Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-01 / 206. szám
AZ ÚJ TANÉV ELÉ Ismerjüh-e Bulgáriát ? Irtai Ssalay István, a megyei tanács vb-elnökhelyettese G ietve telt el a nyár, szep- tember elsejével új tanév kezdődik. Megyénkben az idén közel két és fél ezer általános és középiskolai nevető lát munkához, köztük nyolc- vanan először lépnek katedráin. A pedagógusok számára augusztus közepén befejeződött a nyári, vakáció, hiszen a tanévet előkészítő értekezletek, a sáakmai tanácskozások dús programot adták. E tanácskozások során a nevelők meggyőződhettek arról, hogy az új tanév sokrétű munkát, szép feladatokat rejteget, ugyanakkor semmivel sem lesz könnyebb, mint az előző, hiszen az iskolareform útján ftiegint előre kell lépnünk. gü Az általános és középiskolai Nevelők nagy többsége szívesen vállalja a reform prog- eamjából a reá háruló feladatokat, és ebben a vonatkozásban többen már a múlt tanévben is kimagasló sikereket értek éL Törekvéseiket, az eredményeket is példaként állítjuk » most először katedrára lépő fiatalok elé. • A múlt tanévet záró értekezleteken a, nevelőtestületek Számba vették eredményeiket, *zért ezúttal elsősorban a gon- dojkróiL a tennivalókról szólok.-Elől járóban említeném a tantervi fegyelem betartását, amely nélkül nem lehet egyöntetű és egységes oktató-nevelő munkáról beszélni. Valamennyi gyakorló pedagógus tudja, hogy a kiadott dokumentumok egy idő után korrigálásra, felújításra szorulnak, az is világos viszont, hogy a folytonos tantervi változtatások éppen a tantervi fegyelmet rombolják a legsúlyosabban. A jelenleg érvényben lévő általános iskolai tantervek és tankönyvek feltétlenül jobbak a korábbiaknál, így ezek alapján kell korszerűbben, fEínvonalasabban tanítani. Nagy segítséget jelent a nevelési terv is, amelyet az idén mindenkinek elő kell vennie. A z iskolaigazgatók, a ne• velőtestületek, de az illetékes szakosztályok másik nagy gondja az. hogy általános iskoláinkban túlságosan magas a bukott tanulók száma. így , az általánosnak nevezett iskola sajnos, még nem ^általános”, hiszen megyénkben évente a tanulók 9 százaléka kerül ki az iskola padjaiból végbizonyítvány nélkül. A már említett augusztus végi szakmai tanácskozásokon sok szó esett arról, hogyan, s milyen módon lehetne a bukott tanulók számát csökkenteni. Ezúttal is kérem a nevelő- testületeket, hogy nagyobb gonddal, az eddiginél is több lelkiismeretességgel kezeljék a szellemileg ép, de úgynevezett „rossz” tanulók sorsát, és elsősorban nagyobb időráfordítással, türelemmel, s különböző pedagógiai ráhatásokkal érjenek el ebben a vonatkozásban is eredményt. A középiskolák nevelői számára szintén sok új gondot, tennivalót hoz ez a tanév, hi- szep az új tanterv bevezetésének harmadik lépcsőfoka valósul meg. A megyei tanács szeptember végén tárgyalja a középfokú oktatás távlati fejlesztésének programját, amely program magában foglalja a szakközépiskolai hálózat kiépítését is. Ez a tanácsülés hosszú távú feladatokat ír majd elő, és határozatainak megvalósítása természetesen a pedagógusokra is hárul. Szeretnénk, ha ez a szerkezeti változás azzal az eredménnyel járna, hogy a társadalom, a népgazdaság, valamint az egyéni érdekek közel kerülnének egymáshoz. A középiskolák nevelőihez szólva említést kell tenni arról, hogy a nevelőmunka előterében az idén a honvédelmi nevelés gondolata áll. Ez évben nagy évfordulók megünneplésére kerül sor és az ezekre való készülődést helyes a nevelés szolgálatába állítani. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának megünneplése, a Magyar Tanácsköztársaság és a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának évfordulója méltó helyet kell, hogy kapjanak a nevelőmunkában, ttzólnom kell egy korábbi törekvésről is, amely azonban eddig nem minden középiskolában kapott megfelelő támogatást. A fizikai dolgozók tehetséges gyermekednek segítéséről van szót E téma felvetése természetesen nem a származás szerinti megkülönböztetés eltörlését, annals helyességét kérdőjelezi, hiszen minden tehetséges gyermeket segítünk, de ezen bélül különösképpen azoknak a kétkezi munkásoknak tehetséges fiait, leányait, akik körülményeik miatt odahaza nehezebben tanulhatnak. Nincs szándékomban felsorolni, de még feladatkörökre tagoltan említeni sem azokat a feladatokat, amelyek az általános iskolák nevelői előtt az; új tanévben állnak, mindössze néhány, az állami irányítás és tervezés számára fontos kérdésről szóltam. Pedagógusaink munkájához erőt és ösztönzést adnak azok a nemrég napvilágot látott kormányhatározatok, amelyek a kultúra terén az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatosak. A határozatokban messzemenően érződik az a sokoldalú gondoskodás, áldozatvállalás, amelyet a kormány e tekintetben is magára vállal. A dolgozók százezrei elismeréssel nyugtázzák a döntést, amely szerint továbbra is ingyenes marad az általános iskolai, a középiskolai, a gyógypedagógiai oktatás és a szakmunkásképzés, valamint a dolgozók általános iskolai oktatása is. A kultúra munkásainak világosan kell látniuk, hogy az új gazdasági mechanizmus számúkra sem egy régi „rossznak”, helytelennek az elvetése, ellenkezőleg: az eddigi irányítási elvek és gyakorlat magasabb szinten való folytatása. Szeptember elsejét nem jelzi piros betűvel a naptár, a nevelők, a diákok számára mégis ünnep egy kicsit. Új tanév kezdődik, új feladatokkal, új reményekkel. A munkakezdés napján eredményes jó munkát kívánok megyénk valamennyi nevelőjének, szorgalmas tanulást, jó előmenetelt az ötvenezernél több általános és középiskolai diáknak. Bulgáriai utasán, értékes tárgynyeremények a pályásat díjai kősóit A szocializmust építő bolgár nép életéről számol be rendszeresen a színes fotókkal, rajzokkal gazdagon illusztrált, havonként megjelenő ^Mai Bulgária” című magazin. A folyóirat szerkesztősége „Ismerjük-e Bulgáriát?” címmel pályázatot hirdetett. Ez év ötödik számától folyamatosan közli a kérdéseket (összefoglalóan megtalálhatók a Magyar Ifjúság, 1967. szeptember 8-i számában). A válaszok beküldésének utolsó határideje: december 31. Minden helyes válasz egy pontot kap, s a legtöbb pontot szerzett 80 pályázó az elődöntőbe, és onnan, a legjobb 24 a döntőbe jut* amelyről a Magyar Televízió is közvetítést ad. A pályázat nyerteseinek jutalmazására kitűzött díjak: tíz—tizenöt nap bulgáriai utazás, magas pénzjutalom, értékes tárgynyeremények. Díjazásban részesülnek az elődöntőbe és a döntőbe jutottak is. Mindkét rendezvény részvevőinek nevét., valamint a nyergesekét a folyóirat 1968. márciusi száma közli. Tulszcamlcizcss ? T@ued©s? Szép, takaros családi háza van Balatonban Érsek Istvánnak. A ház új, nemrég épült, de máris kellemesen és ízlésesen berendezett, lakályos. A villanyt nem tudta egyszerre beszereltetni mindenhová, csak a legszükségesebb helyekre rakatott égőket. Idén aztán azokban a helyiségekbe is villany került, ahonnét eddig hiányzott. A villanyszerelést az Eger és Vidéke Lakásépítő Ktsz vállalta és végezte; Meg is kérték érte a pénzt. Illetve: próbálták megkérni. A „nyérs” számla összege 3.200 forint volt, ezt az összeget mindjárt módosították is, és az első hivatalos számlára 2868 forint került Érsek István nem fizetett. Reklamált És a számla összege tovább zsugorodat — 2306 forintra. Érsek persze ezt sem fizette ki. Panaszt tett a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottságnál. A panaszt vizsgáló népi ellenőröknek a ktsz (központjában egy harmadik számlát mutattak: 1383 forintról. Ne részletezzük tovább a dolgokat, még ez a harmadik „zsugorított” hivatalos számla sem volt elfogadható. A végleges és helyesen, tévedés nélkül összeállított számla összege: 631 forint és 55 fillér. Csak ennyi és semmivel nem több a végzett munka valóságos pénzértéke; Ha utánaszámolunk, csak a „hivatalos” számlákat tekintve, a zsugorodás 2.237 forint és 45 fillér. Minek szépíteni a dolgot, magyarán mondva: 2.337 forinttal akarták becsapni Érsek Istvánt. Nem kevés pénz, s ha a becsapást tévedésnek minősítjük, akkor is zsebbevágó. Kérdés, hogyan történhetett ilyen mérvű „túlszámlázás”? A válasz: az Eger és Vidéke Lakásépítő Ktsz nem az érvényben lévő egységárgyűjtemény alapján számol! Azt az egységárgyüjteményt használják, amelyet 1962-ben (!!!) rendeletileg módosítottak. Arra hivatkoznak, hogy ők a módosításról, nem kaptak értesítést Aki Érseknek „túlszámlázott” — új ember a számlázás posztján — a népi ellenőrzés vizsgálata után megkapja büntetését Ám üdvösnek látszanék, fca a felettes szerv, a KISZÖV, néhány számlát megvizsgálna az öt év terméséből. (pataky) — Minden jót! A vonal túlsó végén Vadaskerti főépítésvezető már rég letette a kagylót, de Sovák még mindig szorította a füléhez a magáét. Aztán oldódott a görcs, gyorsan leütötte a telefon billentyűjét és egy másik nagy építkezés számát tárcsázta. r, 5. Nem volt gyakorlott ivó, féggel zugó fejjel ébredt. Itá- iézett a vekkerre, ijedten ug- sgtt ki az ágyból. Fél oerc ^tt megmosakodott, a borotválkozást alkalmasabb idő- jjjíntra halasztotta, felöltözött, Sakkendőjét már úgy kötöt- é fel, hogy közben futott a villamosmegálló felé, mégis íz perccel múlt hét óra, mire >eért. “A Gigant kapujában Suber- fí jött szembe vele. ; Szép! — jegyezte meg a tiűszaki vezető. — Te egyre óbban rászolgálsz a bizal- fiunkra! Hivatali szobája előtt meg lodinka támasztotta hanyagul i falat. Behemót ember, dur- ás csecsemőarccal. Az a gép- Kjcsivezető, aki egymaga több torsot tört az orra alá, mint a öbbiek együttvéve. — Jó reggelt, nagyfőnök! — jjézett le Sovákra. — Hallom, iggnap kicsit elkapta* a gra- jgncát. Rá se rántson, ilyen az élet, ma nekem, holnap neked. Beszélgettem a fiúkkal a 1967, szeptember 1-, péntek dologról, nem hagyjuk magát a pácban. Ráhajtunk, a jövő hét végére elboronáljuk az egészet. Persze, ezért magának is fel kell dobnia valamit, Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. No? Sovák nem válaszolt, mert a szobájában felcsengett a telefon, füléhez kapta a kagylót — Halló, itt a Gigant, szállítócsoport. — Mondja, varázsló maga; vagy mi a fene? — Micsoda?! Halló, kivel beszélek? — Itt Vadaskerti. Óbudáról — Tiszteletem, főépítésvezető kartárs. legyen türelemmel most egv kis torlódás van nálunk, de azonnal intézkedem... — Az isten szerelmére, mit akar még intézkedni?! Magának nem elég, hogy egyetlen éjszaka a nyakamba zúdított háromszázhúsz középpanelt? Meg sem tudunk tőlük mozdulni! — Mi?!... Mi történt? — Tulajdonképpen a legjobbkor jött a panel, de a jövőben tartsa magát az ütemtervhez és szállítson folyamatosan. — Hogyan? — Kisebb tételeket, gyak. rabban. De ha nem tud más. ként, csak angróban, legalább értesítsen előre, hogy a rakodási területet én jelöljem ki, most is elzárták nekem az utat a daruhoz! És küldje aláírásra a bizonylatot, így akár le is tagadhatnám az egész fuvart. — Kérem.., én— — Ugyan, csak tréfáltam, — Halló, Visztula úti társasházak? Tiszteletem, Gádoros kartárs! Itt a Giganttól Sovák. érdeklődni szeretnék... Értem.., Szóval minden rendben, itt az egész negyedévi szükséglet... Majd a fuvarlevelet alá tetszik írni utólag— Bocsánat, miért volna ez slendriánság?! Mi a fontos magának, a papír, vagy az építőanyag? Megáll az ész! Az ember töri magát és tessék!— Jó, jó, szent a béke... Viszlát! Még három helyen tudakozódott, mindhárom helyre hiánytalanul megérkezett az áru. Ekkor lecsapta a kagylót, felugrott és szilaj indián hanem is mernék kikezdeni egy ilyen varázslóval. Mondja, hogy csinálták? Még az éjjeliőr sem ébredt fel! — Hát... nyilván csendben... — Gratulálok, belevaló fickók az emberei! Minden jót! ditáncba kezdett, körbe a szobában. Aztán hirtelen abbahagyta, mert kopogtattak. Hódinka dugta be a fejét. Na, mi lesz, nagyfőnök? Nyélbe ütjük az üzletet? Igen. vagy nem? — Fáradjon beljebb — invitálta Sovák nyájasan, miközben a székéhez ballagott, leült, hátradőlt, kis körömráspolyt szedett elő és elmélyül- ten reszelni kezdte a körmeit. Csak amikor a bal keze valamennyi ujjával végzett, pillantott fel a látogatójára. Hosszasan szemlélte; — Tudja, Hodinka szaki, maga valahogy nem tetszik nekem mostanában. Hodinka kék csecsemőszemei befelhősödtek, fenyegetően lépett előre. — Mit beszél?! — Igen, igen — folytatta Sovák zavartalanul. — Kimerültnek, fáradtnak látszik, agyondolgozza magát. Szaki- kám, aggódom magáért. Az idén még nem volt szabadságon, ugye? — Nem. De hiszen most— — Most kellene kivennie a szabadságát. Süt a nap, kis madárkák dalolnak a fákon, ideális strandidő van. Nézze, nekem jelenleg úgy sincs szükségem a munkájára, gondolkozzék az ajánlatomon. Mondja meg a fiúknak, hogy ez rájuk is vonatkozik, ők se tetszenek nekem mostanában. Zsebre vágta a körömresze- lőt, nyújtózott, aztán felkelt, odalépett a csodálkozástól szinte megkövült Hodinkához, kedvesen intett neki, hogy áldjon félre az ajtóból, kisétálta folyosóra, benyitott az elnök titkárságára. v ) — Bent van az öreg? — érdeklődött a titkárnőtől. Bundainé ingerülten nézett fel az írógépe mögül, nem szerette az ilyen bizalmaskodó hangot. — Abonyi kartársra gondol? Bent van, de nem ér rá. A közgyűlési beszámolóján dolgozik! — Majd abbahagyja — jelentette ki Sovák és kopogtatás nélkül lenyomta az elnöki szentély kilincsét... Negyedóra múlva a Gigant szövetkezet Moszkvicsa az Üllői úton robogott. A hátsó ülésen Abonyi kartárs, erős, zömök, jó ötvenes, energikus férfi magyarázta Sovák Edének: — Előbb százszázalékosan meg kell győződnünk arról; hogy a maga Bögréje visszatért és továbbra is vállal szállítmányozást. Ha igen, munkába állítjuk. Persze, csak a KISZÖV hozzájárulásával, mert ez rendkívüli szituáció. Egy űrhajót, még ha emberi nyelven beszél is, mégsem vehetünk fel szövetkezeti tagnak, sem alkalmazottnak, szerződést sem köthetünk vele... De majd találunk valami áthidaló megoldást. Aztán más problémák is felmerülnek. Le kell vizsgáztatnunk a közlekedés-rendészeten. rendszámot is kell rá kérnünk, és így tovább. Lesz vele gondunk elég, de azért én határozottan látok . benne fantáziát. — Ennek nagyon örülök — hajolt közelebb az elnökhöz Sovák. — Tetszik tudni, ben, nem az a gondolat is felmerült, hogy a Gigant szállítása! valószínűleg nem kötik le a Bögre egész kapacitását. Egyetlen éjszakai műszak alatt ezerkétszáz közép-panelt hordott ki öt, egymástól távol eső munkahelyre, a tetőfedő lemezeket, a nyílászáró szerkezeteket már nem is említem. Mi a véleménye, Abonyi kartárs, nem vállalhatnánk a Bögrével bérfuvarozást más szövetkezeteknél, esetleg állami vállalatoknál is? Szerintem győzné! Ha Abonyi kartárs rám bízná, szerveznék egy külön részleget... — Ezzel még várjunk, zz profil-keveredést jelentene, ehhez már az OKISZ engedélyére lenne szükség. Majd meglátjuk, hogyan alakulna!) a dolgok... Mi az?!... Mi tcí í tént? (Folytatjuk)I
