Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-24 / 226. szám
Katona a 12. széken Nagy hatalom 8 televízió. Egyik- napról a ínásikra képes embereket az ismeretlenség homályából az érdeklődés középpontjába állítani. Anekdota született arról a kávéfőzőnőről. akit egyperces tvszereplés után ^obb figyelembe méltatnak a Járókelők, mint a világhíres átomtudóst.- M áriái Péter azok közé tartozik, akik megszolgálták a hírnevet. 'Bár nem kereste. Ügy jött. .Heteken és hónapokon keresztül kivételes tudásával elnyerte a tv- hézők milliós táborának ro- konszenvét. És amikor döntő ' fordulathoz ért minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a fél ország szurkolt érte. Mádai Péter, a nagybáto- nyi gépésztechnikus, többet szerepelt a képernyőn, mint egy miniszter, A 12 szék című művészeti vetélkedőben a játékot vezető Vitray Tamás hamar barátságot kötött a szerény, sokat tudó fiatalemberrel és minden alkalmat megragadott, hogy bemutassa. Arcvonásai, magabiztos kiállása sokáig megmarad a nézők emlékezetében... Mádai Péter katona Heves megyében és így kicsit magunkénak is érezzük a sikerét. „Sztár” lett a nemrég még névtelen gépésztechnikusból. Milyen érzés egyszerre népszerűnek lenni? _ Lapot vettem egy hírlapárusnál és azt akarta, hogy vegyek Rádió és Televízió újságot is. Hiába tiltakoztam, végül nekem ajándékozott egy példányt, — a címfotó engem ábrázolt. Üton-útfélen gratulálnak, ismeretlen emberek megszólítanak, utánam fordulnak... Vonaton történt egy kedves eset. Felismert egy csoport kisiskolás és autogramot kértek tőlem. „Kérjelek focistától vagy híres színésztől” mondtam, de ha van kedvenc írótok, szívesen elbeszélgethetünk. Egy 12 éves fiú Radnóti verseskötetet hal á szott elő a táskájából és nagyon jól összebarátkoztunk... Hogy kezdődött? — Szeretek vetélkedni. Kiskoromban egy. ideig könyvmolynak csúfoltak, mert szabad időmben az irodalmat bújtam. Persze, ezt kinőttem, de most is szeretek mindent magamban elraktározni. Akármikor elmondok egy Lermontov- verset... de az édesanyám telefonszámát például hat éve nem tudom megjegyezni Magam is vezettem vetélkedőket, barátaimmal nagy előnynyel megnyertünk egy hatmegyés versenyt. „Bejátszottam” magam a tv irodalmi klubjába is, ahol öt forduló közül az ötödik asztal — a mi hármasunk — kettőt megnyert és az utolsó is nekünk kedvez. A szovjet irodalomról kapunk kérdéseket... Szeretnénk győzni. Nem volt lámpaláza? — Nem... Az első kérdésig drukkoltam, de utána feloldódott bennem a feszültség. Vártam a következő kérdést és közben azt hajtogattam magamban: „Nos, Mádai, vagy tudod, vagy nem”. Nem éreztem túlzott önbizalmat, de magabiztosságot jelentett, hogy általában ismert „tájon” jártunk. Különösen jó volt ez a vetélkedő abból a szempontból, hogy elsősorban nem lexikális tudást kértek számon. Meggyőződésem, hogy még nagyon sokan vannak, akik ilyen szerencsével úgy szerepeltek volna, mint én. A nógrádi fiatalember — háromszáz közül — bekerült a legjobb 12 közé. — Tartós barátság szövődött köztünk, és sajnálom, hogy a többinek kevésbé sikerült a szereplés. Rám utoljára került a sor. A tizenkettedik szék volt az enyém. Előttem ketten kiestek, magam is tartottam ettől, de az első fordulóban két hibapontom is bent maradt. A második után jó lett volna a pénz, pontosán akkor volt a házassági évfordulónk, és meglepetésre készültem. És akkor elragadott a szenvedély; tovább mentem. Két napig nem aludtam az újabb forduló előtt és utána abba kellett hagynom. Tovább nem bírtam volna. Milyen volt a fogadtatás a családban, a barátok, ismerősök körében? — Nagyon sokat köszönhetek a számtalan buzdító levélnek, parancsnokaim mesz- szemenő támogatásának, a tröszt igazgatójának, munkatársaimnak. Ha lesz időm, úgy érzem, tartozom a levélíróknak a válaszadással. A család határtalanul boldog volt... A nagymama Kolozsvárott él és gyorsan televíziót vásárolt, hogy láthassa unokáját. És az volt számomra a legmegnyugtatóbb, hogy a könyvtárunkban olyan írók műveire, amelyekről szó volt a vetélkedőben, sokan előjegyeztek. Már az elején paradoxonnak tűnt, hogy egy műszaki ember az irodalom és a művészet régióiban ilyen magabiztosan eligazodik. Pályát tévesztett? — Több régi irodalomtanáromról tudom, hogy belefásultak a mindennapos foglalkozásba és jól jön számukra a vasárnap, amikor a hobbyjuk- nak élhetnek. Én fordítva teszem ezt, szeretem a szakmámat, de pihentet a könyv. Kielégítetlen szerelmem az írás, amellyel hat éve próbálkoztam először, de leginkább csak élvezem és szüretelem a nagy írók halhatatlan műveit. Életcélom — bármilyen furcsán hangzik — a műszaki egyetem, amelyre a következő évben be szeretnék iratkozni. Ezért januártól matematikai és fizikai feladatokkal birkózom. Még láthatjuk őt a csütörtöki tv-klubdéiutánon és az irodalmi klub 6. fordulójában. Szurkolunk érte a képernyő előtt... Pilisy Elemér Kisorsolják a KISZ-verseny nyerteseit Kongresszusi útlevéllel a Szovjetunióba címmel a KISZ nagyszabású mozgalmat szervezett a fiatalok körében, amelynek az volt a célja, hogy a KISZ kongresszusa, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére versenyezzenek egymással a KISZ-isták és a győztesek közül sorsolással válasszák ki a nyerteseket. A mozgalom jellegének megfelelően a nyertesek jutalma: kéthetes utazás a Szovjetunióban. Az utazás ideje egybeesik a jubileumi ünnepségekkel. A KISZ-bizottságok az eddig végzett munka alapján 1200 útlevélutalványt adtak át a legeredményesebben dolgozó. tanuló fiataloknak. A járási és városi KlSZ-bizotlsá- gok sorsolással választják ki azt az egy-egy nyertest, aki a november 4-én induló külön- vonatra ingyenjegyet kap. A sorsolásokra szeptember 28— 30 között kerül sor. Egerben a Ki tud többet a Szovjetunióról? városi döntőjén húzzák ki a utazásra jogosító számot. Olvastuk a Népszavában, de ugyanúgy közölte á Népújság is, hogy az arab csúcstalálkozón, Khartoumban, a benyújtott ajánlásokat elfogadták. Az ajánlások közt szerepel (így írja az MTI különtudósítója) „az arab országokban levő arab (pénz-) betétek kivonása”... Kérdésünk: Hová tegyék az arab országok a pénzbetéteiket, ha a kapitalista országok bankjaiból ki akarják venni, mert azok az országok segítették az agressziót, és ezek után az arab országokból is ki kell vonniuk?... Ügy gondoljuk, az ajánlás szövegében más van, mint amit közölt az MTI... Ezt lcorrigálni kell. ★ Ha már az arab országokról van szó, meg kell említeni a Magyarország címlapján megjelent térképet is. A térkép bemutatja számadatokkal, hogy hová jut el a kuwaiti olaj. Kuwait arab sejkség és igen sok olajat termel. Az olaj- társaság térképe bemutatja, hogy az olajtermés hány százalékát exportálják Amerikába, Angliába és a világ más országaiba. De mi nem tudjuk megérteni, hogy a 100 százalékból hogyan tudnak 102 százalékot exportálni. Mert ha összeadjuk az elküldött olaj mennyiségét, akkor a térképen 102 százalékot osztottak el... Ez nem kis mennyiség, mert Kuwait olajtermelése kb. 100 millió tonna (1960-ban 80 millió tonna volt). így az a 2 százalék, amivel a termelésnél többet exportálnak, éppen 2 millió tonna... Ezt a 2 millió tonnát először megveszik másoktól, hogy el tudják adjii?... Nem valószínű! És hol van még a saját országuk fogyasztása? * (DR. SZEMES) Históriai nyomozás JSagytályán TALHA MA10R — AZ ELPUSZTULT FALU Augusztusi lapszámunkban közöltük, hogy Nagytályán az Eger-patak új medrének földmunkája közben nagy értékű lelet jött napvilágra. Kétséget kizáróan egy középkori templom maradványaira bukkantak itt, és feltehetően ennek a környékén terült el valamikor a régi Nagytálya. A híradás után különböző kérdések hangzottak el: mikor épülhetett a templom, hová lett az előbbi Nagytálya, mi a falu története? Ezekre akarunk most röviden — az egyelőre rendelkezésünkre álló adatok alapján — válaszolni. A KÖZSÉG ELSŐ ÍROTT nyomát IV. Béla király 1261. és V. István király 1271 évi oklevelében találjuk. Az okiratból gyanítható, hogy a falu az egri püspökség első birtokai között szerepelt. Valószínűen az eredeti kisebb település 1241-ben, a tatárjárás idején elpusztult, de utána hamarosan — most már nyugatról hozott vallonokkal — ismét benépesült. A nyugodal- masabb XIV. században a falu azután még inkább fejlődhetett: a most megtalált templom építési idejét is ekkorra feltételezhetjük. Az 1332—1337. évi pápai ti- zedjegyzék már két községet is említ: „Talha minor” és „Talha maior” (Kistálya és Nagytálya) néven. 1398-ban helyiségünket püspökségi falunak nevezi egy határjáró oklevél „Nagtala” alakban. Mint egyházi birtokon, az akkor már teljes bizonyossággal meglévő templom mellett, kétségtelenül nagyobb számú jobbágyság élhetett. Már elég korán a szőlőművelésre is áttérhettek a környéken —> de ennek első írásbeli említése csak az 1494. évi „Bakócs-kó- dex” lapjain olvasható. A BÉKÉS ÉVTIZEDEK azonban nemsokára véget értek — és egy 1554. évi összeírás szerint a község Eger várának 1552-ben történt ostroma alkalmával teljesen elpusztult. Valószínűleg ekkor semmisült meg a szép középkori templom is. A XVI. század második fele különösen szomorú helyzetet teremtett. Eger kivételével egész Heves megye — és így az Eger-patak völgye is — török hódoltsági területté vált, amely felett két hatóság: a magyar és a török űr állott. A lassanként valamennyire mégis visszatért lakosok az adó felét török részre, felét magyar részre fizették, mert ezek „úgy a szultánnak, mint a magyar királynak közös jobbágyai”: tartották akkor. A két tűz közé szorult jobbágyokat azután egyaránt zaklatták mindkét részről. így például csak a török oldalról szól — többek között — a szomorú írás: „...Ali aga, Tá- lya szpahija (török földesura), a jobbágyoktól ezer forintot csikart ki;.. Dely He- der lovascsapatával Makiár és Tálya lakóit támadta meg...” Eger eleste: 1596 után pedig az egész messzi vidéken a török lett az úr. A nehéz idők ekkor arra kényszerítették a lakosságot, hogy mind többen elhagyják otthonukat és császári területre költözzenek át. Igv Nagytálya az 1635. és 1686. évi összeírásokban már nem is szerepel: a község 180 éven át lakatlan maradt. A XVIII. SZAZADBAN, a török idők elmúltával azután (igaz, hogy elég sokára: 1771—1775 között) ismét kialakult a falu és akkor költözött délebbre, a mai helyére. Hevesy Sándor NYIKOI A3 AMOSZOV: SZÍV »GONDOLAT FORDÍTOTTA« R ADÓ GYORGy 13. — ön ismeri a szívókészülék kezelési módját, Sztyepan Sztyepano- vics? — kérdem. — Igen, ismerem. — Hányszor ellenőrizte az éjsza- ka? — (Azt feleli, hogy többször. Nyilván hazudik.) — Meghallgatta a beteget? — Igenis. — No és? Hallgat. Űjabb kérdés, látszólag teljesen higgadtan. — Miért emelkedett a beteg vérnyomása? Csend. Majd dünnyőgő válasz: — Most már tudom, hogy hypoxia... Akkor azt hittem, hogy hipertónia ... — Elég baj, hogy ilyen későn jött rá. Üjabb szünet. Néma csend. Gondolatban: „Ö, te marha! Te tökfil- kó, mit keresel te itt?” No jó, jó, Udvariasnak kell lennem. Csak nyugalom. — Sztyepan Sztyepanovics. Tisztán látok mindent, magyarázkodásra nincs szükségem. Arra, hogy vizsgálatot tartsak, nincs időm. Önnek el kell hagynia a klinikánkat, mert nem alkalmas az ilyen munkára. Hadd emlékeztessem: amikor felvettük, feltételeket szabtunk, ugyanolyanokat, mint a többieknek. Ha nem felei meg nekünk, mondtam, akkor figyelmeztetni fogom, és ön szép csendesen, feltűnés nélkül keres magának egy másik állást, távozik, saját óhajára, anélkül, hogy megrovásban részesülne. Ha önnek 4 Umrnm 1967. szept. 24., vasárnap nem tetszik mi nálunk, akkor fel is út, le is út, bármely pillanatban, még akkor is, ha ön lángész. Annál is inkább, mert városunkban egyáltalán nem nehéz sebészi munkát találni. Emlékeztetem továbbá, hogy önt már két alkalommal is „komoly figyelmeztetésben” részesítettük. Ezenkívül már tanácsoltam is önnek, hogy távozzék. El is határozta, de aztán mégsem ment el. Én nem szóltam semmit. Most azonban vége a türelmemnek. Emberéletekkel nem lehet játszani: bocsássa meg nekem ezt a közhelyet. Csend. — Megismételem, s ez szól mindenkinek: nekünk, a klinikánkon megvan a magunk munkakódexe. Az orvos annyit dolgozik, amennyire a betegnek szüksége van. A munkaidő kezdete pontban kilenc, a vége pedig akkor van, amikor minden teendőnket elvégeztük. Másodszor: ha egy orvos nem felel meg, akkor távoznia kell. Saját jószántából, az igazgatóság és a szakszervezet beavatkozása nélkül. Hogy megfelel-e. azt én döntöm el. Minthogy azonban mindenki tévedhet, megbeszélem a dolgot idősebb munkatársaimmal. Az ön esetében, Sztyepan Sztyepanovics, már rég megszületett a döntés, már vagy egy fél esztendeje. Ha ön nem távozik tőlünk, akkor kénytelen leszek hivatalos úton elbocsátatni... Tehát? S2tyopa szánalmasan áll előttünk. — Jó, távozom, Csak várják meg, amíg állást találok. Családos ember vágyóik. — Mennyit várjunk? Hallgat. Kínosan hallgjat. — Kérem, üljön le. Ez bizony kegyetlen dolog. Látom, mindnyájukat bántja, restellik magukat. Kidobni valakit... De hát mit tehetünk ilyen esetben? Sztyopa súlyosan hibázott. Majdnem a túlvilágra küldött egy beteget. Nem első ízben követett el ilyesmit: két hónappal ezelőtt az ő ügyelete alatt meghalt egy kisfiú, és csaknem azonos körülmények közt — nem szívták el a köpetét. Mégis rosszul esik nekem a dolog. Sajnálom ezt a fiatalembert. Talán még egyszer kellene vele beszélnem? A lelkére bebeszélnem? Talán segíthetnék neki? Szabjak újabb határidőt? Nem, elég volt. Mit mondhatnék Onyipko leányának? Petro feláll. — Mihail Ivanovics, hagyjuk még Sztyepant. Majd csak megjavul. No lám, az imént bepanaszolta, most pedig megesik rajta a szíve. Legutóbb nem tiltakozott. — Ön azt akarja, hogy maradjon? Kérem, tessék, ha ön vállalja helyette az ügyeletet és a betegek ellátását. ő csak a fizetését vegye fel. Milyen bántóan hangzik ez! Sztyepan fülig pirul, feláll, és kimegy a szobából. Petro nem tágít: — Hagyja meg Sztyepant. Majd mi segítünk neki. Hiszen jólelkü, nem igaz? Helyeslő zúgás. Nem tehetek egyebet, csak hallgatok. Egye fene! Kellemetlen história, de én nem tehettem másképp. Most mind azt gondolják, hogy szívtelen vagyok. Én viszont pont az ellenkezőjéről vagyok meggyőződve. Nem minden ember alkalmas a súlyos betegek gyógyítására. Nem mindenki. Bosz- szant is, sajnálom is, ami történt. De türtőztetnem kell magam. Tegyük félre ezt az ügyet. — Kérem a jelentést a mai műtétekről. A műtét előtt álló betegek „eseteit” szombatonként szoktuk részletesen elemezni, az egész következő hétre. Ugyanakkor állítjuk mindig össze a menetrendet is. A műtét reggelén aztán az operációt végző orvos csak összefoglalja a betegre vonatkozó főbb adatokat és előterjeszti az operáció tervét. Ettől függetlenül az ilyen megbeszélések néha hosszúra nyúlnak. Ma átlagos napunk van: öt műtét, ezek közül egy mesterséges vérkeringéssel. Szasa. Rendszerint a fiatalabbak kezdik. Két osztályorvos mitrá" lis sztenózisban szenvedő betegekről tesz jelentést. Következik egy tüdőrákos eset. Szemjon egy Botall-veze- téket fog ismét lekötni. Azt a kisfiút két évvel ezelőtt operáltuk meg első ízben, nem sokkal ama szerencsétlen nap előtt, amikor a kis Maja a műtőasztalon halt meg. Jól emlékszem. Most olyasmire nincs szükség — azóta megváltoztattuk módszerünket: a vezetéket már kapcsokkal szoktuk két sorban összefogni és ezenkívül még fonállal is lekötjük. A korábban megoperált négy betegnél azonban visszaesés mutatkozott. S ez újabb beavatkozást igényel. Még szerencse, ha érlágulat — aneu- rizma — nem lép fel. Sok víz lefolyt ama bizonyos nap óta, jelentős mértékben jutottunk előbbre. Mi, az egész klinika. Külsőleg ez a műtétek számán és bonyolultságában mutatkozik meg, e tényezők mögött azonban ott áll a tudomány, a betegségek természetének megértése. Orvosaink is megváltoztak. Most Szemjon ismételten Botall-vezetéket operál majd — annak idején erre csak én magam vállalkoztam. Marija Va.sziljevna és Petro ma már a tudományok doktorai és nagy gyakoi- latuk van a mesterséges vérkeringéssel való operálásban. Kilenc kandidátus is ül itt előttem. Én ugyan nem veszem észre, hogy ma sokkal okosabbak, mint azelőtt, de a külső szemlélő, s aki tekintetbe veszi tudományos munkásságukat, ezt minden bizonnyal megállapíthatja. Mesterséges vérkeringést hajtó motorunk még nem tökéletes. De legalább azt elértük, hogy kielégítő mértékben működjék. Két-három órára is kiiktatjuk a szívet, s a he- molizis százaléka még mindig a megengedhető határok alatt marad. Ez kitűnő. Lehet azonban még jobban is csinálni, és a mérnökök már dolgoznak is új modelleken. Kisegítő minőségben több órára bekap csolhatjuk a készüléket. És más újságok is vannak. (Folytatjuk)
