Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-30 / 231. szám

Befelezte tanácskozását az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) kadíjak évközi rendszeres ki­fizetését, hanem maga a ter­melőszövetkezet. Az állam a garantált munkadíjazásnak csak a pénzügyi feltételeit igyekszik megteremteni, mint ahogy az általam előbb fel­sorolt intézkedésekkel nagy- jában-egészébon meg is te­remtette ezeket. Másodszor: maga a terme­lőszövetkezet sem garantálja tagjainak a várható teljes évi jövedelmet, csupán a be­tervezett részesedésnek leg­feljebb 80 százalékát. Az ezen felüli rész a kiegészítő részesedés — ha úgy tetszik, a „mozgó bérrész”, vagy „nyereség” — a valóságban ingadozó jövedelemrész lesz, amely függ a gazdálkodás jövedelmezőségétől, s részben a piaci helyzet alakulásától is. Űj elvként került be a tör­vénytervezetbe az a megha­tározás. amely szakít a tsz- jövedelemelosztás eddig ér­vényben lévő úgynevezett „maradék” elvének gyakor­latával és kimondja, hogy a munkadíjat a jövőben terme­lési költségként kell elszá­molni. Ha abból indulunk ki, hogy a földből új értéket előállí­tó legfőbb termelőerő az élő munkaerő, akkor közgazda- sági lényegét tekintve nem is lehet más következtetésre jut­nunk. A megélhetés biztonsága, a munkaerő falun maradása pedig azt követeli meg, hogy a termelési költségként elszá­molt pénzbeli munkadíjat rendszeresen, lehetőleg ha­vonta garantáltan fizessék ki a szövetkezet tagjainak. A IX. pártkongresszus ál­lásfoglalása alapján a ter­melőszövetkezetek országos kongresszusa ez év tavaszán elindította a termelőszövet­kezetek demokratikusan ki­alakított társadalmi szerve­zeteinek létrehozását. A kong­resszus megválasztotta a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsát, nyár utóján pedig elkezdődött a területi szövet­ségek gazdasági körzetenként történő megalakítása. Ezek lényegében önkormányzati testületek, csakúgy, mint az őket létrehozó termelőszövet­kezetek. Létrehozásuk és mű­ködésük a szövetkezeti de­mokrácia újszerű továbbfej­lesztését jelenti. Az önök előtt fekvő tör­vénytervezet megteremti a jogi lehetőségét annak, hogy a termelőszövetkezeti ta­gok szövetkezetükön be­lül a jövőben önállóbban intézzék saját ügyüket. A törvénytervezet javaslato­kat tesz arra is, hogy a szö­vetkezeten kívül eső, kölcsö­nösen egymást érdeklő fel­adatok ellátásában a terme­lőszövetkezetek összefogva, együttesen alakítsák ki cse­lekedeteiket. Mi a feladatuk e társadal­mi képviseleti szerveknek? A szövetségek fő feladata a létrehozó termelőszövetkeze­tek jobb együttműködésének elősegítése, ennek révén az eredményes, önálló gazdálko­dás előmozdítása, érdekvédel­mük hatékonyabb ellátása. Nem lehet feladatuk, hogy valamiféle termelőszövetke­zetek felett álló hivatalok le­gyenek, nem parancsolgathat­nak a termelőszövetkezetek­nek és nem is láthatnak el állami hatósági jogköröket. Ez az elbürokratizálódás ve­szélyét hozná magával és ha­marosan tönkretenné az egész ügyet. Ellenben feladatuk a szövet­ségeknek a termelőszövetke­zetek egymás közötti koope­rációjának kifejlesztése, anél­kül. hogy sértenék a részt . vevő termelőszövetkezetek önállóságát. A kooperációnak számtalan lehetősége nyílik mindenekelőtt a mezőgazda- sági termelésben, de az ehhez szorosan kapcsolódó kiegészí­tő tevékenység, a kereskede­lem, az érdekvédelem, stb., területén is. A területi szövetségeknek az a feladatuk és szép hiva­tásuk, hogy bátorítsák, támo­gassák a termelőszövetkeze­teket ilyen irányú kezdemé­nyezéseikben s miután már létrehozták azokat — koordi­nálják munkájukat. A földtulajdon és földhasználat kettősségében meglevő ellentmondás zavart okozott Gyakran kérdezik, miért van szükség érdekképviselet­re, hiszen a termelőszövetke­zet és az állam alapvető ér­dekei azonosak. A termelőszövetkezeteknek nem is az állammal van na­ponta elintézni való ügyes­bajos dolguk, hanem a velük gazdasági kapcsolatban álló vállalatokkal. A termelési, értékesítési, beszerzési és egyéb kapcsolatokban előfor­dulnak összeütközések, ér­dekellentétek. A termelőszö­vetkezetek és az állami vál­lalatok között emiatt van szükség a szövetkezeti érde­kek védelmére és egyezteté­sére. Ezen túlmenően a haté­kony érdekvédelem minde­nekelőtt azt jelenti, hogy a termelőszövetkezetek és a vállalatok valóban az egyen­jogúság elvének szem előtt tartásával kössék meg a szer­ződéseket. A viták és esetle­ges perek megelőzése érde­kében a szerződéses feltéte­lek kimunkálásába feltétele- nül vonják be a területi szö­vetségek képviselőit. Eddig 33 gazdasági körzet­ben alakult már meg a ter­melőszövetkezetek területi szövetsége. Az ősz folyamán a többiben is megalakulnak az országban, tehát összesen 48 területi szövetség lesz. Szeretném felhasználni az alkalmat, hogy erről a hely­ről tisztelettel és nagyrabe­csüléssel köszöntsem a ter­melőszövetkezetek már meg­alakult demokratikus képvi­seleti szervezeteit, mint szocializmust építő társadal­munk újszülötteit! A termelőszövetkezeti tör­vény mellett egy másik ter­vezet is fekszik önök előtt, amely perspektivikusan Is rendezni kívánja a földtulaj­don és földhasználat tovább­fejlesztését. Népi demokratikus fejlődé­sünk sajátosságainak megfe­lelően hazánkban a termelő- szövetkezetek gyakorlatában a földtulajdon és a földhasz­nálat nem esik egybe: a ter­melőszövetkezetbe behozott földeknek csak a használata közös, tulajdonjogilag azon­ban a tagok magántulajdoná­ban maradtak. Ebből a ket­tősségből eredt és ma is ér­vényes az a jogszabályban előírt gyakorlat, hogy a behozott paraszti föl­dek használatáért a ter­melőszövetkezet intézni é­2 1961. szeptember 30., szombat nyesen meghatározott összegű földjáradékot fi­zet tagjainak. A földtulajdon és földhasz­nálat kettősségében kétségte­lenül meglevő ellentmondás mindazonáltal nemigen za­varta a termelőszövetkezete­ket abban, hogy vezetői és tagjai minden figyelműket a közös gazdaság kiépítésére, megerősítésére fordítsák. S a mozgalom egésze történelmi­leg és a népgazdaság fejlődé­se szempontjából is nagy eredményeket ért el. A problémák és zavarok akkor kezdtek jelentkezni, amikor a nagyszámú idős parasztember kiöregedése és elhalálozása nyomán az örö­kösök jelentkeztek, ^ tulaj­donosi címen különböző igé­nyekkel álltak elő. Hasonló igényekkel léptek fel a gyors ütemű iparosodás vonzó ha­tásáig a városba költöző volt termelőszövetkezeti tagok tíz- és tízezrei. A tulajdonjog kifelé áramlása a jelenlegi jogszabályozás mellett feltar- tózhatatlan. Jelenleg már a termelőszövetkezetek haszná­latában lévő földeknek mint­A szocialista földtulajdon törvénybe iktatásával elvi­leg is leszögezzük, hogy a szövetkezeti tulajdon szocia­lista tulajdon, annak egyik formája. Ha szabad megje­gyeznem, most természete­sen pont kerül annak az is­kolás vitának a végére is, amelyben azt állították, hogy a szocialista tulajdon állami­össznépi formája a „követke­zetes” szocialista tulajdon, a szövetkezeti pedig a „nem következetes”, vagy „kevés­bé következetes” kategóriá­ba tartozik. Úgy vélem, a kérdés ily módon való fel­vetése idejétmúlt, s a hozzá hasonló dogmatikus filozó- fálgatást —, ha még itt-ott felbukkan — a törvény el­fogadása után sürgősen a lombtárba kell vetni. A szövetkezeti földtulaj­don biztosítása és térhódítá­sa mindenesetre hosszabb időt vesz igénybe; azt foko­zatosan és gazdasági eszkö­zökkel kell megvalósítani. A törvényes rendelkezés szem előtt tartja a termelőszövet­kezetek és az érintett föld- tulajdonosok érdekeit !s, to­vábbá a kívülállók esetében a mé'tánvnssáeot. a termelő­szövetkezeti tawok esetében pedig a legszigorúbb önkén­tesség érvenyesitéset. Az egy egyötöde van kívülálló személyek tulajdonában. Ez anyagilag is egyre nagyobb terheket ró a termelőszövet­kezetekre. Az öröklés és elvándorlás folytán egyre szaporodó jog­viták ma már zavarják a szö­vetkezeti földhasználat s ál­talában a szövetkezeti gaz­dálkodás biztonságát. Ezért kellett és kell napirendre tűzni a kérdés perspektivi­kus rendezését. Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak az a célja és feladata, hogy — elfogadása esetén — a rende­zéshez megadja az elvi és törvényes jogi keretet. A földtulajdon és hasz­nálat egységének ily mó­don való rendezését lehe­tővé teszi szövetkezeteink nagy többségének megszi- szilárdulása. A szövetkezeti földtulajdon fokozatos bevezetése és majdan általánossá tétele megfelel a népi demokrati­kus úton haladó szocialista forradalom továbbvitelének is: a szocializmus teljes fel­építésének végső soron elen­gedhetetlen feltétele. utóbbival kapcsolatban szük­ségesnek tartom ez alkalom­mal is hangsúlyozni, hogy a megvalósítás során minden­féle erőltetés és kampány szigorúan tilos. Meggyőződésem, hogy a szövetkezeti földtulajdon be­vezetése és térhódítása szi­lárd alapot teremt a szövet­kezeti gazdálkodás számára! Kedves elvtársak! Meg vagyok győződve ar­ról, hogy a vitára bocsátott törvénytervezetek elfogadá­sa és életbe léptetése nagy visszhangra talál és nagy al­kotókedvet szabadít fel a szövetkezeti parasztság tá­borában. Ez magával hozza majd az egész termelőszövetkezeti mozgalom, az egész mező- gazdasági termelés további fellendítését. Mindehhez azonban béke kell! Engedjék meg ezért, hogy röviden kitérjek a nem­zetközi helyzet egy-két elő­térben álló kérdésére. Az európai szocialista or­szágok kommunista pártjai­nak moszkvai, majd budapes­ti értekezlete meghatározta a többirányú cselekvés irány­vonalát. Hasonló értelemben, konstruktiven járult hozzá a szükséget özgűvedő arat) A szövetkezeti földtulajdon bevezetése szilárd alap a szövetkezeti gazdálkodás számára országok gazdasági megsegí­téséhez a nemrégiben Belg- rádban megtartott értekez­let is. A Magyar Népköztársaság is kiveszi részét ezekből az erőfeszítésekből. Mi már többször leszögeztük, hogy mint mindenütt a világon, a Közel-Keleten is olyan megoldást támogatunk, amely megfelel e térség va­lamennyi népe létérdekei­nek. Elítéljük Izrael agresz- szív politikáját, amelynek az a célja, hogy ráerőszakolja akaratát másokra és katonai hódítások útján növelje te­rületét Az ENSZ jelenleg ülésező közgyűlésén delegációnk szo­rosan együttműködik azok­kal, akiknek az a célja, hogy az Atlanti-óceántól a Perzsa­öbölig terjedő hatalmas te­rület népei mentesek legye­nek az imperialista befolyás­tól. A Német Demokratikus Köztársasággal ez -év tava­szán megkötött egyezmény törvénybe iktatása az ország- gyűlés jelenlegi ülésének megtisztelő feladata. A kép­viselő elvtársak ezzel hazánk és az első német munkás— paraszt állam testvéri kap­csolatait a közös érdekek és az internacionalizmus elvei alapján újabb húsz esztendő­re szentesítik. Népünk békés' építőmun­kával van elfoglalva. Jól de­monstrálja ezt a jelenlegi or­szággyűlés is, amely az új törvények elfogadásával to­vább erősíti szocialista épí­tésünk alapjait. Befejezésül kérem pártunk Központi Bi­zottsága és a kormány nevé­ben a tisztelt országgyűlést, hogy a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetekről, továbbá a földtulajdon és földhasználat továbbfejlesztéséről benyúj­tott törvénytervezeteket fo­gadja el. Szabó Iliivé Heves megyei képvisel© felszólalása — A tsz-tagság egyetérté­sével találkozik a törvényja­vaslat, mert csökkenti a kü­lönbséget a tsz-tagság és az ipari munkásság között — mondotta többek között fel­szólalásában Szabó Imre me­gyénk képviselője, majd ja­vasolta, hogy a szabadság mértékét alapszabályban kel­lene rögzíteni és a munka végzéséhez kötni. így, aki nem teljesíti a kötelező mun­kanapot annak nem járna fizetett szabadság, aki csak kötelezettségének tesz ele­get, annak hat nap járna, azon túl pedig minden húsz munkanap teljesítésére egy- eev napi fize+ett szebadságot lehetne engedélyezni. Megyénk képviselője ez­után a törvénytervezethez fűzött javaslatokat, észrevé­teleket. A tagsági viszony­nyal kapcsolatban elmondot­ta, hogy különböző tanfolya­mokon sok szakembert ké­peztek ki a szőlőtermesztés­ben, a gépesítésnél, a nö­vénytermesztésnél. akik a 12. §. b. pontja értelmében ez­után kiléphetnének a terme­lőszövetkezetből. Ezáltal ká­rosodás érné a közösséget, ezért javasolta, hogy a törvény egyértelműb­ben szögezze le, hogy mit értünk a szakképzettség fogalma alatt. A 21. §-sal kapcsolatban azt javasolta, hogy mivel a tsz-tagság jó része nyugdí­jas, öreg, munkaképtelen, vagy beteg, nehezen biztosít­ható a kétharmados többség a közgyűléseken. Ezért úgy kellene módosítani a terve­zetet, hogy a dolgozó tagok­nak legalább kétharmada le­gyen jelen a határozathoza­talánál; Természetesen min­den tsz-tag teljes joggal ve­het részt a közgyűléseken. A besegítő családtagok, tsz- alkalmazottak pedig csak ta­nácskozási joggal vennének részt a közgyűlésen. Szabó Imre ezután arról beszélt, hogy miként tartaná helyesnek az illetményföld elosztását, majd a 24. §-hoz hozzáfűzte, hogy annak első pontját úgy kellene megfo­galmazni, hogy abból kitűn­jön, hogy a termelőszövet­kezeti tagság titkos választá­sú négy évre szavaz bizal­mat az elnöknek, elnökhe­lyettesnek és a területi szö­vetség küldöttének. Beszélt továbbá arról, hogy miként állapítsák meg a termelőszö­vetkezetekben a munkaidőt, maid a háztáji problémákról szólt — Lehet egy családból há­rom fő is, akik beosztásuk­nál fogva egész évben mun­kát kapnak, ezért mindegy- gyík külön-külön a háztáji terület maximumára jogo­sult. Ezért helves lenne, ha a törvény mellett egy aján­lat, illetve irányelv születne arra. hogy a háztáji terület nagysá­gra hogyan emelkedjék a ledolgozott munkanapok arányában — mondotta Szabó Imre, majd a földtulajdon és föld- használat továbbfejlesztésé­ről szóló törvényjavaslatról mondta el véleményét. Meg­említette, hogy a tsz-szerve- zés utáni első években a földnek nem volt meg a kellő becsülete, most azon­ban, amikor a tsz-ek meg­szilárdultak s az emberek a tsz-ben akarnak dolgozni és a földből megélni, mind na­gyobb becsülete van a ter­mőterületnek. A föld ma már kevésnek mutatkozik. Ehhez az is hozzájárul, hogy a városok, községek nö­vekednek, az ipar is újabb területeket igényelt s ezál­tal állandóan fogyott a tér- mőföld. Elmondotta, hogy a földnek nemcsak a termelő­szövetkezeti tagok között nőtt meg a becsülete, hanem a kívülállók részéről is valósá­gos földkonjunktúra kezdő­dött Olyanok, akik évek óta nem keres­ték földjüket — s azokat közben a termelőszövet­kezet nagy munkával rendbe hozta — most visz- szaperelik ezeket a terű­teket, és sok esetben meg is nyerik ezeket a pereket. Aggodal­mát fejezte ki megyénk kép­viselője, hogy a földmentesí­Hangoztatta. hogy a földnek mint termelési eszköznek a megbecsülését árban is ki kell fejezni és az ezzel kapcsola­tos irányelveket tiszteletben kell tartani. Megjegyezte, hogy a gyöngyösi járás ter­melőszövetkezetei nem akar­nak jogtalan előnyhöz jutni, meggazdagodni a visontai külszíni fejtés céljára átadott földekből, de nem akarnak veszíteni sem a nagyarányú kisajátítások miatt. Szabó Imre végezetül tol­mácsolta azoknak az idős termelőszövetkezeti tagoknak a kérését, akik a képviselői fogadóórákon elmondották, hogy öt-hat évet dolgoztak a szövetkezetben, elérték a nyugdíjkorhatárt, vagy jára­dékosok lettek. Most azt sze­retnék, ha a kormány a szö­vetkezetekkel karöltve módot találna arra, hogy a ledolgozott éveiket az öregségi nyugdíj megál­lapításánál valamilyen módon vegyék figyelembe. Képviselőnk azzal továbbí­totta ezt a kérdést, hogy az országgyűlés a népgazdaság anyagi erejéhez mérten vizs­gáltassa meg, mit lehet ten­ni ezeknek az idős emberek­nek a megsegítséséért. — Ügy érzem — fejezte be felszólalását Szabó Imre —, hogy a szövetkezetek önálló­ságát, vállalatszerű, jövedel­mező gazdálkodást, a két tör­vény elfogadása jelentős mér­tékben segíti. Ezért a két törvényjavaslatot a magam részéről jónak tartom és el­fogadom. S amennyiben a tisztelt országgyűlés az álta­lam elmondott észrevételeket jónak tartja, úgy azokat a .végleges szövegezésnél, vagy tés lehetőségének kilátásba helyezésével ez a folyamat szélesedhet. Ugyanis nem eléggé világos még, hogy kikre vonatkozik a mentesí­tés és milyen feltételek mel­lett kérhető ez. Ehhez hozzá járul még, hogy új háztáji­rendezés előtt állunk s így ennek a két kérdésnek a megoldása politikailag is nagy feladatot ró ránk. En­nek kapcsán — mondotta Szabó Imre — vigyázni kell arra, nehogy kevesebb földte­rület maradjon a közösben, mint eddig volt. A termelőföíd fokozottabb védelmével, a termőterület nagyobb megbecsülésével is foglalkozott felszólalásában megyénk képviselője. Amint mondotta, azért tette ezt, mert a visontai erőmű és a külfejtés létrehozásával oly-n tapasztalatokat szerzett vá­lasztókerületében, hogy a a földkisajátítások egyes minisztériumok részéről nem voltak kellően ösz- szehangolva a termelőszö­vetkezetek érdekeivel. a végrehajtási utasítások ki­adásánál vegyék figyelembe. A vitában elhangzott hoz­zászólásokra dr. Dimény Im­re, mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter válaszolt. Ezután határozathozatal következett. Az országgyűlés egyhangúlag elfogadta a föld- tulajdon és földhasználat to­vábbfejlesztéséről szóló tör­vényjavaslattal kapcsolatban a dr. Dimény Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter által is elfogadás­ra javasolt módosítást. Ezt követően az országgyű­lés — ugyancsak egyhangú döntéssel — elfogadta dr. Di­mény Imre indítványát, hogy a többi módosító javaslattal érintett törvénycikket az eredeti szövegezésben fogad­ják el. Végezetül az országgyűlés egyhangúlag elfogadta a föld- tulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslatot. Kállai Gyula elnök köszö­netét mondott a képviselők­nek a törvényjavaslat meg­alkotásához nyújtott segítsé­gért, majd szünetet ren­delt el. Szünet után Kállai Gyula elnökletével folytatódott a tanácskozás. A diplomáciai páholyokban ott volt dr. Her­bert Plaschke, az NDK ma­gyarországi nagykövete is. Az országgyűlés a napirend szerint a Magyar Népköztár­saság és a Német Demokra­tikus Köztársaság között Bu­dapesten, 1967. május 18-ált aláírt barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segélynyúj­tási szerződés törvénybe ik- (Folytatás a 3. oldalon) A ledolgozott éveket számítsák be az öregségi nyugdíj megállapításánál

Next

/
Thumbnails
Contents