Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-26 / 227. szám

Dörzsölt emberek... 1 gazdasági környezet nem csá­bítja a szabályok, törvények megszegésére, mert anyagilag jól jár —, ha kezdeményez, ha egyezteti a vállalat és a nép­gazdaság érdekét. Ilyen felté­telek közepette jó hasznát lát­ják majd a vállalatok, a gaz­daságok az olyan vezetőknek, akik jó ismerői a gazdálkodás új szabályainak, új rendjének, akik szemfüles életrevalóság­gal szert tesznek nehezen be­szerezhető anyagokra, gépek­re, berendezésekre. Ma már elmondhatjuk: az új gazdasági mechanizmus — a termelés, forgalmazás és az áruértékesítés új szabályai és ösztönzői alapjában véve fel­számolják a tisztességtelen haszonszerzés indítékát. De nem mind valamennyit. Ta­pasztalatból tudjuk, hogy a tisztességtelen haszonszerzők legtöbbször használt ..valutá­ja” a nincs, vagy amiből ke­vesebb van a szükségesnél; a pult alól osztott hiánycikk, a raktárban visszatartott áru­készlet, a szállítási szerződés megtagadása és így tovább. Ahol és ameddig ilyen hiány­cikkel — legyen az déligyü­mölcs, vagy finomlemez — számolnunk kell, ott és ad­dig a vámszedőket is szemmel kell tartani. Az ilyen ügyes­kedés legjobb ellenszere az árubőség, a bő választék és azok a vezetők és beosztottak, akikben eleven a hozzáértő kezdeményező készség, a bá­tor találékonyság. Dolgos János Azokat illetjük ezzel a jelző­vel. akik ügyesen megszerzik, kijárják azt, amit mások nem tudnak megszerezni, akik nemcsak a nagykapu mellett, hanem a zárt falon is találnak kiskaput, akik ügyesen eliga­zodnak a paragrafusok és sza­bályok szövevényes útvesztői­ben. akik esetenként érdemet és sikert tudnak kovácsolni a tessék-lássék munkából is. meg azokat is, akik több hasz­not merítenek személyes kap­csolataikból, mint az érdemi munkából. A gazdálkodás, a tervezés és irányítás most leköszönő mechanizmusában sok olyan vonás volt, amely gyakran csábított, ösztönzött a népgaz­daság, a társadalom érdekével ellentétes ügyeskedésre, más­kor meg a kiskapuk keresésé­re kényszerített olyanokat is, akik éppen a népgazdaság, a társadalom érdekét tartották elsődlegesnek. Gondoljunk csak a tervegyeztető tárgyalá­sok légkörére, a tervalkura, ahol a vállalati vezetők anya­gilag a minél alacsonybb terv­számok megszerzésében voltak érdekeltek, a minisztérium, a tanács képviselőjével folyta­tott vitában. A vállalati veze­tőkkel szemben ugyanakkor a gyáregységek, az üzemek ve­zetői alkudoztak hasonló plat­formról — a művezetőkkel - „niben pedig a munkások, hogv alacsonyabban szabják meg a normákat —, mert így könnyebben túlteljesítették azt, és ^ túlteljesítés eredmé­nyeként magasabb volt az el­érhető jutalom, prémium. Ez a fajta magatartás tehát nem az öntudat hiányára ve­zethető vissza —, bár kétség­telenül az is szerepet játszott benne —, hanem sokkal in­kább az . anyagi érdekeltség szabályozásának hiányosságai­ra. Ennek tudható be az is, hogy a vállalatok gyakran anyagilag érdektelenekké vál­tak a műszaki és gyártmány- fejlesztésben, valamint az is. hogy a leleményes magánkis­iparosok, gátlástalan kontárok nem kevés haszonnal aknáz­hatták ki éppen ezeket a „fe­hér foltokat”, a kezdeménye­zőkészség, az anyagi érdekelt­ség hiányát Gyakran tapasztalhattuk, hogy a legjobbak, az alkotni, teremteni vágyó műszaki és gazdasági vezetők, szocialista brigádok is ügyeskedésre, az érvényes, de gyakran egyrnás­Heves megye legjobb ifjú lakatosainak vetélkedője Rutka József verseny közben... és Kitérőgyára lakatosán alt munkáját a gép se végezte vol­na el pontosabban. Baka Gyula, az Egyesült Iz­zó gyöngyösi géplakatosa, el­sőnek fejezte be a gyökvonal­zó alkatrészeit: szárnyasanya, nyers alátét, illesztőcsavar, vonalzó, alap. — Csak a meó is első osztályzatot adjon! ■t— szerénykedik nevetve. Eredményhirdetés: Bevonul a zsűri. Sorszámokat olvasnák. Nevek. Taps. öröm. A megyei KISZ-bizottság, a Finom&zerelvénygyár, a Mát- ravidéki Fémművek. Gyön­gyös és Pokífibánya 5200 fo­rint értékű ajándékait az első hat helyezett kapta meg. A szakma ifjú mestere-moz- galom jelvénye és az oklevél mellett a hatodik helyezett Bognár Tibor Váltó- és Kitérő­gyár) az ötödik, Dobé Ferenc (Mátravidéki Erőmű) értékes ajándéktárgyakat kapott. A negyedik helyezett, Tan Mihály (Selypi Cukorgyár) kar­órát kapott, míg a harmadik: Barta István (Finomszerel- vénygyár) jutalma Zorkij fény­képezőgép. Hegyi József (Fi- nomszerelvénygyár) meglepőd­ve veszi át a második helye­zettnek járó Zorkij fényképe­zőgépet. Az első helyezésért ismét fi­nomszerei vénygyári verseny­zőé a dicsőség: Rutka József géplakatos lett az első 179 ponttal. A zsűri elnöke, Gál Béla, a Petőfibányai Gépjavító Üzem főmérnöke, így összegezte az eredményt: — A jól felkészült verseny­zők közül a hat legjobbat dí­jaztuk, de minden versenyző dicséretesen képviselte válla­lata színeit. (simon) Lsemi találkozások A bélapátfalvi „világjáró" EJj mechanizmus és segítökészség Termelőszövetkezeti elnök mesélte a múltkoriban, hogy néhány héttel ezelőtt tapasztalatcserén voltak az egyik közös gazdaságban. Hasznos volt a látogatás, mindkét szövetkezet vezetői elmondták, hogy náluk mi a jó, s miképpen érték el az eredményeket. Aztán a végén valahogy úgy summázta a véleményét, hogy szerinte rövidesen véget ér a tapasztalat- cserék korszaka. Jó volt az elmúlt esztendőkben — mondta —, de az új mechanizmusban már senki sem fogja elárulni „titkait”, hiszen a gazdasági versengésben mindenki örülni fog, ha elhagyja a másikat. Másik ' alkalommal szintén egy szövetkezeti ( vezető kör­vonalazta terveiket, s elmondta, hogy jó piaci lehetőségeket fedezett fel. De meg ne írja — figyelmeztetett —, nehogy véletlenül mások is megtudják. Aztán szégyenlős mosollyal tette hozzá: tudja, jön az új mechanizmus, s mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Sorolhatnám tovább a példákat, amelyeknek kivétel nélkül az volt a mottójuk: majd a mechanizmus. Alikor már senki sem kürtöli ki jó módszereit, jó értékesítési lehetősé­geit. tapasztalatait, mindenki örül. ha maga boldogul. Elgondolkoztató és semmiképpen sem helyeselhető ez a i,begombolkozás”, hiszen az új gazdasági mechanizmusnak nyilván nem az a célkitűzése, hogy a közös gazdaságokat „titkolózásokra” késztesse, egymás ellen hangolja. Egészsé­ges versengésre az elmúlt években is szükség volt, s a jövő­ben még inkább szükség lesz, de ennek a versengésnek az alapja a jó, tervszerű gazdálkodás, a lehetőségek még sok­oldalúbb feltárása, kihasználása lehet, nem pedig a tapasz-. talatcserék beszüntetése. A megalakult vagy megalakuló termelőszövetkezeti szö­vetségek is azt a feladatot tűzték ki, hogy minden közös gaz­daságot segítsenek, keressék a jó értékesítési lehetőségeket, egyformán adjanak a szövetkezeteknek információt, segítsék a közös termelőszövetkezeti társulások létrejöttét. Ez a né­hány kiragadott feladat is azt bizonyítja, hogy a közös gaz­daságok. összefogására van szükség, nem pedig arra, hogy mindenki járja a maga útját. Az elkövetkezendő években sem lehet helyes az, hogy a közös gazdaságok ne egymás mellett, hanem egymás kárára fejlődhessenek, tevékenykedhessenek. Régi mestereknél volt valaha divatban, hogy apáról fiú­ra szállt a mesterség hagyománya, titka, s ha nem volt utód, akkor a mester sírba vitte titkát. Ma már, amikor korszerű tudományos intézetek juttat­ják el mindenhová a kipróbált, jó módszereket, s államunk is azon igyekszik, hogy a közös gazdaságok a lehető legkor­szerűbb módon termeljenek, — akkor időszerűtlen is a titko­lózás. S még helytelenebb az új gazdasági mechanizmusra hi­vatkozni. Hiszen a mechanizmus nem néhány szövetkezet fej- l»ztését tűzte ki célul, hanem az egész mezőgazdaságét... (kapusi) Kiskunom, a Megbízható forrás­ból tudom, hogy a francia nők sokkal ke­vesebbet költenek ru­házkodásra, mint a férfiak. Ez a nagy ta­karékosság azzal ma­gyarázható, hogy tes­tükön egyre kisebb az a terület, amit ruhá­val fednek. Ha ez igaz. akkor az én kishú- gom, Lalira spórolás­ban jócskán túltesz a. francia nőkön. Mert a divatra pénzt nem so­kat költ. Azt gondolják tálán, hogy Lalka top-less fürdőruhában jár? Té­vednek. Lalka szerény kislány, de hogy a di­vattal lépést tartson, furcsa módszereket al­kalmaz. Azzal kezdődött, hogy eltűntek a leg­jobb nadrágjaim. Ez akkoriban történt, a mikor nagylánnyá serdült és meglepő gyorsasággal kezdett tájékozódni a női divat felöl. Magának csinált nadrágokat, persze a szomszéd varrógépén és a mama kezével (ö ugyanis nem tud varr­ni — ez most nem di­vat). . A nadrágok után sor került a zakóimra is. A lányok valahogy azt hiszik, hogy a férfias szabású ruha jobban kiemeli nőies vonalai­kat. Végül a szőrme- sapkám is gazdát cse­rélt. Még átalakítani sem kellett: amennyi­vel nagyobb az én fej­bőségem, annyival na­gyobb az ő frizurája. Legutóbb. amikor Leningrádból hazajöt­tem, hoztam egy gyö­nyörű kék sálat. A hú­gom szótlanul kézbe vette, majd hanyagul megjegyezte: — Máskor ha ilyet veszel, kettőt hozzál, örültem, hogy végre rődik velem is, nem­csak magával, ügy tet­tem. mintha nem érte­ném, és csodálkozva kérdeztem? — Minek két sál, amikor csak egy nya­kam van? — Nyakad egy van, de nekem két lábam — mondta flegmán és a sálammal együtt gő­gösen távozott. Csak később tudtam meg, hogy a legújabb divat: lábszár-melegí­tőt varrni férfisálból. Ügy érzem, nem bí­rom már tovább a di­vat szeszélyeit és ezért érdeklődöm most: nincs önök között va­laki. aki nősülni akar? Szívesen bemutatnám a húgomat. Nagyon szép kislány, 162 cm magas, konfekció-mé­rete 48-as, a fejbösége 56 (de vegyék figye­lembe, hogy annak a fele tupír). Fordította: Alföldi Erzsébet felkészültek, aktívan koncent­rálnak. Műhelycsarnok: Itt dől el „Ki minek mestere” a gyakor­latban. Rajt. A lakatosok egy­szerre hajolnak a satupadok fölé. Méretezett rajz alapján a tervező elképzelését kell a fémből megcsinálni. Precíz, gyors mozdulatok. Minőségi versenymunka kezdődött. Sivít a fűrész a vasban, Kiss Bene­dek Györgynek, a MÁV Váltó­Ä Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának jubileumi ünnepségeinek je­gyében Németh Tibor, a KISZ Heves megyei Bizottságának titkára nyitotta meg Petőfibá- nyán a „Ki mi­nek mestere?” versenysoroza­tában a lakato­sok megyei ve­télkedőjét. A városi, járási elődöntők 180 részvevőjéből a megye 26 leg­jobb fiatal gép­lakatosa kerüli egymás mellé. így a szakte- kintélpekből ál­ló zsűri előtt egész napos, iz­galmas verseny kezdődött. Elméleti szá­monkérés: A NÓVUM Klub barátságos he­lyiségében az asztalkák száz- nyolcvan perc­re munkatérré változnak: sű­rűn teleírt. szá­molt ívpapírok, rajzok. A ver­senyző lakato­sok meghatá­rozzák a fúró­gép-főorsó fordulatát, kiszá­molják az elemi fogazású fo­gaskerék modulját és a ten­gely távolságát, axomemetrikus rajz alapján elkészítik a fél­kezes kalapács vázlatát és megmunkálási sorrendjét. Szanyi Nagy Mihály, a KISZ ifjúmunkás-felelőse elé­gedetten tekint a dolgoza­tokba: a versenyzők alaposan szállásának emlékét őrző mú­zeumba, s mentek azon az úton, amelyen piros kilométer­kövek figyelmeztetnek az egykori ellenség vonulására. Később visszautaztak az or­szág belsejébe, a főváros ne­vezetességeivel ismerkedtek. Jártak Versailles-ban, az or- leans-i virág-világkiállításon, voltak a Louvre-ban, megnéz­ték Napóleon emlékművét, csodálkoztak azon a repülőté­ren, ahol állítólag másfél per­cenként szállnak fel a gépek. Sétáltak a Montmartre festő- negyedében. a Luxembourg- parkban, megtekintették az ellenállók emlékművét, amely alatt a kripta 13 fegyvernem képviselőinek készült s már csupán a tizenharmadik hely várja a gazdáját. Szívélyes vendéglátás, kitű­nő ellátás. Francia konyha, tengeri sétahajózás, meseszép tájak, „nemzetközi táncmulat­ság”, három feledhetetlen hét — 1300 forintért. Nem csoda, ha a cement- és mészműben, a Bélkő alatti községben kicsit ..irigykednek” Kormos Dénes- re. A fiatal szakmunkás — vall­ja —, hogy sokkal jobban örülne, ha már technikusi ok­levelére irigykednének. Mert Franciaország csupán élmé­nyeket, szép emlékeket jelent — de a régóta óhajtott oklevél az életét, a jövőjét formálhat­ja. S ezt fontosabbnak, na­gyobb értékűnek vallja. (gyónj) eddig jóformán még csak a külföldi kirándulás hozott, mivel a munkásőrséggel csu­pán ismerkedik s a techniku­mi oklevél is nagyon messzi van. Természetesen így sem ta­gadja, hogy boldog, igen elé­gedett az idei évvel s nem cso­dálja, ha más is vágyakozik egy hasonló nyár után. Hogyan is volt az a „világ­járás”? Júliusban kapta az értesítést, hogy tizenötödmagával tagja lehet egy francia csereüdülés­re, szakmai tapasztalatcserére utazó magyar csoportnak. Ausztrián, Svájcon keresztül így jutott aztán az Eiffel-to- rony városába, a Szajna-parti metropolisba. Hogyan telt az a három hét..? Nagyon kellemesen és hasz­nosan — emlékezik vissza. — Végig a kinti szakszervezet vendéglátását élvezték. Min­denekelőtt egy emlékezetes fo­gadáson vettek részt a Párizs környéki üdülőben, azután pe­dig a La Manche-csatorna vi­dékére, az Atlanti-óceán part­jára utaztak. Nagy érdeklő­déssel ismerkedtek a világ egyetlen ár-apály erőművével, amelyet annyira automatizál­tak tervezői, hogy a kezelésé­hez 7 ember is elegendő. St. Servanban — „milyen pici a világ?” — magyar dol- p'n-ókkal ta’álkoztak, a Ganz- MÄVAG turistáival. Azután ellátogattak az angolok partra­Nehéz lenne eldönteni, hogy Kormos Dénes másodéves víz­vezetékszerelőt Bélapátfalván mi tesz inkább irigyeltté. Az-e, hogy nyáron átutazott néhány országon, francia föl­dön — a tengerparton és Pá­rizsban — töltött három fe­ledhetetlen hetet, vagy éppen­séggel a munkásőrségbe való felvétele, technikumi jelentke­zése miatt beszélnek róla? Akár ezért, akár azért, tény, hogy sokan mindenképpen cserélnének vele. Nagy „csereberéről” azon­ban még aligha lehetne szó, hiszen különösebb élményt építési engedélyt kértek és kaptak. És szívesen veszik minden lakástulajdonos beje­lentését is az építkezésekkel kapcsolatos észrevételekről. A széles körű népi ellen­őrzési vizsgálat kiterjed az építőipari ktsz-ekre, a TÜ- ZÉP-telepekre is; a magán­lakás-építések mellett külön vizsgálati programot dolgoztak ki az állami bér- és szövetke­zeti lakásépítkezések helyzeté­nek felmérésére. A telek biz­tosításától a tervezésig, az alapok lerakásától, az első csákányvágástól az utolsó si­mításokig mindent nagyító­üveg alá vonnak, hogy fel­mérjék, biztosítottak-e a má­sodik és harmadik ötéves terv lakásépítési előirányzatainak megvalósításához szükséges feltételek, s a tett intézkedé­sek mennyiben javították az építkezési lehetőségeket, lakás­kérdésünk megoldását? A vizsgálat megállapításai­nak ismertetésére — a népi ellenőrzési felmérés befejezése után — lapunk hasábjain visszatérünk. Népi ellenőrök vizsgálják a lakásépítkezések helyzetét az egész megye területén. A megye minden falujába. 116 községi tanács vb-elnökének küldtek adatkérő lapot. Tájé­koztatást kérnek: a telek­adottságokról, az építőipari ka­pacitásról, az építtetők terv­ellátottságáról, az építőanyag­ellátásról, s egyáltalában minden olyan problémáról, amelyek a kislakás-építéseket akadályozták 1965 óta, s je­lenleg is megoldatlanok. A Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság 116 község népi el­lenőrzési csoportjainak is se­gítségét kérte, tárják fel azo­kat a gátló körülményeket, amelyek nehezítik a magán­lakás-építéseket. Megkérdezik a népi ellen­őrök az építkezőket is: milyen segítséget kaptak a különböző szervektől (tanács, OTP, TÜ- ZÉP-telepek stb.), s megelé- gedettek-e az építők munká­jával, nincs-e panaszuk, kifo­gásuk a kivitelezés minősége ellen? 4500 kérdőívre várnak választ a vizsgálat során azok­tól, akik 1965 óta a tanácsoktól Népi ellenőrök vizsgálják a lakásépítkezések helyzetét nak is ellentmondó szabályok, törvények megkerülésére, vagy éppen kijátszására kénysze­rültek. mert meg voltak győ­ződve arról — és a későbbiek­ben az eredmények is ezt iga­zolták —. hogy akarásuk, szán­dékuk a társadalom, a nép­gazdaság érdekét szolgálja. Az új gazdasági mechaniz­mus alapjában véve új hely­zetet teremt azzal, hogy az el­következő időben a vezetőket és a beosztottakat is elsősor­ban az elvégzett munka ered­ményével, az elvégzett munka társadalmi hasznosságával mi­nősíti majd. Ebben az új helyzetben a vállalatok, a termelők csak akkor jutnak hozzá a végzett munka ellenértékéhez, csak akkor tehetnek szert bevétel­re, amikor termékük, árujuk már piacra talált. Tehát a ter­vek teljesítéséért, az áruk el­készítéséért még nem jár kü­lön anyagi elismerés. Egyéb­ként is: ezeket a vállalati ter­veket ezentúl már nem fent, a minisztériumban, a Tervhiva­talban. vagy a tanácsnál fo­galmazzák, diktálják, hanem a vállalatok, a gazdaságok ha­tározzák meg önmaguknak. S mivel a hatékony anyagi és erkölcsi ösztönzés módszeré­nek, helyileg alkalmazásra kerülő szabályainak meghatá­rozását is a vállalatok felada­tává teszi az új mechanizmus — az ide vonatkozó gazdasági bizottsági határozatok — mind­ennek eredményeként a mű­szaki és gazdasági vezetőket, a vállalati törzsgárdát a köz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents