet kapott a további büntetlen hódításokra. És azon a huszonnyolc évvel ezelőtti hajnalon, 4 óra 45 perckor az állig felfegyverzett Wehrmacht ledöntötte a lengyel határsorompókat, a Lutfwaffe még a földön megsemmisítette a lengyel légierőt, — s Hitler serege akadály nélkül törhetett előre, A Lengyelország határait „garantáló* angol ' és francia hadseregek lábhoz tett fegyverekkel várakoztak, s miközben a nácik Varsót és Lodzot bombázták, az angol légierő gépei hatmillió röpcédulát dobtak a német városokra... Ezzel az agresszióval vette kezdetét a második világháború, amelynek során a német fasizmus csaknem egész Európát leigázta. Két esztendővel később a Wehrmacht betört szovjet földre, de ez megpecsételte a hitlőrizmus sorsát. A fasizmus és támogatóinak, csatlósainak legfőbb célja az októberi forradalom országának megsemmisítése volt, kísérlet arra, hogy feltartóztassák azt a történelmi főlya-, matot, amely a kapitalista rendszer pusztulásához vezet A második világháború azonban antifasiszta felszabadító háborúvá változott ok számára, akik Európában Németország, Olaszország, s ezek csatlósai, illetve Ázsiában Japán ellen harcoltak. Közel hat esztendőn át mintegjy negyvenmillió ember pusztult el, Párosok százai, falvak tízezrei dőltek romba. A fasizmus azonban nem tött át! A háború fő terhelt vlsélő Szovjetunió hadserege Berlinig kérgette visz- sza és barlangjában mért halálos cbapási a fasiszta fenevadra. S ugyanigp a Szovjetunió belépése a Japán elleni hadjáratba, siettette azt a fegyverletételt, amelyet huszonkét évvéj ezelőtt, 1945. szeptember 2-án a Missóuri csatahajó fedélzetén a japán megbízottak aláírtak. Azóta is a Szovjetunió és a szocialista országok küzdöttek a legkövetkezetesebben egy újabb világégés ellen, igyekezték mindéit Utódon megakadályózni a fasizmus és a nyugatnémet militariztnus újjáéledését. A békés egymás mellett élésért, az európai biztonságért és az általános leszerelésért, az atomfegyverek eltiltásáért és áz általános leszerelésért folyó küzdelem mind ezt szolgálja. Az agresszív tervek élői nem békítgetéssel, hanem erőink megszilárdításával, az agteitzör leleplezésével és elszigetelésénél kell küzdeni — tanítja a mai világ szántára is a huszonnyolc esztendővel ezelőtti hajnali órvtámadás leckéje. S. T. Csemegeszüret Domoszlón Nyárvég A Mátra csúcsain sötéten villannak a fák lombjai. Lent a völgyben, a lankákon az élénkzöld levelek közül pirosán, sárgán kandikálnak ki az érett szőlőfürtök. Süt a nap, de fénye már nem áraszt hőséget, inkább csak melenget. A domoszlói Mátragyöngye Termelőszövetkezet hatalmas szőlőtábláin már messziről szembetűnik az asszonyok színes csapata. Felvillannak az élénk színű kendők, ruhák a levelek közüL Domoszlón megkezdődött az igazi csemegeszüret, ötvenhatvan asszony hajladozik a Űrhajós- és Idegenforgalmi bélyegek kiállítása Léggömb száll fel vasárnap délelőtt a budapesti Városligetből. A léggömböt — amely elrepül a kiállításon bemutatott Vosztok űrhajó felett, Jan Boesman holland repülő irányítja, aki a légipostaibélyeg- gyűjtők világszövetségének elnöke. Léggömbjével Budapesttől 20—30 kilométerre repül, ahol majd egy alkalmi posta- hivatal várja, s ott különleges bélyegzőkkel látják el a léghajóra feladott postaküldeményeket. Ezzel az eseménynyel megnyílik az Aerofila 67 néven megrendezett nemzetközi légipostabélyeg-kiállítás, ahol 30 otszág négyszáz kiállítója 200 ezer repülési témát ábrázoló bélyeget mutat be. A legszebb külföldi gyűjteményt jelző nemzetközi nagydíjat Lasonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke ajánlotta fel, a nemzeti nagydíj pedig Fock Jenő miniszterelnök adománya. Az Aerofila 67 kiállításon egy másik bemutatót is megtekinthetnek az érdeklődők. Az idegenforgalmi év keretében rendezik meg ugyancsak a városligeti műjégpálya dísztermében az Idegenforgalom a bélyegeken című kiállítást. 1930. szeptember elsején zajlott le a Horthy-fasiz- mus korának legnagyobb munkástüntetése Budapesten. Munkakönyvében — * * amelyben az. utolsó beírás 1929. novemben 16. volt, ami azt jelenti, hogy immáron tizedik hónapja nem dolgozik —, így festi le a hatóság: „Arca: rendes, haja: barna, szája: rendes, szeme: barna, foga: szabályos, termete: közepes.” Már ekkor, a könyv kiállításakor — ellopták mosolyát, mely legénye», keskeny bajsza körül bújkált, ellopták csokoládébarna arcának kedve®, ravaszkás tekintetét, amelyet talán kisfiúsán oldalra választott haja kölcsönözött neki. Utolsó estjéről . a lapok csak ennyit írtak: „Darnyik János, 28 éves galgahévízi állványozó, már a forró szeptember I-ét megelőző este elindult a fővárosba.” Ez is hogy történt? Tíz órakor keltette az asz- szony. Aludt már a család, a három gyerek. Csak Mihók Rózsi virrasztott, hogy a csillagok feljöttével keltse urát, útnak indulni az erdőkön át, gyalogosan Pestnek, munkáért, kenyérért. Nem vitt magával mást, Csak a tarisznyáját. Üresen. Nekivágott a fekete estének — Hagy törzsű tölgyek kísérték így történt... Gödöllőig —, onnan már aa érkező hajnal világította meg fehéren az utat a város felé. Reggelre ért be Pestre. Régi pallérját, Gazsó Mihályt ke« reste, talán ő valahogy be tudná szerezni munkába. De nem találta se otthon, se az épületeknél. Üresek az állványok, amerre ment, mintha ünnep, komoly vasárnap lenne. Gazsót keresed ?N — mondják neki a sétáló, ismerős kőművesek, állványozók —, akkor gyere velünk, ő is kint van most a Ligetben .:. S már viszi őt is a hullám, csepp a bizakodó, erős sodrú folyamban. Aréna út... Hősök tere..Kiáltja ő is: „Munkát, kenyeret!”, s lóbálja magasba — mintha zászlaja lenne — a tarisznyáját. Kétoldalt rendőrcsapat sorakozik arcvonalba. Az Andrássy útról már éles karddal vagdalkozó lovasrendőrök vágtattak feléjük. A rendőrgyűrű a Vajdahu- nyad vára felé szorítja a tömeget. Mikor a karcsú, kis hídon áthaladnak, ezt mondja a szomszédjának, Deszpoda Mihály kőművesmesternek: „Tizenegy éve jártam itt utoljára... Itt kértem meg egy vasárnap Rozim kezét, akkor építettük együtt a papírgyár kéményeit,” Ekkor dördültek el a rendőrök fegyverei. Itt, a Vajdahunyad vára tövében halt hősi halált Darnyik János állványozó, Deszpoda Mihálynak ideje sem volt, hogy elbúcsúzzék, lefogja pajtása szemét: menekült az éles kardok elől. Aztán, mikor tiszta lett a tér, jött a rendőri bizottság és hivatalosan megállapította: „Egy állványozót, Darnyik Jánost, megölt a tüntetők egy eltévedt golyója.” Megállapította, hogy munkakönyvében az utolsó bejegyzés 1929. november 16. Megállapította még — hivatalosan —, hogy az elhunytnál egy üres tarisznya volt, pénztárcájában 4, azaz négy fillér. Csak vasárnap reggel tudták meg Galgahévizen a vasutasoktól, hogy a község egy emberrel kevesebb lett. Mihók Rozália fekete kendőt kötött, és sógorával beutazott a városba, megnézni a férjét De nem engedték, hogy lássa: ehhez rendőri engedély kell. Elmentek a főkapitányságra. Mikor temetni vitték a szülőfalujába, Budapestről Gal- gahévizig, az út tele csendőrökkel. Pedig a koporsói nem is a főúton hozták; kora hajnalban, titokban indult el a hullaszállító a mellékutakon — talán éppen arra, amerre néhány nappal ezelőtt szegény Darnik János a városba indult. Még a határból is bejöttek a kint dolgozó parasztok a temetésre. Szuronyok gyűrűje fogta körül a gyászoló tömegek Mikor az utolsó rög is a sírdombon pihent, ment az özvegy a bérelt „lakásba”, ösz- szecsomagolt, mindenüket hátára vette, s maga előtt engedve a gyermekeket, elindult a szomszéd községbe, anyjához, Hévízgyörkre. Mert ott kellett hagyniok a házat, amelyben laktak, most már ogy percig sem hiteleztek nékik. Másnap este fogta Mihók * * Rózái a férje tarisznyáját — s akárcsak az ura —, a csillagok feljöttével megindult az erdőijek, Pestnek. Ment, keresni azt a Gazsó Mihály pallért, akitől Darnyik János is munkát remélt. Végigment a Kerepesi úton, ahol csak állványok nyúltak a magasba, kérdezte az embereket: merre találhatja meg Gazsó Mihály pallért, aki őnéki bizton munkát szerez. A kőművesek — az Aréna út végén — nem engedték, hogy tovább menjen: felvétették téglahordozónak. Közös kívánság volt ez: fel kellett Mihók Rózáit venni. Kicsi volt a munkahely — az élet —, összébb húzódtak hát a szegények, helyet szorítet+nk az özveevnak Kőbányai György nyílegyenes sorok kö2ött s ügyes, gyakorlott mozdulattal csípik el a szőlő szárát Szedik az érett fürtöket ® nagy gondossággal rakják a ládákba. — Ma kezdtük a munkát — mondja Sidló Vince, a szövetkezet egyik dolgozója — s úgy gondoljuk. hogy leszedünk harminc-negyven mázsa szőlőt Ez persze még csak a kezdet később többet is leszüretelünk egy nap alatt Délfelé jár az idő, lassan itt is, ott is befejezik egy félórára a munkát Leülnek a hűmunkát bár nem olyan köny- nyű, mint amilyennek látszik. Estére kifárad az ember a sok hajladozásban. — Hány ládát raknak tele szőlővel naponta? — Egy asszony nyolcvanat is telepakol. Persze, nagyon óvatosan, nehogy megsérülje* nek a fürtök. A törődött szőlőt nem veszi senki sem szívesen a piacon. Az egyik rakodó, Kalicz István arról beszél, hogy most már könnyebb a szedés, mint régebben. t —- Űj telepítés ez a szőlő — Ötven-hatvan asszony szedi a szőlőt a közős gazdasas tábláin. vöst adó tőkék alá s előkerülnek az ebéddel megrakott táskák. Falatoznak az asszonyok és a férfiak s közben erről- arról beszélgetnek. Elhangzanak a vidám történetek s nagy nevetés követi őket. Valahogy íratlan szabály, hogy szüret idején nem illő komoly dolgo* kát szóba hozni. A szedők pihennek, távolabb a csomagolók azonban még nem fejezték be a délelőtti munkát Hungária felirattal ellátott ládákba rakják a saszlát, ami azt jelenti, hogy domoszlói szőlő messze útra indul. — Mi már nyolc éve, hogy mindig részt veszünk a szüreten — mondja a két névrokon, Szőlős! Jánosné és Szőlp- si Istvánná. Szeretjük ezt a mondja — magas kordonos. A fürtök fentebb helyezkednek el, ígv könnyebb szedni őket. — S milyen a termés? — Nem panaszkodhatunk, hatalmasak, gyönyörűek ». fürtök. Pedig még csak most fordult termőre ez a tábla — mondja. Lassan vége az ebédnek, egymás után állnak fel az asszonyok. Odalépnek, a tőkéhez s ügyes mozdulatokkal szedik a fürtöket — Csak az idő lenne jő — mondja valaki —, hogy tovább érhessenek a szemek. (kapóst) 1967. szeptember 1., péntek
