Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-28 / 229. szám
mÁG PBOLETÄEJAl, EGTBSCLJSTEK: Smí so mer XV1U. évfolyam, 229. szám AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS NAPILAPJA 1967. szept. 28., csütörtök MEGKEZDTE TANÁCSKOZÁSÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS A munkaügyi miniszter a parlament elé terjesztette az új Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslatot — Vita az új törvény- könyvről — Sas Kálmán, Heves megyei képviselő a kollektív szerződésekről Szerdán délelőtt 11 órakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Losonc» Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke, továbbá Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nyers Rezső és Szirmai István a Politikai Bizottság tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője foglalt helyet Az ülést Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy az Elnöki Tanács az országgyűlés ez év július 14-én berekesztett ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeletéiről szóló jelentését — az alkotmány rendelkezésének megfelelően — bemutatta, s a jelentést a képviselők kézhez kapták. Az országgyűlés az Elnöki Tanács jelentését tudomásul vette. Kállai Gyula ezután beszámolt árról, hogy a múlt ülésszakon elhangzott képviselői észrevételeket és javaslatokat a Minisztertanács megtárgyalta és azokkal kapcsolatban határozatot hozott: felhívta az illetékes minisztereket és az érintett országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy vizsgálják meg a javaslatok megvalósításának lehetőségeit, tegyék meg a szükséges intézkedéseket és a képviselőknek egy hónapon belül válaszoljanak. A képviselők — a határozatnak megfelelően — a válaszokat megkapták. A két ülésszak között került első ízben sor arra, hogy a terv'- és költségvetési bt- aottság kibővített ülésén — amelyen részt vettek a többi bizottságok elnökei és a képviselőcsoportok vezetői is — előzetes tájékoztatást kaptak a képviselők a jövő évi állami költségvetésről és az azzal összefüggő gazdaságpolitikai kérdésekről. E tájékoztató alapján megvitatták a jövő évi költségvetés főbb előirányzatait. Az elnök beszámolt arról is, hogy a mostani ülésszakra több képviselő interpellációt jegyzett be. Az interpellációk tárgyát Pries zol Olga jegyző ismertette. Ezt követően Kállai Gyula indítványára az országgyűlés a következő tárgysorozatot fogadta el: 1. A Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat; 2. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvényjavaslat; 3. A földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslat: 4. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között Budapesten, 1967. május 18-án aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös .segítségnyújtási szerződés törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat; ' _ . 5. Interpellációk. Ezután — napirend szerint — megkezdődött a Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Veres József munkaügyi miniszter emelkedett szólásra. Teres József beszéde Tisztelt országgyűlés! Tisztelt képviselő elvtársak! Az új Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslatot a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány megbízásából tisztelettel az országgyűlés elé terjesztem megvitatás és elfogadás céljából. Az új Munka Törvénykönyve elkészítését a hazánk társadalmi, politikai és gazdasági körülményeiben bekövetkezett jelentős változások teszik szükségessé. A pártnak és a kormánynak mindig fő törekvései köbé tartozott a gazdaság állandó fejlesztése, a szocialista. demokrácia szélesítése, a dolgozó tömegekkel való kapcsolat erősítése, népünk életszínvonalának növelése, szociális körülményeink szakadatlan javításáért. E törekvések eredményeként az elmúlt 10 esztendőben népünk életszínvonala nagymértékben emelkedett. A bérből és fizetésből élők átlagos reálbére 1956-tól 1966-ig 17 százalékkal. a munkás és alkalmazott népesség egy főre jutó reáljövedelme pedig 64,3 százalékkal emelkedett. A bérből és fizetésből élők számaránya 1951-től 1966-ig több mint másfélszeresére növekedett. Az iparban és építőiparban foglalkoztatottak száma pedig 1966-ra az 1951. évinek mintegy kétszeresére nőtt. Régi, elavult nyugdíjrendszerünket 1958- ban átalakítottuk egy korszerűbb és a réginél nyugodtabb öregkort biztosító nyugdíj- rendszerré. — A mezőgazdaság nagy- üzemesítésével együttjáró jelentős fejlődés lehetővé tette, hogy legutóbb a mezőgazda- sági dolgozók számára is — az iparéhoz hasonló — új nyugdíjrendszert hozzunk létre. 1959-ben, majd 1966-ben és 1966-ban emeltük a családi pótlékokat. A szülőanyák és a család megbecsülését kifejező fontos intézkedése volt pártunknak és kormányunknak a szülési szabadság 20 hétre történő felemelése. Az iparban mintegy 210 ezer egészségre ártalmas munkaterületen foglalkoztatott dolgozó munkaidejét 36 —42 órára csökkentettük. Pártunk IX. kongresszusa fontos határozatokat hozott dolgozó népünk életkörülményeinek további javítására. Jóváhagyta — 1970-ig történő bevezetéssel — az ipar területén a munkahét 44 órára történő csökkentését. Ennek előkészítése folyamatban van. Az előkészítéséhez gondos elemző, szervező munka szükséges, és az, hogy felhasználjuk a munka- és üzemszervezés terén meglevő tartalékokat. Ezek kivétel nélkül minden vállalatnál megtalálhatók. E tartalékok feltárását nemcsak a 44 órás munkahétre való áttérés teszi szükségessé, hanem az új gazdasági mechanizmus bevezetése is, melynek az a célja, hogy a termelékenység gyorsabb méretű növekedésével további eredményeket érjünk el a dolgozók életszínvonala, valamint munka- és életkörülményeinek javítása terén. Jelentős intézkedésként említette meg a miniszter a kormány ez évben hozott határozatát a csökkent munka- képességű dolgozók védelméről. Pártunk IX. kongresszusának határozatai és az annak nyomán hozott intézkedések sorában külön kiemelendők azok, amelyek a nagyüzemi mezőgazdaság útjára tért szorgalmas parasztságunk élet- és szociális körülményeinek további javítására irányulnak. Az új gazdaságirányítási rendszer előkészítése során — folytatta Veres József — meg kellett vizsgálni, hogy a munkaügyi rendelkezések — és ezek között különösen á Munka Törvénykönyve — mennyiben felel meg az új követelményeknek. Ugyanakkor — a módosítások ellenére — nem valósította meg teljes mértékben azokat a követelményeket, amelyeket a bekövetkezett társadalmi, gazdasági fejlődés a jelenlegi gazdaságirányítási rendszerben is indokolttá tett volna. E körülmények önmagukban is indokolják egy új Munka Törvénykönyve kiadását. De elkerülhetetlenül szükségessé teszi ezt az is, hogy az 1968-ban bevezetésre kerülő új gazdaságirányítási rendszer — a gazdálkodás minden ágában — igen jelentős önállóságot biztosít a vállalatoknak. Az új törvénykönyv tervezetének alapelve, hogy magát a törvényt elvivé tegyük és a részletes szabályozást a végrehajtási utasításokra, alapvetően azonban a vállalatoknál megkötendő kollektív szerződésekre bízzuk. Ezzel az ügyek intézése A jelenlegi Munka Törvénykönyve 1951-ben jött létre. A centralizált, utasításokon alapuló gazdaságirányítási rendszerre épült, központilag szabályozta a részkérdéseket is. A törvénykönyvet és végrehajtási rendeletét azóta mintegy 50 alkalommal kellett módosítani. Ennek következtében a rendelkezések — egy sor vonatkozásban — ellentmondásossá is váltak. könnyebbé, áttekinthetőbbé válik. Meggyőződésem, hogy mindazok a törekvések, amelyek pártunkat és kormányunkat vezetik — a dolgo- . zók élet-, munka- és szociális 'körülményeinek fejlesztése tekintetében a törvénytervezetben és annak ‘ végrehajtási utasításában ' világosan kifejezésre jutnak. Tisztelt országgyűlés! A Munka Törvénykönyve tervezetének rendelkezései közül elsőként a vállalati önálló gazdálkodást elősegítő néhány új intézkedésre szeretnék utalni: A Munka Törvénykönyvének 45. paragrafusa a mainál lényegesen szélesebb mértékben vállalati hatáskörbe adja a bérezési szabályok meghatározását. Ezzel az intézkedéssel a bérgazdálkodás eddigi túlzott kötöttsége, — amit mind a termelési érdekek, mind pedig a munkaerőgazdálkodás vonatkozásában az utóbbi években erősen vitattak — megszűnik. Lehetőség adódik a vállalatok számára, hogy fokozottabban differenciálhassanak a dolgozók között és — a többi tervezett intézkedésekkel együtt — hatékonyabb eszközökkel rendelkezzenek a jutalmazás és a fegyelmezés terén is. A Munka Törvénykönyve 39. paragrafusa szerint vállalati hatáskörbe kerül a munkaidőalappal történő gazdálkodás. A vállalat — a központi elvek keretei között — maga határozhatja meg — termelési igényeinek legmegfelelőbben — a munkaidőbeosztást. A vállalati hatáskör növelésével kapcsolatban elsők között kell említenem a kollektív szerződések rendszerének bevezetését, amelyről a törvényjavaslat 10. parag- : rafusa rendelkezik. A kollektív szerződések rendszere — azáltal, hogy a részletes szabályokat vállalati szinten határozza meg — egyidejűleg szolgálja a vállalati önállóság fejlesztését és egyben a dolgozók érdekeinek fokozott védelmét. A kollektív szerződések tehát végső soron nem mások, mint a Munka Törvénykönyvének üzemi végrehajtási utasításai, amelyeket a dolgozók érdekvédelmi szerve, a szak- szervezet és a vállalat — a dolgozók bevonásával — köt meg. Az üzemi demokráciának ez a széles körű fejlődése, nagymértékben teret ad az alkotó kezdeményezésel«nek, (Folytatás a 2. oldalon) Az országgyűlés ülésszaka szerdán délelőtt megkezdte tanácskozásait. Képünkön; Ajtay Miklós, a minisztertanács elnökhelyettese, Losonczi Pál, az elnöki tanács elnöke, és Fock Jenó a minisztertanács elnöke. (Bozsan Endre felvétele) Megszűnik a bérgazdálkodás eddigi túlzott kötöttsége
