Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-26 / 227. szám

Gyöngyösi ssäret 1967 Színes szüreti karnevál Szombaton az erdeszek ügyességi versenye nyitotta inog a rendezvénysort. , Az egyéni versenyt a nagybátonyi Draveczky Ágoston nyerte Tóth József és Szabad András előtt, skik a solymosi erdészet dol­gozói mind a ketten. Csapat­ban is a gyöngyössolymosiak bizonyultak a legjobbaknak, őket a nagybátonyiak és a nrátrafürediek követték. belkereskedelmi minisztert, a város országgyűlési képviselő­jét, Nagy Józsefné könnyű­ipari minisztert, Tamás Lász­lót, a megyei pártbizottság tit­kárát, Bíró Józsefet, a megyei tanács vb-elnökét. Ezután megkezdődött a fel­vonulás. A váró® címerét és zászlaját apródok hozták, majd a honvédzenekar követ­kezett: a Rákóczi-indulót ját­gömb és a különböző népek jellegzetes viseletébe öltözött csoport szemléltette ezt a tényt. A gyöngyössolymosiak a ré­gi szőlőművelést elevenítették meg: a iára kötözött bölcső körül hol az asszony, hol a férj szorgoskodott, így aztán a munka nem nagyon haladt. A Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum hallgatói néhány Harsonák hirdettékt kezdődik a felvonulás. Mindjárt ebéd után a lovas­versenyekre került sor a Bá­nyász-sporttelepen. A gyön­gyösi lovasok mellett a Füzes­abonyi Állami Gazdaság és a gödöllői Agrártudományi Egye­tem versenyzői vetélkedtek a díjugratásban. Sok tapsot ka­pott a gyöngyösi és a szilvás­várad! lipicai ötös fogait. A ki­váló gyöngyösi hajtó. Kádár László, a városi tanács nagy­díját kapta meg eddigi nagy sikerű külföldi és hazai verse­nyedért. Este a szabadtéri színpadon az Erkel Ferenc Művészegyüt­tes mutatta be műsorát. A vasárnap délelőtti műsor egyik érdekessége volt az au­tós KRESZ ügyességi verseny. A Városi Művelődési Házban nyolc kisipari szövetkezeti énekkar adott jól sikerült hangversenyt. Délután több mint tízezer ember nézte végig a szüreti fel­vonulást. A Szabadság téren -felállított tribün előtt harso­nák hangja szólalt meg, majd dr. Holló Béla, a városi ta­nács vb-elnöke köszöntötte a megjelenteket, a kedves ven­dégeket, köztük Szurdi István szotta. A gyöngyösi Dimitrov Tsz csoportja a hagyományos szüreti képet mutatta be: sző­lőpiramis, kardos legények, fo­gatok. Az V-ös számú *• Általános Iskola úttörői valóságos szőlő­táblát varázsoltak elő, szedő­lányok és puttonyosok dolgoz­tak a tőkék soraiban. Vidám énekszó kísérte a munkáju­kat. A nagyrédeiek nemcsak iga­zi szüreti hangulatot terem­tettek, hanem aktualizáltak is. Élőképben mutatták meg a szövetkezeti társulás hasznát, eredményességét. A halmajug- raiak gépesített csoportja azt bizonyította, hogy a tsz-ben már sokan vásároltak sze­mélygépkocsit, és a nagyüzem­ben a munka nagy részét kor­szerű gépek segítségével vég­zik. A Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság dolgozói ré­gi történelmi epizódot játszot­tak le a borpincéket fosztó, dézs- mát szedő labancok csapatát a kurucok verték szét. Az 1-es számú Általános Iskola fiatal­jai ötletesen mutatták meg, hogy a gyöngyösi bor a világ minden tájára elkerül. Föld­képben a korszerű szaktech­nikus-képzést mutatták be, de a kesernyés ironizálás sem hiányzott: jövőbeni iskolájuk képét is magukkal vitték. Az Egyesült Izzó hatalmas szőlő­fürtöt állított össze, piros vil­lanyégőkből. A Vak Bottyán Gimnázium diákjai a mező- gazdasági gyakorlatukat szem­léltették kellő humorral. Na­gyon ötletes volt és ízléses is az állami pincegazdaság, az élelmiszer kisker, valamint a Kitérőgyártó ÜV képe. A bíráló bizottság az Arany- szőlő vándordíját Nagyrédé- nek ítélte oda. A további sor­rend: Felsőfokú Mezőgazdasá­gi Technikum, I-es számú Ál­talános Iskola, Gyöngyös—do­moszlói Állami Gazdaság. Még hat csoport kapott jó szerep­léséért oklevelet. Este a szabadtéri színpadon Háry János kalandjai eleve­nedtek meg. A nagyszámú közönség meleg fogadtatásban részesítette a sikeres bemu­tatót. Szombaton és vasárnap jó­kedv, vidámság uralkodott Gyöngyösön, (gmf) fl Zalka SE nyerte a Mátra Kupa ökölvívó emlékversenyt Szünet után feljavult az egri csapat DVTK—Egri Tanárképző 59:34 (21:8) NB I-es női kosárlabda-mér­kőzés, Diósgyőr, 200 néző.- EGER: Szarka 3, Szarvas 9, — Prokop, — Nyíri 15, Mol­nár. CS: Majaros K. 3, Vágó 2, Péterfalvi 2, Majaros M. Edző: Galambos János. Az I; félidőben rendkívül elfogódottan játszottak a ven­dégek és a hazaiak megérde­melten jutottak 19 pontos előnyhöz. Szünet után egyre jobban magáratalált az egri csapat és Nyíri vezérletével méltó ellenfélnek bizonyultak, de a nagy pontkülönbséget nem tudta behozni. Végered­ményben a diósgyőriek meg­érdemelten győztek. A hét végén az egriek ismét idegenben szerepelnek. Bajá­ra látogatnak, ahol mindkét bajnoki pont megszerzésére számítanak a tanárképzősök. Ezen a mérkőzésen több új játékos is bemutatkozik a fő­iskola együttesében, többek kö­zött Daróczi is, a DVTK volt játékosa, az utánpótlás válo­gatott tagja. Gyöngyösön hét sportkör 58 versenyzőjének részvételével három napon át tartottak a hagyományos Mátra Kupa ökölvívó emlékverseny küz­delmei. A védő hazaiak 16 versenyzőt léptettek szorítóba, hiányzott viszont Forró és Pampuk, akik a jövőben már csak csapatbajnoki mérkőzé­seken kívánnak szerepelni. A pontversenyt és a gyöngyösi városi tanács által felajánlott díszes vándorserleget 43 pont­tal a Zalka SE nyerte a 23 pontos Tatabánya és a 21 pon­tos Steinmetz SE előtt. A gyöngyösiek a várakozásnak megfelelően jól helytálltak és a verseny során 6 első, 2 má­sodik, 2 harmadik és 3 negye­dik helyet szereztek. A legné­pesebb mezőny a pehely és a nagyváltósúlyban gyűlt össze, 7—7 indulóval, a középsúly­ban viszont csak ketten mér­kőztek. A legtechnikásabb verseny­zőnek járó tiszteletdíjat Ko­vács István (Steinmetz SE) kapta. A díjakat Madaras Já­nos, a megyei ökölvívó szövet­ség elnöke, Molnár Géza 8 gyöngyösi városi tanács vb-tit* kára és Fodor Kálmán őrnagy, a Zalka SE elnöke nyújtotta át. A döntő eredményei. Papírsúly: Orbán (Zalka SE) ellen Fischer (Ózd) a második menetben feladta. 3. Kiss (DVSC. Légsúly: Sánta (Zalka SE) pontozással nyert Bújdo- só (Tatabánya) ellen, 3. Győr- fi (Ózd). Harmatsúly: Kleno- vics (Zalka SE) ellen Börgön- di (Tatabánya) sérülésre hi­vatkozva nem állt ki. 3. Baba- ri (Steinmetz SE). Pehelysúly: Kovács (MTK) ellen Kubur- czikot (Tatabánya) a harmadik menetben sorozatos szabályta­lanság miatt leléptették. 3. Rákosi (Seinmetz SE). Köny- nyűsúly: Oláh (Ózd) ellen Gondát (Tatabánya) a harma­dik menetben „állj” utáni ütéséért leléptették; 3. Pén­tek (Tatabánya). Kisváltósúly: Mincsik III. (Zalka SE) ellen Horváth (Steinmetz SE) az el­ső menetben feladta. 3. Ha­raszti (Steinmetz SE). Váltó- súly: Harcsa (Zalka SE) pon­tozással nyert Győri (Stein­metz SE) ellen. 3. Szaniszló (Zalka SE). Nagyváltósúly: Gayer (Zalka SE) pontozással győzött Kovács II. (Steinmetz SE ellen. 3. Kovács I. (Stein­metz SE). Középsúly: Kézi (MTK) ellen Zsámboki (Zalka SE) a második menetben fel­adta. Félnehézsúly: Horog ÍDVSC) az első menetben ki­ütötte Kökényt (Zalka SEI. 3; Ciori (Steinmetz SE). Nehéz­súly: Budai (Tatabányai el­len Dobó (Tatabánya) sérülés miatt nem állt ki. 3. Juhász (Zalka SE). Sportköri közgyűlések Szeptember 26, kedd: Egészségügyi Szakiskola Eger, 15 óra. Szeptember 27, szerda: Karikás Frigyes SE—Aba- sár, 17 óra. 1. Oroszlány—BVSC 2 0:1 2. Várpalota—Dorog 1 2:1 3. Kecskmét—DVSC 1 3:1 4. Budafok—Ózd 1 4:1 5. Szállítók—Székesf. X 1:1 6. Veszprém—Táncsics SE 2 3:4 7. Borsodi B.—EVTK 1 2:0 8. Esztergom—HE. kér. 1 3:2 9. MGM Debrecen—B. Sp. X 1:1 10. Cegléd—SZVSE 1 5:0 11. Spal—Milan 2 1:4 12. Sampdoria—Bologna 2 1:2 13. La ne rossi—Torino 1 1:0 +1 14. Goldberger—SZMTE 2 0:3 Népújság Kupa díjkiosztás Szombaton délután Egerben, a Bornemissza Gergely ifjúsági úszó­verseny előtt ünnepélyes Keretek Között osztották ki a Népújság Kupa idei dijait. Mint ismeretes, a 8 fordulóban lebonyolított ver­senysorozaton 775-en álltak rajthoz, végül is a lányoknál Nagy Andrea, a fiúknál pedig Busák Csaba lett a győztes. Képünkön: Somody József, a Népújság sportrovatának vezetője átadja a serle­get Busák Csabának. (Molnár I. felvétele) NYIKOIAJ AMOSZOV: SZÍVÉ'GOIM DŐL AT FORDÍTOTTA* R ADÖ GYÖRGY t 14.- Hát igen. Növekedett a hírnevünk, > klinikánkat irígyliik is. Csodákat em­legetnek, amelyeket állítólag mi hajtunk végre. A külsőségeket min- <- denki látja. De csak kevesen tud- ; ják, milyen árat kell ezért fizet- önünk. Minden hírnevünket, minden tudományos fokozatunkat odaadnám — csak ne halnának meg a bete- ' geink. Őszintén mondom ezt? Igen... Most mindjárt következik a Szá­sára vonatkozó jelentés1. Természe- i tesen vezető munkatársaimmal több ízben megtárgyaltam már a műtét • problémáját, de szükséges betarta- ' nunk a formákat: jelentést kell ten­nünk róla összes orvosainknak. An- ' nál is inkább, mert Szását mind- i nyáján ismerik és szeretik. Es most ftalán már nem fognak neheztelni * rám. ;v Vaszja teszi a jelentést, teljesen az előírt formák szerint: kurtán, szá­razán. Az én szemem előtt azonban egészen másképp vonul el ez a tör- ' ténet: színesen és kínzó kétségekkel. — Alekszandr Popovszkij páciens, harminckét éves, foglalkozása: ma­tematikus, a tudományok doktora; a klinikára felvételt nyert négy hó­nappal ezelőtt, diagnózis: mitrális billentyűelégtelenség... Az utolsó két évben három ízben feküdt a mi kli­nikánkon és néhányszor más gyógy­intézetekben. Általános állapota: kö­zepesen súlyos. Érverés: száztíz, tar­tós aritmia. Következnek a nagy számú analí­zis és vizsgálat adatai. A szív min- ' den ürege tágult. Diagnózis: mitrális ‘ billentyűelégtelenség, a billentyűn 4 Hemsm 1967. szeptember 26., kedd mészlerakódással. Vérkeringési za­var kettő-bé stádiumban. A májon jelentős másodlagos elváltozások. A műtét tervét én magam adom elő. A bal oldali mellkasüreg, majd a szívburok feltárása. A mestersé­ges vérkeringést hajtó motor be­kapcsolása. Hipotermia: a test mes­terséges lehűtése. A bal szívpitvar felmetszése. A billentyű ellenőrzé­se. Ha vitorlái nem nagyon változ­tak el, akkor plasztikai eljárással be kell varmi a billantyűgyűrűt. Ha kétes ennek a hatékonysága, akkor egy mesterséges billentyűt is bele- varrok. Ez biztosan kiküszöböli az elégtelenséget és egyúttal megköny- nyíti a szívműködést is. Minden bi­zonnyal megkönnyíti: ez mutatkozott mind a kísérleti síkon, mind pedig a két betegnél. Kérdés vagy megjegyzés nem hangzik el. A fiatalabbak talán res­tellnének kérdést intézni, az időseb­bekkel pedig már mindent megtár­gyaltunk. S ráadásul még haragsza­nak rám, ezért nem akarják. Asz- szisztenseim: Marija Vasziljevna és két fiatal orvos: Zsenya és Vaszja. Az altatást Gyima végzi — azaz hi­vatalosan: Dmitrij Alekszejevics; A konferencia véget ért. Leverten távozunk. Látom, senkinek sem tet­szett, ahogy Sztyopával elbántam. Nekem magamnak sincs ínyemre. De nem nagyon izgat. Minden gon­dolatom az elkövetkező műtétre összpontosul. Sztyopa önérzete ehhez képest egy porszem. Kibírja ő ezt. Dolgozzék másutt és ne küldje sír­ba a mi betegeinket. Ezzel győzöm meg magam. Valahol azonban egy gonosz kis gondolat furkál: „Nem kellett volna. Ezért még ma fizetni fogsz.” Ilyen mélyen gyökerezik gondolkodásunkban a fogat fogért felfogás. Sebaj. Úrrá leszek rajta. Lesz erőm és sikerülni is fog. Sztyo­pa sérelmének ehhez semmi köze. Dolgozószobámba megyek, leülök. Elgondolkozom, össze kell szedjem magam — itt, belül! Milyen kényelmetlen a szobám! Képtelen vagyok megfelelő környe­zetet teremteni magamnak. Egye meg a fene. Jólesnék rágyújtani. Nem szabad. Nehéz operációk előtt ural­kodnom kell magamon: még elködö- sülne az agyam, és a kezem is job­ban reszketne. Mivel kössem le a figyelmemet? Azok ott egy óra hosszat elpisz­mognak. Mindig így van: amíg elő­kerítik a nővért, az egyik vagy má­sik orvost, a tolókocsit, amíg be­adják az injekciókat... Nem tudom őket rendre szoktatni. Már lemond­tam róla. Látszik: ebben csődöt mondtam. Mondják, léteznek klini­kák, ahol kilenckor operálnak és minden olyan pontos, mint az óra­mű. Irigylem őket. íróasztalom teli munkákkal, de részint unalmas, részint kellemetlen ügyek. Disszertációk, melyeket vé­leményezésre küldtek meg nekem. Az itteni fiatal kollégák „tudomá­nyos dolgozatai”. És vegyes levelek olyan betegektől, akiket állapotuk súlyossága miatt nem lehet operálni. Hogyan vigasztaljam meg őket? Nincs időm hosszú levelek írására. De szavaim sincsenek, úgy hiszem. Egyvalami kellemes, ezt már isme­rem, de kedvem kerekedik még egy­szer elolvasni. A kis Katya mamá­jától. Hogy is hívták? Elfelejtettem. Szklerózisa volt. Persze, Szadofjeva! „Kedves Professzor! Tegnap múlt két esztendeje annak, hogy meg­operált. Ezt a napot mi jobban meg­ünnepeljük, mint a születésnapo­mat...” Ez jólesik. Mennyit kínlód­tunk ezzel, míg rá nem jöttünk; így volt. No, gyerünk, nézzük át még egy­szer Szasa betegségének történetét. Néhány hónap, és milyen vaskos. Egész kötetre való. Analízisok. Fényképek. Feljegyzé­sek. És velük együtt maga a kortör­ténet. Nem az, amely ott feljegyez­ve áll, hanem az a másik, amely szemem előtt suhan el. Mennyire összefonódott most mindez: Szasa, a betegsége, az én sejtéseim és a sebészet. Talán valahol hibát követtem el Szásával kapcsolatban? Talán éppen azzal a billentyűvel? Én nem szavakban gondolkodom. Ezt az egész kortörténetet betéve tudom, szavakra nincs is szükségem. Csak egy-egy kép villan fel előt­tem. Hosszas beszélgetések villám­sebességgel suhannak el — csak a lényegük hagy nyomot. írás, olvasás közben az embert szavak — durva vagy kifejezéstelen szavak — súlya terheli. Létrejön-e valaha a pusztán gondolatokkal folytatott vélemény- csere? Ábrándkép. Ügy mondják, előfordul ilyesmi, de csak közeli hozzátartozók között. „Szavak nél­kül is megértik egymást.” Előfordul az ilyen? Nem, nem hiszem. Primi­tív dolog. Milyen pocsékul érzem magam! Nyilván ilyen lehet az emberek ér­zése a háborúban, a döntő ütközet előtt. Megismerkedésünk. A röntgen- osztályon, a járóbetegek rendelésén. Rengeteg sok páciens. Fiatal férfi, mitrális sztenózissal küldték hoz­zánk. — Nem sztenózis. Harmadfokú elégtelenség. Hej, azok a belgyógyászok! Még ma is többnyire helytelen diagnó­zissal küldik hozzánk a betegeket... Azért mégsem szabad szidni őket: ez a legtöbb ismeretet igénylő szak. Ilyennek kell lennie. Nyájas hang. Elfogódott kérdések. Az „ítélet”: várni, megfigyeljük; No persze, mi mást ajánlhattunk akkor? Megtörténtek-e már akkor az első kísérletek, vagy még nem? Már-már elfelejtem a történések sorrendjét. Ilyet elfelejteni! Sok különféle műtétet fedeztünk fel a rendellenességek gyógyítására. Többek közt én is. Emlékszem: vér­zés. Fib’rilláció: az izomrostok ma­guktól összehúzódnak. Halál a műtő­asztalon. Reménytelenség. Harag. t,Az ám, felfedező... trágya!” Csak nem lesz ma is ugyanígy? Hogy sajog a szívem! Hazaérkezem: „Átok! Soha többé billentyűt! Sérv­re, vakbélgyulladásra... szemétre vele!-..” {Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents