Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-26 / 227. szám
Stliyos válságban az angol-amerikai uiszony Brown és Rusk hétfői találkozójával kapcsolatban valamennyi angol lap elemzi az angol-amerikai viszony válságát. A Financial Times megállapítja, hogy az amerikai külügyminiszter vállrándítással intézi el angol kollégájának tiltakozását amiatt, hogy Washington elmulasztotta tájékoztatni Londont a rakétaelhárító hálózat terveiről. A Daily Express vezércikkben céloz „De Gaulle példájára” és indítványozza: „az Amerikával fenntartott különleges viszony elfajulása legyen a brit önerőre támaszkodás politikájának kezdete”. A Daily Mail vezércikke rámutat, hogy Johnson „torkig van Európával és az angol— amerikai kapcsolatok szánalmas állapotban leledzenek”. A Times nagy cikkben foglalkozik azzal, hogy e héten a képviselőház pozitív határozata után az amerikai szenátus is dönteni fog Gross iowai képviselő javaslatáról, amely megtiltja az amerikai fegyverszállításokat minden, a VDK-val kereskedő országnak, így Angliának is. A Times adatai szerint 1966-ban Anglia 91 ezer font értékű árut hozott be Észak-Vietnamból és 32 ezer font értékben exportált a VDK-ba. „A Gross-féle javaslat leginkább Angliát sújtaná, amely máris több százmillió font értékben rendelt 50 darab F—111-es repülőgépet, sok száz Phantom- gépet és sok rakétát nukleáris tengeralattjárók számára. A Gross-indítvány derékba törné az egész brit védelmi politikát” — írja a Times. A Morning Star vezércikkben megállapítja: ma már teljesen tipikus, hogy Amerika nem tanácskozza meg fontosabb döntéseit Angliával, s Brownnak már ehhez hozzá kellett volna szoknia. „Minél inkább Johnson elnök tacskóinak módjára viselkedik Brown és Wilson, annál nagyobb megvetéssel kezelik majd őket Amerikában” — írja a kommunista párt lapja. (MTI) Pokolgép az EXPO-67 afrikai csarnokában Dinamitrudakat tartalmazó időzített pokolgépet találtak a montreali világkiállítás, az EXPO—67 afrikai csarnokának területén. A kanadai hadsereg tűzszerészei a bombát az időzített robbanási idő előtt ót perccel tették ártalmatlanná. Az eredeti tervek szerint U Thant ENSZ-főtitkár a világ- kiállítás megtekintése során ellátogatott volna az afrikai országok közös kiállítási csarnokába is. A pokolgépet a főtitkár érkezése előtt egy órával találták meg. U Thant az incidenst követően a látogatást lemondta és vasárnap este repülőgépen New Yorkba utazott. Kudarcba fulladt a hecekampáuy Véget ért az áiSZ értekezlet WASHINGTON: Űjabb Küba-ellenes provokációkat szavazott meg az Amerikai Államok Szervezetének washingtoni miniszteri értekezlete. A tanácskozás eredményei azonban nem váltották be teljes mértékben az USA kormányzatának előzetes reményeit. Jellemző, hogy az eredetileg két napra tervezett értekezlet több mint három napon át tartott, s Rusk kénytelen volt elhalasztani New York-i utazását a vasárnap késő éjszakába nyúló diplomáciát alkudozások miatt. Rusk legnagyobb erőfeszítései ellenére a Kuba elleni provokációhoz nem sikerült teljes egységet produkálnia a szervezetben: Mexikó tartózkodott a szavazástól. Kudarcba fulladt egyébként az a hecckampány is, amit Washington által pénzelt kubai emigránsok terveztek: a jó előre meghirdetett Kuba-ellenes tüntetésre, amire az emigráns szervezetek tízezreket akartak az amerikai fővárosba hozni, alig két és fél ezren jöttek el. A részleges kudarc ennek ellenére sem csökkenti a provokációs veszélyt. B—52-esek a demilitarizált övezet fölött SAIGON: Thaiföldi légi támaszpontokról felszálló B—52-es amerikai légi erődök hétfőre virradó éjjel ismét megjelentek a demilitarizált övezet fölött. A dél-vietnami hadszíntéren nagyobb összetűzésre Quang Tin tartományban került sor a 101. amerikai légi gyorshadosztály és a szabadságharcos erők között. Saigonban vasárnap a 45 ezer főnyi dél-koreai „szövetséges erők” látványos parádén ünnepelték a dél-koreai főhadiszállás akcióba lépésének második évfordulóját. WASHINGTON: Washingtonban vasárnap véget ért az „Amerikaiak — a demokratikus akciók hívei” elnevezésű szervezet országos bizottsága által rendezett kétnapos konferencia. Az elfogadott határozat leszögezi, hogy a Johnson-kormányzat Délke- let-Ázsiában a gyarmatosítás és a kizsákmányolás politikáját valósítja meg. Szovjet hadgyakorlatok MOSZKVA: hadgyakorlatainak megtekin- nisztere és más katonai vezeA szocialista országokból tésére. tők üdvözölték, vasárnap küldöttségek érkéz- A katonai küldöttségeket Magyarország küldöttségét “ » «w»™ «* <«■" * Ukrajnában és Belorussziában vendégeket Andrej Grecsko. a honvédelmi miniszter első hefolyó „Dnyepr” elnevezésű Szovjetunió honvédelmi mi- lyettese vezeti. HANOI: A Szovjetunió által a Vietnamnak nyújtandó új gazdasági és katonai segélyről szóló egyezmények állnak a vietnami lapok figyelmének központjában. A Nhan Dán vezércikkében leszögezi, „népünk rendkívül örül a testvéri Szovjetunió értékes, hatalmas, őszinte és hatékony támogatásának”. B—52-es amerikai nehézbombázók hétfőn hajnalban a demilitarizált övezettől északra a lélektani hadviselés keretében 240 000 röplapot szórtak le egy, a térségben fekvő észak-vietnami községre és ebben a légi erődök bombázásával fenyegetve átállásra szólították fel a lakosságot. A magyar nőtanács ajándéka HANOI: Hétfőn bensőséges ünnepség színhelye volt a Vietnami Nőszövetség székháza, ahol Hídvégi Ferenc, hazánk ideiglenes hanoi ügyvivője és felesége átadta a magyar nőtanács ajándékait a vietnami asszonyok képviselőinek. Le Thi Nyen asszony, a Vietnami Nőszövetség alelnöke mondott köszönetét a félmillió forint értékű ajándékért, amelyet a magyar nőtanács társadalmi gyűjtés eredményeiből vásárolt. Java részük meleg takaró a falvakba telepített fővárosi iskolás gyerekek számára, továbbá gyógyszer és műszaki cikk. A képen: tüzelésre kész légvédelmi egység gyakorlat közben. (Telefoto MTI Külföldi Képszolgálat) Mao Ce-tung: „4 helyzet példátlanul ragyogó.. PEKING: Mint az Űj Kína hírügynök-1 ség jelenti, Mao Ce-tung el- j nők a közelmúltban szemle- j körutat tett Észak-, Közép-, | Dél- és Kelet-Kína egyes vi-! dékein. Útja során tanulmá- j nyozta a „nagy kulturális forradalom” helyzetét Honan, Hu- pej, Hunan, Csianghszi és Csecsiang tartományban, továbbá Sanghajban és más városokban. Megállapította, hogy a „helyzet példátlanul ragyogó”. Mao elnök a körútja után visszatért Pekingbe. (MTI) Romney játszmája George Romney 60 éve», Michigan állam kormányzója és az Egyesült Államok egyik legambíciózusabb embere. Nagyra törő reményeit még táplálja a pártjabeli veterán, az ex-elnök Eisenhower tábornok, aki a minap azt mondta róla: „Tipikusan úgy néz ki, mint egy amerikai elnök.” Romney nemcsak' „úgy néz ki”. — az is akar lenni, Es esélyei az utóbbi időben mintha megnőttek volna. A köztársasági párt ugyan még nem döntötte el, hogy a vetélkedők — Romney, Ronald Reagan, Nelson Rockefeller és Richard Nixon — közül végül is kit jelöl 1968-ban elnöknek, az azonban már nagyjából eldőlt, hogy a demokrata párt jelöltje ismét Lyndon B. Johnson lesz. S hosszú ideig alig kételkedett valaki is abban, hogy Johnson a biztos győzelem jegyében indul. Szinte mindegynek látszott, kit állít majd szembe vele a köztársasági párt. Az utóbbi időben azonban Johnson népszerűsége — a Gallup és Lou Harris féle nagy közvélemény-kutató intézetek egybehangzó jelentései szerint — rohamosan csökkent. Ennek fő oka: a vietnami háború kudarca. Egyre többen okolják John- sont azért, hogy a helyzet idáig jutott. A köztársasági párt éveken keresztül támogatta a vietnami agressziót, s ha valamiért bírálta a Johnson- kormányt, hát azért tette, mert túl kevésnek találta a háborús erőfeszítéseket. Romney azonban most a közvélemény-kutatás hatására új játszmába kezdett: azzal a programmal állt elő, hogy ennek a dicstelen kalandnak mielőbb véget kell vetni. Őszintén változott Romney véleménye ilyen hirtelen? Ez kevéssé valószínű. Annál bizonyosabbnak látszik, hogy állásfoglalása az amerikai nép háborúellenes hangulatát tükrözi, azt a hangulatot, amelyet Romney megnyer- gelni szerelne. (bt) Lenin gondolatai, tettei ma is élnek, s az idd egyre újabb és újabb oldalairól világítja meg őket. Filozófusok. művészek és írók tanulmányozzák egyéniségét, s egyre új műveket alkotnak róla. Pavló Markusenko szovjet író aprólékosan tanulmányozta Lenin életét. Olvasóinknak most szemelvényeket mutatunk be „A munkanap megkezdődött’* című írásából, amely Leninről szóló könyvében, az „Egy nap”-ban jelenik meg. 11 a panaszos levél került Vlagyimir Iljics kezébe, ami nem számított ritkaságnak, hiszen 1921 tíz hónapja alatt 1000 panasz érkezett nevére, engesztelhetetlen volt az aktatologató, a lelketlen emberekkel szemben. A bürokratizmussal, az aktatologatással, a törvény- sértéssel szemben Lenin felhasználta teljes adminisztratív hatalmát, a törvény minden erejét. Utasításainak pontos és feltétlen végrehajtását követelte, ha panasz kivizsgálásáról volt szó. 1919-ben F. Romanov Jaroszláv megyéből és I. Kali- nyin Moszkva megyéből panasszal fordult Leninhez. Hadicélokra mindkettőjüktől elvettek egyetlen lovukat. Lenin átküldette ezeket a panaszokat ahhoz a különleges bizottsághoz, mely az ilyen ügyekkel foglalkozott. A levél rövidesen visszaérkezett a Népbiztosok Tanácsához. A borítékon ez állt: „Úgyis sok a munkánk, nem érünk rá ilyen semmiségekkel foglalkozni”. A választ megmutatták Vlagyimir Iljicsnek. Nagyon felháborodott, s ezt írta a borítékra: „Az Állami Ellenőrzésnél Avaneszovnak, az így válaszoló hivatalnok letartóztatása végett. V. 26. — Lenin”. ¥ enin igyekezett bevonni a munkába az okos, gya- korlati embereket. 1921 februárjában érkezett Szibériából Leninhez Oszip Ivanovics Csernov paraszt. Leninnek nagyon megtetszett Csernov okos, gyakorlatias fejtegetése arról, hogy a terményszolgáltatást fel kéne váltani a terményadóval. Lenin azt javasolta. írja meg elgondolásait a Pravda és a Szegényparaszt című újságnak. Később, Lenin ajánlatára, Csernov a Szegényparaszt szerkesztő bizottságának is tagja lett. 1921 februárjában még egy paraszti szószóló járt Leninnél. Mielőtt fogadta volna. Vlagyimir Ijics megnézte a jelentkezési listán, ki is a vendége: „Iván Afanászjevics Cse- kunov, Vlagyimir megyei fominkibeli paraszt. Tanácsnok, a fominki mezőgazdasági egyesülés elnöke. 1917 óta a Nép Hangja című lap aktív munkatársa”. A kézfogás és az üdvözlő szavak után kiderült, hogy egyszer már találkoztak. — Mikor volt ez? — kérdezte Lenin. ............................................................... A munkanap megkezdődött Lenin és az 99iclő"««* — 1919-ben, ugyanitt, az ön dolgozószobájában — felelte Csernov. Elnézést, de nem emlékszem, miről beszélgettünk. — Azt javasoltam, hogy hívjuk össze a dolgozó parasztság kongresszusát. — Most már emlékszem. De akikor nem értünk rá kongresszust tartani, folyt a polgárháború. — Egyetértek, Vlagyimir Iljics. Ügy gondolom, a parasztértekezleteket előbb a megyékben kell megtartani. — Pontosan. Minden megyében más és más kérdés a legfontosabb, s ezeket helyben jobban meg lehet tárgyalni. — Igen, úgy jobb. Most elsősorban a szovjet hatalmat kell megerősíteni a falvakban. — Talán nem erős? — Nem, Vlagyimir Iljics, a parasztok elvesztettek belevetett hitüket. — Miért? — A terménybeszolgáltatás miatt. — Meg lehet-e javítani a helyzetet, a terményadó bevezetésével? — Azt hiszem, igen. A magam vidékén a munkások segítségével elértem, hogy a rossz szovjethatalmat felváltotta a jó. — ön kommunista? — Nem, szimpatizáns vagyok. — És miért nem lép be a kommunista pártba? — Vallásos vagyok, templomba járok. S a kommunisták és a templom — két dolog, — Nézetei és tettei világosfejű embernek mutatják. Hogyan hihet a papok meséiben a túlvilágról? — Nem minden világos még nekem. A vallási szertartásokat elvetem, de Krisztus tanításában hiszek. A Csekunowal való találkozás nagy hatást gyakorolt Leninre. Másnap levelet írt a földművelési népbiztos helyettesének, Oszinszkijnek. Miután elbeszéli találkozását Csekunowal, Vlagyimir Iljics a többi között ezt írja: .,... Az ilyen emberekhez minden erőnkkel ragaszkodnunk kell, hogy visszanyerhessük a paraszti tömegek hitét. Szerintem feltétlenül szükséges, hogy azonnal magunkhoz vonjuk, munkára focink Gsekunovot. Kommunista üdvözettel: Lenin”; Lenin javaslatára Ivan Afanászjevics Csekunov 1921- től a Földművelési Népbiztosság kollégiumának tagja lett... ... Pontosan tizenegy órákor Vlagyimir Iljics megnyitotta a Gazdasági Bizottság ülését. Lenin mindig becsülte saját és más idejét. Minden ülés vagy gyűlés, melyet ő vezetett, pontosan a kitűzött időben kezdődött. Most is néhány perccel az ülés kezdete előtt lépett be Lenin a vörös ülésterembe. — Jó napot, elvtársak! — üdvözölte az egybegyűlteket. A z elnöki asztalhoz lépve, itt is maga elé tette az órát. Megnézte a napirendet, feljegyzéseket csinált. A titkártól elkérte a jelenlévők listáját és aláhúzta azoknak a nevét, akikkel először találkozott, A napirend olvasása, az ülés részvevőinek jegyzékét átnézve, a titkárral való beszélgetés közben Lenin folyton rápillantott órájára. Végül az óra pontosan tizenegyet mutatott. Lenin felállt és megnyitotta az ülést. De előbb még letépett vékony jegyzetfüzetéből egy darab papírt, sietve feljegyzett egy szót, a papírt az órája alá tette és csak ezután nyilvánította a Gazdasági Bizottság ülését megnyitottnak. Három órán át tárgyalta a bizottság azt a nehéz kérdést. honnan lehet tüzelőt szerezni. Az országban leállnak a gyárak, a vonatok, a villanyerőművek. A hideg behatol a lakásokba. Nincs tüzelő az iskolákban, azokat tehát bezárták. De nincs fa a kórházak, szülőotthonok számára sem, azokat pedig nem lehet bezárni. Lehet-e külföldről szenet vásárolni? Honnan? Mennyit? Mi a helyzet a Don-medencében, az Uraiban? Hogy lehetne Bakuból és Groznijból az olajat elszállítani? Hol lehet legközelebb és legegyszerűbben tőzeget bányászni? A népbiztosságok és hivatalok képviselői válaszoltak Lenin kérdéseire. Minden alkalommal, mikor űj hozzászólónak adott szót, Lenin elővette az óra alatt fekvő papírt, megnézte és visszatette. Lenin maga is néhányszor szót kért, ezen az ülésen. Miközben beszélt, bal kezében tartotta óráját, mutatóujjára csavarva a fekete selyemzsinórt, jobb kezében pedig a papírdarabját, s időnként rátekintett. Végdt ért a megbeszélés. Lenin óráját mellénye zsebébe tette, a papírt pedig fölvette az asztalról és összegyűrte. El akarta dobni. Körülnézett, de nem talált papírkosarat. Az összegyűrt papírt az asztalon hagyta és visszatért dolgozó- szobájába. A z ülés egyik részvevője, aki az egész jelenetet fi- ** gyelemmel kísérte, nem volt rest, megnézte a papírt, melyre egy szó volt írva: „Idő...’!
