Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-30 / 231. szám

Befejezte tanácskozását az országgryfflés (Folytatás a 2. oldalról) tatásáról szóló törvényjavas­latot tárgyalta meg. A törvényjavaslat előadója Barcs Sándor képviselő volt. A törvényjavaslathoz Szir­mai István képviselő, a Po­litikai Bizottság tagja szólt hozzá. Szirmai István beszéde 99 Vitézeknek ékes oskolája . 99 • • Több mint 22 éve már an­nak, hogy befejeződött a 2. világháború. Európában még fájnak a sebek, figyelmeztet­nek a romok, mégsem élnek az emberek biztonságban, nem valósult meg a félelem nélküli élet . A háborút követően az amerikai és európai reakció a NATO-ba tömörülve új há­borút, úgynevezett hideghá­borút indított; fenyegetések­kel, atomzsarolással, erősza­kos válságok kirobbamtásá- val, a feszültség fokozásával, diszkriminációkkal fagy­pontra .hűtötte Európa lég­körét. A szocializmus, a társa­dalmi haladás, a béke erői következetes és meg nem szű­nő harcot vállaltak a hideg­háború felszámolásáért. Az európai biztonság megterem­téséért átfogó offenzívát indí­tottak az európai szocialista országok, az európai kommu­nista és munkáspártok. Legutóbb 1966 júliusában foglalkozott Bukarestben a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testület« a nem­zetközi feszültség enyhítésé­nek feladataival, és az ismert nyilatkozatban a nemzetközi közvélemény elé tárta az eu­rópai biztonság megteremté­sének és a béke védelmének gyakorlati programját. Ez év áprilisában az európai kom­munista és munkáspártok Karlovy-Varyban megtartott értekezlete újabb felhívással fordult Európa népeihez, harcba hívta a társadalmi haladás és a béke minden hívét az európai biztonság megteremtéséért. Ma már tapasztalatok bi­zonyítják, hogy a hideghá­borús eszközök nem alkal­masak sem az imperializmus válságának leküzdésére, sem a tőkés hatalmak belső prob­lémáinak megoldására, még kevésbé a szocialista világ fejlődésének meggátlásé'rá. Egyre szélesebb körű Euró­pában az a felismerés, hogy a hidegháborút a békés egymás mellett élésnek, Európa kct része egymás­hoz közeledésének kell felváltania. A lémet Demokratikus Köztársaság barátunk, testvérünk, szövetségesünk Az európai biztonság nem épülhet az elrettentésre, az úgynevezett erőegyensúlyra, a katonai tömbökre. Amíg létezik az agresszív célokat szolgáló Észak-atlanti Szö­vetség, a Földközi-tenger ke­leti partjaitól Norvégia csú­csáig az Amerikai Egyesült Államok és az Észak-atlanti Szövetség katonai támasz­pontjai kerítik be kontinen­sünket és idegen katonai erők állomásoznak e térségekben, addig Európa népei nem él­hetnek nyugalomban. A Német Szövetségi Köz­társaság' kormánya, elsza­kadva az európai realitások­tól, magának igényli a né­met nép egyedüli képvise­leti jogát, érvényben levőnek tartja a müncheni egyez­ményt. nem ismeri el önálló és szuverén államként a Né­met Demokratikus Köztársa­ságot, a háború után kiala­kult határok revízióját kö­veteli, lehetőséget ad új fa­siszta szervezetek működésé­re. Ilyen viszonyok között jött létre a Magyar Népköztár­saság és a Német Demokrati­kus Köztársaság között a most törvénybe iktatásra ja­vasolt barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segélynyúj­tási szerződés. A szerződés­ben a Magyar Népköztársa­ság és a Német Demokrati­kus Köztársaság az Egyesült Nemzetek Szervezete alapok­mányának elveivel és céljai­val, a Varsói Szerződés poli­tikai tanácskozó testületé 1966-os bukaresti nyilatkoza­tával, a kommunista és mun­káspártok 1967-es Karlovy- Vary-i felhívásával összhang­ban kötelezettséget vállal­tak, hogy fellépnek a békét és a nemzetközi biztonságot veszélyeztető nyugatnémet militarizmus és revansiz- mus erői ellen, hatékonyan biztosítják a má­sodik világháború után meg­vont határok védelmét, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság határainak sérthetetlen­ségét. A Német Szövetségi Köz­társaság kormányának kép­viselői többször nyilatkoztak már úgy, hogy nem kíván­ják folytatni a hidegháborús politikát, a megbékélés útját keresik. Szavaikat azonban nem igazolják tetteik. A Né­met Szövetségi Köztársaság megalakulása óta egyre job ban összefonódik az Ame­rikai Egyesült Államok monopoltőkéjével, annak im­perialista politikáját szolgál­ja. Nem veszi figyelembe az európai népek, magának a német népnek az érdekeit lem. Anakronizmus — komiku­sán is hangzik —, hogy a Né­met Szövetségi Köztársaság kormánya a müncheni egyez­ményt érvényben levőnek te­kinti. Ezt a szerződést — mint ismeretes — 1938. szep­temberében kötötték, az an­gol konzervatív csőd-politikus Chamberlain, az emberek millióinak életéért, felbecsül­hetetlen értékű anyagi javak és kulturális kincsek meg­semmisítéséért felelős Hitler és társa, a másik fasiszta dik­tátor, Mussolini, francia részről pedig Daladier írta alá. Lényegében a kelet-eu­rópai népek megkérdezése nélkül — utat nyitottak Ke­let felé Hitler barbár hordái­nak. A Német Demokratikus Köztársaság népe nehéz har­cot vív. A front legelső vonalá­ban küzd a reakció nagy erőinek állandó eszmei nyomása ellen, és védi a szocializmus, a bé­ke, az egyetemes emberi ha­ladás állásait Azok a szerző­dések, amelyeket az utóbbi időben a Német Demokrati­kus Köztársaság a szocialis­ta országokkal, köztük a Ma­gyar Népköztársasággal is kötött, kifejezik a szocialista országok messzemenő bizal­mát, szolidaritását az NDK és népe iránt. Kifejezik az elhatározottságot is. hogy a Német Demokratikus Köztár­saság népének harcait, cél­jait sajátjuknak tekintik. A német munkás-paraszt állam a Német Demokratikus Köztársaság barátunk, test­vérünk, szövetségesünk, ösz­szekötnek bennünket a kö­zös célok, a szocializmusért és a békéért folytatott közös harcunk, a proletár interna­cionalizmusnak mindkét nép­ben mélyen gyökerező esz­méi, a Varsói Szerződéshez, a Szovjetunióhoz való hűsé­günk, a szocialista országok­hoz fűződő baráti kapcsola­taink. Budapest népe őszinte ba­ráti érzelmekkel, nagy öröm­mel látta vendégül a szerző­dés aláírása alkalmával Walter Ulbricihtot, a nemzet­közi munkásmozgalom ki­emelkedő alakját, a Német Szocialista Egységpárt, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság kormányának küldöttsé­gét. A magyar nép csak el­ismeréssel szólhat azokról a nagy eredményekről, amelye­ket a Német Demokratikus Köztársaság munkásosztálya, parasztsága, értelmisége el­ért. arról a szerepről, amit a Német Demokratikus Köz­társaság népe, kommunista pártja és kormánya a tár­sadalmi haladásért, a békéért, az európai biztonságért fo­lyó harcban betölt. Csak tisz­telettel szólhatunk arról sokirányú segítségről, amit a Német Demokratikus Köztár­saság népe a felszabadulásu­kért küzdő, a gyűlöletes ag- resszorok ellen harcoló né­peknek, nemzeteknek nyújt A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között aláírt ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést a munkás nemzet­köziség szellemében a legne­mesebb emberi célok valóra váltásáért, a szocializmusért, a békéért kötöttük. Kérem a szerződés törvénybe ikta­tását Szirmai István beszédét a képviselők nagy tapssal fo­gadták. Az elnöklő Kállai Gyula ezután bejelentette, hogy a törvénv.lavaslathoz több képviselő nem jelentke­zett szólásra, a vitát bezár­ta. Ezután határozathozatal következett. KálL.i Gyula szavazásra tette fel a tör­vényjavaslatot. Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között Budapesten, 1967. má­jus 18-án aláírt barátsági együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslatot egyhangú­lag elfogadta. A napirend szerint ezután az interpellációkra került sor. Az Interpelláló kénvise- lők a választ elfogadták, s két ellenszavazattal az or­szággyűlés is tudomásul vet­te. Ezzel az ülésszak befej ez- te munkáját.. Kállai Gyula elnöki zár­szavával az országgyűlés ülésszakát berekesztette. (Folytatás az 1. oldalról.) küzdelmét Tinódi és Gárdo­nyi tette halhatatlanná. Ba­lassi, Eger katonaköltője, em­léket állított a vitézi élet egész hőskorának. A költő szavait, igazságát a kései utó­kor büszkén vállalja ma is. A honvédelmi miniszterhe­lyettes beszédében emlékezte­tett a történelemre, azokra az eseményekre, melyeknek hős szereplői tetteikkel ma is példaképül szolgálnak. Né­pünk küzdelmei — mondotta a nagygyűlés szónoka — azok előtt is, akik 1552-ben olyan nagy számban mene­teltek vérüket ontva a nem­zeti történelem országútjain, a kilencéves Rákóczi sza­badságharcban, az 1848—49- es szabadságharcban, az 1919- es Tanácsköztársaság megte­remtéséért vívott harcokban és azok előtt is akik a szoci­alizmusért folyó küzdelem­ben hullatták vérüket. Mi most békében élünk, de úgy gondoljuk, ha a haza úgy kívánja, ml „nem leszünk méltat­lan utódok”. szövege, melyet 6 mondott előre, és bajtársai felemelt ököllel ismételték. Végigzú­gott a fogadalom: „Én... a magyar dolgozó nép fia, es­küszöm ...” Az eskü végeztével az ün­nepély egyik legszebb ese­ményének lehettünk szem­tanúi, amikor Martinecz Má­tyás fé! térdre ereszkedte megcsókolta a csapatzászló szegélyét. Ezután Szabó Géza alezredes üdvözölte az esküt tett fiatalokat, akik három­szoros hajrával köszönték Képünkön jobbról balra: Tamás László, a megyei pártbizottság titkára. Sebestyén János, a megyei KISZ-bizottság első titkára. Oláh István miniszterhelyettes és Pálinkás Ferenc, a megyei rendőrkapitányság vezetője. mindig egybeestek a társa­dalmi haladás nemzetközi ügyével, a végvári vitézektől a fasizmus ellen harcoló in-' ternacionalistákig. — Érthető, ha sokat szenvedett, jogaiért és felemelkedéséért ennyit harcolt népünknek drága minden haladó történel­mi emlék, amely minket c szent földhöz, a hazához fűz. Érthető az is, ha nemes hagyományaink kultuszát oly módon is ápolni kívánjuk, mint váraink megóvása, em­lékeink felújítása, és újakkal való gazdagítása. Beszéde végén Oláh István vezérőrnagy ezekkel a sza­vakkal adta át a Honvédéi-« mi és a Művelődésügyi Mi­nisztérium ajándékát, Kisfa­lud! Stróbl Zsigmond alko­tását: — Emlékeztessen e szo­bor mindnyájunkat né­pünk gazdag történelmi hagyományaira, minde­nekelőtt a nép és katona­fiai hősiességére, helyt­állására. Hatalmas taps kísérte, míg lehullt a lepel a „Végvári harcosok”-ról, közben a har­sonákon felhangzott Eger szignálja. Ezután dr. Lendvai Vilmos, a városi tanács vb- elnöke köszönte meg a szob­rot. — A késői utódok most meghajtják fejüket a dicső ősök előtt — mondotta —, Ezeknek a gondolatoknak a jegyében a szobrot ismételt köszönettel átveszem, és ké­rem a város lakosságát be­csüljük meg mint történel­münk egy emlékeztetőjét és ne feledjük a hősöket, kikre emlékeztet. ★ A második ünnepély dél­után fél ötkor kezdődött. Zárt rendben, imponáló fe­gyelmezettséggel sorakoztak fel a Dobó téren a Kossuth Lajos Katonai Főiskola nö­meg parancsnokuk buzdító szavait. Űttörők kis csapata „ro­hanta meg az arcvonalat’’, hogy átnyújtsák kedveskedé­sük jelét: egy-egy virágcsok­rot az ifjú tisztjelölteknek. Ezután társai nevében Ko­vács József növendék is szólt, a szülők nevében pedig Han- zi Lajosné lépett a mikrofon elé. A városi KISZ-bizottság és Eger ifjú kommunistáinak üdvözletét, jókívánságait Ko­vács János, a bizottság tit­kára tolmácsolta. Fogadás a fegyueres erők napja alkalmából Czinege Lajos honvédelmi miniszter mondott pohárköszöntőt A fegyvere® erők napja alkalmából Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, pén­teken este fogadást adott a Magyar Néphadsereg Köz­ponti Klubjának nyári he­lyiségében. A fogadáson megjelent Biszku Béla, az MSZMP KB titkára. Fehér Lajos, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Benkei András, belügyminiszter, Horgos Gyula, kohó- és gép­ipari miniszter, Molnár György, a KISZ Központi Bizottságának titkára. Részt vett a fogadáson néphad seresünk tábornoki és parancsnoki karának szé- mo« tsgia. Részt vettek a fogadáson a budapesti diplomáciai kép­viseletek katonai és légügyi attaséi, továbbá a szovjet hadsereg ideiglenesen ha­zánkban állomásozó csapatai parancsnokságának magas rangú képviselői, élükön SZ. A. Andrjuscsenko altá­bornaggyal, megjelent a Varsói Szerződés egyesüett fegyveres erői főparancsnok­ságának magyarországi kép­viselője. Á fogadáson Czinege La- jo«;. honvédelmi miniszter mondott pobárköszöntőt. Be­vezetőben üdvözölte a meg­jelenteket, maid rámutatott arra. hogy a fegyveres erők napián, dolgozó népünk ben- sőséees ünnenségen, szere­tettel köszöntötte fegyveres erőit, néohadseregünk, ha- tár'—őaiink. karhatalmunk, rendőrségünk, m unkáié rsé­günk tagjait, becsületes mun­kájukért. Ezután így folytata: — Bennünket, népköztár­saságunk fegyveres erőinek tagjait újabb és újabb sike­rekre serkent dolgozó né­pünk megtisztelő bizalma. Ezen a napon újra hitet te­szünk, hogy törhetetlen aka­rattal dolgozunk továbbra is felelősségteljes feladatunk megoldásán: erősítiük né­pünkkel való egvüvé tartozá­sunkat, teliesítjük hazafias és internacionalista kötele- zetteégeinket, ápoljuk fegv- verbarátságunkat a Szovjet­unió, a szocialista országok fegweres erőivel, hogy za­vartalanul. békében megva- lő«ulhassanak mindazok a célok, nmelveket hazánk to­vábbi felvirágoztatására ma­gunk elé tűztünk. (MTI) Az avatás után Kisfalud! Stróbl Zsigmond az ünnepség részvevőivel beszélget... vendékei, szemben a dísztri­bünnel, amely előtt — jelké­pesen — ott álltak fegyve­reik. A tribünön helyet foglalt vendégek, és a teret koszo­rúban átfogó, több ezer főnyi érdeklődő előtt zajlott le az eskütétel emlékezetes, látvá­nyos, lelkesítő aktusa. Oláh István vezérőrnagy fogadta a jelentést, és a le­vegőt megreszkettető katonai „hajrá” kíséretében lépett fel a tribünre. Kovács Sándor őrnagy mondott ünnepi be­szédet, majd Martinecz Má­tyás növendék lépett az egy­ség elé. Fel hangzott az eskü Az ünnepély méltó befejezé­seképpen impozáns, a kato­nás fegyelmezettséget szépen illusztráló díszmenetben vo­nult el az alegység a tribün előtt, miközben a zenekar ját­szott és nem akart szűnni a taps... A nap programja térzené­vel, majd este látványos tűzi­játékkal zárult. k. g. MimiA3 1867. szeptember 30., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents