Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-03 / 208. szám
Évad el oft Próbál a ssínhás — meséinek a színészek [uf ab ai&etoeujiu*» Kanalas László adriai élményeit meséli... A színház főbejáratán tábla: „Nyári szünet”. A miskolci Nemzeti Színház melletti központi jegyiroda üvegkirakatában a jövő évad műsorterve. A színészbejáró előtti kispadon színészek — az egri Gárdonyi Géza és a miskolci Nemzeti Színház tagjai — sütkéreznek a napon. Háromnegyed tíz. Paláncz Ferenc érkezik. Utoljára néhány napja találkoztunk az egri strandon. A nyarat Egerben és a strandon töltötte. Most suttogva beszél. Rekedt. — Nem tudom, mi lesz a próbán. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül főszerepét, Balázst játszom. Legfeljebb csak mozgok és imitálom a beszédet... Játszom a Ljubov Ja- rovájában is. Egyelőre nem tudom biztosan, hogy mivel lépek még színpadra. Tíz óra. A házi színpadon megkezdődik a Móricz-darab, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, rendelkező próbája. A színészek egy része utcai ruhában, másik része felemás — utcaiban és jelmezben — egy-két szereplő teljes színpadi öltözékben próbál. Itt vannak a főszereplők: Ham- vay Lucy, Káldy Nóra, Koós Olga, Kopetty Lia, Paláncz Ferenc, Pálffy György, Vargha Irén. A terem egyik sarkában a súgó, a másikban az ügyelő foglal helyet. A rendező, Nyi- lassy Judit, többet mozog és beszél, mint a színészek együttvéve. — Itt még nem sokat fog látni. Inkább este, a nagy színpadon. Most az apró mozzanatokat állítjuk be. rendelkező próba... — mondja a rendező. 11 óra. A titkárságon részletes tájékoztatást adnak minden színészről. Közben hallom a főtitkárt, aki utasítást ad egyik munkatársának: Tudod mit kellenes mozgatni? A falra kerülő színészképeket. A Spányik Éváé már megérkezett. Igen, Spányik Éva egyik új tagja a színháznak. S a régiek? Margittay Ági még Budapesten van. Egész nyáron filmezett, a Fiúk a térről című új magyar film egyik főszerepét játssza. Első egri szerepe az idén Gyárfás Miklós Johanna éjszakája című darabjának női főszerepe. Kovács Mária sincs még a színházban, öt nemrég láthattuk az egyik tv-játékban, a Postaládában. Péva Ibolya is filmezett a nyáron, a Suzanne című osztrák—magyar koprodukcióban. Gonda György szintén közös produkcióban, egy magyar —nyugatnémet kalandfilrnben játszik főszerepet. Öt az öltözőben találom, éppen Némethy Ferenccel sakkozik. Negyed tizenkettő. Némethy Ferenc: Jugoszláviában voltam IBUSZ-úton. Pihentem. És sza: Túl vagyok már a vágyálmokon. Persze, nem mindegy, hogy miben játszom. A modern darabokat szeretem. Valószínű, fellépek a Bankrablás című mai olasz darabban. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékot a háziszínpadon próbálja Káldy Nóra, Paláncz Ferenc és Lőrinczi Éva. gondolkoztam egy tavalyi tervünkön, a stúdiószínpad megvalósításán. Kiválasztottunk Gonda Györggyel és Sallós Gáborral több egyfelvonásost, például Hubay Miklós Zsenik iskolája és Karinthy Ferenc Bösendorfer című darabjait. Hogy sikerül-e megvalósítani stúdiószínpadunkat, az a közönségtől is függ. Reméljük, van rá igény. Terveiről kérdezem; VálaKanalas Lászlóval Egerben beszélgettünk. Az új évadban visszaszerződött Békéscsabáról. — Nyáron az Adrián voltam, Rovinyban, Rijekában, Púiéban. Rijekában bekukkantottunk az opera- és balettfeszHangnem és műveltség Régi bölcsesség, de nagyon időszerű újra elővennünk: Aki gondolatait, véleményeit igénytelenül és ízléstelenül ío- galmazza meg, s aki a legmagasabb hangon kezdi véleménynyilvánítását, nemcsak magának és embertársainak árt, hanem a gondolatoknak is. Az igénytelen, az ízléstelen beszéd és társalgás, a durva hangnem nemcsak a nyugodt, érthető közlést teszi lehetetlenné, hanem a pallérozott, a művelt, az esztétikailag is igényes nyelvi formálást is. A világot, amelyben élünk, s a társadalmat, amelyben dolgozunk, alkotunk az értelmes rend, a logikus célszerűség, s a magasabb fokú kulturáltságra törekvés is jellemzi. Ma már mind szélesebb körben igénylik az emberek azt is, hogy aki beszél velük, szól hozzájuk, ne csak értelmesen, érthetően, hanem ízlésesen és emberekhez méltó hangnemben is beszéljen, társalogjon. Nem véletlen, hogy újabban mind szélesebb fronton indult r g a harc az igénytelen, a durva társalgási nyelv és hangnem ellen is. Szemünk már minden szép iránt fogékony. Szeretjük és viseljük a szép, az ízléses ruhát. Széppé varázsoljuk körülöttünk a lakásokat, az utcákat, a parkokat, a tereket. Rászólunk a virágokat tépdeső emberekre. Fülünk azonban még nem ennyire fogékony! A durva hangnem, az ízléstelen beszéd, az oktalan hangoskodás pokollá teszi életünket a szép lakásban, a megszépült, tiszta szórakozóhelyeken. A gépi zaj, a gépi zene fülsiketítő zaját túlkiabálja az emberi hang. Büntetlenül hangoskodnak és trágárkodnak egyesek modern, szép ruhában, felcicomázott külsővel, s fertőzik körülöttük a levegőt is. Mind több ártatlan gyerek ebbe a hangos kiabáló beszéd- környezetbe születik bele, s ifjúkori nyelvi fertőzéséből az iskola, az ifjúsági szervezet nevelőmunkája oly nehezen tudja kigyógyítani. Sem embertársát, sem saját magát nem becsüli az, aki nem az tmberhez méltó hangnemben ízóL Az emberséges, a tiszteletteljes hangnem nem „kispolgári csökevény!” Ne kiabáljunk. ne hangoskodjunk, Miikor meghitt szobai együttlétben társalgunk, vonatok fülkéiben beszélgetünk, s vendéglői asztaloknál szórakozunk. A túl hangos rádiózás, tévézés olyan zajos környezetet teremt otthonunkban, hogy nemcsak a mi fülünk durvul el, s idegzetünk rombolódik, hanem embertársainké, szomszédainké is. Egyeseknek nem parancsol a megfelelő rendelkezés: hát akkor parancsoljon az emberszeretet és az az igény, hogy művelt ember akar lenni. Túl hangos körülöttünk az élet: az iskola, a hivatal, a szórakozóhely. Gyakran az az érzésünk, hogy itt mindenki haragszik, s talán ezért a csupa erős, megemelt hangnem, kiabálás, A zsargon nyelvi fertőzésből gyorsabban kigyógyul az ember. Elmúlik mint a bárányhimlő, s a krapek, az ürge, a pasas, a pacák, a pali, a pók (ezek mind férfi embertársainkat megnevező szavak), s a „haláli kiasz csaj”, a bige, á bula, a bőr (ekek még nőnemű embertársainkat „megtisztelő” nevek!), s a „pasas, az ürge becsajozott” (egy leány megtetszett neki!) nyelvi képlet az érzelmi sivárság levet- kőzésével, a nyegleség, a kamasz kivagyiság, a feltűnési viszketegség elmúltával mind, mind eltűnik, mint a tavalyi hó. A durva hangnem azonban erősebben beidegzödik. A trá- gárkodók, a hangoskodók, a kiabálók ellen tehát következetesebb harcra van szükségünk. Ebben a harcban mindenkire számítanunk kell, nemcsak az iskolára, nemcsak az ifjúsági szervezetekre, hanem mindnkire. aki felelősnek érzi magát embertársaiért. Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa Hegedűs László most is valami tréfán töri a fejét... (Foto: Kiss és Pilisy) tiválra. Pulában a filmfesztiválra, ahol ..megnéztük a Kleopátrát 'Elisabeth Taylorral. Pihenten érkeztem hazai Ahogy az idei egri—miskolci műsort nézem, jut elég feladat, sok operettet játszunk. Első fellépésem a Montmart- re-i ibolyában lesz. — berkovits —■ ... hogy a híres relativitáselmélet, amely az „egy szál haj • tejen kevés, levesben sok” formában, szegény Einsteint bizony kissé megforgatva oly népszerű és közismert lett, nos, szóval, hogy ez az elmélet a butagságra is tökéletesen alkalmazható. A nagy elméletek titka úgy látszik abban rejlik, hogy viszonylag kis ügyek és kis emberek igazságát is képes kifejezni, hogy logikus és bölcs, illetőleg mert bölcs, éppen ezért logikus. Mert vajon a butaság nem relatív dolog? Az bizony. így lehetne formulába önteni: „A butaság mélysége egyenes arányban áll a butaság tulajdonosával és fordított arányban a tulajdonos munkaköri viszonyaival...” Bevallom őszintén — bár tudom, hogy az utókor meglehetősen hálátlan a nagy elmékkel szemben — büszke vagyok erre a formulára, magam találtam ki, magam öntöttem formába és magam is magyarázom most meg, hogy a kései utókor is bátran forgathassa az emberi relációk tudományának e kitűnő fegyverét. De hát végtére is, miről van szó? Vegyünk egy példát, természetesen egyszerű példát, hogy mindenki előtt világossá tehessük a dolgot. Azt mondják Kissről, hogy rém egy buta ember. Butasága olyan, mint a vírusos influenza, megfertőz másokat is, ami még hagyján, de meg is kínozza, le is gyöngíti, alkalmassá teszi környezetét más „fertőzések” megszerzésére is. Kiss kartárs osztály- vezető, de nem ezért buta. Az osztályvezetők nálunk általában nem buták, de be kell ismernünk, hogy akad közöttük is buta, éppen ilyen ez a Kiss kartárs. S miután osztályvezető, butasága messzebb fénylik, feltűnőbb, kínosabb és veszélyesebb is, mint mondjuk egy raktári segédmunkásé, akitől ugyebár, nem várják el, hogy egy egész osztályt irányítson, hogy emberek dolgával, termeléssel, szervezéssel ügyekkel, tervekkel foglalkozzék... Az most mellékes, hogy Kiss kartárs annak idején akart-e vagy sem osztályvezető lenni: kinevezték, elvállalta, tehát neki is vállalnia kell a felelősséget saját butaságáért. Természetes, hogy amikor leváltják és visszahelyezik csoportvezetőnek, meg van sértődve, úgy érzi, megfúrták, összeesküdtek ellene. S mi történik: eltelik néhány hónap és Kiss kartársat már senki sem nevezi butának — okosnak ugyan még nem, — senki sem gúnyolja a háta mögött, ö is hízott három kilóit, igaz, ebbe az is belejátszhat, hogy az utóbbi időben kevesebbet dohányzik. Kiss kartárs. aki mint osztályvezető rendkívül buta ember hírnévre tett szert, most mint csoportvezető megtalálta eszét, helyét és munkatársai megbecsülését. Valami csoda történt? Valami titkos gyógyszert adtak be neki dupla dózisban, hogy kigyógyuljon a butaságból? Szó sincs róla. A butaság mélysége egyenes arányban áll... és fordított arányban...: íme a formulám. A volt osztályvezető ott, ahol volt, képességeit meghaladó munkát végzett, illetőleg nem tudott végezni, kapkodott, utasított, fontoskodott, bizonytalankodott és rövid idő alatt kiharcolta magának a butaság szobrának egyáltalán nem megtisztelő emlékművét. Ki kell tehát jelentenem hogy Kiss kartárs nem buta ember. Igaz, nem zseniális koponya, de az vesse rá az utolsó követ, aki jómaga zseniális lény, s nem általában kisebb, vagy nagyobb képességű, de végeredményben is középszerű, szorgos, lelkiismeretes ember. Kiss kartársunk ott lett buta, ahová képességeivel nem ért fe l, csak a szájával, e hiába erőlködött, annak csak kellemetlen szagú veríték, s nem könnyed feljebbjutás lett az eredménye... Nem állítom, sőt biztos vagyok benne, hogy hovatovább valóban azok lesznek és vannak többségben, akik az élet minden területén a nekik és nekünk megfelelő poszton állnak. De állítom és biztos vagyok benne — tanúim: önök éppen —, hogy akadnak még bőven olyan buta emberek, akiket a beosztásuk tett butává és nem szüleik nevelése, akik munkakörük éles fényében mutatják meg, hogy bizony, ide nagyon bibircsókos a szellemük. így történt ez példabeli Kiss kartársunkkal is, aki azóta nemcsak tisztes családapa, jó férj, hanem kedves, értelmes, megbízható munkatárs, a jók közé tartózd csoportvezető. Tény, hogy fizetése néhány száz forinttal kevesebb lett, de ennek fele úgyis elment azelőtt idegnyugtatókra és cigarettára és a nyugalmat, megelégedettséget, valamint azt a tudatot, hogy amit csinálok, azt értem is, — azt amúgy sem lehet megfizetni. Nos: a nevet be lehet helyettesíteni, a magam relativítási formuláját fel lehet használni és bizony fel is kell, mindannyiunk, sőt az „ő” érdekében is. Egyébként az a véleményem, hogy ezek után miyflen bizonnyal elhiszik nekem: a butaság is relatív dolog. C& titkál — öregem, hogy mik vannak? Megáll az ember esze. Képzeld el, titkárnőre volt szükségem. A régi, megbízható, öreg és hűséges bútordarab nyugdíjba ment, megpróbáltam körülnézni az üzemben, de nem találtam megfelelőt, meg nem is nagyon tolonganak manapság már ezért a beosztásért ... Hidd el nekem ... Az újsághirdetésre többen is jelentkeztek, de csak az egyiket mesélem el... öregem, hogy mik vannak! Bejön egy nő __ Pompás pé ldánya nemének és fajának, miniszoknya, hófehér, fekete fátyolharisnya, olyan blúz rajta, hogy ha levetkőzne, hát felöltözne ehhez képest. Férfi vagyok, nem hitvány gyenge báb, bevallom őszintén, még a nyál is összefutott a számban, amikor megláttam ... Foglaljon helyet — mondtam neki.., — A hirdetésre jöttem, kedves igazgató elvtárs — rakta keresztbe a lábát, hogy majd kiugrott a szemem, aztán meg elpirultam .,. — A hirdetésre? — motyogtam kissé hülyén, mert minden jó nő zavarba hoz, még a saját irodámban is ■ ■. — Igen. Hallom, titkárnőt szeretne, hát itt vagyok ... Ha meg tudunk egyezni, elvállalom — nézett rám sokat sejtetően, hogy egy pillanat alatt kijózanodtam és még a düh is elfogott. Hülyének néz ez engem? Azt hiszi, mert ide jön felöltözve levetkőzötten, mert keresztbe dobálja formás lábait, hogy... Szóval, hogy akkor máris a lábai elé hullok és majd még én főzöm neki is a kávét... — Szóval, titkárnőnek akar hozzám jönni — néztem félre, hogy határozott tudjak lenni... — Hát azt keres, nem? — Igen, kisasszony, én valóban titkárnőt keresek ... Aki például perfekt gyors- és gépírónő ... Érti? A felöltözött akt rám nézett, aztán bólintott: — Természetesen, igazgató elvtárs... Kávét mindenki tud főzni... Sajnos, én bevallom, hogy nem valami jót tudok készíteni... De perfekt gyors- és gépírónő vagyok... Versenyeket nyertem ... Tessék, itt vannak az okmányok... — nyújtotta máris a •papírokat. Képzeld el, nem hazudott ... Kicsit csodálkoztam, hogy egy ilyen ördögien jó nő, aki gépelni, gyorsírni is tud... Es így. letfeleink és közöttem, ha kell, a tolmács szerepét is betöltse... — Nagyon helyes — bólintott magabiztos fölénnyel. — Németül és angolul tudok, nyelvvizsgám van, oroszul most tanulok... Az sajnos, még gyöngébbe n megy — mondta mosolyogCsak ne rakná ilyen fesztelenül keresztbe a lábát... — Csakhogy nekem arra is szükségem van, kedves kisasszony — makacskod- tam tovább —, hogy valami nyelvet is tudjon, hogy úgy mondjam, külföldi üzva, hogy húsos ajka közül kivillant a porcelánfehér fogsora. — Amellett — tette hozzá —, könyvelői képesítésem is van, ha szűk séges, ezen a területen i segíteni tudom majd az igazgató elvtárs bizonyára bonyolult és a gazdasági mechanizmus időszakában igazán nehéz munkáját. Ezt mondta. így mondta. Ez a ritka példánya nemének. Olyan szép és olyan művelt volt, hogy csak a mesében lehet ilyen titkárnőt találni... — Természetesen azonnal felvetted? — kérdeztem barátomat. — Kit? Ezt a nőt? Meg vagy te őrülve. Ki hitte volna el. hogy nem a csípőjéért és a kebleiért vettem fel... Senki. Más a titkárnőm. Igaz, hogy a „mely”-t két „j”-vel írja és azt mondja, hogy „aztaf ', y de legalább csúnya és lapos, mint a deszka... Mit kezdjek egy ragyogó munkaerővel. ha szép, mint egy izgató álom? Ilyen látod egy igazgató sorsa — nyögött fel és odabotorkált a kávéfőző géphez, hogy két feketét csináljon. A titkárnője ugyanis, még csak teát tud főzni rajta. (egri) 1967. szeptember 1,
