Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-03 / 208. szám

Utasás Heves megyében 1967-ben népi ellenőrökkel vonaton és autóbuszon Mintavásárlás a raktárban Sok a külföldi érdeklődd Tíz- és százezrek, milliók Utaznak. Utaznak iskolába, ügyes-bajos dolgaik után, új tájakkal ismerkedni, megke­resni a mindennapi kenyeret. Hogyan, milyen körülmények között utaznak, utazhatnak az emberek? — ezt vizsgálták megyénk népi ellenőrei, a sze­mélyszállítás helyzetét és a fejlesztés lehetőségeit felmér­ve. Vizsgálták 18 vasútállomá­som, üzemeknél és iskoláknál' megalapozott tapasztalatokat gyűjtöttek maguktól az uta­zóktól is. Járjuk végig a né­pi ellenőrök útját. Legelőbb is vonatra szálljunk A megye vasúti közlekedé­sére a szélsőségek jellemzők. A szárnyvonalakon elavult, ócska kocsikban zötyögheti-dö- cögheti végig az ember az utat. A kocsik tisztasága, esztétikai állapota szinte nem is mérhe­tő. A kisújszállási vonalon például „E” sorozatú kocsik­kal találkoztak a népi ellen­őrök, ezeket tehervagonokból alakították át, s eszi, nem eszi. nem kap mást! Ilyen kocsik­ban utaztatták a bejáró mun­kásokat. A szárnyvonalak vá­gányairól is sokat lehetne be­szélni: a sínek „megöreged­tek”, elhasználódtak, s nyu­godtan le merjük írni, nem biztonságos rajtuk a közleke­dés. Legyen elég csak az Eger —Füzesabony közötti kettős síntörésre emlékeztetni; ezen a szakaszon 70—80 éves síne­ken járatják az emberekkel zsúfolt szerelvényeket. Nemrég a kezembe került egy régi, 50 év előtti újság, benne a me­netrenddel. Minek részletezni a dolgot: Egerből Füzesabony­ba jutni 50 évvel ezelőtt se kellett több idő. mint most. Pedig lassan már a Holdba is felér az ember! De nem kell messzire menni olyan példá­kért, amelyek a szárnyvona­lak elmaradottságát, korsze­rűtlenségét hangsúlyozzák. Fü­zesabonyban felszállhatunk bármely vonatra, amelyik Mis­kolcra vagy Budapestre tart. A szerelvényeket villamos erő röpíti, a kocsikban pedig szin­te komfortos kényelem fogad­ja az utast. Az elmúlt évben több mint 10 millió ember utazott vo­nattal. Sok az utas, s az uta­sok nagyobbrészt igényesek, el­várják, hogy az utazáshoz kul­turált feltételeket, körülménye­ket teremtsenek számukra. Ez az igényesség érthető és jo­gos. Tapasztalható-e változás, javulás? Nagyon kevés helyen. Nemcsak a vágányhálózat ré­gi, az állomásépületek se maiak, híján vannak olyan le­hetőségeknek, amelyek kultu­rált körülményeket biztosít­hatónak a nagy tömegű utas- forgalom számára. A váró- és mellékhelyiségek tisztasága egyenesen gyomorkavaró. Az egri állomás várótermébe be sem lép a jobb érzésű utas. Az itteni várótermet az Utas­ellátó kocsmává züllesztette. A vasútállomások mellett autóbuszok, taxik várakoznak. Folytassuk utazásunkat. az országutak járművein Az egri 4. számú AKÖV-nek 253 autóbusza van. s ezek mel­lett 5 pótkocsi. Az optimális férőhelyek száma e kocsikban 13 772, de ebből 8948 csak az ülőhely (64,9 százalék). A kul­turált utazás lebonyolításához — alapvető feltétel, hogy leg­alább ülve utazhassunk — a jelenlegi felépítésű autóbu­szok teljes egészében nem al­kalmasak. Állandó tehát a jár­művek túzsúfoltsága, jelentős az utaslemaradás. Számtalan esetben megtörtént, hogy bér­letes utasok, iskolába igyekvő diákok maradtak le az autó­buszokról. A vállalat nem tö­rekszik a zsúfoltságot mérsé- ki tei, hiszen zsebbe vágó ér­deke az, hogy kevés járművel mii.él több embert szállítson. A kulturáltság megteremtése rontaná a jövedelmezőséget. Az anyagi érdekeltség ösztö­nöz itt arra, hogy fütyüljenek a kulturált körülményekre. Utazhatnának az emberek ké­nyelmesen és minden bosszan- kodás nélkül is, de az nem hozna pénzt az AKÖV „kony­hájára! A múlt év során, több mint 27 millió utast szállítottak au­tóbuszon Egy lakosra átlag 85 utazás számítható. A számo­kon túl szükség lenne az autó­buszállomány szaporítására — kiszámították: 16 autóbuszra lenne szükség, hogy a személy- szállítás színvonalát megfe­lelően javítsák —- az új jár­művek beszerzéséről azonban nem itt, Egerben döntenek. A felügyeleti szervtől függ első­sorban, hogy kapnak-e autó­buszokat, vagy nem. A Pély és Eger között közlekedő autó­busz például már megérett a kiselejtezésre, de még mindig üzemeltetik, mert nem tud­nak helyette másikat beállí­tani. A Ludas és Heves között járó autóbusznál is hasonló a helyzet. Rengeteg a panasz. A leg­több megállóhelynél nincs fe­dett váróhelyiség (Egerbakta, Egerszalók, Egerszólát, Bél­apátfalva, Hevesaranyos, Nosz- vaj stb.). A vasúti és az autó­busz csatlakozó menetrendek nincsenek összehangolva. Be­senyőtelekről például 14 óra 30 p>erckor érkezik a füzesabo­nyi vasútállomásra a busz, akkor, amikor a miskolci gyors, az Eger és Debrecen irányá­ban közlekedő személyvonatok elmentek. És lehetne még számtalan példát sorolni má- sünnen is. Külön témát jelent a taxi-kérdés. Korábban 73 volt a számuk, idén már csak 48. s ebből is csak 1 Volga és 16 Warsawa felel meg a korszerű, kényel­mes utazási igényeknek. Hadd idézzem fel egy személyes em­lékemet a taxikról: túrába kértünk kocsit s elő is állt idő­ben egy összedrótozott, agyon­zsírozott, szaggatott ülésű ha­tár. Kértük a „pilótát”, bal­lagjunk kényelmesen, nehogy szétessen alattunk a tragacs járgány. Baj azonban így is történt, leszakadt valahonnét egy darab drót, s hófúvásban kellett begyalogolni a legköze­lebbi faluba, hogy újabb dró­tot szerezzünk az elinduláshoz. Egy darab drót miatt veszte­gelt a „taxi” több mint egy óra hosszat a téli országúton. Szóvá tették és szóvá teszik sokan az autóbuszok és taxik tisztaságát, esztétikai állapo­tát. Van magyarázat mindig, de egy sem fogadható el 1967- ben. (Persze, az utasok sem angyalok, piszkolják, rongál­ják a járművek berendezéseit De hallottunk-e már olyanról, hogy valakit azért büntettek volna, mert összefirkálta az autóbusz ülését?) A tisztaság, az esztétikai állapot, a kulturált feltételek megteremtése nem igényel anyagi beruházást. Ha korsze­rűtlenek is a járművek, kise­lejtezésre megérettek, annyit igazán elvárhat az utas, hogy tiszta legyen az ülés, az ablak. Tíz- és százezrek, milliók utaznak. Utaznak iskolába, ügyes-bajos dolgaik után, ismerkedni új tájakkal, utaz­nak munkába, megkeresni a mindennapi kenyeret. Csep­pet sem közömbös, hogyan utaznak, utazhatnak nap mint nap az emberek. Azt ajánlanám az illetéke­seknek, amit az Ismeretlen Utas is ajánlott: utazzanak a vezetők gyakrabban vonaton, autóbuszon, akkor''majd saját bőrükön is tapasztalhatják az utazás mindennapos áldásait, s megteszik azokat a legszük­ségesebb intézkedéseket, ame­lyek nem várathatnak maguk­ra, hogy valóban kulturált kö­rülmények teremtődjenek. Pataky Dezső Budapesten a napokban új mintaboltot nyitott a Ruházati Mintatarvező Vállalat. Külön­leges raktár ez: csillogó tü- körfalú, faburkolatú, nagy he­lyiség, bőrfotelekkel, lakko­zott asztalokkal, a manekenek részére fenntartott bemutató- hellyel. Ide járnak most már néhány nap óta az ország minden részéből a ruhagyá­rak és a ktsz-ek megbízottai. Új mintákat, új divatholmi­kat vásároltak itt. Közlik a kí­vánságaikat, s ekkor előlép egy maneken, bemutatja az elképzeléseikhez leginkább il­lő divatkreációkat. A meg­rendelő olykor 15—20 modell közül választja ki a legtetsze­tősebbet. A vásárlás a következőkép­pen zajlik le: a megrendelő megkapja a modellt, vagyis az eredeti darabot, valamint az összes műszaki adatot, a mére­teket, színmintákat. Ennek birtokában azután „otthon” a gyárban, vagy a műhelyben sorozatban kezdik készíteni a terméket. Előfordul, hogy valaki „mo­nopolárat” vásárol, vagyis: olyan modellt, amelyet más gyár, más vállalat nen gyárt­hat. A Ruházati Mintaterve­ző Vállalatnál ilyenkor' átad­ják az eredeti dokumentumot is*. Ezek a monopol-termékek azután szép kiállítást); n, kis szériában kerülnek fo:g alom ban. A mintaterem csak néhány napja működik, de má- sokan érdeklődnek külföldr I is. Hasznát azonban leginkább azok a gyárak, vállalat k í r ­ják, amelyeknek nincs önálló tervezőirodájuk. Most: készen kapják a műszaki leírást és azt a képet, illetve modellt, amely mutatja, milyen lesa majd az új termék. Vagyis: gyártásra készen viszik haza a legújabb, legdivatosabb, a forgalomba még ki sem ke­rült ruhákat, köztük olyano­kat is, amelyeket most kezde­nek hordani Párizsban, Lon­donban, Moszkvában. A Ruházati Mintatervező Vállalat a monopoltermékek eladásával jelentős összeghez jut, a vidéki ktsz-ek, gyárak pedig a legújabb modellek birtokában versenyképesek lesznek az új mechanizmus­ban a hazai piacon és külföl­dön egyaránt. (Schiffer) Nemzetközi klub Gyöngyösön A gyöngyösi Városi Műve­lődési Házban hat évvel ez­előtt, az országban elsőként alakult meg a nemzetközi klub, amely a nyári szünet után most ismét megkezdi működését. Ennek a klubnak a tagjai arra kapnak lehetőséget, hogy idegen nyelvű ismereteiket felelevenítsék, illetve bővítsék a klubban folyó foglalkozá­sok keretében. A társalgáson túl idegen nyelvű könyvek, folyó­iratok, filmek szolgálják ezt a célt. Szórakozásként időközön­ként vetélkedőket, társasjáté­kokat is rendeznek. Termé­szetesen a klubban mindenki csak a maga által választott idegen nyelvet használhatja kifejezési eszközül. A különböző szakcsoportok minden héten hétfőn, este 7 órától 10 óráig tartják foglal­kozásaikat. Jó barátok (Kiss Béla felvétele) „A kilencedik napon letettem a botot" Bizonyít az egri víz A vízben vagy húszam lubic­kolnak, s a nagy, pettyes lab­da kézről kézre jár. Pontosan fél nyolckor egy erélyes hang partra kéri a labdát — kezdő­dik a reggeli torna. A vezényszó határozott, szia- te katonás: — Karokat felt Le! Fel! Le! Gyorsabban és kinyújtani ott hátul! ... Tessék, csinálja a né_ rti is, hadd mozogjanak azok az izmok!.., így kívülről nézve egyszerű játéknak tűnik ez a vizitorna, pedig egyáltalában nem az Zsukotinszky Antalné két esz­tendeje vezényli a beteg embe­rek tornáját. Sőt. ha kell, segít is megmozgatni a „berozsdáso­dott” izmokat. — Emberi tulajdonság — magyarázza a gyógytornásznő — ha fáj valami, akkor nem mozgatjuk, pihentetni akarjuK. ÉS ha később mégis megmoz­dítjuk az izmokat, még na­gyobb fájdalmat érzünk. Ezért fontos a reumásoknál a gyógytorna... Hogy tulajdonképpen mi a reuma, ezt dr. Agyagási De­zső osztályvezető főorvos na­gyon lelkiismeretesen és szak­szerűen igyekezett elmagya­rázni, de vajmi keveset értet­tem belőle. Nem is untatom ezzel az olvasót, hiszen azok, akik ebben a betegségben szenvednek, úgy is tudják, a többiek pedig jobb, ha soha nem tudják meg, mi is az a reuma.- Elég erről annyi, hogy hosszadalmas, fájdalmas és gyakran visszatérő betegség, s van vagy félszáz változata. Lassan két esztendeje lesz, hogy megkezdte gyógyító mun­6 MmmsM szeptember 5,. vasárnap káját Egerben a megyei kór­ház új osztálya. Vajon mit bizonyít ez a két esztendő? Ezért kerestem fel az egri kórház reumaosztályát, erről kérdezem az osztályveze. tő főorvost. — Két esztendő nem nagy idő. Eddig mindössze 700 bete­günk volt. s ezek a mozgás- szervi betegségek legkülönbö­zőbb változataival kerültek hozzánk. Az elmúlt esztendő­ről van egy statisztikánk: 433 beteget kezeltümt, 82 százalé­kuk nagyon szépen javult, 16,7 százalékuk kissé javult, rtiíg 1,3 százalékuk egyáltalában nem javult. — Mit jelent az, hogy na- gyoh szépen javult? — Körülbelül azt jelenti, hogy a kezelés után már nin­csenek fájdalmai, vagy jelen­tősen csökkentek ezek a fáj­dalmak. Meg kell mondanom, hogy ebben a betegségben na­gyon ritka az olyan, akire nyu­godt lelkiismerettel mondhat­juk: gyógyultan távozott. — Ne haragudjon a furcsa kérdésért: hisz-e, bízik-e az egri vizek gyógy hatásában? — Feltétlenül. Nincs még egy hely az országban — még Budapest sem! —, ahol ilyen természetes formában minden így együtt legyen.- A nagy me­dencében itt van a 30 fokos radioaktív víz, itt a forrás Is, amely percenként 30 ezer li­ter vizet ad. És itt buzog fel a fürdő alatt, nem kell elve­zetni, így semmit nem vészit gyógyhatásából. Jól hasznosít­juk a kéntartalmú gyógyvizet is. De itt található nem messze az elhanyagolt és csaknem el­felejtett Dobó-forrás, amely jódtartalmú vizet ad. Ilyen szempontból Eger szinte egye­dülálló. — Ha ez így van, miért nem használjuk ki jobban a víz gyógyhatását? — Bármilyen jó is a mi sta­tisztikánk, ilyen kis számok­kal, ilyen kevés beteggel még nem lehet tudományosan bizo­nyítani. Az egri rendelőinté­zetben mintegy ötezer reumás vizsgálati anyagát dolgoztuk fel, ezek 30 százaléka kórházi kezelésre szorulna. Nem túl­zók, ha azt mondom, hogy csak a megyében elkelne egy 200 ágyas reumakórház. — Bizonyítani kellene.« — Igen, de 25 ággyal nagyon nehéz. — A betegek, akiket itt ke­zeltek, vajon elégedettek? — Ezt tőlük kell megkérdez­ni. Mondok néhány címet azok közül, akik nemrég voltak ná­lunk. Keresse meg őket. Kontra Kristóf né igencsak meglepődött, amikor beállítot­tam hozzá Tarnaszentmikló. son, a Pélyi út 30-ba. Az 53 éves asszony így mondja el: — Elestem és bevágtam a vál- lam a tűzhely sarkába. j Ügy tessék elképzelni, hat hétig nem bírtam a jobb karomat a számhoz emelni. Állandóan vizes borogatást raktam rá, de amikor már nem hűtött, ordí­tani tudtam volna a fájdalom­tól. Három hétig voltam a reu­maosztályon. Az első napok­ban, amikor a gyógytornásznő megmozgatta a karom, a köny- nyeim csurogtak, úgy fájt. Azt mondták: idegzsába. meg valamilyen gyulladás. Már azt hittem, nem marad meg a jobb karom... Mióta kijöttem, nem fáj. Mo­sok, fejek, kapálok egész nap, de nem érzek semmit. A jó is­ten áldja meg őket érte. — Mennyi pénzébe került ez a gyógyulás? — Semmibe. Az emberem a Béke Tsz-ben dolgozik, utána nekem is jár az esztéká... Orosz Ferencet, a Puszta- szikszói Állami Gazdaság bri­gádvezetőjét, nem találtam makiári otthonában, de érte szaladtak, s így félbeszakítot­ta az esti szomszédolást. Nagy darab, majd százkilós ember, kinézésre majd i kicsat­tan az egészségtől. Pedig na­gyon beteg volt néhány hét­tel ezelőtt... — Ez a reuma olyan, hogy ha elkapja az embert, mihelyt megmozdul, jajgat a fájdalom­tól. Tavaly három hétig fe­küdtem az idegosztályon. A bal lábam, meg a lapockám fájt kegyetlenül. Nagyon so­kat szenvedtem vele, de aztán később alábbhagyott a fájás. Az idén, május elején aztán begörcsölt. Harminc napig fe­küdtem idehaza. Meg se tud­tam fordulni az ágyban. A kór­házba mentőautó vitt be. A botot, amire támaszkodtam, a kilencedik napon tettem le, s azóta nincs szükségem rá. Az időjárást azért még most is megérzi a lábam, de nem fáj— Nemcsak a víz gyógyít itt, hanem a különböző gyógysze­rek és kezelések is. Ezt dr. Zimonyi Mária mon­dotta, amikor ismét felkeres­tem a reumaosztályt. Ö ma­gyarázta el, hogyan fogták be gyógyítani a víz mellé az elektromos áramot. Mint valami jól menő rá­dióműszerésznél, úgy sorakoz­nak egymás mellett a külön­böző gépek, berendezések. Láttam a „vasalót”, amely ultrahang segítségével moz­gatja az izmokat, mutattak kis medencét, ahol az erős víz­sugár masszíroz, láttam több­féle, úgynevezett farád-keze- lést. amelyiknél a szaggatott váltóáram bizseregtet, sőt be­mutatták még az „akasztást” is, amely úgymond meggyó­gyítja a beteg nyakat és csi­golyákat... Huszonöt ágy... Évente négyszázan kereshetnek gyó­gyulást az új reumaosztályon. De mennyien szeretnék itt­hagyni reumás fájdalmaikat? A reuma lassan népbetegség... Az SZTK megyei igazgató­ságának vezetőitől kaptam a következő adatokat: Az elmúlt évben a három város reuma-szakrendelésein 52 800 reumás beteget vizsgálw tak és kezeltek. A különböző betegségek miatt a táppénzes napok száma megyénkben meghaladta az egymilliót, a kifizetett táppénz pedig pon­tosan 51 és fél millió volt 1966-ban: A reuma hosszadal­mas betegség. Bár nincs pon- k* adat, csak megközelítő or­vosi vélemény: az egymillió nap munkakiesés 15—20 szá­zaléka a reumás betegségek terhére írandó!... Ezekkel a véleményekkel és adatokkal kerestem fel Be- recz Istvánt, a megyei tanács vb-elnökhelyettesét. Mi a véle­ménye, hogyan lehetne to­vább fejleszteni az egri reuma­kórházat? — A mi erőnket, anyagi le­hetőségeinket meghaladja az egri gyógyvizek hasznosítása. Négyszáz ágyas reumakórhá­zat mi nem tudunk építeni. Pedig szükség lenne rá. Nem marad más hátra, mint kitar­tóan bizonyítani az egri vizek gyógyhatását. Ha ez sikerül, bizonyára kapunk segítséget. Sokat várunk a Magyar Für­dőügyi Főigazgatóságtól is... Évekkel ezelőtt a miniszté­rium arra biztatott bennünket^ hogy kezdeményezzünk, tegyük meg az első lépéseket. Meg­tettük. Felépült a 25 ágyas reumaosztály. A következő lépés újabb 25 ágy. Az épít­kezést még az idén elkezdik és jövőre már háromhetenként 50 beteg gyógyulhat Egerben. Vannak további terveink is. Még ebben az évben kezdik építeni az új egri tisztasági fürdőt, s ha elkészül, a mai fürdő teljes egészében a gyó­gyítás szolgálatába állhat majd. Tárgyalások, tervezge- tések folynak egy 300 ágyas gyógyszálló építéséről és arról is, hogy a SZOT az Eger Szál­lóba olyan dolgozókat utal be, akik kezelésre járnak majd a reumakórházba. De ezek még későbbi ter­vek. Eddig csak a plusz 25 ágif — ez a biztos. Márkusz László

Next

/
Thumbnails
Contents